6.fejezet - Torinó 2006 - 1 rész

Krystal

A bőröndömbe pakoltam.Karina bármelyik percben megérkezhet és ezt nagyon jól tudtam.Már mióta tél van állandóan az olimpiára gondolok.Anyu és Karina is nagyon jól tudja,hogy ott akarok lenni az olimpián.Itt van lehetőségem.Ez az utolsó lehetőségem ebbe a szezonba ,hogy lássam Bode Millert.Anya megmondta ,hogy már csak Torinóba visz el engem.Utána ne is nyihogjak neki.Szószerint azt mondta,hogy "Most már novemberig csend."Már csak novemberbe mehetek legközelebb síversenyre.Lehet megígértetem vele,hogy vigyen el újra valami siugró versenyre.Anyu bejött a  szobámba.
-Krys drágám.Karina megérkezett.Indulunk a reptérre.-mondta
-Én készen vagyok.-álltam fel a földről
-Torinó.-mondta mosolyogva Karina
-Torinó.-mosolygtam vissza
-Gyerünk kislányok.-mondta anyu
Taxiba szálltunk és mentünk a reptérre.Nagyon vártam,hogy végre megérkezünk.
-Hova akarsz először menni?-kérdezte az anyukám
-Az olimpián?-kérdeztem 
-Krys drágám.Oda megyünk.Mi másról lenne szó?
-Alpesi si.-mondtam 
-Azt gondoltam.-mondta Karina
A repülőn ülve elkértem az anyukámtól  a símagazinomat és olvasni kezdtem.
-Kiről olvasol drága?-kérdte az anyukám
-Bode Milleről.-mondtam
-És mit olvasol róla?-kérdezte Karina
-Hogy Salt Lake Citybe esélytelenként végzett kétszer is második helyen,de ma már ő az olimpia  nagy esélyese.Mindenbe esélyes.-magyaráztam
Fordítottam egy oldalt és felsóhajtottam.
-Most mi a baj?-kérdezte értetlenül Karina
-Ole Einar Bjoerndalen.-szűrtem ki a fogaim között
Karina az anyukámra nézett,aki mosolygott és elkezdte magyarázni Karinának,hogy mi a bajom.
-Krys még soha nem találkozott Ole Einar Bjoerndalennel,de mikor megtudta,hogy Salt Lake Citybe minden versenyét megnyerte.Krysnek ekkor úgymond "ellenség lett".
-Mert nyert?-kérdezte Karina
-Egyszerűen nem szimpatikus.-sóhajtottam fel és egy mondatot se olvastam el a cikkből inkább tovább fordítottam
-A következő oldal érdekesebb?-kérdezte Karina
-Igen.-válaszoltam
-Kiről szól?-kérdezte kiváncsian
-Benjamin Raichról.-árultam el
-Esélyes?-kérdezte az anyukám
-Igen.Benni a szlalom egyik esélyese.-magyaráztam
Anyukám telefonon kezdett beszélni.Karina a repülő ablakán nézelődött,én pedig tovább olvastam a magazinomat.Mikor felnéztem az újságból észrevettem,hogy megérkeztünk.
-Itt vagyunk Torinóba.-kiáltottam fel
-Akkor először alpesi sí versenyre megyünk?-kérdezte Karina
-Először a megnyitó ünnepségre megyünk.-mondta az anyukám
-Szuper.-sikitoztam
-Krys ilyen boldognak még nem láttalak.-mondta ámultan Karina
-Anya Nina nénivel és Leiával mikor fogunk találkozni?-kérdeztem
-Majd csak az alpesi sí versenyen .-mondta anyu.-Ninának azt mondtam,hogy először oda akarsz menni.
-De jó.Találkozhatunk Leiával.-örült meg Karina
Este elmentünk a nyitóünnepségre.Anyu kezét fogtam,amikor megláttam Janica Kostelicet.
-Krys.-bökött oldalba Karina-Ott van Janica.
-Igen látom.-mondtam,kissé bizonytalanul integetni kezdtem
Meglepetségemre Janica sokkal  biztosabban visszaintett.
-Anya.Mikor beszélhetek majd a Janicával?-kérdeztem
-Az ünnepség után.-mondta az anyukám
-Krys nézd.-bökött megint meg Karina.-Ott van Simon Ammann.
-Ő nyert Salt Lake Citybe.Mindig két sáncon.-magyarázta az anyukám
-Remélem most nem ő fog nyerni.-sóhajtottam
-Kicsim.-nézett rám az anyukám.-Bjoerndalen ne nyerjen,Ammann ne nyerjen.Akkor ki nyerjen?
-Michael Greia.-mondta
-Ő nyerjen?-kérdezte Karina
-Igen,de ott van .-mutattam
-Kicsim,ezek mind szabadtéri spotágak.Akárki nyerhet.-simogatott meg az anyukám
Nagyon vártam,hogy végre vége legyen az ünnepségnek.Többször könyörgően néztem  az anyukámra,de ő nem engedett el.Egészen  az ünnepség végig.Az ünnepség után anyuval megkerestük Janicát.A horvát sztár mosolyogva fogadott minket.
-Szia Krys.-mosolygott rá
-Szia Janica.-mondtam.-Ő itt az anyukám Sabrina ,és a barátnőm Karina.
-Örülök,hogy megismerhetem.-mondta anyu Janicának
-Viszont.-mondta Janica.-És téged is öröm megismerni Karina.
-Köszönöm.-mosolygott a barátnőm
-Látom sikerült eljutnod az olimpiára.-mondta a horvát sielő
-Igen.Bár az olimpia előtti utolsó versenyre utazásom nem sikerült igazán jól.-sóhajtottam
-Meséld el kicsi,hogy mi történt.-ült le és én beültem az ölébe
-Apukám elvitt engem Prágába,egy sprint versenyre.-kezdtem mesélni.-De a barátnője és ő is úgy beszélt velem,mint egy kutyával.Elfutottam tőlük és az olaszokkal voltam,pontosabban Ariana Folissal.Aztán anyu értem jött.
-Tudod,hogy nem szabad,csak úgy elfutni.Bár ahogy mesélted,megérdemelték.-támogatott Janica
-Tudom.-válaszoltam
-Szurkolsz majd nekem?-kiváncsiskodott a sielő
-Igen.Megis nézlek majd a versenyeiden.-ígértem meg
-De édes vagy.-ölelt át
-Te is .-hízelegtem neki
Janica adott egy puszit.Anyuval és Karinával visszamentünk  a hotelba.Egész este meséltem a Karinának a Kostelic családról.
-Benne vannak a magazinodba is ?-kérdezte Karina 
-Igen.-válaszoltam.-Mindjárt megmutatom.-magyaráztam és elindultam a magazinért.
Kinyitottam az újságot és elkezdtem magyarázni.
-Janica aranyérmet nyert Salt Lake Citybe szlalomba,óriás műlesiklásba és kombinációba,és ezüstöt szuper-g -be.Igazi tehetség.Az összes számba esélyes.A bátyja Ivica pedig a szlalomba esélyes.-teljesen belemerültem a magyarázkodásba.
Másnap kimentünk az alpesi sí versenyre.Anyu intett,ebből tudtam,hogy észrevette Ninát és persze Nina is őt.Pár másodperccel később én is megláttam őket.Leia nagyon örült mikor meglátott.
-Láttad már?-kérdeztem izgatottan
-Még nem.-válaszolta kissé csalódottan
-De ugye indul?-kérdezte Karina
-Meg ne próbálja,hogy nem indul.-sóhajtottam fel.-Látnom kell őt test közelből.
-Azt mondtad láttad Beaver Creekbe.-mondta Leia
-Láttam,de csak messziről.És most van az utolsó lehetőségem élőben látni.-sóhajtoztam
-Többet nem jöttök síversenybe?-kérdezte ijedten Leia
-De igen.Csak ebben a szezonba ez lesz az utolsó helyszin ahol megjelenek.-árultam el
-Karina te se jössz már ebbe a  szezonba síversenyre?-kérdezte Karinát Leia
-Sajnos már nem.-mondta Karina csalódottan
Nina és anyu előtt álltunk.Nagyon érdekelt minket a verseny.Karina és Leia le sem tudta venni a szemét  a versenyről.Engem is vonzott,de mégis néha-néha bele hallgattam a beszédükbe.
-Akkor ma találkoztok?-kérdezte Nina az anyukámtól
-Nem.Majd csak néhány nap múlva.Vagy hét múlva.Nem tudom.-mondta az anyukám
-Hogy-hogy nem tudod?-lepődött meg Nina
-Azt mondta,hogy hív amint ráér.-magyarázkodott anyu
-Remélem mindnél előbb.-mondta Nina
-Jobban várod a randit ,mint én.-sóhajtott fel az anyukám
-Krys.-bökött meg Karina
-Tessék?-néztem rá
-Most jön Bode Miller.-figyelmeztett Leia
Végig néztem a pocsék futamát.Rossz érzés volt így látni.Bánatos szemekkel néztem a versenyt.Amint  a célba ért kiáltottam a nevét.
-Bode Miller.
Csalódott voltam hiszen meg sem fordult a nevére.Nem törődött velem.És a többi rajongójával.Anyukámra néztem."Menjünk" könyörögtem a szemeimmel.
-Megvárjuk a verseny végét.-mondta anyu
-Ne.-szóltam közbe
-Csend és nézd.-utasított
Bunkózni kezdtem.Hogy várhatja el tőlem,ha még mindig nem láthattam testközelből Bode Millert.A versenyt valami francia nyerte meg.Ismét könyörgően néztem az anyukámra.
-Esetleg elmehetnénk a megnézni a biathlont.-ajánlotta Nina
-Szuper.-kiáltott fel Karina és Leia egyszerre
-Légyszi anya.-néztem könyörgően az anyukámra.
-Na jó.-egyezett bele,végtére is nem tehetett semmit.
Elmentünk együtt a versenyre.
-Kicsi lány.-fogta meg a vállam Nina.-Michael Greis.-mutatott a férfira
-Nahát.-mondtam
A verseny végén végre felfogtam,hogy Michael Greis olimpiai bajnok.Ninára néztem ,aki az én vállam fogta.Karina és Leia szépen csendben álltak mellette.Anya telefonon beszélt.Feltehetően az annyira imádott Sebastian Haseney-val.Újra ránéztem Ninára.
-Oda akarsz menni a közelébe?-kérdezte
-Igen.Nagyon szeretnék.-árultam el neki
-Sabrina.Oda viszem Kryst  Michael Greis közelébe.Vigyáznál Leiára és Karinára.-nézett az anyukámra.
-Persze.-mondta anya
Ninával elindultunk és az eredmény hirdetés után mindössze 2 méterre álltam a német olipiai bajnoktól.
-Nina néni.Kérhetek tőle autogrammot?-kérdezte és próbáltam mindnél ártatlanabbnak tűnni
-Itt a füzetkéd?-kérdezte
-Igen.-feleltem
-Akkor igen.
Nina szólt neki,már kezdtem azt hinni,hogy ő sem jönni a közelembe.De tévedtem.A német sportoló elindult felénk.
-Tied a pálya.-simogatott meg Nina
-Autogrammot szeretnék kérni.-mondtam a sportolónak
Szónélkül nyúlt a füzetemért és aláírta.Nina felé fordultam.
-Nina.-kezdtem és ő rögtön tudta,hogy mire gondolok.
-Lehetne egy közös képet is készíteni?-kérdezte
-Igen.-válaszolta a sportoló.-Csak a kislánnyal?
-Igen.-felelte Nina
-Na gyere.-emelt át a kerítésen Michael Greis és barátságosan átfogott
Nagyon boldog voltam.A sportoló vissza emelt Nina mellé.És váltott velünk még néhány szót.
-Krys hatalmas sport rajongó.-magyarázta Nina
-Valóban?-fordult felém.-És milyen névnek a becézése a Krys?
-Krystalnak.-válaszoltam
-Csoda szép neved van.-dicsért meg
-Köszönöm.
-Most már sajnos mennem kell,de remélem majd még lássuk egymást.-indult el
-Én is.-szóltam utána
A sportoló megfordult és rám villantott egy mosolyot.Ninával visszamentünk az anyuékhoz.Bementünk a hotelba ,Nina engedélyével Leia is velem és Karinával aludt.Meséltem nekik  a találkozásomról Michael Greissel.