9.fejezet-Östersund 2006

(Krystal)

-Jó reggelt drágám.-ült le az anyukám az ágyam szélére
-Szia.-ültem fel és hatalmasat ásítottam
-Van egy meglepetésem.
-Valóban .Mi az?-kérdeztem élénken,hiszen amikor ezt meghallotta már egyáltalán nem voltam fáradt.
-Mivel Sebastian versenyre ment Norvégiába.-kezdett beszélni
-Tudom ott kezdődik a szezon.-szóltam közbe
-Folytathatom?-nézett rám kissé szúrós szemekkel
-Persze.-válaszoltam
-Úgy döntöttem , hogy elviszlek téged Östersundba .-közölte
-Biathlon?-kérdeztem
-Igen drágám.A szezonnyitó.-mosolygott az anyukám
-Köszi.-öleltem át.-Ketten megyünk?
-Igen drágám.Karinát nem értem el.Sebastian meg versenyre ment.
-Mikor indulunk?-kérdeztem
-Hamarosan.Felöltözöl és mehetünk.-ment ki a szobából
Azonnal öltözködni kezdtem,bementem a fördőszobába fogat mosni és megmosakodni.
Néhány perccel később bementem az anyukám szobájába.Anyu megfordult és rám mosolygott.
-Mehetünk drága?
-Már elkészültem.
-Szuper.Akkor gyere.-fogta meg a kezem és elindultunk az autóhoz.
Már uton voltunk amikor újra megszólalt az anyukám.
-Nem furcsa?
-Mi?-kérdeztem értetlenül
-Hogy megint Svédországba utazol.-válaszolta
-Nem.Hiszen akkor Gaelliverbe utaztam.Most pedig  Östersundba.-magyarázkodtam
-Van valami vágyad?-nézett rám
-Találkozni szeretnék Helena Jonssonnal.-mondtam
-Valóban?
-Igen.Nagyon jó lenne.Annyira szeretném ha találkoznák vele.
-Biztos vagyok benne , hogy találkozol vele.A céljaid mindig eléred.-mosolygott 
-Gondolod sokra viszem?-kérdeztem az anyukámat
-Biztos vagyok benne.
Pár órával később megérkeztünk Gaelliverbe.Anyukám leparkolt az autával és én rögtön kipattantam.Rohantam volna el, de anyukám utánam szólt.
-Hova kisasszony?Először bejelentkezünk azután mehetsz nézelődni.Megegyeztünk?
-De anya.-sóhajtottam.
Duzzogva indultam az anyukám után.Örökké valóságnak tűnt az a néhány perc mire bejelentkeztünk.Együtt elhagytuk a hotelt.
-Veszünk símagazint?-kérdeztem
-Persze drágám.-mondta és azonnal vett is egyet
-Köszi.-vettem el tőle az újságot és azonnal elkezdtem olvasni.
-Érdekes?-kérdezte
-Nagyon.Egyszerűen imádom.Ez a rész csodás.-mosolygtam miközben tovább olvastam  a cikket
-Ki ilyen érdekes?
-Anna Carin Olofsson.-feleltem
-Ő is svéd.-mondtam az anyukám
-Tudom. Csak ő idősebb , mint a Helena.
-Igazad van drágám.-símogatta meg a hajamat az anyukám
Este visszamentünk a szálláshelyre.Anyukám zuhanyozott én pedig a mobilján játszottam.Közben kapott egy sms-t.Kiváncsian olvasni kezdtem.
"Kevés az esély rá , hogy addig találkozunk még , úgyhogy kérlek gyertek el Sapporoba."
A feladóra se kellett néznem .Nagyon jól tudtam, hogy Sebastian küldte az üzenetet.Anyu kb 1 óra után kijött a fürdőből és én nyújtottam neki a telefont.
-Megyünk?-néztem rá
-Természetes.-válaszolta
-Anya.-álltam fel az ágyról.-Szerinted holnap találkozok a Helenával?
-Biztos vagyok benne.
-De ha mégse.-sóhajtottam fel
-Ha nem vele,akkor valaki mással.-bíztatott az anyukám
-Tényleg?
-Igen.Eddig még nem volt olyan hely, ahol ne találkoztál volna valakivel.
-De.-mondtam
-Hol?
-Kontiolahtiba.-válaszoltam
-Hidd el drágám , hogy Kontiolahti képezi a kivételt.
-Ígéred?
-Ígérem.-ölelt át
Reggel korán kelltem.Anyu sminkelt és pedig nagyon indulni akartam.
-Siess.-sürgelődtem
-Drágám nyugalom.-nyugtatott
-De a versenyt elkezdik nélkülem.-panaszkodtam
-Még van időnk.-mondta
-Nincs.Mindjárt kezdődik  a verseny.-rohantam ki
-Krys.Krystal.-kiáltott utánam az anyukám ,de nem érdekelt futottam ahogy bírtam.
Megfordultam, de anyu nem jött utánam.Bár hiába rohantam a verseny elejéről lemaradtam.Kissé csalódásként ért,hogy "megszöktem'' és mégis lemaradtam a verseny elejéről.Már majdnem vége lett a versenynek amikor az anyukám kilépett a hotelból.Ismét menekülni kezdtem.Átugrottam az egyik kerítést és hirtelen a versenyzők között találtam magam.Már nem volt meglepő , hogy  sportolók között sétálgatok.Most mégis aggódtam nehogy elküldjenek.Már azt is előre éreztem , hogy anyukám nem lesz igazán boldog ,sőt dühös  lesz amiért csak úgy elrohantam.
-Valami miatt bújkálsz drágám?-hallottam egy női hangot a hátam mögött
-Igen.Lerohantam az anyukám elől, hogy lássam a versenyt.-fordultam meg és elállt a lélegzetem amikor megláttam őt.
-Ilyent nem szabadna.-mosolygott rám
-Tudom.-mosolyogtam vissza
-Helena Jonsson vagyok.-nyújtotta a kezét
-Krystal "Krys" Jedrick.-fogtam meg a kezém.-És azért jöttem Östersundba , hogy veled találkozzak.
-Ez hízelgő.-símogatott meg.-Tetszik Östersund?
-Igen nagyon.
-Csak nem elragadott a versenyszellem.
-Nem szeretnék sportoló lenni.-válaszoltam
-És oka is van , hogy mért nem?-kiváncsiskodott
-Igen.Apukám egykor sportolt, de megsérült és abba kellett hagynia.Mivel én vagyok az egyetlen gyerekük rajtam próbált minden sport vágyat leélni.-magyaráztam
-A neved hallattán talán amerikai vagy?-tippelt
-Csak félig .Apukám amerikai ,anyukám szlovák.
Közben megérkezett az anyukám.Mutatott , hogy menjek a kerítéshez.Csalódottan sóhajtottam.A svéd sportoló csak mosolygott,majd megszólalt.
-Ha szeretnéd oda kísérlek.
-Köszi.-ölelte át
Amíg mentünk meséltem Helenának az eddigi kalandjaimról és persze arról , hogy anyukám jelenleg Sebastian Haseney-vel jár.
-Helena Jonsson.-mutatkozott be  a sportoló az anyukámnak
-Sabrina Smokova.
-Krys csodás kislány.-simogatott meg Helena
-Csak túl sok fantáziával.-sóhajtott az anyukám
-Minden gyereknek van fantáziája.-állt ki mellettem Helena
-Krys mindenkin túl tesz.
-Anya .-szóltam közbe.-Egy kicsit még Helenával maradhatnák?
-Hát...-kezdte az anyukám
-Felőlem maradhat.-mondta Helena
-Rendbe.2 óra múlva gyere vissza a hotelba.-utasított az anyukám
Az anyukám távozása után nem sokban megérkezett Helena barátja David Ekholm.Helena mutatott neki, hogy emeljen át a kerítés felett és férfi azonnal át is emelt.Nagyon jól tudtam , hogy ő is sportol.Miután engem letett átemelte a barátnőjét is.
-Ő Krys.-mutatott be Helena Davidnak.
-Kristina?-kérdezte David arról tippelve , hogy minek a becézéve a Krys.
-Nem Krystal.-válaszoltam
-Félig amerikai és félig szlovák.-magyarázta Helena
-Krystal nagyon szép neved van.-dicsért meg.
-Köszönöm.-mosolyogtam
Valamivel több mint két órát töltöttem Helenával és Daviddal.Helena nagyon szívesen hallgatta amiket az utazásaimról szóló történeteket.Majd végül eljutottam a torinó történesekeig.
-A szüleid elváltak?-kérdezte vissza Helena
-Igen.-válaszoltam.-Apukám újra nősül január 6.-án.
-Gondolom te ott leszel.-mondta David
-Igen.Engem sajnos meg hívtak.-sóhajtoztam.
-Csak nehogy megint megszük.-nevetett Helena.
A többi verseny nap nagyon gyorsan telt.Nagyon élveztem azt az időt amiket a versenyeken töltöttem.Minden estém úgy telt , hogy Sebastiannal beszéltem telefonon amíg az anyukám zuhanyzott.Majd sajnos eljött idő , hogy vissza kellett utaznunk Németországba.Ismét kirohantam a szállásról,amin az anyukám már csak a fejét rázta.Kerestem Helenát , hogy elbúcsúzzak tőle.A svéd sportoló éppen az egyik honfitársával beszélgetett és nekem úgy tűnt , hogy szívesen hagyja ott.
-Már mész haza?-érdeklődött 
-Igen.Haza kell utaznunk.-mondtam csalódottan.
-Ne légy csalódott.-biztatott .-Biztos találkozunk még.
-Remélem.-öleltem át
Mire visszaértem a hotelhoz anyuká már az autóban ült.
-Sebastian már otthon van?-kérdeztem kiváncsian
-Még nincsen.
-Hova megyünk legközelebb?-kérdeztem
-Együtt Areba.Te egyedül az apád esküvőjére.-mondta 
-Nem akarok menni.
-Ne most kezdj el hisztizni.-mondta az anyukám és begyújtotta az autót.