2012. december 27., csütörtök

5.fejezet-Prága 2006


Krystal

Már vagy egy hete Obersdorfba vagyok.Itt töltöm a szilvesztert is.Leiával a versenyeket a tévén néztük.Karinával többször beszéltem telefonon.Azt állitsa,hogy az anyukám vissza vitte őt Szlovákiába,de utána visszautazott Németországba.
-De mondom,hogy itt nincs.-mondtam a telefononba újra és próbáltam meggyőzni a barátnőmet
-Krys.Valahol lennie kell.-mondta Karina nyugodtan
-Lehet.-válaszoltam.-De nem itt.
-És ha megint azzal a Sebastian Haseney-vel találkozik?-kérdezte a barátnőm
-Nagy rá az esély.-sóhajtottam
-Jaj Krys.Majdnem elfelejtettem.-Karina hangja sokkal vidámabb lett
-Mit?-kérdeztem kiváncsiságot színlelve
-Anyuék elhoztak Bischofhoferbe.-árulta el a barátnőm
-Ez szuper.-örültem meg
Leia rám nézett.Nem tudta,hogy most valójába örülök vagy csak ismét színlelek.
-Előbe látod?-kérdeztem
-Igen.Éppen itt vagyok.-árulta el
-Az nagyon jó.-mondtam
-Te mikor mész Prágába?-kérdezte
-Amikor az apukám értem jön.-magyaráztam a barátnőmnek.
-Várod már?-kérdezte
-Igen.-hazudtam neki,mert nagyon nem volt kedvem Prágába menni,főleg ha ott lesz az a Leah.-Most már leteszem a telefont .Szia.
-Szia.-búcsúzott el Karina
Megfordultam és láttam Leia rosszalló pillantását.
-Neki igazán megmondhatad volna,hogy nem karsz menni.-rázta meg a fejét.
-Félek,hogy az anyukája meghallotta volna.-védekeztem
-És?-vont vállat Leia
-Elmondta volna az én anyukámnak.-mondtam magabiztosan
Tudtam,hogy mindenképpen az lett volna,mert az anyukám és Karina anyukája nagyon jóban vannak,mindnent megbeszélnek egymással.Leiával tovább beszélgettünk. Megbeszéltük,hogy mit szeretnénk Torinóba csinálni.Amint eljuttunk oda.A beszélgetésünket Leia anyukája Nina zavarta meg.
-Kislányok.Búcsúzzatok el egymástól.-mondta
-Mért?-kérdezte Leia
-Megérkezett Krystal apukája.-a szavak hallatán nagyot sóhajtottam
-Szia Leia.-öleltem át
-Szia Krys.-kaptam ölelést tőle
Kimentem a szobából és megláttam az apukám a nappaliba.Ő volt vele az a Leah is.
-Szia apa.-öleltem át
-Mehetünk kicsim?-kérdezte
-Igen.-mondtam és próbáltam jókedvűnek tűnni.
Leia és Nina kikísértek minket.Leia nagyon szomorú volt.
-Leilani nyugodj meg.-vigasztalta Nina.-Torinóba biztosan találkozni fogtok.
Leia felemeltette magát,és sírni kezdett.Nekem is nagyon hiányzik már most.Csak egy hetet töltöttünk együtt,de a legjobb barátnők lettünk.Beszálltam az apukám autójába és elindultunk Prága felé.Kihajoltam sz autóból és integetni kezdtem Leiának.A lány visszaintegetett .Visszültem az autóba.Tudom ,hogy Leia és köztem kialakult egy erős barátság.
Csendben ültem az autóba.Egyetlen szót sem szóltam.Apu és Leah beszélgettek,várták,hogy én is közbe szóljak,de nem voltam kiváncsi rájuk.
-Krystal.-szólított meg Leah
-Tessék?-szólaltam meg a lehető legbunkóbb modorommal
-Kicsi lány ezt azonnal fejezd be.-adta parancsba az apukám.
-Elnézést.-mondtam valamivel kedvesebb hangnembe.-Leah néni mit szeretett volna mondnani.-mondtam nem kevés gúnnyal
-Viselkedhetnél tisztelet tudóbban ,hiszen elintéztem neked,hogy találkozhas Kikkan Randallal.-mondta Leah egy cseppet sem kedvesen
-Ő bezzeg lehet bunkó.-vetettem szúrós pillantást az apukámra.
-Még egy ilyen kijelentés és elintézem,hogy nem mehess Torinóba.-mondta az apukám
Könnyek szöktek a szemembe.Nem veheti el  tőlem azt amire a legjobban vágyom.Ott leszek Torinóba,ha törik,ha szakad.
Lejjebb csúsztam a hátsó ülésem és vártam,hogy megérkezzünk.Amint lefékelt az autó kiszálltam és elrohantam.Hallottam,hogy apukám kiabál után,de nem álltam meg rohantam tovább.Úgy éreztem ez a két nap amit velük kell töltenem maga lesz a pokol.Annál még az is jobb lenne,ha egyedül lennék.Egész éjjel sétálgattam.Éjfél felé már nagyon fáradtnak éreztem magam,de nem akartam meg keresni az apukámat.A sétálgatásom közben összetalálkozta Ariana Folissal,az olaszok sprinterével.
-Eltévedtél kicsim?-simogatott meg
-Nem akarok az apukámmal és a mennyasszonyával lenni.-sírtam el magam
-Jól van .Semmi baj.-emelt fel és bevitt az olaszok szálláshelyére.-Aludj nyugodtan .-fektetett le az ágyra.
Reggel korán felkelltem a spotoló már nézett velem szembe.
-Azt mondtad ne akarsz az apukáddal lenni.-mondta
-Igen azt.-válaszoltam
-Anyukád hol van?-érdeklődött
-Szerinte otthon.
-Rendbe akkor diktáld le a telefonszámát és felhívom.-magyarázta
-Oké.-kezdtem diktálni
Az olasz sportoló kissé gondterhelten nézett.
-Nem veszi fel.-közölte velem .-Majd később megint megpróbálom.Addig gyere velem.-hívott magával
-Oké.-egyeztem bele.
Ariana a többi sportólóhoz vitt engem,hiszen neki már készülnie kellett a selejtezőére.Miután befejezte megfogta a kezem és elvezetett.Egészen a verseny kezdetéig beszélgettünk.Elmesélte,hogy mért akart sportoló lenni.Én pedig meséltem neki az utazásaimról és persze a szüleim terveiről.
-Apukád tényleg azt akarja,hogy sportolj?-lepődött meg
-Igen.-válaszoltam.-Pedig én nem akarok.Inkább rajongó maradok.
-Való igaz,hogy ne lehet kényszeríteni.-értett egyett.-Küzdj ellene,csak akkor sportolj,ha akarsz.Már vannak terveid a jővőddel kapcsolatba?
-Igen.Riporter szeretnék lenni.-árultam el
-Az nagyon jo.-mosolygott-Akkor lehet még találkozunk,amikor már riporter leszel.
-Nem is lenne rossz.-mosolyogtam vissza rá
A versenyeket a melegedőbe töltöttem.Most az egyszer nem voltam kiváncsi a versenyre.Ennek fő oka az volt,hogy apukám bármikor megláthat,ha kint vagyok.A verseny után Ariana újra próbálta hívni az anyukámat.Ekkor már mosolygott ,mert anyu felvette a telefont.Ariana letette a telefont és rám mosolygott.
-Anyukád érted jön.Már Szlovákiába volt.-magyarázta
-Akkor néhány óra és itt van?-érdeklődtem
-Igen.-mondta.-De addig ég valamit elkell intéznünk.
Hatalmas szemekkel néztem rá.Vajon mit akarhat tőlem?
-Ne ijedj meg.Csak a nevedet akarom tudni.-nyugtatott
-Krystal Jedrick vagyok.-árultam el a nevem.-Becézve Krys.
Láttam az olasz sportolón ,hogy meglepődött.Talán más névre számított.
-Elfelejtettem megemliteni,hogy az anyukám szlovák,de az apukám amerikai.
-Így már érthető.-mondta Ariana.-Na gyere.-vezetett újra maga mellett
Azt a néhány órát amig az anyukám nem érkezett meg az olaszokkal töltöttem.Majd láttam az anyukámat megérkezni.
-Gyere.-mondta Ariana,amikor megmutatta neki,hogy ki az anyukám.
Együtt kimentünk.Ariana elengedte a kezem és én rohantam az anyukámhoz.Beugrottam a kezébe éa adtam neki egy puszit.Ekkor odajött Ariana is.
-Sabrina Smokova vagyok.-mutatkozott be  a nőnek  az anyukám
-Ariana Folis.-válaszolta a nő
-Nagyon köszönöm.-mondta az anyukám.-Hálás vagyok,hogy vigyázott a lányomra.
-Szivesen.-mondta az  olasz sportoló
-Kicsim.Megtudhatom,hogy  mért szöktél el?-kérdezte
Hatalmasat sóhajtottam,és elmeséltem nekik az egész történetet.Anyukám nagyon dühös lett.
Megfogta a kezem és rohant az apukámhoz.Éppen az autónál kapta el őket.
-Megtudhatom,hogy mért mondtad Krysnek azt ,hogy elintézed,hogy ne mehessen el Torinóba.Nagyon jól tudod ,hogy az a vágya,hogy ott lehessen.-hisztizett  az anyukám
-Tiszteletlen volt.-mondta az apukám
-Akkor se fenyegesd.-forgatta a szemét.-És mondd meg  a drága mennyasszonyodnak,hogy ő nem avatkozhat a lányunk dolgaiba.
-Sabrina ez nem úgy van ahogy gondolod.-védekezett az apukám
-De nagyon is úgy van.-mondta az anyukám
Anyuval visszautaztunk Szlovákiába és már most elkezdtem a tervezést  a torinói olimpiára.Bementem a szobába és felhívtam Karinát.
-Kari.Hamarosan Torinó.-mondtam a telefonba
-Már nagyon várom.-árulta el a barátnőm.-Krys.Utána jártál?
-Még nem.De azonnal megkérdezem.
-Rendbe.
-Szia.-tettem le telefont
-Anya .-futottam le a szobámból.
Anyukám éppen telefonon beszélt.Megvártam,amig befejezte a beszélgetést .Utána rögtön megkérdeztem.
-Anya.Sebastian Haseney-vel voltál?
-Igen.-sóhajtott az anyukám.-Vele.
-Mennyit?
-Egy hetet.-közölte.

2012. december 22., szombat

4.fejezet-Oberstdorf 2006


(Krystal)

Rábeszéltem anyut,hogy vigyen el a Négysánc versenyre.Nagyon szerettem volna,ha elvisz az összesre.Nagyon jó lenne ott lenni az összes versenyre.Németországba és Ausztriába rendezik a versenyeket,és szerencsére a prágai sprint előtt.A táskámba pakoltam,anyu a fürdőben volt,amikor kopogtak.Nekem kellett kinyitnom az ajtót.Nagyon ijedten mentem az ajtó felé,de az ijedség hiába való volt.Az ajtóba szerencsére Karina állt.
-Szia.-köszöntött
-Szia Karina.-köszöntöttem.-Gyere be.
Amint beléptünk a szobába látta,hogy még nem vagyok készen a pakolással.A fejét rázva megszólalt.
-Nahát Krys.Még nem vagy készen?Segítek pakolni.-ajánlotta
-Köszönöm.-öleltem át
Karinával együtt pakoltuk a ruháimat,amikor az anyukám belépett a szobába.
-Lányok 30 perc és készen vagyok,azután indulunk.-ígérte
30 perccel később még mindig anyura vártunk.
-Azt ígérte,hogy 30 perc és indulunk.-mondtam Karinának
-Már jön.-mondta a barátnőm.
-Indulhatunk.-mondta
10 perccel később már úton voltunk.
-Emlísd meg neki.-bökött oldalba Karina
-Anya.-szólítottam meg.-Karinával ott szeretnénk lenni az összes Négysánc verseny állomáson.-mondtam kissé bizonytalanul
-A Négysánc verseny egy hétig tart.-mondta
-Sabrina néni mi nagyon szeretnénk.-könyörgött Karina
-Hát nem tudom.-sóhajtott az anyukám
-Anya kérlek.-könyörögtem én is.-Lehet,hogy itt is randizhatsz valakivel.
-Krystal Jedrick nem vagy vicces.-vetett rám szúrós pillantást az anyukám
-Anya.Sabrina néni.-hisztiztünk egyszerre Karinával
-Rendbe lányok.-egyezett bele
-Szuper.-kiabáltottunk fel
Karinával végig énekeltük az utat.Igazán jól esett,hogy ismét Karinával utazott.Néhány órával később már a németországi Oberstdorfba voltunk.
-Ott a sánc.-kiáltottam fel
-Gyönyörű .Nem igaz?-kérdezte Karina
-Tényleg az.-mondtam
-Kicsim.-fogta meg a kezem anyu.-Ő ott Janne Ahonen.-mutatott az egyik síugró felé.
-Az pedig Adam Malysz?-kérdeztem tőle
-Igen.Ő Adam Malysz.
-Milyen jól megismerted.-dicsért meg Karina
-Mert jelegzetes a bajusza.-magyaráztam
-Krysnek elég egyszer látnia valakit élőben és már megismeri.-magyarázta az anyukám
Indultunk a hotelba ,amikor megláttam Martin Schmittet.
-Anya.-szóltam az anyukámnak.-Ott van Martin Schmitt.
-Igen kicsim.Ő az .-válaszolta az anyukám
Másnap reggel Karinával rohantunk Oberstdorf környékére.Imádtam Németországba lenni,főleg ilyen versenyeken.Nézelődés közben beleütköztem egy lányba.
-Hoppsz.Elnézést kérek.-mondtam
-Semmi baj.-felelte a lány.-Leilani Gomez vagyok.
-Krystal "Krys" Jedrick.-mutatkoztam be
-Én a Leia becenévre hallgatok.-válaszolta a lány
-Ő itt Karina Krainecova.-mutattam be a barátnőmet
-A Négysáncverseny miatt jöttetek ide?-érdeklődött
-Igen.-válaszoltam
-Te itt élsz?-kiváncsiskodott Karina
-Igen,Obertsdorfba van az otthonom.-felelte a lány
-Gyönyörű hely.Bárcsak én élhetnék itt.-sóhajtottam fel.
-Valóban az.-értett egyet Karina
-Ha szeretnétek körbe vezetlek titeket.-ajánlotta fel a lány
-Nagyon szeretnénk.-csaptam le az ajánlatra
Leilani körbe vezetett Oberstdorfba.Megmutatta,hogy merre szokott játszani,és hol szokott sielni.Karinának nem tűnt fel semmi különleges Oberstdrofba,de én rögtön " szerelme estem".Délután megkerestem az anyukámat.Karina és Leia jöttek velem.
-Anyuci.-álltam meg előtte
-Krys drágám.-örült meg amikor meglátott.-Már azt hittem elvesztél.
-Nem .-válaszoltam.-De szeretnék valamit kérdezni.-mondtam neki
-Hallgatlak kicsim.-mosolygott rám
-Szeretnék Oberstdorfba maradni.-közöltem
-Drágám.-sóhajtott fel az anyukám
-Sabrina néni.Krystal ez az álma.-könyörgött Karina
-Hát nem tudom.-sóhajtott újra az anyukám
-Nálunk maradhatna.-szólt közbe Leia.-Megegyezek az anyukámmal és megpróbálhatná,hogy milyen a obertsdorfi élet.
-Jó.-egyezett bele anyukám.-De csak akkor ,ha az anyukád is megengedi.
-Rendbe.-örültünk meg mind a hárman
Rohanva kerestük Leilani anyukáját.
-Anya.Anya.-kiabálta amikor meglátta.
-Leia.-emelte fel.-Merre jártál kicsi lány?
-Kryst és Karinát körbe vezettem.-magyarázta.-Anya lehet egy kérésem?
-Persze drágám.-felelte
-Krys nálunk maradhatna egy ideig?-kérdezte kiváncsian
-Hát...-kezdte.-Rendbe maradjon.-egyezett bele,majd felém fordult.-Te vagy Krys?
-Igen.
-Elmékeztetsz egy barátnőmre.De ő szlovák.-mondta
-Én is szlovák vagyok.-szóltam közbe
-Véletlenül nem Sabrinának hívják az anyukádat?-kérdezte
-De igen.Sabrina Smokovának hívják.-válaszoltam
-Te vagy Sabrina lánya?-kérdezte 
-Igen.-bólogattam
-Ő merre van?
-Megmutattom.-fogtam meg a nő kezét
Elvezettem az anyukámig.A nő hirtelen megfogta anyut.
-Szia Sabrika.
-Szia Nina.-ölelte át az anyukám
-Nem is mondtad,hogy van lányod.-tette szóvvá Nina az anyukámnak
-Ne haragudj.-mondta anyu
Karinával és Leiával a versenyt néztük,amig az anyukáink beszélgettek egymással.Anyu a beszélgetésbe merült el,én pedig a verseny nézésébe.Ha versenyeket néztem,akkor teljesen kizártam a külvilágot.Nem foglalkoztam azzal,hogy mi folyik körülöttem,csak a versennyel foglalkoztam.Anyukám átfogott és felemelt.
-Krys.Vége a versenynek.
-Akkor itt hagyod?-kérdezte Nina
-Igen.-válaszolta.-Majd az apja érte jön,mielőtt elviszi Prágába.
-Rendbe.-mondta Nina.-Ne aggódj .Jó helyen lesz itt.
-Tudom.-mondta az anyukám-Gyere Krys.-mondta és újra átölelt
-Krys általában jól viselkedik.-magyarázta Ninának.-Leiával jól kifognak jönni.
Még egy ideig búcsúzkodtak,de utána anya és Karina elindultak Szlovákiába.
Nina bement a házba ,mi pedig Leiával elmentünk sétálni.
-Anyukád mért  a Krystal nevet adta neked?-kérdezte Leia
-Nem anyu adta,hanem az apukám.Ő amerikai és ilyen jelegzetes nevet választott.-magyaráztam
-Nekem nagyon tetszik a neved.-mosolygott rám
-Nekem pedig a tied.Ki választotta?
-Anyukám találta ki  a Leilanit,de apu kezdett el Leiának becézni.-mondta,miközben már az erdőbe jártunk.
-Gondoltál rá,hogy  sportolni fogsz valamikor?-kérdeztem
-Nem soha.-felelte  a lány.-Te gondoltál rá?
-Néha.Anyu nem akarta,hogy sportoljak.Apu pedig sportolónak szánt.
-Általában az nem számít,hogy mit akarnak a szülők,hanem ,hogy te mit akarsz.Mi akarsz lenni?-kérdezte Leia
-Riporter.-adtam egyszerű választ.-Te mi akarsz lenni?
-Még nem tudom.-mondta.-Lehet végül a sportpályán kötök ki.
-Bármi előfordulhat.-mondtam
Majd  hirtelen megfordult.
-Akarsz autogrammot Adam Malysztól?-kérdezte
-Igen.válaszoltam
Odafutottunk az autogrammot osztogató lengyelhez.
-Autogrammot?-kérdezte
-Igen.Azt szeretnénk.-válaszolta Leia
-Tessék.-nyújtotta át Leiának ,utána pedig nekem.-Te vagy ...
-Leia.-mondta a barátnőm.
-Én pedig Krys.-mutatkoztam be
-Milyen nevet becéznek Krysnek?-kérdezte
-Krystalt.-válaszoltam
A sétálgatások után Leiával nagyon későn mentünk be.Nina nagyon mérgesnek tűnt.
-Mondd csak drága kincsem,ilyenkor kell haza jönni?-kérdte számon Leiát
-Sajnálom,csak mindent megakartam mutatni.-magyarázkodott
-Oké.De irány fürödni utána pedig menjetek aludni.-utasított
-Rendbe anya.-mondta Leia
-Oké Nina néni.-válaszoltam én is
A fürdés után az ágyban ültünk és beszélgettünk.
-Fogsz menni az olimpiára?-kérdezte 
-Anyu azt ígérte,hogy elvisz.-mondta.-Már szerencse csak 2 hét az olimpia.Te mész rá?
-Igen.Engem is elvisznek rá.
-Az ebben az olimpiába a legjobb,hogy találkozhatok Bode Millerrel.Ő a kedvencem.-magyaráztam

2012. december 10., hétfő

3.fejezet-Ramsau 2005


Krystal

-Akkor indulunk?-mentem be az anyukám szobájában
-Indulnál már?-kérdezte
-Igen.-válaszoltam.-Már két hete nem voltunk sehol.
-Te választottad az északi összetettet.
-Tudom.-feleltem.-Karinát felhívhatom?-kérdeztem
-Már beszéltem az anyukájával.Megbetegedett.Ketten megyünk Ramsauba.-magyarázta az anyukám
-Mivel megyünk ?Ausztria nincs olyan messze.-mondtam
-Kiscsillag .Autóval megyünk.-mondta
-De jó.-örültem meg
-Vannak terveid a ramsau-i hétvégére?
-Igen.Találkozni akarok Hannu Manninennel.-döntöttem el
-Már el is döntötted?-kérdezte
-Igen.-válaszoltam.-Bode Millerrel nem találkoztam Beaver Creekbe,muszály találkoznom Hannu Manninennel.
-Kicsim.Nem olyan könnyű találkozni a sielőkkel.-simogatott meg
-De Janicával is találkoztam és ő bemutatta a bátyját nekem.-magyaráztam
-Elhiszem,de az élet nem ilyen könnyű.-mondta
Pakoltunk az autóba,amikor az anyukám mobilja csörögni kezdett és félre vonult telefonálni.Tovább pakoltam az autóba.Néha ránéztem,nagyon zavartnak tűnt.
-Akkor nem megyünk ?-kérdeztem
-Persze,hogy megyünk.- mondta az anyukám
-Szuper.-örültem meg
-Szállj be az autóba és indulunk.-utasitott az anyukám
-Megmondod,hogy ki hívott?-érdeklődtem
-Az egyik barátnőm.Ő is ott lesz Ramsauba a lányával.-magyarázta
-Ismer valakit?-kiváncsizkodtam
-Hannu Manninennel nagyon jóban van.-mondta
-De jó.Találkozhatok Hannu Manninennel.-örültem 
-Ne örülj előre.Nem biztos,hogy találkozol vele.-nyugtatott az anyukám
-Akkor megint keresek valakit.Mint Beaver Creekbe Janica Kostelicet.-nevettem 
-Tőled mást nem is gondoltam.-mondta az anyukám
Az út nagyon gyorsan telt,hiszen Ramsau nem volt messze.Nagyon örültem mikor végre megláttam a ramsau-i tájat.Mindent hó lepett,és lehett látni  a hegyeket.Az autó ablakán nézelődtem.Ez volt az első utam Ausztriába.Soha nem voltam se északi összetett versenyen és ramsauba.Anyukám leparkolt és kiszálltunk az autóból.Anyukám egy nőhöz vezetett engem,aki egy gyerekkel volt.
-Szia Laura.-köszöntött anyukám a finn nőnek
-Szia Sabrina.-adtak puszit egymásnak
-Ő itt  a lányom Krystal.-mutatott be
-Szia Krystal.-fogta meg a kezem Laura.-Ő az én kislányom Riita.
-Szia Riita.-köszöntöttem
-Riita mutasd be Krystalnak azt akiről beszéltünk.-utasította az anyukája
-Rendbe anya.-válaszolta a lány.-Gyere Krystal.
-Oké.-indultam el
Sétáltunk egymás mellett és elkezdtünk beszélgteni.
-Anyu mondta,hogy a kedvenced Bode Miller.-mondta  a lány
-Igen ő a kedvencem,és végre láttam élőbe sielni.-meséltem boldogan
-Hány éves vagy?-kérdezte
-11.-feleltem .-És te?-kiváncsiskodtam
-Már 12 leszek.-válaszolta.-Régóta jársz versenyekre?
-Igen.Anyukám kicsi korom óta elhord különféle versenyekre.-magyaráztam
-És az apukád?
-Apukám amerikai,azt akarja,hogy sportoljak,de úgysem fogok.-mondtam.-És te szüleid?
-Anyukám kamaszként sportolt,de abba hagyta.Apukámat nem ismerem.-mondta majd megállt egy hotel előtt.-Anyukád mondta az anyukámnak,hogy szeretnél találkozni Hannu Manninennel.
-Igen.-válaszoltam.-Valóban szeretnék.
-Örülni fogsz.-mondta a lány
-Találkozhatok Hannuval?-érdeklődtem
-Igen.-bolintott rá a lány
Bementünk a hotelba,ahol Hannu Manninenen várt ránk.
-Hannu ő az lány akiről anyu beszélt.-mutatott be Riita
-Akkor te vagy....-kezdett gondolkozni a sportoló
-Krystal.-árulta el a nevem Riita
-Inkább Krys.-szóltam közben
-Krys.Nekem azt mondták,hogy nagyon szeretnél találkozni velem.Igaz?-kérdezte
-Igen ,igaz.Nagyon szerettem volna és most itt vagyok.-mondtam nagyon izgatottan
-Rendbe.Ad oda.-mutatott a füzetemre amibe az autogrammokat gyűjtöttem.
Átnyújtottam neki.Ennyire boldog még nem voltam.Végre olyannal találkoztam akivel már régóta akartam.Nagyon jó volt találkozni Beaver Creekbe Janica Kosteliccel és a bátyjával Ivicával.Már nem is bánt annyira,hogy Bode Millerrel nem találkoztam személyesen.Még mindig az a vágyam,hogy Bode Millerrel személyesen beszélhessek.
-Lehet képet is ?-kérdeztem
-Igen lehet.-válaszolta
Remek ötletem  támadt,mivel  beleegyezett a közös fényképbe,úgy döntöttem ,hogy beleültem az ölébe.
-Ilyent nem illik.-viccelődött velem.
-De igen.-válaszoltam bátran
Riita és  én Hannuval töltöttük a délelőtött,de utána a sportolónak elkellett mennie edzeni.Mi pedig visszaindultunk az anyukáinkhoz.Beugrottam az anyukám kezébe és átöleltem.
-Köszönöm.
-Ne nekem köszönd,hanem Laurának.-mondta az anyukám
-Köszönöm Laura.-mondtam.-Ez a nap örökre emlékezetes marad.
-Nagyon szivesen.-simogatott meg
Másnap Riitával néztük a versenyt.Az anyukáink a közelbe kávéztak.Riitával nem igazán voltunk egy hullámhosszon.Nem éreztem,úgyhogy volna miről beszélgetnünk.Attól,hogy az anyukáink barátnők,attól nekünk nem kell.Csendben álltunk egymás mellett.Hiányzott Karina.Nagyon sajnáltam,hogy megbetegedett.A síugrás rész után visszamentem a hotelba.Felakartam hívni.Tárcsázni kezdtem a számot és vártam.
-Karina?-szóltam a telefonba mikor valaki felvette
-Igen.Krys te vagy az?-érdeklődött
-Igen.Képzeld találkoztam Hannu Manninennel.-meséltem
-De jó.-örült velem
-Csak nagyon sajnálom,hogy nem vagy itt.-szomorkodtam
-Majd legközelebb megyek.-igérte meg
-Van itt egy lány,de szerintem soha sem leszünk egy hullámhosszon.Egyszerűen nem szimpatikus.-magyaráztam
-Előfordul az ilyen.-mondta Karina
-Hát nem tudom.-sóhajtottam
-Kibirod Krys.Ne túl akard élni,hanem éld át.-ajánlotta
-Köszi Karina.Sokat segítettél.-búcsúztam el
-Szia Krys.-tette le a telefont
Délután újra kimentem a versenyre.Anyu már ott volt Riitával és Laurával.
-Aludtál egy kicsit?-kérdezte az anyukám
-Igen.-válaszoltam
Végig néztük a  versenyt.Anyukám és Laura bele merültek a beszélgetésbe.Riitát lekötötte a hangulat,de én nagyon unatkoztam.
-Sétálhatok?-kérdeztem
-Igen,de vigyázz magadra.-szólt utánam az anyukám
-Vigyázok .-mondtam és indultam el
Sétálgattam a pálya mellett.Néztem a tájat,de Ramsau nem ragadott meg.Hannu Manninen tényleg nagyon aranyos volt.A sportolókkal nem igazán találkoztam,de már nem is akarok.Legalábbis itt nem.Képtelen vagyok Ramsauhoz kötődni.Beaver Creekbe nagyon jól érztem  magam,szinte azonnal alkalmazkodtam a környezhez,de most az az alkalmazkodó képeségem nem működik.Kicsi korom óta állandóan ,illetve elég gyakran utazok.Talán be kellene fejezni a folytonos utazást.Most két hétig otthon voltam,de előtte Kontiolahtiból rögtön utaztam Beaver Creekbe.Többet kellene pihennem,hiszen a Torinói olimpiára készülődök.Rövid séta után visszamentem az anyukámhoz.Anyu egy sportolóval Sebastian Haseney-val beszélgetett.
-Anyu.-álltam meg mellette
-Visszajöttél?
-Igen.-mondtam
-Krys.Ő itt Sebastian Haseney .Német északi összetetező.-mutatta be  a férfit
-Sebastian.Ő itt lányom.-mutatott rám
-Krystal vagyok,de mindenki csak Krysnek hív.-magyaráztam
-Szia Krys.-mosolygott barátságosan
-Kaphatok autogrammot?-kérdeztem
-Persze.-mondta és aláírta a füzetemet
Este  a szobában ültem és néztem a tévét.Láttam,hog az anyukám készülődik valahova.
-Találkozol azzal a Sebastiannal?-kiváncsiskodtam
-Igen.Találkozom vele.-válaszolta.-Egyedül hagyhatlak?
-Nyugodtan.-válaszoltam miközben tovább néztem a tévét.
Anyukám távozása után elaludtam és reggelig fel sem ébredtem.Álmosan pislogtam amikor az anyukám belépett a szobába.
-Krys indulunk.-mondta.-Csomagolj.
-Oké.-szálltam ki az ágyból
Összepakoltuk a dolgainkat és elindultunk haza.
-Mesélsz róla,hohy milyen volt?-kérdeztem
-Mit meséljek?-kérdte az anyukám
-Hol voltatok?Mit csináltatok?
-Elvitt vacsorázni,utána pedig sétálni voltunk.-mondta
Néhány órás út után hazaértünk.
-Krys drágám.Gondolkozz hova vigyelek legközelebb.-mondta az anyukám
-Már tudom.-feleltem
-Hova akarsz menni kicsim?
-Obersdorfba a négysánc versenyre.-mondtam
-Az még néhány hét.-mondta az anyukám
-Tudom.-válaszoltam
Bementem a szobámba és felemeltem a mobilom.
-Tessék?
-Szia Krys.
-Szia.-örültem meg mikor meghallottam az apukám hangját
-Drágám elviszlek majd egy prágai sprintre januárba.-mondta
-Szuper.-mondtam
-Akkor majd látjuk egymást.-búcsúzott el
-Szia.-tettem le  a telefont.
A falomon lévő Bode Miller pószterre néztem.
-Már csak 3 hónap és én is ott leszek Torinóba.Még foglak élőben látni Bode Miller.-mondtam és leültem az ágyam szélére.
Megint mozgalmas lesz majd hetem,hiszem jó lenne ott lenni az összes négysánc versenyen,de apu is elakar vinni eg prágai sprint versenyre.

2012. december 2., vasárnap

2.fejezet-Beaver Creek 2005


(Krystal)

Alig néhány perc telt el,hogy leszálltunk a repülőről.Már azonnal megláttam az apukámat.Rohantam hozzá.Beugrottam a kezébe és átfogtam a nyakát.
-Apuci.Olyan jó újra látni.
-Krys nagyon hiányoztál.
-Mikor indulunk?-kérdeztem 
-30 perc múlva.-mondta az apukám
Közben megérkezett az anyukám Karinával.
-Szia Sabrina.-köszöntött az apukám
-Szia.-válaszolt az anyukám
Nagyon ridegen viselkedtek egymással.Szinte vágni lehetett  a felszültséget.Apukám gyorsan elterelte a figyelmem a viselkedésükről.
-Ő a barátnőd?-érdeklődött
-Igen.Ő Karina.-mondtam az apukámnak.
-Szia Karina.-simogatta meg a barátnőmet
-Csókolom.-mondta Karina
A szüleim nem igazán szeretik egymást a válás óta.De engem nem érdekelt ,lényeg,hogy végre az apukámmal lehetek.
Karinával és az apukámmal felszálltunk a repülőre.Elkezdtem olvasni a símagazinomat.
-Látom még mindig szereted a sít.-mondta az apukám
-Igen,de sielő nem akarok lenni.-közöltem a tényeket.
-Semilyen sport?-kérdezte
-Nem.Imádom nézni,de sportolni nem akarok.-mondtam magabiztosan
-Krys kérlek.-könyörgött
-Nem akarok sportolni.Ezt már eldöntöttem.-mondtam újra és az apukámra néztem
-Ha eldöntötted akkor nem nyaggatlak ezzel.-igérte meg
-Köszönöm.-mondtam és elmerültem a magazin olvasásába.
A Beaver Creekbe vezető út nagyon hosszú volt.Csendben a magazinomat olvasgattam.Közben megérkeztünk.Még soha nem jártam Amerikába korábban.
-Apa.-fogtam meg  a kabátja újját.-Fogunk találkozni Bode Millerrel?-érdeklődtem
-Nem tudom.Sielni biztos fogod látni.-igérte
-Találkozni akarok vele.-hisztiztem
-Krys nyugalom.-simogatta meg a fejem
-Bode Millerrel akarok találkozni.-nyaffogtam az apukámnak.
Apa Karinára nézett és megszólalt.
-Az anyjával is így viselkedik?
-Van amikor igen,de általában nem.-árulta el őszintén a barátnőm
Apukám hatalmasat sóhajtott és elindultunk a pályához.
-Ma már mennek az edzések.-mondta az apukám.-A versenyek pénteken és szombaton lesznek.
-Találkozni nem lehet velük?-érdeklődtem
-Krys.Tényleg nem tudom.-válaszoltam az apukám.-Különben nem azt igértem,hogy találkozhatsz vele,hanem,hogy láthatod élőben sielni.
Dühös voltam,de igaza volt.Ő csak azt ígérte,hogy élőben láthatom sielni.Megnéztök az edzést.Nagyon örültem mikor megláttam Bode Millert. Elindultam a pálya felé,de az apukám visszahúzott.Nem engedett Bode Miller közelébe.
-Bode.-kiáltottam a sielő nevét,de az nem figyelt rám
Csalódottan néztem az apukámra.Könyörögtem,hogy menjünk a hotelba.Apukám bele egyezett és elindultunk.Meglepő volt,hogy nem a hotelek felé mentünk ,hanem a faházak felé.Apu nagyon meglepett.Egészen eddig nem hozott el Beaver Creekbe,pedig volt faháza.
Figyelmesen nézelődtem körbe.Bementem az egyik szobába,Karina jött utánam.Az ablakhoz sétáltam és kinéztem rajta.A pályára volt kilátás.
-Tetszik?-kérdezte az apukám
-Nagyon szép hely.-mondtam miközben a pályát néztem
-Ha elkezdenél sportolni,akkor te is lemehetnél ezen a pályán.-mondta az apukám
-Nem fogok sportolni.-mondtam és közben hatalmasat sóhajtottam,untam,hogy az akarja,hogy sportoljak
-Te tudod.-mondta és kiment a szobából
-Krys.-nézett rám Karina.-Annyira imádod  a sportokat.Sportolhatná.
-Nem akarok.-válaszoltam
-Krys.
-Nem akarok és ez  a végső  döntésem.-mondtam és tovább nézelődtem az ablakon
Karina hatalmasat sóhajtott és felkapcsolta a tévét.A nézelődésemet a telefonom csörgése zavarta meg.A kijelzőre néztem.Anyukám hívott .
-Szia anya.-szóltam  a telefonba
-Krys drágám.Milyen Beaver Creek?
-Szép hely.Láttam is Bode Millert,de csak messziről.-meséltem
-Majd biztos találkozol vele.-mondta az anyukám
-Remélem.Ő a kedvencem.
-Tudom kicsim.-válaszolta-Bizom benne,hogy beszélhetsz vele.Majd még hívlak.Szia
-Szia.-tettem le  a telefont
Leültem Karina mellé és elkezdtem én is nézni a tévét.
Reggel apukám keltett minket.
-Lányok.Ébresztő megyünk reggelizni.
-Muszály kelni?-érdeklődtem
-Krys.Karina minden gond nélkül felkelt.Ellenben te állandóan tiltakozol
-Utálok korán kellni.-válaszoltam egyszerűen
-Valakivel találkozót beszéltem meg.Indulnunk kell.-magyarázta az apukám
-Bode Millerrel?-tettem eg kétségbe esett próbálkozást
-Nem.-válaszolta az apukám
-Hermann Maierrel?-kérdezte Karina
-Nem.-felelte az apukám
-Didier Cuche-sel?-érdeklődtem
-Nem.-kaptam újra választ
-Akkor kivel?-kérdezte Karina
-Majd meglátjátok.-mondta titokzatosan az apukám
-Mondd meg kérlek.-könyörögtem
-Mint mondtam,majd meglátod.-mondta  az apukám
Elmentünk egy kávézóba,apukám egy asztalhoz ment,ahol egy nő várt rá.
-Krys,Karina.Ő itt  a mennyasszonyom Leah Fullize.-mutatta be  a nőt
-Leah.Krys a  lányom,Karina pedig a legjobb barátnője.-magyarázta a nőnek
-Szia Krys.Leah vagyok.Mesélsz nekem magadról?-kérdezte mosolyogva a nő
-Szia.Krystalnak hívnak.Szlovákiába élek az anyukámmal.Apukám most hozott el először Beaver Creekbe.-meséltem
-De aranyos vagy.-simogatott meg-A téli sportok szerelmese vagy?-kérdezte
-Igen.-válaszoltam.-Bode Miller a kedvencem.
-Csak őt szereted?-kérdezte 
-Nem,de ő az abszolút kedvencem.-magyarázkodtam
-Nem is mondtad ,hogy ilyen aranyos a kislányod.-nézett Leah az apukámra
-Mikor esküdtök meg?-kérdezte Karina
-Még nem tudjuk.-válaszolta Leah
-Apa.Mehetek megnézni az edzést?-kérdeztem
-Persze mehettek.-válaszolta
Karinával rohantunk edzést nézni.Bár még kicsit nehéz átállni a Beaver Creek-i időzónára.Tudom,hogy remek hétvégém lesz.Pénteken lesiklásba versenyeznek,szombaton szuper G-be,vasárnap pedig óriás műlesiklásba lesz verseny.Bode Miller lesiklásba,és super G-be is esélyes.
-Karina.-böktem meg  a barátnőmet
-Tessék?-nézett rám  a barátnőm
-Ott van Janica Kostelic.-mutattam a nőre
-Ilyenkor nem Aspenbe kellene lenni?-kérdezte Karina
-Lehet elkísérte  a bátyját.Hiszen Ivica,Janica bátyja most itt fog versenyezni.-mondtam.-Én akarok autogrammot tőle.-közöltem a barátnőmmel
-Hát jó.-egyezett bele,úgy mintha ez lenne a világ legfurcsább dolga.
Magabiztosan indultam el és meg sem álltam a horvát olimpikonig.
-Janica Kostelic?-kérdeztem a nőtől
-Igen.Személyesen.-mondta a nő
-Krystal Jedrick vagyok és szeretnék autogrammot kérni.-mondtam
-Persze kicsim.-mondta Janica és aláírta  a füzetemet
-Köszönöm.-mosolygtam rá
Elindultam volna,de közbe szólt.
-Itt maradhattok nyugodtan.-mondta
-Rendbe.-egyeztem bele
-Rajongó vagy?
-Igen.-válaszoltam.-Apukám azt akarta,hogy sportoljak,de én csak rajongó akarok lenni.Jobban vonz a média.
-A médiába akarsz dolgozni?-kérdezte mosolyogva
-Igen.-feleltem
-Amerikai vagy?-kérdezősködött tovább
-Apukám amerikai,anyukám szlovák.-válaszoltam
-És hogy lehet becézni,azt hogy Krystal?-kérdezte
-Krysnek becéznek.-válaszoltam
Az edzést Janicával néztem végig.Másnap délután volt a verseny.Türmetlenül vártam a versenyt.Bode Miller volt a verseny egyik nagy esélyese.Sikitottam amikor beérkezett a célba.Nagyszerű ideje volt.
-Bode .-kiabáltam a nevét.-Bode Miller.
A verseny végig örülhettem hiszen ő nyert.Nem hittem a szememnek."Öröm ittasan" mentem v issza a faházba.Most láttam először élőbe versenyezni Bode Millert ,és ő még nyert is.Ennél nagyobb boldogságba nem is lehetett volna részem.
Apukám bejött  a szobámba.
-Látod Krys.Hiába kiabáltad a nevét nem figyelt rád.-mondta az apukám
-Mégsem jöhetett ki  a nézőtérre.-szólt közbe Karina
-De lehet,hogy meghallotta,sőt biztos.-álltam ki magamért
-Te tudod kicsim.-egyezett bele apukám-De kevés rá az esély,hogy pont téged venne észre.
Másnap ismét csak délután volt verseny.Egészen sokáig ágyban voltam.11 óra körül mentem le az emeletről.Karina és Leah az asztalnál ültek és beszélgettek.
-Apu merre van?-kérdeztem
-Elkell intéznie néhány dolgot.Ma én kisérlek titeket a versenyre.-magyarázta a nő
-És mikor jön haza?-kérdeztem
-Csak este.-mondta Leah
-Mikor indulunk?-kérdeztem
-Egy óra körül.-mondta Leah
Karinával addig visszamentünk tévézni.Leah  bejött  a szobába.
-Lányok indulunk.-hívott minket
Ezzel a nappal nem voltam igazán megelégedve,hiszen Bode Miller most nem nyert.DE én még a tegnapi lázba égtem.
Vasárnap ismét versenyre mentünk.Ez volt az utolsó napom itt Beaver Creekbe.A verseny után ismét megláttam Janica Kostelicet.Mosolyogva intettem neki,és ő oda hívott.
-Szia Krys.-simogatott meg
-Szia.-mosolyogtam.-Ivica.-fordult a bátyja felé.-Ő Krys.Írd alá a füzetjét.-adta parancsba
-Szia Krys.-mondta a férfi és aláírta a füzetemet.-Minek a becézése a Krys?
-Krystal.-válaszoltam
A férfi mosolygott és távozott.
Még aznap este  apukámmal visszautaztunk Pozsonyba.Anyu a reptéren várt ránk.Végre hazaértünk.Nagyon kiváncsi vagyok,hogy mikor és hova utazunk legközelebb.Anya először hazavitte Karinát.Utána mi is haza mentünk.
-Mesélj .-mondta mikor beléptünk a házba.-Milyen volt Beaver Creek?
-Nagyon jó.-mondtam és leültem a kanapére.-Megismerkedtem Janica Kosteliccel.
-Neki nem Aspenbe kellett volna lennie?-kérdezte az anyukám
-De.Csak itt versenyzett a bátyja és inkább ide jött.Bemutatta nekem  a bátyját.-meséltem az anyukámnak
-Ez csodás.-moslyogott az anyukám.-És hova menjünk legközelebb?
-Nem tudom.Szivesen mennék északi összetett nézni.-mondtam
-Megnézem hol lesz verseny legközelebb nekik.-mondta az anyukám
-Anya.Megyünk majd világ bajnokságokra is?-kérdeztem
-Igen,de azok már csak a következő szezonba lesznek.Ebben  a szezonba lesz az olimpia.-magyarázta az anyukám.
-Olimpiára megyünk?-kérdeztem 
-Igen.Februárba.
-De jó.-öleltem át
Későn kerültem az ágyba.
-Anya.-mondtam,anyukám megfordult
-Tessék?
-Tudtad,hogy apunak menyasszonya van?
-Igen.Mesélte.-válaszolta