8.fejezet-Gaelliver 2006

Krystal

Karina belépett az új szobámba.Jelenleg Németországba vagyok anyukám pasijánál Sebastian Haseney-nél.Már az olimpia óta itt vagyok, ami az anyukámnak nagyon tetszik , de nekem nem.Ma szerencsére megérkezett Karina is.Nem sokkal később belépett az anyukám is.
-Krys drágám.Ne haragudj , de nem tudlak elvinni titeket Gaelliverbe.-mondta az anyukám sajnálkozva
-Én Gaelliverbe akarok menni.Mindenképpen.-közöltem 
-Kicsim , de nincs időm elvinni titeket.-nézett rám az anyukám
-Vagy elmegyünk Gaelliverbe vagy pedig haza megyek.-kezdtem fenyegetőzni
Közben bejött a szobába a német északi összetetező és átfogta az anyukámat.Majd rám vetette a  tekintetét.
-Krystal , ha szeretnéd akkor én szivesen elviszlek titeket.- ajánlotta fel
-De neked nem kezdődik a szezonod?-kérdeztem
-Na látod. Már válaszoltál is magadnak.- mondta és adott egy puszit az anyukámnak
-Na Krys . Akkor megyünk?-nézett rám Karina
Hosszú percekig csak gondolkoztam , anyukám ,Sebastian és Karina csendbe várták a válaszom.Rápillantottam Karinára aki a szemével szinte könyörgött , hogy mondjak igent. Elvégre is Sebastian sportoló és akár több sportolónak is bemutathat.
-Rendbe.Oké.Mehetünk.-egyeztem bele
-Szuper.-ugrált mellettem Karina
-1 óra múlva indulunk , addig készülődjetek.- mondta és kiment a szobából , anyukám pedig rohant utána
-Hova mennek ? - nézett rám Karina
-A szobájukba mennek.Tippelhetsz , hogy mi fog történni.-forgattam a szemem miközben elkezdtem pakolni
-Lehet kapsz majd egy kistestvért.- mosolygott rám Karina
-Na azt próbálják meg.-néztem szúrós tekintettel a barátnőmre
-Krystal légy optimista. Ha együtt maradnak akkor könnyen közel kerülhetsz a sportolókhoz.-próbálta meg találni ebben a dologban is a jót Karina.Annyira rá vall , hogy mindenben  a jót keresi.
-Ilyen áron nem akarok.-ráztam meg a fejem
Egy órával később Sebastian belépett a szobába.
-Kislányok.Indulunk.
-Oké.-kaptam fel a táskám és indultam az anyukám pasija után
-Higyem a táskád?-nézett rám
-Ha akarod.-adtam a kezébe a táskám
Karina megvetően nézett rám.Nem volt képes megérteni , hogy miért vagyok ilyen rideg Sebastiannal.
Az autó hátsó ülésén ültünk.Karina még mindig nagyon megvetőnek tűnt.
-Én nagyon örülnék neki ha, velem törödne egy sportoló.-mondta a barátnőm.
-Én is szeretem , ha a sportolók törődnek velem , de annak egyáltalán nem , hogy az anyukám egy sportolóval él.-magyaráztam
-Eddig akármit képes lettél volna megtenni , csak hogy a sportolók a közeledbe legyenek.És most az egyik szerelmes az anyukádba .-jártatta a száját a barátnőm .-Te pedig....
-Én pedig nem szeretném , ha összeházasodnának és azt se szeretném , hogy közös gyerekük legyen.-szakítottam félbe Karinát
-Krys figyelj rám..... - próbált újra beszélni velem
-Nem.Kari te figyelj rám . -közöltem . -Én ezt már eldöntöttem.
Karina végül megértette az érzéseimet és békén hagyott.Gaelliverig csendben utaztunk.Sebastian az autót vezette, Karina és én nem szóltunk egymáshoz.Igazán nem esett jól , hogy Karina mostanába ellenem fordult.Néhány óra autózás után megérkeztünk Gaelliverbe.
-Ez az.-sikítottam fel
-Gaelliver.-sikított Karina
-Krystal.-fordult felém Sebastian.-Szerveztem neked egy találkozót.
-Igazán? - néztem rá
-Igen.-válaszolta
-És kivel?-kérdeztem nagyon kiváncsian
-Az meglepetés.-mondta és titokzatosan rám kacsintott.
-Látod Krys.-mondta Karina.-Még egy találkozót is szervezett neked.
-Nagyon érdekel , hogy kivel.-mondtam és elindultam Sebastian után a hotel felé.
-Német nemzetiségű versenyzővel szerveztél találkozót?-kiváncsiskodtam
-Talán igen , de talán nem.- játszotta a titokzatosat továbbra is
-Sebastian kérlek.-néztem rá nagyon ártatlanul
-Annyit elárulok , hogy nem némettel szerveztem.-mondta.-Ezzel segítettem?-vetette rám a pillantását
Igazából , ha belegondolok még az apukám se szokott ilyen figyelmes lenni velem.Sebastian szeméből sugárzott a kedvesség és törődés.Talán az anyukám mégsem döntött olyan rosszul.Annyira elmerengtem a gondolataimba, hogy észre se vettem , hogy Sebastian várja  a válaszom.
-Krystal.-szólított meg a férfi.-Segítettem ezzel a válasszal?
-Egy kicsit igen, de őszintén nem valami sokat.Sőt inkább nagyon keveset.-válaszoltam most először őszintén Sebastiannak.
-Segítsek még? - kérdezte 
-Igen.Jó lenne.-válaszoltam
-Egy férfi lesz az illető.-mosolyodott el , hogy ezzel a válasszal se jutottam többre.
-Férfi?-kérdeztem vissza
-Igen.-kacsintott rám.
Karinával a pénteki és szombati vesenyeken is azon gondolkoztunk , hogy kivel szervezett találkozót nekem.
-És ha a Tobias Angererrel ? - kérdezte Karina
-Biztos , hogy nem. Tobias Angerer német nemzetiségű.Sebastian megmondta , hogy nem némettel fogok találkozni.- magyaráztam a barátnőmnek
-Akkor.-kezdett gondolkozni, majd gyorsan kimondott egy nevet.-Alexander Legkov.
-Van esély rá , hogy ő.-válaszoltam a barátnőm végre reális ötletére.-De szerintem nem orosszal fogok találkozni.
-Várj.-állított le.-Sebastian tud a mániádról?
-Nem.-válaszoltam.-Elég ha mindenki csak azt tudja ,hogy Bode Miller volt minden álmom.-mondtam  a  barátnőmnek
-Akkor ki lesz az? -kérdezte
-Nem tudom.-feküdtem be az ágyba.-Majd holnap megtudjuk.-próbáltam jegelni a barátnőm kiváncsiságát
-Remélem mindnél előbb holnap lesz.-sóhajtott fel Karina
-Már csak néhány órát kell aludni.-nyugtattam meg
Hihetetlenül meglepő volt ez az egész, hiszen eddig mindig én voltam jobban "bezsongva" , ha versenyeken voltunk.Most pedig Karina vált hirtelen kezelhetetlenné.Bár engem is majd meg esz a kiváncsiság, hogy ki az a személy akit megismerhetek , jelenleg jobban érdekel , hogy Sebastiannal kialakulóba van egy viszony.Ami nagyon jól jöhet majd , ha az anyukámmal fog élni.Sokáig tartott mire elaludtam és azért is nem igazán örültem a reggeli ébresztőnek.A mobilom csengett, bár eddig imádtam ezt a zenét, a reggeli " ébresztés miatt" már nem is annyira honzó.Fáradt, apró szemekkel néztem a kijelzőt.Valahogy természetesnek érzetem,hogy az anyukám hív.
-Szia.-köszöntöttem kissé fáradtam,illetve nagyon fáradtan
-Szia életem. Felkeltettelek?
-Őszintén?
-Igen drágám.-mondta
-Igen.Felkelltettél.-válaszoltam
-Ne haragudj édes.-hallatszott a hangján , hogy valóban megbánta.-Van egy hírem neked.-terelte el a témát az ébresztésről
-Jó hír?-kérdeztem
-Hát nem tudom.Attól függ , hogy minek veszed.-mondta
-Akkor elmondod?
-Apukád megnősül.-mondta ki nagyon gyorsan
-Mikor ?-kérdeztem
-Január 6-án.-mondta az anyukám.-Te is meg vagy hívva az esküvőre.
-Te nem?-kérdeztem
-Hogy nézne ki , ha ott lenne az ex-feleség is?-kérdezte, de tudtam ,hogy nem vár választ.-Krys drágám.Egyedül vagy meghívva ,hiszen te  a lánya vagy.
-De ha nem akarok menni?-kérdeztem
-Nem találgass ki.-mondta.-Majd még megbeszéljük.-tette le a telefont.
-Nagyon szuper.-sóhajtottam fel
Karinával és Sebastiannal elindultunk megnézni a versenyt.A verseny után észrevettem , hogy Sebastian valakivel beszélget.Felnéztem rá amin a sportoló elmosolyodott.
-Krystal.Ő itt Alexander Legkov.Vele szerveztem neked találkozót.
Karinára mosolyogtam, aki elindult Sebastiannal és én kettesbe maradtam Alex Legkovval.
-Szóval te vagy Krystal.-nézett rajtam végig
-Igen.De inkább a Krys névre hallgatok.-mosolyogtam rá
-Krystalt Krysnek becézik?-kérdezte meglepetten
-Igen .
-Sebastian azt mondta ,hogy szlovák vagy.-magyarázta miközben kerestünk egy nyugodt helyet és leültünk beszélgetni
-Nem teljesen.Apukám amerikai.-válaszoltam
-Komolyan?-nézett rám
-Igen.A teljes nevem Krystal Jedrick.-mutatkoztam be
-Nagyon szép neved van Krys.-simogatott meg
-Köszönöm.
-Sportoló akarsz lenni?-kérdezte 
-Nem igazán.-válaszoltam.-De a tél szerelmese vagyok.
-Sebastian azt is mondta, hogy elég sok helyszínen voltál már.-mondta Alex
-Igen.Köztük az olimpián.-elmosolyodtam amikor a téli olimpiára gondoltam
-Sífutó versenyen voltál már?-kérdezte
-Prágába egy sprintversenyen.-árultam el
-Sprintversenyekre én nem járok.
-Tudom.-mondtam
Néhány óra beszélgetés után elbucsúztam Alextől és mentem Karináékhoz.Másnap szerencsére csak délután indultunk haza.Rábeszéltem Sebastiant ,hogy vegyen nekem egy símagazint.Nagyon jól tudtam,hogy pont ma adják ki a következő számot belőle.Beszálltunk az autóba és olvasni kezdtem.De amikor megláttam egy cikket Alexander Legkovról nem hittem a szememnek.Ismét bekerültem a saját símagazinomba hiszen lefényképeztek Alexxel amikor beszélgettünk.
-Ez hihetetlen.-értett egyet Karina
-Ugye.-néztem rá
-Már másodszor vagy a símagazinodba.-mondta 
-Csak néhány órát töltöttünk együtt Alexxel és mégis készült rólunk kép.-teljesen nem értettem ,hogy mi folyik körülöttem.