7.fejezet - Torinó 2006 -2. rész

Krystal

Egy hete már itt vagyok az olimpián,és még most a Michael Greissel való találkozomról ábrándozom.
-Igaz,hogy nem Bode Miller,de attól csodás volt  a találkozás.-magyaráztam
Karina és Leia is mosolygott.Sejtették,hogy nem ez lesz az első emlékezetes találkozásom.
-Krys ez még csak a kezdet.-mondta Karina 
-Szerintem is.Ez csak egy az emlékezetes síversenyeidből.-értett egyet Leia
Néhány perccel később Nina, Leia anyukája belépett a szobába.
-Kislányok.Ma én fogok rátok vigyázni,mert a Sabrinának dolga akadt.-magyarázkodott
Egyből tudtam,hogy anya biztos Sebastian  Hasaneyvel van.
-Nina néni menjünk ki.-adtam szinte parancsba
-Rendbe drágám.Amint Leia és Karina  elkészül kimegyünk.-válaszolta nyugodtan Nina
-Én most akarok kimenni.-kezdtem hisztizni.
Nina megvonta a vállát és tárcsázta az anyukám számát.
-Krys.Anyukád azt mondta,hogy kiengedhetlek,de ha hívlak.Akkor jönnöd kell.-közölte a szabályokat
-És ha találkoznánk egy cukrászdába?-kérdeztem
-Rendbe Krys.-egyezett bele.-2 óra múlva gyere a Gelato cukrászdába.
-Köszi.-öleltem át
Kimentem a szállodából és nézelődve elindultam.Mindenhol sportolókat kerestem.Bizakodó voltam,hiszen Ariana Folissal és egy ilyen "csavargáskor" találkoztam.Először mint örült mentem körbe és körbe.Észrevettem,hogy valaki átugorja a kerítést.Talán Bode Miller? futott végig az agyamon az első gondolatom.Pörgött az agyam ,hogy vajon ő az ,vagy  csak én szeretém,hogy ő legyen. Tovább figyeltem a férfit,mert nem tudtam eldönteni,hogy képzelem e vagy ez a valóság.Hirtelen meghallottam egy ismerős hangot,a nevemen szólított.
-Krys.-majd újra megszólalt.-Kislányom gyere ide.
Megfordultam.Azonnal tudtam,hogy az apukám az.Ijedten elfutottam,rohantam ahogy csak bírtam egyenes a férfi felé,akit Bode Millernek hittem.Beugrottam a kezébe és átfogtam a nyakát.
-Ne engedt,hogy elvigyen.-kérleltem
-Ki?-kérdezte  a meglepett férfi,nem számított rá,hogy a kezébe ugrok.
-Apukám.Nem vihet magával.Nem vele élek esküszöm.-igérgettem neki
-Na jó.-egyezett bele és átemelt a kerítésen és ő is átugrott.Figyeltük ahogy az apukám csalódottan elment,mert szem elől vesztett engem.
-Most,hogy az apukád elment.-vetett rám szigorú pillantást.-Igazán tudni szeretném,hogy ki vagy .
-Krystal Jedrick.-mutatkoztam be
-Bode Miller.-válaszolt  a férfi
-Bode Miller?-kérdeztem vissza a nevét
-Igen.Én vagyok személyesen.-bolintott rá
-Ez az.-ugrottam ismét a kezébe
-Jól van szivem.-simogatott meg
Már nagyon régen találkozni akartam veled.Még Beaver Creekbe is elutaztam.-magyaráztam a férfinak.
-Igazi rajongó.-mosolygott
-Első számó rajongó.-javítottam ki
Az amerikai alpesi síző csak mosolygott.Nagyon boldog voltam ,hogy vele tölthettem 2 órát.
-Hova kell vissza menned?-nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel
-A Gelato cukrászdába .-mondtam
-Akkor gyere éppen arra kell mennem.Oda kísérlek.-fogta meg a kezem
Hihetetlen érzés volt.Az a Bode Miller akivel már évek óta találkozni akartam,most a kezem fogja.Eddig elérhetetlen volt,de most mégis együtt sétálunk a cukrászda fel.Nina már messziről intett nekem.
-Ő az anyukád?-kérdezte
-Nem .Anyukám egy férfival van.-válaszoltam.-Bemutatom neked őket.-vezettem az alpesi sízőt
-Bode .Ő itt az egyik legjobb barátnőm Karina.A másik barátnőm Leia.És Leia anyukája Nina.
-Bode  Miller.-mutatkozott be a férfi és kezet fogott Ninával
-Valóban?-kérdezte meglepetten Karina
-Igen.Valóban én vagyok Bode Miller.-válaszolta a férfi
-Lehet autogrammot kérni?-kérdezte Leia
-Természetesen lehet.-mondta Bode és azonnal aláírta a füzeteinket
-Marad egy süteményre?-kérdezte Nina
-Sajnos mennem kell.-mondta a sportoló.-Remélem találkozunk még Krys.
-Én is.-mondtam miközben néztem a távozó sportolót.
-Krys.-fogta meg a vállam Karina.-Találkoztál Bode Millerrel.Teljesült a  vágyad.
-Tudom.-mondtam nagyon boldogan.-Álmomban annyiszor átéltem már , és most végre teljesült.
-Most mit tűzöl ki célodul?-kérdezte Leia
-Azt , hogy mindnél több sportolót megakarok ismerni.-döntöttem el
-Na ezt a célt már nem lesz könnyű teljesíteni.-mondta a fejét rázva Karina
-Azt se volt könnyű,hogy találkozzak Bode Millerrel.-vágtam rá rögtön
-Bár már eddig is van egy bizonyos "lista".-nézett rám Leia
-Igen.-mosolyogtam amikor a sportolókra gondoltam
-Kik is vannak azon a listán? - kérdezte Karina 
-Nagyon jól tudod.-mondtam
-Na kik vannak  a listán? - nézett rám Leia is
-Janica Kostelic , Ivica Kostelic , Ariana Folis , Hannu Manninen , Michael Greis és Bode Miller. - soroltam a neveket
-Lesz ezen a listán még több név is .- mondta mosolyogva Karina
-Szerintem is .- értett egyett Leia
-Remélem.-  válaszoltam
-Megkockáztatom , hogy még itt az olimpián fogsz találkozni valakikkel.-mondta magabiztosan Leia
-Na ez már nem olyan biztos.- próbáltam visszatérni a valóságba és persze rántani akartam őket is magammal
-Dehogy nem.-mondta Karina
-Kari,Leia.Ez már túlzás , nincs rá esélyem.-álltam ki a saját véleményem mellett
-Hiszen még van jó pár nap az olimpiából.- érvelt Karina
-Kislányok.Hagyjátok békén.-mondta Nina.-Bár megtörténhet, hogy találkozol valakivel.Semmi sem lehetetlen.
-Gondolod?-néztem Ninára
-Kicsi lány.Talpra esett vagy.Bármit megtudsz tenni , amit csak akarsz . -biztosított Nina
-Elmehetnék még egy kicsit körbe nézni?-kérdeztem 
-Illetve sportolókkal találkozni.-nevetett egymásra Karina és Leia
-Persze szivi.Menj , csak ne messzire .- adta ki a parancsot Nina
-Rendbe .-egyeztem bele
Ismét elmentem sétálni.Az olimpiai falu felé mentem , amikor felfedeztem ,hogy egy ismerős nő jött ki az egyik házból.Az a nő az anyukám volt.Hihetetlen dolog,hogy az anyukám egy nála fiatalabb pasival randizgat.Én már nem is számítok neki.Hiszen ha számítanák neki , akkor már bemutatta volna nekem Sebastiant.Gondolkoztam,hogy oda menjek vagy esetleg várjak még.
Azt nem akartam , hogy az anyukám észrevegyen , úgyhogy megint menekülni próbáltam.A sok ember között eltévedtem és teljesen más irányba elcsavarogtam. Alig egy órával később már azt se tudtam , hogy  merre járok. Bíztam ,hogy vagy Nina megkeres vagy esetleg valamelyik sielő akikkel eddig találkoztam. Kétségbe esetten nézelődtem tovább. Elindultam és egyenes neki futottam egy nőnek.
-Elnézést kérek.-védekeztem
-Semmi baj kicsim.-mondta  a nő
-Nem maga Riita Lisa Roponen?-kérdeztem kissé félénken
-De én vagyok.-mosolygott barátságosan
-Eltévedtem.-mondtam csalódottan
-Hova kell menned?-guggolt le velem szembe
-A Gelato cukrászdába. - válaszoltam 
-Hát.Jól eltévedtél.-mosolygott.-Na gyere.-fogta meg a kezem és elindultunk vissza a cukrászda felé
20 perccel később már újra  a cukrászdánál voltunk.Leia és Karina rohantak felém,de megálltak amikor meglátták velem a finn sportolónőt.Bemutattam nekik a " listám "  legújabb tagját. Karina és Leia is váltott vele néhány szót ,  majd egy közös fotó és autogramm után ő is távozott.A két barátnőmmel és Ninával bementünk a szálláshelyre , anyukám még mindig nem volt ott. Este ültünk az ágyamban és meséltem amiket az olimpiai faluba láttam. 
-Szóval anyukád jött ki az egyik házból?-kérdezte Karina
-Ne lepődj meg rajta, hiszen egy ideje már azzal a Haseneyval randizgat.-válaszoltam közönbösen
-Örülj neki , hogy egy sportoló lesz az apukád.-mondta Leia
-Annyira szerintem nem nagy a szerelem.-mondtam

4 nappal később

Kissé fáradtan mentem ki a házból.Beszálltam az autóba az anyukám mellé.
-Hova megyünk?-kérdeztem
-Németországba.-válaszolta az anyukám
-A pasidhoz?-kérdeztem gonoszan
-Igen Sebastianhoz megyünk.És nagyon szépen megkérlek , hogy viselkedj egy kicsit kedvesebben.-utasított
-De mért?-kérdeztem
-Sebastiannal nagyon komoly a kapcsolatunk.-magyarázta
-Na remek.-sóhajtottam és elő kerestem a símagazinomat.-Bode Miller van benne a magazinba.Velem.-sikítottam fel.-Benne vagyok a símagazinomba.
-Tessék?-kérdezte az anyukám
-Lefényképeztek amikor Bode Millerrel sétáltam.-magyarázkodtam
-Ez csodás.-mondta
Fordítottam még egy oldalt , de újabb hihetetlen dologgal kellett szembesülnöm.Anyukámat találtam meg Sebastian Haseneyvel sétálni.Úgy említették őket mint a legújabb álompár.
-Nem értelek.-néztem az anyukámra.-Azt hittem elég vagyok neked.
-Elég vagy drágám.De Sebastian is nagyon fontos nekem.-magyarázta az anyukám