Krystal
Szinte még meg sem érkeztünk Oslóba, de már azt terveztük, hogy mit fogunk először csinálni.
-Esetleg elmehetnénk vacsizni.-ajánlotta Karina
-Ez jó ötlet.-mosolyogtam.-Lepakoljuk a cuccainkat és mehetünk.
Mindketten gyorsan átöltöztünk.Én egy fehér térdig érő ruhát választottam, míg Karina egy bordó ruhát választott.Leültünk az egyik asztalhoz.Rengeteget beszélgettünk, és Karina felemelte a poharát.
-Mit ünnepelünk?-kérdeztem
-Magunkat.-válaszolta minden gondolkozás nélkül Karina
-És milyen jól tesszük.-mosolyogtam
-Holnap már mennek a versenyek?
-Igen.-adtam rövid választ
-Egyszerűen nagyszerű , hogy itt vagyunk Oslóba.Esély van rá, hogy újra találkozz Petterrel.Láthatod Petter Northugot.-mondta a barátnőm nagyon vidáman
-Aha.-próbáltam közömbös lenni.
Másnap Karinával sétálgattunk, és a versenyeket néztük, amikor a lány elkezdtek ugrálni, és vadul mutogatni.
-Ott van.Ott van Petter Northug.
-Már nem érdekel.-mondtam
-Tessék?Azt hittem , hogy imádod.-nézett rám meglepetten
-Imádtam, de nagyon csalódtam benne.Már nem vagyok kíváncsi rá.Elhiheted.
-Hiszek neked, de akkor könyörgöm, hogy töröld le a könnyeidet.-figyelmeztetett.
-Nekem ez nem megy.-rohantam el.
Berohantam a szálláshelyre, és leguggoltam a fal mellett, és keservesen sírni kezdtem.Már magamban annyiszor eldöntöttem , hogy utálni fogom,de a szívem nem engedi.Gyűlölni akarom, de akkor a szívem megszakadna, akárcsak akkor, ha soha többet nem láthatnám.Közben Karina belépett és átölelt engem.
-Tudom , hogy rossz.
-Gyűlölni akarom, de mégsem tudom.A szívem nem engedi, mert megszakadna, ha nem szerethetném.De ő figyelembe se vesz engem.
-Akkor te se vedd őt.-nézett rám komolyan Karina
-Csak viccelsz?
-Nem.-rázta meg a fejét
Másnap Karina korán keltett .Elterveztük a versenyeket, de végül semmi se lett benne.A versenyek helyett egy parkba üldögéltünk és művirágokkal játszadoztunk.A barátnőm az egyik sárga virágot a hajamba tűzte, amire én egy mosollyal feleltem.
-Nem zavar, hogy nem nézzük a versenyeket?-kérdezte a lány
-Egy kicsit sem.-néztem a lányra.
Elmerültünk a beszélgetésbe, amikor meghallottam egy ismerős hangot.
-Szia Krystal.
-Sebastian.-ugrottam fel és átöleltem Sebastian Haseney-t
-Gondoltam , hogy itt leszel Oslóba.
-És itt is vagyok.-mosolyogtam
Karina köhintett egyet és én megfordultam.
-Sebastian emlékszel még Karinára?
-Persze.Szia Karina.
-Szia.-válaszolt a barátnőm
-Sonnach óta nem láttalak.-sóhajtott fel.-Már 4 éve.
-Nagyon gyorsan eltelt az idő.-mosolyogtam
-Már igazi hölgy vagy.Nagyon gyönyörű fiatal lány lettél.-bókolt
-Köszönöm Sebastian.
-Voltál az olimpián?
-Igen.Nagyon élveztem .
-És most hol élsz?
-Norvégiába.Anyu még mindig Aksel barátnője.Lesz egy gyerekük.
-Testvéred lesz?
-Csak féltestvérem.
-És az apukád már tudja?
-Arról fogalmam sincs.
Sebastian vissza kísért a szálláshelyre, és mosolygott mikor látta, hogy már vége a versenyeknek.
-Szépen lemaradtál a versenyekről.
-Nem baj.Igazán nem zavar.
-Krys nézd.-bökött oldalba Karina.-Ott van Hannu Manninen.
-Aha.Látom.-válaszoltam mosolyogva.
Másnap reggel mikor felébredtem Karina még aludt.Felvettem egy farmert és egy szürke felsőt.A hajam szét engedve hagytam, és elindultam versenyt nézni.A versenyek után észrevettem Petter Northugot.A férfi a többi norvég sportolóval szórakozott.Kíváncsi tekintettel nézelődtem arra.Nagyon bíztam benne, hogy Petter Northug nem vesz észre engem, bár ahogy feltűnően bámultam , nem lenne olyan ember aki ne venné észre.
-Hahó.Krys.-szólított meg Karina
-Tessék?-néztem rá a barátnőmre, aki éppen akkor érkezett meg hozzám
-Bent hagytál.Ennek mi az oka?
-Bocsánat.-válaszoltam.-Csak már kezdődtek a versenyek, és te aludtál, és nem akartalak felébreszteni.-magyarázkodtam.
-Kit nézel?
-Petter Northugot.De már mehetünk.
-Ok.
Karinával elindultunk, és Petter Northug észrevett minket, feltehetően megismert.Mutatott, hogy menjek oda, de én elfordítottam a fejem.Büszkén indultam tovább, de Petter elkezdett beszélni hozzám.Csalogatott, hogy menjek oda hozzá, de én nem mozdultam felé.
Végül már gyávának és egoistának nevezett.Szúrós szemeket vetettem rá, és dühösen elindultam arra felé.
-Petter Northug, te egy mocsok , hazug dög vagy.Hatalmasat csalódtam bennened.Azt hiszed, hogy tiéd a világ, én nem fogok a karjaidba dőlni, és elolvadni minden mézes-mázos szavadtól.
Petter a szemét forgatta , egyáltalán nem tetszett neki, hogy kifejeztem a véleményem, egy ideig úgy tűnt, mintha megértené, hogy miért vagyok dühös.Hátrált néhány lépést, majd visszalépett és megcsókolt.Ellöktem magamtól és adtam neki egy hatalmas pofont.Karina meglepetten nézett és tovább indultunk.
-Krys.-ért utol Karina.-Mi volt ez a pofon?
-Nem láttad mit csinált?
-Csak egy csók volt.-védekezett a barátnőm
-Na, persze.Vancouver óta nem hívott, itt meg csókolgat.-néztem a barátnőm szemébe
-Ide jön.
-Akkor én megyek.-indultam el
-Krys.-kapta el a kezem a norvég sportoló
-Hagyj engem békén.
-Figyelj.Haragszol rám valamiért?
-Nem , dehogyis.-néztem szúrós szemekkel a férfira
-Sajnálom, bármit is tettem.-játszotta az ártatlant.
-Na jó....Megbocsájtok.
-Szuper.Ígérem, hogy majd, még hívlak.
-Csak tarsd be.
-Betartom.-ígérte és elindult.
Karinát másnap elkísértem a reptérre, és én felszálltam a Troindheimba tartó buszra.Az egyik pillanatba rezegni kezdett a mobilom.A kijelzőre pillantottam és megláttam , hogy Petter Northug írt egy üznetet.
"Szeretném, ha egyszer nálam aludnál."
2013. november 24., vasárnap
2013. november 10., vasárnap
24.fejezet - Garmisch 2011
Krystal
-Biztos vagy benne, hogy Garmischba akarsz utazni?-állt meg velem szembe Karina
-Biztos vagyok benne.-közöltem
-És utána?
-Mi után?
-Hova utazunk Garmish után?Ugye nem Osloba?
-De.-válaszoltam.-Utazunk az északi sí világbajnokságra.
-Látni akarod őt?
-Igen, Petter Northug hazai pályán versenyez.
-És itt fogsz találkozni Bode Millerrel?
-Igen.Bízom benne.
Amint megérkeztünk Garmischba azonnal elmentem körbe járni a tájat.Az egyik dombról néztem a havas házakat, és hiába voltam a gyönyörű Garmischba, mégsem tudtam másra gondolni, csak Petter Northugra.Már egy éve, hogy az olimpián telefonszámot cseréltünk, és azt ígérte, hogy hív.DE egyszer sem hívott.Talán tévedtem , hogy bíztam benne, különben is mért hívna fel egy sportoló egy egyszerű lányt.Most már feladom, nem fogom várni a hívását.A telefonomba kikerestem Petter telefonszámát, és kitöröltem.A szívem összeszorult, és a szemembe könnyek szöktek.Akárhogy is próbáltam kiverni a fejemből, egyszerűen nem tudtam.
Közben megjelent Karina mögöttem, és hirtelen megszólalt:
-Minden rendbe?
-Persze.-válaszoltam
Visszasétáltunk a szálláshelyhez, és akkor vettem észre hogy rengeteg nem fogadott hívásom volt Akseltől. Azonnal visszahívtam és megbeszéltünk egy találkozót.
Nem sokkal később elmentem a megbeszélt találkozóra .Aksel mosolyogva közeledett felém,de én kissé lehajtott fejjel vártam őt.Aksel megsimogatta a kendőt a fejemen.
-Nagyon csinos vagy Krys,és mint látom kissé szomorú is.
-Igen.-válaszoltam
-És mi az oka?
-Petter.
-Ugyan kicsi lány.Ne aggódj ez miatt.
-Már nem fogok.-árultam el és elsétáltam.-Majd még lássuk egymást.
-Oké.De mielőtt elmennél mondanom kell valamit.
-Mit?-fordultam meg kíváncsian
-Anyukáddal megbeszéltük, hogy én mondom el neked.
-Jó, de mit?
-Anyukád babát vár.
-Tessék?-néztem hatalmas szemekkel.
-Kistestvéred lesz.
-Komolyan?
-Szerinted hazudok?
-Nem.......-gondolkoztam , hogy mit mondhatnék neki.-Gratulálok.....Nagyon örülök neki, hogy gyereketek lesz.
-Meglepődtél?
-Igen, nagyon, de most már tényleg megyek.-indultam el.-Szia.
-Szia.
Megkerestem Karinát, aki a női edzést nézte.Az edzés után találkoztam Lara Guttal.A lány mosolyogva megállt beszélgetni velem.Elmeséltem neki,hogy Aksel Lund Svindal nevelt lánya vagyok.Néhány percet beszélgettünk, de utána muszáj volt elindulnom.A hotel előtt találkoztam Bode Millerrel.Adtam egy puszit az amerikai sportolónak és megálltam beszélgetni vele.
Másnap reggel leültem a kanapéra, és a barátnőm pedig velem szembe.
-Elmeséled, hogy mi történt.-nézett a szemembe
-Anyu gyereket vár.-néztem a lányra
-Komolyan?-kérdezte Karina tágra nyílt szemekkel
-Igen.-néztem a lányra.-Na mindegy .-álltam fel.-Menjünk a versenyre.
-Menjünk.-állt fel a barátnőm
Leültünk a nézőtérre és vártuk a verseny kezdetét.Karina beszélt hozzám , de egyáltalán nem érdekelt.Próbáltam csak a versenyre koncentrálni, de valahogy az sem sikerült.Teljesen elbambultam, egyszerre csak azt vettem észre, hogy Karina bököd.
-Marlies Schild nyert.
-Jaj de jó.
-Te egyáltalán még tudod élvezni a sportokat?-nézett rám Karina
-Igen, vagy nem tudom.-sóhajtottam fel.-Tudod Karina egy idő után ki lehet ábrándulni a sportból.
-És te kiábrándultál?
-Igen.-válaszoltam
-Gyere menjünk.-állt fel a lány és rögtön utána én is.
-Még maradunk itt néhány napot.-néztem a lányra.
-Oké.-bólintott rá Karina.-Leiával mikor beszéltél utoljára?
-Vancouver óta nem beszéltünk.....
-És már nem is fogtok beszélni?
-Ezt most még nem tudom, kell egy kis idő nekem.
Másnap egyedül hagytam el a hotelt.Kissé figyelmetlenül sétálgattam amikor beleütköztem valakibe.
-Hoops.Elnézést.-néztem rá és a srác mélyen a szemembe nézett
-Semmi baj.-mosolygott rám.-Nicolas vagyok.-mutatkozott be
-Krystal.
-Örülök Krystal , hogy megismertelek.
-Akárcsak én.
-A világbajnokság miatt vagy itt?
-Igen.Te is?-kérdeztem
-Igen.Ma délután találkozhatnánk.Randiznál velem?
-Persze.
Visszamentem a szobába és hatalmasat sikítottam.
-Karina, randim lesz.
-Ez szuper.-mosolygott a lány.
Délután felvettem a kabátom és elindultam .Nicolassal egy parkba találkoztam .A srác átfogott és együtt sétáltunk az étterem felé.
-És meddig maradsz Garmischba?-kérdezte a fiú
-Ma este utazom Osloba.
-Akkor szerencsém van , hogy igent mondtál.-mosolygott
-Mindenképpen igent mondtam volna.
-Nagyon aranyos lány vagy.
-Ohhh.Köszönöm.
Közben megérkeztünk az étterembe.A vacsora közbe rengeteget beszélgettünk, és nagyon jól megismertük egymást.
-Tudod Krys, olyan mintha már évek óta ismernélek.
-Nekem is hasonló érzésem van.-mosolyogtam
-Az északi sí világbajnokság miatt utazol Oslóba?
-Igen.Meg amúgy is Norvégiába élek.
-Én azt hittem amerikai vagy.
-Az apukám amerikai , az anyukám szlovák, de az anyukám Aksel Lund Svindal barátnője , úgyhogy Norvégiába élek.
-Azta.-nézett hatalmas szemekkel.
-Renget utaztam és utazok is.
-Ott voltál Vancouverbe is?
-Igen.-mosolyogtam.-Meg Torinóba.
A randi vége felé megsimította a hajam .
-Remélem, hogy majd még látlak.
-Nagyon jó lenne.
-Megadod a telefonszámod?-kérdezte
-Persze.-válaszoltam és lediktáltam neki.
A telefonszám csere után visszamentem a szállásomra és barátnőmre néztem, aki kíváncsian várta, hogy elmeséljem mi történt.De amint beléptem meglepetten néztem hiszen a szobába ott volt az anyukám is.
-Hol voltál?
-Randim volt, de nincs sok időm dumálni, mert lekéssük a gépet.-kaptam fel a táskámat
-Indulunk?-kérdezte Karina
-Aha.Majd hívlak.-szóltam vissza az anyukámnak.
-De viselkedj jól Oslóba.-kiáltott utánam.
-Ígérem jó leszek.
A repülőn ülve Karina felém fordult.
-Mesélj.
-Rengeteget beszélgettünk, telefonszámot cseréltünk, egy szóval nagyon jól éreztem magam.
-Hát az szuper.
-Biztos vagy benne, hogy Garmischba akarsz utazni?-állt meg velem szembe Karina
-Biztos vagyok benne.-közöltem
-És utána?
-Mi után?
-Hova utazunk Garmish után?Ugye nem Osloba?
-De.-válaszoltam.-Utazunk az északi sí világbajnokságra.
-Látni akarod őt?
-Igen, Petter Northug hazai pályán versenyez.
-És itt fogsz találkozni Bode Millerrel?
-Igen.Bízom benne.
Amint megérkeztünk Garmischba azonnal elmentem körbe járni a tájat.Az egyik dombról néztem a havas házakat, és hiába voltam a gyönyörű Garmischba, mégsem tudtam másra gondolni, csak Petter Northugra.Már egy éve, hogy az olimpián telefonszámot cseréltünk, és azt ígérte, hogy hív.DE egyszer sem hívott.Talán tévedtem , hogy bíztam benne, különben is mért hívna fel egy sportoló egy egyszerű lányt.Most már feladom, nem fogom várni a hívását.A telefonomba kikerestem Petter telefonszámát, és kitöröltem.A szívem összeszorult, és a szemembe könnyek szöktek.Akárhogy is próbáltam kiverni a fejemből, egyszerűen nem tudtam.
Közben megjelent Karina mögöttem, és hirtelen megszólalt:
-Minden rendbe?
-Persze.-válaszoltam
Visszasétáltunk a szálláshelyhez, és akkor vettem észre hogy rengeteg nem fogadott hívásom volt Akseltől. Azonnal visszahívtam és megbeszéltünk egy találkozót.
Nem sokkal később elmentem a megbeszélt találkozóra .Aksel mosolyogva közeledett felém,de én kissé lehajtott fejjel vártam őt.Aksel megsimogatta a kendőt a fejemen.
-Nagyon csinos vagy Krys,és mint látom kissé szomorú is.
-Igen.-válaszoltam
-És mi az oka?
-Petter.
-Ugyan kicsi lány.Ne aggódj ez miatt.
-Már nem fogok.-árultam el és elsétáltam.-Majd még lássuk egymást.
-Oké.De mielőtt elmennél mondanom kell valamit.
-Mit?-fordultam meg kíváncsian
-Anyukáddal megbeszéltük, hogy én mondom el neked.
-Jó, de mit?
-Anyukád babát vár.
-Tessék?-néztem hatalmas szemekkel.
-Kistestvéred lesz.
-Komolyan?
-Szerinted hazudok?
-Nem.......-gondolkoztam , hogy mit mondhatnék neki.-Gratulálok.....Nagyon örülök neki, hogy gyereketek lesz.
-Meglepődtél?
-Igen, nagyon, de most már tényleg megyek.-indultam el.-Szia.
-Szia.
Megkerestem Karinát, aki a női edzést nézte.Az edzés után találkoztam Lara Guttal.A lány mosolyogva megállt beszélgetni velem.Elmeséltem neki,hogy Aksel Lund Svindal nevelt lánya vagyok.Néhány percet beszélgettünk, de utána muszáj volt elindulnom.A hotel előtt találkoztam Bode Millerrel.Adtam egy puszit az amerikai sportolónak és megálltam beszélgetni vele.
Másnap reggel leültem a kanapéra, és a barátnőm pedig velem szembe.
-Elmeséled, hogy mi történt.-nézett a szemembe
-Anyu gyereket vár.-néztem a lányra
-Komolyan?-kérdezte Karina tágra nyílt szemekkel
-Igen.-néztem a lányra.-Na mindegy .-álltam fel.-Menjünk a versenyre.
-Menjünk.-állt fel a barátnőm
Leültünk a nézőtérre és vártuk a verseny kezdetét.Karina beszélt hozzám , de egyáltalán nem érdekelt.Próbáltam csak a versenyre koncentrálni, de valahogy az sem sikerült.Teljesen elbambultam, egyszerre csak azt vettem észre, hogy Karina bököd.
-Marlies Schild nyert.
-Jaj de jó.
-Te egyáltalán még tudod élvezni a sportokat?-nézett rám Karina
-Igen, vagy nem tudom.-sóhajtottam fel.-Tudod Karina egy idő után ki lehet ábrándulni a sportból.
-És te kiábrándultál?
-Igen.-válaszoltam
-Gyere menjünk.-állt fel a lány és rögtön utána én is.
-Még maradunk itt néhány napot.-néztem a lányra.
-Oké.-bólintott rá Karina.-Leiával mikor beszéltél utoljára?
-Vancouver óta nem beszéltünk.....
-És már nem is fogtok beszélni?
-Ezt most még nem tudom, kell egy kis idő nekem.
Másnap egyedül hagytam el a hotelt.Kissé figyelmetlenül sétálgattam amikor beleütköztem valakibe.
-Hoops.Elnézést.-néztem rá és a srác mélyen a szemembe nézett
-Semmi baj.-mosolygott rám.-Nicolas vagyok.-mutatkozott be
-Krystal.
-Örülök Krystal , hogy megismertelek.
-Akárcsak én.
-A világbajnokság miatt vagy itt?
-Igen.Te is?-kérdeztem
-Igen.Ma délután találkozhatnánk.Randiznál velem?
-Persze.
Visszamentem a szobába és hatalmasat sikítottam.
-Karina, randim lesz.
-Ez szuper.-mosolygott a lány.
Délután felvettem a kabátom és elindultam .Nicolassal egy parkba találkoztam .A srác átfogott és együtt sétáltunk az étterem felé.
-És meddig maradsz Garmischba?-kérdezte a fiú
-Ma este utazom Osloba.
-Akkor szerencsém van , hogy igent mondtál.-mosolygott
-Mindenképpen igent mondtam volna.
-Nagyon aranyos lány vagy.
-Ohhh.Köszönöm.
Közben megérkeztünk az étterembe.A vacsora közbe rengeteget beszélgettünk, és nagyon jól megismertük egymást.
-Tudod Krys, olyan mintha már évek óta ismernélek.
-Nekem is hasonló érzésem van.-mosolyogtam
-Az északi sí világbajnokság miatt utazol Oslóba?
-Igen.Meg amúgy is Norvégiába élek.
-Én azt hittem amerikai vagy.
-Az apukám amerikai , az anyukám szlovák, de az anyukám Aksel Lund Svindal barátnője , úgyhogy Norvégiába élek.
-Azta.-nézett hatalmas szemekkel.
-Renget utaztam és utazok is.
-Ott voltál Vancouverbe is?
-Igen.-mosolyogtam.-Meg Torinóba.
A randi vége felé megsimította a hajam .
-Remélem, hogy majd még látlak.
-Nagyon jó lenne.
-Megadod a telefonszámod?-kérdezte
-Persze.-válaszoltam és lediktáltam neki.
A telefonszám csere után visszamentem a szállásomra és barátnőmre néztem, aki kíváncsian várta, hogy elmeséljem mi történt.De amint beléptem meglepetten néztem hiszen a szobába ott volt az anyukám is.
-Hol voltál?
-Randim volt, de nincs sok időm dumálni, mert lekéssük a gépet.-kaptam fel a táskámat
-Indulunk?-kérdezte Karina
-Aha.Majd hívlak.-szóltam vissza az anyukámnak.
-De viselkedj jól Oslóba.-kiáltott utánam.
-Ígérem jó leszek.
A repülőn ülve Karina felém fordult.
-Mesélj.
-Rengeteget beszélgettünk, telefonszámot cseréltünk, egy szóval nagyon jól éreztem magam.
-Hát az szuper.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)