2013. január 27., vasárnap

8.fejezet-Gaelliver 2006


Krystal

Karina belépett az új szobámba.Jelenleg Németországba vagyok anyukám pasijánál Sebastian Haseney-nél.Már az olimpia óta itt vagyok, ami az anyukámnak nagyon tetszik , de nekem nem.Ma szerencsére megérkezett Karina is.Nem sokkal később belépett az anyukám is.
-Krys drágám.Ne haragudj , de nem tudlak elvinni titeket Gaelliverbe.-mondta az anyukám sajnálkozva
-Én Gaelliverbe akarok menni.Mindenképpen.-közöltem 
-Kicsim , de nincs időm elvinni titeket.-nézett rám az anyukám
-Vagy elmegyünk Gaelliverbe vagy pedig haza megyek.-kezdtem fenyegetőzni
Közben bejött a szobába a német északi összetetező és átfogta az anyukámat.Majd rám vetette a  tekintetét.
-Krystal , ha szeretnéd akkor én szivesen elviszlek titeket.- ajánlotta fel
-De neked nem kezdődik a szezonod?-kérdeztem
-Na látod. Már válaszoltál is magadnak.- mondta és adott egy puszit az anyukámnak
-Na Krys . Akkor megyünk?-nézett rám Karina
Hosszú percekig csak gondolkoztam , anyukám ,Sebastian és Karina csendbe várták a válaszom.Rápillantottam Karinára aki a szemével szinte könyörgött , hogy mondjak igent. Elvégre is Sebastian sportoló és akár több sportolónak is bemutathat.
-Rendbe.Oké.Mehetünk.-egyeztem bele
-Szuper.-ugrált mellettem Karina
-1 óra múlva indulunk , addig készülődjetek.- mondta és kiment a szobából , anyukám pedig rohant utána
-Hova mennek ? - nézett rám Karina
-A szobájukba mennek.Tippelhetsz , hogy mi fog történni.-forgattam a szemem miközben elkezdtem pakolni
-Lehet kapsz majd egy kistestvért.- mosolygott rám Karina
-Na azt próbálják meg.-néztem szúrós tekintettel a barátnőmre
-Krystal légy optimista. Ha együtt maradnak akkor könnyen közel kerülhetsz a sportolókhoz.-próbálta meg találni ebben a dologban is a jót Karina.Annyira rá vall , hogy mindenben  a jót keresi.
-Ilyen áron nem akarok.-ráztam meg a fejem
Egy órával később Sebastian belépett a szobába.
-Kislányok.Indulunk.
-Oké.-kaptam fel a táskám és indultam az anyukám pasija után
-Higyem a táskád?-nézett rám
-Ha akarod.-adtam a kezébe a táskám
Karina megvetően nézett rám.Nem volt képes megérteni , hogy miért vagyok ilyen rideg Sebastiannal.
Az autó hátsó ülésén ültünk.Karina még mindig nagyon megvetőnek tűnt.
-Én nagyon örülnék neki ha, velem törödne egy sportoló.-mondta a barátnőm.
-Én is szeretem , ha a sportolók törődnek velem , de annak egyáltalán nem , hogy az anyukám egy sportolóval él.-magyaráztam
-Eddig akármit képes lettél volna megtenni , csak hogy a sportolók a közeledbe legyenek.És most az egyik szerelmes az anyukádba .-jártatta a száját a barátnőm .-Te pedig....
-Én pedig nem szeretném , ha összeházasodnának és azt se szeretném , hogy közös gyerekük legyen.-szakítottam félbe Karinát
-Krys figyelj rám..... - próbált újra beszélni velem
-Nem.Kari te figyelj rám . -közöltem . -Én ezt már eldöntöttem.
Karina végül megértette az érzéseimet és békén hagyott.Gaelliverig csendben utaztunk.Sebastian az autót vezette, Karina és én nem szóltunk egymáshoz.Igazán nem esett jól , hogy Karina mostanába ellenem fordult.Néhány óra autózás után megérkeztünk Gaelliverbe.
-Ez az.-sikítottam fel
-Gaelliver.-sikított Karina
-Krystal.-fordult felém Sebastian.-Szerveztem neked egy találkozót.
-Igazán? - néztem rá
-Igen.-válaszolta
-És kivel?-kérdeztem nagyon kiváncsian
-Az meglepetés.-mondta és titokzatosan rám kacsintott.
-Látod Krys.-mondta Karina.-Még egy találkozót is szervezett neked.
-Nagyon érdekel , hogy kivel.-mondtam és elindultam Sebastian után a hotel felé.
-Német nemzetiségű versenyzővel szerveztél találkozót?-kiváncsiskodtam
-Talán igen , de talán nem.- játszotta a titokzatosat továbbra is
-Sebastian kérlek.-néztem rá nagyon ártatlanul
-Annyit elárulok , hogy nem némettel szerveztem.-mondta.-Ezzel segítettem?-vetette rám a pillantását
Igazából , ha belegondolok még az apukám se szokott ilyen figyelmes lenni velem.Sebastian szeméből sugárzott a kedvesség és törődés.Talán az anyukám mégsem döntött olyan rosszul.Annyira elmerengtem a gondolataimba, hogy észre se vettem , hogy Sebastian várja  a válaszom.
-Krystal.-szólított meg a férfi.-Segítettem ezzel a válasszal?
-Egy kicsit igen, de őszintén nem valami sokat.Sőt inkább nagyon keveset.-válaszoltam most először őszintén Sebastiannak.
-Segítsek még? - kérdezte 
-Igen.Jó lenne.-válaszoltam
-Egy férfi lesz az illető.-mosolyodott el , hogy ezzel a válasszal se jutottam többre.
-Férfi?-kérdeztem vissza
-Igen.-kacsintott rám.
Karinával a pénteki és szombati vesenyeken is azon gondolkoztunk , hogy kivel szervezett találkozót nekem.
-És ha a Tobias Angererrel ? - kérdezte Karina
-Biztos , hogy nem. Tobias Angerer német nemzetiségű.Sebastian megmondta , hogy nem némettel fogok találkozni.- magyaráztam a barátnőmnek
-Akkor.-kezdett gondolkozni, majd gyorsan kimondott egy nevet.-Alexander Legkov.
-Van esély rá , hogy ő.-válaszoltam a barátnőm végre reális ötletére.-De szerintem nem orosszal fogok találkozni.
-Várj.-állított le.-Sebastian tud a mániádról?
-Nem.-válaszoltam.-Elég ha mindenki csak azt tudja ,hogy Bode Miller volt minden álmom.-mondtam  a  barátnőmnek
-Akkor ki lesz az? -kérdezte
-Nem tudom.-feküdtem be az ágyba.-Majd holnap megtudjuk.-próbáltam jegelni a barátnőm kiváncsiságát
-Remélem mindnél előbb holnap lesz.-sóhajtott fel Karina
-Már csak néhány órát kell aludni.-nyugtattam meg
Hihetetlenül meglepő volt ez az egész, hiszen eddig mindig én voltam jobban "bezsongva" , ha versenyeken voltunk.Most pedig Karina vált hirtelen kezelhetetlenné.Bár engem is majd meg esz a kiváncsiság, hogy ki az a személy akit megismerhetek , jelenleg jobban érdekel , hogy Sebastiannal kialakulóba van egy viszony.Ami nagyon jól jöhet majd , ha az anyukámmal fog élni.Sokáig tartott mire elaludtam és azért is nem igazán örültem a reggeli ébresztőnek.A mobilom csengett, bár eddig imádtam ezt a zenét, a reggeli " ébresztés miatt" már nem is annyira honzó.Fáradt, apró szemekkel néztem a kijelzőt.Valahogy természetesnek érzetem,hogy az anyukám hív.
-Szia.-köszöntöttem kissé fáradtam,illetve nagyon fáradtan
-Szia életem. Felkeltettelek?
-Őszintén?
-Igen drágám.-mondta
-Igen.Felkelltettél.-válaszoltam
-Ne haragudj édes.-hallatszott a hangján , hogy valóban megbánta.-Van egy hírem neked.-terelte el a témát az ébresztésről
-Jó hír?-kérdeztem
-Hát nem tudom.Attól függ , hogy minek veszed.-mondta
-Akkor elmondod?
-Apukád megnősül.-mondta ki nagyon gyorsan
-Mikor ?-kérdeztem
-Január 6-án.-mondta az anyukám.-Te is meg vagy hívva az esküvőre.
-Te nem?-kérdeztem
-Hogy nézne ki , ha ott lenne az ex-feleség is?-kérdezte, de tudtam ,hogy nem vár választ.-Krys drágám.Egyedül vagy meghívva ,hiszen te  a lánya vagy.
-De ha nem akarok menni?-kérdeztem
-Nem találgass ki.-mondta.-Majd még megbeszéljük.-tette le a telefont.
-Nagyon szuper.-sóhajtottam fel
Karinával és Sebastiannal elindultunk megnézni a versenyt.A verseny után észrevettem , hogy Sebastian valakivel beszélget.Felnéztem rá amin a sportoló elmosolyodott.
-Krystal.Ő itt Alexander Legkov.Vele szerveztem neked találkozót.
Karinára mosolyogtam, aki elindult Sebastiannal és én kettesbe maradtam Alex Legkovval.
-Szóval te vagy Krystal.-nézett rajtam végig
-Igen.De inkább a Krys névre hallgatok.-mosolyogtam rá
-Krystalt Krysnek becézik?-kérdezte meglepetten
-Igen .
-Sebastian azt mondta ,hogy szlovák vagy.-magyarázta miközben kerestünk egy nyugodt helyet és leültünk beszélgetni
-Nem teljesen.Apukám amerikai.-válaszoltam
-Komolyan?-nézett rám
-Igen.A teljes nevem Krystal Jedrick.-mutatkoztam be
-Nagyon szép neved van Krys.-simogatott meg
-Köszönöm.
-Sportoló akarsz lenni?-kérdezte 
-Nem igazán.-válaszoltam.-De a tél szerelmese vagyok.
-Sebastian azt is mondta, hogy elég sok helyszínen voltál már.-mondta Alex
-Igen.Köztük az olimpián.-elmosolyodtam amikor a téli olimpiára gondoltam
-Sífutó versenyen voltál már?-kérdezte
-Prágába egy sprintversenyen.-árultam el
-Sprintversenyekre én nem járok.
-Tudom.-mondtam
Néhány óra beszélgetés után elbucsúztam Alextől és mentem Karináékhoz.Másnap szerencsére csak délután indultunk haza.Rábeszéltem Sebastiant ,hogy vegyen nekem egy símagazint.Nagyon jól tudtam,hogy pont ma adják ki a következő számot belőle.Beszálltunk az autóba és olvasni kezdtem.De amikor megláttam egy cikket Alexander Legkovról nem hittem a szememnek.Ismét bekerültem a saját símagazinomba hiszen lefényképeztek Alexxel amikor beszélgettünk.
-Ez hihetetlen.-értett egyet Karina
-Ugye.-néztem rá
-Már másodszor vagy a símagazinodba.-mondta 
-Csak néhány órát töltöttünk együtt Alexxel és mégis készült rólunk kép.-teljesen nem értettem ,hogy mi folyik körülöttem.

2013. január 16., szerda

7.fejezet - Torinó 2006 -2. rész


Krystal

Egy hete már itt vagyok az olimpián,és még most a Michael Greissel való találkozomról ábrándozom.
-Igaz,hogy nem Bode Miller,de attól csodás volt  a találkozás.-magyaráztam
Karina és Leia is mosolygott.Sejtették,hogy nem ez lesz az első emlékezetes találkozásom.
-Krys ez még csak a kezdet.-mondta Karina 
-Szerintem is.Ez csak egy az emlékezetes síversenyeidből.-értett egyet Leia
Néhány perccel később Nina, Leia anyukája belépett a szobába.
-Kislányok.Ma én fogok rátok vigyázni,mert a Sabrinának dolga akadt.-magyarázkodott
Egyből tudtam,hogy anya biztos Sebastian  Hasaneyvel van.
-Nina néni menjünk ki.-adtam szinte parancsba
-Rendbe drágám.Amint Leia és Karina  elkészül kimegyünk.-válaszolta nyugodtan Nina
-Én most akarok kimenni.-kezdtem hisztizni.
Nina megvonta a vállát és tárcsázta az anyukám számát.
-Krys.Anyukád azt mondta,hogy kiengedhetlek,de ha hívlak.Akkor jönnöd kell.-közölte a szabályokat
-És ha találkoznánk egy cukrászdába?-kérdeztem
-Rendbe Krys.-egyezett bele.-2 óra múlva gyere a Gelato cukrászdába.
-Köszi.-öleltem át
Kimentem a szállodából és nézelődve elindultam.Mindenhol sportolókat kerestem.Bizakodó voltam,hiszen Ariana Folissal és egy ilyen "csavargáskor" találkoztam.Először mint örült mentem körbe és körbe.Észrevettem,hogy valaki átugorja a kerítést.Talán Bode Miller? futott végig az agyamon az első gondolatom.Pörgött az agyam ,hogy vajon ő az ,vagy  csak én szeretém,hogy ő legyen. Tovább figyeltem a férfit,mert nem tudtam eldönteni,hogy képzelem e vagy ez a valóság.Hirtelen meghallottam egy ismerős hangot,a nevemen szólított.
-Krys.-majd újra megszólalt.-Kislányom gyere ide.
Megfordultam.Azonnal tudtam,hogy az apukám az.Ijedten elfutottam,rohantam ahogy csak bírtam egyenes a férfi felé,akit Bode Millernek hittem.Beugrottam a kezébe és átfogtam a nyakát.
-Ne engedt,hogy elvigyen.-kérleltem
-Ki?-kérdezte  a meglepett férfi,nem számított rá,hogy a kezébe ugrok.
-Apukám.Nem vihet magával.Nem vele élek esküszöm.-igérgettem neki
-Na jó.-egyezett bele és átemelt a kerítésen és ő is átugrott.Figyeltük ahogy az apukám csalódottan elment,mert szem elől vesztett engem.
-Most,hogy az apukád elment.-vetett rám szigorú pillantást.-Igazán tudni szeretném,hogy ki vagy .
-Krystal Jedrick.-mutatkoztam be
-Bode Miller.-válaszolt  a férfi
-Bode Miller?-kérdeztem vissza a nevét
-Igen.Én vagyok személyesen.-bolintott rá
-Ez az.-ugrottam ismét a kezébe
-Jól van szivem.-simogatott meg
Már nagyon régen találkozni akartam veled.Még Beaver Creekbe is elutaztam.-magyaráztam a férfinak.
-Igazi rajongó.-mosolygott
-Első számó rajongó.-javítottam ki
Az amerikai alpesi síző csak mosolygott.Nagyon boldog voltam ,hogy vele tölthettem 2 órát.
-Hova kell vissza menned?-nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel
-A Gelato cukrászdába .-mondtam
-Akkor gyere éppen arra kell mennem.Oda kísérlek.-fogta meg a kezem
Hihetetlen érzés volt.Az a Bode Miller akivel már évek óta találkozni akartam,most a kezem fogja.Eddig elérhetetlen volt,de most mégis együtt sétálunk a cukrászda fel.Nina már messziről intett nekem.
-Ő az anyukád?-kérdezte
-Nem .Anyukám egy férfival van.-válaszoltam.-Bemutatom neked őket.-vezettem az alpesi sízőt
-Bode .Ő itt az egyik legjobb barátnőm Karina.A másik barátnőm Leia.És Leia anyukája Nina.
-Bode  Miller.-mutatkozott be a férfi és kezet fogott Ninával
-Valóban?-kérdezte meglepetten Karina
-Igen.Valóban én vagyok Bode Miller.-válaszolta a férfi
-Lehet autogrammot kérni?-kérdezte Leia
-Természetesen lehet.-mondta Bode és azonnal aláírta a füzeteinket
-Marad egy süteményre?-kérdezte Nina
-Sajnos mennem kell.-mondta a sportoló.-Remélem találkozunk még Krys.
-Én is.-mondtam miközben néztem a távozó sportolót.
-Krys.-fogta meg a vállam Karina.-Találkoztál Bode Millerrel.Teljesült a  vágyad.
-Tudom.-mondtam nagyon boldogan.-Álmomban annyiszor átéltem már , és most végre teljesült.
-Most mit tűzöl ki célodul?-kérdezte Leia
-Azt , hogy mindnél több sportolót megakarok ismerni.-döntöttem el
-Na ezt a célt már nem lesz könnyű teljesíteni.-mondta a fejét rázva Karina
-Azt se volt könnyű,hogy találkozzak Bode Millerrel.-vágtam rá rögtön
-Bár már eddig is van egy bizonyos "lista".-nézett rám Leia
-Igen.-mosolyogtam amikor a sportolókra gondoltam
-Kik is vannak azon a listán? - kérdezte Karina 
-Nagyon jól tudod.-mondtam
-Na kik vannak  a listán? - nézett rám Leia is
-Janica Kostelic , Ivica Kostelic , Ariana Folis , Hannu Manninen , Michael Greis és Bode Miller. - soroltam a neveket
-Lesz ezen a listán még több név is .- mondta mosolyogva Karina
-Szerintem is .- értett egyett Leia
-Remélem.-  válaszoltam
-Megkockáztatom , hogy még itt az olimpián fogsz találkozni valakikkel.-mondta magabiztosan Leia
-Na ez már nem olyan biztos.- próbáltam visszatérni a valóságba és persze rántani akartam őket is magammal
-Dehogy nem.-mondta Karina
-Kari,Leia.Ez már túlzás , nincs rá esélyem.-álltam ki a saját véleményem mellett
-Hiszen még van jó pár nap az olimpiából.- érvelt Karina
-Kislányok.Hagyjátok békén.-mondta Nina.-Bár megtörténhet, hogy találkozol valakivel.Semmi sem lehetetlen.
-Gondolod?-néztem Ninára
-Kicsi lány.Talpra esett vagy.Bármit megtudsz tenni , amit csak akarsz . -biztosított Nina
-Elmehetnék még egy kicsit körbe nézni?-kérdeztem 
-Illetve sportolókkal találkozni.-nevetett egymásra Karina és Leia
-Persze szivi.Menj , csak ne messzire .- adta ki a parancsot Nina
-Rendbe .-egyeztem bele
Ismét elmentem sétálni.Az olimpiai falu felé mentem , amikor felfedeztem ,hogy egy ismerős nő jött ki az egyik házból.Az a nő az anyukám volt.Hihetetlen dolog,hogy az anyukám egy nála fiatalabb pasival randizgat.Én már nem is számítok neki.Hiszen ha számítanák neki , akkor már bemutatta volna nekem Sebastiant.Gondolkoztam,hogy oda menjek vagy esetleg várjak még.
Azt nem akartam , hogy az anyukám észrevegyen , úgyhogy megint menekülni próbáltam.A sok ember között eltévedtem és teljesen más irányba elcsavarogtam. Alig egy órával később már azt se tudtam , hogy  merre járok. Bíztam ,hogy vagy Nina megkeres vagy esetleg valamelyik sielő akikkel eddig találkoztam. Kétségbe esetten nézelődtem tovább. Elindultam és egyenes neki futottam egy nőnek.
-Elnézést kérek.-védekeztem
-Semmi baj kicsim.-mondta  a nő
-Nem maga Riita Lisa Roponen?-kérdeztem kissé félénken
-De én vagyok.-mosolygott barátságosan
-Eltévedtem.-mondtam csalódottan
-Hova kell menned?-guggolt le velem szembe
-A Gelato cukrászdába. - válaszoltam 
-Hát.Jól eltévedtél.-mosolygott.-Na gyere.-fogta meg a kezem és elindultunk vissza a cukrászda felé
20 perccel később már újra  a cukrászdánál voltunk.Leia és Karina rohantak felém,de megálltak amikor meglátták velem a finn sportolónőt.Bemutattam nekik a " listám "  legújabb tagját. Karina és Leia is váltott vele néhány szót ,  majd egy közös fotó és autogramm után ő is távozott.A két barátnőmmel és Ninával bementünk a szálláshelyre , anyukám még mindig nem volt ott. Este ültünk az ágyamban és meséltem amiket az olimpiai faluba láttam. 
-Szóval anyukád jött ki az egyik házból?-kérdezte Karina
-Ne lepődj meg rajta, hiszen egy ideje már azzal a Haseneyval randizgat.-válaszoltam közönbösen
-Örülj neki , hogy egy sportoló lesz az apukád.-mondta Leia
-Annyira szerintem nem nagy a szerelem.-mondtam

4 nappal később

Kissé fáradtan mentem ki a házból.Beszálltam az autóba az anyukám mellé.
-Hova megyünk?-kérdeztem
-Németországba.-válaszolta az anyukám
-A pasidhoz?-kérdeztem gonoszan
-Igen Sebastianhoz megyünk.És nagyon szépen megkérlek , hogy viselkedj egy kicsit kedvesebben.-utasított
-De mért?-kérdeztem
-Sebastiannal nagyon komoly a kapcsolatunk.-magyarázta
-Na remek.-sóhajtottam és elő kerestem a símagazinomat.-Bode Miller van benne a magazinba.Velem.-sikítottam fel.-Benne vagyok a símagazinomba.
-Tessék?-kérdezte az anyukám
-Lefényképeztek amikor Bode Millerrel sétáltam.-magyarázkodtam
-Ez csodás.-mondta
Fordítottam még egy oldalt , de újabb hihetetlen dologgal kellett szembesülnöm.Anyukámat találtam meg Sebastian Haseneyvel sétálni.Úgy említették őket mint a legújabb álompár.
-Nem értelek.-néztem az anyukámra.-Azt hittem elég vagyok neked.
-Elég vagy drágám.De Sebastian is nagyon fontos nekem.-magyarázta az anyukám

2013. január 3., csütörtök

6.fejezet - Torinó 2006 - 1 rész


Krystal

A bőröndömbe pakoltam.Karina bármelyik percben megérkezhet és ezt nagyon jól tudtam.Már mióta tél van állandóan az olimpiára gondolok.Anyu és Karina is nagyon jól tudja,hogy ott akarok lenni az olimpián.Itt van lehetőségem.Ez az utolsó lehetőségem ebbe a szezonba ,hogy lássam Bode Millert.Anya megmondta ,hogy már csak Torinóba visz el engem.Utána ne is nyihogjak neki.Szószerint azt mondta,hogy "Most már novemberig csend."Már csak novemberbe mehetek legközelebb síversenyre.Lehet megígértetem vele,hogy vigyen el újra valami siugró versenyre.Anyu bejött a  szobámba.
-Krys drágám.Karina megérkezett.Indulunk a reptérre.-mondta
-Én készen vagyok.-álltam fel a földről
-Torinó.-mondta mosolyogva Karina
-Torinó.-mosolygtam vissza
-Gyerünk kislányok.-mondta anyu
Taxiba szálltunk és mentünk a reptérre.Nagyon vártam,hogy végre megérkezünk.
-Hova akarsz először menni?-kérdezte az anyukám
-Az olimpián?-kérdeztem 
-Krys drágám.Oda megyünk.Mi másról lenne szó?
-Alpesi si.-mondtam 
-Azt gondoltam.-mondta Karina
A repülőn ülve elkértem az anyukámtól  a símagazinomat és olvasni kezdtem.
-Kiről olvasol drága?-kérdte az anyukám
-Bode Milleről.-mondtam
-És mit olvasol róla?-kérdezte Karina
-Hogy Salt Lake Citybe esélytelenként végzett kétszer is második helyen,de ma már ő az olimpia  nagy esélyese.Mindenbe esélyes.-magyaráztam
Fordítottam egy oldalt és felsóhajtottam.
-Most mi a baj?-kérdezte értetlenül Karina
-Ole Einar Bjoerndalen.-szűrtem ki a fogaim között
Karina az anyukámra nézett,aki mosolygott és elkezdte magyarázni Karinának,hogy mi a bajom.
-Krys még soha nem találkozott Ole Einar Bjoerndalennel,de mikor megtudta,hogy Salt Lake Citybe minden versenyét megnyerte.Krysnek ekkor úgymond "ellenség lett".
-Mert nyert?-kérdezte Karina
-Egyszerűen nem szimpatikus.-sóhajtottam fel és egy mondatot se olvastam el a cikkből inkább tovább fordítottam
-A következő oldal érdekesebb?-kérdezte Karina
-Igen.-válaszoltam
-Kiről szól?-kérdezte kiváncsian
-Benjamin Raichról.-árultam el
-Esélyes?-kérdezte az anyukám
-Igen.Benni a szlalom egyik esélyese.-magyaráztam
Anyukám telefonon kezdett beszélni.Karina a repülő ablakán nézelődött,én pedig tovább olvastam a magazinomat.Mikor felnéztem az újságból észrevettem,hogy megérkeztünk.
-Itt vagyunk Torinóba.-kiáltottam fel
-Akkor először alpesi sí versenyre megyünk?-kérdezte Karina
-Először a megnyitó ünnepségre megyünk.-mondta az anyukám
-Szuper.-sikitoztam
-Krys ilyen boldognak még nem láttalak.-mondta ámultan Karina
-Anya Nina nénivel és Leiával mikor fogunk találkozni?-kérdeztem
-Majd csak az alpesi sí versenyen .-mondta anyu.-Ninának azt mondtam,hogy először oda akarsz menni.
-De jó.Találkozhatunk Leiával.-örült meg Karina
Este elmentünk a nyitóünnepségre.Anyu kezét fogtam,amikor megláttam Janica Kostelicet.
-Krys.-bökött oldalba Karina-Ott van Janica.
-Igen látom.-mondtam,kissé bizonytalanul integetni kezdtem
Meglepetségemre Janica sokkal  biztosabban visszaintett.
-Anya.Mikor beszélhetek majd a Janicával?-kérdeztem
-Az ünnepség után.-mondta az anyukám
-Krys nézd.-bökött megint meg Karina.-Ott van Simon Ammann.
-Ő nyert Salt Lake Citybe.Mindig két sáncon.-magyarázta az anyukám
-Remélem most nem ő fog nyerni.-sóhajtottam
-Kicsim.-nézett rám az anyukám.-Bjoerndalen ne nyerjen,Ammann ne nyerjen.Akkor ki nyerjen?
-Michael Greia.-mondta
-Ő nyerjen?-kérdezte Karina
-Igen,de ott van .-mutattam
-Kicsim,ezek mind szabadtéri spotágak.Akárki nyerhet.-simogatott meg az anyukám
Nagyon vártam,hogy végre vége legyen az ünnepségnek.Többször könyörgően néztem  az anyukámra,de ő nem engedett el.Egészen  az ünnepség végig.Az ünnepség után anyuval megkerestük Janicát.A horvát sztár mosolyogva fogadott minket.
-Szia Krys.-mosolygott rá
-Szia Janica.-mondtam.-Ő itt az anyukám Sabrina ,és a barátnőm Karina.
-Örülök,hogy megismerhetem.-mondta anyu Janicának
-Viszont.-mondta Janica.-És téged is öröm megismerni Karina.
-Köszönöm.-mosolygott a barátnőm
-Látom sikerült eljutnod az olimpiára.-mondta a horvát sielő
-Igen.Bár az olimpia előtti utolsó versenyre utazásom nem sikerült igazán jól.-sóhajtottam
-Meséld el kicsi,hogy mi történt.-ült le és én beültem az ölébe
-Apukám elvitt engem Prágába,egy sprint versenyre.-kezdtem mesélni.-De a barátnője és ő is úgy beszélt velem,mint egy kutyával.Elfutottam tőlük és az olaszokkal voltam,pontosabban Ariana Folissal.Aztán anyu értem jött.
-Tudod,hogy nem szabad,csak úgy elfutni.Bár ahogy mesélted,megérdemelték.-támogatott Janica
-Tudom.-válaszoltam
-Szurkolsz majd nekem?-kiváncsiskodott a sielő
-Igen.Megis nézlek majd a versenyeiden.-ígértem meg
-De édes vagy.-ölelt át
-Te is .-hízelegtem neki
Janica adott egy puszit.Anyuval és Karinával visszamentünk  a hotelba.Egész este meséltem a Karinának a Kostelic családról.
-Benne vannak a magazinodba is ?-kérdezte Karina 
-Igen.-válaszoltam.-Mindjárt megmutatom.-magyaráztam és elindultam a magazinért.
Kinyitottam az újságot és elkezdtem magyarázni.
-Janica aranyérmet nyert Salt Lake Citybe szlalomba,óriás műlesiklásba és kombinációba,és ezüstöt szuper-g -be.Igazi tehetség.Az összes számba esélyes.A bátyja Ivica pedig a szlalomba esélyes.-teljesen belemerültem a magyarázkodásba.
Másnap kimentünk az alpesi sí versenyre.Anyu intett,ebből tudtam,hogy észrevette Ninát és persze Nina is őt.Pár másodperccel később én is megláttam őket.Leia nagyon örült mikor meglátott.
-Láttad már?-kérdeztem izgatottan
-Még nem.-válaszolta kissé csalódottan
-De ugye indul?-kérdezte Karina
-Meg ne próbálja,hogy nem indul.-sóhajtottam fel.-Látnom kell őt test közelből.
-Azt mondtad láttad Beaver Creekbe.-mondta Leia
-Láttam,de csak messziről.És most van az utolsó lehetőségem élőben látni.-sóhajtoztam
-Többet nem jöttök síversenybe?-kérdezte ijedten Leia
-De igen.Csak ebben a szezonba ez lesz az utolsó helyszin ahol megjelenek.-árultam el
-Karina te se jössz már ebbe a  szezonba síversenyre?-kérdezte Karinát Leia
-Sajnos már nem.-mondta Karina csalódottan
Nina és anyu előtt álltunk.Nagyon érdekelt minket a verseny.Karina és Leia le sem tudta venni a szemét  a versenyről.Engem is vonzott,de mégis néha-néha bele hallgattam a beszédükbe.
-Akkor ma találkoztok?-kérdezte Nina az anyukámtól
-Nem.Majd csak néhány nap múlva.Vagy hét múlva.Nem tudom.-mondta az anyukám
-Hogy-hogy nem tudod?-lepődött meg Nina
-Azt mondta,hogy hív amint ráér.-magyarázkodott anyu
-Remélem mindnél előbb.-mondta Nina
-Jobban várod a randit ,mint én.-sóhajtott fel az anyukám
-Krys.-bökött meg Karina
-Tessék?-néztem rá
-Most jön Bode Miller.-figyelmeztett Leia
Végig néztem a pocsék futamát.Rossz érzés volt így látni.Bánatos szemekkel néztem a versenyt.Amint  a célba ért kiáltottam a nevét.
-Bode Miller.
Csalódott voltam hiszen meg sem fordult a nevére.Nem törődött velem.És a többi rajongójával.Anyukámra néztem."Menjünk" könyörögtem a szemeimmel.
-Megvárjuk a verseny végét.-mondta anyu
-Ne.-szóltam közbe
-Csend és nézd.-utasított
Bunkózni kezdtem.Hogy várhatja el tőlem,ha még mindig nem láthattam testközelből Bode Millert.A versenyt valami francia nyerte meg.Ismét könyörgően néztem az anyukámra.
-Esetleg elmehetnénk a megnézni a biathlont.-ajánlotta Nina
-Szuper.-kiáltott fel Karina és Leia egyszerre
-Légyszi anya.-néztem könyörgően az anyukámra.
-Na jó.-egyezett bele,végtére is nem tehetett semmit.
Elmentünk együtt a versenyre.
-Kicsi lány.-fogta meg a vállam Nina.-Michael Greis.-mutatott a férfira
-Nahát.-mondtam
A verseny végén végre felfogtam,hogy Michael Greis olimpiai bajnok.Ninára néztem ,aki az én vállam fogta.Karina és Leia szépen csendben álltak mellette.Anya telefonon beszélt.Feltehetően az annyira imádott Sebastian Haseney-val.Újra ránéztem Ninára.
-Oda akarsz menni a közelébe?-kérdezte
-Igen.Nagyon szeretnék.-árultam el neki
-Sabrina.Oda viszem Kryst  Michael Greis közelébe.Vigyáznál Leiára és Karinára.-nézett az anyukámra.
-Persze.-mondta anya
Ninával elindultunk és az eredmény hirdetés után mindössze 2 méterre álltam a német olipiai bajnoktól.
-Nina néni.Kérhetek tőle autogrammot?-kérdezte és próbáltam mindnél ártatlanabbnak tűnni
-Itt a füzetkéd?-kérdezte
-Igen.-feleltem
-Akkor igen.
Nina szólt neki,már kezdtem azt hinni,hogy ő sem jönni a közelembe.De tévedtem.A német sportoló elindult felénk.
-Tied a pálya.-simogatott meg Nina
-Autogrammot szeretnék kérni.-mondtam a sportolónak
Szónélkül nyúlt a füzetemért és aláírta.Nina felé fordultam.
-Nina.-kezdtem és ő rögtön tudta,hogy mire gondolok.
-Lehetne egy közös képet is készíteni?-kérdezte
-Igen.-válaszolta a sportoló.-Csak a kislánnyal?
-Igen.-felelte Nina
-Na gyere.-emelt át a kerítésen Michael Greis és barátságosan átfogott
Nagyon boldog voltam.A sportoló vissza emelt Nina mellé.És váltott velünk még néhány szót.
-Krys hatalmas sport rajongó.-magyarázta Nina
-Valóban?-fordult felém.-És milyen névnek a becézése a Krys?
-Krystalnak.-válaszoltam
-Csoda szép neved van.-dicsért meg
-Köszönöm.
-Most már sajnos mennem kell,de remélem majd még lássuk egymást.-indult el
-Én is.-szóltam utána
A sportoló megfordult és rám villantott egy mosolyot.Ninával visszamentünk az anyuékhoz.Bementünk a hotelba ,Nina engedélyével Leia is velem és Karinával aludt.Meséltem nekik  a találkozásomról Michael Greissel.