25.fejezet- Oslo 2011

Krystal

Szinte  még meg sem  érkeztünk Oslóba, de már azt terveztük, hogy mit fogunk először csinálni.
-Esetleg elmehetnénk vacsizni.-ajánlotta Karina
-Ez jó ötlet.-mosolyogtam.-Lepakoljuk a cuccainkat és mehetünk.
Mindketten gyorsan átöltöztünk.Én egy fehér térdig érő ruhát választottam, míg Karina egy bordó ruhát választott.Leültünk az egyik asztalhoz.Rengeteget beszélgettünk, és Karina felemelte a  poharát.
-Mit ünnepelünk?-kérdeztem
-Magunkat.-válaszolta  minden gondolkozás nélkül Karina
-És  milyen jól tesszük.-mosolyogtam
-Holnap már  mennek a  versenyek?
-Igen.-adtam rövid  választ
-Egyszerűen nagyszerű , hogy itt  vagyunk  Oslóba.Esély van rá, hogy újra találkozz Petterrel.Láthatod Petter Northugot.-mondta a barátnőm nagyon vidáman
-Aha.-próbáltam közömbös lenni.
Másnap Karinával sétálgattunk, és a versenyeket néztük, amikor a lány elkezdtek ugrálni, és vadul mutogatni.
-Ott van.Ott van Petter Northug.
-Már nem érdekel.-mondtam
-Tessék?Azt hittem , hogy imádod.-nézett rám meglepetten
-Imádtam, de nagyon csalódtam benne.Már nem vagyok kíváncsi rá.Elhiheted.
-Hiszek neked, de akkor könyörgöm, hogy töröld le a könnyeidet.-figyelmeztetett.
-Nekem ez nem  megy.-rohantam el.

Berohantam a szálláshelyre, és leguggoltam a fal mellett, és keservesen sírni kezdtem.Már magamban annyiszor eldöntöttem , hogy utálni fogom,de  a  szívem nem engedi.Gyűlölni akarom, de akkor a  szívem megszakadna, akárcsak akkor, ha soha többet nem  láthatnám.Közben Karina belépett és átölelt engem.
-Tudom , hogy rossz.
-Gyűlölni  akarom, de mégsem tudom.A  szívem nem engedi, mert megszakadna, ha nem szerethetném.De ő figyelembe se vesz engem.
-Akkor te se vedd őt.-nézett  rám komolyan Karina
-Csak viccelsz?
-Nem.-rázta meg a fejét
Másnap Karina korán  keltett .Elterveztük a   versenyeket, de végül semmi  se  lett  benne.A  versenyek helyett  egy  parkba üldögéltünk és művirágokkal játszadoztunk.A barátnőm az egyik sárga virágot a  hajamba tűzte, amire én egy  mosollyal feleltem.
-Nem zavar, hogy  nem  nézzük a  versenyeket?-kérdezte a  lány

-Egy kicsit sem.-néztem a lányra.
Elmerültünk   a  beszélgetésbe, amikor meghallottam egy ismerős  hangot.
-Szia Krystal.
-Sebastian.-ugrottam fel  és átöleltem  Sebastian Haseney-t
-Gondoltam , hogy itt  leszel  Oslóba.
-És itt is vagyok.-mosolyogtam
Karina köhintett egyet és én megfordultam.
-Sebastian emlékszel  még Karinára?
-Persze.Szia Karina.
-Szia.-válaszolt a  barátnőm
-Sonnach óta  nem  láttalak.-sóhajtott fel.-Már 4 éve.
-Nagyon gyorsan eltelt az idő.-mosolyogtam
-Már igazi hölgy vagy.Nagyon  gyönyörű  fiatal lány  lettél.-bókolt
-Köszönöm Sebastian.
-Voltál az olimpián?
-Igen.Nagyon élveztem  .
-És  most hol  élsz?
-Norvégiába.Anyu még mindig Aksel barátnője.Lesz  egy gyerekük.
-Testvéred lesz?
-Csak féltestvérem.
-És  az  apukád  már tudja?
-Arról  fogalmam sincs.
Sebastian  vissza  kísért  a  szálláshelyre, és mosolygott mikor látta, hogy már vége a versenyeknek.
-Szépen lemaradtál  a  versenyekről.
-Nem baj.Igazán nem zavar.
-Krys nézd.-bökött oldalba  Karina.-Ott  van Hannu Manninen.
-Aha.Látom.-válaszoltam mosolyogva.

Másnap reggel mikor felébredtem Karina még aludt.Felvettem egy farmert és egy szürke felsőt.A hajam szét engedve hagytam, és elindultam versenyt nézni.A versenyek  után észrevettem Petter Northugot.A férfi a  többi  norvég sportolóval  szórakozott.Kíváncsi tekintettel nézelődtem arra.Nagyon bíztam benne, hogy Petter Northug nem vesz észre engem, bár ahogy feltűnően bámultam , nem lenne olyan ember aki ne venné észre.
-Hahó.Krys.-szólított meg Karina
-Tessék?-néztem rá a barátnőmre, aki éppen akkor érkezett meg hozzám
-Bent  hagytál.Ennek mi az oka?
-Bocsánat.-válaszoltam.-Csak már kezdődtek a  versenyek, és te aludtál, és nem akartalak felébreszteni.-magyarázkodtam.
-Kit nézel?
-Petter Northugot.De már mehetünk.
-Ok.
Karinával elindultunk, és Petter Northug észrevett minket, feltehetően megismert.Mutatott, hogy  menjek oda, de én elfordítottam a  fejem.Büszkén indultam tovább, de Petter elkezdett  beszélni hozzám.Csalogatott, hogy menjek oda hozzá, de én nem mozdultam felé.

Végül már gyávának és egoistának nevezett.Szúrós szemeket vetettem rá, és dühösen elindultam arra felé.
-Petter Northug, te egy mocsok , hazug dög vagy.Hatalmasat csalódtam bennened.Azt hiszed,  hogy tiéd a  világ, én nem fogok a karjaidba dőlni, és elolvadni minden  mézes-mázos szavadtól.
Petter a  szemét forgatta , egyáltalán nem tetszett neki, hogy kifejeztem a  véleményem, egy ideig úgy tűnt, mintha megértené, hogy miért vagyok dühös.Hátrált néhány lépést, majd visszalépett és  megcsókolt.Ellöktem magamtól és adtam neki egy hatalmas pofont.Karina meglepetten nézett és tovább indultunk.
-Krys.-ért utol Karina.-Mi volt ez a  pofon?
-Nem láttad mit csinált?
-Csak egy  csók  volt.-védekezett a  barátnőm
-Na, persze.Vancouver óta nem hívott, itt meg csókolgat.-néztem a barátnőm szemébe
-Ide jön.
-Akkor én megyek.-indultam el
-Krys.-kapta el a kezem a norvég sportoló
-Hagyj engem békén.
-Figyelj.Haragszol rám valamiért?
-Nem , dehogyis.-néztem szúrós szemekkel a  férfira
-Sajnálom, bármit is tettem.-játszotta az ártatlant.
-Na jó....Megbocsájtok.
-Szuper.Ígérem, hogy majd, még hívlak.
-Csak tarsd be.
-Betartom.-ígérte és elindult.
Karinát másnap elkísértem  a reptérre, és én felszálltam  a  Troindheimba tartó buszra.Az egyik pillanatba rezegni kezdett a  mobilom.A kijelzőre pillantottam és megláttam , hogy Petter Northug írt egy üznetet.
"Szeretném, ha egyszer nálam aludnál."

24.fejezet - Garmisch 2011

Krystal

-Biztos vagy benne, hogy Garmischba akarsz utazni?-állt meg velem szembe Karina
-Biztos vagyok benne.-közöltem
-És utána?
-Mi után?
-Hova utazunk Garmish után?Ugye nem Osloba?
-De.-válaszoltam.-Utazunk az északi sí világbajnokságra.
-Látni akarod őt?
-Igen, Petter  Northug hazai pályán versenyez.
-És itt fogsz találkozni Bode Millerrel?
-Igen.Bízom benne.

Amint  megérkeztünk  Garmischba azonnal elmentem körbe járni a tájat.Az egyik dombról néztem a havas házakat, és  hiába voltam a gyönyörű Garmischba, mégsem tudtam másra gondolni, csak Petter Northugra.Már egy éve, hogy az olimpián telefonszámot cseréltünk, és azt ígérte, hogy hív.DE egyszer sem hívott.Talán tévedtem , hogy bíztam benne, különben is mért hívna fel egy sportoló egy egyszerű  lányt.Most már feladom, nem fogom várni  a hívását.A telefonomba  kikerestem Petter telefonszámát, és kitöröltem.A szívem összeszorult, és a szemembe könnyek szöktek.Akárhogy is próbáltam kiverni a fejemből, egyszerűen nem tudtam.
Közben megjelent Karina mögöttem, és hirtelen megszólalt:
-Minden rendbe?
-Persze.-válaszoltam
Visszasétáltunk  a  szálláshelyhez, és akkor  vettem észre hogy rengeteg nem fogadott hívásom volt  Akseltől. Azonnal  visszahívtam és megbeszéltünk  egy találkozót.

Nem sokkal később  elmentem a megbeszélt találkozóra .Aksel mosolyogva  közeledett  felém,de én kissé lehajtott fejjel  vártam őt.Aksel megsimogatta  a  kendőt a fejemen.
-Nagyon csinos vagy Krys,és mint látom kissé szomorú is.
-Igen.-válaszoltam
-És mi az oka?
-Petter.
-Ugyan  kicsi lány.Ne aggódj ez miatt.
-Már  nem  fogok.-árultam el és elsétáltam.-Majd még lássuk  egymást.
-Oké.De mielőtt elmennél mondanom kell valamit.
-Mit?-fordultam meg kíváncsian
-Anyukáddal megbeszéltük, hogy én mondom el neked.
-Jó, de mit?
-Anyukád babát vár.
-Tessék?-néztem hatalmas szemekkel.
-Kistestvéred lesz.
-Komolyan?
-Szerinted  hazudok?
-Nem.......-gondolkoztam , hogy mit mondhatnék neki.-Gratulálok.....Nagyon örülök neki, hogy  gyereketek lesz.
-Meglepődtél?
-Igen, nagyon, de most már  tényleg megyek.-indultam el.-Szia.
-Szia.
Megkerestem Karinát, aki a  női  edzést nézte.Az edzés után találkoztam Lara Guttal.A lány mosolyogva megállt beszélgetni velem.Elmeséltem neki,hogy Aksel Lund Svindal nevelt lánya vagyok.Néhány percet  beszélgettünk, de utána muszáj volt elindulnom.A hotel előtt  találkoztam Bode Millerrel.Adtam egy puszit  az amerikai  sportolónak és megálltam beszélgetni vele.
Másnap reggel  leültem a  kanapéra, és a barátnőm pedig velem szembe.
-Elmeséled, hogy mi történt.-nézett a  szemembe

-Anyu gyereket vár.-néztem a  lányra
-Komolyan?-kérdezte Karina  tágra nyílt szemekkel
-Igen.-néztem a lányra.-Na mindegy .-álltam fel.-Menjünk a  versenyre.
-Menjünk.-állt fel a barátnőm
Leültünk a  nézőtérre és vártuk  a verseny kezdetét.Karina  beszélt hozzám , de egyáltalán nem érdekelt.Próbáltam csak a  versenyre koncentrálni, de valahogy  az sem sikerült.Teljesen elbambultam, egyszerre csak azt vettem  észre, hogy Karina bököd.
-Marlies Schild nyert.
-Jaj de jó.
-Te egyáltalán még tudod élvezni a sportokat?-nézett rám Karina
-Igen, vagy nem tudom.-sóhajtottam fel.-Tudod Karina egy idő után ki lehet ábrándulni a  sportból.
-És te kiábrándultál?
-Igen.-válaszoltam
-Gyere menjünk.-állt fel a lány és rögtön utána én is.
-Még maradunk itt néhány napot.-néztem a lányra.
-Oké.-bólintott rá Karina.-Leiával  mikor beszéltél utoljára?
-Vancouver óta nem beszéltünk.....
-És már  nem is fogtok beszélni?
-Ezt most még nem tudom, kell egy kis idő nekem.
Másnap egyedül hagytam el a hotelt.Kissé figyelmetlenül sétálgattam amikor beleütköztem valakibe.
-Hoops.Elnézést.-néztem rá és a  srác  mélyen a  szemembe nézett
-Semmi baj.-mosolygott rám.-Nicolas vagyok.-mutatkozott be
-Krystal.
-Örülök Krystal , hogy megismertelek.
-Akárcsak én.
-A világbajnokság miatt vagy itt?
-Igen.Te is?-kérdeztem
-Igen.Ma délután találkozhatnánk.Randiznál velem?
-Persze.
Visszamentem a szobába és hatalmasat sikítottam.
-Karina, randim lesz.
-Ez szuper.-mosolygott a lány.
Délután felvettem a  kabátom és elindultam .Nicolassal  egy parkba találkoztam .A srác átfogott és együtt sétáltunk az étterem felé.

-És meddig maradsz Garmischba?-kérdezte a fiú
-Ma este utazom Osloba.
-Akkor szerencsém van , hogy igent mondtál.-mosolygott
-Mindenképpen igent mondtam volna.
-Nagyon aranyos lány vagy.
-Ohhh.Köszönöm.
Közben megérkeztünk az étterembe.A vacsora közbe rengeteget beszélgettünk, és nagyon jól megismertük egymást.
-Tudod Krys, olyan mintha már évek óta ismernélek.
-Nekem is hasonló érzésem van.-mosolyogtam
-Az északi sí világbajnokság miatt utazol Oslóba?
-Igen.Meg amúgy is Norvégiába élek.
-Én azt hittem amerikai vagy.
-Az apukám amerikai , az anyukám szlovák, de az anyukám Aksel Lund Svindal  barátnője , úgyhogy Norvégiába élek.

-Azta.-nézett hatalmas szemekkel.
-Renget utaztam és utazok is.
-Ott voltál Vancouverbe is?
-Igen.-mosolyogtam.-Meg Torinóba.
A randi vége felé megsimította  a  hajam .
-Remélem, hogy majd még látlak.
-Nagyon jó lenne.
-Megadod a  telefonszámod?-kérdezte
-Persze.-válaszoltam és lediktáltam neki.
A telefonszám csere után visszamentem a szállásomra és barátnőmre néztem, aki kíváncsian várta, hogy elmeséljem mi történt.De amint beléptem meglepetten néztem hiszen a szobába ott volt az anyukám is.
-Hol voltál?

-Randim volt, de nincs sok időm dumálni, mert lekéssük a gépet.-kaptam fel a táskámat
-Indulunk?-kérdezte Karina
-Aha.Majd hívlak.-szóltam vissza az anyukámnak.
-De viselkedj jól Oslóba.-kiáltott utánam.
-Ígérem jó leszek.
A repülőn ülve Karina felém fordult.
-Mesélj.
-Rengeteget beszélgettünk, telefonszámot cseréltünk, egy szóval nagyon jól éreztem magam.
-Hát az szuper.

23.fejezet - Vancouver 2010 - 2 . rész

Krystal

-Jó reggelt  Krys.-ült  le az ágyamra Leia

-Jó reggelt.-néztem rá álmosan
-Kimegyünk a versenyre?-kérdezte  a  lány
-Igen.-válaszoltam.-A sífutás megfelel?
A lány  hatalmas szemekkel  meredt rám.-Petter Northug miatt?
-Igen.-sóhajtottam hatalmasat.-Talán baj?
-Persze, hogy nem.Csak  azt  hittem, hogy  alpes síre megyünk.
-Nem vagyok kíváncsi Lindsay Vonnra és a női edzésre.-forgattam  a  szemem
-Oké- oké.Nem  kötekedem.
-Akkor induljunk.-álltam fel
-Gondolod  , hogy  nyerni fog?-lépett  mellénk Karina  is.-Eddig nem  volt ügyes.
-Ez Petter  Northug olimpiája  lesz.-jelentettem ki magabiztosan
-Oké.Nem avatkozunk ebbe a  dologba.
-Remélem is.-néztem rájuk és fintorogva odébb sétáltam
Kiindultunk a  versenyre és Leia megszólalt.
-Nekem akadt egy kis elintézni valóm.Ne haragudjatok.Majd megkereslek titeket.
-Semmi baj.Menj csak nyugodtan.-mosolyogtam rá
Karinával tovább sétáltunk és elkezdtük nézni a versenyt.A  versenyt végül Petter Northug nyerte meg.Karina mosolyogva nézett  rám.
-Hát Petter Northug nyert .

-Mondtam , hogy nyerni fog.-közöltem a lánnyal
-Leia még nem jött vissza.
-Gratulálok Karina.Észrevetted, hogy még nem jött  vissza.
-Krys, te teljesen hisztis vagy.Lázadsz az egész világgal  szembe.
-Ez nem igaz.-néztem a barátnőmre.
-Krys.
-Hagyj békén.Nekem most nyugalom kell.-indultam
-Krys.
-Hagyj most békén.-szóltam vissza
Elsétálgattam és elmerengtem a gondolataimba.Néha - néha  ránéztem az  engem körülvevő  tájat, de nem ragadott  meg.

Leia

Miután  Karinát és Kryst  kettesbe hagytam elindultam.Sokáig csak sétálgattam, nem igazán értem Kryst, hiszen neki minden megadatik és mégis állandóan panaszkodik.Én nagyon örülnék, ha én is ismernék sportolókat .Amiközbe sétálgattam észrevettem egy norvég sífutót Ola Vigan Hattestadot.Azonnal megszólítottam.A férfi mosolygott.Mivel biztos voltam  benne, hogy hallotta már a többi norvégtól Krys nevét.És mivel eddig a lányt csak  Aksel Lund Svindal és Tord Asle Gjerndalen látta, ha ők nincsenek ott, akkor sose bukok le.Soha nem gondoltam volna, hogy ilyent teszek, de Krys Jendrickként mutatkoztam be.Ola Vigan hívott  magával és bejutottam a  norvég szálláshelyre .Ammikor körbe néztem megkönnyebültem , hiszen se Svindal , és se Gjerndalen nem volt ott.A többi norvég pedig , csak annyit tudott, hogy Krys egy szőke lány.
-Ő itt Krys Jedrick.-mutatott be Hattestad a  többi norvégnak
Mosolyogtam amikor a többiek  elhitték, hogy én vagyok Krys.

Krystal

Nem sokára sötétedni kezdett.Visszaindultam és szembe találkoztam Tord Asle Gjerndalennel.
-Szia Krys.
-Szia.-mosolyogtam rá.-A norvég szállásra mész?
-Igen.Van kedved velem jönni?
-Persze.
A férfi  megállított az ajtóba.
-Várj itt amíg  nem szólok.
-Oké.-mosolyogtam rá

Az ajtónál a  falnak támaszkodtam és vártam.Tord Asle belépett a  norvégokhoz.Csendben álltam és hallgattam  , hogy mi lesz.Hallottam hogy a   norvég  sportolók valamin nagyon vitáznak.Hirtelen arra lettem figyelmes,hogy Gjerndalen kijelenti, hogy:
-De nem ő Krys.
Majd kihajolt és  mutatott , hogy menjek be.Amint beléptem  megláttam Leiát.A   norvégok meglepetten néztek rám.
-Krystal?-nézett rám Hattestad
-Igen.-válaszoltam
-Akkor te ki vagy?-fordult meg Leia felé
-Leia.-adott tömör választ  a lány
-Ő az egyik barátnőm.
-De mért mondta azt , hogy ő Krys?-kérdezte Ola Vigan
Leia elindult felém.
-Krys.Kérlek beszéljük meg.Kettesbe.-kérlelt a lány
-Oké.-egyeztem bele
-Felmehettek a szobámba.-ajánlotta Tord Asle
-Köszi.-mosolyogtam rá

-Krys figyelj rám.-szólalt meg Karina már a szobába
-Igen?
-Én nagyon sajnálom.
-Hát sajnálhatod is.
-Csak annyira  a helyedbe akartam lenni, te rengeteg sportolót ismersz és szerintem ez nagyon jó.
-Az élet annyira  igazságtalan tud lenni , nekem minden  vágyam , hogy találkozzak Petter Northuggal.A  tiéd, hogy megismerhess sportolókat.A tiéd sikerült, de az enyémre kicsi az esély.Már  több mint eg hete itt  vagyok.Lassan kettő is.Holnap vége lesz  az olimpiának és én még nem találkoztam Petter Northuggal.
-Éppen akkor  ment el, amikor  én jöttem.Akkor  azt  hiszi, hogy  én vagyok Krys.-mondta a  lány
-Hát sajnos.-sóhajtottam fel.
-Krys, én nagyon sajnálom.
-Hát sajnálhatod.Ez lett  volna  az én nagy lehetőségem.
-Tudom.
-Na mindegy.Most jobb , ha megyek.
-Krys.
-Inkább megyek.-fordultam vissza a  lányhoz
Kissé  zavart , hogy Leia megpróbált a  helyembe lépni.Karinával kimentünk az utolsó versenyre , ami a férfi 50 kilométeres sífutás.A versenyt  végül Petter Northug nyerte .Karinával mindketten hatalmasat sikítottunk és átöleltük egymást.
-Petter nyert.-kiabáltam.
Néhány órával később már  a  záróünnepségen jártunk.Láttam , ahogy Petter megkapja az arany érmet az ünnepségen.
-Bárcsak oda jutnák valahogy.-sóhajtottam fel
-Lehet, hogy még korai.
-Lehet.De előbb -utóbb úgyis a  közelébe jutok.
-Sok sikert hozzá.
Karina elfordult, nem is akarta látni, hogy én hogyan jutok Petter Northug közelébe.Átmentem az emberek között, és alig néhány perccel később ott  álltam mögötte.Hatalmasat  sóhajtottam , próbáltam összeszedni a  bátorságom.
-Petter.
A férfi rám mosolygott.
-Szia.
-Krystal Jedrick vagyok.
-Igen?
-Igen.Nagyon nagy rajongód vagyok.
-Szuper.-mosolygott rám
Közben megjelent mellettem Karina.
-Nem csak a rajongód.Krys szerelmes magába.-kotyogott a  barátnőm
Kissé hátrább léptem , és szúrós szemekkel .A norvég férfi rám mosolygott.Lediktálta a  telefonszámát.
-Majd hívlak.Remélem, hogy majd még találkozunk.
-Bízom benne.
Karinával visszamentünk a helyünkre a lány kíváncsian rámnézett.
-Hívni fog?
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem.

22.fejezet- Vancouver 2010 - 1.rész

Krystal

-Szia Krys.-lépett   be  a szobába  Aksel
-Szia .-néztem rá
-Pakolsz?
-Aha.Már lassan  indulok.Találkozunk ott?
-Igen.Nekem  fogsz szurkolni?
-Nem.-ráztam meg a fejem .-Nagyon  jól tudod , hogy Bode Miller  szurkoló vagyok.
-Igen , és meg is értem hiszen félig amerikai vagy.
-Akár lehetnék amerikai állampolgár.
-Nem gondoltál még rá , hogy az leszel.
-Még sohasem .
-Érezd jól magad.-ölelt át.-Majd találkozunk.
-Oké.-válaszoltam és pakoltam tovább
Benéztem a  táskámba és elkezdtem kutatni.Az anyukám belépett és megszólalt.
-Keresel valamit?
-A símagazinomat.....Már megtaláltam.-emeltem fel a  magazint és betettem a táskámba.
-Várod , hogy elutazhass?
-Igen.Lehet , hogy nekem ez lesz a nagy lehetőségem.
-Gondolod?
-Igen.De most már indulnom kell.-kaptam fel a  táskámat és  elindultam
-Érezd jól magad.
-Oké.Szia.-léptem ki és beszálltam egy buszba ami  a  reptérre ment.
Karinával   Vancouverbe találkoztam a  lány néhány órával korábban érkezett , mint én.
-Símagazin?

-Itt van.-mutattam a lánynak a magazint
-Szuper.-mosolyodott el
-Mehetünk?
-Igen.Elmegyünk  az olimpiai  faluba?
-Persze , hogy .Nagyon szívesen találkoznák Petter Northuggal.
-Bode Millerrel?
-Bode az én hősöm.Bármit megtennék , hogy vele ismét találkozzak.
A lány elmosolyodott és megszólalt.-Bode azért a kedvenced , mert amerikai?
-Nem azért szeretem , mert amerikai vagyok.Bode nekem nagyon fontos.Életem legszebb napja volt mikor megismertem.
-Mikor is volt?-kérdezte a  lány Torinóba.A második héten találkoztunk.Az apukám elől akartam elbújni.És ő segített  nekem.Azóta már többször találkoztunk.és mindig amikor alpesi sí versenyre megyek mindig beszélgetünk.Ő az egyik legjobb barátom.
-És itt már beszéltél meg  vele találkozót?
-Még nem.-ráztam meg a fejem
-És mikor fogsz?
-Nem tudom.-sóhajtottam fel.
-Sziasztok lányok.-futott mellénk Leia

-Szia Leia.-öleltem át.
-Örülök, hogy itt vagytok.
-Te mikor érkeztél meg?-kérdezte Karina
-Már 3 napja.
-Már találkoztál sportolókkal?-kérdeztem
-Még nem.
-Kár.-szólalt meg Karina
-Ti találkoztatok már valakivel?
-Eddig még senkivel sem.Most indultunk az olimpiai faluba.-válaszoltam
-Gyere velünk.-hívta a  német lányt Karina
-Rendbe.-válaszolta és hármasba elindultunk.
-Tetszik Vancouver?-kérdezte Leia és rám nézett
-Hát azt így néhány óra után nem tudom.Elkell telni egy kis időnek, hogy  erre  a   kérdésre válaszoljak.
-Ma lesz a  nyitóünnepség?
-Igen.-válaszoltam Karina kérdésére
-Elmegyünk rá?-kérdezte Leia
-Pont mi nem mennénk?-néztem  a   barátnőimre
-Szuper.-sikítottak egyszerre
Este elindultunk, hogy mi is részt vegyünk a  nyitóünnepségen.A barátnőim nagyon izgatottak voltak, de én csak  a  négy évvel ezelőtti torinói olimpiára tudtam gondolni.Hiszen akkor már a  nyitóünnepségen találkoztam Janicával.És most is abba bíztam , hogy most is hamar találkozok egy sportolóval.Szinte már vége volt a  nyitóünnepségnek.Hatalmas szemeket meresztettem, Karina vigasztalóan megsimogatott.
-Ha ez megnyugtat, Petter Northug nincs itt.
-De az Aksel itt van.-néztem a barátnőmre.-És észre se vett.
-Nyugi.
-Nincs nyugi.
Nem sokkal később visszamentünk a  hotelba.Másnap  reggel a  hajam fontam amikor felébredt Karina.
-Elmegyünk az olimpiai faluba?
-Nem.- jelentettem ki.
-Mért?-nézett hatalmas szemekkel Karina
-Ma lesikló verseny lesz.Én oda megyek.
-És mikor megyünk az olimpiai faluba?
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem
-Krys.

-Most hagyj.-mondtam és felvettem egy fekete felsőt , ami rózsaszínnel volt kombinálva
-Akkor a versenyre megyünk?
-Igen.-mondtam és elindultam.
A versenyen végig Bode Millert vártam.Amint megláttam , hogy ő  indul hangosan sikítani kezdtem.
-Gyerünk Bode. Hajrá.
Beérkezett a célba az első helyen , de utána még érkeztek.Végül a  harmadik helyen végzet.A győztes Aksel Lund  Svindal lett.
-Szia Krys.-szólt nekem Aksel
-Szia.Gratulálok.
-Köszi.
Karina felé fordultam és felsikítottam.-Bode Miller bronzérmes.
-Örülsz neki?
-Nagyon.Jobban örültem volna, ha nyer.De nem baj.Bronzérem is szépen csillog.
-Mindig állj majd így mindenhez.
-Majd megpróbálom.-villantottam rá egy mosolyt
-Most már elmegyünk az olimpiai faluba?
-Persze.
-Most?
-Igen.Induljunk.
Nem sokkal később megérkeztünk az olimpiai  faluba.Nem hittem a szememnek, hiszen egyetlen egy sportolót se láttam.Karinával visszamentünk a hotelba és szúrós szemekkel a barátnőmre néztem.

-Utálom ezt a helyet.
-Mért?
-Torinóba ilyenkor már találkoztam síelőkkel.
-És ez az ok , hogy utálod?
-Igen.-forgattam a  szemem
-Ez nem ok az utálatra.
-Dehogy nem.
-Figyelj rengeteg sportolót ismerek már, és azt hittem , hogy érek annyit , hogy keressenek.
-Mért keresnének?
-Mert muszáj.
-Krys.
-Nincs Krys.-fordultam  el
-Figyelj ez nem ok az utálatra.
-Ezt már egyszer mondtad.-forgattam a  szemem
Másnap kiindultam az alpesi sízők edzésére.Nagyon megörültem amikor megláttam Bode Millert.
-Szia Bode.

Az amerikai sportoló rám nézett és elmosolyodott.-Szia Krys.Te is itt vagy Vancouverbe?
-Igen.-mosolyogtam.-Nagyon szurkoltam neked.Gratulálok a bronzérmedhez.
-Köszönöm szépen.
-Szívesen.
-Mikor érkeztél Vancouverbe?
-A nyitóünnepség napján.-adtam gyors választ.-De tegnap már szinte összeomlottam.
-Mért?
-Mert egyetlen sportolóval se beszéltem.
-De ma itt  vagyok én.-mosolygott  a  sportoló
-És nagyon örülök, hogy találkoztunk.-nevettem
-Itt leszel a  többi versenyen is?
-Igen.-válaszoltam.
Nem sokkal később visszamentem a hotelba, és másnap reggelig ki sem mozdultam onnan.

21. fejezet -Liberec 2009

Krystal

-Anya kérlek.-mentem az anyukám után
-Nem mehetsz el.
-De mért?
-Mert még gyerek vagy.
-Már nem vagyok kisgyerek .Szükségem van a  szabadságra.
-Ugyan  Sabrina.-lépett az anyukám mögé Aksel.-A norvégok között jó helyen van.
-Aksel biztos vagy benne?
-Igen.Különben is Karina is megy  vele.
-De Aksel.-szólalt meg az anyukám
-Tord Asle figyel majd rám.-szóltam közbe.-És Pheong Changba  is elengedtél egyedül.Liberec sokkal közelebb van.
-Nem is tudom.-sóhajtott az anyukám
-Kérlek anya.Rengeteg helyen  jártam már.
-De ez más.
-Mért más?-kérdeztem 
-Azt én is szeretném tudni.-szólalt meg aksel.-Hiszen Tord Asle már 1  éve meghívta.
-Igen éppen Lahtiba voltunk.-szóltam közbe újra
-Sabrina engedd meg.-nézett az anyukámra Aksel.
-Elmehetsz.
-Köszi.És  neked is köszönöm.-fodultam  Aksel felé
-Érezd  jól magad.
-Jól fogom.-mentem el.

Mivel már  Norvégiába  élek , Karinával csak Liberecbe találkoztam.Karina  napszemüvegbe várakozott  rám.
-Végre megérkeztél.
-Már nagyon vártam , hogy  ide érjek.
-Milyen volt Pheong Chang?-kérdezte a barátnőm
-Már majdnem feladtam az  utazásokat , amikor  találkoztam Emil Hegle Svendsennel.
-És a találkozás mindent megváltoztatott?
-Igen.Ha találkoztam Emil-lel, akkor van rá esély , hogy  találkozok Petter Northuggal.
-Tehát Northuggal akarsz találkozni.
-Igen.Neked  nincsenek  ilyen vágyaid?-néztem a  barátnőmre
-Nincsenek.Ilyenekre még soha nem gondoltam.
-Én igen.Már nagyon régóta szeretem Petter Northugot.
-Dario Cologna?
-Tudod, hogy őt  nem szeretem.
-Azon gondolkoztam , hogy szőke akarok lenni.-mondta  a barátnőm
-Ez érdekes.- néztem rá.
-Mért?
-Mert  engem meg a barna haj vonz.
-És  mikorra  tervezed a  hajszín  váltást?
-Nem tudom.Talán  majd Vancouver után  valamikor.
-Már  biztos vagy benne?-kérdezte Karina
-Igen.-válaszoltam
-Na gyere nézzünk körül.
-Oké.
Karinával  bejártuk  a  pályákat.Este tértünk vissza a  hotelba.Másnap  elindultunk  a  versenyekre és összetalálkoztunk egy lánnyal , aki nagyon ismerős volt nekem.
-Krys?

-Igen.-válaszoltam.
-Szia.Emlékszel rám?
-Persze.Riita ugye.
-Igen.
-Még  egykor Ramsauba találkoztunk.-mondtam
-Azóta is utazgatsz?
-Igen.Bár  sokszor  éreztem , hogy abba kellene  hagynom, mégis mindig találok valami okot , ami esélyt  ad a folytatásra.
-Sok emberrel megismerkedtél?
-Igen.-mosolyogtam.-Ott  jártam a  torinói olimpián is.
-Vancouver is tervbe van?-kérdezte
-Igen, tervezem , hogy elmegyek.
-Krys.-szólalt  meg Karina
-Jaj  de  neveletlen vagyok.Riita ő a barátnőm Karina.
-Ő is utazgat veled?
-Igen.
-És most merre laksz?-kérdezte  a  lány
-Norvégiába.Anyukám Aksel Lund Svindal-lal  él együtt.
-De nem Sebastian Haseney-vel járt?
-De igen, csak már szakítottak.
-Anyukád váltogassa a  pasijait.
-Hát nagyon.-forgattam  a szemem
A beszélgetés után Karinával mentünk a  versenyre.Az  újjam végig keresztbe tettem és  úgy szurkoltam Petter Northugnak.Karina  mosolyogva  figyelte, hogy végig  szorítottam a  férfinak.És  a  15 km+ 15 km után  Petter Northug lett a  győztes.
-Bevállt  a  szorítás.-nevetett a  lány
-És még a továbbiakba is be kell vállnia.-néztem a  lányra
-Ez a  szöveg tipikusan Krys.
-Mért nilyen legyen?-néztem rá
-Semmi, nem szóltam.-emelte fel a kezét
Nem sokkal később ismét okom volt az örömre hiszen Petter Northug ismét győzött , bár most csapatversenybe.A társai Eldar Ronning,Odd-Bjorn Hjelmeset és Tore Ruud Hofstad voltak.A verseny után összefutottam egy lánnyal.
-Northug szurkoló?-kérdezte

-Igen.-válaszoltam.-És te is?
-Igen.Hannah vagyok.
-És Krys.
-Amerikai?
-Félig amerikai , félig szlovák, és Norvégiába élek.
-Én norvég vagyok.
-Komolyan?
-Igen.Trondheimba élek.Mióta szurkolsz Petternek?
-Már nagyon régóta.Én is ott  élek.-mosolyogtam
-Tényleg?-kérdezte
-Igen.
-Akkor  még találkozhatunk valamikor.-mosolygott
-Az nagyon jó lenne.-viszonoztam a  mosolyát
-Találkozunk majd az 50 km alatt?
-Persze.
-És Petter Northug nyerjen.-nevetett  a lány
-Még szép , hogy ő.
Másnap  a telefonom csengésére ébredtem.Álmosan  a  monilom néztem és végül  felvettem.Az anyukám keresett, azt akarta, hogy menjek haza, ne várjam meg a világbajnokság végét.Egy heves  vita után lenyomtam   a telefont és kirohantam.A könnyek villámgyorsan  potyogtak  a szememből.Leültem egy hókupacra és  zokogni kezdtem.Nem sokkal  később  leült mellém valaki.Könnyes szemekkel ránéztem és ekkor vettem észre , hogy Tord Asle Gjerndalen ül mellettem.
-Szia Krys.

-Szia .
-Mi  a  baj?
-Az anyukám.Teljesen kikészít.
-De ő csak jót akar neked.
-Te ezt nem érted.-néztem rá.-Irányítani akar .
-Még kiskorú  vagy.Csak aggódik érted.
-Ne tegye.Most is haza akar rendelni.
Másnap  megnéztük az 50 km -es férfi versenyt.A végén hatalmasat sikítottam , mert Petter Northug nyert.Karina , és az új barátnőm Hanna mellettem álltak.Hannával egymásra néztünk és egszerre kiabálni kezdtünk.
-Petter Northug!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Ez az.Ő nyert.
Karina  a  fejét fogva nevetett  mellettünk.Másnap szomorú  búcsút vettem Hannától.
-Majd Trondheimba találkozunk.-mosolygott a  lány
-Reméljük.-viszonoztam a  mosolyt
-És hova  utazol legközelebb?
-Talán már csak Vancouverbe.Anyukám mostanába szigorúan veszi a  dolgokat körülöttem.Te hova utazol legközelebb?
-Elmegyek a  világkupa  záróra.Talán.
-Szurkolok, hogy ott legyél.
Délután Karinával elmentünk a  repülőtérre, és mindketten jegyet váltottunk.Karina Pozonyba, én pedig Trondheimba.Még eggyszer megöleltük egymást és felszálltunk a  repülőre.Amint leültem hatalmasat sóhajtottam.
-Most már Vancouverig nyugalom.

20.fejezet - Pheong Chang 2009

Krystal

A tükörben  nézegettem  magam.A  hajam  alig vállig ért ami engem nagyon zavart, hiszen alig 1 hete nyírattam le a  hajam , hogy  elmehessek Phoeng Chang.Így vissza gondolva nagyon rossz  ötlet volt  a Val d 'Isére-i haj festés.A tükörben nézegettem a hajamat.
-Milyen helyes pici hullámok vannak a  hajadba.-dicsért meg Aksel
-Kösz.-fordítottam el a fejem
-Mért  haragszol rám ennyire?-kérdezte a sportoló
-Nem egyértelmű?
-Azt  hittem , hogy szereted Norvégiát.
-Szeretem  Norvégiát, de téged utállak.
Közben  megérkezett az anyukám aki szúrós pillantást vetett rám.Azonnal  magyarázkodni kezdett a  férfinak, hogy  csak azért viselkedek így mert kamasz vagyok.
-Mennyi is vagy?-nézett rám a  norvég
-15.-válaszoltam.-Mindössze 12 évvel vagy öregebb nálam.
-Krys.-szólt rám az anyukám
-Inkább indulunk.-mentem el a  házból
-Vigyázz magadra.-szólt utánam a  sportoló
-Mindig vigyázok magamra.-forgattam  a  szemem

Felszálltam   a  buszra és elindultam a reptérre.Osloba  felszálltam a  repülőre, és már útban voltam Phoeng Changba.Az út  szinte örökké valóságnak tűnt, végig  a  repülő ablakán nézelődtem.Hiszen ez volt életem első  útja  , amit egyedül töltök el.Az  anyukámnak már nagyon régóta  könyörögtem , hogy engedjen el egyedül egy síversenyre, és végre  megengedte.Bár  mindig az utazás volt  a  hobbim , és imádtam  a  sportot, most mégis kezdtem  megunni az állandó sportot, és az állandó utazást.A repülő landolása után eddig mindig rohantam a  pályához, és most pedig az első utam  a  hotelba vezetett.Közel  négy órát  töltöttem a  hotelba, mire hajlandó  voltam kimenni a  hotelból.A hotel előtt  találkoztam Leiával.

-Szia Krys.-nevetett  rám  a  lány
-Szia Leia.
-Örülök, hogy  ide utaztál.
-Nagyon jó itt.-feleltem kissé halvány mosollyal
-Biztos ? Nem tűnsz valami  boldognak.
-Boldog vagyok , hogy itt lehetek.Ez az  első helyszín , ahova  egyedül utazhatok.-magyaráztam.-és eddig  rengeteget  utaztam,most már egy idő után , úgy érzem , hogy nincs okom folytatni az utazást.
-Meguntad?-nézett  hatalmas szemmel a  lány
-Igen.-válaszoltam
-Krys, kérlek  még egy kicsit bírd ki.Már nem kell sok idő , és  történi fog  valami , ami változtat   a   döntéseden.-mondta a  barátnőm
-Nem tudom.-hajtottam le a fejem
-Csak   adj egy  új  esélyt.
-Adok.-egyeztem bele.
-Szuper.-ölelt át  a lány

Másnap  a  hajamat fontam amikor  belépett Leia.

-Indulhatunk?-kérdezte a  lány
-Persze.-válaszoltam és felkaptam a táskámat
-Mint ondolsz összefutunk valakivel?-kérdezte Leia
-Remélem nem.-sóhajtottam, Leia megfordult felém és hatalmas szemekkel rám  nézett
-Ki vagy te és mit  csináltál a barátnőmmel.Eddig mindig imádtad , ha találkozhatsz a  sielőkkel.Azt hittem , hogy megegyeztünk , hogy adsz egy esélyt a  sportnak és az utazásoknak.
-Adok.-mosolyodtam el halványan
A verseny után összetalálkoztam Emil Hegle Svendsennel.Ránevetettem a   novég sportolóra.
-Elnézést, szokásom ütközni az emberekkel.Krystal Jedrick vagyok.
-Emil Hegle Svendsen.-mutatkozott be
-Nagyon jól tudom, hogy ki vagy.Nagyon imádom a  norvégokat.
-Norvég vagy?-kérdezte
-Nem.Félig szlovák , és félig amerikai vagyok.
-És a  norvégoknak szurkolsz?
-Igen.Ugye milyen érdekes?
-Nagyon.-mosolygott a  sportoló-Gyakran jársz versenyekre?
-Eleinte  gyakran jártam , de most már elég ritkán.
-Kár.
-Pedig nagyon szívesen találkoznák veled újra.
-Az érzés  kölcsönös.Remélem , hogy  hamarosan találkozunk.
-Reméljük.-mosolyogtam és távoztam
Azonnal indultam megkeresni Leiát , hogy elmondjam neki a hírt.A barátnőm  éppen a versenyt nézte amikor mellé léptem.
-Emlékszel , hogy azt  mondtad próbáljak adni egy esélyt a  sportnak?
-Igen.-válaszolta a  barátnőm
-Adok.-mosolyogtam.
-Igazán?Miért?-nézett hatalmas szemekkel a  lány
-Találkoztam valakivel.
-Kivel?-kíváncsiskodott
-Emil Hegle Svendsennel.
-Tényleg?
-Igen.Beszélgettünk és nagyon figyelmes volt.
-Norvég imádó.-nevetett a barátnőm
-Nem tehetek  róla.-nevettem én is.
-Tudod Krys.-fordut felém.-Gondoltam , hogy  ha találkozol eg sportolóval akkor újra megjön a kedved az utazásra.
-Igen?
-Persze.
Nem sokkal később  vége lett a  világbajnokságnak.Leia  visszautazott Németorszégba, én pedig  Norvégiába.Azt  hittem , hogy az anyukám fog értem jönni  a  reptérre, de nagyon meglepődtem amikor Aksel érkezett meg.
-Gyere Krys.-nyitotta ki az autó ajtót
-Köszi.-villantottam rá egy kényszer mosolyt
-Várod már , hogy  Liberecbe utazz?
-Igen , nagyon.Mikor megyek?
-Holnap.És történt valami Pheong Changba?
-Találkoztam Emil Hegle Svendsennel.
-Az jó.-mosolygott Aksel.

19.fejezet - Val d 'Isére 2009

Krystal

-Emlékszel  még  arra a kijelentésemre, hogy  büntetést kapsz.
-A tavalyi Val d 'Isére-i utazás miatt?-kérdeztem
-Igen.
-És mi lesz a  büntetés?-kérdeztem minden félelem nélkül
-Csak a világbajnokságokra utazhatsz el.Máshova nem.-közölte az anyukám
-Hát ez világbajnokság.-néztem az anyukámra
-Krys.Nincs menekvés.Vállalnod kell a büntetést.
-Vállalom.
-Nagyon okos kislány vagy.
-Aha.-forgattam a szemem
-Kicsim, mindenki érdemel  egy esélyt , te  vagy én. És még Aksel is.
-Szerintem ő nem.-hagytam magára az anyukám
-Jaj Krys.-sóhajtott


Val 'D Isérebe sétálgattam.Bár  nagyon imádtam síversenyekre  utazni, most mégis  semmi kedvem sem volt ehhez az egészhez.Egyedül járkáltam, mindig érdekelt a versenyek hangulata, de most valahogy az sem ragadott meg.Szinte  minden érzés nélkül álltam meg  megnézni a  versenyt.Senkihez sem szóltam, egyáltalán senki se szurkoltam.Meglepő módon haza vágytam, már az se hozott lázba, ha a következő  versenyhelyszínre  gondoltam.Leblokkolt az agyam.Az anyukám  és Aksel kapcsolata  megtört engem, teljesen kifordultam magamból.Eddig  alig vártam , hogy utazhassak, de  mióta  ezzel a pasival találkozott az anyukám én tartózkodó lettem , mindennel kapcsolatba.Nem vágytam  a  sportra, se az utazásra, és ezt így tartottam jónak.
Nagyon gondolkoztam , hogy  mivel lázadhatnák ellene, illetve ellenük.Anyukám eldöntötte, hogy ő  boldog lesz és arra nem gndolt , hogy  én mit érzek.hiszen az elmúlt 3 évben 4 helyen  éltünk.Szlovákiából Németországba, Németországból  vissza Szlovákiába, majd egy újabb szerelem és Szlovákiából Norvégiába,Elhagytam a  verseny helyszínt , és egy drogériába sétáltam.Válogattam a  hajfestékek között, amig megtaláltam a  "megfelelő" színt.A  drogériából egy fodrászathoz mentem , ahol a  hajamba színt tettetem.Visszatérve  a  szobába, anyukám hatalmasat  sóhajtott amikor  meglátta a  hajamba  a kék  színt.

-Mit  csináltál a  hajaddal.-fogta a  fejét  az anyukám
-Befestettem........
-De mért?-kérdezte  felháborodottan
-Csak.-válaszoltam tömören
Közben  megérkezett  az  imádott  Aksel Lund Svindal.Anyukám rögtön panaszkodni  kezdett  neki, hogy én  mennyire szemtelen , és neveletlen vagyok.Egy ideig csak csendben hallgatam , de egy idő után elegem lett.
-Elég.Azt teszek amit akarok.
-Én döntök az életedről.-kiabált  az anyukám
-Gonosz vagy, igazi boszorkány.Nem csoda, hogy apa elhagyott.-csaptam be magam mögött az ajtót és  elmentem a  hotelból.
A telefonomat kerestem és utána az apukámat  hívtam.A telefonja kivolt kapcsolva, így az üzenetrögzítőbe csak annyit mondtam , hogy:
-Ő  egy érzéketlen nőszemély.
Utána  tovább sétálgattam és nézelődtem a  tájban.És mindnél jobban csak a  tájat néztem egy dologról döntöttem.Utálom , gyűlölöm Val 'd Isére-t.Ezt a  helyet nem  nekem találták ki.A telefonomon  megjelent  egy üzenet.Azonnal  olvasni kezdtem.Hiszen az sms-t  egy jó barátnőm Leia küldte.
" Találkozunk  Pheong Changba?"
A  válasz természetesen  igen volt a  lánynak, hiszen már nagyon régen találkoztam vele.Már csak az lenne remek hír , ha anyu nélkül utazhatnák Dél-Koreába, mert szinte biztos vagyok benne, hogy Leiát az anyukája  kisérsi.De  most még nem ajánlhatom az anyukám , hogy  engedjen el egyedül, főleg a hatalmas vita  után nem.Éppen  gondolhattam volna  a  biathlon világbajnokságra hamarabb.
-Ismét nekem kell bocsánatot kérni.-sóhajtottam hatalmasat
A világbajnokság  utolsó napján odasétáltam az anyukámhoz és  átöleltem.
-Anyu ne haragudj rám.Ígérem bármit megteszek.
-Mit akarsz  elérni?
-Miből gondolod , hogy akarok valamit?-kérdeztem
-Olyankor mindig  bocsánatot kérsz.
-Pheong Changba akarok menni.
-Megyünk szivem.
-De én nélküled akarok.-közöltem
-Azt mondtad bármit megteszel?
-Igen.-bologattam hevesen
-Lenyirassuk a hajad.
-Jó.-egyeztem bele.
Márnap  hazautaztunk  Norvégiába, természetesen Aksel-lel  együtt, és anyu  elvitt  egy  fodrászhoz.Könnyek  szöktek  a  szemembe amikor a  hajam nyírták.Anyu  szembe hajolt velem és megszólalt:
-Elmehetsz egyedül Pheong Changba.
Közben kaptam egy sms-t az  apukámtól ,amibe csak annyi állt , hogy:
"Nem csak te gondolod így.!!!"