2014. augusztus 21., csütörtök

32.fejezet.-Chanty 2013

Krystal

-Most mondom el utoljára, hogy Chanty Manshikba vagyok.-mondtam már kissé ingerülten a telefonomba
-És mit csinálsz ott?-hallottam a kérdést
-Istenem Petter.-sóhajtottam fel.-Még egyszer elmondom, hogy a biathlon versenyre jöttem.
-Mért ?-kérdezgetett  a férfi
-Mert imádom a  biathlon versenyket.
-Most velem kellene lenned.
-Mért is?-kérdeztem meglepetten
-Mert hozzám tartozol.
-Nekem ehhez nincs kedvem.Nem vagyok a tulajdonod , nekem van saját életem, amihez semmi közöd.Majd még beszélünk.Szia.-nyomtam le a telefont.
-Ezt nem hiszem el.-sóhajtottam hatalmasat, még alig érkeztem meg 10 perce a városba, de már magyarázkodnom kell, hogy mért is vagyok itt.És még csodálkoznak az emberek, hogy mért hordok olyan gyakran feketét.Petter teljesen kikészít.A hangulatom egyenlő a nullával, és ilyenkor gyakran menekülök a fekete szín felé.Soha nem gondoltam volna, hogy Petter ilyen lesz.Elindultam a hotel felé , hogy bejelentkezzek.Közben összetalálkoztam  Alexander Ossal.
-Szia.-köszöntöttem mosolyogva
-Ohhh, szia Krys.Te itt?
-Igen.
-És ráérsz?
-Ma?
-Igen.
-Persze,ráérek.
-Akkor találkozunk?
-7-kor?-kérdeztem
-Megfelel.
-Remek.-indultam tovább.-Majd találkozunk.
Estére kiléptem a hotelból, fogalmam se volt, hogy hol találkozok Alexanderrel, elindultam, de meghallottam a nevem említését.
-Krystal.
Megfordultam és ártatlan tekintettel a férfira néztem.
-Nagyon csinos vagy.-bókolt
-Köszi.-mosolyogtam
Bementünk egy étterembe és beszélgetni kezdtünk.
-Hallottam , hogy Petterhez költözöl.
-Jaj, ne beszéljünk erről .-sóhajtottam fel
-Mért?
-Mert már most iránytani akar.
-Mert szeret.
-Ha te mondod.-mosolyogtam a férfira
Nem tartott sokáig a találka, mert igyekeztem mindnél előbb lelépni.Os szerencsére nem vette észre  hogy mennyire nincs kedvem ehhez az egészhez.
Reggel már sokkal vidámabb voltam.Felvettem  a  ruhám felé az arany kabátom és elindultam a versenyekre.Már előre féltem attól, hogy  Petter megtudta, hogy mit csináltam tegnap és ide rohan, hogy jelenetet csináljon.Egy palack ásványvízzel a kezembe járkáltam.
-Szia Krys.-állt meg mellettem Anton Shipulin
-Szia Anton.
-Nem is tudtam, hogy itt vagy.
-Tegnap érkeztem.Titokban, de lebuktam.
-Előttem?-kérdezte mosolyogva
-Nem .Petter elől akartam eltitkolni,d esajnos rájött, most pedig  rettegek hogy képes és ide utazik.
-Nagyon komoly a kapcsolatotok?-kérdezte az orosz sportoló
-Ha minden jól fog menni, akkor most már hozzá költözök.
-Miután hazautaztál Chantyból?
-Igen, utána összeköltözünk, ha minden jól alakul.
-Kár.-hajolt közelebb
-Mi kár?
-Hogy ilyen jól kijöttök.-adott egy puszit a számra
-Ezt nem szabad.-léptem távolabb
-Sajnálom.-sóhajtott fel.
-Semmi baj.-feleltem , majd  elkezdtem a szám szélét rágni, ha aggódtam valamiért akkor rágcsáltam a szám szélét, és most volt mért aggódnom, mert láttam, hogy  Alexander Os végig nézte azt a puszit ami köztem és Anton között csattant el.A versenyek után visszamentem  a hotelba.Kopogtak az ajtón, odasétáltam kinyitni, majd visszaindultam az ágyhoz.
-Elmondtam Petternek.
-Tessék?-fordultam meg
-Holnap ide utazik.Nem fogja eltűrni, hogy a barátnője másokat csókolgat.
-Savanyú a  szőlő?Nem tetszik , hogy ott hagytalak?
-Nem.Csak nem akarom, hogy a barátom csalódjon  benned.
-Ohh.Ne mondd.
-Készülj Krystal.Holnap peched lesz.Petter végre  meglássa, hogy milyen vagy.
-Kifelé.-toltam ki az ajtón a férfit.-És soha többet nem akarlak látni.
Becsuktam az ajtót és leültem elé.Nem voltam kiváncsi a világra.
Másnap kora reggel ébren voltam már.Felvettem egy fekete ruhát, a hajam kicsit behullámosítottam, sminkeltem, majd várakozni kezdtem Petterre.Nem sokkal később megérkezett a férfi, hangos dörömböléssel jelezte, hogy ő érkezett meg az ajtó elé.Magabiztosan ajtót nyitottam , a barátom pedig beviharzott.
-Kijelentettem, hogy  nem utazhatsz nélkülem sehova, de te még különféle férfiakat is csókolgatsz.-dühöngött a norvég
-Petter nem úgy van ahogy gondolod.-mosolyogtam magabiztosan
-Ne mosolyogj, megcsaltál engem.
-Nem csaltalak meg.
-Soha többet nem utazhatsz nélkülem.
-Ha szeretnél  akkor nem akarnád, hogy  ne utazzak.Nem vagyok az az otthon ülős fajta, ezt  te is nagyon jól tudod.
-Megúszod.Most utoljára.
-Köszi Petter.-öleltem át
A férfi távozott, elég könnyen megúsztam, bár rosszabbra számítottam.
Elérkezett a versenyek utolsó napja is.Akárcsak a  szezonnak.Felvettem egy cicanadrágot fehér felsővel és egy hosszú kardigánnal.A hajam copfba fogtam.Ma visszautazom Petter Northughoz.Nagyon sokat gondoltam rá, hogy nem megyek hozzá vissza, de én szeretem őt és nem akarom elveszíteni.A versenyek után a reptérre vettem és felszálltam az Oslóba tartó gépre.Onnan tovább utaztam busszal Trondheimba.a barátom már a busz megállóban állt.Szinte a kezébe ugrottam.
-Már higgadtabb vagy?-kérdeztem
-Igen.Boldog vagyok , hogy itt vagy és újra a karjaimba tarthatlak.Ennél nincs csodálatosabb a világon.
-Boldog vagyok, hogy itt lehetek.-csókoltam meg.-Örökre veled akarok lenni, életem végéig.
A történetet mindig a csókkal zárják le, de nem  a mi történetünk.A mi szerelmünk teljesen más, azt hittem , hogy ezzel a csókkal lezárult a történetünk, de ez tévedés, mert a mesének soha sincs vége.Ez csak egy fejezet végét jelenti.Még sok dolgot átkell élnünk, hogy a  történetemnek vége legyen.