Krystal
Szinte még meg sem érkeztünk Oslóba, de már azt terveztük, hogy mit fogunk először csinálni.
-Esetleg elmehetnénk vacsizni.-ajánlotta Karina
-Ez jó ötlet.-mosolyogtam.-Lepakoljuk a cuccainkat és mehetünk.
Mindketten gyorsan átöltöztünk.Én egy fehér térdig érő ruhát választottam, míg Karina egy bordó ruhát választott.Leültünk az egyik asztalhoz.Rengeteget beszélgettünk, és Karina felemelte a poharát.
-Mit ünnepelünk?-kérdeztem
-Magunkat.-válaszolta minden gondolkozás nélkül Karina
-És milyen jól tesszük.-mosolyogtam
-Holnap már mennek a versenyek?
-Igen.-adtam rövid választ
-Egyszerűen nagyszerű , hogy itt vagyunk Oslóba.Esély van rá, hogy újra találkozz Petterrel.Láthatod Petter Northugot.-mondta a barátnőm nagyon vidáman
-Aha.-próbáltam közömbös lenni.
Másnap Karinával sétálgattunk, és a versenyeket néztük, amikor a lány elkezdtek ugrálni, és vadul mutogatni.
-Ott van.Ott van Petter Northug.
-Már nem érdekel.-mondtam
-Tessék?Azt hittem , hogy imádod.-nézett rám meglepetten
-Imádtam, de nagyon csalódtam benne.Már nem vagyok kíváncsi rá.Elhiheted.
-Hiszek neked, de akkor könyörgöm, hogy töröld le a könnyeidet.-figyelmeztetett.
-Nekem ez nem megy.-rohantam el.
Berohantam a szálláshelyre, és leguggoltam a fal mellett, és keservesen sírni kezdtem.Már magamban annyiszor eldöntöttem , hogy utálni fogom,de a szívem nem engedi.Gyűlölni akarom, de akkor a szívem megszakadna, akárcsak akkor, ha soha többet nem láthatnám.Közben Karina belépett és átölelt engem.
-Tudom , hogy rossz.
-Gyűlölni akarom, de mégsem tudom.A szívem nem engedi, mert megszakadna, ha nem szerethetném.De ő figyelembe se vesz engem.
-Akkor te se vedd őt.-nézett rám komolyan Karina
-Csak viccelsz?
-Nem.-rázta meg a fejét
Másnap Karina korán keltett .Elterveztük a versenyeket, de végül semmi se lett benne.A versenyek helyett egy parkba üldögéltünk és művirágokkal játszadoztunk.A barátnőm az egyik sárga virágot a hajamba tűzte, amire én egy mosollyal feleltem.
-Nem zavar, hogy nem nézzük a versenyeket?-kérdezte a lány
-Egy kicsit sem.-néztem a lányra.
Elmerültünk a beszélgetésbe, amikor meghallottam egy ismerős hangot.
-Szia Krystal.
-Sebastian.-ugrottam fel és átöleltem Sebastian Haseney-t
-Gondoltam , hogy itt leszel Oslóba.
-És itt is vagyok.-mosolyogtam
Karina köhintett egyet és én megfordultam.
-Sebastian emlékszel még Karinára?
-Persze.Szia Karina.
-Szia.-válaszolt a barátnőm
-Sonnach óta nem láttalak.-sóhajtott fel.-Már 4 éve.
-Nagyon gyorsan eltelt az idő.-mosolyogtam
-Már igazi hölgy vagy.Nagyon gyönyörű fiatal lány lettél.-bókolt
-Köszönöm Sebastian.
-Voltál az olimpián?
-Igen.Nagyon élveztem .
-És most hol élsz?
-Norvégiába.Anyu még mindig Aksel barátnője.Lesz egy gyerekük.
-Testvéred lesz?
-Csak féltestvérem.
-És az apukád már tudja?
-Arról fogalmam sincs.
Sebastian vissza kísért a szálláshelyre, és mosolygott mikor látta, hogy már vége a versenyeknek.
-Szépen lemaradtál a versenyekről.
-Nem baj.Igazán nem zavar.
-Krys nézd.-bökött oldalba Karina.-Ott van Hannu Manninen.
-Aha.Látom.-válaszoltam mosolyogva.
Másnap reggel mikor felébredtem Karina még aludt.Felvettem egy farmert és egy szürke felsőt.A hajam szét engedve hagytam, és elindultam versenyt nézni.A versenyek után észrevettem Petter Northugot.A férfi a többi norvég sportolóval szórakozott.Kíváncsi tekintettel nézelődtem arra.Nagyon bíztam benne, hogy Petter Northug nem vesz észre engem, bár ahogy feltűnően bámultam , nem lenne olyan ember aki ne venné észre.
-Hahó.Krys.-szólított meg Karina
-Tessék?-néztem rá a barátnőmre, aki éppen akkor érkezett meg hozzám
-Bent hagytál.Ennek mi az oka?
-Bocsánat.-válaszoltam.-Csak már kezdődtek a versenyek, és te aludtál, és nem akartalak felébreszteni.-magyarázkodtam.
-Kit nézel?
-Petter Northugot.De már mehetünk.
-Ok.
Karinával elindultunk, és Petter Northug észrevett minket, feltehetően megismert.Mutatott, hogy menjek oda, de én elfordítottam a fejem.Büszkén indultam tovább, de Petter elkezdett beszélni hozzám.Csalogatott, hogy menjek oda hozzá, de én nem mozdultam felé.
Végül már gyávának és egoistának nevezett.Szúrós szemeket vetettem rá, és dühösen elindultam arra felé.
-Petter Northug, te egy mocsok , hazug dög vagy.Hatalmasat csalódtam bennened.Azt hiszed, hogy tiéd a világ, én nem fogok a karjaidba dőlni, és elolvadni minden mézes-mázos szavadtól.
Petter a szemét forgatta , egyáltalán nem tetszett neki, hogy kifejeztem a véleményem, egy ideig úgy tűnt, mintha megértené, hogy miért vagyok dühös.Hátrált néhány lépést, majd visszalépett és megcsókolt.Ellöktem magamtól és adtam neki egy hatalmas pofont.Karina meglepetten nézett és tovább indultunk.
-Krys.-ért utol Karina.-Mi volt ez a pofon?
-Nem láttad mit csinált?
-Csak egy csók volt.-védekezett a barátnőm
-Na, persze.Vancouver óta nem hívott, itt meg csókolgat.-néztem a barátnőm szemébe
-Ide jön.
-Akkor én megyek.-indultam el
-Krys.-kapta el a kezem a norvég sportoló
-Hagyj engem békén.
-Figyelj.Haragszol rám valamiért?
-Nem , dehogyis.-néztem szúrós szemekkel a férfira
-Sajnálom, bármit is tettem.-játszotta az ártatlant.
-Na jó....Megbocsájtok.
-Szuper.Ígérem, hogy majd, még hívlak.
-Csak tarsd be.
-Betartom.-ígérte és elindult.
Karinát másnap elkísértem a reptérre, és én felszálltam a Troindheimba tartó buszra.Az egyik pillanatba rezegni kezdett a mobilom.A kijelzőre pillantottam és megláttam , hogy Petter Northug írt egy üznetet.
"Szeretném, ha egyszer nálam aludnál."
2013. november 24., vasárnap
2013. november 10., vasárnap
24.fejezet - Garmisch 2011
Krystal
-Biztos vagy benne, hogy Garmischba akarsz utazni?-állt meg velem szembe Karina
-Biztos vagyok benne.-közöltem
-És utána?
-Mi után?
-Hova utazunk Garmish után?Ugye nem Osloba?
-De.-válaszoltam.-Utazunk az északi sí világbajnokságra.
-Látni akarod őt?
-Igen, Petter Northug hazai pályán versenyez.
-És itt fogsz találkozni Bode Millerrel?
-Igen.Bízom benne.
Amint megérkeztünk Garmischba azonnal elmentem körbe járni a tájat.Az egyik dombról néztem a havas házakat, és hiába voltam a gyönyörű Garmischba, mégsem tudtam másra gondolni, csak Petter Northugra.Már egy éve, hogy az olimpián telefonszámot cseréltünk, és azt ígérte, hogy hív.DE egyszer sem hívott.Talán tévedtem , hogy bíztam benne, különben is mért hívna fel egy sportoló egy egyszerű lányt.Most már feladom, nem fogom várni a hívását.A telefonomba kikerestem Petter telefonszámát, és kitöröltem.A szívem összeszorult, és a szemembe könnyek szöktek.Akárhogy is próbáltam kiverni a fejemből, egyszerűen nem tudtam.
Közben megjelent Karina mögöttem, és hirtelen megszólalt:
-Minden rendbe?
-Persze.-válaszoltam
Visszasétáltunk a szálláshelyhez, és akkor vettem észre hogy rengeteg nem fogadott hívásom volt Akseltől. Azonnal visszahívtam és megbeszéltünk egy találkozót.
Nem sokkal később elmentem a megbeszélt találkozóra .Aksel mosolyogva közeledett felém,de én kissé lehajtott fejjel vártam őt.Aksel megsimogatta a kendőt a fejemen.
-Nagyon csinos vagy Krys,és mint látom kissé szomorú is.
-Igen.-válaszoltam
-És mi az oka?
-Petter.
-Ugyan kicsi lány.Ne aggódj ez miatt.
-Már nem fogok.-árultam el és elsétáltam.-Majd még lássuk egymást.
-Oké.De mielőtt elmennél mondanom kell valamit.
-Mit?-fordultam meg kíváncsian
-Anyukáddal megbeszéltük, hogy én mondom el neked.
-Jó, de mit?
-Anyukád babát vár.
-Tessék?-néztem hatalmas szemekkel.
-Kistestvéred lesz.
-Komolyan?
-Szerinted hazudok?
-Nem.......-gondolkoztam , hogy mit mondhatnék neki.-Gratulálok.....Nagyon örülök neki, hogy gyereketek lesz.
-Meglepődtél?
-Igen, nagyon, de most már tényleg megyek.-indultam el.-Szia.
-Szia.
Megkerestem Karinát, aki a női edzést nézte.Az edzés után találkoztam Lara Guttal.A lány mosolyogva megállt beszélgetni velem.Elmeséltem neki,hogy Aksel Lund Svindal nevelt lánya vagyok.Néhány percet beszélgettünk, de utána muszáj volt elindulnom.A hotel előtt találkoztam Bode Millerrel.Adtam egy puszit az amerikai sportolónak és megálltam beszélgetni vele.
Másnap reggel leültem a kanapéra, és a barátnőm pedig velem szembe.
-Elmeséled, hogy mi történt.-nézett a szemembe
-Anyu gyereket vár.-néztem a lányra
-Komolyan?-kérdezte Karina tágra nyílt szemekkel
-Igen.-néztem a lányra.-Na mindegy .-álltam fel.-Menjünk a versenyre.
-Menjünk.-állt fel a barátnőm
Leültünk a nézőtérre és vártuk a verseny kezdetét.Karina beszélt hozzám , de egyáltalán nem érdekelt.Próbáltam csak a versenyre koncentrálni, de valahogy az sem sikerült.Teljesen elbambultam, egyszerre csak azt vettem észre, hogy Karina bököd.
-Marlies Schild nyert.
-Jaj de jó.
-Te egyáltalán még tudod élvezni a sportokat?-nézett rám Karina
-Igen, vagy nem tudom.-sóhajtottam fel.-Tudod Karina egy idő után ki lehet ábrándulni a sportból.
-És te kiábrándultál?
-Igen.-válaszoltam
-Gyere menjünk.-állt fel a lány és rögtön utána én is.
-Még maradunk itt néhány napot.-néztem a lányra.
-Oké.-bólintott rá Karina.-Leiával mikor beszéltél utoljára?
-Vancouver óta nem beszéltünk.....
-És már nem is fogtok beszélni?
-Ezt most még nem tudom, kell egy kis idő nekem.
Másnap egyedül hagytam el a hotelt.Kissé figyelmetlenül sétálgattam amikor beleütköztem valakibe.
-Hoops.Elnézést.-néztem rá és a srác mélyen a szemembe nézett
-Semmi baj.-mosolygott rám.-Nicolas vagyok.-mutatkozott be
-Krystal.
-Örülök Krystal , hogy megismertelek.
-Akárcsak én.
-A világbajnokság miatt vagy itt?
-Igen.Te is?-kérdeztem
-Igen.Ma délután találkozhatnánk.Randiznál velem?
-Persze.
Visszamentem a szobába és hatalmasat sikítottam.
-Karina, randim lesz.
-Ez szuper.-mosolygott a lány.
Délután felvettem a kabátom és elindultam .Nicolassal egy parkba találkoztam .A srác átfogott és együtt sétáltunk az étterem felé.
-És meddig maradsz Garmischba?-kérdezte a fiú
-Ma este utazom Osloba.
-Akkor szerencsém van , hogy igent mondtál.-mosolygott
-Mindenképpen igent mondtam volna.
-Nagyon aranyos lány vagy.
-Ohhh.Köszönöm.
Közben megérkeztünk az étterembe.A vacsora közbe rengeteget beszélgettünk, és nagyon jól megismertük egymást.
-Tudod Krys, olyan mintha már évek óta ismernélek.
-Nekem is hasonló érzésem van.-mosolyogtam
-Az északi sí világbajnokság miatt utazol Oslóba?
-Igen.Meg amúgy is Norvégiába élek.
-Én azt hittem amerikai vagy.
-Az apukám amerikai , az anyukám szlovák, de az anyukám Aksel Lund Svindal barátnője , úgyhogy Norvégiába élek.
-Azta.-nézett hatalmas szemekkel.
-Renget utaztam és utazok is.
-Ott voltál Vancouverbe is?
-Igen.-mosolyogtam.-Meg Torinóba.
A randi vége felé megsimította a hajam .
-Remélem, hogy majd még látlak.
-Nagyon jó lenne.
-Megadod a telefonszámod?-kérdezte
-Persze.-válaszoltam és lediktáltam neki.
A telefonszám csere után visszamentem a szállásomra és barátnőmre néztem, aki kíváncsian várta, hogy elmeséljem mi történt.De amint beléptem meglepetten néztem hiszen a szobába ott volt az anyukám is.
-Hol voltál?
-Randim volt, de nincs sok időm dumálni, mert lekéssük a gépet.-kaptam fel a táskámat
-Indulunk?-kérdezte Karina
-Aha.Majd hívlak.-szóltam vissza az anyukámnak.
-De viselkedj jól Oslóba.-kiáltott utánam.
-Ígérem jó leszek.
A repülőn ülve Karina felém fordult.
-Mesélj.
-Rengeteget beszélgettünk, telefonszámot cseréltünk, egy szóval nagyon jól éreztem magam.
-Hát az szuper.
-Biztos vagy benne, hogy Garmischba akarsz utazni?-állt meg velem szembe Karina
-Biztos vagyok benne.-közöltem
-És utána?
-Mi után?
-Hova utazunk Garmish után?Ugye nem Osloba?
-De.-válaszoltam.-Utazunk az északi sí világbajnokságra.
-Látni akarod őt?
-Igen, Petter Northug hazai pályán versenyez.
-És itt fogsz találkozni Bode Millerrel?
-Igen.Bízom benne.
Amint megérkeztünk Garmischba azonnal elmentem körbe járni a tájat.Az egyik dombról néztem a havas házakat, és hiába voltam a gyönyörű Garmischba, mégsem tudtam másra gondolni, csak Petter Northugra.Már egy éve, hogy az olimpián telefonszámot cseréltünk, és azt ígérte, hogy hív.DE egyszer sem hívott.Talán tévedtem , hogy bíztam benne, különben is mért hívna fel egy sportoló egy egyszerű lányt.Most már feladom, nem fogom várni a hívását.A telefonomba kikerestem Petter telefonszámát, és kitöröltem.A szívem összeszorult, és a szemembe könnyek szöktek.Akárhogy is próbáltam kiverni a fejemből, egyszerűen nem tudtam.
Közben megjelent Karina mögöttem, és hirtelen megszólalt:
-Minden rendbe?
-Persze.-válaszoltam
Visszasétáltunk a szálláshelyhez, és akkor vettem észre hogy rengeteg nem fogadott hívásom volt Akseltől. Azonnal visszahívtam és megbeszéltünk egy találkozót.
Nem sokkal később elmentem a megbeszélt találkozóra .Aksel mosolyogva közeledett felém,de én kissé lehajtott fejjel vártam őt.Aksel megsimogatta a kendőt a fejemen.
-Nagyon csinos vagy Krys,és mint látom kissé szomorú is.
-Igen.-válaszoltam
-És mi az oka?
-Petter.
-Ugyan kicsi lány.Ne aggódj ez miatt.
-Már nem fogok.-árultam el és elsétáltam.-Majd még lássuk egymást.
-Oké.De mielőtt elmennél mondanom kell valamit.
-Mit?-fordultam meg kíváncsian
-Anyukáddal megbeszéltük, hogy én mondom el neked.
-Jó, de mit?
-Anyukád babát vár.
-Tessék?-néztem hatalmas szemekkel.
-Kistestvéred lesz.
-Komolyan?
-Szerinted hazudok?
-Nem.......-gondolkoztam , hogy mit mondhatnék neki.-Gratulálok.....Nagyon örülök neki, hogy gyereketek lesz.
-Meglepődtél?
-Igen, nagyon, de most már tényleg megyek.-indultam el.-Szia.
-Szia.
Megkerestem Karinát, aki a női edzést nézte.Az edzés után találkoztam Lara Guttal.A lány mosolyogva megállt beszélgetni velem.Elmeséltem neki,hogy Aksel Lund Svindal nevelt lánya vagyok.Néhány percet beszélgettünk, de utána muszáj volt elindulnom.A hotel előtt találkoztam Bode Millerrel.Adtam egy puszit az amerikai sportolónak és megálltam beszélgetni vele.
Másnap reggel leültem a kanapéra, és a barátnőm pedig velem szembe.
-Elmeséled, hogy mi történt.-nézett a szemembe
-Anyu gyereket vár.-néztem a lányra
-Komolyan?-kérdezte Karina tágra nyílt szemekkel
-Igen.-néztem a lányra.-Na mindegy .-álltam fel.-Menjünk a versenyre.
-Menjünk.-állt fel a barátnőm
Leültünk a nézőtérre és vártuk a verseny kezdetét.Karina beszélt hozzám , de egyáltalán nem érdekelt.Próbáltam csak a versenyre koncentrálni, de valahogy az sem sikerült.Teljesen elbambultam, egyszerre csak azt vettem észre, hogy Karina bököd.
-Marlies Schild nyert.
-Jaj de jó.
-Te egyáltalán még tudod élvezni a sportokat?-nézett rám Karina
-Igen, vagy nem tudom.-sóhajtottam fel.-Tudod Karina egy idő után ki lehet ábrándulni a sportból.
-És te kiábrándultál?
-Igen.-válaszoltam
-Gyere menjünk.-állt fel a lány és rögtön utána én is.
-Még maradunk itt néhány napot.-néztem a lányra.
-Oké.-bólintott rá Karina.-Leiával mikor beszéltél utoljára?
-Vancouver óta nem beszéltünk.....
-És már nem is fogtok beszélni?
-Ezt most még nem tudom, kell egy kis idő nekem.
Másnap egyedül hagytam el a hotelt.Kissé figyelmetlenül sétálgattam amikor beleütköztem valakibe.
-Hoops.Elnézést.-néztem rá és a srác mélyen a szemembe nézett
-Semmi baj.-mosolygott rám.-Nicolas vagyok.-mutatkozott be
-Krystal.
-Örülök Krystal , hogy megismertelek.
-Akárcsak én.
-A világbajnokság miatt vagy itt?
-Igen.Te is?-kérdeztem
-Igen.Ma délután találkozhatnánk.Randiznál velem?
-Persze.
Visszamentem a szobába és hatalmasat sikítottam.
-Karina, randim lesz.
-Ez szuper.-mosolygott a lány.
Délután felvettem a kabátom és elindultam .Nicolassal egy parkba találkoztam .A srác átfogott és együtt sétáltunk az étterem felé.
-És meddig maradsz Garmischba?-kérdezte a fiú
-Ma este utazom Osloba.
-Akkor szerencsém van , hogy igent mondtál.-mosolygott
-Mindenképpen igent mondtam volna.
-Nagyon aranyos lány vagy.
-Ohhh.Köszönöm.
Közben megérkeztünk az étterembe.A vacsora közbe rengeteget beszélgettünk, és nagyon jól megismertük egymást.
-Tudod Krys, olyan mintha már évek óta ismernélek.
-Nekem is hasonló érzésem van.-mosolyogtam
-Az északi sí világbajnokság miatt utazol Oslóba?
-Igen.Meg amúgy is Norvégiába élek.
-Én azt hittem amerikai vagy.
-Az apukám amerikai , az anyukám szlovák, de az anyukám Aksel Lund Svindal barátnője , úgyhogy Norvégiába élek.
-Azta.-nézett hatalmas szemekkel.
-Renget utaztam és utazok is.
-Ott voltál Vancouverbe is?
-Igen.-mosolyogtam.-Meg Torinóba.
A randi vége felé megsimította a hajam .
-Remélem, hogy majd még látlak.
-Nagyon jó lenne.
-Megadod a telefonszámod?-kérdezte
-Persze.-válaszoltam és lediktáltam neki.
A telefonszám csere után visszamentem a szállásomra és barátnőmre néztem, aki kíváncsian várta, hogy elmeséljem mi történt.De amint beléptem meglepetten néztem hiszen a szobába ott volt az anyukám is.
-Hol voltál?
-Randim volt, de nincs sok időm dumálni, mert lekéssük a gépet.-kaptam fel a táskámat
-Indulunk?-kérdezte Karina
-Aha.Majd hívlak.-szóltam vissza az anyukámnak.
-De viselkedj jól Oslóba.-kiáltott utánam.
-Ígérem jó leszek.
A repülőn ülve Karina felém fordult.
-Mesélj.
-Rengeteget beszélgettünk, telefonszámot cseréltünk, egy szóval nagyon jól éreztem magam.
-Hát az szuper.
2013. október 30., szerda
23.fejezet - Vancouver 2010 - 2 . rész
Krystal
-Jó reggelt Krys.-ült le az ágyamra Leia
-Jó reggelt.-néztem rá álmosan
-Kimegyünk a versenyre?-kérdezte a lány
-Igen.-válaszoltam.-A sífutás megfelel?
A lány hatalmas szemekkel meredt rám.-Petter Northug miatt?
-Igen.-sóhajtottam hatalmasat.-Talán baj?
-Persze, hogy nem.Csak azt hittem, hogy alpes síre megyünk.
-Nem vagyok kíváncsi Lindsay Vonnra és a női edzésre.-forgattam a szemem
-Oké- oké.Nem kötekedem.
-Akkor induljunk.-álltam fel
-Gondolod , hogy nyerni fog?-lépett mellénk Karina is.-Eddig nem volt ügyes.
-Ez Petter Northug olimpiája lesz.-jelentettem ki magabiztosan
-Oké.Nem avatkozunk ebbe a dologba.
-Remélem is.-néztem rájuk és fintorogva odébb sétáltam
Kiindultunk a versenyre és Leia megszólalt.
-Nekem akadt egy kis elintézni valóm.Ne haragudjatok.Majd megkereslek titeket.
-Semmi baj.Menj csak nyugodtan.-mosolyogtam rá
Karinával tovább sétáltunk és elkezdtük nézni a versenyt.A versenyt végül Petter Northug nyerte meg.Karina mosolyogva nézett rám.
-Hát Petter Northug nyert .
-Mondtam , hogy nyerni fog.-közöltem a lánnyal
-Leia még nem jött vissza.
-Gratulálok Karina.Észrevetted, hogy még nem jött vissza.
-Krys, te teljesen hisztis vagy.Lázadsz az egész világgal szembe.
-Ez nem igaz.-néztem a barátnőmre.
-Krys.
-Hagyj békén.Nekem most nyugalom kell.-indultam
-Krys.
-Hagyj most békén.-szóltam vissza
Elsétálgattam és elmerengtem a gondolataimba.Néha - néha ránéztem az engem körülvevő tájat, de nem ragadott meg.
Leia
Miután Karinát és Kryst kettesbe hagytam elindultam.Sokáig csak sétálgattam, nem igazán értem Kryst, hiszen neki minden megadatik és mégis állandóan panaszkodik.Én nagyon örülnék, ha én is ismernék sportolókat .Amiközbe sétálgattam észrevettem egy norvég sífutót Ola Vigan Hattestadot.Azonnal megszólítottam.A férfi mosolygott.Mivel biztos voltam benne, hogy hallotta már a többi norvégtól Krys nevét.És mivel eddig a lányt csak Aksel Lund Svindal és Tord Asle Gjerndalen látta, ha ők nincsenek ott, akkor sose bukok le.Soha nem gondoltam volna, hogy ilyent teszek, de Krys Jendrickként mutatkoztam be.Ola Vigan hívott magával és bejutottam a norvég szálláshelyre .Ammikor körbe néztem megkönnyebültem , hiszen se Svindal , és se Gjerndalen nem volt ott.A többi norvég pedig , csak annyit tudott, hogy Krys egy szőke lány.
-Ő itt Krys Jedrick.-mutatott be Hattestad a többi norvégnak
Mosolyogtam amikor a többiek elhitték, hogy én vagyok Krys.
Krystal
Nem sokára sötétedni kezdett.Visszaindultam és szembe találkoztam Tord Asle Gjerndalennel.
-Szia Krys.
-Szia.-mosolyogtam rá.-A norvég szállásra mész?
-Igen.Van kedved velem jönni?
-Persze.
A férfi megállított az ajtóba.
-Várj itt amíg nem szólok.
-Oké.-mosolyogtam rá
Az ajtónál a falnak támaszkodtam és vártam.Tord Asle belépett a norvégokhoz.Csendben álltam és hallgattam , hogy mi lesz.Hallottam hogy a norvég sportolók valamin nagyon vitáznak.Hirtelen arra lettem figyelmes,hogy Gjerndalen kijelenti, hogy:
-De nem ő Krys.
Majd kihajolt és mutatott , hogy menjek be.Amint beléptem megláttam Leiát.A norvégok meglepetten néztek rám.
-Krystal?-nézett rám Hattestad
-Igen.-válaszoltam
-Akkor te ki vagy?-fordult meg Leia felé
-Leia.-adott tömör választ a lány
-Ő az egyik barátnőm.
-De mért mondta azt , hogy ő Krys?-kérdezte Ola Vigan
Leia elindult felém.
-Krys.Kérlek beszéljük meg.Kettesbe.-kérlelt a lány
-Oké.-egyeztem bele
-Felmehettek a szobámba.-ajánlotta Tord Asle
-Köszi.-mosolyogtam rá
-Krys figyelj rám.-szólalt meg Karina már a szobába
-Igen?
-Én nagyon sajnálom.
-Hát sajnálhatod is.
-Csak annyira a helyedbe akartam lenni, te rengeteg sportolót ismersz és szerintem ez nagyon jó.
-Az élet annyira igazságtalan tud lenni , nekem minden vágyam , hogy találkozzak Petter Northuggal.A tiéd, hogy megismerhess sportolókat.A tiéd sikerült, de az enyémre kicsi az esély.Már több mint eg hete itt vagyok.Lassan kettő is.Holnap vége lesz az olimpiának és én még nem találkoztam Petter Northuggal.
-Éppen akkor ment el, amikor én jöttem.Akkor azt hiszi, hogy én vagyok Krys.-mondta a lány
-Hát sajnos.-sóhajtottam fel.
-Krys, én nagyon sajnálom.
-Hát sajnálhatod.Ez lett volna az én nagy lehetőségem.
-Tudom.
-Na mindegy.Most jobb , ha megyek.
-Krys.
-Inkább megyek.-fordultam vissza a lányhoz
Kissé zavart , hogy Leia megpróbált a helyembe lépni.Karinával kimentünk az utolsó versenyre , ami a férfi 50 kilométeres sífutás.A versenyt végül Petter Northug nyerte .Karinával mindketten hatalmasat sikítottunk és átöleltük egymást.
-Petter nyert.-kiabáltam.
Néhány órával később már a záróünnepségen jártunk.Láttam , ahogy Petter megkapja az arany érmet az ünnepségen.
-Bárcsak oda jutnák valahogy.-sóhajtottam fel
-Lehet, hogy még korai.
-Lehet.De előbb -utóbb úgyis a közelébe jutok.
-Sok sikert hozzá.
Karina elfordult, nem is akarta látni, hogy én hogyan jutok Petter Northug közelébe.Átmentem az emberek között, és alig néhány perccel később ott álltam mögötte.Hatalmasat sóhajtottam , próbáltam összeszedni a bátorságom.
-Petter.
A férfi rám mosolygott.
-Szia.
-Krystal Jedrick vagyok.
-Igen?
-Igen.Nagyon nagy rajongód vagyok.
-Szuper.-mosolygott rám
Közben megjelent mellettem Karina.
-Nem csak a rajongód.Krys szerelmes magába.-kotyogott a barátnőm
Kissé hátrább léptem , és szúrós szemekkel .A norvég férfi rám mosolygott.Lediktálta a telefonszámát.
-Majd hívlak.Remélem, hogy majd még találkozunk.
-Bízom benne.
Karinával visszamentünk a helyünkre a lány kíváncsian rámnézett.
-Hívni fog?
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem.
-Jó reggelt Krys.-ült le az ágyamra Leia
-Jó reggelt.-néztem rá álmosan
-Kimegyünk a versenyre?-kérdezte a lány
-Igen.-válaszoltam.-A sífutás megfelel?
A lány hatalmas szemekkel meredt rám.-Petter Northug miatt?
-Igen.-sóhajtottam hatalmasat.-Talán baj?
-Persze, hogy nem.Csak azt hittem, hogy alpes síre megyünk.
-Nem vagyok kíváncsi Lindsay Vonnra és a női edzésre.-forgattam a szemem
-Oké- oké.Nem kötekedem.
-Akkor induljunk.-álltam fel
-Gondolod , hogy nyerni fog?-lépett mellénk Karina is.-Eddig nem volt ügyes.
-Ez Petter Northug olimpiája lesz.-jelentettem ki magabiztosan
-Oké.Nem avatkozunk ebbe a dologba.
-Remélem is.-néztem rájuk és fintorogva odébb sétáltam
Kiindultunk a versenyre és Leia megszólalt.
-Nekem akadt egy kis elintézni valóm.Ne haragudjatok.Majd megkereslek titeket.
-Semmi baj.Menj csak nyugodtan.-mosolyogtam rá
Karinával tovább sétáltunk és elkezdtük nézni a versenyt.A versenyt végül Petter Northug nyerte meg.Karina mosolyogva nézett rám.
-Hát Petter Northug nyert .
-Mondtam , hogy nyerni fog.-közöltem a lánnyal
-Leia még nem jött vissza.
-Gratulálok Karina.Észrevetted, hogy még nem jött vissza.
-Krys, te teljesen hisztis vagy.Lázadsz az egész világgal szembe.
-Ez nem igaz.-néztem a barátnőmre.
-Krys.
-Hagyj békén.Nekem most nyugalom kell.-indultam
-Krys.
-Hagyj most békén.-szóltam vissza
Elsétálgattam és elmerengtem a gondolataimba.Néha - néha ránéztem az engem körülvevő tájat, de nem ragadott meg.
Leia
Miután Karinát és Kryst kettesbe hagytam elindultam.Sokáig csak sétálgattam, nem igazán értem Kryst, hiszen neki minden megadatik és mégis állandóan panaszkodik.Én nagyon örülnék, ha én is ismernék sportolókat .Amiközbe sétálgattam észrevettem egy norvég sífutót Ola Vigan Hattestadot.Azonnal megszólítottam.A férfi mosolygott.Mivel biztos voltam benne, hogy hallotta már a többi norvégtól Krys nevét.És mivel eddig a lányt csak Aksel Lund Svindal és Tord Asle Gjerndalen látta, ha ők nincsenek ott, akkor sose bukok le.Soha nem gondoltam volna, hogy ilyent teszek, de Krys Jendrickként mutatkoztam be.Ola Vigan hívott magával és bejutottam a norvég szálláshelyre .Ammikor körbe néztem megkönnyebültem , hiszen se Svindal , és se Gjerndalen nem volt ott.A többi norvég pedig , csak annyit tudott, hogy Krys egy szőke lány.
-Ő itt Krys Jedrick.-mutatott be Hattestad a többi norvégnak
Mosolyogtam amikor a többiek elhitték, hogy én vagyok Krys.
Krystal
Nem sokára sötétedni kezdett.Visszaindultam és szembe találkoztam Tord Asle Gjerndalennel.
-Szia Krys.
-Szia.-mosolyogtam rá.-A norvég szállásra mész?
-Igen.Van kedved velem jönni?
-Persze.
A férfi megállított az ajtóba.
-Várj itt amíg nem szólok.
-Oké.-mosolyogtam rá
Az ajtónál a falnak támaszkodtam és vártam.Tord Asle belépett a norvégokhoz.Csendben álltam és hallgattam , hogy mi lesz.Hallottam hogy a norvég sportolók valamin nagyon vitáznak.Hirtelen arra lettem figyelmes,hogy Gjerndalen kijelenti, hogy:
-De nem ő Krys.
Majd kihajolt és mutatott , hogy menjek be.Amint beléptem megláttam Leiát.A norvégok meglepetten néztek rám.
-Krystal?-nézett rám Hattestad
-Igen.-válaszoltam
-Akkor te ki vagy?-fordult meg Leia felé
-Leia.-adott tömör választ a lány
-Ő az egyik barátnőm.
-De mért mondta azt , hogy ő Krys?-kérdezte Ola Vigan
Leia elindult felém.
-Krys.Kérlek beszéljük meg.Kettesbe.-kérlelt a lány
-Oké.-egyeztem bele
-Felmehettek a szobámba.-ajánlotta Tord Asle
-Köszi.-mosolyogtam rá
-Krys figyelj rám.-szólalt meg Karina már a szobába
-Igen?
-Én nagyon sajnálom.
-Hát sajnálhatod is.
-Csak annyira a helyedbe akartam lenni, te rengeteg sportolót ismersz és szerintem ez nagyon jó.
-Az élet annyira igazságtalan tud lenni , nekem minden vágyam , hogy találkozzak Petter Northuggal.A tiéd, hogy megismerhess sportolókat.A tiéd sikerült, de az enyémre kicsi az esély.Már több mint eg hete itt vagyok.Lassan kettő is.Holnap vége lesz az olimpiának és én még nem találkoztam Petter Northuggal.
-Éppen akkor ment el, amikor én jöttem.Akkor azt hiszi, hogy én vagyok Krys.-mondta a lány
-Hát sajnos.-sóhajtottam fel.
-Krys, én nagyon sajnálom.
-Hát sajnálhatod.Ez lett volna az én nagy lehetőségem.
-Tudom.
-Na mindegy.Most jobb , ha megyek.
-Krys.
-Inkább megyek.-fordultam vissza a lányhoz
Kissé zavart , hogy Leia megpróbált a helyembe lépni.Karinával kimentünk az utolsó versenyre , ami a férfi 50 kilométeres sífutás.A versenyt végül Petter Northug nyerte .Karinával mindketten hatalmasat sikítottunk és átöleltük egymást.
-Petter nyert.-kiabáltam.
Néhány órával később már a záróünnepségen jártunk.Láttam , ahogy Petter megkapja az arany érmet az ünnepségen.
-Bárcsak oda jutnák valahogy.-sóhajtottam fel
-Lehet, hogy még korai.
-Lehet.De előbb -utóbb úgyis a közelébe jutok.
-Sok sikert hozzá.
Karina elfordult, nem is akarta látni, hogy én hogyan jutok Petter Northug közelébe.Átmentem az emberek között, és alig néhány perccel később ott álltam mögötte.Hatalmasat sóhajtottam , próbáltam összeszedni a bátorságom.
-Petter.
A férfi rám mosolygott.
-Szia.
-Krystal Jedrick vagyok.
-Igen?
-Igen.Nagyon nagy rajongód vagyok.
-Szuper.-mosolygott rám
Közben megjelent mellettem Karina.
-Nem csak a rajongód.Krys szerelmes magába.-kotyogott a barátnőm
Kissé hátrább léptem , és szúrós szemekkel .A norvég férfi rám mosolygott.Lediktálta a telefonszámát.
-Majd hívlak.Remélem, hogy majd még találkozunk.
-Bízom benne.
Karinával visszamentünk a helyünkre a lány kíváncsian rámnézett.
-Hívni fog?
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem.
2013. október 7., hétfő
22.fejezet- Vancouver 2010 - 1.rész
Krystal
-Szia Krys.-lépett be a szobába Aksel
-Szia .-néztem rá
-Pakolsz?
-Aha.Már lassan indulok.Találkozunk ott?
-Igen.Nekem fogsz szurkolni?
-Nem.-ráztam meg a fejem .-Nagyon jól tudod , hogy Bode Miller szurkoló vagyok.
-Igen , és meg is értem hiszen félig amerikai vagy.
-Akár lehetnék amerikai állampolgár.
-Nem gondoltál még rá , hogy az leszel.
-Még sohasem .
-Érezd jól magad.-ölelt át.-Majd találkozunk.
-Oké.-válaszoltam és pakoltam tovább
Benéztem a táskámba és elkezdtem kutatni.Az anyukám belépett és megszólalt.
-Keresel valamit?
-A símagazinomat.....Már megtaláltam.-emeltem fel a magazint és betettem a táskámba.
-Várod , hogy elutazhass?
-Igen.Lehet , hogy nekem ez lesz a nagy lehetőségem.
-Gondolod?
-Igen.De most már indulnom kell.-kaptam fel a táskámat és elindultam
-Érezd jól magad.
-Oké.Szia.-léptem ki és beszálltam egy buszba ami a reptérre ment.
Karinával Vancouverbe találkoztam a lány néhány órával korábban érkezett , mint én.
-Símagazin?
-Itt van.-mutattam a lánynak a magazint
-Szuper.-mosolyodott el
-Mehetünk?
-Igen.Elmegyünk az olimpiai faluba?
-Persze , hogy .Nagyon szívesen találkoznák Petter Northuggal.
-Bode Millerrel?
-Bode az én hősöm.Bármit megtennék , hogy vele ismét találkozzak.
A lány elmosolyodott és megszólalt.-Bode azért a kedvenced , mert amerikai?
-Nem azért szeretem , mert amerikai vagyok.Bode nekem nagyon fontos.Életem legszebb napja volt mikor megismertem.
-Mikor is volt?-kérdezte a lány Torinóba.A második héten találkoztunk.Az apukám elől akartam elbújni.És ő segített nekem.Azóta már többször találkoztunk.és mindig amikor alpesi sí versenyre megyek mindig beszélgetünk.Ő az egyik legjobb barátom.
-És itt már beszéltél meg vele találkozót?
-Még nem.-ráztam meg a fejem
-És mikor fogsz?
-Nem tudom.-sóhajtottam fel.
-Sziasztok lányok.-futott mellénk Leia
-Szia Leia.-öleltem át.
-Örülök, hogy itt vagytok.
-Te mikor érkeztél meg?-kérdezte Karina
-Már 3 napja.
-Már találkoztál sportolókkal?-kérdeztem
-Még nem.
-Kár.-szólalt meg Karina
-Ti találkoztatok már valakivel?
-Eddig még senkivel sem.Most indultunk az olimpiai faluba.-válaszoltam
-Gyere velünk.-hívta a német lányt Karina
-Rendbe.-válaszolta és hármasba elindultunk.
-Tetszik Vancouver?-kérdezte Leia és rám nézett
-Hát azt így néhány óra után nem tudom.Elkell telni egy kis időnek, hogy erre a kérdésre válaszoljak.
-Ma lesz a nyitóünnepség?
-Igen.-válaszoltam Karina kérdésére
-Elmegyünk rá?-kérdezte Leia
-Pont mi nem mennénk?-néztem a barátnőimre
-Szuper.-sikítottak egyszerre
Este elindultunk, hogy mi is részt vegyünk a nyitóünnepségen.A barátnőim nagyon izgatottak voltak, de én csak a négy évvel ezelőtti torinói olimpiára tudtam gondolni.Hiszen akkor már a nyitóünnepségen találkoztam Janicával.És most is abba bíztam , hogy most is hamar találkozok egy sportolóval.Szinte már vége volt a nyitóünnepségnek.Hatalmas szemeket meresztettem, Karina vigasztalóan megsimogatott.
-Ha ez megnyugtat, Petter Northug nincs itt.
-De az Aksel itt van.-néztem a barátnőmre.-És észre se vett.
-Nyugi.
-Nincs nyugi.
Nem sokkal később visszamentünk a hotelba.Másnap reggel a hajam fontam amikor felébredt Karina.
-Elmegyünk az olimpiai faluba?
-Nem.- jelentettem ki.
-Mért?-nézett hatalmas szemekkel Karina
-Ma lesikló verseny lesz.Én oda megyek.
-És mikor megyünk az olimpiai faluba?
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem
-Krys.
-Most hagyj.-mondtam és felvettem egy fekete felsőt , ami rózsaszínnel volt kombinálva
-Akkor a versenyre megyünk?
-Igen.-mondtam és elindultam.
A versenyen végig Bode Millert vártam.Amint megláttam , hogy ő indul hangosan sikítani kezdtem.
-Gyerünk Bode. Hajrá.
Beérkezett a célba az első helyen , de utána még érkeztek.Végül a harmadik helyen végzet.A győztes Aksel Lund Svindal lett.
-Szia Krys.-szólt nekem Aksel
-Szia.Gratulálok.
-Köszi.
Karina felé fordultam és felsikítottam.-Bode Miller bronzérmes.
-Örülsz neki?
-Nagyon.Jobban örültem volna, ha nyer.De nem baj.Bronzérem is szépen csillog.
-Mindig állj majd így mindenhez.
-Majd megpróbálom.-villantottam rá egy mosolyt
-Most már elmegyünk az olimpiai faluba?
-Persze.
-Most?
-Igen.Induljunk.
Nem sokkal később megérkeztünk az olimpiai faluba.Nem hittem a szememnek, hiszen egyetlen egy sportolót se láttam.Karinával visszamentünk a hotelba és szúrós szemekkel a barátnőmre néztem.
-Utálom ezt a helyet.
-Mért?
-Torinóba ilyenkor már találkoztam síelőkkel.
-És ez az ok , hogy utálod?
-Igen.-forgattam a szemem
-Ez nem ok az utálatra.
-Dehogy nem.
-Figyelj rengeteg sportolót ismerek már, és azt hittem , hogy érek annyit , hogy keressenek.
-Mért keresnének?
-Mert muszáj.
-Krys.
-Nincs Krys.-fordultam el
-Figyelj ez nem ok az utálatra.
-Ezt már egyszer mondtad.-forgattam a szemem
Másnap kiindultam az alpesi sízők edzésére.Nagyon megörültem amikor megláttam Bode Millert.
-Szia Bode.
Az amerikai sportoló rám nézett és elmosolyodott.-Szia Krys.Te is itt vagy Vancouverbe?
-Igen.-mosolyogtam.-Nagyon szurkoltam neked.Gratulálok a bronzérmedhez.
-Köszönöm szépen.
-Szívesen.
-Mikor érkeztél Vancouverbe?
-A nyitóünnepség napján.-adtam gyors választ.-De tegnap már szinte összeomlottam.
-Mért?
-Mert egyetlen sportolóval se beszéltem.
-De ma itt vagyok én.-mosolygott a sportoló
-És nagyon örülök, hogy találkoztunk.-nevettem
-Itt leszel a többi versenyen is?
-Igen.-válaszoltam.
Nem sokkal később visszamentem a hotelba, és másnap reggelig ki sem mozdultam onnan.
-Szia Krys.-lépett be a szobába Aksel
-Szia .-néztem rá
-Pakolsz?
-Aha.Már lassan indulok.Találkozunk ott?
-Igen.Nekem fogsz szurkolni?
-Nem.-ráztam meg a fejem .-Nagyon jól tudod , hogy Bode Miller szurkoló vagyok.
-Igen , és meg is értem hiszen félig amerikai vagy.
-Akár lehetnék amerikai állampolgár.
-Nem gondoltál még rá , hogy az leszel.
-Még sohasem .
-Érezd jól magad.-ölelt át.-Majd találkozunk.
-Oké.-válaszoltam és pakoltam tovább
Benéztem a táskámba és elkezdtem kutatni.Az anyukám belépett és megszólalt.
-Keresel valamit?
-A símagazinomat.....Már megtaláltam.-emeltem fel a magazint és betettem a táskámba.
-Várod , hogy elutazhass?
-Igen.Lehet , hogy nekem ez lesz a nagy lehetőségem.
-Gondolod?
-Igen.De most már indulnom kell.-kaptam fel a táskámat és elindultam
-Érezd jól magad.
-Oké.Szia.-léptem ki és beszálltam egy buszba ami a reptérre ment.
Karinával Vancouverbe találkoztam a lány néhány órával korábban érkezett , mint én.
-Símagazin?
-Itt van.-mutattam a lánynak a magazint
-Szuper.-mosolyodott el
-Mehetünk?
-Igen.Elmegyünk az olimpiai faluba?
-Persze , hogy .Nagyon szívesen találkoznák Petter Northuggal.
-Bode Millerrel?
-Bode az én hősöm.Bármit megtennék , hogy vele ismét találkozzak.
A lány elmosolyodott és megszólalt.-Bode azért a kedvenced , mert amerikai?
-Nem azért szeretem , mert amerikai vagyok.Bode nekem nagyon fontos.Életem legszebb napja volt mikor megismertem.
-Mikor is volt?-kérdezte a lány Torinóba.A második héten találkoztunk.Az apukám elől akartam elbújni.És ő segített nekem.Azóta már többször találkoztunk.és mindig amikor alpesi sí versenyre megyek mindig beszélgetünk.Ő az egyik legjobb barátom.
-És itt már beszéltél meg vele találkozót?
-Még nem.-ráztam meg a fejem
-És mikor fogsz?
-Nem tudom.-sóhajtottam fel.
-Sziasztok lányok.-futott mellénk Leia
-Szia Leia.-öleltem át.
-Örülök, hogy itt vagytok.
-Te mikor érkeztél meg?-kérdezte Karina
-Már 3 napja.
-Már találkoztál sportolókkal?-kérdeztem
-Még nem.
-Kár.-szólalt meg Karina
-Ti találkoztatok már valakivel?
-Eddig még senkivel sem.Most indultunk az olimpiai faluba.-válaszoltam
-Gyere velünk.-hívta a német lányt Karina
-Rendbe.-válaszolta és hármasba elindultunk.
-Tetszik Vancouver?-kérdezte Leia és rám nézett
-Hát azt így néhány óra után nem tudom.Elkell telni egy kis időnek, hogy erre a kérdésre válaszoljak.
-Ma lesz a nyitóünnepség?
-Igen.-válaszoltam Karina kérdésére
-Elmegyünk rá?-kérdezte Leia
-Pont mi nem mennénk?-néztem a barátnőimre
-Szuper.-sikítottak egyszerre
Este elindultunk, hogy mi is részt vegyünk a nyitóünnepségen.A barátnőim nagyon izgatottak voltak, de én csak a négy évvel ezelőtti torinói olimpiára tudtam gondolni.Hiszen akkor már a nyitóünnepségen találkoztam Janicával.És most is abba bíztam , hogy most is hamar találkozok egy sportolóval.Szinte már vége volt a nyitóünnepségnek.Hatalmas szemeket meresztettem, Karina vigasztalóan megsimogatott.
-Ha ez megnyugtat, Petter Northug nincs itt.
-De az Aksel itt van.-néztem a barátnőmre.-És észre se vett.
-Nyugi.
-Nincs nyugi.
Nem sokkal később visszamentünk a hotelba.Másnap reggel a hajam fontam amikor felébredt Karina.
-Elmegyünk az olimpiai faluba?
-Nem.- jelentettem ki.
-Mért?-nézett hatalmas szemekkel Karina
-Ma lesikló verseny lesz.Én oda megyek.
-És mikor megyünk az olimpiai faluba?
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem
-Krys.
-Most hagyj.-mondtam és felvettem egy fekete felsőt , ami rózsaszínnel volt kombinálva
-Akkor a versenyre megyünk?
-Igen.-mondtam és elindultam.
A versenyen végig Bode Millert vártam.Amint megláttam , hogy ő indul hangosan sikítani kezdtem.
-Gyerünk Bode. Hajrá.
Beérkezett a célba az első helyen , de utána még érkeztek.Végül a harmadik helyen végzet.A győztes Aksel Lund Svindal lett.
-Szia Krys.-szólt nekem Aksel
-Szia.Gratulálok.
-Köszi.
Karina felé fordultam és felsikítottam.-Bode Miller bronzérmes.
-Örülsz neki?
-Nagyon.Jobban örültem volna, ha nyer.De nem baj.Bronzérem is szépen csillog.
-Mindig állj majd így mindenhez.
-Majd megpróbálom.-villantottam rá egy mosolyt
-Most már elmegyünk az olimpiai faluba?
-Persze.
-Most?
-Igen.Induljunk.
Nem sokkal később megérkeztünk az olimpiai faluba.Nem hittem a szememnek, hiszen egyetlen egy sportolót se láttam.Karinával visszamentünk a hotelba és szúrós szemekkel a barátnőmre néztem.
-Utálom ezt a helyet.
-Mért?
-Torinóba ilyenkor már találkoztam síelőkkel.
-És ez az ok , hogy utálod?
-Igen.-forgattam a szemem
-Ez nem ok az utálatra.
-Dehogy nem.
-Figyelj rengeteg sportolót ismerek már, és azt hittem , hogy érek annyit , hogy keressenek.
-Mért keresnének?
-Mert muszáj.
-Krys.
-Nincs Krys.-fordultam el
-Figyelj ez nem ok az utálatra.
-Ezt már egyszer mondtad.-forgattam a szemem
Másnap kiindultam az alpesi sízők edzésére.Nagyon megörültem amikor megláttam Bode Millert.
-Szia Bode.
Az amerikai sportoló rám nézett és elmosolyodott.-Szia Krys.Te is itt vagy Vancouverbe?
-Igen.-mosolyogtam.-Nagyon szurkoltam neked.Gratulálok a bronzérmedhez.
-Köszönöm szépen.
-Szívesen.
-Mikor érkeztél Vancouverbe?
-A nyitóünnepség napján.-adtam gyors választ.-De tegnap már szinte összeomlottam.
-Mért?
-Mert egyetlen sportolóval se beszéltem.
-De ma itt vagyok én.-mosolygott a sportoló
-És nagyon örülök, hogy találkoztunk.-nevettem
-Itt leszel a többi versenyen is?
-Igen.-válaszoltam.
Nem sokkal később visszamentem a hotelba, és másnap reggelig ki sem mozdultam onnan.
2013. szeptember 29., vasárnap
21. fejezet -Liberec 2009
Krystal
-Anya kérlek.-mentem az anyukám után
-Nem mehetsz el.
-De mért?
-Mert még gyerek vagy.
-Már nem vagyok kisgyerek .Szükségem van a szabadságra.
-Ugyan Sabrina.-lépett az anyukám mögé Aksel.-A norvégok között jó helyen van.
-Aksel biztos vagy benne?
-Igen.Különben is Karina is megy vele.
-De Aksel.-szólalt meg az anyukám
-Tord Asle figyel majd rám.-szóltam közbe.-És Pheong Changba is elengedtél egyedül.Liberec sokkal közelebb van.
-Nem is tudom.-sóhajtott az anyukám
-Kérlek anya.Rengeteg helyen jártam már.
-De ez más.
-Mért más?-kérdeztem
-Azt én is szeretném tudni.-szólalt meg aksel.-Hiszen Tord Asle már 1 éve meghívta.
-Igen éppen Lahtiba voltunk.-szóltam közbe újra
-Sabrina engedd meg.-nézett az anyukámra Aksel.
-Elmehetsz.
-Köszi.És neked is köszönöm.-fodultam Aksel felé
-Érezd jól magad.
-Jól fogom.-mentem el.
Mivel már Norvégiába élek , Karinával csak Liberecbe találkoztam.Karina napszemüvegbe várakozott rám.
-Végre megérkeztél.
-Már nagyon vártam , hogy ide érjek.
-Milyen volt Pheong Chang?-kérdezte a barátnőm
-Már majdnem feladtam az utazásokat , amikor találkoztam Emil Hegle Svendsennel.
-És a találkozás mindent megváltoztatott?
-Igen.Ha találkoztam Emil-lel, akkor van rá esély , hogy találkozok Petter Northuggal.
-Tehát Northuggal akarsz találkozni.
-Igen.Neked nincsenek ilyen vágyaid?-néztem a barátnőmre
-Nincsenek.Ilyenekre még soha nem gondoltam.
-Én igen.Már nagyon régóta szeretem Petter Northugot.
-Dario Cologna?
-Tudod, hogy őt nem szeretem.
-Azon gondolkoztam , hogy szőke akarok lenni.-mondta a barátnőm
-Ez érdekes.- néztem rá.
-Mért?
-Mert engem meg a barna haj vonz.
-És mikorra tervezed a hajszín váltást?
-Nem tudom.Talán majd Vancouver után valamikor.
-Már biztos vagy benne?-kérdezte Karina
-Igen.-válaszoltam
-Na gyere nézzünk körül.
-Oké.
Karinával bejártuk a pályákat.Este tértünk vissza a hotelba.Másnap elindultunk a versenyekre és összetalálkoztunk egy lánnyal , aki nagyon ismerős volt nekem.
-Krys?
-Igen.-válaszoltam.
-Szia.Emlékszel rám?
-Persze.Riita ugye.
-Igen.
-Még egykor Ramsauba találkoztunk.-mondtam
-Azóta is utazgatsz?
-Igen.Bár sokszor éreztem , hogy abba kellene hagynom, mégis mindig találok valami okot , ami esélyt ad a folytatásra.
-Sok emberrel megismerkedtél?
-Igen.-mosolyogtam.-Ott jártam a torinói olimpián is.
-Vancouver is tervbe van?-kérdezte
-Igen, tervezem , hogy elmegyek.
-Krys.-szólalt meg Karina
-Jaj de neveletlen vagyok.Riita ő a barátnőm Karina.
-Ő is utazgat veled?
-Igen.
-És most merre laksz?-kérdezte a lány
-Norvégiába.Anyukám Aksel Lund Svindal-lal él együtt.
-De nem Sebastian Haseney-vel járt?
-De igen, csak már szakítottak.
-Anyukád váltogassa a pasijait.
-Hát nagyon.-forgattam a szemem
A beszélgetés után Karinával mentünk a versenyre.Az újjam végig keresztbe tettem és úgy szurkoltam Petter Northugnak.Karina mosolyogva figyelte, hogy végig szorítottam a férfinak.És a 15 km+ 15 km után Petter Northug lett a győztes.
-Bevállt a szorítás.-nevetett a lány
-És még a továbbiakba is be kell vállnia.-néztem a lányra
-Ez a szöveg tipikusan Krys.
-Mért nilyen legyen?-néztem rá
-Semmi, nem szóltam.-emelte fel a kezét
Nem sokkal később ismét okom volt az örömre hiszen Petter Northug ismét győzött , bár most csapatversenybe.A társai Eldar Ronning,Odd-Bjorn Hjelmeset és Tore Ruud Hofstad voltak.A verseny után összefutottam egy lánnyal.
-Northug szurkoló?-kérdezte
-Igen.-válaszoltam.-És te is?
-Igen.Hannah vagyok.
-És Krys.
-Amerikai?
-Félig amerikai , félig szlovák, és Norvégiába élek.
-Én norvég vagyok.
-Komolyan?
-Igen.Trondheimba élek.Mióta szurkolsz Petternek?
-Már nagyon régóta.Én is ott élek.-mosolyogtam
-Tényleg?-kérdezte
-Igen.
-Akkor még találkozhatunk valamikor.-mosolygott
-Az nagyon jó lenne.-viszonoztam a mosolyát
-Találkozunk majd az 50 km alatt?
-Persze.
-És Petter Northug nyerjen.-nevetett a lány
-Még szép , hogy ő.
Másnap a telefonom csengésére ébredtem.Álmosan a monilom néztem és végül felvettem.Az anyukám keresett, azt akarta, hogy menjek haza, ne várjam meg a világbajnokság végét.Egy heves vita után lenyomtam a telefont és kirohantam.A könnyek villámgyorsan potyogtak a szememből.Leültem egy hókupacra és zokogni kezdtem.Nem sokkal később leült mellém valaki.Könnyes szemekkel ránéztem és ekkor vettem észre , hogy Tord Asle Gjerndalen ül mellettem.
-Szia Krys.
-Szia .
-Mi a baj?
-Az anyukám.Teljesen kikészít.
-De ő csak jót akar neked.
-Te ezt nem érted.-néztem rá.-Irányítani akar .
-Még kiskorú vagy.Csak aggódik érted.
-Ne tegye.Most is haza akar rendelni.
Másnap megnéztük az 50 km -es férfi versenyt.A végén hatalmasat sikítottam , mert Petter Northug nyert.Karina , és az új barátnőm Hanna mellettem álltak.Hannával egymásra néztünk és egszerre kiabálni kezdtünk.
-Petter Northug!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Ez az.Ő nyert.
Karina a fejét fogva nevetett mellettünk.Másnap szomorú búcsút vettem Hannától.
-Majd Trondheimba találkozunk.-mosolygott a lány
-Reméljük.-viszonoztam a mosolyt
-És hova utazol legközelebb?
-Talán már csak Vancouverbe.Anyukám mostanába szigorúan veszi a dolgokat körülöttem.Te hova utazol legközelebb?
-Elmegyek a világkupa záróra.Talán.
-Szurkolok, hogy ott legyél.
Délután Karinával elmentünk a repülőtérre, és mindketten jegyet váltottunk.Karina Pozonyba, én pedig Trondheimba.Még eggyszer megöleltük egymást és felszálltunk a repülőre.Amint leültem hatalmasat sóhajtottam.
-Most már Vancouverig nyugalom.
-Anya kérlek.-mentem az anyukám után
-Nem mehetsz el.
-De mért?
-Mert még gyerek vagy.
-Már nem vagyok kisgyerek .Szükségem van a szabadságra.
-Ugyan Sabrina.-lépett az anyukám mögé Aksel.-A norvégok között jó helyen van.
-Aksel biztos vagy benne?
-Igen.Különben is Karina is megy vele.
-De Aksel.-szólalt meg az anyukám
-Tord Asle figyel majd rám.-szóltam közbe.-És Pheong Changba is elengedtél egyedül.Liberec sokkal közelebb van.
-Nem is tudom.-sóhajtott az anyukám
-Kérlek anya.Rengeteg helyen jártam már.
-De ez más.
-Mért más?-kérdeztem
-Azt én is szeretném tudni.-szólalt meg aksel.-Hiszen Tord Asle már 1 éve meghívta.
-Igen éppen Lahtiba voltunk.-szóltam közbe újra
-Sabrina engedd meg.-nézett az anyukámra Aksel.
-Elmehetsz.
-Köszi.És neked is köszönöm.-fodultam Aksel felé
-Érezd jól magad.
-Jól fogom.-mentem el.
Mivel már Norvégiába élek , Karinával csak Liberecbe találkoztam.Karina napszemüvegbe várakozott rám.
-Végre megérkeztél.
-Már nagyon vártam , hogy ide érjek.
-Milyen volt Pheong Chang?-kérdezte a barátnőm
-Már majdnem feladtam az utazásokat , amikor találkoztam Emil Hegle Svendsennel.
-És a találkozás mindent megváltoztatott?
-Igen.Ha találkoztam Emil-lel, akkor van rá esély , hogy találkozok Petter Northuggal.
-Tehát Northuggal akarsz találkozni.
-Igen.Neked nincsenek ilyen vágyaid?-néztem a barátnőmre
-Nincsenek.Ilyenekre még soha nem gondoltam.
-Én igen.Már nagyon régóta szeretem Petter Northugot.
-Dario Cologna?
-Tudod, hogy őt nem szeretem.
-Azon gondolkoztam , hogy szőke akarok lenni.-mondta a barátnőm
-Ez érdekes.- néztem rá.
-Mért?
-Mert engem meg a barna haj vonz.
-És mikorra tervezed a hajszín váltást?
-Nem tudom.Talán majd Vancouver után valamikor.
-Már biztos vagy benne?-kérdezte Karina
-Igen.-válaszoltam
-Na gyere nézzünk körül.
-Oké.
Karinával bejártuk a pályákat.Este tértünk vissza a hotelba.Másnap elindultunk a versenyekre és összetalálkoztunk egy lánnyal , aki nagyon ismerős volt nekem.
-Krys?
-Igen.-válaszoltam.
-Szia.Emlékszel rám?
-Persze.Riita ugye.
-Igen.
-Még egykor Ramsauba találkoztunk.-mondtam
-Azóta is utazgatsz?
-Igen.Bár sokszor éreztem , hogy abba kellene hagynom, mégis mindig találok valami okot , ami esélyt ad a folytatásra.
-Sok emberrel megismerkedtél?
-Igen.-mosolyogtam.-Ott jártam a torinói olimpián is.
-Vancouver is tervbe van?-kérdezte
-Igen, tervezem , hogy elmegyek.
-Krys.-szólalt meg Karina
-Jaj de neveletlen vagyok.Riita ő a barátnőm Karina.
-Ő is utazgat veled?
-Igen.
-És most merre laksz?-kérdezte a lány
-Norvégiába.Anyukám Aksel Lund Svindal-lal él együtt.
-De nem Sebastian Haseney-vel járt?
-De igen, csak már szakítottak.
-Anyukád váltogassa a pasijait.
-Hát nagyon.-forgattam a szemem
A beszélgetés után Karinával mentünk a versenyre.Az újjam végig keresztbe tettem és úgy szurkoltam Petter Northugnak.Karina mosolyogva figyelte, hogy végig szorítottam a férfinak.És a 15 km+ 15 km után Petter Northug lett a győztes.
-Bevállt a szorítás.-nevetett a lány
-És még a továbbiakba is be kell vállnia.-néztem a lányra
-Ez a szöveg tipikusan Krys.
-Mért nilyen legyen?-néztem rá
-Semmi, nem szóltam.-emelte fel a kezét
Nem sokkal később ismét okom volt az örömre hiszen Petter Northug ismét győzött , bár most csapatversenybe.A társai Eldar Ronning,Odd-Bjorn Hjelmeset és Tore Ruud Hofstad voltak.A verseny után összefutottam egy lánnyal.
-Northug szurkoló?-kérdezte
-Igen.-válaszoltam.-És te is?
-Igen.Hannah vagyok.
-És Krys.
-Amerikai?
-Félig amerikai , félig szlovák, és Norvégiába élek.
-Én norvég vagyok.
-Komolyan?
-Igen.Trondheimba élek.Mióta szurkolsz Petternek?
-Már nagyon régóta.Én is ott élek.-mosolyogtam
-Tényleg?-kérdezte
-Igen.
-Akkor még találkozhatunk valamikor.-mosolygott
-Az nagyon jó lenne.-viszonoztam a mosolyát
-Találkozunk majd az 50 km alatt?
-Persze.
-És Petter Northug nyerjen.-nevetett a lány
-Még szép , hogy ő.
Másnap a telefonom csengésére ébredtem.Álmosan a monilom néztem és végül felvettem.Az anyukám keresett, azt akarta, hogy menjek haza, ne várjam meg a világbajnokság végét.Egy heves vita után lenyomtam a telefont és kirohantam.A könnyek villámgyorsan potyogtak a szememből.Leültem egy hókupacra és zokogni kezdtem.Nem sokkal később leült mellém valaki.Könnyes szemekkel ránéztem és ekkor vettem észre , hogy Tord Asle Gjerndalen ül mellettem.
-Szia Krys.
-Szia .
-Mi a baj?
-Az anyukám.Teljesen kikészít.
-De ő csak jót akar neked.
-Te ezt nem érted.-néztem rá.-Irányítani akar .
-Még kiskorú vagy.Csak aggódik érted.
-Ne tegye.Most is haza akar rendelni.
Másnap megnéztük az 50 km -es férfi versenyt.A végén hatalmasat sikítottam , mert Petter Northug nyert.Karina , és az új barátnőm Hanna mellettem álltak.Hannával egymásra néztünk és egszerre kiabálni kezdtünk.
-Petter Northug!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Ez az.Ő nyert.
Karina a fejét fogva nevetett mellettünk.Másnap szomorú búcsút vettem Hannától.
-Majd Trondheimba találkozunk.-mosolygott a lány
-Reméljük.-viszonoztam a mosolyt
-És hova utazol legközelebb?
-Talán már csak Vancouverbe.Anyukám mostanába szigorúan veszi a dolgokat körülöttem.Te hova utazol legközelebb?
-Elmegyek a világkupa záróra.Talán.
-Szurkolok, hogy ott legyél.
Délután Karinával elmentünk a repülőtérre, és mindketten jegyet váltottunk.Karina Pozonyba, én pedig Trondheimba.Még eggyszer megöleltük egymást és felszálltunk a repülőre.Amint leültem hatalmasat sóhajtottam.
-Most már Vancouverig nyugalom.
2013. szeptember 21., szombat
20.fejezet - Pheong Chang 2009
Krystal
A tükörben nézegettem magam.A hajam alig vállig ért ami engem nagyon zavart, hiszen alig 1 hete nyírattam le a hajam , hogy elmehessek Phoeng Chang.Így vissza gondolva nagyon rossz ötlet volt a Val d 'Isére-i haj festés.A tükörben nézegettem a hajamat.
-Milyen helyes pici hullámok vannak a hajadba.-dicsért meg Aksel
-Kösz.-fordítottam el a fejem
-Mért haragszol rám ennyire?-kérdezte a sportoló
-Nem egyértelmű?
-Azt hittem , hogy szereted Norvégiát.
-Szeretem Norvégiát, de téged utállak.
Közben megérkezett az anyukám aki szúrós pillantást vetett rám.Azonnal magyarázkodni kezdett a férfinak, hogy csak azért viselkedek így mert kamasz vagyok.
-Mennyi is vagy?-nézett rám a norvég
-15.-válaszoltam.-Mindössze 12 évvel vagy öregebb nálam.
-Krys.-szólt rám az anyukám
-Inkább indulunk.-mentem el a házból
-Vigyázz magadra.-szólt utánam a sportoló
-Mindig vigyázok magamra.-forgattam a szemem
Felszálltam a buszra és elindultam a reptérre.Osloba felszálltam a repülőre, és már útban voltam Phoeng Changba.Az út szinte örökké valóságnak tűnt, végig a repülő ablakán nézelődtem.Hiszen ez volt életem első útja , amit egyedül töltök el.Az anyukámnak már nagyon régóta könyörögtem , hogy engedjen el egyedül egy síversenyre, és végre megengedte.Bár mindig az utazás volt a hobbim , és imádtam a sportot, most mégis kezdtem megunni az állandó sportot, és az állandó utazást.A repülő landolása után eddig mindig rohantam a pályához, és most pedig az első utam a hotelba vezetett.Közel négy órát töltöttem a hotelba, mire hajlandó voltam kimenni a hotelból.A hotel előtt találkoztam Leiával.
-Szia Krys.-nevetett rám a lány
-Szia Leia.
-Örülök, hogy ide utaztál.
-Nagyon jó itt.-feleltem kissé halvány mosollyal
-Biztos ? Nem tűnsz valami boldognak.
-Boldog vagyok , hogy itt lehetek.Ez az első helyszín , ahova egyedül utazhatok.-magyaráztam.-és eddig rengeteget utaztam,most már egy idő után , úgy érzem , hogy nincs okom folytatni az utazást.
-Meguntad?-nézett hatalmas szemmel a lány
-Igen.-válaszoltam
-Krys, kérlek még egy kicsit bírd ki.Már nem kell sok idő , és történi fog valami , ami változtat a döntéseden.-mondta a barátnőm
-Nem tudom.-hajtottam le a fejem
-Csak adj egy új esélyt.
-Adok.-egyeztem bele.
-Szuper.-ölelt át a lány
Másnap a hajamat fontam amikor belépett Leia.
-Indulhatunk?-kérdezte a lány
-Persze.-válaszoltam és felkaptam a táskámat
-Mint ondolsz összefutunk valakivel?-kérdezte Leia
-Remélem nem.-sóhajtottam, Leia megfordult felém és hatalmas szemekkel rám nézett
-Ki vagy te és mit csináltál a barátnőmmel.Eddig mindig imádtad , ha találkozhatsz a sielőkkel.Azt hittem , hogy megegyeztünk , hogy adsz egy esélyt a sportnak és az utazásoknak.
-Adok.-mosolyodtam el halványan
A verseny után összetalálkoztam Emil Hegle Svendsennel.Ránevetettem a novég sportolóra.
-Elnézést, szokásom ütközni az emberekkel.Krystal Jedrick vagyok.
-Emil Hegle Svendsen.-mutatkozott be
-Nagyon jól tudom, hogy ki vagy.Nagyon imádom a norvégokat.
-Norvég vagy?-kérdezte
-Nem.Félig szlovák , és félig amerikai vagyok.
-És a norvégoknak szurkolsz?
-Igen.Ugye milyen érdekes?
-Nagyon.-mosolygott a sportoló-Gyakran jársz versenyekre?
-Eleinte gyakran jártam , de most már elég ritkán.
-Kár.
-Pedig nagyon szívesen találkoznák veled újra.
-Az érzés kölcsönös.Remélem , hogy hamarosan találkozunk.
-Reméljük.-mosolyogtam és távoztam
Azonnal indultam megkeresni Leiát , hogy elmondjam neki a hírt.A barátnőm éppen a versenyt nézte amikor mellé léptem.
-Emlékszel , hogy azt mondtad próbáljak adni egy esélyt a sportnak?
-Igen.-válaszolta a barátnőm
-Adok.-mosolyogtam.
-Igazán?Miért?-nézett hatalmas szemekkel a lány
-Találkoztam valakivel.
-Kivel?-kíváncsiskodott
-Emil Hegle Svendsennel.
-Tényleg?
-Igen.Beszélgettünk és nagyon figyelmes volt.
-Norvég imádó.-nevetett a barátnőm
-Nem tehetek róla.-nevettem én is.
-Tudod Krys.-fordut felém.-Gondoltam , hogy ha találkozol eg sportolóval akkor újra megjön a kedved az utazásra.
-Igen?
-Persze.
Nem sokkal később vége lett a világbajnokságnak.Leia visszautazott Németorszégba, én pedig Norvégiába.Azt hittem , hogy az anyukám fog értem jönni a reptérre, de nagyon meglepődtem amikor Aksel érkezett meg.
-Gyere Krys.-nyitotta ki az autó ajtót
-Köszi.-villantottam rá egy kényszer mosolyt
-Várod már , hogy Liberecbe utazz?
-Igen , nagyon.Mikor megyek?
-Holnap.És történt valami Pheong Changba?
-Találkoztam Emil Hegle Svendsennel.
-Az jó.-mosolygott Aksel.
A tükörben nézegettem magam.A hajam alig vállig ért ami engem nagyon zavart, hiszen alig 1 hete nyírattam le a hajam , hogy elmehessek Phoeng Chang.Így vissza gondolva nagyon rossz ötlet volt a Val d 'Isére-i haj festés.A tükörben nézegettem a hajamat.
-Milyen helyes pici hullámok vannak a hajadba.-dicsért meg Aksel
-Kösz.-fordítottam el a fejem
-Mért haragszol rám ennyire?-kérdezte a sportoló
-Nem egyértelmű?
-Azt hittem , hogy szereted Norvégiát.
-Szeretem Norvégiát, de téged utállak.
Közben megérkezett az anyukám aki szúrós pillantást vetett rám.Azonnal magyarázkodni kezdett a férfinak, hogy csak azért viselkedek így mert kamasz vagyok.
-Mennyi is vagy?-nézett rám a norvég
-15.-válaszoltam.-Mindössze 12 évvel vagy öregebb nálam.
-Krys.-szólt rám az anyukám
-Inkább indulunk.-mentem el a házból
-Vigyázz magadra.-szólt utánam a sportoló
-Mindig vigyázok magamra.-forgattam a szemem
Felszálltam a buszra és elindultam a reptérre.Osloba felszálltam a repülőre, és már útban voltam Phoeng Changba.Az út szinte örökké valóságnak tűnt, végig a repülő ablakán nézelődtem.Hiszen ez volt életem első útja , amit egyedül töltök el.Az anyukámnak már nagyon régóta könyörögtem , hogy engedjen el egyedül egy síversenyre, és végre megengedte.Bár mindig az utazás volt a hobbim , és imádtam a sportot, most mégis kezdtem megunni az állandó sportot, és az állandó utazást.A repülő landolása után eddig mindig rohantam a pályához, és most pedig az első utam a hotelba vezetett.Közel négy órát töltöttem a hotelba, mire hajlandó voltam kimenni a hotelból.A hotel előtt találkoztam Leiával.
-Szia Krys.-nevetett rám a lány
-Szia Leia.
-Örülök, hogy ide utaztál.
-Nagyon jó itt.-feleltem kissé halvány mosollyal
-Biztos ? Nem tűnsz valami boldognak.
-Boldog vagyok , hogy itt lehetek.Ez az első helyszín , ahova egyedül utazhatok.-magyaráztam.-és eddig rengeteget utaztam,most már egy idő után , úgy érzem , hogy nincs okom folytatni az utazást.
-Meguntad?-nézett hatalmas szemmel a lány
-Igen.-válaszoltam
-Krys, kérlek még egy kicsit bírd ki.Már nem kell sok idő , és történi fog valami , ami változtat a döntéseden.-mondta a barátnőm
-Nem tudom.-hajtottam le a fejem
-Csak adj egy új esélyt.
-Adok.-egyeztem bele.
-Szuper.-ölelt át a lány
Másnap a hajamat fontam amikor belépett Leia.
-Indulhatunk?-kérdezte a lány
-Persze.-válaszoltam és felkaptam a táskámat
-Mint ondolsz összefutunk valakivel?-kérdezte Leia
-Remélem nem.-sóhajtottam, Leia megfordult felém és hatalmas szemekkel rám nézett
-Ki vagy te és mit csináltál a barátnőmmel.Eddig mindig imádtad , ha találkozhatsz a sielőkkel.Azt hittem , hogy megegyeztünk , hogy adsz egy esélyt a sportnak és az utazásoknak.
-Adok.-mosolyodtam el halványan
A verseny után összetalálkoztam Emil Hegle Svendsennel.Ránevetettem a novég sportolóra.
-Elnézést, szokásom ütközni az emberekkel.Krystal Jedrick vagyok.
-Emil Hegle Svendsen.-mutatkozott be
-Nagyon jól tudom, hogy ki vagy.Nagyon imádom a norvégokat.
-Norvég vagy?-kérdezte
-Nem.Félig szlovák , és félig amerikai vagyok.
-És a norvégoknak szurkolsz?
-Igen.Ugye milyen érdekes?
-Nagyon.-mosolygott a sportoló-Gyakran jársz versenyekre?
-Eleinte gyakran jártam , de most már elég ritkán.
-Kár.
-Pedig nagyon szívesen találkoznák veled újra.
-Az érzés kölcsönös.Remélem , hogy hamarosan találkozunk.
-Reméljük.-mosolyogtam és távoztam
Azonnal indultam megkeresni Leiát , hogy elmondjam neki a hírt.A barátnőm éppen a versenyt nézte amikor mellé léptem.
-Emlékszel , hogy azt mondtad próbáljak adni egy esélyt a sportnak?
-Igen.-válaszolta a barátnőm
-Adok.-mosolyogtam.
-Igazán?Miért?-nézett hatalmas szemekkel a lány
-Találkoztam valakivel.
-Kivel?-kíváncsiskodott
-Emil Hegle Svendsennel.
-Tényleg?
-Igen.Beszélgettünk és nagyon figyelmes volt.
-Norvég imádó.-nevetett a barátnőm
-Nem tehetek róla.-nevettem én is.
-Tudod Krys.-fordut felém.-Gondoltam , hogy ha találkozol eg sportolóval akkor újra megjön a kedved az utazásra.
-Igen?
-Persze.
Nem sokkal később vége lett a világbajnokságnak.Leia visszautazott Németorszégba, én pedig Norvégiába.Azt hittem , hogy az anyukám fog értem jönni a reptérre, de nagyon meglepődtem amikor Aksel érkezett meg.
-Gyere Krys.-nyitotta ki az autó ajtót
-Köszi.-villantottam rá egy kényszer mosolyt
-Várod már , hogy Liberecbe utazz?
-Igen , nagyon.Mikor megyek?
-Holnap.És történt valami Pheong Changba?
-Találkoztam Emil Hegle Svendsennel.
-Az jó.-mosolygott Aksel.
2013. szeptember 7., szombat
19.fejezet - Val d 'Isére 2009
Krystal
-Emlékszel még arra a kijelentésemre, hogy büntetést kapsz.
-A tavalyi Val d 'Isére-i utazás miatt?-kérdeztem
-Igen.
-És mi lesz a büntetés?-kérdeztem minden félelem nélkül
-Csak a világbajnokságokra utazhatsz el.Máshova nem.-közölte az anyukám
-Hát ez világbajnokság.-néztem az anyukámra
-Krys.Nincs menekvés.Vállalnod kell a büntetést.
-Vállalom.
-Nagyon okos kislány vagy.
-Aha.-forgattam a szemem
-Kicsim, mindenki érdemel egy esélyt , te vagy én. És még Aksel is.
-Szerintem ő nem.-hagytam magára az anyukám
-Jaj Krys.-sóhajtott
Val 'D Isérebe sétálgattam.Bár nagyon imádtam síversenyekre utazni, most mégis semmi kedvem sem volt ehhez az egészhez.Egyedül járkáltam, mindig érdekelt a versenyek hangulata, de most valahogy az sem ragadott meg.Szinte minden érzés nélkül álltam meg megnézni a versenyt.Senkihez sem szóltam, egyáltalán senki se szurkoltam.Meglepő módon haza vágytam, már az se hozott lázba, ha a következő versenyhelyszínre gondoltam.Leblokkolt az agyam.Az anyukám és Aksel kapcsolata megtört engem, teljesen kifordultam magamból.Eddig alig vártam , hogy utazhassak, de mióta ezzel a pasival találkozott az anyukám én tartózkodó lettem , mindennel kapcsolatba.Nem vágytam a sportra, se az utazásra, és ezt így tartottam jónak.
Nagyon gondolkoztam , hogy mivel lázadhatnák ellene, illetve ellenük.Anyukám eldöntötte, hogy ő boldog lesz és arra nem gndolt , hogy én mit érzek.hiszen az elmúlt 3 évben 4 helyen éltünk.Szlovákiából Németországba, Németországból vissza Szlovákiába, majd egy újabb szerelem és Szlovákiából Norvégiába,Elhagytam a verseny helyszínt , és egy drogériába sétáltam.Válogattam a hajfestékek között, amig megtaláltam a "megfelelő" színt.A drogériából egy fodrászathoz mentem , ahol a hajamba színt tettetem.Visszatérve a szobába, anyukám hatalmasat sóhajtott amikor meglátta a hajamba a kék színt.
-Mit csináltál a hajaddal.-fogta a fejét az anyukám
-Befestettem........
-De mért?-kérdezte felháborodottan
-Csak.-válaszoltam tömören
Közben megérkezett az imádott Aksel Lund Svindal.Anyukám rögtön panaszkodni kezdett neki, hogy én mennyire szemtelen , és neveletlen vagyok.Egy ideig csak csendben hallgatam , de egy idő után elegem lett.
-Elég.Azt teszek amit akarok.
-Én döntök az életedről.-kiabált az anyukám
-Gonosz vagy, igazi boszorkány.Nem csoda, hogy apa elhagyott.-csaptam be magam mögött az ajtót és elmentem a hotelból.
A telefonomat kerestem és utána az apukámat hívtam.A telefonja kivolt kapcsolva, így az üzenetrögzítőbe csak annyit mondtam , hogy:
-Ő egy érzéketlen nőszemély.
Utána tovább sétálgattam és nézelődtem a tájban.És mindnél jobban csak a tájat néztem egy dologról döntöttem.Utálom , gyűlölöm Val 'd Isére-t.Ezt a helyet nem nekem találták ki.A telefonomon megjelent egy üzenet.Azonnal olvasni kezdtem.Hiszen az sms-t egy jó barátnőm Leia küldte.
" Találkozunk Pheong Changba?"
A válasz természetesen igen volt a lánynak, hiszen már nagyon régen találkoztam vele.Már csak az lenne remek hír , ha anyu nélkül utazhatnák Dél-Koreába, mert szinte biztos vagyok benne, hogy Leiát az anyukája kisérsi.De most még nem ajánlhatom az anyukám , hogy engedjen el egyedül, főleg a hatalmas vita után nem.Éppen gondolhattam volna a biathlon világbajnokságra hamarabb.
-Ismét nekem kell bocsánatot kérni.-sóhajtottam hatalmasat
A világbajnokság utolsó napján odasétáltam az anyukámhoz és átöleltem.
-Anyu ne haragudj rám.Ígérem bármit megteszek.
-Mit akarsz elérni?
-Miből gondolod , hogy akarok valamit?-kérdeztem
-Olyankor mindig bocsánatot kérsz.
-Pheong Changba akarok menni.
-Megyünk szivem.
-De én nélküled akarok.-közöltem
-Azt mondtad bármit megteszel?
-Igen.-bologattam hevesen
-Lenyirassuk a hajad.
-Jó.-egyeztem bele.
Márnap hazautaztunk Norvégiába, természetesen Aksel-lel együtt, és anyu elvitt egy fodrászhoz.Könnyek szöktek a szemembe amikor a hajam nyírták.Anyu szembe hajolt velem és megszólalt:
-Elmehetsz egyedül Pheong Changba.
Közben kaptam egy sms-t az apukámtól ,amibe csak annyi állt , hogy:
"Nem csak te gondolod így.!!!"
-Emlékszel még arra a kijelentésemre, hogy büntetést kapsz.
-A tavalyi Val d 'Isére-i utazás miatt?-kérdeztem
-Igen.
-És mi lesz a büntetés?-kérdeztem minden félelem nélkül
-Csak a világbajnokságokra utazhatsz el.Máshova nem.-közölte az anyukám
-Hát ez világbajnokság.-néztem az anyukámra
-Krys.Nincs menekvés.Vállalnod kell a büntetést.
-Vállalom.
-Nagyon okos kislány vagy.
-Aha.-forgattam a szemem
-Kicsim, mindenki érdemel egy esélyt , te vagy én. És még Aksel is.
-Szerintem ő nem.-hagytam magára az anyukám
-Jaj Krys.-sóhajtott
Val 'D Isérebe sétálgattam.Bár nagyon imádtam síversenyekre utazni, most mégis semmi kedvem sem volt ehhez az egészhez.Egyedül járkáltam, mindig érdekelt a versenyek hangulata, de most valahogy az sem ragadott meg.Szinte minden érzés nélkül álltam meg megnézni a versenyt.Senkihez sem szóltam, egyáltalán senki se szurkoltam.Meglepő módon haza vágytam, már az se hozott lázba, ha a következő versenyhelyszínre gondoltam.Leblokkolt az agyam.Az anyukám és Aksel kapcsolata megtört engem, teljesen kifordultam magamból.Eddig alig vártam , hogy utazhassak, de mióta ezzel a pasival találkozott az anyukám én tartózkodó lettem , mindennel kapcsolatba.Nem vágytam a sportra, se az utazásra, és ezt így tartottam jónak.
Nagyon gondolkoztam , hogy mivel lázadhatnák ellene, illetve ellenük.Anyukám eldöntötte, hogy ő boldog lesz és arra nem gndolt , hogy én mit érzek.hiszen az elmúlt 3 évben 4 helyen éltünk.Szlovákiából Németországba, Németországból vissza Szlovákiába, majd egy újabb szerelem és Szlovákiából Norvégiába,Elhagytam a verseny helyszínt , és egy drogériába sétáltam.Válogattam a hajfestékek között, amig megtaláltam a "megfelelő" színt.A drogériából egy fodrászathoz mentem , ahol a hajamba színt tettetem.Visszatérve a szobába, anyukám hatalmasat sóhajtott amikor meglátta a hajamba a kék színt.
-Mit csináltál a hajaddal.-fogta a fejét az anyukám
-Befestettem........
-De mért?-kérdezte felháborodottan
-Csak.-válaszoltam tömören
Közben megérkezett az imádott Aksel Lund Svindal.Anyukám rögtön panaszkodni kezdett neki, hogy én mennyire szemtelen , és neveletlen vagyok.Egy ideig csak csendben hallgatam , de egy idő után elegem lett.
-Elég.Azt teszek amit akarok.
-Én döntök az életedről.-kiabált az anyukám
-Gonosz vagy, igazi boszorkány.Nem csoda, hogy apa elhagyott.-csaptam be magam mögött az ajtót és elmentem a hotelból.
A telefonomat kerestem és utána az apukámat hívtam.A telefonja kivolt kapcsolva, így az üzenetrögzítőbe csak annyit mondtam , hogy:
-Ő egy érzéketlen nőszemély.
Utána tovább sétálgattam és nézelődtem a tájban.És mindnél jobban csak a tájat néztem egy dologról döntöttem.Utálom , gyűlölöm Val 'd Isére-t.Ezt a helyet nem nekem találták ki.A telefonomon megjelent egy üzenet.Azonnal olvasni kezdtem.Hiszen az sms-t egy jó barátnőm Leia küldte.
" Találkozunk Pheong Changba?"
A válasz természetesen igen volt a lánynak, hiszen már nagyon régen találkoztam vele.Már csak az lenne remek hír , ha anyu nélkül utazhatnák Dél-Koreába, mert szinte biztos vagyok benne, hogy Leiát az anyukája kisérsi.De most még nem ajánlhatom az anyukám , hogy engedjen el egyedül, főleg a hatalmas vita után nem.Éppen gondolhattam volna a biathlon világbajnokságra hamarabb.
-Ismét nekem kell bocsánatot kérni.-sóhajtottam hatalmasat
A világbajnokság utolsó napján odasétáltam az anyukámhoz és átöleltem.
-Anyu ne haragudj rám.Ígérem bármit megteszek.
-Mit akarsz elérni?
-Miből gondolod , hogy akarok valamit?-kérdeztem
-Olyankor mindig bocsánatot kérsz.
-Pheong Changba akarok menni.
-Megyünk szivem.
-De én nélküled akarok.-közöltem
-Azt mondtad bármit megteszel?
-Igen.-bologattam hevesen
-Lenyirassuk a hajad.
-Jó.-egyeztem bele.
Márnap hazautaztunk Norvégiába, természetesen Aksel-lel együtt, és anyu elvitt egy fodrászhoz.Könnyek szöktek a szemembe amikor a hajam nyírták.Anyu szembe hajolt velem és megszólalt:
-Elmehetsz egyedül Pheong Changba.
Közben kaptam egy sms-t az apukámtól ,amibe csak annyi állt , hogy:
"Nem csak te gondolod így.!!!"
2013. július 15., hétfő
18.fejezet-Lahti 2008
Krystal
Még le sem szálltam a repülőről, de már kezdtem aggódni, mert szinte teljesen biztos voltam benne, hogy az szemét Aksel Lund Svindal elhívta az anyukámat.Anyu teljesen kifog borulni, amiért nem töltöttem minden percemet a norvég alpesi sízővel.Anyu nem érti , hogy én attól a pasitól a plafonon vagyok.
Alig telt el néhány perc amikor leszálltam a repülőről, de Karina jött velem szembe.
-Gyere az anyudhoz.-hívott
-Nagyon haragszik rám?-néztem a barátnőmre
-Hát nem tudom.Nem dühöngött.-árulta el
-Szia anya.-köszöntöttem amikor megláttam
-Szia édes.-adott puszit.-Utazunk Lahti.
-Sífutó versenyre?
-Igen kicsim.
-Szuper anya.-öleltem át
-És ott megbeszéljük azt helyzetet ami Val 'D Isére-be történt.
-Jaj anya.-sóhajtottam
-Ne sóhajtozz.
-Oké.
Krys.-fogta meg a kezem Karina.-Láthatod Petter Northugot.
-Tudom.Annyira várom már , hogy láthassam versenyezni.-mondtam
-Elhiszem.
A repülőn ülve elkezdtem olvasni a símagazinomat.Az egyik cikk nagyon elterelte a figyelmem.Egy cikk ami Lukas Bauerről szólt.
-Esélyes?-nézett rám a baátnőm
-Ki?
-Akiről olvasol.
-Igen.Lukas Bauer ez egyik legeséyesebb.Nagyon tehetséges és kitartó sportoló.
-Rajongója vagy?
-Hát nem igazán a kedvencem , de imádom, ahogy versenyez.-magyaráztam
-És most találkozhatsz is vele.
-Bizony.remélem, hogy láthatom.-mosolyogtam
-Mesélj milyen volt Val'd Idére.-kérlelt a barátnőm
-Nagyon rossz.-sóhajtottam
-Hát , hogy hogy?-nézett hatalmas szemekkel a barátnőm
-Az a pasas.
-Gondolom, hogy Aksel Lundról beszélsz.
-Igen róla.-forgattam a szemem
-De mi van vele?
-Állandóan velem akart lenni.Azt akarta, hogy összebarátkoztunk.De én azt nem akartam.
-Szivem.-simogatott meg
-Nagyon utálom őt.
-Ami ellentétes a norvég imádatoddal.-mosolygott Karina
-Hát...-húztam el a szám.-Imádom a norvégokat.Petter Northugot imádom, ő a kedvencem.De Aksel Lund Svindal hiába norvég, soha sem lesz a kedvencem.Mindig utálni fogom őt.
-Jól elmagyaráztad.-nevetett a barátnőm
-Most már olvashatok?-kérdeztem
-Persze.-mondta a barátnőm
Nem sokkal később a repülő landolt Helsinkibe.Amint leszálltam hatalmas szemekkel néztem.Nem tudtam , hogy káprázik a szemem , vagy valóban őt látom.Nem voltam képes máshova nézni , csak rá.
-Krys?-nézett rám a barátnőm
-Petter Northug.
-Tessék?
-Ott van Petter Northug.
-Tényleg.-mondta a barátnőm.
-Most hova lett?-nézelődtem körbe
-Elment.
-Jaj ne.-sóhajtottam
-Majd még találkozhatsz vele.
-Megígéred?
-Megígérem.
Elmentünk a hotelba, de azt hittem , hogy rosszul leszek,amikor megláttam Aksel Lund Svindalt.
Azonnal berohantam a szobába és rádőltem az ágyra.Anyukám utánam jött.
-Krys drágám.
-Mit keres itt?
-Téged akar megismerni.
-De én nem akarom.
-Krys.Kérlek.
-Menj ki.
-Krys.
-Egyedül akarok lenni.
-Rendbe.-ment ki az anyukám
-Gonoszság.-sóhajtottam
Másnap már kissé higgadtabban mentem ki a hotelból.Karinával együtt a versenyeket néztük.Majd ismét megakadt a szemem Petter Northugon.Egy ideig csendben néztem őt.Karina jó barátnő lévén csendben állt mellettem, nem avatkozott a vágyakozásaimba.
-Petter Northug.-sóhajtottam a nevét
-Ennyire nagy a norvég imádatod?
-Nekem ő a number one.
-Akkor mért nem mész oda?
-Nem tudom.Nem merek.
-Krys állj a sarkadra.
-Nem.-rohantam el
Szinte az összes napot a versenyek nézésével töltöttem.Karina megragadta a karom és félre vezetett.
-Anyukád és Aksel keresnek.
-Mért?-kérdeztem
-Aksel intézett neked egy találkozót.
-Kivel?-kérdeztem
-Azt nem tudom.De az biztos , hogy ő is ott lesz.-magyarázta a barátnőm
-Akkor nem megyek el a találkozóra.-döntöttem el
-Krystal.Eltudom dönteni , hogy mit akarok.
-Neveletlen vagy.-ragadott karon az anyukám
-Mindent hallottál?-kérdeztem
-Igen.És szépen elmész arra a találkozóra.
-Nem.
-A lányom vagy és azt teszed amit mondok.
-De anya.-néztem szomorúan az anyukám miután éreztem ,hogy a nyakam körül szorul a hurok
-Mozgás.-vezetett el
Este Aksel-lel kettesbe hagytuk el a hotelt.Néhányszor szúrós pillantást vetettem a norvég sportolóra.Egészen egy étteremig sétáltunk.Egy szót sem szóltunk egymáshoz, csendben leültünk egymással szememben, és vártunk.
-Sziasztok.-hallottam meg egy hangot az asztalunk mellett
-Szia Tord Asle.-mosolygott Aksel mellettem .-Ülj le.
-Biztosan te vagy Krystal.-mondta a férfi
-Igen.-mosolyogtam
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
-Részemről az öröm.
-Figyelj Krys.Nem lenne kedved egyszer a norvégokkal lenni?
-De persze.-örültem meg
-Mondjuk a világbajnokságon?-nézett rám Aksel
-Szuper lenne.
-Mindjárt gondoltam.-mosolygott Tord Asle
Másnap Karinával pakoltunk.De közben egy heves vita alakult ki köztünk.
-Ott lett volna a lehetőség, hogy beszélj vele.Kétszer is.-borult ki
-De ha nem lett volna hajlandó beszélni velem.-szóltam közbe
-Ezt már sose tudjuk meg.-jeletette ki.-Mert gyáva vagy.Akárki máshoz simán odamentél, csak hozzá nem.
-Mert ő mást jelent nekem , mint a többi sportoló.
-Lányok mi a baj?.-kérdezte az anyukám
-Semmi.-feleltük egyszerre
Néhány órával később hazautaztunk.Nagyon kiváncsi voltam , hogy vajon hova utazok megközelebb.
Még le sem szálltam a repülőről, de már kezdtem aggódni, mert szinte teljesen biztos voltam benne, hogy az szemét Aksel Lund Svindal elhívta az anyukámat.Anyu teljesen kifog borulni, amiért nem töltöttem minden percemet a norvég alpesi sízővel.Anyu nem érti , hogy én attól a pasitól a plafonon vagyok.
Alig telt el néhány perc amikor leszálltam a repülőről, de Karina jött velem szembe.
-Gyere az anyudhoz.-hívott
-Nagyon haragszik rám?-néztem a barátnőmre
-Hát nem tudom.Nem dühöngött.-árulta el
-Szia anya.-köszöntöttem amikor megláttam
-Szia édes.-adott puszit.-Utazunk Lahti.
-Sífutó versenyre?
-Igen kicsim.
-Szuper anya.-öleltem át
-És ott megbeszéljük azt helyzetet ami Val 'D Isére-be történt.
-Jaj anya.-sóhajtottam
-Ne sóhajtozz.
-Oké.
Krys.-fogta meg a kezem Karina.-Láthatod Petter Northugot.
-Tudom.Annyira várom már , hogy láthassam versenyezni.-mondtam
-Elhiszem.
A repülőn ülve elkezdtem olvasni a símagazinomat.Az egyik cikk nagyon elterelte a figyelmem.Egy cikk ami Lukas Bauerről szólt.
-Esélyes?-nézett rám a baátnőm
-Ki?
-Akiről olvasol.
-Igen.Lukas Bauer ez egyik legeséyesebb.Nagyon tehetséges és kitartó sportoló.
-Rajongója vagy?
-Hát nem igazán a kedvencem , de imádom, ahogy versenyez.-magyaráztam
-És most találkozhatsz is vele.
-Bizony.remélem, hogy láthatom.-mosolyogtam
-Mesélj milyen volt Val'd Idére.-kérlelt a barátnőm
-Nagyon rossz.-sóhajtottam
-Hát , hogy hogy?-nézett hatalmas szemekkel a barátnőm
-Az a pasas.
-Gondolom, hogy Aksel Lundról beszélsz.
-Igen róla.-forgattam a szemem
-De mi van vele?
-Állandóan velem akart lenni.Azt akarta, hogy összebarátkoztunk.De én azt nem akartam.
-Szivem.-simogatott meg
-Nagyon utálom őt.
-Ami ellentétes a norvég imádatoddal.-mosolygott Karina
-Hát...-húztam el a szám.-Imádom a norvégokat.Petter Northugot imádom, ő a kedvencem.De Aksel Lund Svindal hiába norvég, soha sem lesz a kedvencem.Mindig utálni fogom őt.
-Jól elmagyaráztad.-nevetett a barátnőm
-Most már olvashatok?-kérdeztem
-Persze.-mondta a barátnőm
Nem sokkal később a repülő landolt Helsinkibe.Amint leszálltam hatalmas szemekkel néztem.Nem tudtam , hogy káprázik a szemem , vagy valóban őt látom.Nem voltam képes máshova nézni , csak rá.
-Krys?-nézett rám a barátnőm
-Petter Northug.
-Tessék?
-Ott van Petter Northug.
-Tényleg.-mondta a barátnőm.
-Most hova lett?-nézelődtem körbe
-Elment.
-Jaj ne.-sóhajtottam
-Majd még találkozhatsz vele.
-Megígéred?
-Megígérem.
Elmentünk a hotelba, de azt hittem , hogy rosszul leszek,amikor megláttam Aksel Lund Svindalt.
Azonnal berohantam a szobába és rádőltem az ágyra.Anyukám utánam jött.
-Krys drágám.
-Mit keres itt?
-Téged akar megismerni.
-De én nem akarom.
-Krys.Kérlek.
-Menj ki.
-Krys.
-Egyedül akarok lenni.
-Rendbe.-ment ki az anyukám
-Gonoszság.-sóhajtottam
Másnap már kissé higgadtabban mentem ki a hotelból.Karinával együtt a versenyeket néztük.Majd ismét megakadt a szemem Petter Northugon.Egy ideig csendben néztem őt.Karina jó barátnő lévén csendben állt mellettem, nem avatkozott a vágyakozásaimba.
-Petter Northug.-sóhajtottam a nevét
-Ennyire nagy a norvég imádatod?
-Nekem ő a number one.
-Akkor mért nem mész oda?
-Nem tudom.Nem merek.
-Krys állj a sarkadra.
-Nem.-rohantam el
Szinte az összes napot a versenyek nézésével töltöttem.Karina megragadta a karom és félre vezetett.
-Anyukád és Aksel keresnek.
-Mért?-kérdeztem
-Aksel intézett neked egy találkozót.
-Kivel?-kérdeztem
-Azt nem tudom.De az biztos , hogy ő is ott lesz.-magyarázta a barátnőm
-Akkor nem megyek el a találkozóra.-döntöttem el
-Krystal.Eltudom dönteni , hogy mit akarok.
-Neveletlen vagy.-ragadott karon az anyukám
-Mindent hallottál?-kérdeztem
-Igen.És szépen elmész arra a találkozóra.
-Nem.
-A lányom vagy és azt teszed amit mondok.
-De anya.-néztem szomorúan az anyukám miután éreztem ,hogy a nyakam körül szorul a hurok
-Mozgás.-vezetett el
Este Aksel-lel kettesbe hagytuk el a hotelt.Néhányszor szúrós pillantást vetettem a norvég sportolóra.Egészen egy étteremig sétáltunk.Egy szót sem szóltunk egymáshoz, csendben leültünk egymással szememben, és vártunk.
-Sziasztok.-hallottam meg egy hangot az asztalunk mellett
-Szia Tord Asle.-mosolygott Aksel mellettem .-Ülj le.
-Biztosan te vagy Krystal.-mondta a férfi
-Igen.-mosolyogtam
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
-Részemről az öröm.
-Figyelj Krys.Nem lenne kedved egyszer a norvégokkal lenni?
-De persze.-örültem meg
-Mondjuk a világbajnokságon?-nézett rám Aksel
-Szuper lenne.
-Mindjárt gondoltam.-mosolygott Tord Asle
Másnap Karinával pakoltunk.De közben egy heves vita alakult ki köztünk.
-Ott lett volna a lehetőség, hogy beszélj vele.Kétszer is.-borult ki
-De ha nem lett volna hajlandó beszélni velem.-szóltam közbe
-Ezt már sose tudjuk meg.-jeletette ki.-Mert gyáva vagy.Akárki máshoz simán odamentél, csak hozzá nem.
-Mert ő mást jelent nekem , mint a többi sportoló.
-Lányok mi a baj?.-kérdezte az anyukám
-Semmi.-feleltük egyszerre
Néhány órával később hazautaztunk.Nagyon kiváncsi voltam , hogy vajon hova utazok megközelebb.
2013. június 17., hétfő
17.fejezet - Val d Isére 2008
Krystal
Felszálltam a repülőre és a tájat néztem.Őszintén bevallom, hogy egyáltalán nincs kedvem Val d'Isére-be utazni.Nincs kedvem alpesi sít nézni, hiába megy jól Bode Miller-nek, és egyáltalán nincs kedvem találkozni Aksel Lund Svindal-lal.Nem akarom megismerni.A világ igazságtalan.Mindenki ellenem van.Csak én tudom , hogy mit akarok tenni , és mi az ami még jól esik és mi az ami már nagyon túl megy a határaimon.És én nem fogom hagyni , hogy akárki átlépje a határomat.Nem utaztam sok órát, sőt elég hamar megérkeztem a "nagyon várt" síparadicsomomba.Nagyon érdekes , hogyha valahova nagyon megakarok érkezni, akkor sokáig tart az út, de ahova sehogy se akarok menni mi történik.Szinte nulla perc az utazás.Leszálltam a repülőről és megálltam a norvég sportolóval szembe.
-Krystal?-kérdezte bizonytalanul
-Személyesen.-sóhajtottam hatalmasat
-Örülök, hogy itt vagy.-próbált beszélgetni velem
-Te vagy az egyetlen.
-Miben az egyetlen?-kérdezte
-Aki örül neki, hogy itt vagyok.-néztem a szemébe
-Krystal előbb - utóbb meg kell ismernünk egymást.-beszélt hozzám a sportoló nagyon higadtan
-Inkább utóbb.Nagyon ellenszenves vagy.
-Figyelj kicsi lány.
-Nem vagyok már kislány.14 éves vagyok.-figyelmeztettem
-Akkor fiatal hölgy.Hova szeretnél menni?
-A hotelba.Utána pedig Bode Millerrel akarok találkozni.-soroltam a kéréseimet
-Rendbe.De én azt szeretném, hogy jobban megismerjük egymást. Szervezhetnénk programokat.-ajánlotta
-Én is sok mindent szeretnék, és mégis itt vagyok.-néztem rá
-Krys.
-Csak ne Krysez engem.
-Akkor Krystal.Most , hogy az anyukáddal nagyon közel kerültünk egymáshoz, szeretném ha barátok lennénk.
-De én nem szeretném.-néztem rá
-Elviszlek a hotelba ajánlotta.
-Végre.-sóhajtottam
-Utána pedig intézek a találkozót Bode Millerrel.-mondta csalódottan
-Szuper.-közöltem még mindig ridegen
-Azonban egy dolgot meg kell ígérned.
-És mi az?
-Utána bele egyezel a közös programokba.
-A muszáj.-forgattam a szemem
-Igen.
-Rendbe.Ha más lehetőség nincs.
-Mért vagy velem ilyen ellenszenves?-kérdezte
-Mert az anyukámmal randizgatsz.
-Anyukád azt mondta , hogy eleinte Sebastiannal is ellenszenves voltál.-figyelmeztett
-Igen.csak , hogy Sebastian mindent megtett , hogy összebarátkozzon velem.Viszont téged meg utállak.
-Kérlek, hogy tedd félre az ellentéteidet.
-Meglássuk , hogy mi lesz.-hagytam magára a sportolót
A hotel szobámba az ágyon üldögéltem.Állandóan egy képet nézegettem.Egy képet amin az anyukám és az apukám volt és persze én még kicsi gyerekként.Hatalmasat sóhajtottam.Nem voltam képes elhinni, hogy egykor ilyen boldogok voltak.És egy olyan dolog mint a sport szétszedte a családunkat.Apukám sportoló volt , és az anyukám mindenbe támogatta őt, de megsérült és abba kellett hagynia.Ekkor találta ki , hogy én sportoljak.Alig voltam egy éves.Anyu tiltakozott és mindnél többet kezdtek veszekedni.Újra ránéztem a fényképre, anyunak itt még barna haja volt.Teljesen más volt még akkor , mint most.Nem értem , hogy ha egy sportolóba csalódott az anyukám , akkor miért a francért kezd ki már harmadszor sportolóval.Érdekes sorozat- amerikai - német - norvég.14 évesen teljesen nem értettem az anyukámat, teljesen másképpen viselkedik , mint amilyen a válás után és persze néhány évig volt.Minek akar azzal a hülye Svindallal élni.Ott voltam neki én , ő pedig nekem.Megvoltunk kettesbe is.Hiszen nagyjából már 12 éve ketten éltünk.Hihetetlen.
Közben kopogásra lettem figyelmes.
-Ki az?-kérdeztem
-Aksel Lund vagyok.
-Mit akarsz?
-Elintéztem.5 perc múlva találkozhatsz Bode Millerrel.
-Oké.-mentem ki a szobából és elindultam megkeresni
-Megköszönni nem kell?-szólt utánam
-Neked nem.
Magabiztosan kimentem és elkezdtem keresni Bode Millert.Egyáltalán nem érdekelt , hogy korábban hogyan beszéltem Aksel-lel. Elfelejtettem , hogy mennyi problémám van és , hogy egyáltalán nem akarok itt lenni.Közben megláttam Bode Millert.
-Szia Bode.
-Szia Krys.Aksel mondta, hogy éppen itt tartózkodol.
-Aha.-bólintottam rá.-Anyu elküldött , hogy barátkozzak Aksel-lel.De nekem nincs hozzá kedvem .-grimaszoltam
-Tudom , hogy nem fog tetszeni amit most mondok, de meg kell tanulnod barátkozni másokkal.
-Én tudok barátkozni.-szóltam közbe
-De olyan emberekkel is tudnod kell, akik nem a szived csücskei.
-Olyan nehéz.....
-Elhiszem.De próbáld.Ügyes lány vagy. Sikerülni fog.
-Köszi a bíztatást.
A versenyek gyorsan elteltek.A időm nagy részét Bode Millerrel töltöttem.Az utolsó napon Aksel sétált mellém.
-Azért jöttél , hogy jobban megismerjük egymást , és az elmúlt napokban nem is láttalak.
-Mert én nem akartam találkozni veled.-közöltem.-Mikor indul a gépem?
-Nem mehetsz el amig nem csináltunk valamit közösen.-kapta el a kezem
-Hagyj békén.-indultam el
Másnap egyedül mentem el a reptérre.Felszálltam a gépre és hatalmasat sóhajtottam.
-Anyu ki fog borulni.-tippeltem előre
Felszálltam a repülőre és a tájat néztem.Őszintén bevallom, hogy egyáltalán nincs kedvem Val d'Isére-be utazni.Nincs kedvem alpesi sít nézni, hiába megy jól Bode Miller-nek, és egyáltalán nincs kedvem találkozni Aksel Lund Svindal-lal.Nem akarom megismerni.A világ igazságtalan.Mindenki ellenem van.Csak én tudom , hogy mit akarok tenni , és mi az ami még jól esik és mi az ami már nagyon túl megy a határaimon.És én nem fogom hagyni , hogy akárki átlépje a határomat.Nem utaztam sok órát, sőt elég hamar megérkeztem a "nagyon várt" síparadicsomomba.Nagyon érdekes , hogyha valahova nagyon megakarok érkezni, akkor sokáig tart az út, de ahova sehogy se akarok menni mi történik.Szinte nulla perc az utazás.Leszálltam a repülőről és megálltam a norvég sportolóval szembe.
-Krystal?-kérdezte bizonytalanul
-Személyesen.-sóhajtottam hatalmasat
-Örülök, hogy itt vagy.-próbált beszélgetni velem
-Te vagy az egyetlen.
-Miben az egyetlen?-kérdezte
-Aki örül neki, hogy itt vagyok.-néztem a szemébe
-Krystal előbb - utóbb meg kell ismernünk egymást.-beszélt hozzám a sportoló nagyon higadtan
-Inkább utóbb.Nagyon ellenszenves vagy.
-Figyelj kicsi lány.
-Nem vagyok már kislány.14 éves vagyok.-figyelmeztettem
-Akkor fiatal hölgy.Hova szeretnél menni?
-A hotelba.Utána pedig Bode Millerrel akarok találkozni.-soroltam a kéréseimet
-Rendbe.De én azt szeretném, hogy jobban megismerjük egymást. Szervezhetnénk programokat.-ajánlotta
-Én is sok mindent szeretnék, és mégis itt vagyok.-néztem rá
-Krys.
-Csak ne Krysez engem.
-Akkor Krystal.Most , hogy az anyukáddal nagyon közel kerültünk egymáshoz, szeretném ha barátok lennénk.
-De én nem szeretném.-néztem rá
-Elviszlek a hotelba ajánlotta.
-Végre.-sóhajtottam
-Utána pedig intézek a találkozót Bode Millerrel.-mondta csalódottan
-Szuper.-közöltem még mindig ridegen
-Azonban egy dolgot meg kell ígérned.
-És mi az?
-Utána bele egyezel a közös programokba.
-A muszáj.-forgattam a szemem
-Igen.
-Rendbe.Ha más lehetőség nincs.
-Mért vagy velem ilyen ellenszenves?-kérdezte
-Mert az anyukámmal randizgatsz.
-Anyukád azt mondta , hogy eleinte Sebastiannal is ellenszenves voltál.-figyelmeztett
-Igen.csak , hogy Sebastian mindent megtett , hogy összebarátkozzon velem.Viszont téged meg utállak.
-Kérlek, hogy tedd félre az ellentéteidet.
-Meglássuk , hogy mi lesz.-hagytam magára a sportolót
A hotel szobámba az ágyon üldögéltem.Állandóan egy képet nézegettem.Egy képet amin az anyukám és az apukám volt és persze én még kicsi gyerekként.Hatalmasat sóhajtottam.Nem voltam képes elhinni, hogy egykor ilyen boldogok voltak.És egy olyan dolog mint a sport szétszedte a családunkat.Apukám sportoló volt , és az anyukám mindenbe támogatta őt, de megsérült és abba kellett hagynia.Ekkor találta ki , hogy én sportoljak.Alig voltam egy éves.Anyu tiltakozott és mindnél többet kezdtek veszekedni.Újra ránéztem a fényképre, anyunak itt még barna haja volt.Teljesen más volt még akkor , mint most.Nem értem , hogy ha egy sportolóba csalódott az anyukám , akkor miért a francért kezd ki már harmadszor sportolóval.Érdekes sorozat- amerikai - német - norvég.14 évesen teljesen nem értettem az anyukámat, teljesen másképpen viselkedik , mint amilyen a válás után és persze néhány évig volt.Minek akar azzal a hülye Svindallal élni.Ott voltam neki én , ő pedig nekem.Megvoltunk kettesbe is.Hiszen nagyjából már 12 éve ketten éltünk.Hihetetlen.
Közben kopogásra lettem figyelmes.
-Ki az?-kérdeztem
-Aksel Lund vagyok.
-Mit akarsz?
-Elintéztem.5 perc múlva találkozhatsz Bode Millerrel.
-Oké.-mentem ki a szobából és elindultam megkeresni
-Megköszönni nem kell?-szólt utánam
-Neked nem.
Magabiztosan kimentem és elkezdtem keresni Bode Millert.Egyáltalán nem érdekelt , hogy korábban hogyan beszéltem Aksel-lel. Elfelejtettem , hogy mennyi problémám van és , hogy egyáltalán nem akarok itt lenni.Közben megláttam Bode Millert.
-Szia Bode.
-Szia Krys.Aksel mondta, hogy éppen itt tartózkodol.
-Aha.-bólintottam rá.-Anyu elküldött , hogy barátkozzak Aksel-lel.De nekem nincs hozzá kedvem .-grimaszoltam
-Tudom , hogy nem fog tetszeni amit most mondok, de meg kell tanulnod barátkozni másokkal.
-Én tudok barátkozni.-szóltam közbe
-De olyan emberekkel is tudnod kell, akik nem a szived csücskei.
-Olyan nehéz.....
-Elhiszem.De próbáld.Ügyes lány vagy. Sikerülni fog.
-Köszi a bíztatást.
A versenyek gyorsan elteltek.A időm nagy részét Bode Millerrel töltöttem.Az utolsó napon Aksel sétált mellém.
-Azért jöttél , hogy jobban megismerjük egymást , és az elmúlt napokban nem is láttalak.
-Mert én nem akartam találkozni veled.-közöltem.-Mikor indul a gépem?
-Nem mehetsz el amig nem csináltunk valamit közösen.-kapta el a kezem
-Hagyj békén.-indultam el
Másnap egyedül mentem el a reptérre.Felszálltam a gépre és hatalmasat sóhajtottam.
-Anyu ki fog borulni.-tippeltem előre
2013. május 4., szombat
16.fejezet-Oestersund 2008
Krystal
-Akkor megyünk?-mentem be az anyukám szobájába
-Hova?
-Oestersundba.-közöltem
-Természetesen, azonban van egy feltételem.-nézett rám
-Milyen feltétel?-vetettem rá egy pillantást
-Most elviszlek Oestersundba, de utána elkell menned Val d' Isérebe.
-Oké.-vontam vállat
-De Akselhez.Azt szeretném ha jobban megismernéd.
-Muszály?-néztem rá
-Ha elszeretnél menni Oestersundba , akkor igen.-közölte az anyukám
-Rendbe.-egyeztem bele.-Oestersund után elmegyek Val d 'Isére-be.-ígértem meg
-Látod , hogy milyen okos lány vagy.-dicsért meg
-Oké-oké.Csak induljunk már Oestersundba.-követeltem
-Igen.-bólintott rá
-Köszi.-mentem vissza a szobámba
Néhány órával később már a repülőbe ültünk.A símagazinomat olvasgattam , aztán előkerestem a mobilom.
" Leia.Val d ' Idére-be kell utaznom a jövő héten.Nem tudod elintézni , hogy te is ott legyél?Krys"
A válasz nem késett sokáig.
"Szia Krys.Beszéltem anyuval.Azt mondta , hogy elvisz.De miért ilyen fontos?Leia"
"Mert anyu azt akarja , hogy Aksel Lund Svindal-lal ismerkedjek."-írtam a válaszom , amire a barátnőm egy rövid választ írt.
"Ok".
-Mit intézel ilyen hűségesen?-nézett rám az anyukám
-Val d 'Isére-t.-válaszoltam
-Mit kell rajta intézni?-érdeklődött az anyukám
-Leia is fog jönni.Anyukájával elvitetti magát Franciaországba.-magyarázkodtam.
-Muszály volt?
-Igen. Ha Aksel Lund Svindal.-mondtam kissé undorodva a névet.- versenyez, akkor nekem kell lennem valakivel.
-Krys.Akár milyen versenyre elviszlek, te állandóan elcsavarogsz , hogy egyedül nézhetsd.-figyelmeztetett az anyukám
-Szerintem ez teljesen más.
-Mi más?
-Amit te kérsz tőlem.-figyelmeztettem a hülye kérésére
-Krys.
-Megérkeztünk.-szálltam le a repülőről
-Kicsim, ezt meg kell beszélnünk.-szólt utánam az anyukám
-Oké.Szavad ne feledd , majd megbeszéljük.-szóltam vissza
-Még csak 14 vagy. Azt kell tenned amit mondok neked.-kapta el a karom
-Nem kell hisztizni.Mondtam , hogy elmegyek Svindalhoz.Csak most hadd érezhessem jól magam Oestersundba.Oké?
-Krystal.Mért vagy ilyen neveletlen?-nézett rám az anyukám
-Sajnálom , de kezdesz olyan lenni , mint az apu.
-Milyen?-kérdezte meglepetten
-Próbálsz mindent rám kényszeríteni.-közöltem
-Krys.Ez nem igaz.-tiltakozott
-Dehogy nem.-mondtam magabiztosan
-Krys,kislányom.Kérlek.Most az egyszer légy jó kislány.-kérlelt
-De hiszen én az vagyok .-játszottam az ártatlant-Ott van a Helena.-mutattam a svéd sportolót és magára hagytam az anyukámat
-Krys.-kiáltott utánam
-Majd találkozunk.-kiáltottam vissza
-Krys ne csináld.
-Mondtam , hogy szórakozni szeretnék.-közöltem
Anyukám értetlenül rázta a fejét , én pedig rohantam Helena felé.A sportoló mosolyogni kezdett amikor meglátott.
-Szia Helena.-mosolyogtam rá.
-Szia Krys.Eljutottál Oestersundba?-kérdezte
-Igen.Anyukám egy sziveségért cserébe elhozott.-árultam el.
-És mi az a sziveség?Mit kell megtenned?
-Elkell mennem Val d ' Isérebe.-sóhajtottam fel
-És azon milyen rossz?-kérdezte a sóhajtásomra utalva
-Anyu azt akarja , hogy Aksel Lund Svindal-lal töltsem az időmet.-meséltem neki
-És te azt nem szeretnéd.
-Utálom azt a pasit.-sóhajtottam hatalmasat
-Lásd mindenbe a jót.
-Tessék?-néztem rá értetlenül
-Biztosan van kedvenc alpesi síződ.-mondta
-Igen.Bode Miller az.Nekem ő az első számú.-meséltem
-Na látod.Gondolj Bode Miller-re.-ajánlotta
-Helena te egy angyal vagy.-öleltem át
-Köszi.-mosolyodott el
Este visszamentem a hotelba.A telefonom vadul rezgett.Sebastian hívott.Nagyon örültem mikor megláttam, hogy ki hív.
-Szia .-szinte kiáltottam a telefonomba
-Szia Krys.-hallottam Sebastian nyugodt hangját
-Képzeld el , hogy anya mire akár rábeszélni.-mondtam felháborodottan
-Na mit?
-El akar küldeni Val d ' Isére-be.
-Az jó.Vagy nem?
-Jó lenne, ha csak a versenyre küldene, de engem azért küld , hogy Aksel Lund Svindal-lal ismerkedjek meg.-meséltem
-Csak nem ő az új pasija?-kérdezte Sebastian
-Még nem .Tudtommal, de anyu nagyon szeretné.-válaszoltam , mintha ez lenne a legtermészetesebb
-Gondolom , hogy te nem szeretnéd.-tippelt Sebastian
-Nagyon nem.-ismertem el
-De hiszen eleinte engem se szerettél.-figyelmeztetett
-Tudom.De téged megismertelek , és aranyos vagy.De , mégis? Svindal-lal jóban lenni?
-Lehetetlen?-kérdezte
-Inkább hihetetlen.-válaszoltam
-Próbáld megismerni.-ajánlotta
-Biztos?-kérdeztem meglepetten
-Teljesen biztos vagyok benne.Próbáld megismerni , ha még úgysem lesz szimpatikus , akkor szólhatsz az anyukádnak , hogy "lapát.".-magyarázta Sebastian
-Nem lesz itt lapát.-közöltem
-Csak bízz.-ajánlotta
-Oké.Köszi.
Miután letettem a telefont bedőltem az ágyba , és hívtam az apukámat.
-Szia apa.-szólaltam meg amint az apukám felvette
-Szia kicsim.-köszöntött boldogan az apukám.-Mit szeretnél?
-Elviszel majd Lahtiba ?-tértem a lényegre
-Persze kicsim, de mért?
-Elkell mennem Val d 'Isére-be.-meséltem
-És azon mi a rossz?Csak nem új pasi?-tippelt
-De egy pasi.-sóhajtottam.-Aksel Lund Svindal az.
-Hiszen szereted Norvégiát.-figyelmeztetett
-Tudom, de Aksel nem a szivem csücske.
-Ismered személyesen?
-Nem.-hallottam be
-Ne itéltd meg , amíg nem ismered.-magyarázta
-Oké.
Letettem a telefont és elkezdtem gondolkozni.Egyszerűen nem tudtam másra gondolni , csak az anyukám kérésére.Hihetetlen volt , hogy mit vár tőlem.A napok villámgyorsan teltek Svédországba.Már az utolsó ott töltött napomat kezdtem meg.Bár nagyon szerettem utázni , most mégis csalódottan vettem tudomásul, hogy innen rögtön utaznom kell Franciaországba.Anyu feltesz a Val d'Isére -be tartó repülőre és én nem tehetek semmit.El kell fogadnom a döntését , mi szerint néhány napot Svindalal kell töltenem.Seabstian és az apukám szerint esélyt kell adnom neki.Meg kell ismernem, de én ezt annyira nem szeretném.Anyu nagyon nyugtalan volt, azonnal akart küldeni.Út közben találkoztunk Magdalena Neuner-rel.
-Szia Krys.-mosolygott rám.-Nem várod meg a versenyt?
-Szia.Nem, most rögtön utaznom kell Val d 'Isére-be.-válaszoltam
-Remélem minnél előbb el látogatsz majd egy biathlon versenyre.-nézett rám
-Bízom benne.-mosolyogtam rá
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)