33.fejezet - Kussamo 2013

Krystal

 8 hónappal később

Petter belépett a szobába.Mellém mászott az ágyba és adott egy hatamas puszit.Álmosan rápillantottam.
-Jó reggelt.-puszilt meg újra
-Jó reggelt.-ültem fel
-Utazok Kuusamoba.
-Oké.-szálltam ki az ágyból
-És te is jősz velem.
-Mért?
-Mert azt akarom, hogy ott legyél.
-Akkor kezdek készülődni.-igazítottam meg  a hajam és elindultam a fürdőszobába.
-Siess.- kiáltott utánam a barátom.
-Sietek.-kiabáltam vissza

Néhány órával később már Kuusamoba sétálgattam, napszemüveg mögé rejtőzködtem.Nem akartam, hogy több fotó készüljön rólam, ha beírtam a nevem  a googlere rögtön rengeteg képet dobott ki rólam.Nem vagyok én celeb , nem akarom, hogy    a  lépteim figyeljék.
-Ő Petter Northug barátnője.-súgtak össze a hátam mögött
-Krystal Jedrick?-kérdezte meg az egyikük
-Igen.-feleltem egy műmosollyal
-Mondtam neked.Ő az .-kötötte rögtön a barátnője orrára
-Igaz, hogy te vagy Petter Northug barátnője?
-Igen.-válaszoltam tömören
-Annyira szerencsés vagy, hogy  ő  a barátod, mink annyira imádjuk Pettert.
-Igen, annyira szerencsés vagyok.-forgattam a szemem
-Nem tudnád elintézni, hogy találkozhassunk vele?-kérdezte újra az első
-Nem.-ráztam meg a fejem .-Petter nagyon elfoglalt.Ne haragudjatok.
-Ezt nem hiszem el, ránk nincs ideje, de egy amerikai lánnyal hentereg.-sóhajtott fel a másik lány
-Szlovák vagyok.-szóltam vissza nekik és tovább sétáltam.

Petter idegesen lépett be a szálláshelyre.Már kezdtem aggódni, hogy miattam ideges megint.Átültem a fotelba és kíváncsi szemekkel a  férfira néztem.
-Beszélnünk kell.-mondta szinte fújtatva
-Hallgatlak.
-Két fiatal rajongóm azt  állítja, hogy nagyon csúnyán lekoptattad őket.Igaz?
-Találkozni akartak veled, én pedig megmondtam, hogy elfoglalt vagy.-magyarázkodtam
-Nagyon jó tudod, hogy a rajongókra mindig szakítok időt.
-Persze-persze, a rajongókra mindig szakítasz időt, de az meg se fordulna a fejedbe , hogy velem tölts egy kis időt.-kezdtem teljesen kiborulni, kézzel -lábbal mutogatva magyarázkodtam
-Még te vagy dühös?
-Mért nincs okom?Ha annyira fontosak neked a rajongóid, akkor legyél velük  és ne velem .Engem szinte levegőnek nézel, őket meg te ugrálod körbe.Gondolkozz, hogy mi a fontos neked, mert ha én nem vagyok akkor  jobb lenne , ha vége volna.-álltam fel a fotelből, ebbe a monológomba benne volt minden dühöm, amit összeszedtem magamba, miótta  az ő barátnője vagyok.
A férfi meglepetten pislogott utánam, nem gondolta, hogy ennyire megvédem magam.
Bementem a szobába és összepakoltam a  cuccaimat, átköltöztem egy másik  hotelba.Amint beléptem a szobába csalódottan lecsúsztam a fal mellé.

Néhány éve még teljesen más volt az életem.8 éve kezdtem komolyabban sí versenyekre járni, azótta már annyi minden történt velem, akkor még mindehova az anyukám kísért, most 19 évesen pedig  már Petter Northug barátnője vagyok.Talán hibát követtem el amikor hittem neki.Annyi más dolgot is tehettem volna.És ideje lenne a tanulásra összpontosítanom.Jövőre érettségizem , és a tanulásnak kell lennie a legfontosabbnak.Felálltam a földről és az ablakhoz sétáltam.Nézelődtem, hátha észreveszek valamit, de  semmi, minden ami kint történt nem volt érdekes, most versenyek se mentek.Leültem az ágyra és a telefonomért nyúltam, tárcsázni kezdtem,
-Anya?-kérdeztem amikor a vonal másik felén felvették a telefont
--Krys?Drágám, most éppen merre vagy?
-Kuusamoba.Petterrel volt egy csúnya vitánk, ami rádöbbentett arra, hogy vannak fontosabb dolgok nála.-magyaráztam
-Igazán.Mire gondolsz?
-Például a tanulás, jövőre már érettségizni fogok, igaz , hogy még csak harmadikba járok, de szeptembertől kezdődik az új tanév.Mindenképpen tanulni akarok.
-Ezek remek tervek drágám.
-Kérlek elküldenéd a könnyveimet meg a füzeteimet.Fontos lenne.Sms-be elküldönöm a címet.
-Igen.
-Köszi.-bontottam a  vonalat.

Reggel hajlandó voltam elhagyni a  hotel szobát.Szokásomhoz hűen napszemüveg mögé rejtőzködtem.Most egyáltalán nem érdekelt, hogy miket súgnak össze a hátam mögött.A nevem többször megemlítették, de én csak mentem tovább.Petter a híres , mért engem nyagatnak , ha ott van ő is.Én nem vágytam hírnévre, és mégis az ölembe pottyant, mert kértem , mégis kaptam.
-Krystal.-futott mellém, hogy lány, akinek norvég zászló volt az arcára festve
-Tessék?-néztem rá
-Igaz , hogy szakítotatok Petterrel?
-Igen.-válaszoltam
-akkor a Petter most szabad?
-Kérd meg tőle.-indultam tovább
Csalódottan sóhajtottam fel, mert már ki volt tűzve az esküvő időpontja.Már elterveztük, hogy a Sochi olimpia után 2014 nyarán megesküdünk.De ezért mondják, hogy kár tervezni, mert akkor nem válik be.Ember tervez, Isten végez, és én vagyok a szenvedő alany.Petter nyugodtan csajozik , én még szenvedek és  a múlton rágódok.Hatalmas hiba volt megbízni egy nőcsábász sportolóba.A szerelemünk már nem él tovább, ebből is látszik, hogy a  történet nem végződik mindig jól.
Nem sokkal a lány távozása után észrevettem , hogy a norvég szurkoló már Petterrel  beszélgetett, meghitt közelségbe.A mellettem álló  norvég edzőre néztem, aki csak a  fejét  rázta.
-Ennyit értem csak neki.Jó tudni.
-Biztos csak csalódott.-próbálta védeni a sportolót az  edzője
-Ha te mondod.-sóhajtottam fel.
-Most mi lesz veled?Hazautazol  Szlovákiába?
-Nem.Wengenbe utazok, és csak utána haza.Elkezdtek foglalkozni a tanulással.
-Sochi?
-Sochi még messze van, de nagyon úgy tűnik, hogy nem utazok Sochiba.
-De hiszen azaz olimpiai.Mennyi olimpiát láttál már élőbe?
-Torinót és Vancouvert.
-Még van időd eldönteni.Vigyázz magadra.
-Ígérem, hogy fogok.-válaszoltam

Végre elérkezett a Kuusamoba töltött utolsó napom is. Nagyon boldog voltam, hogy végre elhagyhatom Kuusamot, és már Petterhez se tartozom.Oda megyek ahova csak akarok.És z nagyszerű.Már nem kötődöm senkihez.Bár bánt,hogy  Petterrel vége lett, én tényleg nagyon stretem a norvég sportolót, sőt szerelmes vagyok belé.De ha neki nem vagyok fontos , akkor nem tehetek semmit.Már nincs erőm, hogy harcoljak érte.A napszemüveg most sem hiányozhatott, és most remekül elrejtette a könnyeimet a kiegészítő.Nagyon bántott, hogy véget ért, de nem akarom, hogy Petter ezt megtudja.Anyukámtól megtanultam, hogy :
Ne mutasd ha fáj, ne mutasd vérzik, mert úgysem látják, úgysem érzik.
Ebben nagyon igaza van.Ahogy abban is,hogy a  szerelem fáj.Talán jobban kellene hallgatnom az anyukámra.Elutazok még Wengenbe és végeztem az utazgatással.Talán ez lesz a legjobb.Soha többet síverseny,soha többet Petter Northug,soha többet Norvégia.

32.fejezet.-Chanty 2013

Krystal

-Most mondom el utoljára, hogy Chanty Manshikba vagyok.-mondtam már kissé ingerülten a telefonomba
-És mit csinálsz ott?-hallottam a kérdést
-Istenem Petter.-sóhajtottam fel.-Még egyszer elmondom, hogy a biathlon versenyre jöttem.
-Mért ?-kérdezgetett  a férfi
-Mert imádom a  biathlon versenyket.
-Most velem kellene lenned.
-Mért is?-kérdeztem meglepetten
-Mert hozzám tartozol.
-Nekem ehhez nincs kedvem.Nem vagyok a tulajdonod , nekem van saját életem, amihez semmi közöd.Majd még beszélünk.Szia.-nyomtam le a telefont.
-Ezt nem hiszem el.-sóhajtottam hatalmasat, még alig érkeztem meg 10 perce a városba, de már magyarázkodnom kell, hogy mért is vagyok itt.És még csodálkoznak az emberek, hogy mért hordok olyan gyakran feketét.Petter teljesen kikészít.A hangulatom egyenlő a nullával, és ilyenkor gyakran menekülök a fekete szín felé.Soha nem gondoltam volna, hogy Petter ilyen lesz.Elindultam a hotel felé , hogy bejelentkezzek.Közben összetalálkoztam  Alexander Ossal.
-Szia.-köszöntöttem mosolyogva
-Ohhh, szia Krys.Te itt?

-Igen.
-És ráérsz?
-Ma?
-Igen.
-Persze,ráérek.
-Akkor találkozunk?
-7-kor?-kérdeztem
-Megfelel.
-Remek.-indultam tovább.-Majd találkozunk.
Estére kiléptem a hotelból, fogalmam se volt, hogy hol találkozok Alexanderrel, elindultam, de meghallottam a nevem említését.
-Krystal.
Megfordultam és ártatlan tekintettel a férfira néztem.
-Nagyon csinos vagy.-bókolt
-Köszi.-mosolyogtam
Bementünk egy étterembe és beszélgetni kezdtünk.
-Hallottam , hogy Petterhez költözöl.
-Jaj, ne beszéljünk erről .-sóhajtottam fel
-Mért?
-Mert már most iránytani akar.
-Mert szeret.
-Ha te mondod.-mosolyogtam a férfira
Nem tartott sokáig a találka, mert igyekeztem mindnél előbb lelépni.Os szerencsére nem vette észre  hogy mennyire nincs kedvem ehhez az egészhez.

Reggel már sokkal vidámabb voltam.Felvettem  a  ruhám felé az arany kabátom és elindultam a versenyekre.Már előre féltem attól, hogy  Petter megtudta, hogy mit csináltam tegnap és ide rohan, hogy jelenetet csináljon.Egy palack ásványvízzel a kezembe járkáltam.
-Szia Krys.-állt meg mellettem Anton Shipulin
-Szia Anton.
-Nem is tudtam, hogy itt vagy.
-Tegnap érkeztem.Titokban, de lebuktam.
-Előttem?-kérdezte mosolyogva
-Nem .Petter elől akartam eltitkolni,d esajnos rájött, most pedig  rettegek hogy képes és ide utazik.
-Nagyon komoly a kapcsolatotok?-kérdezte az orosz sportoló
-Ha minden jól fog menni, akkor most már hozzá költözök.
-Miután hazautaztál Chantyból?
-Igen, utána összeköltözünk, ha minden jól alakul.
-Kár.-hajolt közelebb
-Mi kár?
-Hogy ilyen jól kijöttök.-adott egy puszit a számra
-Ezt nem szabad.-léptem távolabb
-Sajnálom.-sóhajtott fel.

-Semmi baj.-feleltem , majd  elkezdtem a szám szélét rágni, ha aggódtam valamiért akkor rágcsáltam a szám szélét, és most volt mért aggódnom, mert láttam, hogy  Alexander Os végig nézte azt a puszit ami köztem és Anton között csattant el.A versenyek után visszamentem  a hotelba.Kopogtak az ajtón, odasétáltam kinyitni, majd visszaindultam az ágyhoz.
-Elmondtam Petternek.
-Tessék?-fordultam meg

-Holnap ide utazik.Nem fogja eltűrni, hogy a barátnője másokat csókolgat.
-Savanyú a  szőlő?Nem tetszik , hogy ott hagytalak?
-Nem.Csak nem akarom, hogy a barátom csalódjon  benned.
-Ohh.Ne mondd.
-Készülj Krystal.Holnap peched lesz.Petter végre  meglássa, hogy milyen vagy.
-Kifelé.-toltam ki az ajtón a férfit.-És soha többet nem akarlak látni.
Becsuktam az ajtót és leültem elé.Nem voltam kiváncsi a világra.

Másnap kora reggel ébren voltam már.Felvettem egy fekete ruhát, a hajam kicsit behullámosítottam, sminkeltem, majd várakozni kezdtem Petterre.Nem sokkal később megérkezett a férfi, hangos dörömböléssel jelezte, hogy ő érkezett meg az ajtó elé.Magabiztosan ajtót nyitottam , a barátom pedig beviharzott.
-Kijelentettem, hogy  nem utazhatsz nélkülem sehova, de te még különféle férfiakat is csókolgatsz.-dühöngött a norvég
-Petter nem úgy van ahogy gondolod.-mosolyogtam magabiztosan
-Ne mosolyogj, megcsaltál engem.
-Nem csaltalak meg.
-Soha többet nem utazhatsz nélkülem.
-Ha szeretnél  akkor nem akarnád, hogy  ne utazzak.Nem vagyok az az otthon ülős fajta, ezt  te is nagyon jól tudod.
-Megúszod.Most utoljára.
-Köszi Petter.-öleltem át
A férfi távozott, elég könnyen megúsztam, bár rosszabbra számítottam.

Elérkezett a versenyek utolsó napja is.Akárcsak a  szezonnak.Felvettem egy cicanadrágot fehér felsővel és egy hosszú kardigánnal.A hajam copfba fogtam.Ma visszautazom Petter Northughoz.Nagyon sokat gondoltam rá, hogy nem megyek hozzá vissza, de én szeretem őt és nem akarom elveszíteni.A versenyek után a reptérre vettem és felszálltam az Oslóba tartó gépre.Onnan tovább utaztam busszal Trondheimba.a barátom már a busz megállóban állt.Szinte a kezébe ugrottam.
-Már higgadtabb vagy?-kérdeztem
-Igen.Boldog vagyok , hogy itt vagy és újra a karjaimba tarthatlak.Ennél nincs csodálatosabb a világon.
-Boldog vagyok, hogy itt lehetek.-csókoltam meg.-Örökre veled akarok lenni, életem végéig.
A történetet mindig a csókkal zárják le, de nem  a mi történetünk.A mi szerelmünk teljesen más, azt hittem , hogy ezzel a csókkal lezárult a történetünk, de ez tévedés, mert a mesének soha sincs vége.Ez csak egy fejezet végét jelenti.Még sok dolgot átkell élnünk, hogy a  történetemnek vége legyen.

31.fejezet- Val di Fiemme 2013

Krystal

A konyhába üldögéltem az anyukámmal.Egyáltalán nem terveztem , hogy elutazok  Val di Fiemmébe, főleg , nem voltam kiváncsi a versenyekre.
-Petterért se tennéd meg?-kérdezte az anyukám.-Tudom, hogy  megint alakulóban van valami köztetek.
-Honnan tudsz mindent ilyen jól?-néztem az anyukámra
-Biztos forrásból tudom.-mosolygott az anyukám
-Aksel?
-Igen.Tudod jól, hogy mindent elmond nekem.
-Igen anya.-mosolyogtam.-Az ő kedvéért elmennék Olaszországba.
-Tudod ez egy különleges sívilágbajnokság lesz.
-Nagyon remélem .-mosolyogtam
-Autóval fogsz menni?
-Igen.Holnap indulni szeretnék.
-Okos lány.-puszilt meg a homlokom.
Másnap délután már Val di Fiemmébe parkoltam le , az egyik hotel előtt.Amikor  sikerült leparkolni, beült mellém Petter öccse, Thomas.

-Szia Krys.
-Szia.-mosolyogtam
-Annyira örülök, hogy  vagy.Azt hittem, hogy nem fogsz eljönni.
-Én is azt hittem, de nem úgy alakult , mert itt  vagyok.
-Petter tudja , hogy itt vagy?
-Nem, csak neked szóltam.Megakartam lepni a bátyádat.
-Én nem mondom el neki, hogy itt vagy.-mosolygott cinkosan a fiatalabb Northug
-Köszi.-öleltem át a fiatal norvég fiút.

A fiú távozása  után kiszálltam az autóból.Körbe néztem az olasz városkába, keresztbe tettem a kezem és felsóhajtottam:
-Petter Northug, remélem, hogy örülni fogsz nekem.
Csak nézelődtem körbe, ez az  a hely , ahol egy ideig  bújkálnom kell a szerelmem elől.
-Krystal.-hallottam meg egy férfi, kicsit megijedtem, hogy lebuktam Petter előtt, de szerencsére tévedtem , mert az egyik jó barátom Alexander Legkov vette észre , hogy ott vagyok.
-Szia.-öleltem át
-Te itt vagy.Csoda.
-Igazad van, ez egy hatalmas csoda.-mosolyogtam.-Csak most egy ideig bújkálnom kell.
-Mért ?-kérdezte meglepetten az orosz
-Megszeretném lepni Pettert.
-Tehát bújkálni fogsz.
-Muszáj megtennem.
Mivel  gyorsan elkellett tünnöm, átöleltem az oroszt, és rohantam a hotelba.

Másnap már ötkor keltem.Feketébe öltözködtem, majd felkaptam egy bézs színű kabátot.A hajam még csak copfba volt, de inkább kontyba fogtam.Kiindultam a hotelból, de nagyon óvatosan, mert nem akartam , hogy Petter meglásson.
-Jó bújkálást Szlovákia.-szólalt meg mögöttem a fiatalabb Northug
-Tomas megijesztettél.
-Nyugi Krys.Tetszenek a  körmeid.-mutatott a piros körmeimre
-Köszönöm.Nem is sejti, hogy itt vagyok?-utaltam Petterre
-Fogalma sincs róla.Ma lesz egy verseny.
-Csak nyugi , megnézem.
A verseny egy része alatt a mobilommal voltam  elfoglalva.Majd aggódva figyeltem, hogy mi lesz.A verseny után sírtam, amikor a kijelzőre néztem.Sírtam mert Dario Cologna nyert, sajnáltam a barátaimat Aley Legkovot és Maxim Vylegzhanint, de legfőképpen a barátomat Petter Northugot.Nem voltam képes elhinni, mert nagyon utáltam Dario Colognát.Csalódottam visszamentem a hotelba.Tomassal megbeszéltük, hogy ma jelenek meg a norvégok szálláshelyén.Remélem, hogy Petter meglepődik.

Készülődni kezdtem arra, hogy ma meglepem az én Petterem.Lezuhanyoztam és válogatni kezdtem a ruháim között.Végül egy fekete ruhát választottam.Vettem fel hozzá harisnyát, mert végülis tél volt.Magam mellé tettem  a bézs kabátomat, és vártam arra, hogy Tomas megadja a jelet.Már hét körül járt, amikor kaptam egy sms-t.Tomas egy sms-sel jelzett, hogy már mehetek .Felkaptam a kabátom és elindultam.Amikor kiléptem a hotelból már sötétedni kezdett.Még  mindig settenkedtem, hogy nekeltsek nagy feltűnést.Bementem a norvégok szálláshelyére, a csapat éppen vacsorázott.Szerencsére senki sem vett észe , csak Tomas.Bementem a konyhára , és elkértem Petter Northug vacsoráját.Letettem a férfi elé..
-Jó étvágyat.
-Köszönöm.-válaszolta az én norvégom, mintha csak az egyik alkalmazott lennék.Már az egész csapat nevetett ,csak Petter nem értette , hogy mit nevet rajta mindenki.
-Fordulj meg.-ajánlotta Tomas  a bátyjának, az idősebbik Northug fiú lassan megfordult.
-Krys.-ugrott fel a norvég sportoló.-Azt hittem , hogy nem vagy itt.
-Már egy ideje itt vagyok.
-Erről mért nem tudok?
-Megakartunk lepni.
-Akartunk?-kérdezett vissza
-Segítettem Krysnek.-szólt közbe Tomas.
Petterrel visszamentünk  a szobájába.
-Annyira jó, hogy itt vagy.-dőlt be az ágyba a norvégom
-Nagyon boldog vagyok, itt  lehetek veled.-másztam be a férfi mellé az ágyba
-Krys.-csókolt meg Petter

Reggel nagyon fáradtan ébredtem, ami nem csoda , hiszen  Petterrel egy szenvedélyes éjszakát töltöttünk.A hajam feltűztem, és vártam, hogy a sportolóm felébredjen.A norvég néhány perccel később álmosan pislogni kezdett.
-Jó reggelt .-adtam puszit a férfi homlokára
-Szia.
-Tényleg hiányoztam.-kezdtem símogatni a melkasát
-Igen.-adott egy puszit és magához fogott.-Mikor találtad ki , hogy idejősz?
-Anyuval beszégettünk a  konyhába, és nem volt kedvem ide utazni, ő meg azt mondta, hogy  a te kedvedért ide e utaznák.
-És igent mondtál.-puszilt meg újra
-Veled akartam lenni, de meglepetést is akartam szerezni.
-Sikerült.Most , hogy itt vagy, beszélnünk kell.-ült feljebb Petter
-Hallgatlak.
-Szeretném, ha hozzám költöznél.
-Komolyan?-néztem rá
-Igen.
-Igen.-csókoltam meg a férfit

Hamarosan vége lett a világbajnokságnak és elérkezett az ideje, hogy haza menjek.

-Ma fogsz haza menni?-ült le mellém Tomas
-Igen.-támaszkodtam az asztalra
-Petter elmondta, hogy mit akar tőled?
-Igen.
-Akkor velünk fogsz lakni?-kíváncsiskodott a fiatalabb Northug
-Igen, csak  először még hazautazok a cuccaimért.
-Nem döntöttél elhamarkodottam?
-Le akarsz  beszélni róla?
-Nem.
-De igen.
-Nem.
-Mért akarsz lebeszélni?
-Nem akarok , hogy hibát kövess el.
-Nekem ennyi elég volt.-állta fel.
A reptérre Petter kisért el.Indultam, hogy felszállok, de  a férfi utána kiálltott.
-Krys.
Megfordultam fel.
-Szeretlek drágám.
-Én is nagyon szeretlek.
-Gyorsan intézz el mindent és gyere hozzám vissza.
-Türelem.-válaszoltam a sportolónak
-Krys.Hiányozni fogsz.
-Te is nekem.-küldtem puszit a sportolónak.

30.fejezet - Schladming 2013

Krystal

Kora reggel érkeztem  meg Schladmingba,a fekete nadrág és felső remekül  tükrözte, azt , hogy egyáltalán semmi kedvem nincs már utazgatni. A hajam felvolt tűzve, de  még így is látszódott, hogy nemrég barnára volt festve.Lehajtott fejjel sétáltam az emberek között.Most tényleg nem volt kedvem arra, hogy bárkivel találkozzak, főleg nem valami régi ismerőssel.Most ismét egyedül jöttem versenyt nézni,  utoljára két éve jártam az osztrák  városkába, akkor Aksel -lel érkeztem ide, és találkoztam Ted Ligetyvel, ezt most semmi képpen nem akarom.Utálom az amerikai sportolót, egyszerűen  nem tudom el viselni a társaságát.Már nem vagyok kislány , felnőtt nő lettem, és ez látszik a döntéseimen , és tetteimen, és tudom, hogy számomra Ted Ligety olyan , mint  Petter Northug.Egyszerűen gyűlölöm.A mai napot még egyedül kell töltenem, de holnap megérkezik a barátnőm Karina.Szerintem  még ő sem volt képes elhinni, hogy  Petter Northug  és Leia együtt.
Annyira hihetetlen.
Közben  találkoztam a barátnőmmel.A lány egy piros fal mellett várt rám.A ruházata kicsit olyan volt, mintha éppen egy rock koncertről érkezett volna. Amikor odaértem a lány  mellé ránéztem a cipőjére.

-Húha.-jelentettem ki mosolyogva
-Tetszik?-emelte meg a lábát, hogy jobban lássam a  fekete magassarkú csizmáját, ami egy kicsit  bakancsra hasonlított
-Feltűnő.-néztem a lányra, akin látszott, hogy nagyon tetszik neki a cipő
-Annyira imádom ezt a cipőt.-mondta , de amint kimondta megbotlott
Nem bírtam  tovább, hangos nevetésbe törtem ki.A barátnőm értetlenül nézett rám , és még akadt néhány ember ,aki  ámulkodó szemekkel bámult ránk.A barátnőm egy kicsit zavarba volt, de engem egyáltalán nem zavart.Amig nem éreztem egy ismerős tekintetett a hátam mögött.
-Menjünk vissza a  hotelba.-mondtam , már sokkal komorabb hangon, ezer közül is felismerem azt a nzést.biztos vagyok benne , hogy ő itt van.
Vissza mentünka  hotelba, komoly arccal  nézett rám.
-Mi a baj?
-Itt van.
-Ki?

-Petter Northugot.
-Lehetetlen.-mondta a barátnőm
-Nem vagyok őrült.Tudom, hogy itt van.
-Krys, nem lehet itt.
-Tudom, hogy itt van.-jelentettem ki magabiztosan
-Petter Northug Norvégiába van.
-Nem.-tiltakoztam.-Petter itt van.
-Krys.
-Hagyj békén.-dőltem az ágyra
-Krys.-mondta  a lány a nevem
-Nem érdekelsz mondtam haragosan.

Másnap a hajam  copfba fogtam, és elkezdtem öltözködni, még mindig dühített , hogy  Karina nem hisz nekem Petter Northuggal kapcsolatba, mert én érzem , hogy ott állt mögöttem.Felvettem egy  fekete blúzt és fekete nadrágot, gyorsan felkaptam egy fehér pulcsit és a csizmám, és már indultam  is.Elindultam egy kavézóba, miközben várakoznom kellett elkezdtem  játszani a piros körmeimmel.
-Krys.-hallottam meg a nevem
-Petter.-ismertem fel a féfit
-Minden rendbe van?-nézett meg lepetten a norvég, hogy most mennyire higgadt vagyok
-Nincs.-ráztam meg a fejem.-Most hoztam meg egy nehéz döntést.
-Elmondod , hogy mi az ?
-Az apukámhoz költözöm.
-Mért?Nem jó Norvégiába?
-Te vagy az oka.Nem érzem magam biztonságba, sehol sem.Félek, hogy akármikor találkozhatunk.És én ezt nem akarom.

-Mert szeretsz.-mosolygott a sportoló
-Nem.Gyűlőlek.Azért megyek el, mert nem akarlak soha többet látni.-mondtam magabiztosan
-Anyukád tudja?
-Hamarosan megmondom neki, apukám támogat.
-Krys.
-Hagyj engem.-indultam el, végre sikerült lezárnom egy fejezetet az életembe.Ez a fejezet Petter Northug, és az Európába élés.
Másnap egy padon üldögéltem.Karina jelent meg mellettem.A lány rám nézett a  hatalmas kék szemeivel.
-Ugye nem akarsz  USA-ba költözni?
-De igen.-válaszoltam
-Nem teheted.
-Mért nem?-kérdeztem
-Mert ide köt az életed.Te ide tartozol?
-Ausztriához?-kérdeztem meglepetten
-Nem, Norvégiához.

-És hozzám.-lépett oda  Petter Northug
Ránéztem a barátnőmre, aki mosolygott.
-Nem értelek titeket.-néztem végig rajtuk
-Petter mindent elmagyaráz.Én már  megyek is.Kettesbe hagylak titket.-indult el a barátnőm , Petter mellé lépett  és valamit a fülébe súgott.
-Karina.-szóltam a lány után
-Krys, hallgasd meg.-mondta lány és elindult.
Néztem a barátnőm után, majd  a norvég sportolóra fordítottam az összes figyelmem.
-Nem akarom, hogy elutazz.Én.....-kezdte , de nem fejezte be
-Te????Mit akarsz nekem mondani?Mért nem akarod, hogy elutazzam?-soroltam a kérdésimet
-Krys, nagyon fontos vagy nekem.Nem akarok több hibát elkövetni ,azzal , hogy hagylak elmenni.
-Petter.-csak ennyi telt tőlem
-Könyörgöm Krystal , ne menj el.
-Nem tudom.-sóhajtottam fel
-A kedvemért maradj.
-Jó.-mondtam halkan.

29.fejezet-Val Mustar 2013

Krystal

Ismét túl vagyok egy hajfestésen.A szőke tincseimet barnára festetettem.Ennek egy oka van : Petter Northug. Nem akarom , hogy a  férfi felismerjen.Egyáltalán nem vagyok rá kiváncsi, de ellenben a  verseny nagyon érdekel.Val Mustarba kellett utaznom, hogy mindenképpen megnézhessen a Tour De Skinek  egy szakaszát.Alexander Legkov az egyik esélyese az ez évi versenynek.De akár mondhatom Maxim Vylegzhanint, vagy az általam annyira utált Petter Northugot és Dario Colognát.
Mivel én már egy ideje  Svájcba tartózkodtam , észszerűnek gondoltam , hogy kimegyek a reptérre a barátnőmért Karináért. Szinte magamba fordultam , lehetséges , hogy átmentem néhány olyan ember mellett akit ismerek, de észre sem vettem  , senkit se.
Csak arra eszméltem fel  , hogy megláttam egy lányt , aki nagyon ismerős, az egykori barátnőm Leia volt az.
A lány egy kék kapucnis felsőt viselt. És úgy tűnt, hogy nagyon siet valahova.Én az egyik oldalom mentem át az  autók között, míg a  lány  a másik oldalt parkoló autó felé sietett.
-Leia.-kiáltottam a nevét

-Krys.-szólalt meg a lány.-Te  mit csinálsz itt?-kérdezte meglepetten a lány
-Szerintem nagyon jól tudod, hogy minden évben ilyenkor van a Tour de Ski.-válaszoltam.-És te mit keresel itt?-kérdeztem nagyon gyorsan , mert a lány aggódva körbe tekintett, talán azt várta, hogy valaki megmentse őt.De nagyon szerencsétlen , mert tőlem nincs menekvés-Krys.-mondta halkan a  nevem, majd még halkabban folytatta.-Petter Northug hívott meg.
-Tessék?-néztem rá hatalmas szemekkel
-Jól hallottad.-állt meg mögöttem Petter
-Mocsok állat.-közöltem  a norvég sielővel
-Ugyan Krys.Te nem akartál kapcsolatot velem.-mondta a sportoló
-Állítsd le magad.-védekeztem azonnal.-Hallottam amikor azt mondtad, hogy csak addig kellenék, amig meg nem tetszik más.
Ekkor  a férfi zavarba jött, egy kissé sajnáltam őt, mert megszólalni s bírt, kereste a szavakat, de nem találta.Leia is nagyon zavarba volt, fogalma se volt, hogy most mit mondjon vagy tegyen.A sztársportoló összeszedte minden  erejét, és megszólalt.
-Gyere Leia, menjünk innen.-ez volt minden amit  képes volt mondani
Még kissé dühös voltam , de akkor megjelent a  barátnőm .
-Karina.-öleltem át.-Lenyírattad a hajad?
-Igen.-felelte.-Te pedig nagyon dühösnek látszol.
-Tudod kiket láttam néhány perccel ezelőtt?
-Kiket?

-Petter Northugot Leiával.
-Komolyan?
-Beszéltem is velük.-néztem a  barátnőmre
-Ez lehetetlenség .
-Pedig Petter még át is karolta.
-Leia jól becsapott minket.-sóhajtott fel a barátnőm.
-Azt hittem megbízhatok benne.-sóhajtottam fel
-Sok minden nem az aminek gondolod.
-Igazad van.-válaszoltam
-Szereted még Pettert?
-Nem.-válaszoltam
-Mondogasd , amig  te is elhiszed.
Bementünk a hotelba, és elültünk az ágyra.
Miközben beszélgetni kezdtünk és feltűztem a hajam és magyaráztam  a lánynak, hogy Petter Northug már egyáltalán nem érdekel.A barátnőm egy ideig csendben hallgatott, szinte megértő volt, majd kezdett közben szólni, majd végül leállított.
-Krys.Nyugi.Állítsd le magad.-mondta Karina, talán olyan magabiztosan , mint  előtte még soha.- Végül még ott fogsz tartani, hogy soha nem is szereted  Petter Northugot.
-Hiba volt, hogy valamikor beleszerettem , de ez a szerelem már a  múlté.Tudod én úgy érzem, hogy  ez nem is volt szerelem, mindössze egy gyermeki vonzódás.
-Egykor szerelmes voltál belé.-mondta a barátnőm
-Ő már nem az a Petter Northug, akibe én kamaszlányként beleszerettem.-mondtam komolyan, lemondtam Petter Northugról, már nem ő jelentette az életem , és ezt kellett tennem, hogy tovább léphessek.

Reggel ismét  feltűztem a hajam, és utána  felvettem egy  testszínű  pulcsit, és hozzá egy  farmert.Karina lázas lett, tehát egyedül  voltam kénytelen egyedül menni a versenyre. A verseny után találkoztam Alexander Legkovval.
-Szia.-köszöntöttem.-Emlékszel még rám?Krystal Jendrick vagyok.Sebastian Haseney mutatott be minket egymásnak.
-Ohhh, igen.Szia Krys.
-Gratulálok, nagyon szorítok neked.Remélem , hogy te nyered meg a Tour de Skit.
-4 esélyes.De én biztos vagyok benne, hogy  én győzöm.
-Én is bízom benne, Dario Cologna  nem érdemli meg, Petter Northug méginkább nem érdemli meg, Maxim és közüled pedig neked szurkolok..
-Jaj Krys.-ölelt át.-Nagyon aranyos vagy.Igazi kis tünemény.
-Köszönöm.
-És most hol élsz?Németország?
-Nem, Norvégiába élek.Anyukám Aksel Lund Svindal  barátnője.Tehát kénytelen vagyok ott élni.
-Németország jobban tetszett?
-Igen.-bólogattam
Elbúcsúztunk egymástól és mind a ketten mentünk vissza

a saját szállásunkra.
Reggel a barátnőm kelltett.Mosolyogva néztem rá.
-Ma visszautazom Norvégiába.
-Szeretsz ott lenni?-kérdezte Karina
-Mivel gyakran utazom , szívesen térek vissza oda.
-Aksellel milyen a kapcsolatod?-kérdezte
-Nagyon jó, sokszor jobb , mint az anyukámmal.-árultam el őszintén
-És Sebastian?
-Sebastiannal  mindig nagyon jó volt a kapcsolatom, a szívem szakadt meg érte, amikor  az anyukámmal  szakítottak.Sebastian örökre  a szívembe marad.
-És én?-kérdezte a barátnőm
-Te vagy  a  legjobb barátnőm, nélküled nem tudnám elképzelni az életemet.-öleltem át a lányt
Együtt kimentünk a reptérre, Karina a Pozonyba tartó gépre vett jegyet,én Oslóba.A két repülő nagyjából egyszerre indult, de még mindkettőnknek kellett várnunk.
-Krys.-szólalt meg  a lány

-Tessék?
-Örökre barátnők maradunk?
-Igen.-mosolyogtam
-Remélem, hogy tényleg hamarosan találkozunk.-mondta a barátnőm, aki elindult a repülője felé.-Te mikor indulsz?
-Még  körülbelül 15 perc.
-Majd  találkozunk.-ölelt át a barátnőm
-Remélem.-mosolyogtam.-Nagyon  remélem.-ez a reménytelenség annak szólt, hogy már egyáltalán nem volt kedvem az utazgatásokhoz.

28. fejezet - Chanty Manshyk 2012

Krys

A konyhába ültem az anyukámmal szembe.Éppen arról próbáltam meggyőzni, hogy nekem muszáj Chantyba utaznom.

-De mért nem mehetek?-kérdeztem
-Chanty nem neked való hely.
-Dehogy nem.-érveltem
-Nem mehetsz és kész.
-Jaj istenem.-fogtam meg a  fejem, majd lehajtottam.-Mennyire érzéketlen vagy.
-Sabrina drágám .-lépett be Aksel, aki mindent nagyon jól hallott.-Krys nagyon felelőség teljes.Engedd el.-simította meg a férfi az én fonyásomat.
-Na jó.-sóhajtott fel  anya.-DE csak mert te kéred.
-Szuper.-álltam fel az asztaltól

Másnap már Chantyba sétálgattam.Egy kólás üveggel  a kezembe.Közben a telefonomat is állandóan figyeltem, mert Karina utazik utánam.Az egyik busz pályaudvaron vártam a lányra, hogy végre ő is megérkezzen az orosz versenyhelyszinre.
A barátnőm leszállt a buszról  és átöleltem .
-Annyira jó téged látni.-mondta  a barátnőm
-Én is nagyon örülök, hogy itt vagy.Gyere, menjünk be a  hotelba.Majd elmesélem, hogy mi volt Northugéknál.
-Ajjaj.-mosolygott a  lány.-Már nem Petternek hívod.
-Nagyon haragszok rá.
-Na erre nagyon kíváncsi vagyok.Siessünk.-rántott meg Karina.-Milyen szép körmöd van.
-Köszi.-mosolyogtam rá
Leültünk a  kanapéra.Levettem a  kabátomat.Karina leült velem szembe.
-Mesélj.
-Reggel mentem le az emeletről, és a Northug fivérek arról beszéltek, hogy a Pettert csak addig fogom érdekelni, amig meg nem tetszik neki más.
-Komolyan ezt mondta?-kérdezte a  lány

-Igen.Amikor eljöttem  a  fülébe súgtam , hogy tudom , mik a  terveid.Ő akart védekezni, de én nem hagytam neki, velem senki nem fog játszani.-közöltem
-És milyen jól tetted.
-Tudom.-mosolyogtam
-Tudod, hogy támogatlak téged bármikor.
-Ekkorát még senkiben sem csalódtam.-sóhajtottam fel
-Ugyan Krys.Nem bánkódj, Petter Northug egy mocsok állat.Ne te érezd magad rosszul.-vigasztalt a barátnőm
-Annyira aranyos vagy.-öleltem át
-Tudom.-mosolygott a lány.-Találsz nála sokkal jobbakat is.
-Bízom benne.-mosolyogtam
-Csak  pozitívan.-állt fel a lány
Másnap reggel nagyon nehezen keltem fel.A barátnőm vadul  ébreszgetett.Kék tekintettemmel álmosan néztem rá.

-Mit akarsz?-kérdeztem
-Hajlandó vagy felkelni?
-Mért?
-Mert elkésünk a versenyről.Amikor elinte utaztunk nem akartál egy versenyt se kihagyni.Hol van az a lány?
-Annak már 7 éve.Akkor mindössze 11 éves voltam.Most már hamarosan 18 leszek.Akkor még kislányként  csak a versenyek érdekeltek.Ez már megváltozott.
-Petter Northug összetörte a szíved.
-Nagyon .-ültem fel.
Sikerült magam összeszednem.Kimentünk a  versenyre.A versenyek után összetalálkoztam Tarje Boeval.A fiatal norvéggal egy ideig csak szemeztünk, de aztán a sportoló összeszedte a  bátorságát és elindult felém.
-Tarje Boe vagyok.-nyújtotta a kesztyűs kezét
-Krystal Jedrick.
-Amerikai?
-Csak félig.Az anyukámnak köszönhetően félig szlovák vagyok, szlovák állampolgár vagyok, és Norvégiába élek.
-Komolyan?-kérdezte meglepetten
-Igen.Anyukám Aksel Lund Svindalnak a barátnője.
-És az apukád?
-Apukám amerikai, egykori síelő.Belőlem is sielőt akart nevelni.Ő Amerikába él.
-Éltél már ott?
-Három éves koromig, utána a  szüeim elváltak.Anyukámmal visszaköltöztem Szlovákiába.
-Találkozunk valamikor?Mesélhetnél akkor még magadról.
-Ok.
Megegyeztünk, hogy este találkozunk.Közben vissza érkezett Karina is.Elmeséltem neki, hogy kivel randizom.

-Jaj Krys.Vonzod a norvégokat.
-Nagyon.-sóhajtottam fel.
Tarjeval moziba mentünk, utána pedig sétáltunk, egy padon üldögéltünk.
-Szeretsz utazni?-kérdezte a norvég sportoló
-Eleinte  imádtam , de ez már megváltozott.Rengeteget utaztam és meguntam.Régen nem tudtam elképzelni, hogy versenyek legyenek nélkülem.
-Mi változott?
-Felnőttem.
-11 évesen 7 évvel ezelőtt mindent megtettem volna, hogy állandóan utazhassak, hogy mindig versenyeken lehessek.És aztán valami megtört bennem, talán csak a  kitartásom kopott meg.De most már nem vonz annyira , hogy utazhassak..
-Mért nem lettél sportoló?-kérdezte, olyan volt mintha még mindig a délutánon járna az agya.
-Anyukám nem akarta, és én se.

Már majdnem  éjfél volt amikor visszaértem a  hotelba.Másnap kellett volna hazautaznom, de én nem tettem meg.Elhatároztam , hogy még egy napot Chantyba töltök.
-Krys.-szólalt meg mögöttem Karina
-Tessék?-fordultam meg
-Meddig maradsz még itt?
-Egy napot.Azt hiszem.
-Anyukád mit fog szólni.
-Nem tudom.Csak szeretném tudni, hogy milyen itt.
-És ha maradsz még egy napot az elég?
-Igen.
Betartottam a szavamat.Csak egy nappal többet töltöttem Oroszországba.Visszautaztam Norvégiába.Részt vettem  a szezonzárón , ennek nagyon különlegesnek kellett volna lennie, de nem volt az .Egyszerűen nem éreztem olyan jól magam , mint azt előre elterveztem.

27.fejezet 2011

Krystal

Akselnek szerencsére sikerült rábeszélnie az anyukámat, hogy elutazhassak Petter Northughoz néhány

napra.Felszálltam egy buszra, és alig 30 perccel később megérkeztem.Kissé aggódva néztem körül hiszen Pettert sehol sem láttam.Csalódottan újra körbe néztem, majd észrevettem , hogy a mobilom vibrál,azt hittem , hogy ő hív, de kiderült, hogy csak egy sms Karinától.
"Becsapott"-olvastam fel hangosan
Hihetetlen volt, hogy Karina megérezte, hogy engem Petter Northug befog csapni.Gyorsan válaszoltam neki, hogy.
"Igen"
Karina és én is nagyon jól tudtuk, hogy a norvég sportoló már becsapott engem Vancouver után.
"Sajnálom"-kaptam a választ, mosolyogni kezdtem hiszen ez egyáltalán nem Karina hibája, hogy én ilyen hiú vagyok.
-Krys.-fordultam meg a nevem említésére, hatalmas szemekkel néztem, hiszen ott állt Petter

Northug.Fogalmam se volt, hogy örüljek , hogy látom, vagy pofozzam meg, amiért  várakoztatott.
-Mocsok.-adtam egy hatalmas pofont az előttem álló norvégnak, aki fájdalmasan az arcához kapott.
-Krystal megőrültél?-nézett rám  a  férfi
-Nem.Te megint becsaptál engem.
-Nem.-tiltakozott a  férfi.-Csak elaludtam.
-Na persze.
-Nyugi.-húzott magához
-Engedj el.
-Gyere.Bemutatom neked az öcsémet.-fogta meg a kezem
Petterrel  egy norvég szereléses fiúhoz vezetett.Ő volt Tomas Northug.A fiú nagyon kedvesen mosolygott rám.
-Petter már mesélt rólad Krystal.

-Inkább a Krys.-szóltam közbe
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
-Szintén öröm megismerni téged.
-Petter mondta, hogy már Vancouverbe találkoztatok.-próbált beszélgetni a  fiatalabb  Northug
-Igen.-adtam egy rövid választ
-Krys most mért vagy ennyire rideg?-szólalt meg újra Petter
-Mért is???-néztem az eddig nagyon kedvelt norvégomra
-Nem tudom.
-Gondolkozz.
-Erre gyere.-kapta el  a  kezem Tomas
-Oké.-mosolyogtam  a  fiatalabb  norvég fiúra
A két Northuggal elmentem az otthonokba.Bár kissé  már megbántam , hogy idejöttem.Bementem Petter szobájába és bedőltem az ágyba.Nem sokkal később  kopogásra  lettem figyelmes.A szoba tulajdonosa kért  bebocsájtást a  szobájába.Felültem és  a  norvég sztársportolóra néztem.
-Megbántad, hogy  ide jöttél ?-kérdezte a  férfi
-Talán, egy kicsit.
-De mért?
-Fogalmam sincs.
-Velem őszinte lehetsz.-ült le az ágyra a férfi
-Annyira nem tudom, hogy mit akarok.Nem tudom, hogy mit érzek,és fogalmam sincs róla, hogy mit keresek itt.
-Engem.-mondta a sportoló
-Ez nem úgy van , ahogy te gondolod.-mosolyogtam
-Hagylak gondolkozni.-ment ki a szobából
Reggel nagyon jól ébredtem.Kiszálltam az ágyból és  lementem az emeletről.Csendben osontam, és milyen jól tettem , mert a Northug fivérek rólam beszéltek.

-Hogy van a vendégünk?-kérdezte Thomas  a  bátyjától
-Előbb néztem meg, akkor még aludt.-válaszolt Petter az öccsének
-Mit gondolsz róla?-faggatózott tovább a  fiatalabb  Northug
-Aranyos lány, felkeltette az érdeklődésemet.

-Mit gondolsz meddig fog tartani?Amig megtetszik más?
-Lehet.-válaszolta Petter és belekortyolt a kávéjába
-Szegény lány.-sóhajtott fel Thomas
Kezdett elegem lenni ebből a  beszélgetésből, beléptem a konyhába és a két férfi kiváncsian nézett rám.
-Jó reggelt Krys.
-Jó reggelt.-mosolyogtam
-Gyere.-húzott közelebb magához Petter.-Hogy aludtál?

-Remekül.-mosolyogtam  ártatlanul, de már a  bosszún gondolkoztam.Délután Pettert elkísértem az edzésre.A szürke pulóveremre egy vastag télikabátot vettem, és persze a  napszemüveg sem hiányozhatott.Nyugodtan néztem a férfit, közben már a következő helyszínre gondoltam.Hiszen hamarosan Chantyba van jelenésem a biathlon versenyen.És előtte még mindenképpen haza akarok menni, mielőtt elutaznák Oroszországba.Este Petter elkísért a  reptérre.
Elbúcsúztunk egymástól, közel hajoltam Petterhez  és a fülébe súgtam, hogy :
-Tudom mik a terveid.
A sportoló meglepetten nézett rám.Megakart szólalni, de én befogtam  a száját.
-Ne mondj semmit.-szálltam fel a gépre

26.fejezet - Schladming 2011

Krystal

-Akkor indulok jó?-léptem be az  anyukám  szobájába
-Aksel-lel  mész?-kérdezte az  anyukám
-Igen.Tudod  anya, ez egy  villanyfényes esti szlalom verseny.És engem nagyon érdekel.
-De hiszen már  voltál esti  versenyen.
-De az nem Schladming volt.-lépett be  a   szobába Aksel.-Schladming  legendás, és Krys muszáj ott  lennie  egy alább  egy versenyen.
-Köszi Aksel.-mosolyogtam rá
-Szívesen.-mosolygott a  sportoló.
-Mivel megyünk?-néztem Akselre
-Repülővel, utána meg  autóval.-símogatott  meg Aksel
-Szuper.-mosolyogtam

Nem sokkal  később már  Aksel autójába üldögéltem Schladmingba.A hajam laza copfba  fogtam és vártam, hogy Aksel visszajöjjön.Az  egyik  amerikai sportoló   lépett az  autó felé.
-Szia.-köszöntött
-Szia.-mosolyogtam rá
-Ted Ligety vagyok.-nyújtotta  a  kezét
-Krystal Jedrick.-fogadtam el a kéz fogást.
-Amerikai vagy?-lepődött  meg
-Csak félig.Apukám amerikai , anyukám szlovák.Aksel Lund Svindal  a  nevelőapám.
-Komolyan?
-Igen.Vele érkeztem ide.
-Csak a  verseny miatt?
-Igen.Mért mit hittél  miattad?
Az amerikai  sportoló közelebb hajolt és a fülembe súgta, hogy:
-Még szép, hogy azt gondoltam.
-Idióta .-el kezdtem nevetni.-Bode Miller a  kedvencem.-árultam el a rámenős sportolónak.
-Nagyon kár.-sóhajtott fel.-Na szia.
-Szia.
Nem sokkal  később Aksel is visszaérkezett.Mutatott, hogy szálljak ki,és menjek  vele.Kiszálltam az autóból és követtem az anyukám norvégját.
Amint  beléptem a  házba Aksel bemutatott egy nőnek, akiről azt mondta, hogy az unokatestvére.A nő nagyon kedvesen  mosolygott rám.

-És ő Krys, a nevelt lányom.-fejezte be Aksel a mondanivalóját.
-Gyere Krys.-hívott  a nő és szorosan magához ölelt.-Aksel  már rengeteg dolgot mesélt rólad.
-Valóban?
-Igen.Azt is mesélte, hogy mennyire szeretsz utazni.
-Nagyon szeretek.-válaszoltam.-És még mit mondott?
-Azt, hogy minden vágyad volt, hogy láthass egy esti szlalom versenyt.
-Ez is igaz.Nagyon szerettem volna látni.Még valamit mondott?
-Hogy imádod a sportot.
-Nagyon imádom, ez annak is köszönhető , hogy apukám egykor sportolt.
-Most már mehetünk?-kérdezte Aksel
-Igen.-válaszoltam és elindultunk.
-Örültem , hogy megismertem.-szóltam vissza a nőnek.
-Akárcsak én.
-Nagyon aranyos.-mondtam Akselnek a  hotel felé sétálva
-Néha túl aranyos.-mosolygott 
Aznap  este még nem volt verseny, tehát nem volt mit néznem.Aksel  késő estig beszélgettünk, és már hajnal volt mire ágyba kerültem.Kora  reggel mégis arra ébredtem , hogy a  mobilom cseng.Álmosan a  kijelzőre pillantottam.
-Tessék?

-Áll az alku?
-Milyen alku?-kérdeztem álmosan
-Nem írtál vissza.
-Gratulálok Northug, most jöttél rá.
-Most megint mért vagy ilyen rideg?
-Álmos vagyok.-közöltem
-Mondjuk a  jövő héten.-ajánlotta.
-Mi legyen a  jövő héten?-kérdeztem miközben egy hatalmasat ásítottam és  megdörzsöltem  a   szemem
-Itt tölthetnél néhány napot.
-Oké, rendbe.Most már aludhatok?-kérdeztem 
-Csak nyugodtan.-kaptam egy gyors választ.
-Köszi.-tettem le telefont és oldalra fordultam
-Jó reggelt .-lépett be pont abban  Aksel
-Még nem.-takartam el az arcom
-Fáradt vagy?
-Nagyon.
-Nem baj.Gyere , megyünk reggelizni.
-Oké.-álltam fel
Aksel-lel egy közeli étterembe mentünk.
-Mesélj , mért vagy ilyen fáradt.

-Hát.-takartam el az arcom nevetve.-Este illetve éjjel túl sokáig beszélgettünk, utána Petter már korán reggel hívott.
-És mit akart?-kérdezte Aksel haláli nyugottan
-Csak azt, hogy jövő héten menjek el hozzá, és töltsek ott néhány napot.
-És mit mondtál?
-Azt , hogy rendbe.Belegyeztem.Szerinted baj?
-Hát nem tudom.-sóhajtott Aksel.-Majd rábeszéljük az anyádat.
-Köszi Aksel.-öleltem át.
-Annyira hihetetlen.-takartam el az arcom
-Mi?-kérdezte Aksel
-Egy éve nem gondoltam, hogy itt fogok ülni, és Petter Northugról beszélni.
-És mégist azt teszed.
-Beszéljünk másról.
-Miről?-kérdezte Aksel
-Akarok egy kiskutyát.-közöltem a férfival
-Majd meglássuk.
Délelőtt Aksel eltűnt.Mindenhol kerestem , de nem találtam.Már dél is elmúlt, mire a  férfi  megjelent a szobámba.Hatalmas szemekkel néztem, mert  a  sportolónak egy kutya volt a  kezébe.
-Ő az enyém?
-Kutyát akartál, megkapod.
-Köszi.-öleltem át

Délután  úgy döntöttem , hogy kimegyek a szobából, és persze a hotelból is.Felvettem egy fekete cicanadrágot, és egy fehér felsőt.Felvettem egy fekete szövetkabátot, és felvettem a  napszemüvegem.A kutyussal a kezembe.Nem messze a  pályától összetalálkoztam Ted Ligetyvel.Az amerikai  sportoló megállt mellettem.
-Látom , hogy szereztél  egy kutyust.
-Akseltől  kaptam.-adtam rövid választ  az amerikainak.
-Tőlem nem kérsz semmit?
-Nem.-tiltakoztam.
-Ugyan.-lépett közelebb 
-Hagyj  békén.-futottam el az  amerikaitól
Nagyon hamar megtaláltam Akselt, és szinte nevetve meséltem el neki a  történetet.A norvég sportoló nagyon  jól  szórakozott  rajtam.
-Ne nevess.-utasítottam.-Te hoztál magaddal Schladmingba.-figyelmeztettem
-Te akartál ide jönni.
-Tudom.-sóhajtottam fel
Megnéztem életem első éjszaki szlalom versenyét.Remekül éreztem magam, hiszen  magával ragadott az  éjszaki hangulat.De már másnap Aksel-lel  visszautaztunk Norvégiába.