27.fejezet 2011

Krystal

Akselnek szerencsére sikerült rábeszélnie az anyukámat, hogy elutazhassak Petter Northughoz néhány

napra.Felszálltam egy buszra, és alig 30 perccel később megérkeztem.Kissé aggódva néztem körül hiszen Pettert sehol sem láttam.Csalódottan újra körbe néztem, majd észrevettem , hogy a mobilom vibrál,azt hittem , hogy ő hív, de kiderült, hogy csak egy sms Karinától.
"Becsapott"-olvastam fel hangosan
Hihetetlen volt, hogy Karina megérezte, hogy engem Petter Northug befog csapni.Gyorsan válaszoltam neki, hogy.
"Igen"
Karina és én is nagyon jól tudtuk, hogy a norvég sportoló már becsapott engem Vancouver után.
"Sajnálom"-kaptam a választ, mosolyogni kezdtem hiszen ez egyáltalán nem Karina hibája, hogy én ilyen hiú vagyok.
-Krys.-fordultam meg a nevem említésére, hatalmas szemekkel néztem, hiszen ott állt Petter

Northug.Fogalmam se volt, hogy örüljek , hogy látom, vagy pofozzam meg, amiért  várakoztatott.
-Mocsok.-adtam egy hatalmas pofont az előttem álló norvégnak, aki fájdalmasan az arcához kapott.
-Krystal megőrültél?-nézett rám  a  férfi
-Nem.Te megint becsaptál engem.
-Nem.-tiltakozott a  férfi.-Csak elaludtam.
-Na persze.
-Nyugi.-húzott magához
-Engedj el.
-Gyere.Bemutatom neked az öcsémet.-fogta meg a kezem
Petterrel  egy norvég szereléses fiúhoz vezetett.Ő volt Tomas Northug.A fiú nagyon kedvesen mosolygott rám.
-Petter már mesélt rólad Krystal.

-Inkább a Krys.-szóltam közbe
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
-Szintén öröm megismerni téged.
-Petter mondta, hogy már Vancouverbe találkoztatok.-próbált beszélgetni a  fiatalabb  Northug
-Igen.-adtam egy rövid választ
-Krys most mért vagy ennyire rideg?-szólalt meg újra Petter
-Mért is???-néztem az eddig nagyon kedvelt norvégomra
-Nem tudom.
-Gondolkozz.
-Erre gyere.-kapta el  a  kezem Tomas
-Oké.-mosolyogtam  a  fiatalabb  norvég fiúra
A két Northuggal elmentem az otthonokba.Bár kissé  már megbántam , hogy idejöttem.Bementem Petter szobájába és bedőltem az ágyba.Nem sokkal később  kopogásra  lettem figyelmes.A szoba tulajdonosa kért  bebocsájtást a  szobájába.Felültem és  a  norvég sztársportolóra néztem.
-Megbántad, hogy  ide jöttél ?-kérdezte a  férfi
-Talán, egy kicsit.
-De mért?
-Fogalmam sincs.
-Velem őszinte lehetsz.-ült le az ágyra a férfi
-Annyira nem tudom, hogy mit akarok.Nem tudom, hogy mit érzek,és fogalmam sincs róla, hogy mit keresek itt.
-Engem.-mondta a sportoló
-Ez nem úgy van , ahogy te gondolod.-mosolyogtam
-Hagylak gondolkozni.-ment ki a szobából
Reggel nagyon jól ébredtem.Kiszálltam az ágyból és  lementem az emeletről.Csendben osontam, és milyen jól tettem , mert a Northug fivérek rólam beszéltek.

-Hogy van a vendégünk?-kérdezte Thomas  a  bátyjától
-Előbb néztem meg, akkor még aludt.-válaszolt Petter az öccsének
-Mit gondolsz róla?-faggatózott tovább a  fiatalabb  Northug
-Aranyos lány, felkeltette az érdeklődésemet.

-Mit gondolsz meddig fog tartani?Amig megtetszik más?
-Lehet.-válaszolta Petter és belekortyolt a kávéjába
-Szegény lány.-sóhajtott fel Thomas
Kezdett elegem lenni ebből a  beszélgetésből, beléptem a konyhába és a két férfi kiváncsian nézett rám.
-Jó reggelt Krys.
-Jó reggelt.-mosolyogtam
-Gyere.-húzott közelebb magához Petter.-Hogy aludtál?

-Remekül.-mosolyogtam  ártatlanul, de már a  bosszún gondolkoztam.Délután Pettert elkísértem az edzésre.A szürke pulóveremre egy vastag télikabátot vettem, és persze a  napszemüveg sem hiányozhatott.Nyugodtan néztem a férfit, közben már a következő helyszínre gondoltam.Hiszen hamarosan Chantyba van jelenésem a biathlon versenyen.És előtte még mindenképpen haza akarok menni, mielőtt elutaznák Oroszországba.Este Petter elkísért a  reptérre.
Elbúcsúztunk egymástól, közel hajoltam Petterhez  és a fülébe súgtam, hogy :
-Tudom mik a terveid.
A sportoló meglepetten nézett rám.Megakart szólalni, de én befogtam  a száját.
-Ne mondj semmit.-szálltam fel a gépre