Krystal
-Krys,Krys.-kiabálta a nevem a barátnőm a reptéren.
-Karina , szia.
-Még is elutazol Sochiba?
-Igen.Nem akarom kihagyni az olimpiát.
-A tanulmányaid hogy haladnak?
-Remekül, készülök az érettségimre.Márciusba írásbelizek.
-Egyetemre készülsz?
-Talán, sportriporter akarok lenni.-feleltem miközben megigazítottam a zöld felsőmet, majd a hajam kezdtem igazgatni.
-Milyen szép hosszú már a hajad.-kezdett a hajamról beszélni a lány
-Köszi.-mosolyogtam
Mikor megérkeztünk Sochiba nagyon hideg idő fogadott.A barátnőm kicsit didergett, engem egyáltalán nem zavart a hiszen évek óta Norvégiába élek, természetes , hogy ott hideg van.
-És mit csináltál mikor nem tanultál?
-Bokszoltam.
-Hogy mit?
-Tudod, boksz.
-Nem hiszem el.
-Majd a szobába megmutatom.-ígértem
-Rendbe drága.-mosolygott a lány , látszott rajta, hogy még mindig nem hisz nekem.
Közös szobát vettünk ki, mint annak idején gyermekként.
-Mutasd Krystal.Hogy tudsz bokszolni?
A lány elégedetten álldogált, magabiztosan mosolygott, azt gondolta, hogy nem mondtam komolyan , hogy tudok bokszolni.Mutattam neki néhány mozdulatot,de mindnél közelebb mentem hozzá, a lány tolatni kezdett.
-Csak nem félsz?-mosolyogtam rá.-Ne félj, nem bántlak.
-Már azt hittem , hogy megütsz.
-Mért bántottalak volna?-néztem rá meglepetten
-Mert egy ideje elhidegültünk egymástól, korábban nagyon jó barátnők voltunk.Most meg....
-Most meg mi?-szóltam közbe.-Most is barátnők vagyunk.Csak elfoglalt voltam.
A beszélgetésünk még órákig eltartott.Eltelt már néhány nap, mire kimentem a versenyekre.A kedvenc vörös rúzsomat kentem a számra.Ami a barátnőm szerint nem illet a fehér szerelésemhez.De ez engem egyáltalán nem érdekelt, hogy mások mit mondanak.A hajam copfba fogtam, ami Karina szerint nem jó ötlet , mert így csak titkolom a hajam hosszúságát.
-Krys.Ugyan muszáj többet mutatnod magadból.Petternek tudnia kell , hogy itt vagy.
-Jelenleg még nem akarom, hogy tudja.
-Mért nem?
-Ennek komoly oka.Nem akarok új szintre lépni a kapcsoltunkkal.Még abban em vagyok biztos, hogy folytatni akarom.-sóhajtottam fel
-Biztos vagyok benne, hogy tudod, hogy mi helyes.
-Az majd kiderül.-mosolyogtam.-Most már indulok.A biathlon versenyen találkozunk.
-Oké.-egyezett bele a barátnőm
Amint kiléptem a hotelból tárcsáztam az anyukám telefonszámát.A telefon kicsengett, én pedig türelmetlenül vártam.
-Tessék?
-Anya.Krys vagyok.Beszélni akarok veled.
-Hallgatlak drágám.
-Biztos ráérsz?
-Persze.Az öcséd most alszik.-utalt a 2 éves gyermekére
-Kicsi drágaságom.-mosolyogtam amikor a fáltestvéremre gondoltam, nagyon szerettem őt, bár ritkán találkoztam vele.-Hogy van a kicsi Aksel?
-Nagyszerűen.Hiányzik neki a nővére.
-Hamarosan meglátogatom.
-Az remek lesz.De biztosan nem a testvéredről akartál társalogni
-Nagyon jól ismersz.Petterről.Az ő kérése volt, hogy ide jöjjek.ÉS most itt vagyok, de rettegek , hogy azt fogja gondolni, hogy minden szavára ugrok, mert annyira szerelmes vagyok belé.-szószerint daráltam a szavakat
-Krys, nyugodj meg.Petter biztosn nem fogja azt gondolni, hogy minden szavára ugrasz.De azt nem tudod titkolni, hogy szerelmes vagy belé.Ha mégis irányítani akarna, akkor állítsd le , erős nő vagy.Ne hagyd magad.
-Köszi anya, te indig megnyugtatsz.-mosolyodtam el.-Amint lehet meglátogatlak titeket.Szeretlek.
-Várunk nagyon.Mi is szeretünk.-bontotta a vonalat az anyukám
A napjaim most is olyanok voltak, mint az elmúlt két olimpián, versenyről versenyre jártam.Az egyik nap, még az olimpia első hetén mellém lépett valaki, miközben éppen a sífutó versenyen voltam.Női sífutás.
-Szia Krys.
-Szia.-válaszoltam, úgyhogy megse fordultam
-Remélem a norvégoknak szurkolsz.
-Mért tennem?-kérdeztem
-Mert Norvégiába élsz, és én norvég vagyok.
A mellettem álló alakra néztem , egy cseppet sem lepődtem meg, amikor Petter Northugot láttam meg.
-És az már döntő , hogy hol élek?
-Hát.
-Jaj Petter.-mosolyodtam el
-Mosolyogsz.-vágta rá a férfi.-És miattam mosolyogsz.Mikor érkeztél?
-Múlt hét csütörtökön.
-És kinek szurkolsz?
-Justynának.
-Figyelj Krys.-érintett meg.-Holnap vacsoráznál velem?Nagyon megtisztelnél vele.
Levettem a napszemüvegemet és mélyen a férfi szemébe néztem:
-Mért ne , egy vacsora nem gond.
-Köszi.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Petter.-szóltam rá.
-Bocsi.-kiáltott vissza a már távozó sportoló.
Karina ébresztett fel.
-Krys,Krys.Valentín-nap van.
-És ?-néztem rá álmosan
-Te ma találkozol Petterrel.
-És?
-Elmagyarázom.Együtt vacsorázol Petter Northuggal valentín-napkor.-a lány kézzel-lábbal magyarázott, de látni lehetett rajta, hogy azért néha megjelenik az arcán azaz elégedett vigyor
-Karina.A csini felsőd a szemed elé ment?
-Mért?-kérdezte a lány
-Hogy mindent rózsaszínbe látsz.-a lány felsővel utaltam arra, hogy még nem kell az esküvőt terveznie, mert a valentín nap számomra nem fontos.Nem jelent előnyt, ha valentín napkor visznek vacsizni.
Kimentünk a versenyre, hogy megnézzük a férfi sífutást, az újjaim keresztbe tettem, nagyon szorítottam Alex Legkovért.A barátnőm elkezdett mosolyogni.
-A legjobb barátod nyert.-utalt Dario Colognára, akit én egyáltalá n nem kedveltem
-Haha, nagyon vicces vagy.
-Ugyan.
-Lesz még jobb is.- közöltem a lánnyal.
A versenyek után visszamentünk a hotelbe.A barátnőm elült a tévé elé,és neki fogott mesét nézni.Én pedig mivel elígérkeztem nem tehettem mást, mint hogy elkezdte készülődni a vacsorára.A hajam kibontva hagytam.Egy fekete ruha volt rajtam,felvettem hozzá egy fekete kabátot is.Már indulni akartam amikor a barátnőm rám szólt.
-Krys, várj egy kicsit.
-Tessék?
-Ezt kérlek viseld.-tette rám egy fejdíszt.
-Ez csoda szép.-mondtam a lánynak
Amikor kiléptem a hotelból azonnal észrevettem a norvég sportolót, a férfi csak nézett rám.Mosolygott, de egy szót sem tudott szólni.
-Szia.
-Szia Krys.-villantotta rám a csábító mosolyát
-Indulhatunk?-kérdeztem, hiába mosolygott olyan szépen, felettem annak a mosolynak már nem volt ereje
-Természtesen.-nyújtotta a karját, amibe én belékaroltam.
Amikor beléptünk egy étterembe azonnal megtetszett a hangulatos hely, Petter nagyon jó helyet választott.
-Tudod Krys, nagyon jól emlékzetem , hogy ilyen helyeket szeretsz.Amint igent mondtál a mghívásra biztos voltam benne, hogy ez lesz a tökéletes hely.
-Valóban jól emlékszel.
-Tudod, hogy nagyon gyönyörű vagy.-nyúlt át az asztalon és megfogta a kezem
-Ha azt mondod-válaszoltam
-Krys, nekem nagyon fontos, hogy te itt vagy.Úgy érzem, hogy te vagy az a lány akiért én mindent megtennék.
-Azt mondod?-nézegettem a körmeim , majd a férfi szemébe néztem
-Tudom, hogy haragszol rám, de a szándékaim komolyak.És tudom , hogy te vagy az igazi.Nem vagyok benne biztos, hogy elhiszed, és így gondolod, de most tényleg őszinte vagyok.Ezért feltennék neked egy kérdést.Megengeded?-kérdezte a norvég, és látszott rajta, hogy nagyon várja a válaszom
-Igen.Hallgatlak.-válaszoltam
Petter letérdelt a székem mellé, az elővett egy dobozkát a zsebéből kinyitotta, meglepődtem amikor megláttam a gyűrűt, az egyik kezébe az ékszert fogta, a másik kezével pedig az én kezemet.Néhány másodpercbe telt, mire beszélni kezdett.
-Krystal Jendrick megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel.Csak veled tudom elképzelni az életem, én nem qkarok mással lenni.-látszott a férfi szemeiben az őszinteség,de én szóhoz sem jutottam, csak néztem rá értetlenül, nem hittem el, hogy tényleg megkérte a kezem .
Krys
Wengenbe érkeztem, két okból érkeztem ide, az egyik a verseny, amit nekem muszáj látnom.Mindenképpen itt akartam lenni, hiszen Wengen egy legendás verseny.Aki itt nyer, az tényleg a lesiklás egy nagy alakja, vagy az lehet a jövőben.Hiszen Wengen, akár egy ugródeszka lehet, ez egyik klasszikus.Wengen olyan az alpesisíbe, mint a fociba Barcelona, Madrid, Milano, München, vagy London.A másik ok, ami miatt itt vagyok, azaz apukám.Ma itt kell vele találkoznom.
-Krysgtal.
-Apa.-fordultam meg
-Úristen.Milyen gyönyörű fiatal nő lettél.
-Köszönöm.-mosolyogtam
-Beszéltem az anyukáddal.Mesélte, hogy mi történt veled az elmúlt néhány évben.Van egy ajánlatom.
-Hallgatlak.
-Ha szeretnél, velem jöhetsz Amerikába.
-Nem szeretnék.-ráztam meg a fejem.-Nem akarok elmenekülni a problémáim elől.Leküzdöm őket, bármi áron.
-Jól teszed.-ölelt át.-Nagyon remélem, hogy rendbe tudod tenni az életed.Sok sikert drágám.
-Köszönöm apa.
A versenyeken az új fekete kabátomba sétálgattam.Kicsit elmerültem a gondolataimba. Nem vettem észre , hogy Bode Miller megáll mellettem.
-Mélyzöld tekintet, komor arc.Ez a lány, valami problémája van.
-Bode.-fordultam meg
-Szia kicsi lány.
-Miből gondolod, hogy problémám van.
-Előbb elmondtam, nagyon látszik rajtad.
-Valóban vannak problémáim.-sóhajtottam fel.-Nem olyan régen szakítottam Petterrel.Eldöntöttem, hogy a tanulásra fogok összpontosítani.De nagyon nehéz, mert egészen eddig itt volt nekem,és furcsa, hogy most már nincs.
-Persze, hogy nehéz.
-Tudod Bode, nekem ő volt az első.-halványan elmosolyodtam
-Akkor meg főleg.Ne aggódj, erős nő vagy.Felül kerekedsz majd a problémáidon, figyeld meg.
-Gondolod?-néztem rá
-Tudom.-puszilta meg a homlokom
-Te vagy a legnagyobb támaszom.-öleltem át
Kontyba fogtam a hajam és tovább néztem a versenyt.
-Napszemüveg?-nézett rám Bode
-Azonnal veszem.-mosolyogtam
-Ez a napszemüvegek a védjegyedé vált az évek során.
-Néha jó a napszemüveg mögé bújni.Ezzel jelzem, hogy nincs hangulatomhoz valamihez.-mosolyogtam
-Csak nem hozzám?-nézett szomorúan az amerikai
-Hozád mindig van hangulatom.-mosolyogtam.-Te vagy az egyik legjobb barátom.
-Még jó.-mosolygott Bode.-Most már indulok pihenni, de azt kívánom, hogymegoldódjanak a problémáid és érezd jól magad Wengenben.
-Köszi.
A férfi elindult, nem sokkal később énis visszamentem a hotelba.Az osztálytársaim elküldtek nekem anyagokat amiket tanulnom kell.Így legalább eltereltem a figyelmem a sok problémáról.
A versenyek második napján is indultam a pályához, amikor kiléptem a hotelból ismerős hangot hallottam, szerencsére nem hozzám beszélt.Oldalra néztem , hogy biztos legyek a megérzésembe, amik most sem csaptak be.Petter Northug állt ott néhány férfival, beszélgettek, próbáltam hallgatkozni, hogy kiről van szó,de csak annyit csíptem el a beszélgetésből, hogy :
-Itt kell lennie, nagyon szereti az alpesi sít, különben is Bode Miller versenyez.Biztos látni akarja.
Rólam lenne szó, gondolkoztam el, de az lehetetlen, Petter azt hiszi, hogy neki mindent lehet, megcsal és majd csak úgy megbocsájtok neki.Mit gondol magáról , hogy ki ő.Én nem vagyok azaz olvadós fajta, nem esek hasra minden egyes szótól.Óvatosan, minden féle figyelem felvonás nélkül próbáltam átmenni mellettük, végül sikeresen.
Megbújtam az emberek között, hogy nhogy észrevegyenek.Ám elkezdett rezegni a telefonom, már féltem , hogy Petter az, de szerensére csak az apukám volt.
-Tessék apa.-vettem fel a telefont
-Krys drágám,Petter itt van.Keres téged, néháy norvég sportoló van vele.
-Ha beszélsz vele, mondd azt , hogy nem tudod, hogy hol vagyok, nagyon boldoggá tenél vele.Nem akarok vele beszélni.
-Megteszem drágám.
-Köszi apa.Hálás vagyok.
Letettem a telefont és tovább bújkáltam a norvég sífutó elől.
-Szia Krys.-szólalt meg mellettem Ted Ligety
-Jaj Ted.Megijesztettél.
-Keresnek a norvégok, de Aksel azt mondta, hogy nem vagy itt, pedig láthatóan itt vagy. -Aksel aranyos, segít nekem.
-Én is segítek, ha ma velem vacsorázol.
-Arról ne is álmodj, nem vagy az esetem és ezt már megbeszéltük.
-Ugyan Krys.
-Nem.
-Remélem, hogy jól tudsz bújkálni, mert én elárulom nekik, hogy itt vagy.
Elrohantam Ligety mellől, egyenesen a hotelig futottam, bár a csizmákba eléggé bizonytalan voltam.Befutottam a szobába és leültem az ajtó elé.Néhány percbe telt , mire felkelltem és kinéztem az ablakon.Ligety a norvégokkal beszélt, de szerencsére azt az amerikai férfi nem tudta, hogy melyik hotelbe lakok.Így lesz egy kis nyugtom, talán még 2 nap múlva nyugodtan eltudom hagyni Wengent.
A következő nap próbáltam bújkálni, bár én úgy gondoltam , hogy sikeresen, de tévedtem , mert mikor éppen anyagokat tanultam, hogy ne legyek lemaradva a jegyek terén a suliba, hangos kopogásra lettem figyelmes.Az ajtón lévő kukucskálón kinéztem, majd hatalmasat sóhajtottam, leültem az ajtó elé .Petter volt az, fogalmam se volt, hogy hogyan tudta meg , hogy itt vagyok, de most az ajtómon dörömböl.
Csak menjen el innen, nem akarom látni, mért akar nagyobb szenvedést okozni nekem, mért nem vagy békén engem.
-Krys, tudom, hogy bent vagy.Nyisd ki kérlek beszélni akarok veled.Tudom, hogy haragszol, figyelj bocsánatot akarok kérni.Ha nem bocsájtasz meg azt is megértem, csak hadd mondjam el, amit akarok.Krys , kérlek.
Cseppnyi gondolkozás után kinyitottam az ajtót , Petter tényleg egyedül állt ott, már látszódott rajta a csalódottság azt hitte, hogy nem nyitom ki.
-Szia Krys.Már napok óta kereslek.
-Napok óta kerüllek.-válaszoltam
-Bocsánatot akarok kérni, a viselkedésemért, hiba volt, hogy a rajongóim mellett álltam és nem téged védtelek meg.Csak téged szeretlek, más nekem nem fontos.Érted?
-Azt hiszed ennyi elég?Ide jősz és keresni kezdesz.Mondasz néhány mézes-mázas szót és akkor megbocsájtok.Ez nem így működik, a szavaknak súlyuk van.
-Tudom.-sóhajtott fel a férfi.-Én csak téged akarlak, senki mást .-majd hirtelen megcsókolt, ez a csók olyan volt, mint a kapcsolatunk elején, különleges és őszinte volt.-Tudom, hogy dühös vagy, de egy esélyt adhatnál.Ha több versenyemre nem is akarsz eljönni, de legalább az olimpiát nézd meg a helyszínen.
-Rendbe.-válaszoltam
Petter távozott, és a következő nap én is rászántam magam , hogy elhagyjam Wengent.
Egy fekete-fehér szövet kabátban léptem ki az utcára.Néhány fotós is megjelent, mintha érzeték volna, hogy talán megint lehet valami köztünk Petterrel.
-Krystal.-szólított meg az egyikük.-Petter Northug itt járt.Eseteleg találkoztak?
-Ha Petter Northug megjelenik valahol, akkor annak okvetlenül hozzám kell hogy köze legyen?
-Tehát nem találkoztak?
-Beszéltünk egymással.-feleltem
-Akkor ismét egy párt alkotnak.
-Én ezt nem mondtam.-közöltem
-Akkor mért akartak beszélni?
-Nem a kapcsolatunkról volt szó, hanem csak meghívott az olimpiára, azt mondta, hogy szeretné, ha ott lennék.
-Lehetségesnek tartsa, hogy folytassák a kapcsolatukat.
-Talán.-mosolyodtam el
-Krystal...-
-Nincs több kérdés.-szóltam közbe.-Ha nem indulok elkésem a repülőt
Az újságírók csak néztek utánam.Nem hitték el, hogy csak egy egyszerű lány lerázta őket, de én mindenképpen elakartam hagyni Wengent.Eldöntöttem, hogy most már csak az olimpián jelenek meg, addig semmilyen síversenyt nem nézek meg élőbe, az érettségimre fogok készülni.
