Kora reggel érkeztem meg Schladmingba,a fekete nadrág és felső remekül tükrözte, azt , hogy egyáltalán semmi kedvem nincs már utazgatni. A hajam felvolt tűzve, de még így is látszódott, hogy nemrég barnára volt festve.Lehajtott fejjel sétáltam az emberek között.Most tényleg nem volt kedvem arra, hogy bárkivel találkozzak, főleg nem valami régi ismerőssel.Most ismét egyedül jöttem versenyt nézni, utoljára két éve jártam az osztrák városkába, akkor Aksel -lel érkeztem ide, és találkoztam Ted Ligetyvel, ezt most semmi képpen nem akarom.Utálom az amerikai sportolót, egyszerűen nem tudom el viselni a társaságát.Már nem vagyok kislány , felnőtt nő lettem, és ez látszik a döntéseimen , és tetteimen, és tudom, hogy számomra Ted Ligety olyan , mint Petter Northug.Egyszerűen gyűlölöm.A mai napot még egyedül kell töltenem, de holnap megérkezik a barátnőm Karina.Szerintem még ő sem volt képes elhinni, hogy Petter Northug és Leia együtt.
Annyira hihetetlen.
Közben találkoztam a barátnőmmel.A lány egy piros fal mellett várt rám.A ruházata kicsit olyan volt, mintha éppen egy rock koncertről érkezett volna. Amikor odaértem a lány mellé ránéztem a cipőjére.
-Tetszik?-emelte meg a lábát, hogy jobban lássam a fekete magassarkú csizmáját, ami egy kicsit bakancsra hasonlított
-Feltűnő.-néztem a lányra, akin látszott, hogy nagyon tetszik neki a cipő
-Annyira imádom ezt a cipőt.-mondta , de amint kimondta megbotlott
Nem bírtam tovább, hangos nevetésbe törtem ki.A barátnőm értetlenül nézett rám , és még akadt néhány ember ,aki ámulkodó szemekkel bámult ránk.A barátnőm egy kicsit zavarba volt, de engem egyáltalán nem zavart.Amig nem éreztem egy ismerős tekintetett a hátam mögött.
-Menjünk vissza a hotelba.-mondtam , már sokkal komorabb hangon, ezer közül is felismerem azt a nzést.biztos vagyok benne , hogy ő itt van.
Vissza mentünka hotelba, komoly arccal nézett rám.
-Mi a baj?
-Itt van.
-Ki?
-Lehetetlen.-mondta a barátnőm
-Nem vagyok őrült.Tudom, hogy itt van.
-Krys, nem lehet itt.
-Tudom, hogy itt van.-jelentettem ki magabiztosan
-Petter Northug Norvégiába van.
-Nem.-tiltakoztam.-Petter itt van.
-Krys.
-Hagyj békén.-dőltem az ágyra
-Krys.-mondta a lány a nevem
-Nem érdekelsz mondtam haragosan.
-Krys.-hallottam meg a nevem
-Petter.-ismertem fel a féfit
-Minden rendbe van?-nézett meg lepetten a norvég, hogy most mennyire higgadt vagyok
-Nincs.-ráztam meg a fejem.-Most hoztam meg egy nehéz döntést.
-Elmondod , hogy mi az ?
-Az apukámhoz költözöm.
-Mért?Nem jó Norvégiába?
-Te vagy az oka.Nem érzem magam biztonságba, sehol sem.Félek, hogy akármikor találkozhatunk.És én ezt nem akarom.
-Nem.Gyűlőlek.Azért megyek el, mert nem akarlak soha többet látni.-mondtam magabiztosan
-Anyukád tudja?
-Hamarosan megmondom neki, apukám támogat.
-Krys.
-Hagyj engem.-indultam el, végre sikerült lezárnom egy fejezetet az életembe.Ez a fejezet Petter Northug, és az Európába élés.
Másnap egy padon üldögéltem.Karina jelent meg mellettem.A lány rám nézett a hatalmas kék szemeivel.
-Ugye nem akarsz USA-ba költözni?
-De igen.-válaszoltam
-Nem teheted.
-Mért nem?-kérdeztem
-Mert ide köt az életed.Te ide tartozol?
-Ausztriához?-kérdeztem meglepetten
-Nem, Norvégiához.
Ránéztem a barátnőmre, aki mosolygott.
-Nem értelek titeket.-néztem végig rajtuk
-Petter mindent elmagyaráz.Én már megyek is.Kettesbe hagylak titket.-indult el a barátnőm , Petter mellé lépett és valamit a fülébe súgott.
-Karina.-szóltam a lány után
-Krys, hallgasd meg.-mondta lány és elindult.
Néztem a barátnőm után, majd a norvég sportolóra fordítottam az összes figyelmem.
-Nem akarom, hogy elutazz.Én.....-kezdte , de nem fejezte be
-Te????Mit akarsz nekem mondani?Mért nem akarod, hogy elutazzam?-soroltam a kérdésimet
-Krys, nagyon fontos vagy nekem.Nem akarok több hibát elkövetni ,azzal , hogy hagylak elmenni.
-Petter.-csak ennyi telt tőlem
-Könyörgöm Krystal , ne menj el.
-Nem tudom.-sóhajtottam fel
-A kedvemért maradj.
-Jó.-mondtam halkan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése