Szinte még meg sem érkeztünk Oslóba, de már azt terveztük, hogy mit fogunk először csinálni.
-Esetleg elmehetnénk vacsizni.-ajánlotta Karina
-Ez jó ötlet.-mosolyogtam.-Lepakoljuk a cuccainkat és mehetünk.
Mindketten gyorsan átöltöztünk.Én egy fehér térdig érő ruhát választottam, míg Karina egy bordó ruhát választott.Leültünk az egyik asztalhoz.Rengeteget beszélgettünk, és Karina felemelte a poharát.
-Mit ünnepelünk?-kérdeztem
-Magunkat.-válaszolta minden gondolkozás nélkül Karina
-És milyen jól tesszük.-mosolyogtam
-Holnap már mennek a versenyek?
-Igen.-adtam rövid választ
-Egyszerűen nagyszerű , hogy itt vagyunk Oslóba.Esély van rá, hogy újra találkozz Petterrel.Láthatod Petter Northugot.-mondta a barátnőm nagyon vidáman
-Aha.-próbáltam közömbös lenni.
Másnap Karinával sétálgattunk, és a versenyeket néztük, amikor a lány elkezdtek ugrálni, és vadul mutogatni.
-Ott van.Ott van Petter Northug.
-Már nem érdekel.-mondtam
-Tessék?Azt hittem , hogy imádod.-nézett rám meglepetten
-Imádtam, de nagyon csalódtam benne.Már nem vagyok kíváncsi rá.Elhiheted.
-Hiszek neked, de akkor könyörgöm, hogy töröld le a könnyeidet.-figyelmeztetett.
-Nekem ez nem megy.-rohantam el.
Berohantam a szálláshelyre, és leguggoltam a fal mellett, és keservesen sírni kezdtem.Már magamban annyiszor eldöntöttem , hogy utálni fogom,de a szívem nem engedi.Gyűlölni akarom, de akkor a szívem megszakadna, akárcsak akkor, ha soha többet nem láthatnám.Közben Karina belépett és átölelt engem.
-Tudom , hogy rossz.
-Gyűlölni akarom, de mégsem tudom.A szívem nem engedi, mert megszakadna, ha nem szerethetném.De ő figyelembe se vesz engem.
-Akkor te se vedd őt.-nézett rám komolyan Karina
-Csak viccelsz?
-Nem.-rázta meg a fejét
Másnap Karina korán keltett .Elterveztük a versenyeket, de végül semmi se lett benne.A versenyek helyett egy parkba üldögéltünk és művirágokkal játszadoztunk.A barátnőm az egyik sárga virágot a hajamba tűzte, amire én egy mosollyal feleltem.
-Nem zavar, hogy nem nézzük a versenyeket?-kérdezte a lány
Elmerültünk a beszélgetésbe, amikor meghallottam egy ismerős hangot.
-Szia Krystal.
-Sebastian.-ugrottam fel és átöleltem Sebastian Haseney-t
-Gondoltam , hogy itt leszel Oslóba.
-És itt is vagyok.-mosolyogtam
Karina köhintett egyet és én megfordultam.
-Sebastian emlékszel még Karinára?
-Persze.Szia Karina.
-Szia.-válaszolt a barátnőm
-Sonnach óta nem láttalak.-sóhajtott fel.-Már 4 éve.
-Nagyon gyorsan eltelt az idő.-mosolyogtam
-Már igazi hölgy vagy.Nagyon gyönyörű fiatal lány lettél.-bókolt
-Köszönöm Sebastian.
-Voltál az olimpián?
-Igen.Nagyon élveztem .
-És most hol élsz?
-Norvégiába.Anyu még mindig Aksel barátnője.Lesz egy gyerekük.
-Testvéred lesz?
-Csak féltestvérem.
-És az apukád már tudja?
-Arról fogalmam sincs.
Sebastian vissza kísért a szálláshelyre, és mosolygott mikor látta, hogy már vége a versenyeknek.
-Szépen lemaradtál a versenyekről.
-Nem baj.Igazán nem zavar.
-Krys nézd.-bökött oldalba Karina.-Ott van Hannu Manninen.
-Aha.Látom.-válaszoltam mosolyogva.
Másnap reggel mikor felébredtem Karina még aludt.Felvettem egy farmert és egy szürke felsőt.A hajam szét engedve hagytam, és elindultam versenyt nézni.A versenyek után észrevettem Petter Northugot.A férfi a többi norvég sportolóval szórakozott.Kíváncsi tekintettel nézelődtem arra.Nagyon bíztam benne, hogy Petter Northug nem vesz észre engem, bár ahogy feltűnően bámultam , nem lenne olyan ember aki ne venné észre.
-Hahó.Krys.-szólított meg Karina
-Tessék?-néztem rá a barátnőmre, aki éppen akkor érkezett meg hozzám
-Bent hagytál.Ennek mi az oka?
-Bocsánat.-válaszoltam.-Csak már kezdődtek a versenyek, és te aludtál, és nem akartalak felébreszteni.-magyarázkodtam.
-Kit nézel?
-Petter Northugot.De már mehetünk.
-Ok.
Karinával elindultunk, és Petter Northug észrevett minket, feltehetően megismert.Mutatott, hogy menjek oda, de én elfordítottam a fejem.Büszkén indultam tovább, de Petter elkezdett beszélni hozzám.Csalogatott, hogy menjek oda hozzá, de én nem mozdultam felé.
-Petter Northug, te egy mocsok , hazug dög vagy.Hatalmasat csalódtam bennened.Azt hiszed, hogy tiéd a világ, én nem fogok a karjaidba dőlni, és elolvadni minden mézes-mázos szavadtól.
Petter a szemét forgatta , egyáltalán nem tetszett neki, hogy kifejeztem a véleményem, egy ideig úgy tűnt, mintha megértené, hogy miért vagyok dühös.Hátrált néhány lépést, majd visszalépett és megcsókolt.Ellöktem magamtól és adtam neki egy hatalmas pofont.Karina meglepetten nézett és tovább indultunk.
-Krys.-ért utol Karina.-Mi volt ez a pofon?
-Nem láttad mit csinált?
-Csak egy csók volt.-védekezett a barátnőm
-Na, persze.Vancouver óta nem hívott, itt meg csókolgat.-néztem a barátnőm szemébe
-Ide jön.
-Akkor én megyek.-indultam el
-Krys.-kapta el a kezem a norvég sportoló
-Hagyj engem békén.
-Figyelj.Haragszol rám valamiért?
-Nem , dehogyis.-néztem szúrós szemekkel a férfira
-Sajnálom, bármit is tettem.-játszotta az ártatlant.
-Na jó....Megbocsájtok.
-Szuper.Ígérem, hogy majd, még hívlak.
-Csak tarsd be.
-Betartom.-ígérte és elindult.
Karinát másnap elkísértem a reptérre, és én felszálltam a Troindheimba tartó buszra.Az egyik pillanatba rezegni kezdett a mobilom.A kijelzőre pillantottam és megláttam , hogy Petter Northug írt egy üznetet.
"Szeretném, ha egyszer nálam aludnál."
