36.fejezet- Sochi 2014 -2 . rész

Krystal

A lánykérésre nem tudtam választ adni, csak ültem.Petter várta a választ, már kezdett elszomorodni,amikor mosolyra húzodott a szám és válaszoltam.
-Igen.Leszek a feleséged.
-Köszönöm.-csókolt meg és az újjamra húzta a gyűrűt
A vacsora után visszakísért a hotelba , az ajtó előtt mégegyszer megcsókolt.A barátnőm már aludt, nem akartam felébreszteni.Lefeküdtem aludni, de reggel már nem bírtam tovább várni, hogy ne mondjam el neki az öröm hírt.Amikor kiléptem a saját szobámból a lány már akkor jött  vissza valahonnan.A hajam

feltűztem, miközben a lány bámult rám.
-Mesélj mi történt.
-Miből gondolod, hogy történt valami?-kérdeztem
-Csak abból, hogy vigyorogsz.
-Petter megkérte a kezem.Igent mondtam neki.
-Komolyan?
-Igen.
-Mért?
-Most először őszintének tűnt.Én szeretem őt és ő is szeret engem.Ez tényleg szerelem.
-De mennyire őszinte ez a szerelem.Honnan vetted ezt a nagy bizalmat.Honnan tudod, hogy tényleg komolyan gondolja, csak gondold át.
-Már megtettem.-válaszoltam
A lány megigazítottam a piros zakóját és halványan elmosolyodott.
-Te tudod.Csak ennyit mondok.
-Én tudom.-közöltem magabiztosan
-Eddig bizonytalan voltál.-figyelmezetett a lány

-Ne tedd ezt velem.Mért nem tudsz velem örülni.Annyira szeretném, ha te is velem öülnél.Mi tényleg szeretjük egymást.Nekem ez tényleg fontos.Kérlek , te vagy a legjobb barátnőm támogassam engem.Ez lesz életem legfontosabb lépése.Szükségem van rád.
-Én előre szóltam Krys.Ezt jól jegyezd meg.
-Ne rontsd el a kedvem.Kérlek.
-A szüleid már tudják?-terelte tovább  a témát
-Még nem.Neked akartam először elmondani.Majd felhívom őket.Mondjuk most.-indultam ki
-Krys.-szólt utánam a lány
-Megkeresem Akselt.
Kicsit dühös voltam a lányra, sőt nagyon dühös voltam, eddig mindenképpen azt támogatta, hogy Petterrel legyek, most, hogy újra ráédbredtm, hogy csak őt szeretem.Hatalmasat sóhajtottam, majd amikor megláttam Akselt önkénytelenül is mosolyra húzódott a szám.

-Szia kicsilány.
-Szia Aksel.-ugrottam a  kezében
-Mesélj mi van veled.Már hetek óta nem láttalak.
-Férjhez fogok menni.
-Komolyan?-kérdezte a férfi
-Igen.Petter megkérte a kezem.
-Gratulálok .-ölelt át
-Köszönöm Aksel.
A versenyt végignéztem, majd visszaindultam a hotelba.A következő napjaim is éppen ugyanúgy teltek, versenyről versenyre jártam.A hajam kibontva

hagytam, egy bronz színű felsőt viseltem, a kabátom is hasonló színű volt.A számra csak egy kis balzsamot kentem, pedig mostanában nagyon megkedveltem .Békésen sétálgattam, amikor megláttam, hogy a barátnőm Karina a vőlegényemmel beszélget, nagyon meghitt helyzetben, hiszen alig van köztük néhány centi.Érthetően dühös lettem és a páros felé indultam.
-Mégis mi folyik itt?-kérdeztem dühösen
-Semmi.-vágta rá Petter.-Nyugodj meg.
-Néhány napja kérted meg csak a kezem , de már most csajozol.Azt hittem megváltoztál, de tévedtem.Hiba volt igent mondani.-indultam el
-Krys, Krys.-rohant utánam Petter.-Drágám, én csak téged szeretlek,.Tényleg nem történt semmi.Flörtölt velem, de enegem nem érdekel.Te vagy a fontos és senki más.Kérlek.-térdelt le.-Bocsáss meg nekem.
-Húha.-néztem rá.
-Megbocsájtasz nekem?
-Igen.-mosolyogtam rá
-Köszi.-felállt és csókolt meg.
Együtt indultunk a hotelem felé, amikor hirtelen a fejéhez kapott.
-Hoppá.Elfelejtettem.
-Mit?-néztem rá meglepetten
-Anyukád itt van Sochiba.
-Hol?
-Az egyik étterembe vár rád.Odakísérlek.-ajánlotta fel.-Legalább addig is veled lehetek.
-Annyira édes vagy.-pusziltam meg
Amikor beléptem az étterembe azonnal észrevettem az anyukám.

-Anya.-ültem le vele szemben
-Krys.Mesélj mi történt veled?
-Hát hol is kezdjem.Petter megkérdte a kezem , és igent mondtam neki.
-Nagyon örülök neki, hogy végre boldog vagy.-mondta az anyukám.-Kijárt a boldogság neked.Nagyon megnehezítettem a gyerekkorod.
-Ugyan anya.-fogtam meg a kezét.-Örülök, hogy vagy nekem, nélküled nem is tudom, hogy hol lennék., vagy mi lenne velem.Válás vgyok mindenért.
-Ez volt a dolgom.-mosolygott az anyukám.-Már vannak terveid az esküvőre?
-Biztos, hogy Norvégiába akarok esküdni, és nyáron.Megkérhetlek, hogy segíts nekünk megszervezni.Petternek az edzések miatt kevés ideje lesz, én pedig egyedül nem bírnám
-Kicsim.Nagyon szívesen segítek.
-Köszi.-álltam fel , hogy átölelhessem

Elérkezett a záróünnepség napja.Petter 50-km se lett dobogós, a sportoló mégsem volt csalódott, ezt azzal magyarázta, hogy neki én vagyok a legfontosabb.
A szerelésem most is fekete volt, a számat vörös rúzzsal emeltem ki.Anyukám szerint sokszor túlzás a vörös szín , de Pettert egyáltalán nem zavarta.A záróünnepség után Petter  a kanapén  ült, én pedig a mellette feküdtem a fejem az ölébe tettem.Együtt néztük a TV-t.
-Annyira szeretlek.-símogatta meg a hajam
-Én is téged.
-Holnap visszautazunk Norvégiába.
-Remek ötlet.Beszéltem anyuval megígérte, hogy segít.Nem kell egyedül szerveznem az esküvőnket.
-Már csak néhány hónap és a feleségem leszel.Má nagyon várom.-mosolygott a sportoló