21. fejezet -Liberec 2009

Krystal

-Anya kérlek.-mentem az anyukám után
-Nem mehetsz el.
-De mért?
-Mert még gyerek vagy.
-Már nem vagyok kisgyerek .Szükségem van a  szabadságra.
-Ugyan  Sabrina.-lépett az anyukám mögé Aksel.-A norvégok között jó helyen van.
-Aksel biztos vagy benne?
-Igen.Különben is Karina is megy  vele.
-De Aksel.-szólalt meg az anyukám
-Tord Asle figyel majd rám.-szóltam közbe.-És Pheong Changba  is elengedtél egyedül.Liberec sokkal közelebb van.
-Nem is tudom.-sóhajtott az anyukám
-Kérlek anya.Rengeteg helyen  jártam már.
-De ez más.
-Mért más?-kérdeztem 
-Azt én is szeretném tudni.-szólalt meg aksel.-Hiszen Tord Asle már 1  éve meghívta.
-Igen éppen Lahtiba voltunk.-szóltam közbe újra
-Sabrina engedd meg.-nézett az anyukámra Aksel.
-Elmehetsz.
-Köszi.És  neked is köszönöm.-fodultam  Aksel felé
-Érezd  jól magad.
-Jól fogom.-mentem el.

Mivel már  Norvégiába  élek , Karinával csak Liberecbe találkoztam.Karina  napszemüvegbe várakozott  rám.
-Végre megérkeztél.
-Már nagyon vártam , hogy  ide érjek.
-Milyen volt Pheong Chang?-kérdezte a barátnőm
-Már majdnem feladtam az  utazásokat , amikor  találkoztam Emil Hegle Svendsennel.
-És a találkozás mindent megváltoztatott?
-Igen.Ha találkoztam Emil-lel, akkor van rá esély , hogy  találkozok Petter Northuggal.
-Tehát Northuggal akarsz találkozni.
-Igen.Neked  nincsenek  ilyen vágyaid?-néztem a  barátnőmre
-Nincsenek.Ilyenekre még soha nem gondoltam.
-Én igen.Már nagyon régóta szeretem Petter Northugot.
-Dario Cologna?
-Tudod, hogy őt  nem szeretem.
-Azon gondolkoztam , hogy szőke akarok lenni.-mondta  a barátnőm
-Ez érdekes.- néztem rá.
-Mért?
-Mert  engem meg a barna haj vonz.
-És  mikorra  tervezed a  hajszín  váltást?
-Nem tudom.Talán  majd Vancouver után  valamikor.
-Már  biztos vagy benne?-kérdezte Karina
-Igen.-válaszoltam
-Na gyere nézzünk körül.
-Oké.
Karinával  bejártuk  a  pályákat.Este tértünk vissza a  hotelba.Másnap  elindultunk  a  versenyekre és összetalálkoztunk egy lánnyal , aki nagyon ismerős volt nekem.
-Krys?

-Igen.-válaszoltam.
-Szia.Emlékszel rám?
-Persze.Riita ugye.
-Igen.
-Még  egykor Ramsauba találkoztunk.-mondtam
-Azóta is utazgatsz?
-Igen.Bár  sokszor  éreztem , hogy abba kellene  hagynom, mégis mindig találok valami okot , ami esélyt  ad a folytatásra.
-Sok emberrel megismerkedtél?
-Igen.-mosolyogtam.-Ott  jártam a  torinói olimpián is.
-Vancouver is tervbe van?-kérdezte
-Igen, tervezem , hogy elmegyek.
-Krys.-szólalt  meg Karina
-Jaj  de  neveletlen vagyok.Riita ő a barátnőm Karina.
-Ő is utazgat veled?
-Igen.
-És most merre laksz?-kérdezte  a  lány
-Norvégiába.Anyukám Aksel Lund Svindal-lal  él együtt.
-De nem Sebastian Haseney-vel járt?
-De igen, csak már szakítottak.
-Anyukád váltogassa a  pasijait.
-Hát nagyon.-forgattam  a szemem
A beszélgetés után Karinával mentünk a  versenyre.Az  újjam végig keresztbe tettem és  úgy szurkoltam Petter Northugnak.Karina  mosolyogva  figyelte, hogy végig  szorítottam a  férfinak.És  a  15 km+ 15 km után  Petter Northug lett a  győztes.
-Bevállt  a  szorítás.-nevetett a  lány
-És még a továbbiakba is be kell vállnia.-néztem a  lányra
-Ez a  szöveg tipikusan Krys.
-Mért nilyen legyen?-néztem rá
-Semmi, nem szóltam.-emelte fel a kezét
Nem sokkal később ismét okom volt az örömre hiszen Petter Northug ismét győzött , bár most csapatversenybe.A társai Eldar Ronning,Odd-Bjorn Hjelmeset és Tore Ruud Hofstad voltak.A verseny után összefutottam egy lánnyal.
-Northug szurkoló?-kérdezte

-Igen.-válaszoltam.-És te is?
-Igen.Hannah vagyok.
-És Krys.
-Amerikai?
-Félig amerikai , félig szlovák, és Norvégiába élek.
-Én norvég vagyok.
-Komolyan?
-Igen.Trondheimba élek.Mióta szurkolsz Petternek?
-Már nagyon régóta.Én is ott  élek.-mosolyogtam
-Tényleg?-kérdezte
-Igen.
-Akkor  még találkozhatunk valamikor.-mosolygott
-Az nagyon jó lenne.-viszonoztam a  mosolyát
-Találkozunk majd az 50 km alatt?
-Persze.
-És Petter Northug nyerjen.-nevetett  a lány
-Még szép , hogy ő.
Másnap  a telefonom csengésére ébredtem.Álmosan  a  monilom néztem és végül  felvettem.Az anyukám keresett, azt akarta, hogy menjek haza, ne várjam meg a világbajnokság végét.Egy heves  vita után lenyomtam   a telefont és kirohantam.A könnyek villámgyorsan  potyogtak  a szememből.Leültem egy hókupacra és  zokogni kezdtem.Nem sokkal  később  leült mellém valaki.Könnyes szemekkel ránéztem és ekkor vettem észre , hogy Tord Asle Gjerndalen ül mellettem.
-Szia Krys.

-Szia .
-Mi  a  baj?
-Az anyukám.Teljesen kikészít.
-De ő csak jót akar neked.
-Te ezt nem érted.-néztem rá.-Irányítani akar .
-Még kiskorú  vagy.Csak aggódik érted.
-Ne tegye.Most is haza akar rendelni.
Másnap  megnéztük az 50 km -es férfi versenyt.A végén hatalmasat sikítottam , mert Petter Northug nyert.Karina , és az új barátnőm Hanna mellettem álltak.Hannával egymásra néztünk és egszerre kiabálni kezdtünk.
-Petter Northug!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Ez az.Ő nyert.
Karina  a  fejét fogva nevetett  mellettünk.Másnap szomorú  búcsút vettem Hannától.
-Majd Trondheimba találkozunk.-mosolygott a  lány
-Reméljük.-viszonoztam a  mosolyt
-És hova  utazol legközelebb?
-Talán már csak Vancouverbe.Anyukám mostanába szigorúan veszi a  dolgokat körülöttem.Te hova utazol legközelebb?
-Elmegyek a  világkupa  záróra.Talán.
-Szurkolok, hogy ott legyél.
Délután Karinával elmentünk a  repülőtérre, és mindketten jegyet váltottunk.Karina Pozonyba, én pedig Trondheimba.Még eggyszer megöleltük egymást és felszálltunk a  repülőre.Amint leültem hatalmasat sóhajtottam.
-Most már Vancouverig nyugalom.

20.fejezet - Pheong Chang 2009

Krystal

A tükörben  nézegettem  magam.A  hajam  alig vállig ért ami engem nagyon zavart, hiszen alig 1 hete nyírattam le a  hajam , hogy  elmehessek Phoeng Chang.Így vissza gondolva nagyon rossz  ötlet volt  a Val d 'Isére-i haj festés.A tükörben nézegettem a hajamat.
-Milyen helyes pici hullámok vannak a  hajadba.-dicsért meg Aksel
-Kösz.-fordítottam el a fejem
-Mért  haragszol rám ennyire?-kérdezte a sportoló
-Nem egyértelmű?
-Azt  hittem , hogy szereted Norvégiát.
-Szeretem  Norvégiát, de téged utállak.
Közben  megérkezett az anyukám aki szúrós pillantást vetett rám.Azonnal  magyarázkodni kezdett a  férfinak, hogy  csak azért viselkedek így mert kamasz vagyok.
-Mennyi is vagy?-nézett rám a  norvég
-15.-válaszoltam.-Mindössze 12 évvel vagy öregebb nálam.
-Krys.-szólt rám az anyukám
-Inkább indulunk.-mentem el a  házból
-Vigyázz magadra.-szólt utánam a  sportoló
-Mindig vigyázok magamra.-forgattam  a  szemem

Felszálltam   a  buszra és elindultam a reptérre.Osloba  felszálltam a  repülőre, és már útban voltam Phoeng Changba.Az út  szinte örökké valóságnak tűnt, végig  a  repülő ablakán nézelődtem.Hiszen ez volt életem első  útja  , amit egyedül töltök el.Az  anyukámnak már nagyon régóta  könyörögtem , hogy engedjen el egyedül egy síversenyre, és végre  megengedte.Bár  mindig az utazás volt  a  hobbim , és imádtam  a  sportot, most mégis kezdtem  megunni az állandó sportot, és az állandó utazást.A repülő landolása után eddig mindig rohantam a  pályához, és most pedig az első utam  a  hotelba vezetett.Közel  négy órát  töltöttem a  hotelba, mire hajlandó  voltam kimenni a  hotelból.A hotel előtt  találkoztam Leiával.

-Szia Krys.-nevetett  rám  a  lány
-Szia Leia.
-Örülök, hogy  ide utaztál.
-Nagyon jó itt.-feleltem kissé halvány mosollyal
-Biztos ? Nem tűnsz valami  boldognak.
-Boldog vagyok , hogy itt lehetek.Ez az  első helyszín , ahova  egyedül utazhatok.-magyaráztam.-és eddig  rengeteget  utaztam,most már egy idő után , úgy érzem , hogy nincs okom folytatni az utazást.
-Meguntad?-nézett  hatalmas szemmel a  lány
-Igen.-válaszoltam
-Krys, kérlek  még egy kicsit bírd ki.Már nem kell sok idő , és  történi fog  valami , ami változtat   a   döntéseden.-mondta a  barátnőm
-Nem tudom.-hajtottam le a fejem
-Csak   adj egy  új  esélyt.
-Adok.-egyeztem bele.
-Szuper.-ölelt át  a lány

Másnap  a  hajamat fontam amikor  belépett Leia.

-Indulhatunk?-kérdezte a  lány
-Persze.-válaszoltam és felkaptam a táskámat
-Mint ondolsz összefutunk valakivel?-kérdezte Leia
-Remélem nem.-sóhajtottam, Leia megfordult felém és hatalmas szemekkel rám  nézett
-Ki vagy te és mit  csináltál a barátnőmmel.Eddig mindig imádtad , ha találkozhatsz a  sielőkkel.Azt hittem , hogy megegyeztünk , hogy adsz egy esélyt a  sportnak és az utazásoknak.
-Adok.-mosolyodtam el halványan
A verseny után összetalálkoztam Emil Hegle Svendsennel.Ránevetettem a   novég sportolóra.
-Elnézést, szokásom ütközni az emberekkel.Krystal Jedrick vagyok.
-Emil Hegle Svendsen.-mutatkozott be
-Nagyon jól tudom, hogy ki vagy.Nagyon imádom a  norvégokat.
-Norvég vagy?-kérdezte
-Nem.Félig szlovák , és félig amerikai vagyok.
-És a  norvégoknak szurkolsz?
-Igen.Ugye milyen érdekes?
-Nagyon.-mosolygott a  sportoló-Gyakran jársz versenyekre?
-Eleinte  gyakran jártam , de most már elég ritkán.
-Kár.
-Pedig nagyon szívesen találkoznák veled újra.
-Az érzés  kölcsönös.Remélem , hogy  hamarosan találkozunk.
-Reméljük.-mosolyogtam és távoztam
Azonnal indultam megkeresni Leiát , hogy elmondjam neki a hírt.A barátnőm  éppen a versenyt nézte amikor mellé léptem.
-Emlékszel , hogy azt  mondtad próbáljak adni egy esélyt a  sportnak?
-Igen.-válaszolta a  barátnőm
-Adok.-mosolyogtam.
-Igazán?Miért?-nézett hatalmas szemekkel a  lány
-Találkoztam valakivel.
-Kivel?-kíváncsiskodott
-Emil Hegle Svendsennel.
-Tényleg?
-Igen.Beszélgettünk és nagyon figyelmes volt.
-Norvég imádó.-nevetett a barátnőm
-Nem tehetek  róla.-nevettem én is.
-Tudod Krys.-fordut felém.-Gondoltam , hogy  ha találkozol eg sportolóval akkor újra megjön a kedved az utazásra.
-Igen?
-Persze.
Nem sokkal később  vége lett a  világbajnokságnak.Leia  visszautazott Németorszégba, én pedig  Norvégiába.Azt  hittem , hogy az anyukám fog értem jönni  a  reptérre, de nagyon meglepődtem amikor Aksel érkezett meg.
-Gyere Krys.-nyitotta ki az autó ajtót
-Köszi.-villantottam rá egy kényszer mosolyt
-Várod már , hogy  Liberecbe utazz?
-Igen , nagyon.Mikor megyek?
-Holnap.És történt valami Pheong Changba?
-Találkoztam Emil Hegle Svendsennel.
-Az jó.-mosolygott Aksel.

19.fejezet - Val d 'Isére 2009

Krystal

-Emlékszel  még  arra a kijelentésemre, hogy  büntetést kapsz.
-A tavalyi Val d 'Isére-i utazás miatt?-kérdeztem
-Igen.
-És mi lesz a  büntetés?-kérdeztem minden félelem nélkül
-Csak a világbajnokságokra utazhatsz el.Máshova nem.-közölte az anyukám
-Hát ez világbajnokság.-néztem az anyukámra
-Krys.Nincs menekvés.Vállalnod kell a büntetést.
-Vállalom.
-Nagyon okos kislány vagy.
-Aha.-forgattam a szemem
-Kicsim, mindenki érdemel  egy esélyt , te  vagy én. És még Aksel is.
-Szerintem ő nem.-hagytam magára az anyukám
-Jaj Krys.-sóhajtott


Val 'D Isérebe sétálgattam.Bár  nagyon imádtam síversenyekre  utazni, most mégis  semmi kedvem sem volt ehhez az egészhez.Egyedül járkáltam, mindig érdekelt a versenyek hangulata, de most valahogy az sem ragadott meg.Szinte  minden érzés nélkül álltam meg  megnézni a  versenyt.Senkihez sem szóltam, egyáltalán senki se szurkoltam.Meglepő módon haza vágytam, már az se hozott lázba, ha a következő  versenyhelyszínre  gondoltam.Leblokkolt az agyam.Az anyukám  és Aksel kapcsolata  megtört engem, teljesen kifordultam magamból.Eddig  alig vártam , hogy utazhassak, de  mióta  ezzel a pasival találkozott az anyukám én tartózkodó lettem , mindennel kapcsolatba.Nem vágytam  a  sportra, se az utazásra, és ezt így tartottam jónak.
Nagyon gondolkoztam , hogy  mivel lázadhatnák ellene, illetve ellenük.Anyukám eldöntötte, hogy ő  boldog lesz és arra nem gndolt , hogy  én mit érzek.hiszen az elmúlt 3 évben 4 helyen  éltünk.Szlovákiából Németországba, Németországból  vissza Szlovákiába, majd egy újabb szerelem és Szlovákiából Norvégiába,Elhagytam a  verseny helyszínt , és egy drogériába sétáltam.Válogattam a  hajfestékek között, amig megtaláltam a  "megfelelő" színt.A  drogériából egy fodrászathoz mentem , ahol a  hajamba színt tettetem.Visszatérve  a  szobába, anyukám hatalmasat  sóhajtott amikor  meglátta a  hajamba  a kék  színt.

-Mit  csináltál a  hajaddal.-fogta a  fejét  az anyukám
-Befestettem........
-De mért?-kérdezte  felháborodottan
-Csak.-válaszoltam tömören
Közben  megérkezett  az  imádott  Aksel Lund Svindal.Anyukám rögtön panaszkodni  kezdett  neki, hogy én  mennyire szemtelen , és neveletlen vagyok.Egy ideig csak csendben hallgatam , de egy idő után elegem lett.
-Elég.Azt teszek amit akarok.
-Én döntök az életedről.-kiabált  az anyukám
-Gonosz vagy, igazi boszorkány.Nem csoda, hogy apa elhagyott.-csaptam be magam mögött az ajtót és  elmentem a  hotelból.
A telefonomat kerestem és utána az apukámat  hívtam.A telefonja kivolt kapcsolva, így az üzenetrögzítőbe csak annyit mondtam , hogy:
-Ő  egy érzéketlen nőszemély.
Utána  tovább sétálgattam és nézelődtem a  tájban.És mindnél jobban csak a  tájat néztem egy dologról döntöttem.Utálom , gyűlölöm Val 'd Isére-t.Ezt a  helyet nem  nekem találták ki.A telefonomon  megjelent  egy üzenet.Azonnal  olvasni kezdtem.Hiszen az sms-t  egy jó barátnőm Leia küldte.
" Találkozunk  Pheong Changba?"
A  válasz természetesen  igen volt a  lánynak, hiszen már nagyon régen találkoztam vele.Már csak az lenne remek hír , ha anyu nélkül utazhatnák Dél-Koreába, mert szinte biztos vagyok benne, hogy Leiát az anyukája  kisérsi.De  most még nem ajánlhatom az anyukám , hogy  engedjen el egyedül, főleg a hatalmas vita  után nem.Éppen  gondolhattam volna  a  biathlon világbajnokságra hamarabb.
-Ismét nekem kell bocsánatot kérni.-sóhajtottam hatalmasat
A világbajnokság  utolsó napján odasétáltam az anyukámhoz és  átöleltem.
-Anyu ne haragudj rám.Ígérem bármit megteszek.
-Mit akarsz  elérni?
-Miből gondolod , hogy akarok valamit?-kérdeztem
-Olyankor mindig  bocsánatot kérsz.
-Pheong Changba akarok menni.
-Megyünk szivem.
-De én nélküled akarok.-közöltem
-Azt mondtad bármit megteszel?
-Igen.-bologattam hevesen
-Lenyirassuk a hajad.
-Jó.-egyeztem bele.
Márnap  hazautaztunk  Norvégiába, természetesen Aksel-lel  együtt, és anyu  elvitt  egy  fodrászhoz.Könnyek  szöktek  a  szemembe amikor a  hajam nyírták.Anyu  szembe hajolt velem és megszólalt:
-Elmehetsz egyedül Pheong Changba.
Közben kaptam egy sms-t az  apukámtól ,amibe csak annyi állt , hogy:
"Nem csak te gondolod így.!!!"