24.fejezet - Garmisch 2011

Krystal

-Biztos vagy benne, hogy Garmischba akarsz utazni?-állt meg velem szembe Karina
-Biztos vagyok benne.-közöltem
-És utána?
-Mi után?
-Hova utazunk Garmish után?Ugye nem Osloba?
-De.-válaszoltam.-Utazunk az északi sí világbajnokságra.
-Látni akarod őt?
-Igen, Petter  Northug hazai pályán versenyez.
-És itt fogsz találkozni Bode Millerrel?
-Igen.Bízom benne.

Amint  megérkeztünk  Garmischba azonnal elmentem körbe járni a tájat.Az egyik dombról néztem a havas házakat, és  hiába voltam a gyönyörű Garmischba, mégsem tudtam másra gondolni, csak Petter Northugra.Már egy éve, hogy az olimpián telefonszámot cseréltünk, és azt ígérte, hogy hív.DE egyszer sem hívott.Talán tévedtem , hogy bíztam benne, különben is mért hívna fel egy sportoló egy egyszerű  lányt.Most már feladom, nem fogom várni  a hívását.A telefonomba  kikerestem Petter telefonszámát, és kitöröltem.A szívem összeszorult, és a szemembe könnyek szöktek.Akárhogy is próbáltam kiverni a fejemből, egyszerűen nem tudtam.
Közben megjelent Karina mögöttem, és hirtelen megszólalt:
-Minden rendbe?
-Persze.-válaszoltam
Visszasétáltunk  a  szálláshelyhez, és akkor  vettem észre hogy rengeteg nem fogadott hívásom volt  Akseltől. Azonnal  visszahívtam és megbeszéltünk  egy találkozót.

Nem sokkal később  elmentem a megbeszélt találkozóra .Aksel mosolyogva  közeledett  felém,de én kissé lehajtott fejjel  vártam őt.Aksel megsimogatta  a  kendőt a fejemen.
-Nagyon csinos vagy Krys,és mint látom kissé szomorú is.
-Igen.-válaszoltam
-És mi az oka?
-Petter.
-Ugyan  kicsi lány.Ne aggódj ez miatt.
-Már  nem  fogok.-árultam el és elsétáltam.-Majd még lássuk  egymást.
-Oké.De mielőtt elmennél mondanom kell valamit.
-Mit?-fordultam meg kíváncsian
-Anyukáddal megbeszéltük, hogy én mondom el neked.
-Jó, de mit?
-Anyukád babát vár.
-Tessék?-néztem hatalmas szemekkel.
-Kistestvéred lesz.
-Komolyan?
-Szerinted  hazudok?
-Nem.......-gondolkoztam , hogy mit mondhatnék neki.-Gratulálok.....Nagyon örülök neki, hogy  gyereketek lesz.
-Meglepődtél?
-Igen, nagyon, de most már  tényleg megyek.-indultam el.-Szia.
-Szia.
Megkerestem Karinát, aki a  női  edzést nézte.Az edzés után találkoztam Lara Guttal.A lány mosolyogva megállt beszélgetni velem.Elmeséltem neki,hogy Aksel Lund Svindal nevelt lánya vagyok.Néhány percet  beszélgettünk, de utána muszáj volt elindulnom.A hotel előtt  találkoztam Bode Millerrel.Adtam egy puszit  az amerikai  sportolónak és megálltam beszélgetni vele.
Másnap reggel  leültem a  kanapéra, és a barátnőm pedig velem szembe.
-Elmeséled, hogy mi történt.-nézett a  szemembe

-Anyu gyereket vár.-néztem a  lányra
-Komolyan?-kérdezte Karina  tágra nyílt szemekkel
-Igen.-néztem a lányra.-Na mindegy .-álltam fel.-Menjünk a  versenyre.
-Menjünk.-állt fel a barátnőm
Leültünk a  nézőtérre és vártuk  a verseny kezdetét.Karina  beszélt hozzám , de egyáltalán nem érdekelt.Próbáltam csak a  versenyre koncentrálni, de valahogy  az sem sikerült.Teljesen elbambultam, egyszerre csak azt vettem  észre, hogy Karina bököd.
-Marlies Schild nyert.
-Jaj de jó.
-Te egyáltalán még tudod élvezni a sportokat?-nézett rám Karina
-Igen, vagy nem tudom.-sóhajtottam fel.-Tudod Karina egy idő után ki lehet ábrándulni a  sportból.
-És te kiábrándultál?
-Igen.-válaszoltam
-Gyere menjünk.-állt fel a lány és rögtön utána én is.
-Még maradunk itt néhány napot.-néztem a lányra.
-Oké.-bólintott rá Karina.-Leiával  mikor beszéltél utoljára?
-Vancouver óta nem beszéltünk.....
-És már  nem is fogtok beszélni?
-Ezt most még nem tudom, kell egy kis idő nekem.
Másnap egyedül hagytam el a hotelt.Kissé figyelmetlenül sétálgattam amikor beleütköztem valakibe.
-Hoops.Elnézést.-néztem rá és a  srác  mélyen a  szemembe nézett
-Semmi baj.-mosolygott rám.-Nicolas vagyok.-mutatkozott be
-Krystal.
-Örülök Krystal , hogy megismertelek.
-Akárcsak én.
-A világbajnokság miatt vagy itt?
-Igen.Te is?-kérdeztem
-Igen.Ma délután találkozhatnánk.Randiznál velem?
-Persze.
Visszamentem a szobába és hatalmasat sikítottam.
-Karina, randim lesz.
-Ez szuper.-mosolygott a lány.
Délután felvettem a  kabátom és elindultam .Nicolassal  egy parkba találkoztam .A srác átfogott és együtt sétáltunk az étterem felé.

-És meddig maradsz Garmischba?-kérdezte a fiú
-Ma este utazom Osloba.
-Akkor szerencsém van , hogy igent mondtál.-mosolygott
-Mindenképpen igent mondtam volna.
-Nagyon aranyos lány vagy.
-Ohhh.Köszönöm.
Közben megérkeztünk az étterembe.A vacsora közbe rengeteget beszélgettünk, és nagyon jól megismertük egymást.
-Tudod Krys, olyan mintha már évek óta ismernélek.
-Nekem is hasonló érzésem van.-mosolyogtam
-Az északi sí világbajnokság miatt utazol Oslóba?
-Igen.Meg amúgy is Norvégiába élek.
-Én azt hittem amerikai vagy.
-Az apukám amerikai , az anyukám szlovák, de az anyukám Aksel Lund Svindal  barátnője , úgyhogy Norvégiába élek.

-Azta.-nézett hatalmas szemekkel.
-Renget utaztam és utazok is.
-Ott voltál Vancouverbe is?
-Igen.-mosolyogtam.-Meg Torinóba.
A randi vége felé megsimította  a  hajam .
-Remélem, hogy majd még látlak.
-Nagyon jó lenne.
-Megadod a  telefonszámod?-kérdezte
-Persze.-válaszoltam és lediktáltam neki.
A telefonszám csere után visszamentem a szállásomra és barátnőmre néztem, aki kíváncsian várta, hogy elmeséljem mi történt.De amint beléptem meglepetten néztem hiszen a szobába ott volt az anyukám is.
-Hol voltál?

-Randim volt, de nincs sok időm dumálni, mert lekéssük a gépet.-kaptam fel a táskámat
-Indulunk?-kérdezte Karina
-Aha.Majd hívlak.-szóltam vissza az anyukámnak.
-De viselkedj jól Oslóba.-kiáltott utánam.
-Ígérem jó leszek.
A repülőn ülve Karina felém fordult.
-Mesélj.
-Rengeteget beszélgettünk, telefonszámot cseréltünk, egy szóval nagyon jól éreztem magam.
-Hát az szuper.