Felszálltam a repülőre és a tájat néztem.Őszintén bevallom, hogy egyáltalán nincs kedvem Val d'Isére-be utazni.Nincs kedvem alpesi sít nézni, hiába megy jól Bode Miller-nek, és egyáltalán nincs kedvem találkozni Aksel Lund Svindal-lal.Nem akarom megismerni.A világ igazságtalan.Mindenki ellenem van.Csak én tudom , hogy mit akarok tenni , és mi az ami még jól esik és mi az ami már nagyon túl megy a határaimon.És én nem fogom hagyni , hogy akárki átlépje a határomat.Nem utaztam sok órát, sőt elég hamar megérkeztem a "nagyon várt" síparadicsomomba.Nagyon érdekes , hogyha valahova nagyon megakarok érkezni, akkor sokáig tart az út, de ahova sehogy se akarok menni mi történik.Szinte nulla perc az utazás.Leszálltam a repülőről és megálltam a norvég sportolóval szembe.
-Krystal?-kérdezte bizonytalanul
-Személyesen.-sóhajtottam hatalmasat
-Örülök, hogy itt vagy.-próbált beszélgetni velem
-Te vagy az egyetlen.
-Miben az egyetlen?-kérdezte
-Aki örül neki, hogy itt vagyok.-néztem a szemébe
-Krystal előbb - utóbb meg kell ismernünk egymást.-beszélt hozzám a sportoló nagyon higadtan
-Inkább utóbb.Nagyon ellenszenves vagy.
-Figyelj kicsi lány.
-Nem vagyok már kislány.14 éves vagyok.-figyelmeztettem
-Akkor fiatal hölgy.Hova szeretnél menni?
-A hotelba.Utána pedig Bode Millerrel akarok találkozni.-soroltam a kéréseimet
-Rendbe.De én azt szeretném, hogy jobban megismerjük egymást. Szervezhetnénk programokat.-ajánlotta
-Én is sok mindent szeretnék, és mégis itt vagyok.-néztem rá
-Krys.
-Csak ne Krysez engem.
-Akkor Krystal.Most , hogy az anyukáddal nagyon közel kerültünk egymáshoz, szeretném ha barátok lennénk.
-De én nem szeretném.-néztem rá
-Elviszlek a hotelba ajánlotta.
-Végre.-sóhajtottam
-Utána pedig intézek a találkozót Bode Millerrel.-mondta csalódottan
-Szuper.-közöltem még mindig ridegen
-Azonban egy dolgot meg kell ígérned.
-És mi az?
-Utána bele egyezel a közös programokba.
-A muszáj.-forgattam a szemem
-Igen.
-Rendbe.Ha más lehetőség nincs.
-Mért vagy velem ilyen ellenszenves?-kérdezte
-Mert az anyukámmal randizgatsz.
-Anyukád azt mondta , hogy eleinte Sebastiannal is ellenszenves voltál.-figyelmeztett
-Igen.csak , hogy Sebastian mindent megtett , hogy összebarátkozzon velem.Viszont téged meg utállak.
-Kérlek, hogy tedd félre az ellentéteidet.
-Meglássuk , hogy mi lesz.-hagytam magára a sportolót
Közben kopogásra lettem figyelmes.
-Ki az?-kérdeztem
-Aksel Lund vagyok.
-Mit akarsz?
-Elintéztem.5 perc múlva találkozhatsz Bode Millerrel.
-Oké.-mentem ki a szobából és elindultam megkeresni
-Megköszönni nem kell?-szólt utánam
-Neked nem.
Magabiztosan kimentem és elkezdtem keresni Bode Millert.Egyáltalán nem érdekelt , hogy korábban hogyan beszéltem Aksel-lel. Elfelejtettem , hogy mennyi problémám van és , hogy egyáltalán nem akarok itt lenni.Közben megláttam Bode Millert.
-Szia Bode.
-Szia Krys.Aksel mondta, hogy éppen itt tartózkodol.
-Aha.-bólintottam rá.-Anyu elküldött , hogy barátkozzak Aksel-lel.De nekem nincs hozzá kedvem .-grimaszoltam
-Tudom , hogy nem fog tetszeni amit most mondok, de meg kell tanulnod barátkozni másokkal.
-Én tudok barátkozni.-szóltam közbe
-De olyan emberekkel is tudnod kell, akik nem a szived csücskei.
-Olyan nehéz.....
-Elhiszem.De próbáld.Ügyes lány vagy. Sikerülni fog.
-Köszi a bíztatást.
A versenyek gyorsan elteltek.A időm nagy részét Bode Millerrel töltöttem.Az utolsó napon Aksel sétált mellém.
-Azért jöttél , hogy jobban megismerjük egymást , és az elmúlt napokban nem is láttalak.
-Mert én nem akartam találkozni veled.-közöltem.-Mikor indul a gépem?
-Nem mehetsz el amig nem csináltunk valamit közösen.-kapta el a kezem
-Hagyj békén.-indultam el
Másnap egyedül mentem el a reptérre.Felszálltam a gépre és hatalmasat sóhajtottam.
-Anyu ki fog borulni.-tippeltem előre
