A konyhába ültem az anyukámmal szembe.Éppen arról próbáltam meggyőzni, hogy nekem muszáj Chantyba utaznom.
-Chanty nem neked való hely.
-Dehogy nem.-érveltem
-Nem mehetsz és kész.
-Jaj istenem.-fogtam meg a fejem, majd lehajtottam.-Mennyire érzéketlen vagy.
-Sabrina drágám .-lépett be Aksel, aki mindent nagyon jól hallott.-Krys nagyon felelőség teljes.Engedd el.-simította meg a férfi az én fonyásomat.
-Na jó.-sóhajtott fel anya.-DE csak mert te kéred.
-Szuper.-álltam fel az asztaltól
A barátnőm leszállt a buszról és átöleltem .
-Annyira jó téged látni.-mondta a barátnőm
-Én is nagyon örülök, hogy itt vagy.Gyere, menjünk be a hotelba.Majd elmesélem, hogy mi volt Northugéknál.
-Ajjaj.-mosolygott a lány.-Már nem Petternek hívod.
-Nagyon haragszok rá.
-Na erre nagyon kíváncsi vagyok.Siessünk.-rántott meg Karina.-Milyen szép körmöd van.
-Köszi.-mosolyogtam rá
Leültünk a kanapéra.Levettem a kabátomat.Karina leült velem szembe.
-Mesélj.
-Reggel mentem le az emeletről, és a Northug fivérek arról beszéltek, hogy a Pettert csak addig fogom érdekelni, amig meg nem tetszik neki más.
-Komolyan ezt mondta?-kérdezte a lány
-És milyen jól tetted.
-Tudom.-mosolyogtam
-Tudod, hogy támogatlak téged bármikor.
-Ekkorát még senkiben sem csalódtam.-sóhajtottam fel
-Ugyan Krys.Nem bánkódj, Petter Northug egy mocsok állat.Ne te érezd magad rosszul.-vigasztalt a barátnőm
-Annyira aranyos vagy.-öleltem át
-Tudom.-mosolygott a lány.-Találsz nála sokkal jobbakat is.
-Bízom benne.-mosolyogtam
-Csak pozitívan.-állt fel a lány
Másnap reggel nagyon nehezen keltem fel.A barátnőm vadul ébreszgetett.Kék tekintettemmel álmosan néztem rá.
-Hajlandó vagy felkelni?
-Mért?
-Mert elkésünk a versenyről.Amikor elinte utaztunk nem akartál egy versenyt se kihagyni.Hol van az a lány?
-Annak már 7 éve.Akkor mindössze 11 éves voltam.Most már hamarosan 18 leszek.Akkor még kislányként csak a versenyek érdekeltek.Ez már megváltozott.
-Petter Northug összetörte a szíved.
-Nagyon .-ültem fel.
Sikerült magam összeszednem.Kimentünk a versenyre.A versenyek után összetalálkoztam Tarje Boeval.A fiatal norvéggal egy ideig csak szemeztünk, de aztán a sportoló összeszedte a bátorságát és elindult felém.
-Tarje Boe vagyok.-nyújtotta a kesztyűs kezét
-Krystal Jedrick.
-Amerikai?
-Csak félig.Az anyukámnak köszönhetően félig szlovák vagyok, szlovák állampolgár vagyok, és Norvégiába élek.
-Komolyan?-kérdezte meglepetten
-Igen.Anyukám Aksel Lund Svindalnak a barátnője.
-És az apukád?
-Apukám amerikai, egykori síelő.Belőlem is sielőt akart nevelni.Ő Amerikába él.
-Éltél már ott?
-Három éves koromig, utána a szüeim elváltak.Anyukámmal visszaköltöztem Szlovákiába.
-Találkozunk valamikor?Mesélhetnél akkor még magadról.
-Ok.
Megegyeztünk, hogy este találkozunk.Közben vissza érkezett Karina is.Elmeséltem neki, hogy kivel randizom.
-Nagyon.-sóhajtottam fel.
Tarjeval moziba mentünk, utána pedig sétáltunk, egy padon üldögéltünk.
-Szeretsz utazni?-kérdezte a norvég sportoló
-Eleinte imádtam , de ez már megváltozott.Rengeteget utaztam és meguntam.Régen nem tudtam elképzelni, hogy versenyek legyenek nélkülem.
-Mi változott?
-Felnőttem.
-11 évesen 7 évvel ezelőtt mindent megtettem volna, hogy állandóan utazhassak, hogy mindig versenyeken lehessek.És aztán valami megtört bennem, talán csak a kitartásom kopott meg.De most már nem vonz annyira , hogy utazhassak..
-Mért nem lettél sportoló?-kérdezte, olyan volt mintha még mindig a délutánon járna az agya.
-Anyukám nem akarta, és én se.
-Krys.-szólalt meg mögöttem Karina
-Tessék?-fordultam meg
-Meddig maradsz még itt?
-Egy napot.Azt hiszem.
-Anyukád mit fog szólni.
-Nem tudom.Csak szeretném tudni, hogy milyen itt.
-És ha maradsz még egy napot az elég?
-Igen.
Betartottam a szavamat.Csak egy nappal többet töltöttem Oroszországba.Visszautaztam Norvégiába.Részt vettem a szezonzárón , ennek nagyon különlegesnek kellett volna lennie, de nem volt az .Egyszerűen nem éreztem olyan jól magam , mint azt előre elterveztem.
