28. fejezet - Chanty Manshyk 2012

Krys

A konyhába ültem az anyukámmal szembe.Éppen arról próbáltam meggyőzni, hogy nekem muszáj Chantyba utaznom.

-De mért nem mehetek?-kérdeztem
-Chanty nem neked való hely.
-Dehogy nem.-érveltem
-Nem mehetsz és kész.
-Jaj istenem.-fogtam meg a  fejem, majd lehajtottam.-Mennyire érzéketlen vagy.
-Sabrina drágám .-lépett be Aksel, aki mindent nagyon jól hallott.-Krys nagyon felelőség teljes.Engedd el.-simította meg a férfi az én fonyásomat.
-Na jó.-sóhajtott fel  anya.-DE csak mert te kéred.
-Szuper.-álltam fel az asztaltól

Másnap már Chantyba sétálgattam.Egy kólás üveggel  a kezembe.Közben a telefonomat is állandóan figyeltem, mert Karina utazik utánam.Az egyik busz pályaudvaron vártam a lányra, hogy végre ő is megérkezzen az orosz versenyhelyszinre.
A barátnőm leszállt a buszról  és átöleltem .
-Annyira jó téged látni.-mondta  a barátnőm
-Én is nagyon örülök, hogy itt vagy.Gyere, menjünk be a  hotelba.Majd elmesélem, hogy mi volt Northugéknál.
-Ajjaj.-mosolygott a  lány.-Már nem Petternek hívod.
-Nagyon haragszok rá.
-Na erre nagyon kíváncsi vagyok.Siessünk.-rántott meg Karina.-Milyen szép körmöd van.
-Köszi.-mosolyogtam rá
Leültünk a  kanapéra.Levettem a  kabátomat.Karina leült velem szembe.
-Mesélj.
-Reggel mentem le az emeletről, és a Northug fivérek arról beszéltek, hogy a Pettert csak addig fogom érdekelni, amig meg nem tetszik neki más.
-Komolyan ezt mondta?-kérdezte a  lány

-Igen.Amikor eljöttem  a  fülébe súgtam , hogy tudom , mik a  terveid.Ő akart védekezni, de én nem hagytam neki, velem senki nem fog játszani.-közöltem
-És milyen jól tetted.
-Tudom.-mosolyogtam
-Tudod, hogy támogatlak téged bármikor.
-Ekkorát még senkiben sem csalódtam.-sóhajtottam fel
-Ugyan Krys.Nem bánkódj, Petter Northug egy mocsok állat.Ne te érezd magad rosszul.-vigasztalt a barátnőm
-Annyira aranyos vagy.-öleltem át
-Tudom.-mosolygott a lány.-Találsz nála sokkal jobbakat is.
-Bízom benne.-mosolyogtam
-Csak  pozitívan.-állt fel a lány
Másnap reggel nagyon nehezen keltem fel.A barátnőm vadul  ébreszgetett.Kék tekintettemmel álmosan néztem rá.

-Mit akarsz?-kérdeztem
-Hajlandó vagy felkelni?
-Mért?
-Mert elkésünk a versenyről.Amikor elinte utaztunk nem akartál egy versenyt se kihagyni.Hol van az a lány?
-Annak már 7 éve.Akkor mindössze 11 éves voltam.Most már hamarosan 18 leszek.Akkor még kislányként  csak a versenyek érdekeltek.Ez már megváltozott.
-Petter Northug összetörte a szíved.
-Nagyon .-ültem fel.
Sikerült magam összeszednem.Kimentünk a  versenyre.A versenyek után összetalálkoztam Tarje Boeval.A fiatal norvéggal egy ideig csak szemeztünk, de aztán a sportoló összeszedte a  bátorságát és elindult felém.
-Tarje Boe vagyok.-nyújtotta a kesztyűs kezét
-Krystal Jedrick.
-Amerikai?
-Csak félig.Az anyukámnak köszönhetően félig szlovák vagyok, szlovák állampolgár vagyok, és Norvégiába élek.
-Komolyan?-kérdezte meglepetten
-Igen.Anyukám Aksel Lund Svindalnak a barátnője.
-És az apukád?
-Apukám amerikai, egykori síelő.Belőlem is sielőt akart nevelni.Ő Amerikába él.
-Éltél már ott?
-Három éves koromig, utána a  szüeim elváltak.Anyukámmal visszaköltöztem Szlovákiába.
-Találkozunk valamikor?Mesélhetnél akkor még magadról.
-Ok.
Megegyeztünk, hogy este találkozunk.Közben vissza érkezett Karina is.Elmeséltem neki, hogy kivel randizom.

-Jaj Krys.Vonzod a norvégokat.
-Nagyon.-sóhajtottam fel.
Tarjeval moziba mentünk, utána pedig sétáltunk, egy padon üldögéltünk.
-Szeretsz utazni?-kérdezte a norvég sportoló
-Eleinte  imádtam , de ez már megváltozott.Rengeteget utaztam és meguntam.Régen nem tudtam elképzelni, hogy versenyek legyenek nélkülem.
-Mi változott?
-Felnőttem.
-11 évesen 7 évvel ezelőtt mindent megtettem volna, hogy állandóan utazhassak, hogy mindig versenyeken lehessek.És aztán valami megtört bennem, talán csak a  kitartásom kopott meg.De most már nem vonz annyira , hogy utazhassak..
-Mért nem lettél sportoló?-kérdezte, olyan volt mintha még mindig a délutánon járna az agya.
-Anyukám nem akarta, és én se.

Már majdnem  éjfél volt amikor visszaértem a  hotelba.Másnap kellett volna hazautaznom, de én nem tettem meg.Elhatároztam , hogy még egy napot Chantyba töltök.
-Krys.-szólalt meg mögöttem Karina
-Tessék?-fordultam meg
-Meddig maradsz még itt?
-Egy napot.Azt hiszem.
-Anyukád mit fog szólni.
-Nem tudom.Csak szeretném tudni, hogy milyen itt.
-És ha maradsz még egy napot az elég?
-Igen.
Betartottam a szavamat.Csak egy nappal többet töltöttem Oroszországba.Visszautaztam Norvégiába.Részt vettem  a szezonzárón , ennek nagyon különlegesnek kellett volna lennie, de nem volt az .Egyszerűen nem éreztem olyan jól magam , mint azt előre elterveztem.

27.fejezet 2011

Krystal

Akselnek szerencsére sikerült rábeszélnie az anyukámat, hogy elutazhassak Petter Northughoz néhány

napra.Felszálltam egy buszra, és alig 30 perccel később megérkeztem.Kissé aggódva néztem körül hiszen Pettert sehol sem láttam.Csalódottan újra körbe néztem, majd észrevettem , hogy a mobilom vibrál,azt hittem , hogy ő hív, de kiderült, hogy csak egy sms Karinától.
"Becsapott"-olvastam fel hangosan
Hihetetlen volt, hogy Karina megérezte, hogy engem Petter Northug befog csapni.Gyorsan válaszoltam neki, hogy.
"Igen"
Karina és én is nagyon jól tudtuk, hogy a norvég sportoló már becsapott engem Vancouver után.
"Sajnálom"-kaptam a választ, mosolyogni kezdtem hiszen ez egyáltalán nem Karina hibája, hogy én ilyen hiú vagyok.
-Krys.-fordultam meg a nevem említésére, hatalmas szemekkel néztem, hiszen ott állt Petter

Northug.Fogalmam se volt, hogy örüljek , hogy látom, vagy pofozzam meg, amiért  várakoztatott.
-Mocsok.-adtam egy hatalmas pofont az előttem álló norvégnak, aki fájdalmasan az arcához kapott.
-Krystal megőrültél?-nézett rám  a  férfi
-Nem.Te megint becsaptál engem.
-Nem.-tiltakozott a  férfi.-Csak elaludtam.
-Na persze.
-Nyugi.-húzott magához
-Engedj el.
-Gyere.Bemutatom neked az öcsémet.-fogta meg a kezem
Petterrel  egy norvég szereléses fiúhoz vezetett.Ő volt Tomas Northug.A fiú nagyon kedvesen mosolygott rám.
-Petter már mesélt rólad Krystal.

-Inkább a Krys.-szóltam közbe
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
-Szintén öröm megismerni téged.
-Petter mondta, hogy már Vancouverbe találkoztatok.-próbált beszélgetni a  fiatalabb  Northug
-Igen.-adtam egy rövid választ
-Krys most mért vagy ennyire rideg?-szólalt meg újra Petter
-Mért is???-néztem az eddig nagyon kedvelt norvégomra
-Nem tudom.
-Gondolkozz.
-Erre gyere.-kapta el  a  kezem Tomas
-Oké.-mosolyogtam  a  fiatalabb  norvég fiúra
A két Northuggal elmentem az otthonokba.Bár kissé  már megbántam , hogy idejöttem.Bementem Petter szobájába és bedőltem az ágyba.Nem sokkal később  kopogásra  lettem figyelmes.A szoba tulajdonosa kért  bebocsájtást a  szobájába.Felültem és  a  norvég sztársportolóra néztem.
-Megbántad, hogy  ide jöttél ?-kérdezte a  férfi
-Talán, egy kicsit.
-De mért?
-Fogalmam sincs.
-Velem őszinte lehetsz.-ült le az ágyra a férfi
-Annyira nem tudom, hogy mit akarok.Nem tudom, hogy mit érzek,és fogalmam sincs róla, hogy mit keresek itt.
-Engem.-mondta a sportoló
-Ez nem úgy van , ahogy te gondolod.-mosolyogtam
-Hagylak gondolkozni.-ment ki a szobából
Reggel nagyon jól ébredtem.Kiszálltam az ágyból és  lementem az emeletről.Csendben osontam, és milyen jól tettem , mert a Northug fivérek rólam beszéltek.

-Hogy van a vendégünk?-kérdezte Thomas  a  bátyjától
-Előbb néztem meg, akkor még aludt.-válaszolt Petter az öccsének
-Mit gondolsz róla?-faggatózott tovább a  fiatalabb  Northug
-Aranyos lány, felkeltette az érdeklődésemet.

-Mit gondolsz meddig fog tartani?Amig megtetszik más?
-Lehet.-válaszolta Petter és belekortyolt a kávéjába
-Szegény lány.-sóhajtott fel Thomas
Kezdett elegem lenni ebből a  beszélgetésből, beléptem a konyhába és a két férfi kiváncsian nézett rám.
-Jó reggelt Krys.
-Jó reggelt.-mosolyogtam
-Gyere.-húzott közelebb magához Petter.-Hogy aludtál?

-Remekül.-mosolyogtam  ártatlanul, de már a  bosszún gondolkoztam.Délután Pettert elkísértem az edzésre.A szürke pulóveremre egy vastag télikabátot vettem, és persze a  napszemüveg sem hiányozhatott.Nyugodtan néztem a férfit, közben már a következő helyszínre gondoltam.Hiszen hamarosan Chantyba van jelenésem a biathlon versenyen.És előtte még mindenképpen haza akarok menni, mielőtt elutaznák Oroszországba.Este Petter elkísért a  reptérre.
Elbúcsúztunk egymástól, közel hajoltam Petterhez  és a fülébe súgtam, hogy :
-Tudom mik a terveid.
A sportoló meglepetten nézett rám.Megakart szólalni, de én befogtam  a száját.
-Ne mondj semmit.-szálltam fel a gépre

26.fejezet - Schladming 2011

Krystal

-Akkor indulok jó?-léptem be az  anyukám  szobájába
-Aksel-lel  mész?-kérdezte az  anyukám
-Igen.Tudod  anya, ez egy  villanyfényes esti szlalom verseny.És engem nagyon érdekel.
-De hiszen már  voltál esti  versenyen.
-De az nem Schladming volt.-lépett be  a   szobába Aksel.-Schladming  legendás, és Krys muszáj ott  lennie  egy alább  egy versenyen.
-Köszi Aksel.-mosolyogtam rá
-Szívesen.-mosolygott a  sportoló.
-Mivel megyünk?-néztem Akselre
-Repülővel, utána meg  autóval.-símogatott  meg Aksel
-Szuper.-mosolyogtam

Nem sokkal  később már  Aksel autójába üldögéltem Schladmingba.A hajam laza copfba  fogtam és vártam, hogy Aksel visszajöjjön.Az  egyik  amerikai sportoló   lépett az  autó felé.
-Szia.-köszöntött
-Szia.-mosolyogtam rá
-Ted Ligety vagyok.-nyújtotta  a  kezét
-Krystal Jedrick.-fogadtam el a kéz fogást.
-Amerikai vagy?-lepődött  meg
-Csak félig.Apukám amerikai , anyukám szlovák.Aksel Lund Svindal  a  nevelőapám.
-Komolyan?
-Igen.Vele érkeztem ide.
-Csak a  verseny miatt?
-Igen.Mért mit hittél  miattad?
Az amerikai  sportoló közelebb hajolt és a fülembe súgta, hogy:
-Még szép, hogy azt gondoltam.
-Idióta .-el kezdtem nevetni.-Bode Miller a  kedvencem.-árultam el a rámenős sportolónak.
-Nagyon kár.-sóhajtott fel.-Na szia.
-Szia.
Nem sokkal  később Aksel is visszaérkezett.Mutatott, hogy szálljak ki,és menjek  vele.Kiszálltam az autóból és követtem az anyukám norvégját.
Amint  beléptem a  házba Aksel bemutatott egy nőnek, akiről azt mondta, hogy az unokatestvére.A nő nagyon kedvesen  mosolygott rám.

-És ő Krys, a nevelt lányom.-fejezte be Aksel a mondanivalóját.
-Gyere Krys.-hívott  a nő és szorosan magához ölelt.-Aksel  már rengeteg dolgot mesélt rólad.
-Valóban?
-Igen.Azt is mesélte, hogy mennyire szeretsz utazni.
-Nagyon szeretek.-válaszoltam.-És még mit mondott?
-Azt, hogy minden vágyad volt, hogy láthass egy esti szlalom versenyt.
-Ez is igaz.Nagyon szerettem volna látni.Még valamit mondott?
-Hogy imádod a sportot.
-Nagyon imádom, ez annak is köszönhető , hogy apukám egykor sportolt.
-Most már mehetünk?-kérdezte Aksel
-Igen.-válaszoltam és elindultunk.
-Örültem , hogy megismertem.-szóltam vissza a nőnek.
-Akárcsak én.
-Nagyon aranyos.-mondtam Akselnek a  hotel felé sétálva
-Néha túl aranyos.-mosolygott 
Aznap  este még nem volt verseny, tehát nem volt mit néznem.Aksel  késő estig beszélgettünk, és már hajnal volt mire ágyba kerültem.Kora  reggel mégis arra ébredtem , hogy a  mobilom cseng.Álmosan a  kijelzőre pillantottam.
-Tessék?

-Áll az alku?
-Milyen alku?-kérdeztem álmosan
-Nem írtál vissza.
-Gratulálok Northug, most jöttél rá.
-Most megint mért vagy ilyen rideg?
-Álmos vagyok.-közöltem
-Mondjuk a  jövő héten.-ajánlotta.
-Mi legyen a  jövő héten?-kérdeztem miközben egy hatalmasat ásítottam és  megdörzsöltem  a   szemem
-Itt tölthetnél néhány napot.
-Oké, rendbe.Most már aludhatok?-kérdeztem 
-Csak nyugodtan.-kaptam egy gyors választ.
-Köszi.-tettem le telefont és oldalra fordultam
-Jó reggelt .-lépett be pont abban  Aksel
-Még nem.-takartam el az arcom
-Fáradt vagy?
-Nagyon.
-Nem baj.Gyere , megyünk reggelizni.
-Oké.-álltam fel
Aksel-lel egy közeli étterembe mentünk.
-Mesélj , mért vagy ilyen fáradt.

-Hát.-takartam el az arcom nevetve.-Este illetve éjjel túl sokáig beszélgettünk, utána Petter már korán reggel hívott.
-És mit akart?-kérdezte Aksel haláli nyugottan
-Csak azt, hogy jövő héten menjek el hozzá, és töltsek ott néhány napot.
-És mit mondtál?
-Azt , hogy rendbe.Belegyeztem.Szerinted baj?
-Hát nem tudom.-sóhajtott Aksel.-Majd rábeszéljük az anyádat.
-Köszi Aksel.-öleltem át.
-Annyira hihetetlen.-takartam el az arcom
-Mi?-kérdezte Aksel
-Egy éve nem gondoltam, hogy itt fogok ülni, és Petter Northugról beszélni.
-És mégist azt teszed.
-Beszéljünk másról.
-Miről?-kérdezte Aksel
-Akarok egy kiskutyát.-közöltem a férfival
-Majd meglássuk.
Délelőtt Aksel eltűnt.Mindenhol kerestem , de nem találtam.Már dél is elmúlt, mire a  férfi  megjelent a szobámba.Hatalmas szemekkel néztem, mert  a  sportolónak egy kutya volt a  kezébe.
-Ő az enyém?
-Kutyát akartál, megkapod.
-Köszi.-öleltem át

Délután  úgy döntöttem , hogy kimegyek a szobából, és persze a hotelból is.Felvettem egy fekete cicanadrágot, és egy fehér felsőt.Felvettem egy fekete szövetkabátot, és felvettem a  napszemüvegem.A kutyussal a kezembe.Nem messze a  pályától összetalálkoztam Ted Ligetyvel.Az amerikai  sportoló megállt mellettem.
-Látom , hogy szereztél  egy kutyust.
-Akseltől  kaptam.-adtam rövid választ  az amerikainak.
-Tőlem nem kérsz semmit?
-Nem.-tiltakoztam.
-Ugyan.-lépett közelebb 
-Hagyj  békén.-futottam el az  amerikaitól
Nagyon hamar megtaláltam Akselt, és szinte nevetve meséltem el neki a  történetet.A norvég sportoló nagyon  jól  szórakozott  rajtam.
-Ne nevess.-utasítottam.-Te hoztál magaddal Schladmingba.-figyelmeztettem
-Te akartál ide jönni.
-Tudom.-sóhajtottam fel
Megnéztem életem első éjszaki szlalom versenyét.Remekül éreztem magam, hiszen  magával ragadott az  éjszaki hangulat.De már másnap Aksel-lel  visszautaztunk Norvégiába.

25.fejezet- Oslo 2011

Krystal

Szinte  még meg sem  érkeztünk Oslóba, de már azt terveztük, hogy mit fogunk először csinálni.
-Esetleg elmehetnénk vacsizni.-ajánlotta Karina
-Ez jó ötlet.-mosolyogtam.-Lepakoljuk a cuccainkat és mehetünk.
Mindketten gyorsan átöltöztünk.Én egy fehér térdig érő ruhát választottam, míg Karina egy bordó ruhát választott.Leültünk az egyik asztalhoz.Rengeteget beszélgettünk, és Karina felemelte a  poharát.
-Mit ünnepelünk?-kérdeztem
-Magunkat.-válaszolta  minden gondolkozás nélkül Karina
-És  milyen jól tesszük.-mosolyogtam
-Holnap már  mennek a  versenyek?
-Igen.-adtam rövid  választ
-Egyszerűen nagyszerű , hogy itt  vagyunk  Oslóba.Esély van rá, hogy újra találkozz Petterrel.Láthatod Petter Northugot.-mondta a barátnőm nagyon vidáman
-Aha.-próbáltam közömbös lenni.
Másnap Karinával sétálgattunk, és a versenyeket néztük, amikor a lány elkezdtek ugrálni, és vadul mutogatni.
-Ott van.Ott van Petter Northug.
-Már nem érdekel.-mondtam
-Tessék?Azt hittem , hogy imádod.-nézett rám meglepetten
-Imádtam, de nagyon csalódtam benne.Már nem vagyok kíváncsi rá.Elhiheted.
-Hiszek neked, de akkor könyörgöm, hogy töröld le a könnyeidet.-figyelmeztetett.
-Nekem ez nem  megy.-rohantam el.

Berohantam a szálláshelyre, és leguggoltam a fal mellett, és keservesen sírni kezdtem.Már magamban annyiszor eldöntöttem , hogy utálni fogom,de  a  szívem nem engedi.Gyűlölni akarom, de akkor a  szívem megszakadna, akárcsak akkor, ha soha többet nem  láthatnám.Közben Karina belépett és átölelt engem.
-Tudom , hogy rossz.
-Gyűlölni  akarom, de mégsem tudom.A  szívem nem engedi, mert megszakadna, ha nem szerethetném.De ő figyelembe se vesz engem.
-Akkor te se vedd őt.-nézett  rám komolyan Karina
-Csak viccelsz?
-Nem.-rázta meg a fejét
Másnap Karina korán  keltett .Elterveztük a   versenyeket, de végül semmi  se  lett  benne.A  versenyek helyett  egy  parkba üldögéltünk és művirágokkal játszadoztunk.A barátnőm az egyik sárga virágot a  hajamba tűzte, amire én egy  mosollyal feleltem.
-Nem zavar, hogy  nem  nézzük a  versenyeket?-kérdezte a  lány

-Egy kicsit sem.-néztem a lányra.
Elmerültünk   a  beszélgetésbe, amikor meghallottam egy ismerős  hangot.
-Szia Krystal.
-Sebastian.-ugrottam fel  és átöleltem  Sebastian Haseney-t
-Gondoltam , hogy itt  leszel  Oslóba.
-És itt is vagyok.-mosolyogtam
Karina köhintett egyet és én megfordultam.
-Sebastian emlékszel  még Karinára?
-Persze.Szia Karina.
-Szia.-válaszolt a  barátnőm
-Sonnach óta  nem  láttalak.-sóhajtott fel.-Már 4 éve.
-Nagyon gyorsan eltelt az idő.-mosolyogtam
-Már igazi hölgy vagy.Nagyon  gyönyörű  fiatal lány  lettél.-bókolt
-Köszönöm Sebastian.
-Voltál az olimpián?
-Igen.Nagyon élveztem  .
-És  most hol  élsz?
-Norvégiába.Anyu még mindig Aksel barátnője.Lesz  egy gyerekük.
-Testvéred lesz?
-Csak féltestvérem.
-És  az  apukád  már tudja?
-Arról  fogalmam sincs.
Sebastian  vissza  kísért  a  szálláshelyre, és mosolygott mikor látta, hogy már vége a versenyeknek.
-Szépen lemaradtál  a  versenyekről.
-Nem baj.Igazán nem zavar.
-Krys nézd.-bökött oldalba  Karina.-Ott  van Hannu Manninen.
-Aha.Látom.-válaszoltam mosolyogva.

Másnap reggel mikor felébredtem Karina még aludt.Felvettem egy farmert és egy szürke felsőt.A hajam szét engedve hagytam, és elindultam versenyt nézni.A versenyek  után észrevettem Petter Northugot.A férfi a  többi  norvég sportolóval  szórakozott.Kíváncsi tekintettel nézelődtem arra.Nagyon bíztam benne, hogy Petter Northug nem vesz észre engem, bár ahogy feltűnően bámultam , nem lenne olyan ember aki ne venné észre.
-Hahó.Krys.-szólított meg Karina
-Tessék?-néztem rá a barátnőmre, aki éppen akkor érkezett meg hozzám
-Bent  hagytál.Ennek mi az oka?
-Bocsánat.-válaszoltam.-Csak már kezdődtek a  versenyek, és te aludtál, és nem akartalak felébreszteni.-magyarázkodtam.
-Kit nézel?
-Petter Northugot.De már mehetünk.
-Ok.
Karinával elindultunk, és Petter Northug észrevett minket, feltehetően megismert.Mutatott, hogy  menjek oda, de én elfordítottam a  fejem.Büszkén indultam tovább, de Petter elkezdett  beszélni hozzám.Csalogatott, hogy menjek oda hozzá, de én nem mozdultam felé.

Végül már gyávának és egoistának nevezett.Szúrós szemeket vetettem rá, és dühösen elindultam arra felé.
-Petter Northug, te egy mocsok , hazug dög vagy.Hatalmasat csalódtam bennened.Azt hiszed,  hogy tiéd a  világ, én nem fogok a karjaidba dőlni, és elolvadni minden  mézes-mázos szavadtól.
Petter a  szemét forgatta , egyáltalán nem tetszett neki, hogy kifejeztem a  véleményem, egy ideig úgy tűnt, mintha megértené, hogy miért vagyok dühös.Hátrált néhány lépést, majd visszalépett és  megcsókolt.Ellöktem magamtól és adtam neki egy hatalmas pofont.Karina meglepetten nézett és tovább indultunk.
-Krys.-ért utol Karina.-Mi volt ez a  pofon?
-Nem láttad mit csinált?
-Csak egy  csók  volt.-védekezett a  barátnőm
-Na, persze.Vancouver óta nem hívott, itt meg csókolgat.-néztem a barátnőm szemébe
-Ide jön.
-Akkor én megyek.-indultam el
-Krys.-kapta el a kezem a norvég sportoló
-Hagyj engem békén.
-Figyelj.Haragszol rám valamiért?
-Nem , dehogyis.-néztem szúrós szemekkel a  férfira
-Sajnálom, bármit is tettem.-játszotta az ártatlant.
-Na jó....Megbocsájtok.
-Szuper.Ígérem, hogy majd, még hívlak.
-Csak tarsd be.
-Betartom.-ígérte és elindult.
Karinát másnap elkísértem  a reptérre, és én felszálltam  a  Troindheimba tartó buszra.Az egyik pillanatba rezegni kezdett a  mobilom.A kijelzőre pillantottam és megláttam , hogy Petter Northug írt egy üznetet.
"Szeretném, ha egyszer nálam aludnál."

24.fejezet - Garmisch 2011

Krystal

-Biztos vagy benne, hogy Garmischba akarsz utazni?-állt meg velem szembe Karina
-Biztos vagyok benne.-közöltem
-És utána?
-Mi után?
-Hova utazunk Garmish után?Ugye nem Osloba?
-De.-válaszoltam.-Utazunk az északi sí világbajnokságra.
-Látni akarod őt?
-Igen, Petter  Northug hazai pályán versenyez.
-És itt fogsz találkozni Bode Millerrel?
-Igen.Bízom benne.

Amint  megérkeztünk  Garmischba azonnal elmentem körbe járni a tájat.Az egyik dombról néztem a havas házakat, és  hiába voltam a gyönyörű Garmischba, mégsem tudtam másra gondolni, csak Petter Northugra.Már egy éve, hogy az olimpián telefonszámot cseréltünk, és azt ígérte, hogy hív.DE egyszer sem hívott.Talán tévedtem , hogy bíztam benne, különben is mért hívna fel egy sportoló egy egyszerű  lányt.Most már feladom, nem fogom várni  a hívását.A telefonomba  kikerestem Petter telefonszámát, és kitöröltem.A szívem összeszorult, és a szemembe könnyek szöktek.Akárhogy is próbáltam kiverni a fejemből, egyszerűen nem tudtam.
Közben megjelent Karina mögöttem, és hirtelen megszólalt:
-Minden rendbe?
-Persze.-válaszoltam
Visszasétáltunk  a  szálláshelyhez, és akkor  vettem észre hogy rengeteg nem fogadott hívásom volt  Akseltől. Azonnal  visszahívtam és megbeszéltünk  egy találkozót.

Nem sokkal később  elmentem a megbeszélt találkozóra .Aksel mosolyogva  közeledett  felém,de én kissé lehajtott fejjel  vártam őt.Aksel megsimogatta  a  kendőt a fejemen.
-Nagyon csinos vagy Krys,és mint látom kissé szomorú is.
-Igen.-válaszoltam
-És mi az oka?
-Petter.
-Ugyan  kicsi lány.Ne aggódj ez miatt.
-Már  nem  fogok.-árultam el és elsétáltam.-Majd még lássuk  egymást.
-Oké.De mielőtt elmennél mondanom kell valamit.
-Mit?-fordultam meg kíváncsian
-Anyukáddal megbeszéltük, hogy én mondom el neked.
-Jó, de mit?
-Anyukád babát vár.
-Tessék?-néztem hatalmas szemekkel.
-Kistestvéred lesz.
-Komolyan?
-Szerinted  hazudok?
-Nem.......-gondolkoztam , hogy mit mondhatnék neki.-Gratulálok.....Nagyon örülök neki, hogy  gyereketek lesz.
-Meglepődtél?
-Igen, nagyon, de most már  tényleg megyek.-indultam el.-Szia.
-Szia.
Megkerestem Karinát, aki a  női  edzést nézte.Az edzés után találkoztam Lara Guttal.A lány mosolyogva megállt beszélgetni velem.Elmeséltem neki,hogy Aksel Lund Svindal nevelt lánya vagyok.Néhány percet  beszélgettünk, de utána muszáj volt elindulnom.A hotel előtt  találkoztam Bode Millerrel.Adtam egy puszit  az amerikai  sportolónak és megálltam beszélgetni vele.
Másnap reggel  leültem a  kanapéra, és a barátnőm pedig velem szembe.
-Elmeséled, hogy mi történt.-nézett a  szemembe

-Anyu gyereket vár.-néztem a  lányra
-Komolyan?-kérdezte Karina  tágra nyílt szemekkel
-Igen.-néztem a lányra.-Na mindegy .-álltam fel.-Menjünk a  versenyre.
-Menjünk.-állt fel a barátnőm
Leültünk a  nézőtérre és vártuk  a verseny kezdetét.Karina  beszélt hozzám , de egyáltalán nem érdekelt.Próbáltam csak a  versenyre koncentrálni, de valahogy  az sem sikerült.Teljesen elbambultam, egyszerre csak azt vettem  észre, hogy Karina bököd.
-Marlies Schild nyert.
-Jaj de jó.
-Te egyáltalán még tudod élvezni a sportokat?-nézett rám Karina
-Igen, vagy nem tudom.-sóhajtottam fel.-Tudod Karina egy idő után ki lehet ábrándulni a  sportból.
-És te kiábrándultál?
-Igen.-válaszoltam
-Gyere menjünk.-állt fel a lány és rögtön utána én is.
-Még maradunk itt néhány napot.-néztem a lányra.
-Oké.-bólintott rá Karina.-Leiával  mikor beszéltél utoljára?
-Vancouver óta nem beszéltünk.....
-És már  nem is fogtok beszélni?
-Ezt most még nem tudom, kell egy kis idő nekem.
Másnap egyedül hagytam el a hotelt.Kissé figyelmetlenül sétálgattam amikor beleütköztem valakibe.
-Hoops.Elnézést.-néztem rá és a  srác  mélyen a  szemembe nézett
-Semmi baj.-mosolygott rám.-Nicolas vagyok.-mutatkozott be
-Krystal.
-Örülök Krystal , hogy megismertelek.
-Akárcsak én.
-A világbajnokság miatt vagy itt?
-Igen.Te is?-kérdeztem
-Igen.Ma délután találkozhatnánk.Randiznál velem?
-Persze.
Visszamentem a szobába és hatalmasat sikítottam.
-Karina, randim lesz.
-Ez szuper.-mosolygott a lány.
Délután felvettem a  kabátom és elindultam .Nicolassal  egy parkba találkoztam .A srác átfogott és együtt sétáltunk az étterem felé.

-És meddig maradsz Garmischba?-kérdezte a fiú
-Ma este utazom Osloba.
-Akkor szerencsém van , hogy igent mondtál.-mosolygott
-Mindenképpen igent mondtam volna.
-Nagyon aranyos lány vagy.
-Ohhh.Köszönöm.
Közben megérkeztünk az étterembe.A vacsora közbe rengeteget beszélgettünk, és nagyon jól megismertük egymást.
-Tudod Krys, olyan mintha már évek óta ismernélek.
-Nekem is hasonló érzésem van.-mosolyogtam
-Az északi sí világbajnokság miatt utazol Oslóba?
-Igen.Meg amúgy is Norvégiába élek.
-Én azt hittem amerikai vagy.
-Az apukám amerikai , az anyukám szlovák, de az anyukám Aksel Lund Svindal  barátnője , úgyhogy Norvégiába élek.

-Azta.-nézett hatalmas szemekkel.
-Renget utaztam és utazok is.
-Ott voltál Vancouverbe is?
-Igen.-mosolyogtam.-Meg Torinóba.
A randi vége felé megsimította  a  hajam .
-Remélem, hogy majd még látlak.
-Nagyon jó lenne.
-Megadod a  telefonszámod?-kérdezte
-Persze.-válaszoltam és lediktáltam neki.
A telefonszám csere után visszamentem a szállásomra és barátnőmre néztem, aki kíváncsian várta, hogy elmeséljem mi történt.De amint beléptem meglepetten néztem hiszen a szobába ott volt az anyukám is.
-Hol voltál?

-Randim volt, de nincs sok időm dumálni, mert lekéssük a gépet.-kaptam fel a táskámat
-Indulunk?-kérdezte Karina
-Aha.Majd hívlak.-szóltam vissza az anyukámnak.
-De viselkedj jól Oslóba.-kiáltott utánam.
-Ígérem jó leszek.
A repülőn ülve Karina felém fordult.
-Mesélj.
-Rengeteget beszélgettünk, telefonszámot cseréltünk, egy szóval nagyon jól éreztem magam.
-Hát az szuper.

23.fejezet - Vancouver 2010 - 2 . rész

Krystal

-Jó reggelt  Krys.-ült  le az ágyamra Leia

-Jó reggelt.-néztem rá álmosan
-Kimegyünk a versenyre?-kérdezte  a  lány
-Igen.-válaszoltam.-A sífutás megfelel?
A lány  hatalmas szemekkel  meredt rám.-Petter Northug miatt?
-Igen.-sóhajtottam hatalmasat.-Talán baj?
-Persze, hogy nem.Csak  azt  hittem, hogy  alpes síre megyünk.
-Nem vagyok kíváncsi Lindsay Vonnra és a női edzésre.-forgattam  a  szemem
-Oké- oké.Nem  kötekedem.
-Akkor induljunk.-álltam fel
-Gondolod  , hogy  nyerni fog?-lépett  mellénk Karina  is.-Eddig nem  volt ügyes.
-Ez Petter  Northug olimpiája  lesz.-jelentettem ki magabiztosan
-Oké.Nem avatkozunk ebbe a  dologba.
-Remélem is.-néztem rájuk és fintorogva odébb sétáltam
Kiindultunk a  versenyre és Leia megszólalt.
-Nekem akadt egy kis elintézni valóm.Ne haragudjatok.Majd megkereslek titeket.
-Semmi baj.Menj csak nyugodtan.-mosolyogtam rá
Karinával tovább sétáltunk és elkezdtük nézni a versenyt.A  versenyt végül Petter Northug nyerte meg.Karina mosolyogva nézett  rám.
-Hát Petter Northug nyert .

-Mondtam , hogy nyerni fog.-közöltem a lánnyal
-Leia még nem jött vissza.
-Gratulálok Karina.Észrevetted, hogy még nem jött  vissza.
-Krys, te teljesen hisztis vagy.Lázadsz az egész világgal  szembe.
-Ez nem igaz.-néztem a barátnőmre.
-Krys.
-Hagyj békén.Nekem most nyugalom kell.-indultam
-Krys.
-Hagyj most békén.-szóltam vissza
Elsétálgattam és elmerengtem a gondolataimba.Néha - néha  ránéztem az  engem körülvevő  tájat, de nem ragadott  meg.

Leia

Miután  Karinát és Kryst  kettesbe hagytam elindultam.Sokáig csak sétálgattam, nem igazán értem Kryst, hiszen neki minden megadatik és mégis állandóan panaszkodik.Én nagyon örülnék, ha én is ismernék sportolókat .Amiközbe sétálgattam észrevettem egy norvég sífutót Ola Vigan Hattestadot.Azonnal megszólítottam.A férfi mosolygott.Mivel biztos voltam  benne, hogy hallotta már a többi norvégtól Krys nevét.És mivel eddig a lányt csak  Aksel Lund Svindal és Tord Asle Gjerndalen látta, ha ők nincsenek ott, akkor sose bukok le.Soha nem gondoltam volna, hogy ilyent teszek, de Krys Jendrickként mutatkoztam be.Ola Vigan hívott  magával és bejutottam a  norvég szálláshelyre .Ammikor körbe néztem megkönnyebültem , hiszen se Svindal , és se Gjerndalen nem volt ott.A többi norvég pedig , csak annyit tudott, hogy Krys egy szőke lány.
-Ő itt Krys Jedrick.-mutatott be Hattestad a  többi norvégnak
Mosolyogtam amikor a többiek  elhitték, hogy én vagyok Krys.

Krystal

Nem sokára sötétedni kezdett.Visszaindultam és szembe találkoztam Tord Asle Gjerndalennel.
-Szia Krys.
-Szia.-mosolyogtam rá.-A norvég szállásra mész?
-Igen.Van kedved velem jönni?
-Persze.
A férfi  megállított az ajtóba.
-Várj itt amíg  nem szólok.
-Oké.-mosolyogtam rá

Az ajtónál a  falnak támaszkodtam és vártam.Tord Asle belépett a  norvégokhoz.Csendben álltam és hallgattam  , hogy mi lesz.Hallottam hogy a   norvég  sportolók valamin nagyon vitáznak.Hirtelen arra lettem figyelmes,hogy Gjerndalen kijelenti, hogy:
-De nem ő Krys.
Majd kihajolt és  mutatott , hogy menjek be.Amint beléptem  megláttam Leiát.A   norvégok meglepetten néztek rám.
-Krystal?-nézett rám Hattestad
-Igen.-válaszoltam
-Akkor te ki vagy?-fordult meg Leia felé
-Leia.-adott tömör választ  a lány
-Ő az egyik barátnőm.
-De mért mondta azt , hogy ő Krys?-kérdezte Ola Vigan
Leia elindult felém.
-Krys.Kérlek beszéljük meg.Kettesbe.-kérlelt a lány
-Oké.-egyeztem bele
-Felmehettek a szobámba.-ajánlotta Tord Asle
-Köszi.-mosolyogtam rá

-Krys figyelj rám.-szólalt meg Karina már a szobába
-Igen?
-Én nagyon sajnálom.
-Hát sajnálhatod is.
-Csak annyira  a helyedbe akartam lenni, te rengeteg sportolót ismersz és szerintem ez nagyon jó.
-Az élet annyira  igazságtalan tud lenni , nekem minden  vágyam , hogy találkozzak Petter Northuggal.A  tiéd, hogy megismerhess sportolókat.A tiéd sikerült, de az enyémre kicsi az esély.Már  több mint eg hete itt  vagyok.Lassan kettő is.Holnap vége lesz  az olimpiának és én még nem találkoztam Petter Northuggal.
-Éppen akkor  ment el, amikor  én jöttem.Akkor  azt  hiszi, hogy  én vagyok Krys.-mondta a  lány
-Hát sajnos.-sóhajtottam fel.
-Krys, én nagyon sajnálom.
-Hát sajnálhatod.Ez lett  volna  az én nagy lehetőségem.
-Tudom.
-Na mindegy.Most jobb , ha megyek.
-Krys.
-Inkább megyek.-fordultam vissza a  lányhoz
Kissé  zavart , hogy Leia megpróbált a  helyembe lépni.Karinával kimentünk az utolsó versenyre , ami a férfi 50 kilométeres sífutás.A versenyt  végül Petter Northug nyerte .Karinával mindketten hatalmasat sikítottunk és átöleltük egymást.
-Petter nyert.-kiabáltam.
Néhány órával később már  a  záróünnepségen jártunk.Láttam , ahogy Petter megkapja az arany érmet az ünnepségen.
-Bárcsak oda jutnák valahogy.-sóhajtottam fel
-Lehet, hogy még korai.
-Lehet.De előbb -utóbb úgyis a  közelébe jutok.
-Sok sikert hozzá.
Karina elfordult, nem is akarta látni, hogy én hogyan jutok Petter Northug közelébe.Átmentem az emberek között, és alig néhány perccel később ott  álltam mögötte.Hatalmasat  sóhajtottam , próbáltam összeszedni a  bátorságom.
-Petter.
A férfi rám mosolygott.
-Szia.
-Krystal Jedrick vagyok.
-Igen?
-Igen.Nagyon nagy rajongód vagyok.
-Szuper.-mosolygott rám
Közben megjelent mellettem Karina.
-Nem csak a rajongód.Krys szerelmes magába.-kotyogott a  barátnőm
Kissé hátrább léptem , és szúrós szemekkel .A norvég férfi rám mosolygott.Lediktálta a  telefonszámát.
-Majd hívlak.Remélem, hogy majd még találkozunk.
-Bízom benne.
Karinával visszamentünk a helyünkre a lány kíváncsian rámnézett.
-Hívni fog?
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem.

22.fejezet- Vancouver 2010 - 1.rész

Krystal

-Szia Krys.-lépett   be  a szobába  Aksel
-Szia .-néztem rá
-Pakolsz?
-Aha.Már lassan  indulok.Találkozunk ott?
-Igen.Nekem  fogsz szurkolni?
-Nem.-ráztam meg a fejem .-Nagyon  jól tudod , hogy Bode Miller  szurkoló vagyok.
-Igen , és meg is értem hiszen félig amerikai vagy.
-Akár lehetnék amerikai állampolgár.
-Nem gondoltál még rá , hogy az leszel.
-Még sohasem .
-Érezd jól magad.-ölelt át.-Majd találkozunk.
-Oké.-válaszoltam és pakoltam tovább
Benéztem a  táskámba és elkezdtem kutatni.Az anyukám belépett és megszólalt.
-Keresel valamit?
-A símagazinomat.....Már megtaláltam.-emeltem fel a  magazint és betettem a táskámba.
-Várod , hogy elutazhass?
-Igen.Lehet , hogy nekem ez lesz a nagy lehetőségem.
-Gondolod?
-Igen.De most már indulnom kell.-kaptam fel a  táskámat és  elindultam
-Érezd jól magad.
-Oké.Szia.-léptem ki és beszálltam egy buszba ami  a  reptérre ment.
Karinával   Vancouverbe találkoztam a  lány néhány órával korábban érkezett , mint én.
-Símagazin?

-Itt van.-mutattam a lánynak a magazint
-Szuper.-mosolyodott el
-Mehetünk?
-Igen.Elmegyünk  az olimpiai  faluba?
-Persze , hogy .Nagyon szívesen találkoznák Petter Northuggal.
-Bode Millerrel?
-Bode az én hősöm.Bármit megtennék , hogy vele ismét találkozzak.
A lány elmosolyodott és megszólalt.-Bode azért a kedvenced , mert amerikai?
-Nem azért szeretem , mert amerikai vagyok.Bode nekem nagyon fontos.Életem legszebb napja volt mikor megismertem.
-Mikor is volt?-kérdezte a  lány Torinóba.A második héten találkoztunk.Az apukám elől akartam elbújni.És ő segített  nekem.Azóta már többször találkoztunk.és mindig amikor alpesi sí versenyre megyek mindig beszélgetünk.Ő az egyik legjobb barátom.
-És itt már beszéltél meg  vele találkozót?
-Még nem.-ráztam meg a fejem
-És mikor fogsz?
-Nem tudom.-sóhajtottam fel.
-Sziasztok lányok.-futott mellénk Leia

-Szia Leia.-öleltem át.
-Örülök, hogy itt vagytok.
-Te mikor érkeztél meg?-kérdezte Karina
-Már 3 napja.
-Már találkoztál sportolókkal?-kérdeztem
-Még nem.
-Kár.-szólalt meg Karina
-Ti találkoztatok már valakivel?
-Eddig még senkivel sem.Most indultunk az olimpiai faluba.-válaszoltam
-Gyere velünk.-hívta a  német lányt Karina
-Rendbe.-válaszolta és hármasba elindultunk.
-Tetszik Vancouver?-kérdezte Leia és rám nézett
-Hát azt így néhány óra után nem tudom.Elkell telni egy kis időnek, hogy  erre  a   kérdésre válaszoljak.
-Ma lesz a  nyitóünnepség?
-Igen.-válaszoltam Karina kérdésére
-Elmegyünk rá?-kérdezte Leia
-Pont mi nem mennénk?-néztem  a   barátnőimre
-Szuper.-sikítottak egyszerre
Este elindultunk, hogy mi is részt vegyünk a  nyitóünnepségen.A barátnőim nagyon izgatottak voltak, de én csak  a  négy évvel ezelőtti torinói olimpiára tudtam gondolni.Hiszen akkor már a  nyitóünnepségen találkoztam Janicával.És most is abba bíztam , hogy most is hamar találkozok egy sportolóval.Szinte már vége volt a  nyitóünnepségnek.Hatalmas szemeket meresztettem, Karina vigasztalóan megsimogatott.
-Ha ez megnyugtat, Petter Northug nincs itt.
-De az Aksel itt van.-néztem a barátnőmre.-És észre se vett.
-Nyugi.
-Nincs nyugi.
Nem sokkal később visszamentünk a  hotelba.Másnap  reggel a  hajam fontam amikor felébredt Karina.
-Elmegyünk az olimpiai faluba?
-Nem.- jelentettem ki.
-Mért?-nézett hatalmas szemekkel Karina
-Ma lesikló verseny lesz.Én oda megyek.
-És mikor megyünk az olimpiai faluba?
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem
-Krys.

-Most hagyj.-mondtam és felvettem egy fekete felsőt , ami rózsaszínnel volt kombinálva
-Akkor a versenyre megyünk?
-Igen.-mondtam és elindultam.
A versenyen végig Bode Millert vártam.Amint megláttam , hogy ő  indul hangosan sikítani kezdtem.
-Gyerünk Bode. Hajrá.
Beérkezett a célba az első helyen , de utána még érkeztek.Végül a  harmadik helyen végzet.A győztes Aksel Lund  Svindal lett.
-Szia Krys.-szólt nekem Aksel
-Szia.Gratulálok.
-Köszi.
Karina felé fordultam és felsikítottam.-Bode Miller bronzérmes.
-Örülsz neki?
-Nagyon.Jobban örültem volna, ha nyer.De nem baj.Bronzérem is szépen csillog.
-Mindig állj majd így mindenhez.
-Majd megpróbálom.-villantottam rá egy mosolyt
-Most már elmegyünk az olimpiai faluba?
-Persze.
-Most?
-Igen.Induljunk.
Nem sokkal később megérkeztünk az olimpiai  faluba.Nem hittem a szememnek, hiszen egyetlen egy sportolót se láttam.Karinával visszamentünk a hotelba és szúrós szemekkel a barátnőmre néztem.

-Utálom ezt a helyet.
-Mért?
-Torinóba ilyenkor már találkoztam síelőkkel.
-És ez az ok , hogy utálod?
-Igen.-forgattam a  szemem
-Ez nem ok az utálatra.
-Dehogy nem.
-Figyelj rengeteg sportolót ismerek már, és azt hittem , hogy érek annyit , hogy keressenek.
-Mért keresnének?
-Mert muszáj.
-Krys.
-Nincs Krys.-fordultam  el
-Figyelj ez nem ok az utálatra.
-Ezt már egyszer mondtad.-forgattam a  szemem
Másnap kiindultam az alpesi sízők edzésére.Nagyon megörültem amikor megláttam Bode Millert.
-Szia Bode.

Az amerikai sportoló rám nézett és elmosolyodott.-Szia Krys.Te is itt vagy Vancouverbe?
-Igen.-mosolyogtam.-Nagyon szurkoltam neked.Gratulálok a bronzérmedhez.
-Köszönöm szépen.
-Szívesen.
-Mikor érkeztél Vancouverbe?
-A nyitóünnepség napján.-adtam gyors választ.-De tegnap már szinte összeomlottam.
-Mért?
-Mert egyetlen sportolóval se beszéltem.
-De ma itt  vagyok én.-mosolygott  a  sportoló
-És nagyon örülök, hogy találkoztunk.-nevettem
-Itt leszel a  többi versenyen is?
-Igen.-válaszoltam.
Nem sokkal később visszamentem a hotelba, és másnap reggelig ki sem mozdultam onnan.