2013. július 15., hétfő

18.fejezet-Lahti 2008

Krystal

Még le sem  szálltam  a  repülőről, de már kezdtem aggódni, mert szinte teljesen  biztos voltam benne, hogy az szemét  Aksel Lund Svindal  elhívta az anyukámat.Anyu teljesen kifog borulni, amiért nem töltöttem minden percemet  a  norvég alpesi sízővel.Anyu nem érti , hogy én attól a pasitól a plafonon vagyok.
Alig telt el néhány perc amikor leszálltam a repülőről, de Karina jött velem szembe.
-Gyere az anyudhoz.-hívott
-Nagyon haragszik rám?-néztem a barátnőmre
-Hát nem tudom.Nem dühöngött.-árulta el
-Szia anya.-köszöntöttem amikor megláttam
-Szia édes.-adott puszit.-Utazunk Lahti.
-Sífutó versenyre?
-Igen kicsim.
-Szuper anya.-öleltem át
-És ott megbeszéljük azt helyzetet ami Val 'D Isére-be történt.
-Jaj anya.-sóhajtottam
-Ne sóhajtozz.
-Oké.
Krys.-fogta meg a kezem Karina.-Láthatod Petter Northugot.
-Tudom.Annyira várom már , hogy láthassam versenyezni.-mondtam 
-Elhiszem.
A repülőn ülve elkezdtem olvasni a símagazinomat.Az egyik cikk nagyon elterelte a figyelmem.Egy cikk ami  Lukas Bauerről szólt.
-Esélyes?-nézett rám a  baátnőm
-Ki?
-Akiről olvasol.
-Igen.Lukas Bauer ez egyik legeséyesebb.Nagyon tehetséges és kitartó sportoló.
-Rajongója vagy?
-Hát nem igazán a kedvencem , de imádom, ahogy versenyez.-magyaráztam
-És most találkozhatsz is vele.
-Bizony.remélem, hogy láthatom.-mosolyogtam
-Mesélj milyen volt Val'd Idére.-kérlelt a  barátnőm
-Nagyon rossz.-sóhajtottam
-Hát , hogy hogy?-nézett hatalmas szemekkel a barátnőm
-Az a pasas.
-Gondolom, hogy Aksel Lundról beszélsz.
-Igen róla.-forgattam a szemem
-De mi van vele?
-Állandóan  velem akart lenni.Azt akarta, hogy összebarátkoztunk.De én azt nem akartam.
-Szivem.-simogatott meg
-Nagyon utálom őt.
-Ami ellentétes  a norvég imádatoddal.-mosolygott Karina
-Hát...-húztam el a szám.-Imádom a norvégokat.Petter Northugot imádom, ő a  kedvencem.De Aksel Lund Svindal hiába norvég, soha sem lesz  a kedvencem.Mindig utálni fogom őt.
-Jól elmagyaráztad.-nevetett a barátnőm
-Most már olvashatok?-kérdeztem
-Persze.-mondta a barátnőm

Nem sokkal később  a repülő landolt Helsinkibe.Amint  leszálltam hatalmas szemekkel néztem.Nem tudtam , hogy káprázik  a szemem , vagy valóban őt látom.Nem voltam képes máshova nézni , csak rá.
-Krys?-nézett rám a barátnőm
-Petter Northug.
-Tessék?
-Ott  van Petter Northug.
-Tényleg.-mondta a barátnőm.
-Most hova lett?-nézelődtem körbe
-Elment.
-Jaj ne.-sóhajtottam
-Majd még találkozhatsz vele.
-Megígéred?
-Megígérem.
Elmentünk a  hotelba, de azt hittem , hogy rosszul leszek,amikor  megláttam Aksel Lund Svindalt.
Azonnal berohantam  a szobába és  rádőltem az ágyra.Anyukám utánam jött.
-Krys drágám.

-Mit keres itt?
-Téged akar megismerni.
-De én nem akarom.
-Krys.Kérlek.
-Menj ki.
-Krys.
-Egyedül akarok lenni.
-Rendbe.-ment ki az anyukám
-Gonoszság.-sóhajtottam
Másnap már kissé higgadtabban mentem ki a hotelból.Karinával együtt   a versenyeket néztük.Majd ismét  megakadt a  szemem Petter Northugon.Egy ideig csendben néztem őt.Karina jó barátnő lévén csendben állt mellettem, nem avatkozott  a vágyakozásaimba.
-Petter Northug.-sóhajtottam a nevét
-Ennyire nagy a norvég imádatod?
-Nekem ő a number one.
-Akkor mért nem mész oda?
-Nem tudom.Nem merek.
-Krys állj a  sarkadra.
-Nem.-rohantam el
Szinte az összes napot a versenyek  nézésével  töltöttem.Karina megragadta a  karom és  félre vezetett.
-Anyukád és Aksel keresnek.
-Mért?-kérdeztem
-Aksel intézett neked egy találkozót.
-Kivel?-kérdeztem
-Azt nem tudom.De az biztos , hogy ő is ott lesz.-magyarázta a barátnőm
-Akkor nem megyek el a  találkozóra.-döntöttem el
-Krystal.Eltudom dönteni , hogy mit akarok.
-Neveletlen vagy.-ragadott karon az anyukám
-Mindent hallottál?-kérdeztem    
-Igen.És szépen elmész arra a találkozóra.
-Nem.
-A lányom vagy és azt teszed  amit mondok.
-De anya.-néztem szomorúan az  anyukám miután éreztem ,hogy a  nyakam körül  szorul a hurok
-Mozgás.-vezetett el
Este Aksel-lel kettesbe hagytuk el a hotelt.Néhányszor  szúrós  pillantást vetettem a norvég sportolóra.Egészen egy étteremig sétáltunk.Egy szót sem szóltunk egymáshoz, csendben leültünk egymással  szememben, és vártunk.
-Sziasztok.-hallottam meg egy hangot az asztalunk mellett
-Szia Tord Asle.-mosolygott Aksel mellettem .-Ülj le.
-Biztosan te vagy Krystal.-mondta a férfi
-Igen.-mosolyogtam
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
-Részemről az öröm.
-Figyelj Krys.Nem lenne kedved egyszer a norvégokkal lenni?
-De persze.-örültem meg
-Mondjuk a világbajnokságon?-nézett rám Aksel
-Szuper lenne.
-Mindjárt gondoltam.-mosolygott Tord Asle
Másnap  Karinával pakoltunk.De közben egy  heves vita alakult ki köztünk.
-Ott lett volna a lehetőség, hogy beszélj vele.Kétszer is.-borult ki
-De ha nem lett volna hajlandó beszélni   velem.-szóltam közbe
-Ezt már sose tudjuk meg.-jeletette ki.-Mert gyáva vagy.Akárki máshoz simán odamentél, csak hozzá nem.
-Mert ő mást jelent nekem , mint a többi sportoló.
-Lányok mi a baj?.-kérdezte az anyukám
-Semmi.-feleltük egyszerre
Néhány órával később hazautaztunk.Nagyon kiváncsi   voltam , hogy vajon hova utazok megközelebb.