2012. november 25., vasárnap

1.fejezet-Kontiolahti 2005



(Krystal)
-Anya,hol van a rózsaszín kabátom?-kiáltottam ki a szobámból
-A szekrénybe kicsim.-szólt vissza az anyukám
Kinyitottam a szekrényt és kivettem a kabátomat.Tovább pakoltam a táskámba.Majd meghallottam az anyukám hangját.
-Krys azonnal gyere ide.-adta parancsba
Felálltam és átmentem a nappaliba.Körbe néztem,láttam,hogy szét vannak dobálva  a játékaim.
-Addig nem megyünk sehova,amig nem rakodsz össze magad után.-közölte  a feltételeket
-De nem én csináltam rendetlenséget.-védekeztem
-Persze,hog nem te.-mondta az anyukám.-Én voltam.Nem tudtad?
-Anya,de tényleg nem én voltam.-mondtam
-Akkor ki más?-kérdezte
-Összerakodok.-kezdtem összeszedni a játékaim
-Okos lány.-ment vissza az anyukám a szobájába
Pakoltam a játékaim és gondolkoztam .Talán apa is ezért hagyott el minket?Néhány perccel később befejeztem a takarítást és be mentem az anyukám szobájába.
-Végeztél?-kérdezte
-Igen anya.-válaszoltam
-Remek,akkor mehetsz tovább pakolni.-adta parancsba
-Rendbe anya.-mondtam és visszamentem a pakolni
Kissé zavaró volt,hogy az anyukám takarítani küldött.Nagyon jól tudja,hogy már régóta készülök Kontiolahtiba.Már február óta nem voltunk biathlon versenyen.Nekem ez nagyon fontos,és ezt is nagyon jól tudja.Bunkón pakoltam,amikor az anukám belépett.
-Krys.Hívd  fel Karinát.-mondta és nyújtotta a mobilját
-Mért?-érdeklődtem
-Mondd meg neki,hogy kb. 20 perc és érte megyünk .Addig fejezd be a pakolást.
-Rendbe anya.-elvettem a telefont és tárcsáztam a számát
Néhány csörgés után Karina felvette a telefont.
-Szia Karina.Anya mondta,hogy hívjalak fel.-mondtam
-Mért?-érdeklődött a barátnőm
-Azt mondta kb. 20 perc és ott vagunk érted.-magyaráztam
-Rendbe Krys.Várlak titeket.-mondta Karina
-Oké.Szia.-búcsúztam el
Átvittem a mobilt az anyukámnak és tovább pakoltam.
-Siess kicsim.Mindjárt indulunk.-sürgetett az anyukám
-Rendbe.-mondtam,miközben a szemem forgattam.
Bepakoltuk az autóba a bőröndjeinket és elindultunk Karináért.Anyukám megállt a ház előtt.Becsengetett és Karina rögtön rohant ki.Anyu még beszélgetett Karina szüleivel,de utána már indultunk.A reptéren vártunk és beszélgettünk.Meséltem Karinának arról,hogy mi történt otthon.Nem sokkal a megérkezésünk után már szálltunk fel a gépre.
-Anyu.-szólaltam meg.-Ugye vettél símagazint?
-Persze Krys.-nyújtotta át nekem
-Köszi.-mondtam és azonnal elkezdtem olvasni
Anyukám és Karina elkezdtek beszélgetni,nem tudom miről.Bele merültem az olvasásba és nem figyeltem rájuk.Elég hamar megérkeztünk Helsinkibe és onnan tovább utaztunk Kontiolahtiba.
-Van valami érdekes cikk a magazinba?-érdeklődött a barátnőm
-Több is van.-válaszoltam
Közbe megérkeztünk a hotelhez.Gyorsan kiszállt az autóból és rohantam volna,de az anyukám utánam kiáltott.
-Krys.Először szobát foglalunk.
-De anya.Mindjárt indul a verseny.-védekeztem.-Kérlek mehessek.
-Sabrina néni.-nézett könyörgően a barátnőm
-Rendbe menjetek.De vigyázzatok magatokra.-mondta aggódva
-Rendbe.-kiáltottuk Karinával egyszerre
Rohantunk a pálya mellé.Éppen a rajtra érkeztünk meg.Karinával nagyon figyelmesek voltunk,az egész versenyt szó nélkül végig néztük.A verseny után kerestük az anyukámat,megunván a keresést visszamentünk a hotelba.Bementünk a szobába,de ott sem találtuk.Ekkor eszembe jutott,hogy felhívom.Felemeltem a mobilom és tárcsázni kezdtem.Már vagy 20-szor csengett,de nem vette fel a telefont.Tanácstalanul néztem Karinára.Este tíz volt mikor Karina lefeküdt aludni.Egészen addig beszélgettünk.Anyukám még mindig nem ért vissza,és vissza se hívott.Az ablakon nézelődtem.A pálya gyönyörűen ki volt világítva.Kontiolahti éjjel gyönyörű.Már nagyon fáradt voltam,én is elmentem aludni.Reggel nagyon korán kelltem.Anyukám ekkor érkezett meg.
-Nem hívtál vissza.-vágtam rögtön  a fejéhez
-Ne haragudj kicsim.-simogatott meg.-Találkoztam egy barátnőmmel és elbeszélgettük az időt.
-Na persze.-gondoltam
Tudtam,hogy hazudik,de nem szóltam.Hazudjon ha jól esik.Anyu éppen sminkelt mikor megszólalt a mobilja.
-Krys.Nézzd meg ki hív.-adta ki a parancsot
-Apu.-mondtam amint a kijelzőre néztem.
-Akkor vedd fel.-mondta
Felvettem a telefonba.
-Tessék apu?
-Szia Krys.-üdvözölt kedvesen.-Van egy remek hírem.Ha vége lesz a kontiolahti-i hétvégédnek,érted megyek és elviszlek Beaver Creekbe.Láthatod Bode Millert versenyezni.
-Ez remek.-örültem.-Karina jöhet velünk?
-Persze.Őt is visszük.-igérte
-Köszi.-hálálkodtam
-Élvezd a biathlon versenyeket.Majd lássuk egymást.
-Jó .Szia.-tettem le  a telefont
Anyu kijött a fürdőszobából és kiváncsian rám nézett.
-Mit akart?
-Elvisz Beaver Creekbe.Karinával együtt.-meséltem
-Amerikába?-lepődött meg az anyukám
-Igen.Végre láthatom Bode Millert élőbe versenyezni.Ő a kedvencem.-magyaráztam
-Attól tartok,hogy az USÁ-ba sportólót csinálnak belőled.-árulta el aggodalma okát az anyukám
-Nem akarok sportoló lenni.Maradok rajongó.-nyugatattam meg az anyukám
-Rendbe.Elmehetsz majd Beaver Creekbe.-egyezett bele
-Köszi anyu.-öleltem át
Karina felébredt,bár még álmosan pislogott közöltem vele  a tényeket.Elég egyedi módon.
-Beaver Creekbe megyünk a  Kontiolahti után.-kiabáltam
-Beaver Creek.-sikitott Karina
-Gyerünk lányok.Menjünk.-mondta az anyukám.-Lassan indul a verseny.
A verseny után anyukám elintézte,hogy találkozunk Sven Fisherrel,legalább egy fénykép készítésig.Nagyon vonzott amit láttam.A győzelem érdekleni kezdett.Anyukám aggódva figyelte,hogy el e ránt magával ez a környezet.A győzni akarás vágy,a bizonyítás le e győzi az eddigi terveimet,mi szerint soha nem leszek sportoló.
Anyukámnak és az apukámnak ellenkező tervei voltak velem.Mivel nincs testvérem minden tervüket csak rajtam tudják bevalósítani.Apukám egy ideig sportolt,de megsérült és abba hagyta.Anyukámmal egy versenyen találkoztak.Apu azt akarta,hogy én is sportoló legyek.Mint egykor ő.Anyukám soha nem sportolt.Nem várta el,hogy elkezdjek sportolni.Én se várom el magamtól.Már most tudom,hogy a médiába szeretnék dolgozni.Anyukám ebben támogat.Nagyon szeretné ha valami műsorvezető .De az se vonz komolyabban.Riporter szeretnék lenni,esetleg újságíró.Ahogy néztem ezt az egész környezetet tudtam,hogy itt a helyem,de nem mint sportoló,hanem mint riporter.A jövőm megmutatta magát.Meghúzkáltam az anyukám kabátját,aki félve a válaszomtól rám nézett.
-Riporter szeretnék lenni.
Anyu nagyot sóhajtott,majd elmosolyodott.-Biztos az leszel.
Karina  bizonytalanul rám nézett.Nem volt benne biztos ,hogy jól döntök.Ő az apukám oldalán "állt".Szerinte sportólóként sokra vihetném.De csalódniuk kell.Már eldöntöttem riporter leszek.Visszamentünk a hotelba.Anyu megsimogatott.
-Holnap még lesz versenyt.
-Tudom.-válaszoltam
Leültem az asztalhoz és írni kezdtem.Anyu egy órával később visszasétált hozzám.Ránézett a "művemre" és mosolyogni kezdett.
-Nem inkább író akarsz lenni?
-Nem.Riporter.-mondtam magabiztosan
-Kár.vont vállat az anyukám és ledőlt az ágyra.-Ne maradj fent sokáig
-Rendbe.-válaszoltam és folytattam az írást
Nem értettem,hogy anyukám miért mondott ilyen furcsa megjegyzést.Nem tartottam be az igéretem,éjfélkor kerültem ágyba.Reggel nagyon nehezen kelltem fel.Karina már rég fent volt.
-Anyukád mindjárt jön vissza.-mondta
-Fáradt vagyok.-mondtam nyűgösen
-Meddig voltál fent?-kérdezte a barátnőm
-Éjfélig.-feleltem és vissza ültem  a laptop elé.
-Akkor ne csodálkozz,hogy fáradt vagy.-mondta Karina
Anyu belépett a szobába és átfogott.
-Mit akarsz csinálni a verseny után?-kérdezte
-Elmenni moziba.-mondtam
-Karina?-nézett a barátnőmre az anyukám
-Nekem is megfelel a mozi.-értett egyet
-És a mozi után mit szóltok a vásárláshoz?-érdeklődött anya
-Szuper.-kiáltottunk Karinával egyszerre
Kimentünk megnézni a versenyt.Nem tudom,hogy az anyukámat mennyire érdekelte,de engem és Karinát,főképpen engem igazán lekötött.
-Krys.-fogta meg az anyukám a vállam
Figyelmesen feltekintettem rá.-Tessék?
-Vége van.Menjünk arébb,hogy lásd az eredmény hirdetést.-vezetett félre
-Rendbe.-mondtam
-Karina gyere.-szólt a barátnőmnek az anyukám
Végig néztük az eredény hirdetést  és elmentünk moziba.A film kb . 2 órás volt.Nagyon jól éreztük magunkat.Karinával minden érdekesebb mozzanatot még a film alatt kibeszéltünk.A mozi után anyuval rész vettünk egy hosszú vásárláson.Beültünk a McDonaldsba.
-Krys,Karina.Élveztétek ezt a kontiolahti-i kiruccanást?-kérdezte az anyukám.
-Nagyon.-mondta Karina
-Tudom Krys,hogy te már Beaver Creeket várod.-mondta az anyukám
-Várom,de most nem azon gondolkoztam.-válaszoltam
-Akkor min?-érdeklődött Karina
-Ott volt Sven Fisher.-mondtam
Másnap reggel   nagyon korán mentünk a reptérre és utaztunk vissza Szlovákiába.
-Tudod,hogy Beaver Creek hétköznapra esik?-kérdezte az anyukám
-Igen.-feleltem
Anyu kapott egy sms-t és rám nézett.
-Apu azt írta,hogy ott fog várni a reptéren.-mondta az anyukám
-Szuper.-örültem meg
-Rögtön utazhatunk Beaver Creekbe.-mondta Karina