37.fejezet-A történet vége 2014

Krystal

Rohantam , mint egy őrült, mintha az életem múlna rajta, hogy milyen gyorsan tudok futni.Néha hátra fordultam, hogy nem e kerget valaki.Futottam , ahogy csak bírtam.Az egyik pillanatban erő szorítást éreztem a derekam körül.
-Meg vagy.-hallottam a jól ismert hangot
-Petter.-fordultam felé.-Honnan jöttél?
-Az erdő széléről figyeltelek.Vártam mikor érsz ide.-válaszolt.-Gondoltam, hogy kicsit rád ijesztek
-Peched van.Nem vagyok azaz ijedős fajta.
-Tudom.-puszilta meg a homlokom
Megfogtam a kezét , és sétáltunk vissza az otthonáig.Erősen fogta a kezem, mintha soha nem akarná elengedni.Petter elővette a kulcsát, és kinyitotta az ajtót.
-Hölgyem, csak ön után.-mutatott befelé a férfi
-Édes.-csókoltam meg
Leültem a kanapéra, Petter mellém feküdt és a fejét az ölembe tette.Békésen tévéztünk, mikor a férfi megszólalt.
-Holnap az egyik haverom esküvőjére megyünk.
-Rendbe.-mosolyogtam rá
-És egy hét múlva pedig te leszel a feleségem.
-Már nagyon várom.
-Én is.-ült fel és adott egy puszit
A következő napunk is nyugodtan telt, esküvőre voltunk hivatalosak,mégis úg viselkedtünk, mintha egy egyszerű szombat lenne.Petter futni ment, a testvérével szórakozott,playstationoztak, én pedig teljesen higadtan  a körmeim festettem.
-Vörös?-nézett a körmeimre Petter
-Igen.Tetszenek?
-Nagyon.-mosolygott rám

Délután felvettem egy hosszú piros piros ruhát, igaz eléggé vagáns ruha volt, hiszen a felső része teljesen átlátszó volt.A hajam be volt hullámosítva.Lementem az emeletről, Petter a  földszinten járkált és telefonon beszélt.De amint leértem hatalmas szemekkel nézett rám.Mintha teljesen lefagyott volna
-Majd hívlak.-mondta a telefonba és letette, majd teljesen felém fordult.-Egyszerűen gyönyörű vagy.
-Köszönöm.-tűrtem a hajam a fülem mögé
-Induhatunk?-kérdezte meg
-Igen.-válaszoltam.
Az esküvőn Petter mindenkit ismert, én ellenben senkit se.Legtöbbször csak kimentemaz étterem udvarára, a vőlegényem pedig bent bulizott.
-Jó estét.-mosolygott rám az egyik férfi
-Jó estét.
-A vőlegény bátyja vagyok.
-Én a vőlegényemmel jöttem, Petter Northuggal.
-Petter az egyik haverom.
-Igazán?
-Igen.Kicsi a világ.-lépett közelebb  a férfi.-Megtudhatom a nevét?
-Krystal vagyok, de mindenki Krysnek hív.
-Gyönyörű neve van.
-Köszönöm
-És nagyon gyönyörű.-lépett közelebb
-Köszönöm a bókot.-léptem egy hátra
Közben Petter kilépett az ajtón, nagyon dühös volt, nem értettem, hogy most rám haragszik vagy mi a baja.Elkapta a kezem és megrántott, hogy menjek vele.
-Hova megyünk?-kérdeztem
-Haza, eleget flörtöltél már ma.
-Tessék?-a szemeim kikerekedtek a gyanusítás miatt
-Jól hallottad.
-Nem flörtöltem senkivel.
-Igazad van, csak kelletted magad.
-Te hülye vagy.-csúszott ki a számon

Petter erre még dühösebb lett, még néhány nappal az eset után  sem volt hajlandó beszélni velem,ami két okból is nagyon zavaró volt, az egyik, hogy én tényleg nem flörtöltem senkivel, a másik, hogy egy héten belül megesküdünk.Ma pedig az egyik troindheim-i barátnőmmel Idával bulizni megyünk, igaz még sok lány lesz ott, mert ez lesz az én leány búcsúm.A választásom egy bézs térdig érő szűkített fazonó ruhára esett.A hajam feltűztem és hamarosan távoztam is az otthonomból, amit csak eddig nevehettem annak, hiszen mostanában úgy érzem, mintha csak egy idegen lennék.A barátnőm kibérelt nekem egy helyet, hogy vígan ünnepelhetünk.Amikor beléptünk nagyon meglepődtem, mert Ida majdnem 100 embert összecsődített.A barátnőm felkiáltott:
-Krys hamarosan asszony lesz..-majd felém fordult.-Használd ki , míg nem vagy az.-miután befejezte a szövegelést leugrott az asztalról és átölelt.
A buli remekül telt, amig meg nem jelent Leialani.Hosszú kardigánt viselt, és elégedetten mosolygott.Már ekkor tudtam, hogy itt hatalmas baj lesz.Ő is felállt az asztalra és felém fordult.

-Gratulálok Krys a leány búcsúdhoz, remélem, hogy boldog feleség leszel.De van hozzád egy kérdésem.Biztos vagy te ebbe?Éppen most jöttem el a vőlegényedtől, tudom, hogy most nagyon haragszik rád.És képzeld drága Krystal, olyan jót szexeltünk, hogy olyant csak álmodni lehet.Petter azt mondta, hogy ilyen jó, még soha nem volt senkivel, főleg nem veled.Azt mondta, ennyi minent még soha nem kapott senkitől.
-Hazudsz.-kiáltottam a lányra
-Nem hazudom Krys.-vette elő a telefonját és mutatta a telefonját, amiben videoként szerepel a szenvedélyes szeretkezése Petterrel, az én norvégom tényleg nagyon élvezte.-Felvettem neked.Ugye nem baj?Ohh Petter, ennyire még sose volt felizgatva, a teste szinte könyörgött az ilyen fajta közösülésért.-áradozott a lány az én vőlegényemről.
Ida kíváncsian nézett rám, csalódott voltam,elkeseredtem, fájdalom járta át az egséz testem, nem voltam képes elhinni, hogy Petter tényleg ilyent tett.Próbáltam tartani magam, és inkább inultam a helyszínről.A gondolatok csak úgy zsongtak a fejemben, nem tudtam, hogy mit tehetnék, felejtesem el és legyek a felesége, vagy hagyjam el örökre.Hiába vagyok szerelmes belé, ha tudom, hogy aki egyszer megtette az többször is képes lenne rá.Dühös voltam amikor hazaértem, kiabáltam a norvég sífutó nevét, hátha előkeveredik valahonnan.A férfi álmosan sétált le a lépcsőn.
-Krys, mért kiabálsz ?Mi a baj?
-Mi a baj?Megmered kérdezni?Hűtlen voltál hozzám, néhány nappal az esküvőnk előtt.
-Ez nem igaz.
-Ne tagadd, mindent tudok, Leialani elmondta.
-Krys figyelj rám.Igen megcsaltalak téged, én nagyon sajnálom.Ez a hűtlenség nem zajt jelenti, hogy kevésbé szeretlek mint eddig, vagy már nem szeretlek.Csak a sok vitánk miatt kikellett ereztenem a fáradt gőzt, és Leia erre tökéletes volt.Nekem nem jelentett semmit.Nehány nap múlva feleségül veszlek, ha még mindig hajlandó vagy hozzám jönni, és utána élhessük az életünket boldogan.Na mit szólsz?
-Jó.-mosolyodtam el halványan, a szerelmünk legyőzte a haragom,készülhettünk az esküvőre.

Nem sokára elérkezett a szombat, néhány barátnőm és egy fodrász izgett-mozgott körülöttem, csak azt számlálták, hogy egyszerűen gyönyörű leszek.Többször is felsóhajtottam,soha nem gondoltam volna, hogy el jön ez a nap.Kinyílt az ajtó és belépett az anyukám, egyenesen  hozzám sétált, egy ideiglenes fal mellett álltam, hátha Petter belépne, és nehogy meglásson.
-Egyszerűen gyönyörű vagy.

-Köszi.
-Örülök, hogy eljött ez a nap,soha nem gondoltam volna, hogy egyszer arra fogok várni, hogy végre hozzá menj Petter Northughoz.
-Én se gondoltam volna, hogy ő lesz a férjem.-mosolyodtam el
-Pedig csodásan hangzik, hogy Krystal Northug.
Csak egy mosolyra futotta az erőmből, de az anyukámnak ez is éppen elég volt.
-Indulunk.-hallatszott be a kiáltás
-Kezdődik.-mosolyodtam el, feszengeni kezdtem, teljesen az elájulás határán voltam már.Persze nagyon boldog voltam, hogy itt volt az anyukám is Aksellel, és a kis öcsikémmel, és hogy itt az igazi apukám is Leahval a feleségével.Apukámnak még volt egy fontos feladata, ami nem volt más, minthogy az oltár elé vezessen.Amit ő örömmel tett, teljesen elérzékenyült, amikor átadott Petternek, hiszen eddig is az anyukám nevelt, csupán néhányszor találkoztunk, most pedig férjhez megyek egy férfihez, és még távolabb kerülök tőle.Petterre mosolyogtam, ő pedig vissza rám, látszott rajta, hogy ő is nagyon zavarban van ,és szorong.Hamarosan mind ketten kimondtuk azt a szót, amit mindenki hallani akart, köztük mi is egymástól.Hogy igen, AKARUNK férj és feleség lenni.Elcsattant az első csókunk is , immár házastársakként.Végül mégis csak jól végződött a történetem,annyi év utazgatás után,nehány áruló barátnő mellett , akik kezdettől elakartam tőle csábtani Pettert, sikerült túl lépnem az életemnek egy szakaszán, és megpróbálhatok új életet kezdeni a férjemmel.Lehet, hogy az élet nem egy tündérmese, de mégis minden álmom valóra vált, mikor végre legyőztem minden akadályt.

Petter:Amikor megismertem Kryst a vancouveri olimpián mégcsak egy kamaszlány volt, aki nagyon felkelltette az érdeklődésemet, más volt mint a többi lány, mintha lett volna benne valami rejtélyes.Az évek során egyre jobban megismertem és belészerettem.Igaz sokszor hibáztam , és gyakran került veszélybe a kapcsolatunk, de az igaz szerelem minent legyőz.Aggódtam amikor tavaly szakított velem, pedig már jegyesek voltunk, szerencsémre kaptam még egy utolsó esélyt.Sochiban pedig ig igent mondott a lány kérésre, ami azóta is az egyik legbologabb nap az életembe.Most pedig, 6 hónappal a lánykérés után, azt mondhatom, hogy ő a feleségem.Életem legjobb döntése volt amikor őt választottam, mert most már érzem, hogy Krystal végre megérkezett az életembe.

36.fejezet- Sochi 2014 -2 . rész

Krystal

A lánykérésre nem tudtam választ adni, csak ültem.Petter várta a választ, már kezdett elszomorodni,amikor mosolyra húzodott a szám és válaszoltam.
-Igen.Leszek a feleséged.
-Köszönöm.-csókolt meg és az újjamra húzta a gyűrűt
A vacsora után visszakísért a hotelba , az ajtó előtt mégegyszer megcsókolt.A barátnőm már aludt, nem akartam felébreszteni.Lefeküdtem aludni, de reggel már nem bírtam tovább várni, hogy ne mondjam el neki az öröm hírt.Amikor kiléptem a saját szobámból a lány már akkor jött  vissza valahonnan.A hajam

feltűztem, miközben a lány bámult rám.
-Mesélj mi történt.
-Miből gondolod, hogy történt valami?-kérdeztem
-Csak abból, hogy vigyorogsz.
-Petter megkérte a kezem.Igent mondtam neki.
-Komolyan?
-Igen.
-Mért?
-Most először őszintének tűnt.Én szeretem őt és ő is szeret engem.Ez tényleg szerelem.
-De mennyire őszinte ez a szerelem.Honnan vetted ezt a nagy bizalmat.Honnan tudod, hogy tényleg komolyan gondolja, csak gondold át.
-Már megtettem.-válaszoltam
A lány megigazítottam a piros zakóját és halványan elmosolyodott.
-Te tudod.Csak ennyit mondok.
-Én tudom.-közöltem magabiztosan
-Eddig bizonytalan voltál.-figyelmezetett a lány

-Ne tedd ezt velem.Mért nem tudsz velem örülni.Annyira szeretném, ha te is velem öülnél.Mi tényleg szeretjük egymást.Nekem ez tényleg fontos.Kérlek , te vagy a legjobb barátnőm támogassam engem.Ez lesz életem legfontosabb lépése.Szükségem van rád.
-Én előre szóltam Krys.Ezt jól jegyezd meg.
-Ne rontsd el a kedvem.Kérlek.
-A szüleid már tudják?-terelte tovább  a témát
-Még nem.Neked akartam először elmondani.Majd felhívom őket.Mondjuk most.-indultam ki
-Krys.-szólt utánam a lány
-Megkeresem Akselt.
Kicsit dühös voltam a lányra, sőt nagyon dühös voltam, eddig mindenképpen azt támogatta, hogy Petterrel legyek, most, hogy újra ráédbredtm, hogy csak őt szeretem.Hatalmasat sóhajtottam, majd amikor megláttam Akselt önkénytelenül is mosolyra húzódott a szám.

-Szia kicsilány.
-Szia Aksel.-ugrottam a  kezében
-Mesélj mi van veled.Már hetek óta nem láttalak.
-Férjhez fogok menni.
-Komolyan?-kérdezte a férfi
-Igen.Petter megkérte a kezem.
-Gratulálok .-ölelt át
-Köszönöm Aksel.
A versenyt végignéztem, majd visszaindultam a hotelba.A következő napjaim is éppen ugyanúgy teltek, versenyről versenyre jártam.A hajam kibontva

hagytam, egy bronz színű felsőt viseltem, a kabátom is hasonló színű volt.A számra csak egy kis balzsamot kentem, pedig mostanában nagyon megkedveltem .Békésen sétálgattam, amikor megláttam, hogy a barátnőm Karina a vőlegényemmel beszélget, nagyon meghitt helyzetben, hiszen alig van köztük néhány centi.Érthetően dühös lettem és a páros felé indultam.
-Mégis mi folyik itt?-kérdeztem dühösen
-Semmi.-vágta rá Petter.-Nyugodj meg.
-Néhány napja kérted meg csak a kezem , de már most csajozol.Azt hittem megváltoztál, de tévedtem.Hiba volt igent mondani.-indultam el
-Krys, Krys.-rohant utánam Petter.-Drágám, én csak téged szeretlek,.Tényleg nem történt semmi.Flörtölt velem, de enegem nem érdekel.Te vagy a fontos és senki más.Kérlek.-térdelt le.-Bocsáss meg nekem.
-Húha.-néztem rá.
-Megbocsájtasz nekem?
-Igen.-mosolyogtam rá
-Köszi.-felállt és csókolt meg.
Együtt indultunk a hotelem felé, amikor hirtelen a fejéhez kapott.
-Hoppá.Elfelejtettem.
-Mit?-néztem rá meglepetten
-Anyukád itt van Sochiba.
-Hol?
-Az egyik étterembe vár rád.Odakísérlek.-ajánlotta fel.-Legalább addig is veled lehetek.
-Annyira édes vagy.-pusziltam meg
Amikor beléptem az étterembe azonnal észrevettem az anyukám.

-Anya.-ültem le vele szemben
-Krys.Mesélj mi történt veled?
-Hát hol is kezdjem.Petter megkérdte a kezem , és igent mondtam neki.
-Nagyon örülök neki, hogy végre boldog vagy.-mondta az anyukám.-Kijárt a boldogság neked.Nagyon megnehezítettem a gyerekkorod.
-Ugyan anya.-fogtam meg a kezét.-Örülök, hogy vagy nekem, nélküled nem is tudom, hogy hol lennék., vagy mi lenne velem.Válás vgyok mindenért.
-Ez volt a dolgom.-mosolygott az anyukám.-Már vannak terveid az esküvőre?
-Biztos, hogy Norvégiába akarok esküdni, és nyáron.Megkérhetlek, hogy segíts nekünk megszervezni.Petternek az edzések miatt kevés ideje lesz, én pedig egyedül nem bírnám
-Kicsim.Nagyon szívesen segítek.
-Köszi.-álltam fel , hogy átölelhessem

Elérkezett a záróünnepség napja.Petter 50-km se lett dobogós, a sportoló mégsem volt csalódott, ezt azzal magyarázta, hogy neki én vagyok a legfontosabb.
A szerelésem most is fekete volt, a számat vörös rúzzsal emeltem ki.Anyukám szerint sokszor túlzás a vörös szín , de Pettert egyáltalán nem zavarta.A záróünnepség után Petter  a kanapén  ült, én pedig a mellette feküdtem a fejem az ölébe tettem.Együtt néztük a TV-t.
-Annyira szeretlek.-símogatta meg a hajam
-Én is téged.
-Holnap visszautazunk Norvégiába.
-Remek ötlet.Beszéltem anyuval megígérte, hogy segít.Nem kell egyedül szerveznem az esküvőnket.
-Már csak néhány hónap és a feleségem leszel.Má nagyon várom.-mosolygott a sportoló

35.fejezet-Sochi 2014 - 1.rész

Krystal

-Krys,Krys.-kiabálta a nevem a  barátnőm a reptéren.
-Karina , szia.
-Még is elutazol Sochiba?
-Igen.Nem akarom kihagyni az olimpiát.
-A tanulmányaid hogy haladnak?
-Remekül, készülök az érettségimre.Márciusba írásbelizek.
-Egyetemre készülsz?
-Talán, sportriporter akarok lenni.-feleltem miközben megigazítottam a zöld felsőmet, majd a hajam kezdtem igazgatni.
-Milyen szép hosszú már a hajad.-kezdett a hajamról beszélni a lány
-Köszi.-mosolyogtam
Mikor megérkeztünk Sochiba nagyon hideg idő fogadott.A barátnőm kicsit didergett, engem egyáltalán nem zavart a  hiszen évek óta Norvégiába élek, természetes , hogy ott hideg van.
-És mit csináltál mikor nem tanultál?
-Bokszoltam.
-Hogy mit?
-Tudod, boksz.
-Nem hiszem el.
-Majd a szobába megmutatom.-ígértem
-Rendbe drága.-mosolygott a  lány , látszott rajta, hogy még mindig nem hisz nekem.
Közös szobát vettünk ki, mint annak idején gyermekként.

-Mutasd Krystal.Hogy tudsz bokszolni?
A lány elégedetten álldogált, magabiztosan mosolygott, azt gondolta, hogy nem mondtam komolyan , hogy tudok bokszolni.Mutattam neki néhány mozdulatot,de mindnél közelebb mentem hozzá, a lány tolatni kezdett.
-Csak nem félsz?-mosolyogtam rá.-Ne félj, nem bántlak.
-Már azt hittem , hogy megütsz.
-Mért bántottalak volna?-néztem rá meglepetten
-Mert egy ideje elhidegültünk egymástól, korábban nagyon jó barátnők voltunk.Most meg....
-Most meg mi?-szóltam közbe.-Most is barátnők vagyunk.Csak elfoglalt voltam.

A beszélgetésünk még órákig eltartott.Eltelt már néhány nap, mire kimentem a versenyekre.A kedvenc vörös rúzsomat kentem  a számra.Ami a barátnőm szerint nem illet  a fehér szerelésemhez.De ez engem egyáltalán nem érdekelt, hogy mások mit mondanak.A hajam copfba fogtam, ami Karina szerint nem jó ötlet , mert így csak titkolom a hajam hosszúságát.
-Krys.Ugyan muszáj  többet mutatnod magadból.Petternek tudnia kell , hogy  itt vagy.
-Jelenleg még nem akarom, hogy tudja.
-Mért nem?
-Ennek komoly oka.Nem akarok új szintre lépni a kapcsoltunkkal.Még abban em vagyok biztos, hogy folytatni akarom.-sóhajtottam fel
-Biztos vagyok  benne, hogy tudod, hogy mi helyes.
-Az majd kiderül.-mosolyogtam.-Most már indulok.A biathlon versenyen találkozunk.
-Oké.-egyezett bele  a barátnőm
Amint kiléptem a hotelból tárcsáztam az anyukám telefonszámát.A telefon kicsengett, én pedig türelmetlenül vártam.
-Tessék?
-Anya.Krys vagyok.Beszélni akarok veled.
-Hallgatlak drágám.
-Biztos ráérsz?
-Persze.Az öcséd most alszik.-utalt a 2  éves gyermekére
-Kicsi drágaságom.-mosolyogtam amikor a fáltestvéremre gondoltam, nagyon szerettem őt, bár ritkán találkoztam vele.-Hogy van a kicsi Aksel?
-Nagyszerűen.Hiányzik neki a nővére.
-Hamarosan meglátogatom.
-Az remek lesz.De biztosan nem a testvéredről akartál társalogni
-Nagyon jól ismersz.Petterről.Az ő kérése volt, hogy ide jöjjek.ÉS most itt vagyok, de rettegek , hogy azt fogja gondolni, hogy minden szavára ugrok, mert annyira szerelmes vagyok belé.-szószerint daráltam a szavakat
-Krys, nyugodj meg.Petter biztosn nem fogja azt gondolni, hogy minden szavára ugrasz.De azt nem tudod titkolni, hogy szerelmes vagy belé.Ha mégis irányítani akarna, akkor állítsd le , erős nő vagy.Ne hagyd magad.
-Köszi anya, te indig megnyugtatsz.-mosolyodtam el.-Amint lehet meglátogatlak titeket.Szeretlek.
-Várunk nagyon.Mi is szeretünk.-bontotta a vonalat az anyukám
A napjaim most is olyanok voltak, mint az elmúlt két olimpián, versenyről versenyre jártam.Az egyik nap, még az olimpia első hetén mellém lépett valaki, miközben éppen a sífutó versenyen voltam.Női sífutás.
-Szia Krys.
-Szia.-válaszoltam, úgyhogy megse fordultam
-Remélem a norvégoknak szurkolsz.
-Mért tennem?-kérdeztem
-Mert Norvégiába élsz, és én norvég vagyok.
A mellettem álló alakra néztem , egy cseppet sem lepődtem meg, amikor Petter Northugot láttam meg.
-És az már döntő , hogy hol élek?
-Hát.
-Jaj Petter.-mosolyodtam el
-Mosolyogsz.-vágta rá a férfi.-És miattam mosolyogsz.Mikor érkeztél?
-Múlt hét csütörtökön.
-És kinek szurkolsz?
-Justynának.
-Figyelj Krys.-érintett meg.-Holnap vacsoráznál velem?Nagyon megtisztelnél vele.
Levettem a  napszemüvegemet és mélyen a férfi szemébe néztem:
-Mért  ne , egy vacsora nem gond.
-Köszi.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Petter.-szóltam rá.
-Bocsi.-kiáltott vissza a már távozó sportoló.

Karina ébresztett fel.
-Krys,Krys.Valentín-nap van.
-És ?-néztem rá álmosan
-Te ma találkozol Petterrel.
-És?
-Elmagyarázom.Együtt vacsorázol Petter Northuggal valentín-napkor.-a lány kézzel-lábbal magyarázott, de látni lehetett rajta, hogy azért néha megjelenik az arcán azaz elégedett vigyor
-Karina.A csini felsőd a szemed elé ment?
-Mért?-kérdezte a lány
-Hogy mindent rózsaszínbe látsz.-a lány felsővel utaltam arra, hogy még nem kell az esküvőt terveznie, mert a valentín nap számomra nem fontos.Nem jelent előnyt, ha  valentín napkor visznek vacsizni.
Kimentünk a versenyre, hogy megnézzük a férfi sífutást, az újjaim keresztbe tettem, nagyon szorítottam Alex Legkovért.A barátnőm elkezdett mosolyogni.
-A legjobb barátod nyert.-utalt Dario Colognára, akit én egyáltalá n nem kedveltem
-Haha, nagyon vicces vagy.
-Ugyan.
-Lesz még jobb is.- közöltem a lánnyal.

A versenyek után visszamentünk a hotelbe.A barátnőm elült a tévé elé,és neki fogott mesét nézni.Én pedig mivel elígérkeztem  nem tehettem mást, mint hogy elkezdte készülődni a vacsorára.A hajam kibontva hagytam.Egy fekete ruha volt rajtam,felvettem hozzá egy fekete kabátot is.Már indulni akartam amikor a barátnőm rám szólt.
-Krys, várj egy kicsit.
-Tessék?
-Ezt kérlek viseld.-tette rám egy fejdíszt.
-Ez csoda szép.-mondtam a lánynak
Amikor kiléptem a hotelból azonnal észrevettem a norvég sportolót, a férfi csak nézett rám.Mosolygott, de egy szót sem tudott szólni.
-Szia.
-Szia Krys.-villantotta rám a csábító mosolyát
-Indulhatunk?-kérdeztem, hiába mosolygott olyan szépen, felettem annak a mosolynak már nem volt ereje
-Természtesen.-nyújtotta a karját, amibe én belékaroltam.
Amikor beléptünk egy étterembe azonnal megtetszett a hangulatos hely, Petter nagyon jó helyet választott.
-Tudod Krys, nagyon jól emlékzetem , hogy ilyen helyeket szeretsz.Amint igent mondtál  a mghívásra biztos voltam benne, hogy ez lesz a tökéletes hely.
-Valóban jól emlékszel.
-Tudod, hogy nagyon gyönyörű vagy.-nyúlt át az asztalon és megfogta a kezem
-Ha azt mondod-válaszoltam
-Krys, nekem nagyon fontos, hogy te itt vagy.Úgy érzem, hogy te vagy az a lány akiért én mindent megtennék.
-Azt mondod?-nézegettem a körmeim ,  majd a férfi szemébe néztem
-Tudom, hogy haragszol rám, de  a szándékaim komolyak.És tudom , hogy te vagy az igazi.Nem vagyok benne biztos, hogy elhiszed, és így gondolod, de most tényleg őszinte vagyok.Ezért feltennék neked egy kérdést.Megengeded?-kérdezte a  norvég, és látszott rajta, hogy nagyon várja a válaszom
-Igen.Hallgatlak.-válaszoltam

Petter letérdelt a székem mellé, az elővett egy dobozkát a zsebéből kinyitotta, meglepődtem amikor megláttam a gyűrűt, az egyik kezébe az ékszert fogta, a másik kezével pedig az én kezemet.Néhány másodpercbe telt, mire beszélni kezdett.
-Krystal Jendrick megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel.Csak veled tudom elképzelni az életem, én nem qkarok mással lenni.-látszott a férfi szemeiben az őszinteség,de én szóhoz sem jutottam, csak néztem rá értetlenül, nem hittem el, hogy tényleg megkérte a kezem .

34.fejezet - Wengen 2013

Krys

Wengenbe érkeztem, két okból érkeztem ide, az egyik a verseny, amit nekem muszáj látnom.Mindenképpen itt akartam lenni, hiszen Wengen egy legendás verseny.Aki itt nyer, az tényleg a lesiklás egy nagy alakja, vagy az lehet a jövőben.Hiszen Wengen, akár egy ugródeszka lehet, ez egyik klasszikus.Wengen olyan az alpesisíbe, mint a fociba Barcelona, Madrid, Milano, München, vagy London.A másik ok, ami miatt itt vagyok, azaz apukám.Ma itt kell vele találkoznom.

-Krysgtal.
-Apa.-fordultam meg
-Úristen.Milyen gyönyörű fiatal nő lettél.
-Köszönöm.-mosolyogtam
-Beszéltem az anyukáddal.Mesélte, hogy mi történt veled az elmúlt néhány évben.Van egy ajánlatom.
-Hallgatlak.
-Ha szeretnél, velem jöhetsz Amerikába.
-Nem szeretnék.-ráztam meg a fejem.-Nem akarok elmenekülni a problémáim elől.Leküzdöm őket, bármi áron.
-Jól teszed.-ölelt át.-Nagyon remélem, hogy rendbe tudod tenni az életed.Sok sikert drágám.
-Köszönöm apa.

A versenyeken az új  fekete kabátomba sétálgattam.Kicsit elmerültem a gondolataimba. Nem vettem észre , hogy Bode Miller megáll mellettem.
-Mélyzöld tekintet, komor arc.Ez a lány, valami problémája van.
-Bode.-fordultam meg
-Szia kicsi lány.
-Miből gondolod, hogy problémám van.
-Előbb elmondtam, nagyon látszik rajtad.
-Valóban vannak problémáim.-sóhajtottam fel.-Nem olyan régen szakítottam Petterrel.Eldöntöttem, hogy a tanulásra fogok összpontosítani.De nagyon nehéz, mert egészen eddig itt volt nekem,és furcsa, hogy most már nincs.
-Persze, hogy nehéz.
-Tudod Bode, nekem ő volt az első.-halványan elmosolyodtam
-Akkor meg főleg.Ne aggódj, erős nő vagy.Felül kerekedsz majd a problémáidon, figyeld meg.
-Gondolod?-néztem rá
-Tudom.-puszilta meg a homlokom
-Te vagy a legnagyobb támaszom.-öleltem át

Kontyba fogtam a hajam és tovább néztem a versenyt.
-Napszemüveg?-nézett rám Bode
-Azonnal veszem.-mosolyogtam
-Ez a napszemüvegek a védjegyedé vált  az évek során.
-Néha jó a napszemüveg mögé bújni.Ezzel jelzem, hogy nincs hangulatomhoz valamihez.-mosolyogtam
-Csak nem hozzám?-nézett szomorúan az amerikai
-Hozád mindig van hangulatom.-mosolyogtam.-Te vagy az egyik legjobb barátom.
-Még jó.-mosolygott Bode.-Most már indulok pihenni, de azt kívánom, hogymegoldódjanak a problémáid és érezd jól magad Wengenben.
-Köszi.
A férfi elindult, nem sokkal később énis visszamentem a hotelba.Az osztálytársaim elküldtek nekem anyagokat amiket tanulnom kell.Így legalább eltereltem a  figyelmem a sok problémáról.

A versenyek második napján is indultam a pályához, amikor kiléptem a hotelból ismerős hangot hallottam, szerencsére nem hozzám beszélt.Oldalra néztem , hogy biztos legyek a  megérzésembe, amik most sem csaptak be.Petter Northug állt ott néhány férfival, beszélgettek, próbáltam hallgatkozni, hogy kiről van szó,de csak annyit csíptem el a beszélgetésből, hogy :
-Itt kell lennie, nagyon szereti az alpesi sít, különben is Bode Miller versenyez.Biztos látni akarja.
Rólam lenne szó, gondolkoztam el, de az lehetetlen, Petter azt hiszi, hogy neki mindent lehet, megcsal és majd csak úgy megbocsájtok neki.Mit gondol magáról , hogy ki ő.Én nem vagyok azaz olvadós fajta, nem esek hasra minden egyes szótól.Óvatosan, minden féle figyelem felvonás nélkül próbáltam átmenni mellettük, végül sikeresen.
Megbújtam az emberek között, hogy nhogy észrevegyenek.Ám elkezdett rezegni a telefonom, már féltem , hogy Petter az, de szerensére csak az apukám volt.
-Tessék apa.-vettem fel a telefont
-Krys drágám,Petter itt van.Keres téged, néháy norvég sportoló van vele.
-Ha beszélsz vele, mondd azt , hogy nem tudod, hogy hol vagyok, nagyon boldoggá tenél vele.Nem akarok vele beszélni.
-Megteszem drágám.
-Köszi apa.Hálás vagyok.
Letettem a telefont és tovább bújkáltam a norvég sífutó elől.
-Szia Krys.-szólalt meg mellettem Ted Ligety
-Jaj Ted.Megijesztettél.
-Keresnek a norvégok, de Aksel azt mondta, hogy nem vagy itt, pedig láthatóan itt vagy. -Aksel  aranyos, segít nekem.
-Én is segítek, ha ma velem vacsorázol.
-Arról ne is álmodj, nem vagy az esetem és ezt már megbeszéltük.
-Ugyan Krys.
-Nem.
-Remélem, hogy jól tudsz bújkálni, mert én elárulom nekik, hogy itt vagy.
Elrohantam Ligety mellől, egyenesen  a hotelig futottam, bár a csizmákba eléggé bizonytalan voltam.Befutottam a szobába és leültem az ajtó elé.Néhány percbe telt , mire felkelltem és kinéztem az ablakon.Ligety a norvégokkal beszélt, de szerencsére azt az amerikai férfi  nem tudta, hogy melyik hotelbe lakok.Így lesz egy kis nyugtom, talán még 2 nap múlva nyugodtan eltudom hagyni Wengent.
A következő nap próbáltam bújkálni, bár én úgy gondoltam , hogy sikeresen, de tévedtem , mert mikor éppen anyagokat tanultam, hogy ne legyek lemaradva a jegyek terén a suliba, hangos kopogásra lettem figyelmes.Az ajtón lévő kukucskálón kinéztem, majd hatalmasat  sóhajtottam, leültem az ajtó elé .Petter volt az, fogalmam se volt, hogy hogyan tudta meg , hogy itt vagyok, de most az ajtómon dörömböl.
Csak menjen el innen, nem akarom látni, mért akar nagyobb szenvedést okozni nekem, mért nem vagy békén engem.

-Krys, tudom, hogy bent vagy.Nyisd ki kérlek beszélni akarok veled.Tudom, hogy haragszol, figyelj bocsánatot akarok kérni.Ha nem bocsájtasz meg azt is megértem, csak hadd mondjam el, amit akarok.Krys , kérlek.
Cseppnyi gondolkozás után kinyitottam az ajtót , Petter tényleg egyedül állt ott, már látszódott rajta a csalódottság azt hitte, hogy nem nyitom ki.
-Szia Krys.Már napok óta kereslek.
-Napok óta kerüllek.-válaszoltam
-Bocsánatot akarok kérni, a viselkedésemért, hiba volt, hogy a rajongóim mellett álltam és nem téged védtelek meg.Csak téged szeretlek, más nekem nem fontos.Érted?
-Azt hiszed ennyi elég?Ide jősz és keresni kezdesz.Mondasz néhány mézes-mázas szót és akkor megbocsájtok.Ez nem így működik, a  szavaknak súlyuk van.
-Tudom.-sóhajtott fel a férfi.-Én csak téged akarlak, senki mást .-majd hirtelen megcsókolt, ez a csók olyan volt, mint a kapcsolatunk elején, különleges és őszinte volt.-Tudom, hogy dühös vagy, de egy esélyt adhatnál.Ha több versenyemre nem is akarsz eljönni, de legalább az olimpiát nézd meg a helyszínen.
-Rendbe.-válaszoltam

Petter távozott, és a következő nap én is rászántam magam , hogy elhagyjam Wengent.
Egy fekete-fehér szövet kabátban léptem ki az  utcára.Néhány fotós is megjelent, mintha érzeték volna, hogy talán megint lehet valami köztünk Petterrel.
-Krystal.-szólított meg az egyikük.-Petter Northug itt járt.Eseteleg találkoztak?
-Ha Petter Northug megjelenik valahol, akkor annak okvetlenül hozzám kell hogy köze legyen?
-Tehát nem találkoztak?
-Beszéltünk egymással.-feleltem
-Akkor ismét egy párt alkotnak.
-Én ezt nem mondtam.-közöltem
-Akkor mért akartak beszélni?
-Nem a kapcsolatunkról volt szó, hanem csak meghívott az olimpiára, azt mondta, hogy szeretné, ha ott lennék.
-Lehetségesnek tartsa, hogy folytassák a kapcsolatukat.
-Talán.-mosolyodtam el
-Krystal...-
-Nincs több kérdés.-szóltam közbe.-Ha nem indulok elkésem a repülőt
Az újságírók csak néztek utánam.Nem hitték el, hogy csak egy egyszerű lány lerázta őket, de én mindenképpen elakartam hagyni Wengent.Eldöntöttem, hogy most már csak az olimpián jelenek meg, addig semmilyen síversenyt nem nézek meg élőbe, az érettségimre fogok készülni.

33.fejezet - Kussamo 2013

Krystal

 8 hónappal később

Petter belépett a szobába.Mellém mászott az ágyba és adott egy hatamas puszit.Álmosan rápillantottam.
-Jó reggelt.-puszilt meg újra
-Jó reggelt.-ültem fel
-Utazok Kuusamoba.
-Oké.-szálltam ki az ágyból
-És te is jősz velem.
-Mért?
-Mert azt akarom, hogy ott legyél.
-Akkor kezdek készülődni.-igazítottam meg  a hajam és elindultam a fürdőszobába.
-Siess.- kiáltott utánam a barátom.
-Sietek.-kiabáltam vissza

Néhány órával később már Kuusamoba sétálgattam, napszemüveg mögé rejtőzködtem.Nem akartam, hogy több fotó készüljön rólam, ha beírtam a nevem  a googlere rögtön rengeteg képet dobott ki rólam.Nem vagyok én celeb , nem akarom, hogy    a  lépteim figyeljék.
-Ő Petter Northug barátnője.-súgtak össze a hátam mögött
-Krystal Jedrick?-kérdezte meg az egyikük
-Igen.-feleltem egy műmosollyal
-Mondtam neked.Ő az .-kötötte rögtön a barátnője orrára
-Igaz, hogy te vagy Petter Northug barátnője?
-Igen.-válaszoltam tömören
-Annyira szerencsés vagy, hogy  ő  a barátod, mink annyira imádjuk Pettert.
-Igen, annyira szerencsés vagyok.-forgattam a szemem
-Nem tudnád elintézni, hogy találkozhassunk vele?-kérdezte újra az első
-Nem.-ráztam meg a fejem .-Petter nagyon elfoglalt.Ne haragudjatok.
-Ezt nem hiszem el, ránk nincs ideje, de egy amerikai lánnyal hentereg.-sóhajtott fel a másik lány
-Szlovák vagyok.-szóltam vissza nekik és tovább sétáltam.

Petter idegesen lépett be a szálláshelyre.Már kezdtem aggódni, hogy miattam ideges megint.Átültem a fotelba és kíváncsi szemekkel a  férfira néztem.
-Beszélnünk kell.-mondta szinte fújtatva
-Hallgatlak.
-Két fiatal rajongóm azt  állítja, hogy nagyon csúnyán lekoptattad őket.Igaz?
-Találkozni akartak veled, én pedig megmondtam, hogy elfoglalt vagy.-magyarázkodtam
-Nagyon jó tudod, hogy a rajongókra mindig szakítok időt.
-Persze-persze, a rajongókra mindig szakítasz időt, de az meg se fordulna a fejedbe , hogy velem tölts egy kis időt.-kezdtem teljesen kiborulni, kézzel -lábbal mutogatva magyarázkodtam
-Még te vagy dühös?
-Mért nincs okom?Ha annyira fontosak neked a rajongóid, akkor legyél velük  és ne velem .Engem szinte levegőnek nézel, őket meg te ugrálod körbe.Gondolkozz, hogy mi a fontos neked, mert ha én nem vagyok akkor  jobb lenne , ha vége volna.-álltam fel a fotelből, ebbe a monológomba benne volt minden dühöm, amit összeszedtem magamba, miótta  az ő barátnője vagyok.
A férfi meglepetten pislogott utánam, nem gondolta, hogy ennyire megvédem magam.
Bementem a szobába és összepakoltam a  cuccaimat, átköltöztem egy másik  hotelba.Amint beléptem a szobába csalódottan lecsúsztam a fal mellé.

Néhány éve még teljesen más volt az életem.8 éve kezdtem komolyabban sí versenyekre járni, azótta már annyi minden történt velem, akkor még mindehova az anyukám kísért, most 19 évesen pedig  már Petter Northug barátnője vagyok.Talán hibát követtem el amikor hittem neki.Annyi más dolgot is tehettem volna.És ideje lenne a tanulásra összpontosítanom.Jövőre érettségizem , és a tanulásnak kell lennie a legfontosabbnak.Felálltam a földről és az ablakhoz sétáltam.Nézelődtem, hátha észreveszek valamit, de  semmi, minden ami kint történt nem volt érdekes, most versenyek se mentek.Leültem az ágyra és a telefonomért nyúltam, tárcsázni kezdtem,
-Anya?-kérdeztem amikor a vonal másik felén felvették a telefont
--Krys?Drágám, most éppen merre vagy?
-Kuusamoba.Petterrel volt egy csúnya vitánk, ami rádöbbentett arra, hogy vannak fontosabb dolgok nála.-magyaráztam
-Igazán.Mire gondolsz?
-Például a tanulás, jövőre már érettségizni fogok, igaz , hogy még csak harmadikba járok, de szeptembertől kezdődik az új tanév.Mindenképpen tanulni akarok.
-Ezek remek tervek drágám.
-Kérlek elküldenéd a könnyveimet meg a füzeteimet.Fontos lenne.Sms-be elküldönöm a címet.
-Igen.
-Köszi.-bontottam a  vonalat.

Reggel hajlandó voltam elhagyni a  hotel szobát.Szokásomhoz hűen napszemüveg mögé rejtőzködtem.Most egyáltalán nem érdekelt, hogy miket súgnak össze a hátam mögött.A nevem többször megemlítették, de én csak mentem tovább.Petter a híres , mért engem nyagatnak , ha ott van ő is.Én nem vágytam hírnévre, és mégis az ölembe pottyant, mert kértem , mégis kaptam.
-Krystal.-futott mellém, hogy lány, akinek norvég zászló volt az arcára festve
-Tessék?-néztem rá
-Igaz , hogy szakítotatok Petterrel?
-Igen.-válaszoltam
-akkor a Petter most szabad?
-Kérd meg tőle.-indultam tovább
Csalódottan sóhajtottam fel, mert már ki volt tűzve az esküvő időpontja.Már elterveztük, hogy a Sochi olimpia után 2014 nyarán megesküdünk.De ezért mondják, hogy kár tervezni, mert akkor nem válik be.Ember tervez, Isten végez, és én vagyok a szenvedő alany.Petter nyugodtan csajozik , én még szenvedek és  a múlton rágódok.Hatalmas hiba volt megbízni egy nőcsábász sportolóba.A szerelemünk már nem él tovább, ebből is látszik, hogy a  történet nem végződik mindig jól.
Nem sokkal a lány távozása után észrevettem , hogy a norvég szurkoló már Petterrel  beszélgetett, meghitt közelségbe.A mellettem álló  norvég edzőre néztem, aki csak a  fejét  rázta.
-Ennyit értem csak neki.Jó tudni.
-Biztos csak csalódott.-próbálta védeni a sportolót az  edzője
-Ha te mondod.-sóhajtottam fel.
-Most mi lesz veled?Hazautazol  Szlovákiába?
-Nem.Wengenbe utazok, és csak utána haza.Elkezdtek foglalkozni a tanulással.
-Sochi?
-Sochi még messze van, de nagyon úgy tűnik, hogy nem utazok Sochiba.
-De hiszen azaz olimpiai.Mennyi olimpiát láttál már élőbe?
-Torinót és Vancouvert.
-Még van időd eldönteni.Vigyázz magadra.
-Ígérem, hogy fogok.-válaszoltam

Végre elérkezett a Kuusamoba töltött utolsó napom is. Nagyon boldog voltam, hogy végre elhagyhatom Kuusamot, és már Petterhez se tartozom.Oda megyek ahova csak akarok.És z nagyszerű.Már nem kötődöm senkihez.Bár bánt,hogy  Petterrel vége lett, én tényleg nagyon stretem a norvég sportolót, sőt szerelmes vagyok belé.De ha neki nem vagyok fontos , akkor nem tehetek semmit.Már nincs erőm, hogy harcoljak érte.A napszemüveg most sem hiányozhatott, és most remekül elrejtette a könnyeimet a kiegészítő.Nagyon bántott, hogy véget ért, de nem akarom, hogy Petter ezt megtudja.Anyukámtól megtanultam, hogy :
Ne mutasd ha fáj, ne mutasd vérzik, mert úgysem látják, úgysem érzik.
Ebben nagyon igaza van.Ahogy abban is,hogy a  szerelem fáj.Talán jobban kellene hallgatnom az anyukámra.Elutazok még Wengenbe és végeztem az utazgatással.Talán ez lesz a legjobb.Soha többet síverseny,soha többet Petter Northug,soha többet Norvégia.

32.fejezet.-Chanty 2013

Krystal

-Most mondom el utoljára, hogy Chanty Manshikba vagyok.-mondtam már kissé ingerülten a telefonomba
-És mit csinálsz ott?-hallottam a kérdést
-Istenem Petter.-sóhajtottam fel.-Még egyszer elmondom, hogy a biathlon versenyre jöttem.
-Mért ?-kérdezgetett  a férfi
-Mert imádom a  biathlon versenyket.
-Most velem kellene lenned.
-Mért is?-kérdeztem meglepetten
-Mert hozzám tartozol.
-Nekem ehhez nincs kedvem.Nem vagyok a tulajdonod , nekem van saját életem, amihez semmi közöd.Majd még beszélünk.Szia.-nyomtam le a telefont.
-Ezt nem hiszem el.-sóhajtottam hatalmasat, még alig érkeztem meg 10 perce a városba, de már magyarázkodnom kell, hogy mért is vagyok itt.És még csodálkoznak az emberek, hogy mért hordok olyan gyakran feketét.Petter teljesen kikészít.A hangulatom egyenlő a nullával, és ilyenkor gyakran menekülök a fekete szín felé.Soha nem gondoltam volna, hogy Petter ilyen lesz.Elindultam a hotel felé , hogy bejelentkezzek.Közben összetalálkoztam  Alexander Ossal.
-Szia.-köszöntöttem mosolyogva
-Ohhh, szia Krys.Te itt?

-Igen.
-És ráérsz?
-Ma?
-Igen.
-Persze,ráérek.
-Akkor találkozunk?
-7-kor?-kérdeztem
-Megfelel.
-Remek.-indultam tovább.-Majd találkozunk.
Estére kiléptem a hotelból, fogalmam se volt, hogy hol találkozok Alexanderrel, elindultam, de meghallottam a nevem említését.
-Krystal.
Megfordultam és ártatlan tekintettel a férfira néztem.
-Nagyon csinos vagy.-bókolt
-Köszi.-mosolyogtam
Bementünk egy étterembe és beszélgetni kezdtünk.
-Hallottam , hogy Petterhez költözöl.
-Jaj, ne beszéljünk erről .-sóhajtottam fel
-Mért?
-Mert már most iránytani akar.
-Mert szeret.
-Ha te mondod.-mosolyogtam a férfira
Nem tartott sokáig a találka, mert igyekeztem mindnél előbb lelépni.Os szerencsére nem vette észre  hogy mennyire nincs kedvem ehhez az egészhez.

Reggel már sokkal vidámabb voltam.Felvettem  a  ruhám felé az arany kabátom és elindultam a versenyekre.Már előre féltem attól, hogy  Petter megtudta, hogy mit csináltam tegnap és ide rohan, hogy jelenetet csináljon.Egy palack ásványvízzel a kezembe járkáltam.
-Szia Krys.-állt meg mellettem Anton Shipulin
-Szia Anton.
-Nem is tudtam, hogy itt vagy.
-Tegnap érkeztem.Titokban, de lebuktam.
-Előttem?-kérdezte mosolyogva
-Nem .Petter elől akartam eltitkolni,d esajnos rájött, most pedig  rettegek hogy képes és ide utazik.
-Nagyon komoly a kapcsolatotok?-kérdezte az orosz sportoló
-Ha minden jól fog menni, akkor most már hozzá költözök.
-Miután hazautaztál Chantyból?
-Igen, utána összeköltözünk, ha minden jól alakul.
-Kár.-hajolt közelebb
-Mi kár?
-Hogy ilyen jól kijöttök.-adott egy puszit a számra
-Ezt nem szabad.-léptem távolabb
-Sajnálom.-sóhajtott fel.

-Semmi baj.-feleltem , majd  elkezdtem a szám szélét rágni, ha aggódtam valamiért akkor rágcsáltam a szám szélét, és most volt mért aggódnom, mert láttam, hogy  Alexander Os végig nézte azt a puszit ami köztem és Anton között csattant el.A versenyek után visszamentem  a hotelba.Kopogtak az ajtón, odasétáltam kinyitni, majd visszaindultam az ágyhoz.
-Elmondtam Petternek.
-Tessék?-fordultam meg

-Holnap ide utazik.Nem fogja eltűrni, hogy a barátnője másokat csókolgat.
-Savanyú a  szőlő?Nem tetszik , hogy ott hagytalak?
-Nem.Csak nem akarom, hogy a barátom csalódjon  benned.
-Ohh.Ne mondd.
-Készülj Krystal.Holnap peched lesz.Petter végre  meglássa, hogy milyen vagy.
-Kifelé.-toltam ki az ajtón a férfit.-És soha többet nem akarlak látni.
Becsuktam az ajtót és leültem elé.Nem voltam kiváncsi a világra.

Másnap kora reggel ébren voltam már.Felvettem egy fekete ruhát, a hajam kicsit behullámosítottam, sminkeltem, majd várakozni kezdtem Petterre.Nem sokkal később megérkezett a férfi, hangos dörömböléssel jelezte, hogy ő érkezett meg az ajtó elé.Magabiztosan ajtót nyitottam , a barátom pedig beviharzott.
-Kijelentettem, hogy  nem utazhatsz nélkülem sehova, de te még különféle férfiakat is csókolgatsz.-dühöngött a norvég
-Petter nem úgy van ahogy gondolod.-mosolyogtam magabiztosan
-Ne mosolyogj, megcsaltál engem.
-Nem csaltalak meg.
-Soha többet nem utazhatsz nélkülem.
-Ha szeretnél  akkor nem akarnád, hogy  ne utazzak.Nem vagyok az az otthon ülős fajta, ezt  te is nagyon jól tudod.
-Megúszod.Most utoljára.
-Köszi Petter.-öleltem át
A férfi távozott, elég könnyen megúsztam, bár rosszabbra számítottam.

Elérkezett a versenyek utolsó napja is.Akárcsak a  szezonnak.Felvettem egy cicanadrágot fehér felsővel és egy hosszú kardigánnal.A hajam copfba fogtam.Ma visszautazom Petter Northughoz.Nagyon sokat gondoltam rá, hogy nem megyek hozzá vissza, de én szeretem őt és nem akarom elveszíteni.A versenyek után a reptérre vettem és felszálltam az Oslóba tartó gépre.Onnan tovább utaztam busszal Trondheimba.a barátom már a busz megállóban állt.Szinte a kezébe ugrottam.
-Már higgadtabb vagy?-kérdeztem
-Igen.Boldog vagyok , hogy itt vagy és újra a karjaimba tarthatlak.Ennél nincs csodálatosabb a világon.
-Boldog vagyok, hogy itt lehetek.-csókoltam meg.-Örökre veled akarok lenni, életem végéig.
A történetet mindig a csókkal zárják le, de nem  a mi történetünk.A mi szerelmünk teljesen más, azt hittem , hogy ezzel a csókkal lezárult a történetünk, de ez tévedés, mert a mesének soha sincs vége.Ez csak egy fejezet végét jelenti.Még sok dolgot átkell élnünk, hogy a  történetemnek vége legyen.

31.fejezet- Val di Fiemme 2013

Krystal

A konyhába üldögéltem az anyukámmal.Egyáltalán nem terveztem , hogy elutazok  Val di Fiemmébe, főleg , nem voltam kiváncsi a versenyekre.
-Petterért se tennéd meg?-kérdezte az anyukám.-Tudom, hogy  megint alakulóban van valami köztetek.
-Honnan tudsz mindent ilyen jól?-néztem az anyukámra
-Biztos forrásból tudom.-mosolygott az anyukám
-Aksel?
-Igen.Tudod jól, hogy mindent elmond nekem.
-Igen anya.-mosolyogtam.-Az ő kedvéért elmennék Olaszországba.
-Tudod ez egy különleges sívilágbajnokság lesz.
-Nagyon remélem .-mosolyogtam
-Autóval fogsz menni?
-Igen.Holnap indulni szeretnék.
-Okos lány.-puszilt meg a homlokom.
Másnap délután már Val di Fiemmébe parkoltam le , az egyik hotel előtt.Amikor  sikerült leparkolni, beült mellém Petter öccse, Thomas.

-Szia Krys.
-Szia.-mosolyogtam
-Annyira örülök, hogy  vagy.Azt hittem, hogy nem fogsz eljönni.
-Én is azt hittem, de nem úgy alakult , mert itt  vagyok.
-Petter tudja , hogy itt vagy?
-Nem, csak neked szóltam.Megakartam lepni a bátyádat.
-Én nem mondom el neki, hogy itt vagy.-mosolygott cinkosan a fiatalabb Northug
-Köszi.-öleltem át a fiatal norvég fiút.

A fiú távozása  után kiszálltam az autóból.Körbe néztem az olasz városkába, keresztbe tettem a kezem és felsóhajtottam:
-Petter Northug, remélem, hogy örülni fogsz nekem.
Csak nézelődtem körbe, ez az  a hely , ahol egy ideig  bújkálnom kell a szerelmem elől.
-Krystal.-hallottam meg egy férfi, kicsit megijedtem, hogy lebuktam Petter előtt, de szerencsére tévedtem , mert az egyik jó barátom Alexander Legkov vette észre , hogy ott vagyok.
-Szia.-öleltem át
-Te itt vagy.Csoda.
-Igazad van, ez egy hatalmas csoda.-mosolyogtam.-Csak most egy ideig bújkálnom kell.
-Mért ?-kérdezte meglepetten az orosz
-Megszeretném lepni Pettert.
-Tehát bújkálni fogsz.
-Muszáj megtennem.
Mivel  gyorsan elkellett tünnöm, átöleltem az oroszt, és rohantam a hotelba.

Másnap már ötkor keltem.Feketébe öltözködtem, majd felkaptam egy bézs színű kabátot.A hajam még csak copfba volt, de inkább kontyba fogtam.Kiindultam a hotelból, de nagyon óvatosan, mert nem akartam , hogy Petter meglásson.
-Jó bújkálást Szlovákia.-szólalt meg mögöttem a fiatalabb Northug
-Tomas megijesztettél.
-Nyugi Krys.Tetszenek a  körmeid.-mutatott a piros körmeimre
-Köszönöm.Nem is sejti, hogy itt vagyok?-utaltam Petterre
-Fogalma sincs róla.Ma lesz egy verseny.
-Csak nyugi , megnézem.
A verseny egy része alatt a mobilommal voltam  elfoglalva.Majd aggódva figyeltem, hogy mi lesz.A verseny után sírtam, amikor a kijelzőre néztem.Sírtam mert Dario Cologna nyert, sajnáltam a barátaimat Aley Legkovot és Maxim Vylegzhanint, de legfőképpen a barátomat Petter Northugot.Nem voltam képes elhinni, mert nagyon utáltam Dario Colognát.Csalódottam visszamentem a hotelba.Tomassal megbeszéltük, hogy ma jelenek meg a norvégok szálláshelyén.Remélem, hogy Petter meglepődik.

Készülődni kezdtem arra, hogy ma meglepem az én Petterem.Lezuhanyoztam és válogatni kezdtem a ruháim között.Végül egy fekete ruhát választottam.Vettem fel hozzá harisnyát, mert végülis tél volt.Magam mellé tettem  a bézs kabátomat, és vártam arra, hogy Tomas megadja a jelet.Már hét körül járt, amikor kaptam egy sms-t.Tomas egy sms-sel jelzett, hogy már mehetek .Felkaptam a kabátom és elindultam.Amikor kiléptem a hotelból már sötétedni kezdett.Még  mindig settenkedtem, hogy nekeltsek nagy feltűnést.Bementem a norvégok szálláshelyére, a csapat éppen vacsorázott.Szerencsére senki sem vett észe , csak Tomas.Bementem a konyhára , és elkértem Petter Northug vacsoráját.Letettem a férfi elé..
-Jó étvágyat.
-Köszönöm.-válaszolta az én norvégom, mintha csak az egyik alkalmazott lennék.Már az egész csapat nevetett ,csak Petter nem értette , hogy mit nevet rajta mindenki.
-Fordulj meg.-ajánlotta Tomas  a bátyjának, az idősebbik Northug fiú lassan megfordult.
-Krys.-ugrott fel a norvég sportoló.-Azt hittem , hogy nem vagy itt.
-Már egy ideje itt vagyok.
-Erről mért nem tudok?
-Megakartunk lepni.
-Akartunk?-kérdezett vissza
-Segítettem Krysnek.-szólt közbe Tomas.
Petterrel visszamentünk  a szobájába.
-Annyira jó, hogy itt vagy.-dőlt be az ágyba a norvégom
-Nagyon boldog vagyok, itt  lehetek veled.-másztam be a férfi mellé az ágyba
-Krys.-csókolt meg Petter

Reggel nagyon fáradtan ébredtem, ami nem csoda , hiszen  Petterrel egy szenvedélyes éjszakát töltöttünk.A hajam feltűztem, és vártam, hogy a sportolóm felébredjen.A norvég néhány perccel később álmosan pislogni kezdett.
-Jó reggelt .-adtam puszit a férfi homlokára
-Szia.
-Tényleg hiányoztam.-kezdtem símogatni a melkasát
-Igen.-adott egy puszit és magához fogott.-Mikor találtad ki , hogy idejősz?
-Anyuval beszégettünk a  konyhába, és nem volt kedvem ide utazni, ő meg azt mondta, hogy  a te kedvedért ide e utaznák.
-És igent mondtál.-puszilt meg újra
-Veled akartam lenni, de meglepetést is akartam szerezni.
-Sikerült.Most , hogy itt vagy, beszélnünk kell.-ült feljebb Petter
-Hallgatlak.
-Szeretném, ha hozzám költöznél.
-Komolyan?-néztem rá
-Igen.
-Igen.-csókoltam meg a férfit

Hamarosan vége lett a világbajnokságnak és elérkezett az ideje, hogy haza menjek.

-Ma fogsz haza menni?-ült le mellém Tomas
-Igen.-támaszkodtam az asztalra
-Petter elmondta, hogy mit akar tőled?
-Igen.
-Akkor velünk fogsz lakni?-kíváncsiskodott a fiatalabb Northug
-Igen, csak  először még hazautazok a cuccaimért.
-Nem döntöttél elhamarkodottam?
-Le akarsz  beszélni róla?
-Nem.
-De igen.
-Nem.
-Mért akarsz lebeszélni?
-Nem akarok , hogy hibát kövess el.
-Nekem ennyi elég volt.-állta fel.
A reptérre Petter kisért el.Indultam, hogy felszállok, de  a férfi utána kiálltott.
-Krys.
Megfordultam fel.
-Szeretlek drágám.
-Én is nagyon szeretlek.
-Gyorsan intézz el mindent és gyere hozzám vissza.
-Türelem.-válaszoltam a sportolónak
-Krys.Hiányozni fogsz.
-Te is nekem.-küldtem puszit a sportolónak.