18.fejezet-Lahti 2008

Krystal

Még le sem  szálltam  a  repülőről, de már kezdtem aggódni, mert szinte teljesen  biztos voltam benne, hogy az szemét  Aksel Lund Svindal  elhívta az anyukámat.Anyu teljesen kifog borulni, amiért nem töltöttem minden percemet  a  norvég alpesi sízővel.Anyu nem érti , hogy én attól a pasitól a plafonon vagyok.
Alig telt el néhány perc amikor leszálltam a repülőről, de Karina jött velem szembe.
-Gyere az anyudhoz.-hívott
-Nagyon haragszik rám?-néztem a barátnőmre
-Hát nem tudom.Nem dühöngött.-árulta el
-Szia anya.-köszöntöttem amikor megláttam
-Szia édes.-adott puszit.-Utazunk Lahti.
-Sífutó versenyre?
-Igen kicsim.
-Szuper anya.-öleltem át
-És ott megbeszéljük azt helyzetet ami Val 'D Isére-be történt.
-Jaj anya.-sóhajtottam
-Ne sóhajtozz.
-Oké.
Krys.-fogta meg a kezem Karina.-Láthatod Petter Northugot.
-Tudom.Annyira várom már , hogy láthassam versenyezni.-mondtam 
-Elhiszem.
A repülőn ülve elkezdtem olvasni a símagazinomat.Az egyik cikk nagyon elterelte a figyelmem.Egy cikk ami  Lukas Bauerről szólt.
-Esélyes?-nézett rám a  baátnőm
-Ki?
-Akiről olvasol.
-Igen.Lukas Bauer ez egyik legeséyesebb.Nagyon tehetséges és kitartó sportoló.
-Rajongója vagy?
-Hát nem igazán a kedvencem , de imádom, ahogy versenyez.-magyaráztam
-És most találkozhatsz is vele.
-Bizony.remélem, hogy láthatom.-mosolyogtam
-Mesélj milyen volt Val'd Idére.-kérlelt a  barátnőm
-Nagyon rossz.-sóhajtottam
-Hát , hogy hogy?-nézett hatalmas szemekkel a barátnőm
-Az a pasas.
-Gondolom, hogy Aksel Lundról beszélsz.
-Igen róla.-forgattam a szemem
-De mi van vele?
-Állandóan  velem akart lenni.Azt akarta, hogy összebarátkoztunk.De én azt nem akartam.
-Szivem.-simogatott meg
-Nagyon utálom őt.
-Ami ellentétes  a norvég imádatoddal.-mosolygott Karina
-Hát...-húztam el a szám.-Imádom a norvégokat.Petter Northugot imádom, ő a  kedvencem.De Aksel Lund Svindal hiába norvég, soha sem lesz  a kedvencem.Mindig utálni fogom őt.
-Jól elmagyaráztad.-nevetett a barátnőm
-Most már olvashatok?-kérdeztem
-Persze.-mondta a barátnőm

Nem sokkal később  a repülő landolt Helsinkibe.Amint  leszálltam hatalmas szemekkel néztem.Nem tudtam , hogy káprázik  a szemem , vagy valóban őt látom.Nem voltam képes máshova nézni , csak rá.
-Krys?-nézett rám a barátnőm
-Petter Northug.
-Tessék?
-Ott  van Petter Northug.
-Tényleg.-mondta a barátnőm.
-Most hova lett?-nézelődtem körbe
-Elment.
-Jaj ne.-sóhajtottam
-Majd még találkozhatsz vele.
-Megígéred?
-Megígérem.
Elmentünk a  hotelba, de azt hittem , hogy rosszul leszek,amikor  megláttam Aksel Lund Svindalt.
Azonnal berohantam  a szobába és  rádőltem az ágyra.Anyukám utánam jött.
-Krys drágám.

-Mit keres itt?
-Téged akar megismerni.
-De én nem akarom.
-Krys.Kérlek.
-Menj ki.
-Krys.
-Egyedül akarok lenni.
-Rendbe.-ment ki az anyukám
-Gonoszság.-sóhajtottam
Másnap már kissé higgadtabban mentem ki a hotelból.Karinával együtt   a versenyeket néztük.Majd ismét  megakadt a  szemem Petter Northugon.Egy ideig csendben néztem őt.Karina jó barátnő lévén csendben állt mellettem, nem avatkozott  a vágyakozásaimba.
-Petter Northug.-sóhajtottam a nevét
-Ennyire nagy a norvég imádatod?
-Nekem ő a number one.
-Akkor mért nem mész oda?
-Nem tudom.Nem merek.
-Krys állj a  sarkadra.
-Nem.-rohantam el
Szinte az összes napot a versenyek  nézésével  töltöttem.Karina megragadta a  karom és  félre vezetett.
-Anyukád és Aksel keresnek.
-Mért?-kérdeztem
-Aksel intézett neked egy találkozót.
-Kivel?-kérdeztem
-Azt nem tudom.De az biztos , hogy ő is ott lesz.-magyarázta a barátnőm
-Akkor nem megyek el a  találkozóra.-döntöttem el
-Krystal.Eltudom dönteni , hogy mit akarok.
-Neveletlen vagy.-ragadott karon az anyukám
-Mindent hallottál?-kérdeztem    
-Igen.És szépen elmész arra a találkozóra.
-Nem.
-A lányom vagy és azt teszed  amit mondok.
-De anya.-néztem szomorúan az  anyukám miután éreztem ,hogy a  nyakam körül  szorul a hurok
-Mozgás.-vezetett el
Este Aksel-lel kettesbe hagytuk el a hotelt.Néhányszor  szúrós  pillantást vetettem a norvég sportolóra.Egészen egy étteremig sétáltunk.Egy szót sem szóltunk egymáshoz, csendben leültünk egymással  szememben, és vártunk.
-Sziasztok.-hallottam meg egy hangot az asztalunk mellett
-Szia Tord Asle.-mosolygott Aksel mellettem .-Ülj le.
-Biztosan te vagy Krystal.-mondta a férfi
-Igen.-mosolyogtam
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
-Részemről az öröm.
-Figyelj Krys.Nem lenne kedved egyszer a norvégokkal lenni?
-De persze.-örültem meg
-Mondjuk a világbajnokságon?-nézett rám Aksel
-Szuper lenne.
-Mindjárt gondoltam.-mosolygott Tord Asle
Másnap  Karinával pakoltunk.De közben egy  heves vita alakult ki köztünk.
-Ott lett volna a lehetőség, hogy beszélj vele.Kétszer is.-borult ki
-De ha nem lett volna hajlandó beszélni   velem.-szóltam közbe
-Ezt már sose tudjuk meg.-jeletette ki.-Mert gyáva vagy.Akárki máshoz simán odamentél, csak hozzá nem.
-Mert ő mást jelent nekem , mint a többi sportoló.
-Lányok mi a baj?.-kérdezte az anyukám
-Semmi.-feleltük egyszerre
Néhány órával később hazautaztunk.Nagyon kiváncsi   voltam , hogy vajon hova utazok megközelebb.

17.fejezet - Val d Isére 2008

Krystal

Felszálltam a  repülőre és a tájat néztem.Őszintén bevallom, hogy egyáltalán nincs kedvem Val d'Isére-be utazni.Nincs kedvem alpesi sít nézni, hiába megy jól Bode Miller-nek, és egyáltalán nincs kedvem találkozni Aksel Lund Svindal-lal.Nem akarom megismerni.A világ igazságtalan.Mindenki ellenem van.Csak én tudom , hogy mit akarok tenni , és mi az ami még jól esik és mi az ami már nagyon túl megy a határaimon.És én nem fogom hagyni , hogy akárki átlépje  a  határomat.Nem utaztam sok órát, sőt elég hamar  megérkeztem  a "nagyon várt"  síparadicsomomba.Nagyon érdekes , hogyha valahova nagyon megakarok érkezni, akkor sokáig tart az út, de ahova sehogy se akarok menni mi történik.Szinte nulla perc az utazás.Leszálltam a repülőről és megálltam a  norvég sportolóval szembe.
-Krystal?-kérdezte bizonytalanul
-Személyesen.-sóhajtottam  hatalmasat
-Örülök, hogy itt  vagy.-próbált beszélgetni velem
-Te vagy az  egyetlen.
-Miben az egyetlen?-kérdezte
-Aki örül neki, hogy itt  vagyok.-néztem  a szemébe
-Krystal előbb - utóbb meg kell  ismernünk egymást.-beszélt  hozzám  a sportoló nagyon higadtan
-Inkább utóbb.Nagyon ellenszenves vagy.
-Figyelj kicsi lány.
-Nem vagyok már kislány.14 éves vagyok.-figyelmeztettem
-Akkor fiatal hölgy.Hova szeretnél menni?
-A hotelba.Utána pedig Bode  Millerrel akarok találkozni.-soroltam a  kéréseimet
-Rendbe.De  én  azt  szeretném, hogy jobban  megismerjük egymást. Szervezhetnénk programokat.-ajánlotta
-Én is sok mindent szeretnék, és mégis itt  vagyok.-néztem rá
-Krys.
-Csak  ne Krysez engem.
-Akkor  Krystal.Most , hogy  az anyukáddal  nagyon  közel  kerültünk egymáshoz, szeretném ha  barátok  lennénk.
-De én nem szeretném.-néztem rá
-Elviszlek a  hotelba  ajánlotta.
-Végre.-sóhajtottam
-Utána  pedig intézek a  találkozót Bode  Millerrel.-mondta csalódottan
-Szuper.-közöltem még  mindig ridegen
-Azonban egy dolgot meg kell ígérned.
-És mi az?
-Utána bele egyezel a  közös  programokba.
-A muszáj.-forgattam a szemem
-Igen.
-Rendbe.Ha más  lehetőség nincs.
-Mért  vagy  velem ilyen  ellenszenves?-kérdezte
-Mert  az  anyukámmal  randizgatsz.
-Anyukád azt mondta , hogy  eleinte  Sebastiannal is  ellenszenves voltál.-figyelmeztett
-Igen.csak , hogy Sebastian mindent megtett , hogy összebarátkozzon velem.Viszont téged meg utállak.
-Kérlek, hogy tedd félre az  ellentéteidet.
-Meglássuk , hogy mi lesz.-hagytam magára a  sportolót

A hotel szobámba  az ágyon üldögéltem.Állandóan egy képet  nézegettem.Egy képet  amin az  anyukám és az apukám volt és persze én még  kicsi gyerekként.Hatalmasat sóhajtottam.Nem voltam  képes elhinni, hogy  egykor ilyen boldogok  voltak.És egy olyan dolog mint a  sport szétszedte a  családunkat.Apukám  sportoló volt , és az anyukám  mindenbe támogatta őt, de  megsérült  és abba kellett hagynia.Ekkor  találta ki , hogy én sportoljak.Alig voltam egy éves.Anyu tiltakozott és  mindnél többet kezdtek veszekedni.Újra  ránéztem a  fényképre, anyunak itt még barna haja volt.Teljesen  más volt még akkor , mint most.Nem  értem , hogy  ha egy sportolóba csalódott az anyukám , akkor miért  a francért  kezd ki már harmadszor sportolóval.Érdekes sorozat- amerikai - német - norvég.14 évesen  teljesen  nem értettem az  anyukámat, teljesen  másképpen  viselkedik , mint amilyen  a  válás után és persze néhány évig volt.Minek akar azzal a hülye Svindallal élni.Ott voltam neki én , ő pedig nekem.Megvoltunk kettesbe is.Hiszen nagyjából már 12 éve  ketten éltünk.Hihetetlen.
Közben kopogásra lettem figyelmes.
-Ki az?-kérdeztem
-Aksel Lund vagyok.
-Mit akarsz?
-Elintéztem.5 perc múlva találkozhatsz Bode Millerrel.
-Oké.-mentem ki a szobából és elindultam megkeresni
-Megköszönni nem kell?-szólt utánam
-Neked nem.
Magabiztosan  kimentem és elkezdtem keresni Bode  Millert.Egyáltalán  nem  érdekelt , hogy korábban hogyan  beszéltem Aksel-lel. Elfelejtettem , hogy  mennyi  problémám van és , hogy egyáltalán nem akarok itt lenni.Közben  megláttam Bode Millert.
-Szia Bode.
-Szia Krys.Aksel  mondta, hogy  éppen itt  tartózkodol.
-Aha.-bólintottam rá.-Anyu  elküldött , hogy barátkozzak Aksel-lel.De nekem nincs hozzá kedvem .-grimaszoltam
-Tudom , hogy nem fog tetszeni amit most mondok, de  meg kell  tanulnod barátkozni másokkal.
-Én tudok barátkozni.-szóltam közbe
-De  olyan emberekkel is tudnod  kell, akik nem a szived csücskei.
-Olyan nehéz.....
-Elhiszem.De próbáld.Ügyes  lány vagy. Sikerülni fog.
-Köszi a   bíztatást.
A versenyek  gyorsan elteltek.A  időm  nagy részét Bode  Millerrel töltöttem.Az utolsó napon Aksel  sétált mellém.
-Azért jöttél , hogy  jobban megismerjük egymást , és az elmúlt napokban nem is láttalak.
-Mert én nem akartam találkozni veled.-közöltem.-Mikor indul a gépem?
-Nem mehetsz el amig nem csináltunk valamit közösen.-kapta el a kezem
-Hagyj békén.-indultam el
Másnap egyedül mentem el a reptérre.Felszálltam a gépre és hatalmasat sóhajtottam.
-Anyu ki fog borulni.-tippeltem előre

16.fejezet-Oestersund 2008

Krystal

-Akkor megyünk?-mentem be az anyukám szobájába
-Hova?
-Oestersundba.-közöltem
-Természetesen, azonban van egy feltételem.-nézett rám
-Milyen feltétel?-vetettem rá egy pillantást
-Most elviszlek Oestersundba, de utána elkell menned Val d' Isérebe.
-Oké.-vontam vállat
-De Akselhez.Azt szeretném ha jobban megismernéd.
-Muszály?-néztem rá
-Ha elszeretnél menni Oestersundba , akkor igen.-közölte az anyukám
-Rendbe.-egyeztem bele.-Oestersund után elmegyek Val d 'Isére-be.-ígértem meg
-Látod , hogy milyen okos lány vagy.-dicsért meg
-Oké-oké.Csak induljunk már Oestersundba.-követeltem
-Igen.-bólintott rá
-Köszi.-mentem  vissza   a  szobámba
Néhány órával később már a repülőbe ültünk.A símagazinomat olvasgattam , aztán előkerestem a mobilom.
" Leia.Val d ' Idére-be kell utaznom a jövő héten.Nem tudod elintézni , hogy te is ott legyél?Krys"
A válasz nem késett sokáig.
"Szia Krys.Beszéltem anyuval.Azt mondta , hogy elvisz.De miért ilyen fontos?Leia"
"Mert anyu azt akarja , hogy Aksel Lund Svindal-lal ismerkedjek."-írtam  a   válaszom  ,   amire  a barátnőm egy rövid választ írt.
"Ok".
-Mit intézel ilyen hűségesen?-nézett rám az anyukám
-Val d 'Isére-t.-válaszoltam
-Mit kell rajta intézni?-érdeklődött az anyukám
-Leia is fog jönni.Anyukájával elvitetti magát  Franciaországba.-magyarázkodtam.
-Muszály volt?
-Igen. Ha Aksel Lund Svindal.-mondtam kissé undorodva  a névet.- versenyez, akkor nekem kell lennem valakivel.
-Krys.Akár  milyen   versenyre   elviszlek, te  állandóan  elcsavarogsz , hogy egyedül  nézhetsd.-figyelmeztetett az anyukám
-Szerintem ez teljesen más.
-Mi más?
-Amit   te   kérsz   tőlem.-figyelmeztettem a hülye kérésére
-Krys.
-Megérkeztünk.-szálltam le a repülőről
-Kicsim, ezt meg kell beszélnünk.-szólt  utánam az  anyukám
-Oké.Szavad ne feledd , majd megbeszéljük.-szóltam vissza
-Még csak 14  vagy. Azt  kell  tenned  amit   mondok neked.-kapta  el a karom
-Nem kell hisztizni.Mondtam  , hogy  elmegyek  Svindalhoz.Csak  most hadd  érezhessem jól magam Oestersundba.Oké? 
-Krystal.Mért   vagy ilyen neveletlen?-nézett   rám  az anyukám
-Sajnálom , de  kezdesz olyan lenni , mint az apu.
-Milyen?-kérdezte meglepetten
-Próbálsz mindent rám kényszeríteni.-közöltem
-Krys.Ez nem igaz.-tiltakozott
-Dehogy nem.-mondtam magabiztosan
-Krys,kislányom.Kérlek.Most az egyszer légy jó kislány.-kérlelt
-De hiszen én az   vagyok .-játszottam az ártatlant-Ott    van  a   Helena.-mutattam a  svéd sportolót és magára hagytam az  anyukámat
-Krys.-kiáltott utánam
-Majd találkozunk.-kiáltottam   vissza
-Krys ne csináld.
-Mondtam , hogy  szórakozni szeretnék.-közöltem
Anyukám értetlenül rázta a  fejét , én pedig  rohantam Helena  felé.A  sportoló  mosolyogni kezdett  amikor meglátott.
-Szia Helena.-mosolyogtam rá.
-Szia Krys.Eljutottál Oestersundba?-kérdezte
-Igen.Anyukám egy  sziveségért cserébe elhozott.-árultam  el.
-És mi  az a  sziveség?Mit  kell  megtenned?
-Elkell mennem  Val d ' Isérebe.-sóhajtottam  fel
-És azon  milyen rossz?-kérdezte a  sóhajtásomra  utalva 
-Anyu azt akarja , hogy  Aksel  Lund Svindal-lal  töltsem  az időmet.-meséltem neki
-És te azt nem szeretnéd.
-Utálom azt  a pasit.-sóhajtottam  hatalmasat
-Lásd mindenbe a jót.
-Tessék?-néztem  rá értetlenül
-Biztosan  van kedvenc  alpesi síződ.-mondta
-Igen.Bode  Miller az.Nekem ő  az első   számú.-meséltem
-Na látod.Gondolj  Bode Miller-re.-ajánlotta
-Helena te  egy angyal   vagy.-öleltem át
-Köszi.-mosolyodott el
Este visszamentem a  hotelba.A  telefonom vadul  rezgett.Sebastian  hívott.Nagyon örültem  mikor  megláttam, hogy ki hív.
-Szia .-szinte kiáltottam a  telefonomba
-Szia Krys.-hallottam  Sebastian nyugodt  hangját
-Képzeld el , hogy anya  mire akár  rábeszélni.-mondtam felháborodottan 
-Na mit?
-El akar küldeni Val d ' Isére-be.
-Az jó.Vagy nem?
-Jó lenne, ha csak a versenyre  küldene, de engem azért küld , hogy  Aksel Lund Svindal-lal ismerkedjek meg.-meséltem
-Csak  nem ő  az  új pasija?-kérdezte  Sebastian 
-Még nem .Tudtommal, de anyu  nagyon szeretné.-válaszoltam , mintha  ez  lenne  a  legtermészetesebb 
-Gondolom , hogy te  nem szeretnéd.-tippelt Sebastian
-Nagyon nem.-ismertem el
-De hiszen eleinte engem se szerettél.-figyelmeztetett
-Tudom.De  téged  megismertelek , és aranyos vagy.De , mégis? Svindal-lal jóban  lenni?
-Lehetetlen?-kérdezte
-Inkább hihetetlen.-válaszoltam
-Próbáld  megismerni.-ajánlotta
-Biztos?-kérdeztem meglepetten
-Teljesen biztos vagyok benne.Próbáld megismerni , ha még úgysem lesz  szimpatikus , akkor  szólhatsz az anyukádnak , hogy "lapát.".-magyarázta Sebastian
-Nem lesz  itt  lapát.-közöltem
-Csak bízz.-ajánlotta
-Oké.Köszi.
Miután letettem a  telefont bedőltem az ágyba , és  hívtam az  apukámat.
-Szia apa.-szólaltam meg amint az apukám felvette
-Szia kicsim.-köszöntött boldogan az apukám.-Mit szeretnél?
-Elviszel majd Lahtiba ?-tértem a  lényegre
-Persze kicsim, de mért?
-Elkell mennem  Val d 'Isére-be.-meséltem
-És azon mi a rossz?Csak nem új pasi?-tippelt
-De egy pasi.-sóhajtottam.-Aksel Lund Svindal az.
-Hiszen szereted Norvégiát.-figyelmeztetett
-Tudom, de Aksel nem a  szivem csücske.
-Ismered személyesen?
-Nem.-hallottam be
-Ne itéltd meg , amíg nem ismered.-magyarázta
-Oké.
Letettem a  telefont és elkezdtem gondolkozni.Egyszerűen nem tudtam másra gondolni , csak az anyukám kérésére.Hihetetlen volt , hogy mit  vár tőlem.A napok villámgyorsan teltek  Svédországba.Már az utolsó ott töltött napomat  kezdtem meg.Bár nagyon szerettem utázni , most mégis csalódottan  vettem tudomásul, hogy  innen  rögtön utaznom kell  Franciaországba.Anyu feltesz a Val d'Isére -be tartó repülőre és én nem tehetek semmit.El kell fogadnom   a  döntését , mi szerint néhány napot Svindalal kell töltenem.Seabstian és az apukám szerint esélyt kell  adnom neki.Meg kell ismernem, de én ezt annyira nem szeretném.Anyu nagyon nyugtalan volt, azonnal akart küldeni.Út közben találkoztunk Magdalena Neuner-rel.
-Szia Krys.-mosolygott rám.-Nem  várod meg a versenyt?
-Szia.Nem, most rögtön utaznom kell Val d 'Isére-be.-válaszoltam
-Remélem minnél előbb el látogatsz majd egy biathlon versenyre.-nézett rám
-Bízom benne.-mosolyogtam rá

15.fejezet-Val di Fiemme 2008

Krystal

-Drágám.-jött be a szobámba az anyukám.-Elviszlek a Tour de Ski zárószakaszára.
-Szuper.-mosolyodtam el
-Kezdj készülődni.-ment ki
-Oké.-pakoltam a ruháimat
Körülbelül egy órával később kimentem a szobámból.Anyukám telefonon szórakozott valakivel.Amiből én csak annyit értettem , hogy "Tudod Aksel".Ebből rögtön rájöttem , hogy Aksel Lund Svindallal beszél.Anyukám nagyon szereti őt, de nekem nem a szívem csücske, hiszen miatta szakított az anyukám Sebastiannal.Biztos vagyok benne , hogy ő az ok, hogy már nincsenek együtt.És Sebastiant is 10 hónapja nem láttam.
-Svindallal beszéltél?-kérdeztem kissé flegmán
-Igen , de mi ez a flegma beszéd.Azt hittem , hogy szereted a norvégokat.-mondtam anyukám higgadtan
-Szeretem a norvégokat , de nem mindet , hiszen te is tudod , hogy Bjoerndalent is utálom.-figyelmeztettem az anyukám
-Mért ? Akselt is utálod?
-Hát igen.-válaszoltam csendbe.-Az alpesi síben Bode Milleren kívül  csak Hermann Maiert szeretem.
-Krys.-nézett rám csalódottan az anyukám.-Nem is ismered Akselt.
-Eleget tudok róla.
-Igazán?-lepődött meg az anyukám
-Igen.Miatta szakítottak Sebastiannal.
-Dehogy.-tiltakozott az anuykám
-Ne magyarázkodj.Egyáltalán nem érdekel , hogy mi történt, vagy mi nem.Nekem elég amit tudok.-közöltem
-5 perc és indulunk.-mondta
-Oké.-közöltem és kimentem a szobából
Az autóban ültünk és úton voltunk Val di Fiemme felé.Anyukámmal és Karinával utaztam.
-Krys.-szólalt meg az anyukám.-Mit szólnál , hogy ha randiznák Aksel-lel?
-Szó se lehet róla.-tiltakoztam.
-Már megint más kell neki?-súgta a fülembe Karina
-De ezt nem fogom hagyni.Nem engedem , hogy megint elrángasson egy idegen országba.Szó sem lehet róla, hogy Aksel Lund Svindal-lal legyen kapcsolata.-súgtam a barátnőmnek.
-Krys, kérlek.-szólalt meg újra az anyukám.-Csak adj egy esélyt, egy lehetőséget.Norvégiába élhetnél.
-Ilyen áron nem akarok ott élni.-közöltem ridegen
-Milyen?-kérdezte az anyukám
-Hogy Svindal-lal kelljen együtt élnem.-mondtam
-Krystal.
-Nem érted , hogy nem szeretnék.-borultam ki.
-Majd megbeszéljük.-próbált nyugodt lenni az anyukám
-Nem beszélünk meg semmit.-tiltakoztam .-Egyszer , csak egyetlen egyszer tedd azt amit én szeretnék.-mondtam kedvesen az anyukámnak
-Rendbe.-mosolyodott el.-Hallgatok rád.
-Ügyes vagy.-súgta a fülembe  a barátnőm
-Köszi.-súgtam vissza.
Néhány óra után megérkeztünk Val di Fiemmébe.
-Keresd Alexander Legkovot.-figyelmeztettem.
-Miért?
-Mert őt ismerem.-magyaráztam
-De ha jól tudom , akkor találkoztál egy norvég sífutóval Sapporoba.-pillantott rám a barátnőm
-Igen.Találkoztam Simen Ostensennel.-mosolyodtam el amikor a norvég sportolóra gondoltam.
-Na ki az esélyes?-nézett rám Karina hatalmas kíváncsi szemekkel.
-Természetesen Lukas Bauer.Axel Teichmann is nyerhet, de én mégis úgy érzem , hogy a cseh sífutó lesz  a Tour De Ski nyertese.-magyaráztam
-Drágám.Hova menjünk a versenyen?-kérdezte az anyukám
-Kérlek, menjünk fel a célba.-néztem az anyukámra
-Oké kicsim.-mosolygott
-A verseny holnap lesz?-kérdezte Karina az anyukámat
-Igen Karina.Csak holnap lesz.-felelte az anyukám , majd felém fordult.-A női versenyt is meg akarod nézni?
-Nem.-válaszoltam.
Este elmentünk egy étterembe.anyuval beszélgetni kezdtünk Sebastianról.
-Nagyon kár , hogy már több hónapja nem láttam Sebastiant.-néztem az anyukámra
-Hiányzik?-kérdezte az anyukám miközben halványan elmosolyodott
-Igen, és ne érsd félre.Nem az hiányzik , hogy elvigyem egy versenyre, vagy esetleg világbajnokságra.Az hiányzik , hogy beszélgessünk, vagy hogy együtt tévézzünk és hasonlók.Érted?-néztem az anyukámra
-Persze , hogy megértem.De ennek a kapcsolatnak már vége.És nem lesz folytatás.Bármennyire is szeretnéd.Ugye te meg ezt érted meg.-magyarázta az anyukám
-Értem én.Csak olyan jó lenne néha több időt tölteni Sebastiannal.Már nem sokra megyek a telefon beszélgetésekkel.-magyarázkodtam az anyukámnak
-Kicsim.Ígérem , hogy előbb - utóbb meglátogathatod Sebastiant.
-De mikor?-néztem rá
-Hamarosan.
-Megígéred?
-A szavamat adom.-fogta meg a kezem
-Nagyon köszönöm.-hálálkodtam
-De versenyre nem mehetsz vele.-kezdte újra sorolni a szabályokat
-Miért nem?
-Mert ha elmész vele valahova utána , utána mindig neveletlen vagy.
-Nem vagyok neveletlen.-tiltakoztam
-Figyelj kicsi lány.Te is tudod, hogy milyen vagy ha nem tartod be a szabályokat.Utána egy ideig bolond vagy.
-Te meg gonosz.-vettem  az anyukám szemére
-Krys drágám , a fő hogy a szabályokat be kell tartanod.-magyarázta az anyukám
-Jól van.Feladom.-sóhajtottam fel
Másnap mentünk a versenyre.
-Még kilenc kilomérter és megtudjuk ki a győztes.-mondta Karina.-Bízol benne  , hogy Lukas Bauer lesz az ?
-Karina, én nem bízom benne , én tudom.
-Mitől vagy ilyen magabiztos?-kérdezte a meglepett barátnőm
-Mert láttam , hogy kinek milyen formája volt a Tour alatt.-adtam egyszerű választ
-Nagyon figyelmes vagy.-mosolyodott el Karina
A versenyt mindenki végig izgulta.Aggódtak , hogy vajon melyik sportoló fogja végül megnyerniaz összetett versenyt.Hangos sikításra lettem figyelmes.
-Már csak pár száz méter .-figyelmeztett a barátnőm
-Szuper.-mosolyodtam el
-És igazad volt.
-Mibe?-néztem rá
-Abban , hogy Lukas Bauer fog nyerni.-magyarázta a barátnőm
-Jaj.Ez nem meglepő.
A verseny után Lukas autogrammokat osztogatott.Magabiztosan léptem mellé.
-Szia.-köszöntöttem
-Szia.
-Tudtam , hogy te fogsz nyerni.-közöltem rámenősen
-Igazán?-nézett rám meglepetten.-És honnan tudtad?
-Láttam a versenyeidet , és láttam , hogy jó formába vagy.-magyaráztam 
-Csak nem sportolsz.-fordult teljesen felém
-Nem sportolok, de a sport az életem része.-meséltem.-Krystal Jedrick vagyok.-mutatkoztam be
-Krystal.Öröm téged megismerni.-mosolyodott el
-Ahogy téged.És nagyon , nagyon gratulálok.-mosolyogtam
-Köszönöm.Azt mondtad , hogy a sport az életed része.Miért?
-Hát az apukám egykor benne volt az amerikai sífutó csapatba.-meséltem.-Belém nevelte a sport szeretetét.
-Tehát amerikai vagy?
-Csak félig, apukám amerikai az anyukám szlovák.De én szlovák állampolgár vagyok.-magyaráztam
-Nahát.Erre biztos nem gondoltam volna.-árulta el
-Most már sajnos mennem kell.Indulunk haza Szlovákiába.-sajnálkoztam.-Remélem , hogy látjuk majd még egymást.-bizakodtam.
-Én is remélem.Szia Krystal.
-Szia.-búcsúztal el és távoztam
Visszamentem az anyukámhoz.Anyu átfogott engem.Karina mosolyogva nézett rám.
Visszamentünk a hotelba.Másnap reggel visszaindultunk Szlovákiába.
-Na hova megyünk legközelebb?-kérdezte Karina
-Ezt én is szeretném tudni.-mondta az anyukám.-Válassz drágám.
-Talán elmehetnénk Oestersundba a biathlon világbajnokságra.-ajánlottam fel
-Nekem megfelel.-mondta Karina
-Ez mikor lesz?-kérdezte anyukám
-Februárba.-válaszoltam
-Akkor februárig pihenés.-örült meg az anyukám
-Utána hova mész?-kérdezte a barátnőm
-Nem tudom.Talán Val'd Isére-be vagy Lahtiba.-mondtam bizonytalanul
-Majd még kiderül.-mosolygott az anyukám
-Hát remélem.-mosolyodtam el.

14.fejezet-Sonnach 2007

Krystal

Nem régen érekztünk meg Sapporoból, de Sebastiannal már is Sonnachba készülődünk.Anyukám aggódva járkált.
-Biztos , hogy elakarsz menni?-fordult felém
-Igen.Biztos vagyok benne.-válaszoltam higgadtan
-De Sebastiannak nem lesz annyi ideje rád.-védekezett az anyukám
-Sabrina drágám.-jött be a szobába Sebastian.-Nyugodj meg.Ígérem vigyázok rá.
-Különben is, csak 3 napról van szó.-szóltam közbe
-Sabrina.-vezette át Sebastian az anyukámat a másik szobába.-Pakolj nyugodtan.-szólt vissza
-Oké.-válaszoltam és tovább pakoltam a bőröndömbe
Felálltam az ágyamról és kisétáltam a balkonra.Anyukám hihetetlen, elengedett egyedül Sapporoba, úgyhogy Sebastian csak ott  várt rám.Most pedig a férfival együtt mennék, és Sonnach alig 20 kilométerre van innen, de nem tetszik neki.Inkább örülhetne, hogy egyedül lehet egy kicsit.Máskor mindig azon panaszkodott , hogy állandóan a nyakán vagyok.Visszamentem a szobába, és onnan elindultam hallgatkozni.
-De hiszen már 13 éves.-hallottam Sebastian felháborodott hangját
-Az én kislányom.-szólt közbe az anyukám
Ilyen szívtelen dologot még soha nem hallottam, azért nem enged el mert a lánya vagyok.Néhány perccel később bejött  a szobámba Sebastian.
-Indulunk.
-Szakítottok?
-Igen.-sóhajtott Sebastian.-Sonnach után haza kell, hogy vigyelek.
-Hova?-kérdeztem
-Szlovákiába.-sóhajtott újra Sebastian
-Akkor csak ennyi volt.-néztem rá kissé szomorú szemekkel
-Nem.-mondta magabiztosan Sebastian.-Ne aggódj, még fogunk találkozni.Elviszlek majd északi összetett versenyekre.
-Nagyon aranyos vagy , köszönöm.-hálákodtam
-Ez a legkevesebb.Úgy szeretlek mintha a lányom lennél.
-Én is nagyon szeretlek téged.-válaszoltam
Miután megérkeztünk Sebastian felém fordult.
-Menj és szórakozz.Élvezd ki a sonnachi hétvégédet.Ki tudja , talán megint megismerkedsz valakivel. Igaz , már így is egy egész listányi sportolót ismersz.
-Szuper lenne , ha megint megismernék valakit.Bár már rengeteg sportolót ismerek mégis úgy gondolom , hogy ez még nagyon kevés.Többet akarok.-magyarázkodtam
-Telhetetlen.-mosolyodott el Sebastian
-Csak egy kicsit.
-Nyugi.Nem ítelek el.Annyi sportoló barátot szerzel amennyit csak akarsz.
-Köszi Sebastian, édes vagy.-indultam el
Néhány perc sétálás után összetalálkoztam Mikko Koksliennel.Egy ideig csak néztem csendben a sportolót , majd megszólaltam.
-Te vagy Mikko Kokslien.-jelentettem ki
-Bizony én vagyok.Te pedig.....-beszélt hozzám a norvég sportoló
-Krystal Jedrick vagyok.-árultam el a nevem.
-De gyönyörű neved van.Hogy lehet becézni?-kérdezte 
-Engem Krysnek becéznek.
-És  milyen származású vagy Krys?-kérdezősködött Mikko
-Tippelj.-mondtam nevetve a sportolónak.
-Talán amerikai?-tippelt kérdezve
-Félig amerikai és félig szlovák.-mosolyogtam rá
-Szlovákra biztosan nem gondoltam volna.-leplezte le magát
-Pedig a szlovák anyukám lévén félig szlovák vagyok.-árultam el
-Akkor szlovák állampolgár vagy?
-Mint előbb is mondtam, igen a szlovák anyukám lévén.-mosolyogtam
-Jó volt téged megismerni Krys.Remélem , hogy majd még lássuk egymást.-búcsúzott el tőlem Mikko
-Én is nagyon örülök, hogy megismertelek.És mindennél jobban vágyom rá , hogy még találkozunk.-mosolyodtam el halványan
-Légy optimista.-mosolygott
Másnap reggel ismét mentem ki a versenyre.Most szépen elkísértem Sebastiant a sáncig.A síugró rész után összetalálkoztam Bill Demonggal.
-Bill Demong.-kiáltottam  a nevét
-Igen.-felelte.-És benned kit tisztelhetek?-kérdezte az amerikai északi összetettező
-Krystal Jedrick vagyok.Becézve Krys.-mondtam rögtön a becenevem is
-Amerikai vagy?
-Félig amerikai vagyok az apukám lévén , és félig szlovák az anyukám lévén.De szlovák állampolgár vagyok.-magyarázkodtam
-És kivel jöttél Sonnachba?-kérdezte az amerikai
-Az anyukám ex-barátjával.Őt úgy hívják , hogy Sebastian Haseney.-meséltem
-Sebastian az ex barátja az anyukádnak?Pedig eddig még nem láttalak északi összetett versenyeken.-lepődött meg a férfi
-Voltam már északi összetett versenyen.Nem is egyszer.És Északi sí világbajnokságon is voltam.
-Mikor?
-Legutoljára éppen Sapporoba.-mosolyodtam el amikor a sapporoi időtöltéseimre gondoltam
-És tetszett a világbajnokság?-kérdezte az amerikai sportoló
-Igen.Nagyon tetszett megismertem néhány új embert.Remekül éreztem magam a japán városba.-meséltem
-Csodás lehetett.És te is sportolsz?
-Nem.Apukám szerette volna, de én inkább a médiába szeretnék dolgozni.
-Hány éves vagy most?-kérdezte
-13.-feleltem egyszerűen
-És már most tudod , hogy a médiába akarsz dolgozni?-kérdezte meglepetten
-Igen.Vagy újságíró , vagy pedig műsorvezető akarok lenni.Vagy esetleg szóba jöhet a riporter.
-Összes jó választás lenne.És riporternek milyen ágazata?
-Sport riporter.Az jól hangzik.-biztattam magam
-Lehet, hogy pár év múlva te fogsz interjút készíteni velem.-nevetett Bill
-Lehet.-nevettem fel
-Remélem, hogy még találkozunk Krys, de most már már sajnos mennem kell.-búcsúzott el 
-Oké.Szia.-köszöntöttem és elindultam megkeresni Sebastiant
Sebastiant nem találtam , de helyette Mario Stecherrel találkoztam.
-Mario.-örültem meg amikor megláttam.
-Szia.
-Krystal Jedrick vagyok.-mutatkoztam be
-Nagyon szép neved van.-dicsérte a nevem
-Köszönöm.Anyukám akarta ezt a nevet adni.-meséltem
-Anyukád amerikai?-kérdezte
-Nem.-bologattam.-Anyukám szlovák , az apukám amerikai.
-És hol élsz?
-Eddig éltem Szlovákiába , majd az anyukámmal Sebastianhoz költöztünk Németországba, most pedig megint visszaköltözünk.-magyaráztam
-Sebastian?
-Sebastian Haseney.
Néhány perc beszélgetés után tovább kerestem Sebastiant.
-Hát itt vagy.-mosolygott Sebastian mikor meglátott
-Igen.-feleltem.-Már kerestelek.
-Én is kerestelek már.És most megtaláltalak.Van egy hírem.
-Mi az?-kérdeztem meglepetten
-Anyukád hívott , hogy még ma vigyelek haza, de rábeszéltem , hogy  egy napot még maradj itt , mert holnap is lesz verseny.-magyarázkodott Sebastian
-Szuper.-mosolyodtam el
Másnap ismét mentem ki az utolsó versenyre.Sebastian megmutatta , hogy hol van Ronny Ackermann, de én sajnos alig 1 percre láttam, amig Sebastiannal váltott néhány szót.A versenyen elégé unatkoztam,azonban hirtelen arra kaptam fel a fejem , hogy Hannu Manninen-nel készítenek interjút.Az interjú után odamentem Hannuhoz.
-Szia.
-Szia.-kaptam választ
-Krystal vagyok.2 éve találkoztunk Ramsauba.
-Lehetséges.-mosolygott
-Laura intézte a találkozót.-mondtam a nő nevét , hátha eszébe jut a finn sportolónak
-Ahh.Igen.Emlékszem.Hogy vagy kicsi lány?-kérdezte nevetve
-Remekül.
-Kivel vagy itt?Anyukáddal?-kérdezte
-Nem.Sebastian Haseney-vel, anyukám ex-barátjával.-válaszoltam.-És tudod, hogy hol is jártam?
-Na hol?
-Torinóba.-meséltem boldogan
-Gondolom , hogy örök emlék marad.-mosolyodott el
-Abban biztos vagyok.-mosolyogtam
Másnap szomorúan szálltam be Sebastian autójába.Nagyon jól tudtam , hogy ezzel véget érnek az utazásaim az anyukám nélkül.Bár Sebastian nem rokonom, de mégis nagyon fontos nekem.És én is neki.Azt mondta, hogy úgy szeret , mintha  a lánya lennék.Csendben ültem mellette az autóba, az egész úton azon gondolkoztam , hogyan búcsúzzak el tőle.Mit mondhatnák neki?Elszakadunk egymástól és lehet , hogy soha többet nem látom.Igaz eleinte utáltam, gyűlöltem , most mégis úgy érzem , hogy hiányozni fog.Sebastian leparkolt az autóval, én szomorúan ránéztem.
-Mit is mondhatnák.-sóhajtott fel
-Hiányozni fogsz.-öleltem át
-Te is nekem.De nyugi majd még lássuk egymást.-mondta és én szomorúan lehajtottam a fejem.-Ne szomorkodj.Gondolj azokra a napokra amit együtt töltöttünk.
-Oké.
Kiszálltam az autóból, az ajtóból visszafordultam és még egyszer visszaintettem neki.

13.fejezet- Sapporo 2007

Krystal

Egyedül ültem a repülőn.Útban voltam Sapporo felé.Ez az első világbajnokság ahová az anyukám nélkül utazok.Nagyon jól tudtam , hogy Sebastian vár rám, de mégis nagyon furcsa és kissé ijesztő érzés fogott el.
A repülő landolása után átszálltam a Sapporoba tartó buszra.
-Szia.Leülhetek?-mutatott a mellettem lévő üres ülésre egy fiú
-Persze.-válaszoltam és tovább olvasgattam a símagazinomat
-A világbajnokságra mész?-kérdezte
-Igen.Ott fogok találkozni az anyukám barátjával Sebastian Haseney-vel.-adtam választ,miközben fel sem néztem a magazinból
-Még ismersz valakit?-kérdezte kíváncsian
-Hát jó pár embert.-feleltem,de még mindig nem néztem rá.
-Elmondanád?
-Persze.Ismerem Janica Kostelicet, Janica bátyját Ivica Kostelicet,Hannu  Manninent, Adam Malyszt,Ariana Folist,Michael Greist,Bode Millert,Riita Liisa Roponent,Alexander Legkovot,Helena Jonssont,David Ekholmot,Martin Schmittet,Anders Jacobsent,Magdalena Neunert és Ekaterina Iourievat.-soroltam a neveket
-Egész listád van.-mosolygott
-Aha.-válaszoltam egyhangúan
-Nicholas vagyok.-nyújtotta  a kezét
-Krystal vagyok.-árultam el nevem
-Én is ismerek sportolót.
-Kit?-kérdeztem érdeklődve
-Tobias Angerert.
-Komolyan ?-néztem a szemébe
-Igen. Tobiast már körülbelül egy éve ismerem.-dicsekedett
-Imádom Tobias Angerert. Bárcsak találkozhatnák vele.-sóhajtottam fel
-Én elintézem neked. Szívesen bemutatom .-ajánlotta fel
-Szuper. Annak nagyon örülnék.
-Akkor keress majd meg.-állt fel miután megállt a busz
-Oké.-mosolyogtam rá és leszálltam a buszról

-Sebastian.-ugrottam a  férfi kezébe.
-Már nagyon vártam rád.-mosolygott-Milyen volt Antholz?
-Nagyszerű.Megint találkoztam Michael Greisszel.Megismerkedtem Magdalena Neunerrel és Ekaterina Iourievával.-meséltem neki miközbe sétáltunk a hotel felé.
-Akkor biztosan mozgalmas heted volt.-mosolygott őszintén
-Hát valóban  mozgalmas hét volt.De remélem ez a hetem mozgalmasabb lesz. Hiszen ez Sapporo.-mondtam nagyon boldogan
-Figyelj.Anyukád kérésére van néhány szabály amit elkell mondanom.
-Oké. Figyelek rád.-néztem a szemébe
-Nem kóborolhatsz egyedül,kilenckor takarodó, és mindennap muszáj néhány órát tanulnod.-sorolta Sebastian a szabályokat
-Ennyi?-kérdeztem
-És a legfontosabb amit tudnod kell.-kezdett beszélni
-Mi az? Mit kell tudnom?-kíváncsiskodtam
-Nem kell betartani a szabályokat.-mosolygott
-Komolyan?-lepődtem meg
-Igen. Csak egy kérésem van.-símogatott meg
-Mi az a kérés?-kérdeztem
-Igyekezz nem elveszni.És vigyáznunk kell,mert ha lebukunk,akkor mindkettőnk bajba lesz.-nevetett
-Vigyázok.Esküszöm.-mentem ki a hotelból
-Érezd jól magad.-kiáltott utánam.
Az első néhány napomon szinte nem történt semmi, versenyre jártam, Sebastiannal  rengeteget beszélgettünk.Mesélt róla, hogy komolyak a tervei az anyukámmal és , hogy én is nagyon fontos vagyok neki.Azt is elárulta,hogy szeretne egy gyereket az anyukámtól.Bár ezzel a kijelentésével nálam nem volt igazán nyerő.Sebastian néhány arc kifejezésemen nevetett.Ő megértette, hogy velem nem lehet beszélni a gyerekekről, hiszen magam is csak egy 13 áves lány vagyok.
Másnap vidáman keltem.Még öt nap van a világbajnokságból.Még öt napot Sebastiannal tölthetek , és még öt napot nem kell szabályokkal törődnöm.Egyedül hagytam el a hotelt, Sebastian már rég elment edzeni.Ahogy körbe néztem Sapporo gyönyörű , hólepte táján feltűnt egy ismerős fiú.
-Szia Nicholas.-köszöntöttem  a  fiúnak , de ő csak csendbe felém fordult
-Jéj.Szia Krystal.-mondta meglepetten
-Akkor bemutatsz neki?-kérdeztem magabiztos hangon
-Kinek?-játszotta a hülyét
-Tobiasnak.Azt ígérted , hogy bemutatod nekem.-tettem szóvá neki
-Tudom , hogy mit ígértem .- szólalt meg zavartan a fiú.-Most lett vége  a versenynek és nem nyert.Biztosan rossz kedvű lesz.- magyarázkodott mintha annyira ismerné a sportolót
-Én most akarom megismerni.-jelentettem ki ellenmondást nem tűrve
-Hát jó.-sóhajtott.-Ha szeretnéd akkor most muttatom be neked.-sóhajtott újra és az arcánlátszott az aggodalom
-Ne sóhajtozz.A szavadat adtad , hogy bemutatod nekem. Ne inogj meg az utolsó pillanatba.-közöltem ridegen
-Akkor menjünk.-mondta a még mindig zavart fiú
Nicholas nagyon lassan , bátortalanul sétált mellettem.Ellentétbe a fiúval én magabiztos léptekkel  közeledtem a sportolókhoz.
-Tobias Angerer.-kiáltottam a férfinak
-Krystal ne hívd ide.-könyörgött halkan a fiú, de akkor már későn könyörgött , mert a német sportoló megérkezett mellénk.Amint ránéztem láttím , hogy nincs jó kedve , sőt dühös.
-Igen?-kérdezte mosolyogva , bár én láttam rajta , hogy ez csak kényszer mosoly.Bár ki ne lenne dühös, ha éppen veszített.
-Akkor bemutatsz?-néztem a fiúra , aki csendben állt.-Nem?Akkor majd én magamat.Krystal Jedrick vagyok.Nicholas azt mondta , hogy ismer , és én is meg akartalak ismerni téged.-beszéltem a sportolóhoz.
-Várj.-állított le Tobias.-Milyen Nicholas?
-Hát ő.-mutattam a fiúra, akinek az arca vöröslött a szégyentől.
-De én őt nem ismerem.És egyáltalán nincs jó kedvem.Úgy hogy gyorsan mond , hogy mit akarsz.-közölte ridegen
-Semmit.-feleltem és nagyon ügyeltem, hogy a sportoló felfigyeljen  a csalódott válaszomra.-Egy egész " listányi " sportolót ismerek és egy sem bánt még velem így.- a monológom után távoztam
Ahogy mentem a hotel felé elekzdtem gondolkozni.Bizonytalan lettem, hogy Sebastiannal  meg e beszélhetem ezt a dolgot.Elvégre ő nem az apukám, nem az én problémáimmal kell foglalkoznia..Az apukámat se hívhatom fel, mert ő nagyon haragszik rám.Ennek oka van.Az egyik ilyen ok, hogy nem mentem el az esküvőjére, a másik , hogy állandóan lemondom  a találkozóinkat.Legutóbb éppen Sonnach és Sapporo miatt.Beérve a hotelba megpillantottam Sebastiant.
-Mi a baj kicsi lány?
-Beszóltam Tobias Angerernek.-árultam el
-Mi? Miért?-lepődött meg a férfi
-Hát minden ott kezdődött , hogy találkoztam egy fiúval a buszon.-kezdtem és elmeséltem neki az egész történetet.
Sebastian végig figyelmesen nézett rám.
-Már nagyon megbámtam amit tettem.-sóhajtottam fel csalódottan
-Rendbe.Semmi baj.-nyugratott Sebastian.-Majd próbálok találkozót intzni a tobiasszal.Addig nyugodtan élvezd a  a világbajnokságot.
Sebastian nagyon aranyosan  kiállt értem.Másnap ismét elhagytam a hotelt.Ismét egyedül, lehajtott fejjel, csendben , magányosan.Azonban  a nyugodt sétámat  egy sajnálatos baleset zavarta meg.A figyelmetlenségem miatt beleütköztem egy várakozó férfiba.
-Nagyon sajnálom.-szólaltam
-Semmi baj.-válaszolt a férfi.-előfordul az ilyen.
-De mindig velem?-néztem rá kíváncsian.-Krystal "Krys " Jedrick vagyok.-mutatkoztam be
-Simen Ostensen vagyok.-mosolygott a férfi
-Egy norvég.-örültem meg
-Igen norvég vagyok.De azt nem tudom ,hogy te milyen származású vagy.Talán amerikai?
-Félig amerikai vagyok az apukám lévén, és félig szlovák az anyukám lévén.-magyarázkodtam.-De  a norvégoknak szurkolok.
-Kis norvég drukker.-nevetett
-Megfertőzött a norvég imádat.
-A családoddal vagy Sapporoba?-kérdezte
-Mondjuk rá.Az anyukám pasijával Sebastian Hasaney-vel vagyok itt.-válaszoltam a sportoló kérdésére
5 nappal később elérkezett a világbajnoksága zárónapja.Este bementem  Sebastianhoz, és csodával határos módon ott volt Tobias Angerer is.
-Krys ,ő Tobias Angerer.-mondta Sebastian.
-Tobias, ő Krystal ,ő a barátnőm lánya.-mutatott be
-Szeretnék bocsánatot kérni.-vettem át a szót Sebastiantól
-Nem haragszom.De mért nem szóltál, hogy ki vagy.-mosolygott Tobias
-Bocsánat.
-Gyönyörű neved van.Ki adta neked?
-Köszönöm.Anyu választotta.-feleltem
-És Krysnek becéznek?
-Igen.
-Örülök Krys, hogy megismertelek..-búcsúzott el
-Én is nagyon örülök.
Másnap este indultunk vissza Németországba.Sebastian elmondta, hogy  mire hazaérünk Németországba is este lesz.

12.fejezet -Antholz 2007

Krystal

-Krys drágám.-símogatott meg az anyukám
-Tessék?-pislogtam rá fáradt szemekkel
-Megérkeztünk Antholzba.-figyelmeztett 
-Karina.-kiáltottam.-Megérkeztünk.
A barátnőm álmosan rámnézett.
-Mi történt?-dörzsölte a  szemét
-Megérkeztünk Antholzba.-mondtam újra
-Szuper.-mosolygott Karina
-Remélem találkozhatok Magdalena Neunerrel.-magyaráztam a barátnőmnek
-Drágám inkább olvass.-nyújtotta a símagazinomat az anyukám
-Nahát.-akadt meg a szemem rögtön az egyik cikken
-Mi az?-nézett rám Karina
-Raphael Poiree.-mondtam tágra nyílt szemekkel
-Mi van vele?-kérdezte az anyukám
-Norvég felesége van.-feleltem meglepetten
-Nem tudtad?-kérdezte Karina,aki meg se lepődött az előző válaszomon
-Hát éppenséggel nem tudtam.-válaszoltam a barátnőmnek
-Fordíts egyet drágám.-símogatott meg az anyukám
-Egy cikk Michael Greisről.-mondtam miután fordítottam az újságba egy oldalt.
-Bizony drágám.-mondta az anyukám
-Esélyes?-kérdezte Karina
-Igen esélyes.-válaszoltam.-De.....-kezdtem folytatni a szövegemet ,és Karina is ,és persze az anyukám is tudta,hogy ez egy nem jó "de ".-Ole Einar Bjoerndalen is esélyes.Sajnos.
-Krys ne legyél ennyire gonosz.-sóhajtott az anyukám
Elfoglaltuk a hotel szobáinkat és kimentünk megnézni a versenyt.A verseny után szúrós szemekkel az anyukámra pillantottam.
-Én meg mondtam.
-De nézd csak.-mutatott.-Greis hamarosan indul el.A bejárat előtt elkaphatod.-ajánlotta
-Oké anya.-válaszoltam és oda futottam a bejárathoz.
-Szia.-köszöntöttem  a német sportolónak
-Szia Krys.-mosolygott rám.-Kivel jöttél Antholzba?
-Anyukámmal és a legjobb barátnőmmel.-meséltem neki
-Németországból jöttél?-utalt arra ,hogy anyukám Sebastian Haseney baránője
-Nem.Svédországból jöttem.Areba voltal alpesi sí világbajnokságon.-magyaráztam a sportembernek
-Olyan eredmény született amit vártál?
-Nem.Vagyis majdnem.Bode Miller sajnos nem nyert.-húztam el a szám 
-Miller rajongó vagy?-kérdezte meglepetten
-Igen.Már nagyon nagyon régóta Bode Miller nekem a Number One.-magyaráztam mosolyogva
-Mennyi az a nagyon régóta?-kíváncsiskodott
-Anyukám azt mondta,hogy már Salt Lake Citybe neki szurkoltam.
-Akkor már olyan 5 éve elnyerte a szíved.-mosolygott
-Igen.-feleltem 
Még néhány percet beszélgettünk utána visszaindultam az anyukámhoz ,és persze Karinához.Egész visszavezető úton vadul gondolkoztam.
-Norvégok.-sóhajtottam fel halkan.-Hülye norvég imádat.
-Az betegség?-néztem az anyukámra
-Mi?-kérdezte meglepetten
-A norvég imádatom.-sóhajtottam
-Nem.Ez nevezik rajongásnak.-simogatta meg a fejem az anyukám
-Biztos?
-Igen Krys.Teljesen biztos vagyok benne.-mosolygott rám
-Krys.-szólalt meg Karina
-Tessék?-fordultam felé
-Ott van Ole Einar Bjoerndalen.-mutatott nevetve a  barátnőm
-Őt utálom.-közöltem hidegen
Anyukám és Karina nevetni kezdtek,hiszen nagyon jól tudták,hogy utálom Bjoerndalent.
-Te mindent pénzt megérsz.-mondta az anyukám
-Tudom.-mosolyogtam rá
Este rábeszéltem az anyukámat,hogy vigyen ki engem és Karinát.Titkon,na jó.Nem is annyira titkon,abba reménykedtem,hogy találkozok valami sportolóval.
-Kiszemelt áldozat?-vetette rám kíváncsi pillantását Karina
-Jó lenne találkozni Magdalena Neunerrel.-mondtam őszintén
-Nagyon szeretnél?-kérdezte az anyukám,miközben láttam ,hogy mosolyra húzódik a szája.
-Igen anya.-vetettem rá a lehető legaranyosabb pillantásom
-Ott van Magdalena Neuner.-mondta Karina
-Hol?-néztem körbe
-Arra drágám.-fordított meg az anyukám
-Lena Neuner.-kiáltottam utána ,a szőke német sportoló felém fordult.
-OHH...Szia.-mosolygott.-Hogy hívnak.
-Krystal vagyok.Nagy rajongód.-meséltem a sportolónak
-Szuper.Köszönöm a  bizalmat.-mosolyodott el.-A nevedből ítélve nem olasz vagy.
-Nem félig szlovák vagyok,mert az anyukám szlovák,és az amerikai apukám lévén félig amerikai is vagyok.-magyarázkodtam
-És kiknek szurkolsz?
-Németeknek,oroszoknak és a norvégoknak.De figyelem a  szlovákok eredményeit is.-válaszoltam
-Mert szlovák vagy.-mosolygott
-Igen.
-Gyakran utazol biathlon versenyekre?-kérdezte
-Elég gyakran,de épp olyan gyakran utazok sífutó versenyekre,északi összetett versenyekre,alpesi sí versenyekre és síugró versenyekre.-magyarázkodtam
-Régóta utazol?
-Egy ideje.De 2005-től komolyabban.Gyakrabban vagyok úton.

1 héttel később

-Gyere kicsim.-fogta meg a kezem az anyukám
-Ne.-engedtem el a kezét
-Mért?-kérdezte meglepetten
-Már 13 éves vagyok.Ne fogd a kezem.-néztem a szemébe
-Ahogy akarod.-törődött bele az anyukám
Ahogy sétáltunk ki a telefonom csörgésére lettem figyelmes.
-Sebastian hív?-kérdezte Karina
-Nem.-válaszoltam
-Akkor valamelyik sportoló haverod?-állt meg velem szembe Karina
-Nem.
-Akkor ki?-kérdezte már kissé ingerülten
-Tipikus kamasz.-gondoltam
-Apukám.-adtam a tudtára
-Mit akar?-kérdezte az anyukám
-Amíg nem vettem fel , addig nem tudom.-adtam egyszerű választ
-Ez igaz.-mondta Karina
-Akkor vedd fel.-ajánlotta az anyukám

-Tessék?-szóltam a telefonba
-Krys drágám.-hallottam az apukám vidám hangját
-Mit akarsz?
-Nincs kedved eljön velem és Leahval Olaszországba?
-Mikor?-kérdeztem
-2 hét múlva.-kaptam meg a választ
-Nem tudok elmenni.-válaszoltam ,amint meghallottam a dátumot
-Mért?
-2 hét múlva Sonnachba megyek Sebastiannal.-válaszoltam őszintén
-Inkább Sonnachba mész,mint hogy velem jönnél ?-hitetlenkedett az apukám
-Ne haragudj.Ezt már korábban megbeszéltük.
-És akkor előtte?-próbálkozott
-Sajnálom,de nem.
-Mért nem?
-Holnap Sapporoba utazok .
-Anyuval?
-Nem.Ő Karinával haza megy.-válaszoltam
-Egyedül mész?-kérdezte meglepetten
-Igen.De Sebastian ott lesz és ő majd figyel rám.-magyaráztam , mintha ez a dolog természetes lenne
-Ugye tudod,hogy ez nem normális dolog,hogy egy 13 éves lány egyedül utazgat.
-Nem kell ez az álszent duma.-mondtam
-Krys.Én tényleg aggódom érted.
-Aha biztos.Apa ne haragudj ,de mennem kell.-tettem le a telefont

Visszamentem az anyukámhoz,aki Karinával beszélgetett.
-Na mit akart?-kérdezte az anyukám
-Azt akarta , hogy menjek vele illetve velük Olaszországba.
-Mikor?-kérdezte Karina
-Először azt akarta,hogy 2 hét múlva.De mondtam neki,hogy Sonnachba megyek ,akkor meg azt találta ki, hogy menjünk korábban.
-És mit mondtál neki?
-Azt,hogy holnap már Sapporoba vagyok "érdekelt".-mondtam és kettesbe hagytam őket
Néhány méterrel arébb találkoztam egy sportolónővel,aki nekem eddig még "ismeretlen volt".
-Elnézést.-szólítottam meg.-Ekaterina Iourieva?
-Igen.-fordult meg a nő .-És te vagy...
-Krystal Jedrick.Becézve Krys.
-Amerikai vagy?-kérdezte.-Mert a neved szerint....
-Csak félig vagyok amerikai.-válaszoltam,bár ez a kérdés már nagyon fárasztott
-Hát  hogy -hogy?
-Apukám amerikai,de az anyukám szlovák.-válaszoltam.-Gratulálni szeretnék az eredményeidhez.
-Köszönöm szépen.-mosolygott
Másnap reggel én nagyon korán indultam,hiszen a repülőm kora reggel indult  Sapporoba.
-Vigyázz magadra.-adott puszit az anyukám
-Vigyázok.És persze Sebastian is fog rám vigyázni.-mosolyogtam és felszálltam a repülőre.