15.fejezet-Val di Fiemme 2008

Krystal

-Drágám.-jött be a szobámba az anyukám.-Elviszlek a Tour de Ski zárószakaszára.
-Szuper.-mosolyodtam el
-Kezdj készülődni.-ment ki
-Oké.-pakoltam a ruháimat
Körülbelül egy órával később kimentem a szobámból.Anyukám telefonon szórakozott valakivel.Amiből én csak annyit értettem , hogy "Tudod Aksel".Ebből rögtön rájöttem , hogy Aksel Lund Svindallal beszél.Anyukám nagyon szereti őt, de nekem nem a szívem csücske, hiszen miatta szakított az anyukám Sebastiannal.Biztos vagyok benne , hogy ő az ok, hogy már nincsenek együtt.És Sebastiant is 10 hónapja nem láttam.
-Svindallal beszéltél?-kérdeztem kissé flegmán
-Igen , de mi ez a flegma beszéd.Azt hittem , hogy szereted a norvégokat.-mondtam anyukám higgadtan
-Szeretem a norvégokat , de nem mindet , hiszen te is tudod , hogy Bjoerndalent is utálom.-figyelmeztettem az anyukám
-Mért ? Akselt is utálod?
-Hát igen.-válaszoltam csendbe.-Az alpesi síben Bode Milleren kívül  csak Hermann Maiert szeretem.
-Krys.-nézett rám csalódottan az anyukám.-Nem is ismered Akselt.
-Eleget tudok róla.
-Igazán?-lepődött meg az anyukám
-Igen.Miatta szakítottak Sebastiannal.
-Dehogy.-tiltakozott az anuykám
-Ne magyarázkodj.Egyáltalán nem érdekel , hogy mi történt, vagy mi nem.Nekem elég amit tudok.-közöltem
-5 perc és indulunk.-mondta
-Oké.-közöltem és kimentem a szobából
Az autóban ültünk és úton voltunk Val di Fiemme felé.Anyukámmal és Karinával utaztam.
-Krys.-szólalt meg az anyukám.-Mit szólnál , hogy ha randiznák Aksel-lel?
-Szó se lehet róla.-tiltakoztam.
-Már megint más kell neki?-súgta a fülembe Karina
-De ezt nem fogom hagyni.Nem engedem , hogy megint elrángasson egy idegen országba.Szó sem lehet róla, hogy Aksel Lund Svindal-lal legyen kapcsolata.-súgtam a barátnőmnek.
-Krys, kérlek.-szólalt meg újra az anyukám.-Csak adj egy esélyt, egy lehetőséget.Norvégiába élhetnél.
-Ilyen áron nem akarok ott élni.-közöltem ridegen
-Milyen?-kérdezte az anyukám
-Hogy Svindal-lal kelljen együtt élnem.-mondtam
-Krystal.
-Nem érted , hogy nem szeretnék.-borultam ki.
-Majd megbeszéljük.-próbált nyugodt lenni az anyukám
-Nem beszélünk meg semmit.-tiltakoztam .-Egyszer , csak egyetlen egyszer tedd azt amit én szeretnék.-mondtam kedvesen az anyukámnak
-Rendbe.-mosolyodott el.-Hallgatok rád.
-Ügyes vagy.-súgta a fülembe  a barátnőm
-Köszi.-súgtam vissza.
Néhány óra után megérkeztünk Val di Fiemmébe.
-Keresd Alexander Legkovot.-figyelmeztettem.
-Miért?
-Mert őt ismerem.-magyaráztam
-De ha jól tudom , akkor találkoztál egy norvég sífutóval Sapporoba.-pillantott rám a barátnőm
-Igen.Találkoztam Simen Ostensennel.-mosolyodtam el amikor a norvég sportolóra gondoltam.
-Na ki az esélyes?-nézett rám Karina hatalmas kíváncsi szemekkel.
-Természetesen Lukas Bauer.Axel Teichmann is nyerhet, de én mégis úgy érzem , hogy a cseh sífutó lesz  a Tour De Ski nyertese.-magyaráztam
-Drágám.Hova menjünk a versenyen?-kérdezte az anyukám
-Kérlek, menjünk fel a célba.-néztem az anyukámra
-Oké kicsim.-mosolygott
-A verseny holnap lesz?-kérdezte Karina az anyukámat
-Igen Karina.Csak holnap lesz.-felelte az anyukám , majd felém fordult.-A női versenyt is meg akarod nézni?
-Nem.-válaszoltam.
Este elmentünk egy étterembe.anyuval beszélgetni kezdtünk Sebastianról.
-Nagyon kár , hogy már több hónapja nem láttam Sebastiant.-néztem az anyukámra
-Hiányzik?-kérdezte az anyukám miközben halványan elmosolyodott
-Igen, és ne érsd félre.Nem az hiányzik , hogy elvigyem egy versenyre, vagy esetleg világbajnokságra.Az hiányzik , hogy beszélgessünk, vagy hogy együtt tévézzünk és hasonlók.Érted?-néztem az anyukámra
-Persze , hogy megértem.De ennek a kapcsolatnak már vége.És nem lesz folytatás.Bármennyire is szeretnéd.Ugye te meg ezt érted meg.-magyarázta az anyukám
-Értem én.Csak olyan jó lenne néha több időt tölteni Sebastiannal.Már nem sokra megyek a telefon beszélgetésekkel.-magyarázkodtam az anyukámnak
-Kicsim.Ígérem , hogy előbb - utóbb meglátogathatod Sebastiant.
-De mikor?-néztem rá
-Hamarosan.
-Megígéred?
-A szavamat adom.-fogta meg a kezem
-Nagyon köszönöm.-hálálkodtam
-De versenyre nem mehetsz vele.-kezdte újra sorolni a szabályokat
-Miért nem?
-Mert ha elmész vele valahova utána , utána mindig neveletlen vagy.
-Nem vagyok neveletlen.-tiltakoztam
-Figyelj kicsi lány.Te is tudod, hogy milyen vagy ha nem tartod be a szabályokat.Utána egy ideig bolond vagy.
-Te meg gonosz.-vettem  az anyukám szemére
-Krys drágám , a fő hogy a szabályokat be kell tartanod.-magyarázta az anyukám
-Jól van.Feladom.-sóhajtottam fel
Másnap mentünk a versenyre.
-Még kilenc kilomérter és megtudjuk ki a győztes.-mondta Karina.-Bízol benne  , hogy Lukas Bauer lesz az ?
-Karina, én nem bízom benne , én tudom.
-Mitől vagy ilyen magabiztos?-kérdezte a meglepett barátnőm
-Mert láttam , hogy kinek milyen formája volt a Tour alatt.-adtam egyszerű választ
-Nagyon figyelmes vagy.-mosolyodott el Karina
A versenyt mindenki végig izgulta.Aggódtak , hogy vajon melyik sportoló fogja végül megnyerniaz összetett versenyt.Hangos sikításra lettem figyelmes.
-Már csak pár száz méter .-figyelmeztett a barátnőm
-Szuper.-mosolyodtam el
-És igazad volt.
-Mibe?-néztem rá
-Abban , hogy Lukas Bauer fog nyerni.-magyarázta a barátnőm
-Jaj.Ez nem meglepő.
A verseny után Lukas autogrammokat osztogatott.Magabiztosan léptem mellé.
-Szia.-köszöntöttem
-Szia.
-Tudtam , hogy te fogsz nyerni.-közöltem rámenősen
-Igazán?-nézett rám meglepetten.-És honnan tudtad?
-Láttam a versenyeidet , és láttam , hogy jó formába vagy.-magyaráztam 
-Csak nem sportolsz.-fordult teljesen felém
-Nem sportolok, de a sport az életem része.-meséltem.-Krystal Jedrick vagyok.-mutatkoztam be
-Krystal.Öröm téged megismerni.-mosolyodott el
-Ahogy téged.És nagyon , nagyon gratulálok.-mosolyogtam
-Köszönöm.Azt mondtad , hogy a sport az életed része.Miért?
-Hát az apukám egykor benne volt az amerikai sífutó csapatba.-meséltem.-Belém nevelte a sport szeretetét.
-Tehát amerikai vagy?
-Csak félig, apukám amerikai az anyukám szlovák.De én szlovák állampolgár vagyok.-magyaráztam
-Nahát.Erre biztos nem gondoltam volna.-árulta el
-Most már sajnos mennem kell.Indulunk haza Szlovákiába.-sajnálkoztam.-Remélem , hogy látjuk majd még egymást.-bizakodtam.
-Én is remélem.Szia Krystal.
-Szia.-búcsúztal el és távoztam
Visszamentem az anyukámhoz.Anyu átfogott engem.Karina mosolyogva nézett rám.
Visszamentünk a hotelba.Másnap reggel visszaindultunk Szlovákiába.
-Na hova megyünk legközelebb?-kérdezte Karina
-Ezt én is szeretném tudni.-mondta az anyukám.-Válassz drágám.
-Talán elmehetnénk Oestersundba a biathlon világbajnokságra.-ajánlottam fel
-Nekem megfelel.-mondta Karina
-Ez mikor lesz?-kérdezte anyukám
-Februárba.-válaszoltam
-Akkor februárig pihenés.-örült meg az anyukám
-Utána hova mész?-kérdezte a barátnőm
-Nem tudom.Talán Val'd Isére-be vagy Lahtiba.-mondtam bizonytalanul
-Majd még kiderül.-mosolygott az anyukám
-Hát remélem.-mosolyodtam el.

14.fejezet-Sonnach 2007

Krystal

Nem régen érekztünk meg Sapporoból, de Sebastiannal már is Sonnachba készülődünk.Anyukám aggódva járkált.
-Biztos , hogy elakarsz menni?-fordult felém
-Igen.Biztos vagyok benne.-válaszoltam higgadtan
-De Sebastiannak nem lesz annyi ideje rád.-védekezett az anyukám
-Sabrina drágám.-jött be a szobába Sebastian.-Nyugodj meg.Ígérem vigyázok rá.
-Különben is, csak 3 napról van szó.-szóltam közbe
-Sabrina.-vezette át Sebastian az anyukámat a másik szobába.-Pakolj nyugodtan.-szólt vissza
-Oké.-válaszoltam és tovább pakoltam a bőröndömbe
Felálltam az ágyamról és kisétáltam a balkonra.Anyukám hihetetlen, elengedett egyedül Sapporoba, úgyhogy Sebastian csak ott  várt rám.Most pedig a férfival együtt mennék, és Sonnach alig 20 kilométerre van innen, de nem tetszik neki.Inkább örülhetne, hogy egyedül lehet egy kicsit.Máskor mindig azon panaszkodott , hogy állandóan a nyakán vagyok.Visszamentem a szobába, és onnan elindultam hallgatkozni.
-De hiszen már 13 éves.-hallottam Sebastian felháborodott hangját
-Az én kislányom.-szólt közbe az anyukám
Ilyen szívtelen dologot még soha nem hallottam, azért nem enged el mert a lánya vagyok.Néhány perccel később bejött  a szobámba Sebastian.
-Indulunk.
-Szakítottok?
-Igen.-sóhajtott Sebastian.-Sonnach után haza kell, hogy vigyelek.
-Hova?-kérdeztem
-Szlovákiába.-sóhajtott újra Sebastian
-Akkor csak ennyi volt.-néztem rá kissé szomorú szemekkel
-Nem.-mondta magabiztosan Sebastian.-Ne aggódj, még fogunk találkozni.Elviszlek majd északi összetett versenyekre.
-Nagyon aranyos vagy , köszönöm.-hálákodtam
-Ez a legkevesebb.Úgy szeretlek mintha a lányom lennél.
-Én is nagyon szeretlek téged.-válaszoltam
Miután megérkeztünk Sebastian felém fordult.
-Menj és szórakozz.Élvezd ki a sonnachi hétvégédet.Ki tudja , talán megint megismerkedsz valakivel. Igaz , már így is egy egész listányi sportolót ismersz.
-Szuper lenne , ha megint megismernék valakit.Bár már rengeteg sportolót ismerek mégis úgy gondolom , hogy ez még nagyon kevés.Többet akarok.-magyarázkodtam
-Telhetetlen.-mosolyodott el Sebastian
-Csak egy kicsit.
-Nyugi.Nem ítelek el.Annyi sportoló barátot szerzel amennyit csak akarsz.
-Köszi Sebastian, édes vagy.-indultam el
Néhány perc sétálás után összetalálkoztam Mikko Koksliennel.Egy ideig csak néztem csendben a sportolót , majd megszólaltam.
-Te vagy Mikko Kokslien.-jelentettem ki
-Bizony én vagyok.Te pedig.....-beszélt hozzám a norvég sportoló
-Krystal Jedrick vagyok.-árultam el a nevem.
-De gyönyörű neved van.Hogy lehet becézni?-kérdezte 
-Engem Krysnek becéznek.
-És  milyen származású vagy Krys?-kérdezősködött Mikko
-Tippelj.-mondtam nevetve a sportolónak.
-Talán amerikai?-tippelt kérdezve
-Félig amerikai és félig szlovák.-mosolyogtam rá
-Szlovákra biztosan nem gondoltam volna.-leplezte le magát
-Pedig a szlovák anyukám lévén félig szlovák vagyok.-árultam el
-Akkor szlovák állampolgár vagy?
-Mint előbb is mondtam, igen a szlovák anyukám lévén.-mosolyogtam
-Jó volt téged megismerni Krys.Remélem , hogy majd még lássuk egymást.-búcsúzott el tőlem Mikko
-Én is nagyon örülök, hogy megismertelek.És mindennél jobban vágyom rá , hogy még találkozunk.-mosolyodtam el halványan
-Légy optimista.-mosolygott
Másnap reggel ismét mentem ki a versenyre.Most szépen elkísértem Sebastiant a sáncig.A síugró rész után összetalálkoztam Bill Demonggal.
-Bill Demong.-kiáltottam  a nevét
-Igen.-felelte.-És benned kit tisztelhetek?-kérdezte az amerikai északi összetettező
-Krystal Jedrick vagyok.Becézve Krys.-mondtam rögtön a becenevem is
-Amerikai vagy?
-Félig amerikai vagyok az apukám lévén , és félig szlovák az anyukám lévén.De szlovák állampolgár vagyok.-magyarázkodtam
-És kivel jöttél Sonnachba?-kérdezte az amerikai
-Az anyukám ex-barátjával.Őt úgy hívják , hogy Sebastian Haseney.-meséltem
-Sebastian az ex barátja az anyukádnak?Pedig eddig még nem láttalak északi összetett versenyeken.-lepődött meg a férfi
-Voltam már északi összetett versenyen.Nem is egyszer.És Északi sí világbajnokságon is voltam.
-Mikor?
-Legutoljára éppen Sapporoba.-mosolyodtam el amikor a sapporoi időtöltéseimre gondoltam
-És tetszett a világbajnokság?-kérdezte az amerikai sportoló
-Igen.Nagyon tetszett megismertem néhány új embert.Remekül éreztem magam a japán városba.-meséltem
-Csodás lehetett.És te is sportolsz?
-Nem.Apukám szerette volna, de én inkább a médiába szeretnék dolgozni.
-Hány éves vagy most?-kérdezte
-13.-feleltem egyszerűen
-És már most tudod , hogy a médiába akarsz dolgozni?-kérdezte meglepetten
-Igen.Vagy újságíró , vagy pedig műsorvezető akarok lenni.Vagy esetleg szóba jöhet a riporter.
-Összes jó választás lenne.És riporternek milyen ágazata?
-Sport riporter.Az jól hangzik.-biztattam magam
-Lehet, hogy pár év múlva te fogsz interjút készíteni velem.-nevetett Bill
-Lehet.-nevettem fel
-Remélem, hogy még találkozunk Krys, de most már már sajnos mennem kell.-búcsúzott el 
-Oké.Szia.-köszöntöttem és elindultam megkeresni Sebastiant
Sebastiant nem találtam , de helyette Mario Stecherrel találkoztam.
-Mario.-örültem meg amikor megláttam.
-Szia.
-Krystal Jedrick vagyok.-mutatkoztam be
-Nagyon szép neved van.-dicsérte a nevem
-Köszönöm.Anyukám akarta ezt a nevet adni.-meséltem
-Anyukád amerikai?-kérdezte
-Nem.-bologattam.-Anyukám szlovák , az apukám amerikai.
-És hol élsz?
-Eddig éltem Szlovákiába , majd az anyukámmal Sebastianhoz költöztünk Németországba, most pedig megint visszaköltözünk.-magyaráztam
-Sebastian?
-Sebastian Haseney.
Néhány perc beszélgetés után tovább kerestem Sebastiant.
-Hát itt vagy.-mosolygott Sebastian mikor meglátott
-Igen.-feleltem.-Már kerestelek.
-Én is kerestelek már.És most megtaláltalak.Van egy hírem.
-Mi az?-kérdeztem meglepetten
-Anyukád hívott , hogy még ma vigyelek haza, de rábeszéltem , hogy  egy napot még maradj itt , mert holnap is lesz verseny.-magyarázkodott Sebastian
-Szuper.-mosolyodtam el
Másnap ismét mentem ki az utolsó versenyre.Sebastian megmutatta , hogy hol van Ronny Ackermann, de én sajnos alig 1 percre láttam, amig Sebastiannal váltott néhány szót.A versenyen elégé unatkoztam,azonban hirtelen arra kaptam fel a fejem , hogy Hannu Manninen-nel készítenek interjút.Az interjú után odamentem Hannuhoz.
-Szia.
-Szia.-kaptam választ
-Krystal vagyok.2 éve találkoztunk Ramsauba.
-Lehetséges.-mosolygott
-Laura intézte a találkozót.-mondtam a nő nevét , hátha eszébe jut a finn sportolónak
-Ahh.Igen.Emlékszem.Hogy vagy kicsi lány?-kérdezte nevetve
-Remekül.
-Kivel vagy itt?Anyukáddal?-kérdezte
-Nem.Sebastian Haseney-vel, anyukám ex-barátjával.-válaszoltam.-És tudod, hogy hol is jártam?
-Na hol?
-Torinóba.-meséltem boldogan
-Gondolom , hogy örök emlék marad.-mosolyodott el
-Abban biztos vagyok.-mosolyogtam
Másnap szomorúan szálltam be Sebastian autójába.Nagyon jól tudtam , hogy ezzel véget érnek az utazásaim az anyukám nélkül.Bár Sebastian nem rokonom, de mégis nagyon fontos nekem.És én is neki.Azt mondta, hogy úgy szeret , mintha  a lánya lennék.Csendben ültem mellette az autóba, az egész úton azon gondolkoztam , hogyan búcsúzzak el tőle.Mit mondhatnák neki?Elszakadunk egymástól és lehet , hogy soha többet nem látom.Igaz eleinte utáltam, gyűlöltem , most mégis úgy érzem , hogy hiányozni fog.Sebastian leparkolt az autóval, én szomorúan ránéztem.
-Mit is mondhatnák.-sóhajtott fel
-Hiányozni fogsz.-öleltem át
-Te is nekem.De nyugi majd még lássuk egymást.-mondta és én szomorúan lehajtottam a fejem.-Ne szomorkodj.Gondolj azokra a napokra amit együtt töltöttünk.
-Oké.
Kiszálltam az autóból, az ajtóból visszafordultam és még egyszer visszaintettem neki.

13.fejezet- Sapporo 2007

Krystal

Egyedül ültem a repülőn.Útban voltam Sapporo felé.Ez az első világbajnokság ahová az anyukám nélkül utazok.Nagyon jól tudtam , hogy Sebastian vár rám, de mégis nagyon furcsa és kissé ijesztő érzés fogott el.
A repülő landolása után átszálltam a Sapporoba tartó buszra.
-Szia.Leülhetek?-mutatott a mellettem lévő üres ülésre egy fiú
-Persze.-válaszoltam és tovább olvasgattam a símagazinomat
-A világbajnokságra mész?-kérdezte
-Igen.Ott fogok találkozni az anyukám barátjával Sebastian Haseney-vel.-adtam választ,miközben fel sem néztem a magazinból
-Még ismersz valakit?-kérdezte kíváncsian
-Hát jó pár embert.-feleltem,de még mindig nem néztem rá.
-Elmondanád?
-Persze.Ismerem Janica Kostelicet, Janica bátyját Ivica Kostelicet,Hannu  Manninent, Adam Malyszt,Ariana Folist,Michael Greist,Bode Millert,Riita Liisa Roponent,Alexander Legkovot,Helena Jonssont,David Ekholmot,Martin Schmittet,Anders Jacobsent,Magdalena Neunert és Ekaterina Iourievat.-soroltam a neveket
-Egész listád van.-mosolygott
-Aha.-válaszoltam egyhangúan
-Nicholas vagyok.-nyújtotta  a kezét
-Krystal vagyok.-árultam el nevem
-Én is ismerek sportolót.
-Kit?-kérdeztem érdeklődve
-Tobias Angerert.
-Komolyan ?-néztem a szemébe
-Igen. Tobiast már körülbelül egy éve ismerem.-dicsekedett
-Imádom Tobias Angerert. Bárcsak találkozhatnák vele.-sóhajtottam fel
-Én elintézem neked. Szívesen bemutatom .-ajánlotta fel
-Szuper. Annak nagyon örülnék.
-Akkor keress majd meg.-állt fel miután megállt a busz
-Oké.-mosolyogtam rá és leszálltam a buszról

-Sebastian.-ugrottam a  férfi kezébe.
-Már nagyon vártam rád.-mosolygott-Milyen volt Antholz?
-Nagyszerű.Megint találkoztam Michael Greisszel.Megismerkedtem Magdalena Neunerrel és Ekaterina Iourievával.-meséltem neki miközbe sétáltunk a hotel felé.
-Akkor biztosan mozgalmas heted volt.-mosolygott őszintén
-Hát valóban  mozgalmas hét volt.De remélem ez a hetem mozgalmasabb lesz. Hiszen ez Sapporo.-mondtam nagyon boldogan
-Figyelj.Anyukád kérésére van néhány szabály amit elkell mondanom.
-Oké. Figyelek rád.-néztem a szemébe
-Nem kóborolhatsz egyedül,kilenckor takarodó, és mindennap muszáj néhány órát tanulnod.-sorolta Sebastian a szabályokat
-Ennyi?-kérdeztem
-És a legfontosabb amit tudnod kell.-kezdett beszélni
-Mi az? Mit kell tudnom?-kíváncsiskodtam
-Nem kell betartani a szabályokat.-mosolygott
-Komolyan?-lepődtem meg
-Igen. Csak egy kérésem van.-símogatott meg
-Mi az a kérés?-kérdeztem
-Igyekezz nem elveszni.És vigyáznunk kell,mert ha lebukunk,akkor mindkettőnk bajba lesz.-nevetett
-Vigyázok.Esküszöm.-mentem ki a hotelból
-Érezd jól magad.-kiáltott utánam.
Az első néhány napomon szinte nem történt semmi, versenyre jártam, Sebastiannal  rengeteget beszélgettünk.Mesélt róla, hogy komolyak a tervei az anyukámmal és , hogy én is nagyon fontos vagyok neki.Azt is elárulta,hogy szeretne egy gyereket az anyukámtól.Bár ezzel a kijelentésével nálam nem volt igazán nyerő.Sebastian néhány arc kifejezésemen nevetett.Ő megértette, hogy velem nem lehet beszélni a gyerekekről, hiszen magam is csak egy 13 áves lány vagyok.
Másnap vidáman keltem.Még öt nap van a világbajnokságból.Még öt napot Sebastiannal tölthetek , és még öt napot nem kell szabályokkal törődnöm.Egyedül hagytam el a hotelt, Sebastian már rég elment edzeni.Ahogy körbe néztem Sapporo gyönyörű , hólepte táján feltűnt egy ismerős fiú.
-Szia Nicholas.-köszöntöttem  a  fiúnak , de ő csak csendbe felém fordult
-Jéj.Szia Krystal.-mondta meglepetten
-Akkor bemutatsz neki?-kérdeztem magabiztos hangon
-Kinek?-játszotta a hülyét
-Tobiasnak.Azt ígérted , hogy bemutatod nekem.-tettem szóvá neki
-Tudom , hogy mit ígértem .- szólalt meg zavartan a fiú.-Most lett vége  a versenynek és nem nyert.Biztosan rossz kedvű lesz.- magyarázkodott mintha annyira ismerné a sportolót
-Én most akarom megismerni.-jelentettem ki ellenmondást nem tűrve
-Hát jó.-sóhajtott.-Ha szeretnéd akkor most muttatom be neked.-sóhajtott újra és az arcánlátszott az aggodalom
-Ne sóhajtozz.A szavadat adtad , hogy bemutatod nekem. Ne inogj meg az utolsó pillanatba.-közöltem ridegen
-Akkor menjünk.-mondta a még mindig zavart fiú
Nicholas nagyon lassan , bátortalanul sétált mellettem.Ellentétbe a fiúval én magabiztos léptekkel  közeledtem a sportolókhoz.
-Tobias Angerer.-kiáltottam a férfinak
-Krystal ne hívd ide.-könyörgött halkan a fiú, de akkor már későn könyörgött , mert a német sportoló megérkezett mellénk.Amint ránéztem láttím , hogy nincs jó kedve , sőt dühös.
-Igen?-kérdezte mosolyogva , bár én láttam rajta , hogy ez csak kényszer mosoly.Bár ki ne lenne dühös, ha éppen veszített.
-Akkor bemutatsz?-néztem a fiúra , aki csendben állt.-Nem?Akkor majd én magamat.Krystal Jedrick vagyok.Nicholas azt mondta , hogy ismer , és én is meg akartalak ismerni téged.-beszéltem a sportolóhoz.
-Várj.-állított le Tobias.-Milyen Nicholas?
-Hát ő.-mutattam a fiúra, akinek az arca vöröslött a szégyentől.
-De én őt nem ismerem.És egyáltalán nincs jó kedvem.Úgy hogy gyorsan mond , hogy mit akarsz.-közölte ridegen
-Semmit.-feleltem és nagyon ügyeltem, hogy a sportoló felfigyeljen  a csalódott válaszomra.-Egy egész " listányi " sportolót ismerek és egy sem bánt még velem így.- a monológom után távoztam
Ahogy mentem a hotel felé elekzdtem gondolkozni.Bizonytalan lettem, hogy Sebastiannal  meg e beszélhetem ezt a dolgot.Elvégre ő nem az apukám, nem az én problémáimmal kell foglalkoznia..Az apukámat se hívhatom fel, mert ő nagyon haragszik rám.Ennek oka van.Az egyik ilyen ok, hogy nem mentem el az esküvőjére, a másik , hogy állandóan lemondom  a találkozóinkat.Legutóbb éppen Sonnach és Sapporo miatt.Beérve a hotelba megpillantottam Sebastiant.
-Mi a baj kicsi lány?
-Beszóltam Tobias Angerernek.-árultam el
-Mi? Miért?-lepődött meg a férfi
-Hát minden ott kezdődött , hogy találkoztam egy fiúval a buszon.-kezdtem és elmeséltem neki az egész történetet.
Sebastian végig figyelmesen nézett rám.
-Már nagyon megbámtam amit tettem.-sóhajtottam fel csalódottan
-Rendbe.Semmi baj.-nyugratott Sebastian.-Majd próbálok találkozót intzni a tobiasszal.Addig nyugodtan élvezd a  a világbajnokságot.
Sebastian nagyon aranyosan  kiállt értem.Másnap ismét elhagytam a hotelt.Ismét egyedül, lehajtott fejjel, csendben , magányosan.Azonban  a nyugodt sétámat  egy sajnálatos baleset zavarta meg.A figyelmetlenségem miatt beleütköztem egy várakozó férfiba.
-Nagyon sajnálom.-szólaltam
-Semmi baj.-válaszolt a férfi.-előfordul az ilyen.
-De mindig velem?-néztem rá kíváncsian.-Krystal "Krys " Jedrick vagyok.-mutatkoztam be
-Simen Ostensen vagyok.-mosolygott a férfi
-Egy norvég.-örültem meg
-Igen norvég vagyok.De azt nem tudom ,hogy te milyen származású vagy.Talán amerikai?
-Félig amerikai vagyok az apukám lévén, és félig szlovák az anyukám lévén.-magyarázkodtam.-De  a norvégoknak szurkolok.
-Kis norvég drukker.-nevetett
-Megfertőzött a norvég imádat.
-A családoddal vagy Sapporoba?-kérdezte
-Mondjuk rá.Az anyukám pasijával Sebastian Hasaney-vel vagyok itt.-válaszoltam a sportoló kérdésére
5 nappal később elérkezett a világbajnoksága zárónapja.Este bementem  Sebastianhoz, és csodával határos módon ott volt Tobias Angerer is.
-Krys ,ő Tobias Angerer.-mondta Sebastian.
-Tobias, ő Krystal ,ő a barátnőm lánya.-mutatott be
-Szeretnék bocsánatot kérni.-vettem át a szót Sebastiantól
-Nem haragszom.De mért nem szóltál, hogy ki vagy.-mosolygott Tobias
-Bocsánat.
-Gyönyörű neved van.Ki adta neked?
-Köszönöm.Anyu választotta.-feleltem
-És Krysnek becéznek?
-Igen.
-Örülök Krys, hogy megismertelek..-búcsúzott el
-Én is nagyon örülök.
Másnap este indultunk vissza Németországba.Sebastian elmondta, hogy  mire hazaérünk Németországba is este lesz.

12.fejezet -Antholz 2007

Krystal

-Krys drágám.-símogatott meg az anyukám
-Tessék?-pislogtam rá fáradt szemekkel
-Megérkeztünk Antholzba.-figyelmeztett 
-Karina.-kiáltottam.-Megérkeztünk.
A barátnőm álmosan rámnézett.
-Mi történt?-dörzsölte a  szemét
-Megérkeztünk Antholzba.-mondtam újra
-Szuper.-mosolygott Karina
-Remélem találkozhatok Magdalena Neunerrel.-magyaráztam a barátnőmnek
-Drágám inkább olvass.-nyújtotta a símagazinomat az anyukám
-Nahát.-akadt meg a szemem rögtön az egyik cikken
-Mi az?-nézett rám Karina
-Raphael Poiree.-mondtam tágra nyílt szemekkel
-Mi van vele?-kérdezte az anyukám
-Norvég felesége van.-feleltem meglepetten
-Nem tudtad?-kérdezte Karina,aki meg se lepődött az előző válaszomon
-Hát éppenséggel nem tudtam.-válaszoltam a barátnőmnek
-Fordíts egyet drágám.-símogatott meg az anyukám
-Egy cikk Michael Greisről.-mondtam miután fordítottam az újságba egy oldalt.
-Bizony drágám.-mondta az anyukám
-Esélyes?-kérdezte Karina
-Igen esélyes.-válaszoltam.-De.....-kezdtem folytatni a szövegemet ,és Karina is ,és persze az anyukám is tudta,hogy ez egy nem jó "de ".-Ole Einar Bjoerndalen is esélyes.Sajnos.
-Krys ne legyél ennyire gonosz.-sóhajtott az anyukám
Elfoglaltuk a hotel szobáinkat és kimentünk megnézni a versenyt.A verseny után szúrós szemekkel az anyukámra pillantottam.
-Én meg mondtam.
-De nézd csak.-mutatott.-Greis hamarosan indul el.A bejárat előtt elkaphatod.-ajánlotta
-Oké anya.-válaszoltam és oda futottam a bejárathoz.
-Szia.-köszöntöttem  a német sportolónak
-Szia Krys.-mosolygott rám.-Kivel jöttél Antholzba?
-Anyukámmal és a legjobb barátnőmmel.-meséltem neki
-Németországból jöttél?-utalt arra ,hogy anyukám Sebastian Haseney baránője
-Nem.Svédországból jöttem.Areba voltal alpesi sí világbajnokságon.-magyaráztam a sportembernek
-Olyan eredmény született amit vártál?
-Nem.Vagyis majdnem.Bode Miller sajnos nem nyert.-húztam el a szám 
-Miller rajongó vagy?-kérdezte meglepetten
-Igen.Már nagyon nagyon régóta Bode Miller nekem a Number One.-magyaráztam mosolyogva
-Mennyi az a nagyon régóta?-kíváncsiskodott
-Anyukám azt mondta,hogy már Salt Lake Citybe neki szurkoltam.
-Akkor már olyan 5 éve elnyerte a szíved.-mosolygott
-Igen.-feleltem 
Még néhány percet beszélgettünk utána visszaindultam az anyukámhoz ,és persze Karinához.Egész visszavezető úton vadul gondolkoztam.
-Norvégok.-sóhajtottam fel halkan.-Hülye norvég imádat.
-Az betegség?-néztem az anyukámra
-Mi?-kérdezte meglepetten
-A norvég imádatom.-sóhajtottam
-Nem.Ez nevezik rajongásnak.-simogatta meg a fejem az anyukám
-Biztos?
-Igen Krys.Teljesen biztos vagyok benne.-mosolygott rám
-Krys.-szólalt meg Karina
-Tessék?-fordultam felé
-Ott van Ole Einar Bjoerndalen.-mutatott nevetve a  barátnőm
-Őt utálom.-közöltem hidegen
Anyukám és Karina nevetni kezdtek,hiszen nagyon jól tudták,hogy utálom Bjoerndalent.
-Te mindent pénzt megérsz.-mondta az anyukám
-Tudom.-mosolyogtam rá
Este rábeszéltem az anyukámat,hogy vigyen ki engem és Karinát.Titkon,na jó.Nem is annyira titkon,abba reménykedtem,hogy találkozok valami sportolóval.
-Kiszemelt áldozat?-vetette rám kíváncsi pillantását Karina
-Jó lenne találkozni Magdalena Neunerrel.-mondtam őszintén
-Nagyon szeretnél?-kérdezte az anyukám,miközben láttam ,hogy mosolyra húzódik a szája.
-Igen anya.-vetettem rá a lehető legaranyosabb pillantásom
-Ott van Magdalena Neuner.-mondta Karina
-Hol?-néztem körbe
-Arra drágám.-fordított meg az anyukám
-Lena Neuner.-kiáltottam utána ,a szőke német sportoló felém fordult.
-OHH...Szia.-mosolygott.-Hogy hívnak.
-Krystal vagyok.Nagy rajongód.-meséltem a sportolónak
-Szuper.Köszönöm a  bizalmat.-mosolyodott el.-A nevedből ítélve nem olasz vagy.
-Nem félig szlovák vagyok,mert az anyukám szlovák,és az amerikai apukám lévén félig amerikai is vagyok.-magyarázkodtam
-És kiknek szurkolsz?
-Németeknek,oroszoknak és a norvégoknak.De figyelem a  szlovákok eredményeit is.-válaszoltam
-Mert szlovák vagy.-mosolygott
-Igen.
-Gyakran utazol biathlon versenyekre?-kérdezte
-Elég gyakran,de épp olyan gyakran utazok sífutó versenyekre,északi összetett versenyekre,alpesi sí versenyekre és síugró versenyekre.-magyarázkodtam
-Régóta utazol?
-Egy ideje.De 2005-től komolyabban.Gyakrabban vagyok úton.

1 héttel később

-Gyere kicsim.-fogta meg a kezem az anyukám
-Ne.-engedtem el a kezét
-Mért?-kérdezte meglepetten
-Már 13 éves vagyok.Ne fogd a kezem.-néztem a szemébe
-Ahogy akarod.-törődött bele az anyukám
Ahogy sétáltunk ki a telefonom csörgésére lettem figyelmes.
-Sebastian hív?-kérdezte Karina
-Nem.-válaszoltam
-Akkor valamelyik sportoló haverod?-állt meg velem szembe Karina
-Nem.
-Akkor ki?-kérdezte már kissé ingerülten
-Tipikus kamasz.-gondoltam
-Apukám.-adtam a tudtára
-Mit akar?-kérdezte az anyukám
-Amíg nem vettem fel , addig nem tudom.-adtam egyszerű választ
-Ez igaz.-mondta Karina
-Akkor vedd fel.-ajánlotta az anyukám

-Tessék?-szóltam a telefonba
-Krys drágám.-hallottam az apukám vidám hangját
-Mit akarsz?
-Nincs kedved eljön velem és Leahval Olaszországba?
-Mikor?-kérdeztem
-2 hét múlva.-kaptam meg a választ
-Nem tudok elmenni.-válaszoltam ,amint meghallottam a dátumot
-Mért?
-2 hét múlva Sonnachba megyek Sebastiannal.-válaszoltam őszintén
-Inkább Sonnachba mész,mint hogy velem jönnél ?-hitetlenkedett az apukám
-Ne haragudj.Ezt már korábban megbeszéltük.
-És akkor előtte?-próbálkozott
-Sajnálom,de nem.
-Mért nem?
-Holnap Sapporoba utazok .
-Anyuval?
-Nem.Ő Karinával haza megy.-válaszoltam
-Egyedül mész?-kérdezte meglepetten
-Igen.De Sebastian ott lesz és ő majd figyel rám.-magyaráztam , mintha ez a dolog természetes lenne
-Ugye tudod,hogy ez nem normális dolog,hogy egy 13 éves lány egyedül utazgat.
-Nem kell ez az álszent duma.-mondtam
-Krys.Én tényleg aggódom érted.
-Aha biztos.Apa ne haragudj ,de mennem kell.-tettem le a telefont

Visszamentem az anyukámhoz,aki Karinával beszélgetett.
-Na mit akart?-kérdezte az anyukám
-Azt akarta , hogy menjek vele illetve velük Olaszországba.
-Mikor?-kérdezte Karina
-Először azt akarta,hogy 2 hét múlva.De mondtam neki,hogy Sonnachba megyek ,akkor meg azt találta ki, hogy menjünk korábban.
-És mit mondtál neki?
-Azt,hogy holnap már Sapporoba vagyok "érdekelt".-mondtam és kettesbe hagytam őket
Néhány méterrel arébb találkoztam egy sportolónővel,aki nekem eddig még "ismeretlen volt".
-Elnézést.-szólítottam meg.-Ekaterina Iourieva?
-Igen.-fordult meg a nő .-És te vagy...
-Krystal Jedrick.Becézve Krys.
-Amerikai vagy?-kérdezte.-Mert a neved szerint....
-Csak félig vagyok amerikai.-válaszoltam,bár ez a kérdés már nagyon fárasztott
-Hát  hogy -hogy?
-Apukám amerikai,de az anyukám szlovák.-válaszoltam.-Gratulálni szeretnék az eredményeidhez.
-Köszönöm szépen.-mosolygott
Másnap reggel én nagyon korán indultam,hiszen a repülőm kora reggel indult  Sapporoba.
-Vigyázz magadra.-adott puszit az anyukám
-Vigyázok.És persze Sebastian is fog rám vigyázni.-mosolyogtam és felszálltam a repülőre.

11.fejezet - Are 2007

Krystal

-Karina gyere.-húztam ki a szobámból a barátnőmet
-Mikor indulunk Areba?-kérdezte
-Most.-válaszoltam
-Anyukáddal megyünk?-kiváncsiskodott Karina
-Igen.-válaszoltam.-És remélem találkozok Bode Millerrel és Janica Kosteliccel.
-De hiszen a Janica visszavonult.-szólt közbe  Karina
-De a bátyját elkíséri a versenyekre.-mondtam
-Nagyon magabiztos vagy.-mondta Karina
-Tudom.-válaszoltam
-Krys mindig ilyen magabiztos.-válaszolta az anyukám
-Sabrina néni  mikor érkezünk meg  Areba?-kérdezte Karina
-Repülővel néhány óra alatt oda érünk.-mondta az anyukám
-Krys te ugye szereted Aret?-nézett rám Karina 
-Még soha sem jártam itt.-válaszoltam
-Viszont  Svédországba már jó párszor jártál.-figyelmeztetett a barátnőm
-Igen.-feleltem.-És Svédországot nagyon szeretem.
-Gaelliver biztosan örökre a szivedbe marad.-mondta az anyukám
-Nem csak Gaelliver,hanem a többi helyszin is.-válaszoltam-Ez a hely éppen olyan fontos a szivemnek mint a többi.
-Biztosan van ami fontosabb.-nézett rám  az anyukám
Hihetetlen volt,hogy a saját anyukám kérdezett tőlem ilyent.
-Nincs.- válaszoltam
-Akkor olyan hely ahová nagyon szívesen eljutnál?-kérdezte a  barátnőm
-Ez könnyű.-feleltem.-Vancouver.Ott akarok lenni az olimpián.
-Rendbe.Akkor Vancouverig nem utazunk sehova.-nézett rám komolyan az anyukám
-De anya.Ne tedd ezt velem.-néztem rá könyörgően
-Sokkal több időt lehetnél az iskolába.-szólalt meg újra  az anyukám
-Én utazni akarok.-jelentettem ki nyomatékosan
-Nyugalom Krys.Csak vicceltem.
-Még rengeteget akarok utazni.-mondtam magabiztosan
-Ez az életed?-nézett rám Karina
-Igen.Az utazások ,de legfőképpen a síversenyek teszik ki az életemet.-magyaráztam 
-És már kétszer szerepeltél a símagazinba.-mondta irigykedve Karina
-Egyszer Bode Millerrel,másodszor pedig Alexander Legkovval.-dicsekedtem
-Krys te annyira szerencsés vagy.-sóhajtott Karina
-Tudom.És remélem ,hogy még szerencsésebb leszek.-bizakodtam
-Sok sikert hozzá.-mondta Karina
-Anya.Ott van Aksel Lund Svindal.--mutattam a férfira
-Bizony kicsim ő az.-nézett végig a férfin többször is az anyukám
-Csak nem felkeltette az érdeklődésed?-néztem rá-Mi lesz Sebastiannal?
-Talán egy kicsit.-válaszolta,majd felsóhajtott.-Sebastian.
-Anya.-néztem rá.
-Tudod Krys én Sebastiant szeretem.-mondta az anyukám
Félve Karinára pillantottam,aki szintén nem értette az anyukám viselkedését.Délután Karinával elmentünk megnézni a versenyt.
-Gondolod találkozni fogsz Bode Millerrel?-nézett rám Karina
-Nagyon nagyon bízom benne.-magyaráztam.
-Van olyan akit egyáltalán nem szeretnél megismerni?-kérdezte nagyon kiváncsian Karina
-Lindsay Vonn-nal.-adtam gyors választ
-Krys nézd.-mutatott Karina a hátam mögé
-Tessék?-fordultam meg,majd megláttam anyukámat ,ahogy Aksel Lund Svindallal beszélgetett,elég közeli kapcsolatba.-Na szuper.
-Sebastian mit fog ehhez szólni?-kérdezte Karina
-Hát biztosan nem fog örülni.-jósoltam
-Reméljük nem lesz igazad.
-Mért?-néztem rá
-Ha az anyukád nem akarna elvinni,akkor a Sebastian elvisz téged akárhova.-magyarázta a barátnőm
-Igazad van.-mosolyogtam rá
Este visszamentünk a hotelba.Anyukám zuhanyozott.Karina  a tévét nézte és pedig a telefonom játszottam.
-Héj.-akadtam ki
-Mi történt?-fordult meg Karina
-Bele hívott a játékomba.-válaszoltam
-Ki?
-Sebastian.-válaszoltam
-Akkor vedd fel.Lehet valami fontosat akar mondani.-ajánlotta a barátnőm

-Tessék?-szóltam az autóba
-Krystal.-hallottam Sebastian kissé dühös hangját
-Igen.-szólaltam meg
-Menj fel az internetre.-utasított
-Rendbe.-válaszoltam és leültem a laptopom elé
-Keresd ki egy cikket Aksel Lund Svindalról.
-Milyent?-kérdeztem
-Mondom a címet, ''Aksel Lund Svindal Areba romantikázott".
-Oké.-írtam be a címet
-Muttasd meg majd az anyukádnal is.
-Rendbe.
-Amúgy milyen Are?-kérdezte már sokkal enyhébb,nyugodtabb hangon
-Nagyon tetszik.Remélem fogok találkozni Bode Millerrel.-magyaráztam
-Biztosan.-mondta kedvesen Sebastian 
-És már nagyon várom,hogy mehessek Sapporóba.-célozgattam
-Előtte még Antholzba mész.De utána láthatod Sapporót.
-Szuper lesz.
-Most már hagylak pihenni.Szia.
-Szia.-bontottam a vonalat

-Na?- nézett rám
-Ezt a cikket mondta.-mutattam a cikkre

"Aksel Lund Svindal Areba romantikázott
A híres norvég alpesi síző éppen Areba tartozkodik a világbajnokság miatt,de mégsem csak a síelésével vonja fel a figyelmet.A mai nap folyamán egy csinos szőke nővel látták romantikázni.Egy kis nyomozás után kiderítettük ,hogy a hölgy szlovák származású.Biztos információk szerint ő Sebastian Haseney német északi összetettező barátnője.Azt nem tudjuk,hogy a hölgy Aksel Lund Svindal miatt érkezett e Arebe.Ha igen, akkor reméljük ,hogy ő lesz Aksel Lund Svindal kabalája.De arra is kiváncsiak lennénk,hogy mit fog szólni Sebastian Haseney az "arei romantikázáshoz".

-Nem csoda,hogy dühös volt.-néztem Karinára
-Én sem csodálkozom.-válaszolta
-Bízzunk benne,hogy anyuval megoldják a problémát.Bár azt mondta,hogy Antholz után mehetek Sapporóba.
-Akkor elvisz téged mindenképpen.-mosolygott Karina
-Ahogy téged is.-mosolyogtam vissza

1 héttel  később

-Utolsó napunk itt.-mondtam Karinának
-És ma lesz a férfiak szlalomja.-mondta a barátnőm
-Remélem Benni Raich nyer.-fordultam felé
-Bízz benne és teljesülni fog.-mosolygott Karina
-Gondolod?-vettem rá egy  gyors pillantást
-Nem gondolom,tudom.-válaszolt őszintén
-De aranyos vagy.-öleltem át
-Anyukád és Sebastian megbeszélték a problémát?-kiváncsiskodott Karina
-Azt hiszem,hogy igen,de nem biztos.-válaszoltam
-Krys ott van Bode Miller.-figyelmeztett a barátnőm
-Valóban.-mosolyogtam amikor megláttam Bodet és intettem neki
-Vissza intett .-zsongott be a barátnőm
-Persze.Bode nagyon aranyos.
-Mutatott,hogy menj oda.-mondta a barátnőm
-Megyek is.-futottam Bode Millerhez
-Szia Krys.-mosolygott az amerikai alpesi síző.-Eljutotttal Areba?
-Igen.-válaszoltam.-Utána rögtön megyek Antholzba.
-Olaszország nagyon szép hely.Jártál már Olaszországba?Persze Torinón kívül.
-Nem.
-Valóban?
-Tényleg nem.Csak a torinói olimpia miatt mentem Olaszországba.-válaszoltam
-Akkor eddig merre jártál?-kérdezte mosolyogva
-Kontiolahti,Beaver Creek,Ramsau,Oberstdorf,Prága,Torinó,Gaelliver,Östersund és Bischohofer .-magyaráztam
-Kis világutazó.
-Nagyon szeretek világutazó lenni.-válaszoltam egy hálás mosollyal
A beszélgetés után visszamentem a barátnőmhöz.Ami a versenyt illeti Benni Raich nyert.
-Igazad lett.-nézett rám Karina
-Gondoltam.
-Tudtad.-mosolygott  a barátnőm
Nem sokkal a verseny után már indultunk is a reptérre.
-Tetszett Are?-kérdezte az anyukám
-Igen.Főleg mert találkoztam és beszéltem Bode Millerrel.-magyaráztam
Hátradőltem a repülő ülésén és felsóhajtottam.
-Csak néhány óra és megérkezünk Antholzba.-mondtam
-Várod?-nézett rám Karina
-Igen.Te várod?
-Nagyon,nagyon.-mondta a barátnőm.-Leia ott lesz Antholzba?-folytatta tovább a beszélgetést Karina
-Nem tudom.Azt tudom,hogy Sapporoba nem lesz ott.
-Nem mindenki olyan szerencsés mint te.-mondta az anyukám
-Megérdemlem,hogy utazzak.-néztem anyukámra
-Természetes,hogy megérdemled,de többet kellene lenned az iskolába is.-figyelmeztett az anyukám
-Nem értelek.
-Mondjuk,hogy a Sochi olimpiáról már haza se jőssz,mert elvisz téged egy sportoló magával.Akkor hol fogsz egyetemre járni?-kérdezte
-Hát ott ahol élni fogok.-adtam egyszerű választ.

10.fejezet-Bischohofer 2007

Krystal

-Drágám.-jött be az anyukám  a szobámba

-Tessék?-néztem rá
-Itt az ideje,hogy elkezdj készülődni.-mondta és kereste ki  a ruhámat
-Nem akarok menni.-közöltem
-Kicsim ne szórakozz.Te is meg vagy hivva   a vendégek közé.
-Nem érdekel.-válaszoltam
-Kapsz 25 percet.Addig készülj el.Vagy nem mehetsz el a világbajnokságokra .Érthető vagyok?
-Igen.-forgattam a szemem
Anyukám 25 perccel később bejött a szobámba.
-Nagyon jól áll rajtad az a ruha.-dicsért meg
-Biztosan.-sétáltam a tükör elé
-Krys.Ne légy ilyen bánatos.-simogatott meg majd átölelt
-Nem mehetnék el inkább a Tour de Skire?-tettem egy kétségbe esett próbálkozást
-Nem.Az esküvőre kell menned.-most először láttam ennyire magabiztosnak az anyukámat,nagyon meglepett vele
-Sabrina.-jött be a szobába Sebastian
-Tessék édes?-fordult meg az anyukám és megcsókolták egymást
-Itt van Leia az apukájával.
-Mit akarnak?
-Leia magával akarja vinni Kryst Bischohoferbe.-magyarázta Sebastian
-Mehessek.-könyörögtem
-Sabrina hadd menjen.-állt ki mellettem Sebastian
-Rendbe.-egyezett bele nagyon nehezen az anyukám
-Szuper.-pakoltam össze és már indultam is ki az autóhoz
-Jó szórakozást.-szólt utánam Sebastian
-Köszönöm.-válaszoltam
Beszálltam az autóba és átöleltem Leiát.
-Apu elvisz minket Bischohoferbe.Ez a 4sánc verseny záró versenye.-magyarázta Leia
-Szuper.-örültem meg-Te ott voltál az összes versenyen?-kérdeztem
-Igen.-bolintott rá.-Te hol jártál miótta nem találkoztunk?
-Gaelliverbe és Östersundba.-válaszoltam
-Kikkel találkoztál?
-Miből gondolod,hogy találkozta valakikkel?
-Biztos vagyok benne.-válaszolta
-Gaelliverbe Alexander Legkovval,Östersundba Helena Jonssonnal és David Ekholmmal.
-Legkovval láttalak egy magazinba.-mondta Leia.-Most is vannak terveid,hogy kivel akarsz találkozni?
-Persze , hogy vannak.Szivesen találkoznák Anders Jacobsennel.-mondtam
-Téged ismerve biztosan találkozol vele.-mondta Leia
-Remélem is .-bizakodtam
-Megérkeztünk.-szólalt meg Leia apukája.-Nézelődhettek.Addig én bejelentkezem.
-Oké.Megyünk.-fogta meg a kezem Leia és elfutottunk.
-Ma lesz a qualifikáció  és holnap a verseny.-néztem végig a programon.
-Akkor akár ma is találkozhatsz vele.
-Vagy akárki mással.-szóltam közbe
-Az is lehet.Vannak még jelöltjeid?
-Gregorral is szivesen találkoznák.-válaszoltam.-Esetleg valamelyik némettel.
-Pechedre nincs szlovák síugró.-mosolyodott el Leia
-Fogsz menni a világbajnokságokra?-kérdeztem
-Még nem tudom.Szerintem az északi sí vébére nem megyek.-sóhajtott fel
-Mert Sapporoba van?-kérdeztem
-Igen.e te biztosan ott leszel.
-Valóban ott leszek.-feleltem.-Sebastiannal együtt megyünk.
-Együtt a csapattal?-kérdezte meglepetten Leia
-Igen.-válaszoltam , mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon
-Nagyon jó neked.
-Szivesen elviszlek magammal.Karinát is viszem.
-nagyon jó lenne, csak nem tudom , hogy el e engednek.-mondta csalódottan Leia
A qualifikáció után a hotelba indultunk,de állandóan megfordultam,hogy lássam a sportolókat.
-Figyelj .-bökött oldalba Leia.-Az ott Adam Malysz és aki vele beszélget az ...
-Simon Ammann.-szóltam közbe
-Igen.-válaszolta  a barátnőm
-És ő ott Janne Ahonen.-mutattam a finn síugróra
-Látod Krys, hogy milyen jól értesz a sportokhoz.-nevetett Leia
-Apukám a sport szeretetére nevelt.-nevettem én is.
Másnap Leiával elindultunk a versenyre .Alig néztük néhány percce a versenyt kaptam egy sms-t.
"Apukád hívott.Nagyon dühös volt amiért nem mentél el az esküvőre .Készülj rá , hogy hívni fog."
-Ki küldte?-kérdezte Leia miután megmutattam neki az sms-t
-Anyukám.
-Nem félsz,hogy tényleg hívni fog?-kérdezte
-Nem félek.-feleltem.-Ide úgy se jön.A telefont meg nem muszáj felvennem.
-Nagyon optimista vagy.-mondta kissé aggódó hangon Leilani
-Leilani.-néztem rá.-Légy optimista.Most van az esküvője.Ha annyira azt akarta volna ,hogy ott legyek akkor eljött volna értem.-nyugtattam a barátnőm
-Krys neked ez lehet vicces,de nekem nem.
-Nincs félni valód.-mondtam nagyon magabiztosan
-Kitől örökölted a magabiztosságot?-kérdezte kiváncsian
-Anyukámtól.Ő volt ilyen magabiztos,amíg nem találkozott az apukámmal.-magyaráztam
-Te is ,hogyha férjhez mész akkor vissza fogod magad?-kérdezte
-Férjhez?-lepédtem meg.-13 éves vagyok.Az se biztos , hogy valamikor férjhez megyek.
-Rendbe.Akkor amikor idősebb leszel?
-Én soha nem fogom magam visszafogni.
-Ez a magabiztosság .-nevette el magát Leia
-Ezt a magabiztosságot soha,de soha nem fogom elveszíteni.
A verseny első fordulójára nem igazán figyeltem.Őszintén nem is igazán érdekelt.Állandóan a mobilom néztem ,amin már mindnél több  nem fogadott  hívás volt.A mobilom nézését akkor fejeztem be,amikor  Leia oldalba bökött.
-Tessék?-néztem rá
-Martin Schmitt.
-Ő?-kérdeztem
-Igen.-bologatott a barátnőm
-Menjünk oda.-fogtam meg  a kezét és ő minden szó nélkül követett engem.
-Martin Schmitt?-kérdeztem
-Igen.-válaszolta a férfi
-Krystal Jedrick vagyok.-mutatkoztam be.-Szeretnék egy autogrammot kérni.
-Rendbe.-egyezett bele és nyúlt a füzetemért.
-Képet is lehet?-kérdeztem miután aláírta a füzeteket
-Természetesen.-mosolyodott el
Készítettünk vele néhány fényképet utána vissza indultunk a helyünkre.Tovább néztük a versenyt és a 2.forduló iránt már sokkal nagyobb érdeklődést mutattam.
-Kinek szurkolsz?-kérdezte Leia
-Anders Jacobsennek.-válaszoltam ,de rám sem néztem a barátnőmre.A szemem állandóan a sáncon volt.-Te?
-Nem tudom.-választa őszintén
-Már megint.-sóhajtottam fel
-Mi megint?
-Megint hívott.Mért nem fogja fel,hogy ne akarok vele beszélni.
-Apukádról beszélsz?
-Ki másról?-néztem rá.-Persze,hogy róla.
-Légy optimista.-viccelődött 
-Az leszek.-mondtam kissé dühösen
-Krys nézd.-terelte el a figyelmem Leia-Ott van Anders Jacobsen
-Szuper.-rohantam el egyedül hagyva Leiát,közben még hallottam ,ahogy Leia felsóhajt.-Ez a lány.
-Anders Jacobsen ?-kérdeztem férfitól
-Igen.
-Krystal Jedrick vagyok.-mutatkoztam be
-Krystal.-ismételte meg a nevem.-Nagyon szép neved van.
-Köszönöm.Szeretnék gratulálni.-mondtam
-Köszi szépen.
-Kaphatnák egy autogrammot?
-Persze.-nyúlt a füzetért.-Krystal.-mondta miközbe írta alá a füzetett.-Ezt a nevet,hogy lehet becézni?
-Engem Krysnek becéznek.-válaszoltam egyszerűen
-Gyönyörű név.-mondta újra
-Köszönöm.-válaszoltam nagyon zavarba voltam.
-Szivesen.-mosolygott és elindult a díjátadásra.
Visszamentem Leiához.
-Na?-nézett rám
-Beszéltem vele.-válaszoltam
-Krys ez csodás.És milyen?
-Nagyon aranyos.-válaszoltam
-Megint csörögsz.
-Nem ez csak sms.-válaszoltam
"Csalódtam"
-Apukám küldte .-magyaráztam a barátnőmnek.
-Lányok.-lépett mögénk Leia apukája.-Itt az ideje,hogy induljunk.
-Maradjunk még.-könyörgött Leia
-Várjuk meg még a díjátadás.-csatlakoztam a könyörgéshez.
-De csak a díjátadást.
-Oké.
A díjátadás után elindultunk a hotelba,ahol összapakoltunk és hazaindultunk.
Csendben ültem az autóban.Állandóan az Anders Jacobsennel való találkozásomra gondoltam.Bárcsak többet beszélhettem volna vele.Néhány óra utazás után haza érkeztem.
-Köszönöm,hogy elvittetek.-hálálkodtam
-Nagyon szívesen.-mondta Leia
Bementem a házba.Sebastian és anyu a konyhába voltak és beszélgettek.
-Milyen volt?-kérdezte Sebastian
-Nagyon jó.Találkoztam Anders Jacobsennel és Martin Schmittel.
-Ez nagyszerű.-mosolygott az anyukám
-Csak azt sajnálom,hogy nem beszélhettem velük többet.
-Lényeg,hogy jól érezted magad.- mondta Sebastian

9.fejezet-Östersund 2006

(Krystal)

-Jó reggelt drágám.-ült le az anyukám az ágyam szélére
-Szia.-ültem fel és hatalmasat ásítottam
-Van egy meglepetésem.
-Valóban .Mi az?-kérdeztem élénken,hiszen amikor ezt meghallotta már egyáltalán nem voltam fáradt.
-Mivel Sebastian versenyre ment Norvégiába.-kezdett beszélni
-Tudom ott kezdődik a szezon.-szóltam közbe
-Folytathatom?-nézett rám kissé szúrós szemekkel
-Persze.-válaszoltam
-Úgy döntöttem , hogy elviszlek téged Östersundba .-közölte
-Biathlon?-kérdeztem
-Igen drágám.A szezonnyitó.-mosolygott az anyukám
-Köszi.-öleltem át.-Ketten megyünk?
-Igen drágám.Karinát nem értem el.Sebastian meg versenyre ment.
-Mikor indulunk?-kérdeztem
-Hamarosan.Felöltözöl és mehetünk.-ment ki a szobából
Azonnal öltözködni kezdtem,bementem a fördőszobába fogat mosni és megmosakodni.
Néhány perccel később bementem az anyukám szobájába.Anyu megfordult és rám mosolygott.
-Mehetünk drága?
-Már elkészültem.
-Szuper.Akkor gyere.-fogta meg a kezem és elindultunk az autóhoz.
Már uton voltunk amikor újra megszólalt az anyukám.
-Nem furcsa?
-Mi?-kérdeztem értetlenül
-Hogy megint Svédországba utazol.-válaszolta
-Nem.Hiszen akkor Gaelliverbe utaztam.Most pedig  Östersundba.-magyarázkodtam
-Van valami vágyad?-nézett rám
-Találkozni szeretnék Helena Jonssonnal.-mondtam
-Valóban?
-Igen.Nagyon jó lenne.Annyira szeretném ha találkoznák vele.
-Biztos vagyok benne , hogy találkozol vele.A céljaid mindig eléred.-mosolygott 
-Gondolod sokra viszem?-kérdeztem az anyukámat
-Biztos vagyok benne.
Pár órával később megérkeztünk Gaelliverbe.Anyukám leparkolt az autával és én rögtön kipattantam.Rohantam volna el, de anyukám utánam szólt.
-Hova kisasszony?Először bejelentkezünk azután mehetsz nézelődni.Megegyeztünk?
-De anya.-sóhajtottam.
Duzzogva indultam az anyukám után.Örökké valóságnak tűnt az a néhány perc mire bejelentkeztünk.Együtt elhagytuk a hotelt.
-Veszünk símagazint?-kérdeztem
-Persze drágám.-mondta és azonnal vett is egyet
-Köszi.-vettem el tőle az újságot és azonnal elkezdtem olvasni.
-Érdekes?-kérdezte
-Nagyon.Egyszerűen imádom.Ez a rész csodás.-mosolygtam miközben tovább olvastam  a cikket
-Ki ilyen érdekes?
-Anna Carin Olofsson.-feleltem
-Ő is svéd.-mondtam az anyukám
-Tudom. Csak ő idősebb , mint a Helena.
-Igazad van drágám.-símogatta meg a hajamat az anyukám
Este visszamentünk a szálláshelyre.Anyukám zuhanyozott én pedig a mobilján játszottam.Közben kapott egy sms-t.Kiváncsian olvasni kezdtem.
"Kevés az esély rá , hogy addig találkozunk még , úgyhogy kérlek gyertek el Sapporoba."
A feladóra se kellett néznem .Nagyon jól tudtam, hogy Sebastian küldte az üzenetet.Anyu kb 1 óra után kijött a fürdőből és én nyújtottam neki a telefont.
-Megyünk?-néztem rá
-Természetes.-válaszolta
-Anya.-álltam fel az ágyról.-Szerinted holnap találkozok a Helenával?
-Biztos vagyok benne.
-De ha mégse.-sóhajtottam fel
-Ha nem vele,akkor valaki mással.-bíztatott az anyukám
-Tényleg?
-Igen.Eddig még nem volt olyan hely, ahol ne találkoztál volna valakivel.
-De.-mondtam
-Hol?
-Kontiolahtiba.-válaszoltam
-Hidd el drágám , hogy Kontiolahti képezi a kivételt.
-Ígéred?
-Ígérem.-ölelt át
Reggel korán kelltem.Anyu sminkelt és pedig nagyon indulni akartam.
-Siess.-sürgelődtem
-Drágám nyugalom.-nyugtatott
-De a versenyt elkezdik nélkülem.-panaszkodtam
-Még van időnk.-mondta
-Nincs.Mindjárt kezdődik  a verseny.-rohantam ki
-Krys.Krystal.-kiáltott utánam az anyukám ,de nem érdekelt futottam ahogy bírtam.
Megfordultam, de anyu nem jött utánam.Bár hiába rohantam a verseny elejéről lemaradtam.Kissé csalódásként ért,hogy "megszöktem'' és mégis lemaradtam a verseny elejéről.Már majdnem vége lett a versenynek amikor az anyukám kilépett a hotelból.Ismét menekülni kezdtem.Átugrottam az egyik kerítést és hirtelen a versenyzők között találtam magam.Már nem volt meglepő , hogy  sportolók között sétálgatok.Most mégis aggódtam nehogy elküldjenek.Már azt is előre éreztem , hogy anyukám nem lesz igazán boldog ,sőt dühös  lesz amiért csak úgy elrohantam.
-Valami miatt bújkálsz drágám?-hallottam egy női hangot a hátam mögött
-Igen.Lerohantam az anyukám elől, hogy lássam a versenyt.-fordultam meg és elállt a lélegzetem amikor megláttam őt.
-Ilyent nem szabadna.-mosolygott rám
-Tudom.-mosolyogtam vissza
-Helena Jonsson vagyok.-nyújtotta a kezét
-Krystal "Krys" Jedrick.-fogtam meg a kezém.-És azért jöttem Östersundba , hogy veled találkozzak.
-Ez hízelgő.-símogatott meg.-Tetszik Östersund?
-Igen nagyon.
-Csak nem elragadott a versenyszellem.
-Nem szeretnék sportoló lenni.-válaszoltam
-És oka is van , hogy mért nem?-kiváncsiskodott
-Igen.Apukám egykor sportolt, de megsérült és abba kellett hagynia.Mivel én vagyok az egyetlen gyerekük rajtam próbált minden sport vágyat leélni.-magyaráztam
-A neved hallattán talán amerikai vagy?-tippelt
-Csak félig .Apukám amerikai ,anyukám szlovák.
Közben megérkezett az anyukám.Mutatott , hogy menjek a kerítéshez.Csalódottan sóhajtottam.A svéd sportoló csak mosolygott,majd megszólalt.
-Ha szeretnéd oda kísérlek.
-Köszi.-ölelte át
Amíg mentünk meséltem Helenának az eddigi kalandjaimról és persze arról , hogy anyukám jelenleg Sebastian Haseney-vel jár.
-Helena Jonsson.-mutatkozott be  a sportoló az anyukámnak
-Sabrina Smokova.
-Krys csodás kislány.-simogatott meg Helena
-Csak túl sok fantáziával.-sóhajtott az anyukám
-Minden gyereknek van fantáziája.-állt ki mellettem Helena
-Krys mindenkin túl tesz.
-Anya .-szóltam közbe.-Egy kicsit még Helenával maradhatnák?
-Hát...-kezdte az anyukám
-Felőlem maradhat.-mondta Helena
-Rendbe.2 óra múlva gyere vissza a hotelba.-utasított az anyukám
Az anyukám távozása után nem sokban megérkezett Helena barátja David Ekholm.Helena mutatott neki, hogy emeljen át a kerítés felett és férfi azonnal át is emelt.Nagyon jól tudtam , hogy ő is sportol.Miután engem letett átemelte a barátnőjét is.
-Ő Krys.-mutatott be Helena Davidnak.
-Kristina?-kérdezte David arról tippelve , hogy minek a becézéve a Krys.
-Nem Krystal.-válaszoltam
-Félig amerikai és félig szlovák.-magyarázta Helena
-Krystal nagyon szép neved van.-dicsért meg.
-Köszönöm.-mosolyogtam
Valamivel több mint két órát töltöttem Helenával és Daviddal.Helena nagyon szívesen hallgatta amiket az utazásaimról szóló történeteket.Majd végül eljutottam a torinó történesekeig.
-A szüleid elváltak?-kérdezte vissza Helena
-Igen.-válaszoltam.-Apukám újra nősül január 6.-án.
-Gondolom te ott leszel.-mondta David
-Igen.Engem sajnos meg hívtak.-sóhajtoztam.
-Csak nehogy megint megszük.-nevetett Helena.
A többi verseny nap nagyon gyorsan telt.Nagyon élveztem azt az időt amiket a versenyeken töltöttem.Minden estém úgy telt , hogy Sebastiannal beszéltem telefonon amíg az anyukám zuhanyzott.Majd sajnos eljött idő , hogy vissza kellett utaznunk Németországba.Ismét kirohantam a szállásról,amin az anyukám már csak a fejét rázta.Kerestem Helenát , hogy elbúcsúzzak tőle.A svéd sportoló éppen az egyik honfitársával beszélgetett és nekem úgy tűnt , hogy szívesen hagyja ott.
-Már mész haza?-érdeklődött 
-Igen.Haza kell utaznunk.-mondtam csalódottan.
-Ne légy csalódott.-biztatott .-Biztos találkozunk még.
-Remélem.-öleltem át
Mire visszaértem a hotelhoz anyuká már az autóban ült.
-Sebastian már otthon van?-kérdeztem kiváncsian
-Még nincsen.
-Hova megyünk legközelebb?-kérdeztem
-Együtt Areba.Te egyedül az apád esküvőjére.-mondta 
-Nem akarok menni.
-Ne most kezdj el hisztizni.-mondta az anyukám és begyújtotta az autót.