22.fejezet- Vancouver 2010 - 1.rész

Krystal

-Szia Krys.-lépett   be  a szobába  Aksel
-Szia .-néztem rá
-Pakolsz?
-Aha.Már lassan  indulok.Találkozunk ott?
-Igen.Nekem  fogsz szurkolni?
-Nem.-ráztam meg a fejem .-Nagyon  jól tudod , hogy Bode Miller  szurkoló vagyok.
-Igen , és meg is értem hiszen félig amerikai vagy.
-Akár lehetnék amerikai állampolgár.
-Nem gondoltál még rá , hogy az leszel.
-Még sohasem .
-Érezd jól magad.-ölelt át.-Majd találkozunk.
-Oké.-válaszoltam és pakoltam tovább
Benéztem a  táskámba és elkezdtem kutatni.Az anyukám belépett és megszólalt.
-Keresel valamit?
-A símagazinomat.....Már megtaláltam.-emeltem fel a  magazint és betettem a táskámba.
-Várod , hogy elutazhass?
-Igen.Lehet , hogy nekem ez lesz a nagy lehetőségem.
-Gondolod?
-Igen.De most már indulnom kell.-kaptam fel a  táskámat és  elindultam
-Érezd jól magad.
-Oké.Szia.-léptem ki és beszálltam egy buszba ami  a  reptérre ment.
Karinával   Vancouverbe találkoztam a  lány néhány órával korábban érkezett , mint én.
-Símagazin?

-Itt van.-mutattam a lánynak a magazint
-Szuper.-mosolyodott el
-Mehetünk?
-Igen.Elmegyünk  az olimpiai  faluba?
-Persze , hogy .Nagyon szívesen találkoznák Petter Northuggal.
-Bode Millerrel?
-Bode az én hősöm.Bármit megtennék , hogy vele ismét találkozzak.
A lány elmosolyodott és megszólalt.-Bode azért a kedvenced , mert amerikai?
-Nem azért szeretem , mert amerikai vagyok.Bode nekem nagyon fontos.Életem legszebb napja volt mikor megismertem.
-Mikor is volt?-kérdezte a  lány Torinóba.A második héten találkoztunk.Az apukám elől akartam elbújni.És ő segített  nekem.Azóta már többször találkoztunk.és mindig amikor alpesi sí versenyre megyek mindig beszélgetünk.Ő az egyik legjobb barátom.
-És itt már beszéltél meg  vele találkozót?
-Még nem.-ráztam meg a fejem
-És mikor fogsz?
-Nem tudom.-sóhajtottam fel.
-Sziasztok lányok.-futott mellénk Leia

-Szia Leia.-öleltem át.
-Örülök, hogy itt vagytok.
-Te mikor érkeztél meg?-kérdezte Karina
-Már 3 napja.
-Már találkoztál sportolókkal?-kérdeztem
-Még nem.
-Kár.-szólalt meg Karina
-Ti találkoztatok már valakivel?
-Eddig még senkivel sem.Most indultunk az olimpiai faluba.-válaszoltam
-Gyere velünk.-hívta a  német lányt Karina
-Rendbe.-válaszolta és hármasba elindultunk.
-Tetszik Vancouver?-kérdezte Leia és rám nézett
-Hát azt így néhány óra után nem tudom.Elkell telni egy kis időnek, hogy  erre  a   kérdésre válaszoljak.
-Ma lesz a  nyitóünnepség?
-Igen.-válaszoltam Karina kérdésére
-Elmegyünk rá?-kérdezte Leia
-Pont mi nem mennénk?-néztem  a   barátnőimre
-Szuper.-sikítottak egyszerre
Este elindultunk, hogy mi is részt vegyünk a  nyitóünnepségen.A barátnőim nagyon izgatottak voltak, de én csak  a  négy évvel ezelőtti torinói olimpiára tudtam gondolni.Hiszen akkor már a  nyitóünnepségen találkoztam Janicával.És most is abba bíztam , hogy most is hamar találkozok egy sportolóval.Szinte már vége volt a  nyitóünnepségnek.Hatalmas szemeket meresztettem, Karina vigasztalóan megsimogatott.
-Ha ez megnyugtat, Petter Northug nincs itt.
-De az Aksel itt van.-néztem a barátnőmre.-És észre se vett.
-Nyugi.
-Nincs nyugi.
Nem sokkal később visszamentünk a  hotelba.Másnap  reggel a  hajam fontam amikor felébredt Karina.
-Elmegyünk az olimpiai faluba?
-Nem.- jelentettem ki.
-Mért?-nézett hatalmas szemekkel Karina
-Ma lesikló verseny lesz.Én oda megyek.
-És mikor megyünk az olimpiai faluba?
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem
-Krys.

-Most hagyj.-mondtam és felvettem egy fekete felsőt , ami rózsaszínnel volt kombinálva
-Akkor a versenyre megyünk?
-Igen.-mondtam és elindultam.
A versenyen végig Bode Millert vártam.Amint megláttam , hogy ő  indul hangosan sikítani kezdtem.
-Gyerünk Bode. Hajrá.
Beérkezett a célba az első helyen , de utána még érkeztek.Végül a  harmadik helyen végzet.A győztes Aksel Lund  Svindal lett.
-Szia Krys.-szólt nekem Aksel
-Szia.Gratulálok.
-Köszi.
Karina felé fordultam és felsikítottam.-Bode Miller bronzérmes.
-Örülsz neki?
-Nagyon.Jobban örültem volna, ha nyer.De nem baj.Bronzérem is szépen csillog.
-Mindig állj majd így mindenhez.
-Majd megpróbálom.-villantottam rá egy mosolyt
-Most már elmegyünk az olimpiai faluba?
-Persze.
-Most?
-Igen.Induljunk.
Nem sokkal később megérkeztünk az olimpiai  faluba.Nem hittem a szememnek, hiszen egyetlen egy sportolót se láttam.Karinával visszamentünk a hotelba és szúrós szemekkel a barátnőmre néztem.

-Utálom ezt a helyet.
-Mért?
-Torinóba ilyenkor már találkoztam síelőkkel.
-És ez az ok , hogy utálod?
-Igen.-forgattam a  szemem
-Ez nem ok az utálatra.
-Dehogy nem.
-Figyelj rengeteg sportolót ismerek már, és azt hittem , hogy érek annyit , hogy keressenek.
-Mért keresnének?
-Mert muszáj.
-Krys.
-Nincs Krys.-fordultam  el
-Figyelj ez nem ok az utálatra.
-Ezt már egyszer mondtad.-forgattam a  szemem
Másnap kiindultam az alpesi sízők edzésére.Nagyon megörültem amikor megláttam Bode Millert.
-Szia Bode.

Az amerikai sportoló rám nézett és elmosolyodott.-Szia Krys.Te is itt vagy Vancouverbe?
-Igen.-mosolyogtam.-Nagyon szurkoltam neked.Gratulálok a bronzérmedhez.
-Köszönöm szépen.
-Szívesen.
-Mikor érkeztél Vancouverbe?
-A nyitóünnepség napján.-adtam gyors választ.-De tegnap már szinte összeomlottam.
-Mért?
-Mert egyetlen sportolóval se beszéltem.
-De ma itt  vagyok én.-mosolygott  a  sportoló
-És nagyon örülök, hogy találkoztunk.-nevettem
-Itt leszel a  többi versenyen is?
-Igen.-válaszoltam.
Nem sokkal később visszamentem a hotelba, és másnap reggelig ki sem mozdultam onnan.

21. fejezet -Liberec 2009

Krystal

-Anya kérlek.-mentem az anyukám után
-Nem mehetsz el.
-De mért?
-Mert még gyerek vagy.
-Már nem vagyok kisgyerek .Szükségem van a  szabadságra.
-Ugyan  Sabrina.-lépett az anyukám mögé Aksel.-A norvégok között jó helyen van.
-Aksel biztos vagy benne?
-Igen.Különben is Karina is megy  vele.
-De Aksel.-szólalt meg az anyukám
-Tord Asle figyel majd rám.-szóltam közbe.-És Pheong Changba  is elengedtél egyedül.Liberec sokkal közelebb van.
-Nem is tudom.-sóhajtott az anyukám
-Kérlek anya.Rengeteg helyen  jártam már.
-De ez más.
-Mért más?-kérdeztem 
-Azt én is szeretném tudni.-szólalt meg aksel.-Hiszen Tord Asle már 1  éve meghívta.
-Igen éppen Lahtiba voltunk.-szóltam közbe újra
-Sabrina engedd meg.-nézett az anyukámra Aksel.
-Elmehetsz.
-Köszi.És  neked is köszönöm.-fodultam  Aksel felé
-Érezd  jól magad.
-Jól fogom.-mentem el.

Mivel már  Norvégiába  élek , Karinával csak Liberecbe találkoztam.Karina  napszemüvegbe várakozott  rám.
-Végre megérkeztél.
-Már nagyon vártam , hogy  ide érjek.
-Milyen volt Pheong Chang?-kérdezte a barátnőm
-Már majdnem feladtam az  utazásokat , amikor  találkoztam Emil Hegle Svendsennel.
-És a találkozás mindent megváltoztatott?
-Igen.Ha találkoztam Emil-lel, akkor van rá esély , hogy  találkozok Petter Northuggal.
-Tehát Northuggal akarsz találkozni.
-Igen.Neked  nincsenek  ilyen vágyaid?-néztem a  barátnőmre
-Nincsenek.Ilyenekre még soha nem gondoltam.
-Én igen.Már nagyon régóta szeretem Petter Northugot.
-Dario Cologna?
-Tudod, hogy őt  nem szeretem.
-Azon gondolkoztam , hogy szőke akarok lenni.-mondta  a barátnőm
-Ez érdekes.- néztem rá.
-Mért?
-Mert  engem meg a barna haj vonz.
-És  mikorra  tervezed a  hajszín  váltást?
-Nem tudom.Talán  majd Vancouver után  valamikor.
-Már  biztos vagy benne?-kérdezte Karina
-Igen.-válaszoltam
-Na gyere nézzünk körül.
-Oké.
Karinával  bejártuk  a  pályákat.Este tértünk vissza a  hotelba.Másnap  elindultunk  a  versenyekre és összetalálkoztunk egy lánnyal , aki nagyon ismerős volt nekem.
-Krys?

-Igen.-válaszoltam.
-Szia.Emlékszel rám?
-Persze.Riita ugye.
-Igen.
-Még  egykor Ramsauba találkoztunk.-mondtam
-Azóta is utazgatsz?
-Igen.Bár  sokszor  éreztem , hogy abba kellene  hagynom, mégis mindig találok valami okot , ami esélyt  ad a folytatásra.
-Sok emberrel megismerkedtél?
-Igen.-mosolyogtam.-Ott  jártam a  torinói olimpián is.
-Vancouver is tervbe van?-kérdezte
-Igen, tervezem , hogy elmegyek.
-Krys.-szólalt  meg Karina
-Jaj  de  neveletlen vagyok.Riita ő a barátnőm Karina.
-Ő is utazgat veled?
-Igen.
-És most merre laksz?-kérdezte  a  lány
-Norvégiába.Anyukám Aksel Lund Svindal-lal  él együtt.
-De nem Sebastian Haseney-vel járt?
-De igen, csak már szakítottak.
-Anyukád váltogassa a  pasijait.
-Hát nagyon.-forgattam  a szemem
A beszélgetés után Karinával mentünk a  versenyre.Az  újjam végig keresztbe tettem és  úgy szurkoltam Petter Northugnak.Karina  mosolyogva  figyelte, hogy végig  szorítottam a  férfinak.És  a  15 km+ 15 km után  Petter Northug lett a  győztes.
-Bevállt  a  szorítás.-nevetett a  lány
-És még a továbbiakba is be kell vállnia.-néztem a  lányra
-Ez a  szöveg tipikusan Krys.
-Mért nilyen legyen?-néztem rá
-Semmi, nem szóltam.-emelte fel a kezét
Nem sokkal később ismét okom volt az örömre hiszen Petter Northug ismét győzött , bár most csapatversenybe.A társai Eldar Ronning,Odd-Bjorn Hjelmeset és Tore Ruud Hofstad voltak.A verseny után összefutottam egy lánnyal.
-Northug szurkoló?-kérdezte

-Igen.-válaszoltam.-És te is?
-Igen.Hannah vagyok.
-És Krys.
-Amerikai?
-Félig amerikai , félig szlovák, és Norvégiába élek.
-Én norvég vagyok.
-Komolyan?
-Igen.Trondheimba élek.Mióta szurkolsz Petternek?
-Már nagyon régóta.Én is ott  élek.-mosolyogtam
-Tényleg?-kérdezte
-Igen.
-Akkor  még találkozhatunk valamikor.-mosolygott
-Az nagyon jó lenne.-viszonoztam a  mosolyát
-Találkozunk majd az 50 km alatt?
-Persze.
-És Petter Northug nyerjen.-nevetett  a lány
-Még szép , hogy ő.
Másnap  a telefonom csengésére ébredtem.Álmosan  a  monilom néztem és végül  felvettem.Az anyukám keresett, azt akarta, hogy menjek haza, ne várjam meg a világbajnokság végét.Egy heves  vita után lenyomtam   a telefont és kirohantam.A könnyek villámgyorsan  potyogtak  a szememből.Leültem egy hókupacra és  zokogni kezdtem.Nem sokkal  később  leült mellém valaki.Könnyes szemekkel ránéztem és ekkor vettem észre , hogy Tord Asle Gjerndalen ül mellettem.
-Szia Krys.

-Szia .
-Mi  a  baj?
-Az anyukám.Teljesen kikészít.
-De ő csak jót akar neked.
-Te ezt nem érted.-néztem rá.-Irányítani akar .
-Még kiskorú  vagy.Csak aggódik érted.
-Ne tegye.Most is haza akar rendelni.
Másnap  megnéztük az 50 km -es férfi versenyt.A végén hatalmasat sikítottam , mert Petter Northug nyert.Karina , és az új barátnőm Hanna mellettem álltak.Hannával egymásra néztünk és egszerre kiabálni kezdtünk.
-Petter Northug!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Ez az.Ő nyert.
Karina  a  fejét fogva nevetett  mellettünk.Másnap szomorú  búcsút vettem Hannától.
-Majd Trondheimba találkozunk.-mosolygott a  lány
-Reméljük.-viszonoztam a  mosolyt
-És hova  utazol legközelebb?
-Talán már csak Vancouverbe.Anyukám mostanába szigorúan veszi a  dolgokat körülöttem.Te hova utazol legközelebb?
-Elmegyek a  világkupa  záróra.Talán.
-Szurkolok, hogy ott legyél.
Délután Karinával elmentünk a  repülőtérre, és mindketten jegyet váltottunk.Karina Pozonyba, én pedig Trondheimba.Még eggyszer megöleltük egymást és felszálltunk a  repülőre.Amint leültem hatalmasat sóhajtottam.
-Most már Vancouverig nyugalom.

20.fejezet - Pheong Chang 2009

Krystal

A tükörben  nézegettem  magam.A  hajam  alig vállig ért ami engem nagyon zavart, hiszen alig 1 hete nyírattam le a  hajam , hogy  elmehessek Phoeng Chang.Így vissza gondolva nagyon rossz  ötlet volt  a Val d 'Isére-i haj festés.A tükörben nézegettem a hajamat.
-Milyen helyes pici hullámok vannak a  hajadba.-dicsért meg Aksel
-Kösz.-fordítottam el a fejem
-Mért  haragszol rám ennyire?-kérdezte a sportoló
-Nem egyértelmű?
-Azt  hittem , hogy szereted Norvégiát.
-Szeretem  Norvégiát, de téged utállak.
Közben  megérkezett az anyukám aki szúrós pillantást vetett rám.Azonnal  magyarázkodni kezdett a  férfinak, hogy  csak azért viselkedek így mert kamasz vagyok.
-Mennyi is vagy?-nézett rám a  norvég
-15.-válaszoltam.-Mindössze 12 évvel vagy öregebb nálam.
-Krys.-szólt rám az anyukám
-Inkább indulunk.-mentem el a  házból
-Vigyázz magadra.-szólt utánam a  sportoló
-Mindig vigyázok magamra.-forgattam  a  szemem

Felszálltam   a  buszra és elindultam a reptérre.Osloba  felszálltam a  repülőre, és már útban voltam Phoeng Changba.Az út  szinte örökké valóságnak tűnt, végig  a  repülő ablakán nézelődtem.Hiszen ez volt életem első  útja  , amit egyedül töltök el.Az  anyukámnak már nagyon régóta  könyörögtem , hogy engedjen el egyedül egy síversenyre, és végre  megengedte.Bár  mindig az utazás volt  a  hobbim , és imádtam  a  sportot, most mégis kezdtem  megunni az állandó sportot, és az állandó utazást.A repülő landolása után eddig mindig rohantam a  pályához, és most pedig az első utam  a  hotelba vezetett.Közel  négy órát  töltöttem a  hotelba, mire hajlandó  voltam kimenni a  hotelból.A hotel előtt  találkoztam Leiával.

-Szia Krys.-nevetett  rám  a  lány
-Szia Leia.
-Örülök, hogy  ide utaztál.
-Nagyon jó itt.-feleltem kissé halvány mosollyal
-Biztos ? Nem tűnsz valami  boldognak.
-Boldog vagyok , hogy itt lehetek.Ez az  első helyszín , ahova  egyedül utazhatok.-magyaráztam.-és eddig  rengeteget  utaztam,most már egy idő után , úgy érzem , hogy nincs okom folytatni az utazást.
-Meguntad?-nézett  hatalmas szemmel a  lány
-Igen.-válaszoltam
-Krys, kérlek  még egy kicsit bírd ki.Már nem kell sok idő , és  történi fog  valami , ami változtat   a   döntéseden.-mondta a  barátnőm
-Nem tudom.-hajtottam le a fejem
-Csak   adj egy  új  esélyt.
-Adok.-egyeztem bele.
-Szuper.-ölelt át  a lány

Másnap  a  hajamat fontam amikor  belépett Leia.

-Indulhatunk?-kérdezte a  lány
-Persze.-válaszoltam és felkaptam a táskámat
-Mint ondolsz összefutunk valakivel?-kérdezte Leia
-Remélem nem.-sóhajtottam, Leia megfordult felém és hatalmas szemekkel rám  nézett
-Ki vagy te és mit  csináltál a barátnőmmel.Eddig mindig imádtad , ha találkozhatsz a  sielőkkel.Azt hittem , hogy megegyeztünk , hogy adsz egy esélyt a  sportnak és az utazásoknak.
-Adok.-mosolyodtam el halványan
A verseny után összetalálkoztam Emil Hegle Svendsennel.Ránevetettem a   novég sportolóra.
-Elnézést, szokásom ütközni az emberekkel.Krystal Jedrick vagyok.
-Emil Hegle Svendsen.-mutatkozott be
-Nagyon jól tudom, hogy ki vagy.Nagyon imádom a  norvégokat.
-Norvég vagy?-kérdezte
-Nem.Félig szlovák , és félig amerikai vagyok.
-És a  norvégoknak szurkolsz?
-Igen.Ugye milyen érdekes?
-Nagyon.-mosolygott a  sportoló-Gyakran jársz versenyekre?
-Eleinte  gyakran jártam , de most már elég ritkán.
-Kár.
-Pedig nagyon szívesen találkoznák veled újra.
-Az érzés  kölcsönös.Remélem , hogy  hamarosan találkozunk.
-Reméljük.-mosolyogtam és távoztam
Azonnal indultam megkeresni Leiát , hogy elmondjam neki a hírt.A barátnőm  éppen a versenyt nézte amikor mellé léptem.
-Emlékszel , hogy azt  mondtad próbáljak adni egy esélyt a  sportnak?
-Igen.-válaszolta a  barátnőm
-Adok.-mosolyogtam.
-Igazán?Miért?-nézett hatalmas szemekkel a  lány
-Találkoztam valakivel.
-Kivel?-kíváncsiskodott
-Emil Hegle Svendsennel.
-Tényleg?
-Igen.Beszélgettünk és nagyon figyelmes volt.
-Norvég imádó.-nevetett a barátnőm
-Nem tehetek  róla.-nevettem én is.
-Tudod Krys.-fordut felém.-Gondoltam , hogy  ha találkozol eg sportolóval akkor újra megjön a kedved az utazásra.
-Igen?
-Persze.
Nem sokkal később  vége lett a  világbajnokságnak.Leia  visszautazott Németorszégba, én pedig  Norvégiába.Azt  hittem , hogy az anyukám fog értem jönni  a  reptérre, de nagyon meglepődtem amikor Aksel érkezett meg.
-Gyere Krys.-nyitotta ki az autó ajtót
-Köszi.-villantottam rá egy kényszer mosolyt
-Várod már , hogy  Liberecbe utazz?
-Igen , nagyon.Mikor megyek?
-Holnap.És történt valami Pheong Changba?
-Találkoztam Emil Hegle Svendsennel.
-Az jó.-mosolygott Aksel.

19.fejezet - Val d 'Isére 2009

Krystal

-Emlékszel  még  arra a kijelentésemre, hogy  büntetést kapsz.
-A tavalyi Val d 'Isére-i utazás miatt?-kérdeztem
-Igen.
-És mi lesz a  büntetés?-kérdeztem minden félelem nélkül
-Csak a világbajnokságokra utazhatsz el.Máshova nem.-közölte az anyukám
-Hát ez világbajnokság.-néztem az anyukámra
-Krys.Nincs menekvés.Vállalnod kell a büntetést.
-Vállalom.
-Nagyon okos kislány vagy.
-Aha.-forgattam a szemem
-Kicsim, mindenki érdemel  egy esélyt , te  vagy én. És még Aksel is.
-Szerintem ő nem.-hagytam magára az anyukám
-Jaj Krys.-sóhajtott


Val 'D Isérebe sétálgattam.Bár  nagyon imádtam síversenyekre  utazni, most mégis  semmi kedvem sem volt ehhez az egészhez.Egyedül járkáltam, mindig érdekelt a versenyek hangulata, de most valahogy az sem ragadott meg.Szinte  minden érzés nélkül álltam meg  megnézni a  versenyt.Senkihez sem szóltam, egyáltalán senki se szurkoltam.Meglepő módon haza vágytam, már az se hozott lázba, ha a következő  versenyhelyszínre  gondoltam.Leblokkolt az agyam.Az anyukám  és Aksel kapcsolata  megtört engem, teljesen kifordultam magamból.Eddig  alig vártam , hogy utazhassak, de  mióta  ezzel a pasival találkozott az anyukám én tartózkodó lettem , mindennel kapcsolatba.Nem vágytam  a  sportra, se az utazásra, és ezt így tartottam jónak.
Nagyon gondolkoztam , hogy  mivel lázadhatnák ellene, illetve ellenük.Anyukám eldöntötte, hogy ő  boldog lesz és arra nem gndolt , hogy  én mit érzek.hiszen az elmúlt 3 évben 4 helyen  éltünk.Szlovákiából Németországba, Németországból  vissza Szlovákiába, majd egy újabb szerelem és Szlovákiából Norvégiába,Elhagytam a  verseny helyszínt , és egy drogériába sétáltam.Válogattam a  hajfestékek között, amig megtaláltam a  "megfelelő" színt.A  drogériából egy fodrászathoz mentem , ahol a  hajamba színt tettetem.Visszatérve  a  szobába, anyukám hatalmasat  sóhajtott amikor  meglátta a  hajamba  a kék  színt.

-Mit  csináltál a  hajaddal.-fogta a  fejét  az anyukám
-Befestettem........
-De mért?-kérdezte  felháborodottan
-Csak.-válaszoltam tömören
Közben  megérkezett  az  imádott  Aksel Lund Svindal.Anyukám rögtön panaszkodni  kezdett  neki, hogy én  mennyire szemtelen , és neveletlen vagyok.Egy ideig csak csendben hallgatam , de egy idő után elegem lett.
-Elég.Azt teszek amit akarok.
-Én döntök az életedről.-kiabált  az anyukám
-Gonosz vagy, igazi boszorkány.Nem csoda, hogy apa elhagyott.-csaptam be magam mögött az ajtót és  elmentem a  hotelból.
A telefonomat kerestem és utána az apukámat  hívtam.A telefonja kivolt kapcsolva, így az üzenetrögzítőbe csak annyit mondtam , hogy:
-Ő  egy érzéketlen nőszemély.
Utána  tovább sétálgattam és nézelődtem a  tájban.És mindnél jobban csak a  tájat néztem egy dologról döntöttem.Utálom , gyűlölöm Val 'd Isére-t.Ezt a  helyet nem  nekem találták ki.A telefonomon  megjelent  egy üzenet.Azonnal  olvasni kezdtem.Hiszen az sms-t  egy jó barátnőm Leia küldte.
" Találkozunk  Pheong Changba?"
A  válasz természetesen  igen volt a  lánynak, hiszen már nagyon régen találkoztam vele.Már csak az lenne remek hír , ha anyu nélkül utazhatnák Dél-Koreába, mert szinte biztos vagyok benne, hogy Leiát az anyukája  kisérsi.De  most még nem ajánlhatom az anyukám , hogy  engedjen el egyedül, főleg a hatalmas vita  után nem.Éppen  gondolhattam volna  a  biathlon világbajnokságra hamarabb.
-Ismét nekem kell bocsánatot kérni.-sóhajtottam hatalmasat
A világbajnokság  utolsó napján odasétáltam az anyukámhoz és  átöleltem.
-Anyu ne haragudj rám.Ígérem bármit megteszek.
-Mit akarsz  elérni?
-Miből gondolod , hogy akarok valamit?-kérdeztem
-Olyankor mindig  bocsánatot kérsz.
-Pheong Changba akarok menni.
-Megyünk szivem.
-De én nélküled akarok.-közöltem
-Azt mondtad bármit megteszel?
-Igen.-bologattam hevesen
-Lenyirassuk a hajad.
-Jó.-egyeztem bele.
Márnap  hazautaztunk  Norvégiába, természetesen Aksel-lel  együtt, és anyu  elvitt  egy  fodrászhoz.Könnyek  szöktek  a  szemembe amikor a  hajam nyírták.Anyu  szembe hajolt velem és megszólalt:
-Elmehetsz egyedül Pheong Changba.
Közben kaptam egy sms-t az  apukámtól ,amibe csak annyi állt , hogy:
"Nem csak te gondolod így.!!!"

18.fejezet-Lahti 2008

Krystal

Még le sem  szálltam  a  repülőről, de már kezdtem aggódni, mert szinte teljesen  biztos voltam benne, hogy az szemét  Aksel Lund Svindal  elhívta az anyukámat.Anyu teljesen kifog borulni, amiért nem töltöttem minden percemet  a  norvég alpesi sízővel.Anyu nem érti , hogy én attól a pasitól a plafonon vagyok.
Alig telt el néhány perc amikor leszálltam a repülőről, de Karina jött velem szembe.
-Gyere az anyudhoz.-hívott
-Nagyon haragszik rám?-néztem a barátnőmre
-Hát nem tudom.Nem dühöngött.-árulta el
-Szia anya.-köszöntöttem amikor megláttam
-Szia édes.-adott puszit.-Utazunk Lahti.
-Sífutó versenyre?
-Igen kicsim.
-Szuper anya.-öleltem át
-És ott megbeszéljük azt helyzetet ami Val 'D Isére-be történt.
-Jaj anya.-sóhajtottam
-Ne sóhajtozz.
-Oké.
Krys.-fogta meg a kezem Karina.-Láthatod Petter Northugot.
-Tudom.Annyira várom már , hogy láthassam versenyezni.-mondtam 
-Elhiszem.
A repülőn ülve elkezdtem olvasni a símagazinomat.Az egyik cikk nagyon elterelte a figyelmem.Egy cikk ami  Lukas Bauerről szólt.
-Esélyes?-nézett rám a  baátnőm
-Ki?
-Akiről olvasol.
-Igen.Lukas Bauer ez egyik legeséyesebb.Nagyon tehetséges és kitartó sportoló.
-Rajongója vagy?
-Hát nem igazán a kedvencem , de imádom, ahogy versenyez.-magyaráztam
-És most találkozhatsz is vele.
-Bizony.remélem, hogy láthatom.-mosolyogtam
-Mesélj milyen volt Val'd Idére.-kérlelt a  barátnőm
-Nagyon rossz.-sóhajtottam
-Hát , hogy hogy?-nézett hatalmas szemekkel a barátnőm
-Az a pasas.
-Gondolom, hogy Aksel Lundról beszélsz.
-Igen róla.-forgattam a szemem
-De mi van vele?
-Állandóan  velem akart lenni.Azt akarta, hogy összebarátkoztunk.De én azt nem akartam.
-Szivem.-simogatott meg
-Nagyon utálom őt.
-Ami ellentétes  a norvég imádatoddal.-mosolygott Karina
-Hát...-húztam el a szám.-Imádom a norvégokat.Petter Northugot imádom, ő a  kedvencem.De Aksel Lund Svindal hiába norvég, soha sem lesz  a kedvencem.Mindig utálni fogom őt.
-Jól elmagyaráztad.-nevetett a barátnőm
-Most már olvashatok?-kérdeztem
-Persze.-mondta a barátnőm

Nem sokkal később  a repülő landolt Helsinkibe.Amint  leszálltam hatalmas szemekkel néztem.Nem tudtam , hogy káprázik  a szemem , vagy valóban őt látom.Nem voltam képes máshova nézni , csak rá.
-Krys?-nézett rám a barátnőm
-Petter Northug.
-Tessék?
-Ott  van Petter Northug.
-Tényleg.-mondta a barátnőm.
-Most hova lett?-nézelődtem körbe
-Elment.
-Jaj ne.-sóhajtottam
-Majd még találkozhatsz vele.
-Megígéred?
-Megígérem.
Elmentünk a  hotelba, de azt hittem , hogy rosszul leszek,amikor  megláttam Aksel Lund Svindalt.
Azonnal berohantam  a szobába és  rádőltem az ágyra.Anyukám utánam jött.
-Krys drágám.

-Mit keres itt?
-Téged akar megismerni.
-De én nem akarom.
-Krys.Kérlek.
-Menj ki.
-Krys.
-Egyedül akarok lenni.
-Rendbe.-ment ki az anyukám
-Gonoszság.-sóhajtottam
Másnap már kissé higgadtabban mentem ki a hotelból.Karinával együtt   a versenyeket néztük.Majd ismét  megakadt a  szemem Petter Northugon.Egy ideig csendben néztem őt.Karina jó barátnő lévén csendben állt mellettem, nem avatkozott  a vágyakozásaimba.
-Petter Northug.-sóhajtottam a nevét
-Ennyire nagy a norvég imádatod?
-Nekem ő a number one.
-Akkor mért nem mész oda?
-Nem tudom.Nem merek.
-Krys állj a  sarkadra.
-Nem.-rohantam el
Szinte az összes napot a versenyek  nézésével  töltöttem.Karina megragadta a  karom és  félre vezetett.
-Anyukád és Aksel keresnek.
-Mért?-kérdeztem
-Aksel intézett neked egy találkozót.
-Kivel?-kérdeztem
-Azt nem tudom.De az biztos , hogy ő is ott lesz.-magyarázta a barátnőm
-Akkor nem megyek el a  találkozóra.-döntöttem el
-Krystal.Eltudom dönteni , hogy mit akarok.
-Neveletlen vagy.-ragadott karon az anyukám
-Mindent hallottál?-kérdeztem    
-Igen.És szépen elmész arra a találkozóra.
-Nem.
-A lányom vagy és azt teszed  amit mondok.
-De anya.-néztem szomorúan az  anyukám miután éreztem ,hogy a  nyakam körül  szorul a hurok
-Mozgás.-vezetett el
Este Aksel-lel kettesbe hagytuk el a hotelt.Néhányszor  szúrós  pillantást vetettem a norvég sportolóra.Egészen egy étteremig sétáltunk.Egy szót sem szóltunk egymáshoz, csendben leültünk egymással  szememben, és vártunk.
-Sziasztok.-hallottam meg egy hangot az asztalunk mellett
-Szia Tord Asle.-mosolygott Aksel mellettem .-Ülj le.
-Biztosan te vagy Krystal.-mondta a férfi
-Igen.-mosolyogtam
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
-Részemről az öröm.
-Figyelj Krys.Nem lenne kedved egyszer a norvégokkal lenni?
-De persze.-örültem meg
-Mondjuk a világbajnokságon?-nézett rám Aksel
-Szuper lenne.
-Mindjárt gondoltam.-mosolygott Tord Asle
Másnap  Karinával pakoltunk.De közben egy  heves vita alakult ki köztünk.
-Ott lett volna a lehetőség, hogy beszélj vele.Kétszer is.-borult ki
-De ha nem lett volna hajlandó beszélni   velem.-szóltam közbe
-Ezt már sose tudjuk meg.-jeletette ki.-Mert gyáva vagy.Akárki máshoz simán odamentél, csak hozzá nem.
-Mert ő mást jelent nekem , mint a többi sportoló.
-Lányok mi a baj?.-kérdezte az anyukám
-Semmi.-feleltük egyszerre
Néhány órával később hazautaztunk.Nagyon kiváncsi   voltam , hogy vajon hova utazok megközelebb.

17.fejezet - Val d Isére 2008

Krystal

Felszálltam a  repülőre és a tájat néztem.Őszintén bevallom, hogy egyáltalán nincs kedvem Val d'Isére-be utazni.Nincs kedvem alpesi sít nézni, hiába megy jól Bode Miller-nek, és egyáltalán nincs kedvem találkozni Aksel Lund Svindal-lal.Nem akarom megismerni.A világ igazságtalan.Mindenki ellenem van.Csak én tudom , hogy mit akarok tenni , és mi az ami még jól esik és mi az ami már nagyon túl megy a határaimon.És én nem fogom hagyni , hogy akárki átlépje  a  határomat.Nem utaztam sok órát, sőt elég hamar  megérkeztem  a "nagyon várt"  síparadicsomomba.Nagyon érdekes , hogyha valahova nagyon megakarok érkezni, akkor sokáig tart az út, de ahova sehogy se akarok menni mi történik.Szinte nulla perc az utazás.Leszálltam a repülőről és megálltam a  norvég sportolóval szembe.
-Krystal?-kérdezte bizonytalanul
-Személyesen.-sóhajtottam  hatalmasat
-Örülök, hogy itt  vagy.-próbált beszélgetni velem
-Te vagy az  egyetlen.
-Miben az egyetlen?-kérdezte
-Aki örül neki, hogy itt  vagyok.-néztem  a szemébe
-Krystal előbb - utóbb meg kell  ismernünk egymást.-beszélt  hozzám  a sportoló nagyon higadtan
-Inkább utóbb.Nagyon ellenszenves vagy.
-Figyelj kicsi lány.
-Nem vagyok már kislány.14 éves vagyok.-figyelmeztettem
-Akkor fiatal hölgy.Hova szeretnél menni?
-A hotelba.Utána pedig Bode  Millerrel akarok találkozni.-soroltam a  kéréseimet
-Rendbe.De  én  azt  szeretném, hogy jobban  megismerjük egymást. Szervezhetnénk programokat.-ajánlotta
-Én is sok mindent szeretnék, és mégis itt  vagyok.-néztem rá
-Krys.
-Csak  ne Krysez engem.
-Akkor  Krystal.Most , hogy  az anyukáddal  nagyon  közel  kerültünk egymáshoz, szeretném ha  barátok  lennénk.
-De én nem szeretném.-néztem rá
-Elviszlek a  hotelba  ajánlotta.
-Végre.-sóhajtottam
-Utána  pedig intézek a  találkozót Bode  Millerrel.-mondta csalódottan
-Szuper.-közöltem még  mindig ridegen
-Azonban egy dolgot meg kell ígérned.
-És mi az?
-Utána bele egyezel a  közös  programokba.
-A muszáj.-forgattam a szemem
-Igen.
-Rendbe.Ha más  lehetőség nincs.
-Mért  vagy  velem ilyen  ellenszenves?-kérdezte
-Mert  az  anyukámmal  randizgatsz.
-Anyukád azt mondta , hogy  eleinte  Sebastiannal is  ellenszenves voltál.-figyelmeztett
-Igen.csak , hogy Sebastian mindent megtett , hogy összebarátkozzon velem.Viszont téged meg utállak.
-Kérlek, hogy tedd félre az  ellentéteidet.
-Meglássuk , hogy mi lesz.-hagytam magára a  sportolót

A hotel szobámba  az ágyon üldögéltem.Állandóan egy képet  nézegettem.Egy képet  amin az  anyukám és az apukám volt és persze én még  kicsi gyerekként.Hatalmasat sóhajtottam.Nem voltam  képes elhinni, hogy  egykor ilyen boldogok  voltak.És egy olyan dolog mint a  sport szétszedte a  családunkat.Apukám  sportoló volt , és az anyukám  mindenbe támogatta őt, de  megsérült  és abba kellett hagynia.Ekkor  találta ki , hogy én sportoljak.Alig voltam egy éves.Anyu tiltakozott és  mindnél többet kezdtek veszekedni.Újra  ránéztem a  fényképre, anyunak itt még barna haja volt.Teljesen  más volt még akkor , mint most.Nem  értem , hogy  ha egy sportolóba csalódott az anyukám , akkor miért  a francért  kezd ki már harmadszor sportolóval.Érdekes sorozat- amerikai - német - norvég.14 évesen  teljesen  nem értettem az  anyukámat, teljesen  másképpen  viselkedik , mint amilyen  a  válás után és persze néhány évig volt.Minek akar azzal a hülye Svindallal élni.Ott voltam neki én , ő pedig nekem.Megvoltunk kettesbe is.Hiszen nagyjából már 12 éve  ketten éltünk.Hihetetlen.
Közben kopogásra lettem figyelmes.
-Ki az?-kérdeztem
-Aksel Lund vagyok.
-Mit akarsz?
-Elintéztem.5 perc múlva találkozhatsz Bode Millerrel.
-Oké.-mentem ki a szobából és elindultam megkeresni
-Megköszönni nem kell?-szólt utánam
-Neked nem.
Magabiztosan  kimentem és elkezdtem keresni Bode  Millert.Egyáltalán  nem  érdekelt , hogy korábban hogyan  beszéltem Aksel-lel. Elfelejtettem , hogy  mennyi  problémám van és , hogy egyáltalán nem akarok itt lenni.Közben  megláttam Bode Millert.
-Szia Bode.
-Szia Krys.Aksel  mondta, hogy  éppen itt  tartózkodol.
-Aha.-bólintottam rá.-Anyu  elküldött , hogy barátkozzak Aksel-lel.De nekem nincs hozzá kedvem .-grimaszoltam
-Tudom , hogy nem fog tetszeni amit most mondok, de  meg kell  tanulnod barátkozni másokkal.
-Én tudok barátkozni.-szóltam közbe
-De  olyan emberekkel is tudnod  kell, akik nem a szived csücskei.
-Olyan nehéz.....
-Elhiszem.De próbáld.Ügyes  lány vagy. Sikerülni fog.
-Köszi a   bíztatást.
A versenyek  gyorsan elteltek.A  időm  nagy részét Bode  Millerrel töltöttem.Az utolsó napon Aksel  sétált mellém.
-Azért jöttél , hogy  jobban megismerjük egymást , és az elmúlt napokban nem is láttalak.
-Mert én nem akartam találkozni veled.-közöltem.-Mikor indul a gépem?
-Nem mehetsz el amig nem csináltunk valamit közösen.-kapta el a kezem
-Hagyj békén.-indultam el
Másnap egyedül mentem el a reptérre.Felszálltam a gépre és hatalmasat sóhajtottam.
-Anyu ki fog borulni.-tippeltem előre

16.fejezet-Oestersund 2008

Krystal

-Akkor megyünk?-mentem be az anyukám szobájába
-Hova?
-Oestersundba.-közöltem
-Természetesen, azonban van egy feltételem.-nézett rám
-Milyen feltétel?-vetettem rá egy pillantást
-Most elviszlek Oestersundba, de utána elkell menned Val d' Isérebe.
-Oké.-vontam vállat
-De Akselhez.Azt szeretném ha jobban megismernéd.
-Muszály?-néztem rá
-Ha elszeretnél menni Oestersundba , akkor igen.-közölte az anyukám
-Rendbe.-egyeztem bele.-Oestersund után elmegyek Val d 'Isére-be.-ígértem meg
-Látod , hogy milyen okos lány vagy.-dicsért meg
-Oké-oké.Csak induljunk már Oestersundba.-követeltem
-Igen.-bólintott rá
-Köszi.-mentem  vissza   a  szobámba
Néhány órával később már a repülőbe ültünk.A símagazinomat olvasgattam , aztán előkerestem a mobilom.
" Leia.Val d ' Idére-be kell utaznom a jövő héten.Nem tudod elintézni , hogy te is ott legyél?Krys"
A válasz nem késett sokáig.
"Szia Krys.Beszéltem anyuval.Azt mondta , hogy elvisz.De miért ilyen fontos?Leia"
"Mert anyu azt akarja , hogy Aksel Lund Svindal-lal ismerkedjek."-írtam  a   válaszom  ,   amire  a barátnőm egy rövid választ írt.
"Ok".
-Mit intézel ilyen hűségesen?-nézett rám az anyukám
-Val d 'Isére-t.-válaszoltam
-Mit kell rajta intézni?-érdeklődött az anyukám
-Leia is fog jönni.Anyukájával elvitetti magát  Franciaországba.-magyarázkodtam.
-Muszály volt?
-Igen. Ha Aksel Lund Svindal.-mondtam kissé undorodva  a névet.- versenyez, akkor nekem kell lennem valakivel.
-Krys.Akár  milyen   versenyre   elviszlek, te  állandóan  elcsavarogsz , hogy egyedül  nézhetsd.-figyelmeztetett az anyukám
-Szerintem ez teljesen más.
-Mi más?
-Amit   te   kérsz   tőlem.-figyelmeztettem a hülye kérésére
-Krys.
-Megérkeztünk.-szálltam le a repülőről
-Kicsim, ezt meg kell beszélnünk.-szólt  utánam az  anyukám
-Oké.Szavad ne feledd , majd megbeszéljük.-szóltam vissza
-Még csak 14  vagy. Azt  kell  tenned  amit   mondok neked.-kapta  el a karom
-Nem kell hisztizni.Mondtam  , hogy  elmegyek  Svindalhoz.Csak  most hadd  érezhessem jól magam Oestersundba.Oké? 
-Krystal.Mért   vagy ilyen neveletlen?-nézett   rám  az anyukám
-Sajnálom , de  kezdesz olyan lenni , mint az apu.
-Milyen?-kérdezte meglepetten
-Próbálsz mindent rám kényszeríteni.-közöltem
-Krys.Ez nem igaz.-tiltakozott
-Dehogy nem.-mondtam magabiztosan
-Krys,kislányom.Kérlek.Most az egyszer légy jó kislány.-kérlelt
-De hiszen én az   vagyok .-játszottam az ártatlant-Ott    van  a   Helena.-mutattam a  svéd sportolót és magára hagytam az  anyukámat
-Krys.-kiáltott utánam
-Majd találkozunk.-kiáltottam   vissza
-Krys ne csináld.
-Mondtam , hogy  szórakozni szeretnék.-közöltem
Anyukám értetlenül rázta a  fejét , én pedig  rohantam Helena  felé.A  sportoló  mosolyogni kezdett  amikor meglátott.
-Szia Helena.-mosolyogtam rá.
-Szia Krys.Eljutottál Oestersundba?-kérdezte
-Igen.Anyukám egy  sziveségért cserébe elhozott.-árultam  el.
-És mi  az a  sziveség?Mit  kell  megtenned?
-Elkell mennem  Val d ' Isérebe.-sóhajtottam  fel
-És azon  milyen rossz?-kérdezte a  sóhajtásomra  utalva 
-Anyu azt akarja , hogy  Aksel  Lund Svindal-lal  töltsem  az időmet.-meséltem neki
-És te azt nem szeretnéd.
-Utálom azt  a pasit.-sóhajtottam  hatalmasat
-Lásd mindenbe a jót.
-Tessék?-néztem  rá értetlenül
-Biztosan  van kedvenc  alpesi síződ.-mondta
-Igen.Bode  Miller az.Nekem ő  az első   számú.-meséltem
-Na látod.Gondolj  Bode Miller-re.-ajánlotta
-Helena te  egy angyal   vagy.-öleltem át
-Köszi.-mosolyodott el
Este visszamentem a  hotelba.A  telefonom vadul  rezgett.Sebastian  hívott.Nagyon örültem  mikor  megláttam, hogy ki hív.
-Szia .-szinte kiáltottam a  telefonomba
-Szia Krys.-hallottam  Sebastian nyugodt  hangját
-Képzeld el , hogy anya  mire akár  rábeszélni.-mondtam felháborodottan 
-Na mit?
-El akar küldeni Val d ' Isére-be.
-Az jó.Vagy nem?
-Jó lenne, ha csak a versenyre  küldene, de engem azért küld , hogy  Aksel Lund Svindal-lal ismerkedjek meg.-meséltem
-Csak  nem ő  az  új pasija?-kérdezte  Sebastian 
-Még nem .Tudtommal, de anyu  nagyon szeretné.-válaszoltam , mintha  ez  lenne  a  legtermészetesebb 
-Gondolom , hogy te  nem szeretnéd.-tippelt Sebastian
-Nagyon nem.-ismertem el
-De hiszen eleinte engem se szerettél.-figyelmeztetett
-Tudom.De  téged  megismertelek , és aranyos vagy.De , mégis? Svindal-lal jóban  lenni?
-Lehetetlen?-kérdezte
-Inkább hihetetlen.-válaszoltam
-Próbáld  megismerni.-ajánlotta
-Biztos?-kérdeztem meglepetten
-Teljesen biztos vagyok benne.Próbáld megismerni , ha még úgysem lesz  szimpatikus , akkor  szólhatsz az anyukádnak , hogy "lapát.".-magyarázta Sebastian
-Nem lesz  itt  lapát.-közöltem
-Csak bízz.-ajánlotta
-Oké.Köszi.
Miután letettem a  telefont bedőltem az ágyba , és  hívtam az  apukámat.
-Szia apa.-szólaltam meg amint az apukám felvette
-Szia kicsim.-köszöntött boldogan az apukám.-Mit szeretnél?
-Elviszel majd Lahtiba ?-tértem a  lényegre
-Persze kicsim, de mért?
-Elkell mennem  Val d 'Isére-be.-meséltem
-És azon mi a rossz?Csak nem új pasi?-tippelt
-De egy pasi.-sóhajtottam.-Aksel Lund Svindal az.
-Hiszen szereted Norvégiát.-figyelmeztetett
-Tudom, de Aksel nem a  szivem csücske.
-Ismered személyesen?
-Nem.-hallottam be
-Ne itéltd meg , amíg nem ismered.-magyarázta
-Oké.
Letettem a  telefont és elkezdtem gondolkozni.Egyszerűen nem tudtam másra gondolni , csak az anyukám kérésére.Hihetetlen volt , hogy mit  vár tőlem.A napok villámgyorsan teltek  Svédországba.Már az utolsó ott töltött napomat  kezdtem meg.Bár nagyon szerettem utázni , most mégis csalódottan  vettem tudomásul, hogy  innen  rögtön utaznom kell  Franciaországba.Anyu feltesz a Val d'Isére -be tartó repülőre és én nem tehetek semmit.El kell fogadnom   a  döntését , mi szerint néhány napot Svindalal kell töltenem.Seabstian és az apukám szerint esélyt kell  adnom neki.Meg kell ismernem, de én ezt annyira nem szeretném.Anyu nagyon nyugtalan volt, azonnal akart küldeni.Út közben találkoztunk Magdalena Neuner-rel.
-Szia Krys.-mosolygott rám.-Nem  várod meg a versenyt?
-Szia.Nem, most rögtön utaznom kell Val d 'Isére-be.-válaszoltam
-Remélem minnél előbb el látogatsz majd egy biathlon versenyre.-nézett rám
-Bízom benne.-mosolyogtam rá