5.fejezet-Prága 2006

Krystal

Már vagy egy hete Obersdorfba vagyok.Itt töltöm a szilvesztert is.Leiával a versenyeket a tévén néztük.Karinával többször beszéltem telefonon.Azt állitsa,hogy az anyukám vissza vitte őt Szlovákiába,de utána visszautazott Németországba.
-De mondom,hogy itt nincs.-mondtam a telefononba újra és próbáltam meggyőzni a barátnőmet
-Krys.Valahol lennie kell.-mondta Karina nyugodtan
-Lehet.-válaszoltam.-De nem itt.
-És ha megint azzal a Sebastian Haseney-vel találkozik?-kérdezte a barátnőm
-Nagy rá az esély.-sóhajtottam
-Jaj Krys.Majdnem elfelejtettem.-Karina hangja sokkal vidámabb lett
-Mit?-kérdeztem kiváncsiságot színlelve
-Anyuék elhoztak Bischofhoferbe.-árulta el a barátnőm
-Ez szuper.-örültem meg
Leia rám nézett.Nem tudta,hogy most valójába örülök vagy csak ismét színlelek.
-Előbe látod?-kérdeztem
-Igen.Éppen itt vagyok.-árulta el
-Az nagyon jó.-mondtam
-Te mikor mész Prágába?-kérdezte
-Amikor az apukám értem jön.-magyaráztam a barátnőmnek.
-Várod már?-kérdezte
-Igen.-hazudtam neki,mert nagyon nem volt kedvem Prágába menni,főleg ha ott lesz az a Leah.-Most már leteszem a telefont .Szia.
-Szia.-búcsúzott el Karina
Megfordultam és láttam Leia rosszalló pillantását.
-Neki igazán megmondhatad volna,hogy nem karsz menni.-rázta meg a fejét.
-Félek,hogy az anyukája meghallotta volna.-védekeztem
-És?-vont vállat Leia
-Elmondta volna az én anyukámnak.-mondtam magabiztosan
Tudtam,hogy mindenképpen az lett volna,mert az anyukám és Karina anyukája nagyon jóban vannak,mindnent megbeszélnek egymással.Leiával tovább beszélgettünk. Megbeszéltük,hogy mit szeretnénk Torinóba csinálni.Amint eljuttunk oda.A beszélgetésünket Leia anyukája Nina zavarta meg.
-Kislányok.Búcsúzzatok el egymástól.-mondta
-Mért?-kérdezte Leia
-Megérkezett Krystal apukája.-a szavak hallatán nagyot sóhajtottam
-Szia Leia.-öleltem át
-Szia Krys.-kaptam ölelést tőle
Kimentem a szobából és megláttam az apukám a nappaliba.Ő volt vele az a Leah is.
-Szia apa.-öleltem át
-Mehetünk kicsim?-kérdezte
-Igen.-mondtam és próbáltam jókedvűnek tűnni.
Leia és Nina kikísértek minket.Leia nagyon szomorú volt.
-Leilani nyugodj meg.-vigasztalta Nina.-Torinóba biztosan találkozni fogtok.
Leia felemeltette magát,és sírni kezdett.Nekem is nagyon hiányzik már most.Csak egy hetet töltöttünk együtt,de a legjobb barátnők lettünk.Beszálltam az apukám autójába és elindultunk Prága felé.Kihajoltam sz autóból és integetni kezdtem Leiának.A lány visszaintegetett .Visszültem az autóba.Tudom ,hogy Leia és köztem kialakult egy erős barátság.
Csendben ültem az autóba.Egyetlen szót sem szóltam.Apu és Leah beszélgettek,várták,hogy én is közbe szóljak,de nem voltam kiváncsi rájuk.
-Krystal.-szólított meg Leah
-Tessék?-szólaltam meg a lehető legbunkóbb modorommal
-Kicsi lány ezt azonnal fejezd be.-adta parancsba az apukám.
-Elnézést.-mondtam valamivel kedvesebb hangnembe.-Leah néni mit szeretett volna mondnani.-mondtam nem kevés gúnnyal
-Viselkedhetnél tisztelet tudóbban ,hiszen elintéztem neked,hogy találkozhas Kikkan Randallal.-mondta Leah egy cseppet sem kedvesen
-Ő bezzeg lehet bunkó.-vetettem szúrós pillantást az apukámra.
-Még egy ilyen kijelentés és elintézem,hogy nem mehess Torinóba.-mondta az apukám
Könnyek szöktek a szemembe.Nem veheti el  tőlem azt amire a legjobban vágyom.Ott leszek Torinóba,ha törik,ha szakad.
Lejjebb csúsztam a hátsó ülésem és vártam,hogy megérkezzünk.Amint lefékelt az autó kiszálltam és elrohantam.Hallottam,hogy apukám kiabál után,de nem álltam meg rohantam tovább.Úgy éreztem ez a két nap amit velük kell töltenem maga lesz a pokol.Annál még az is jobb lenne,ha egyedül lennék.Egész éjjel sétálgattam.Éjfél felé már nagyon fáradtnak éreztem magam,de nem akartam meg keresni az apukámat.A sétálgatásom közben összetalálkozta Ariana Folissal,az olaszok sprinterével.
-Eltévedtél kicsim?-simogatott meg
-Nem akarok az apukámmal és a mennyasszonyával lenni.-sírtam el magam
-Jól van .Semmi baj.-emelt fel és bevitt az olaszok szálláshelyére.-Aludj nyugodtan .-fektetett le az ágyra.
Reggel korán felkelltem a spotoló már nézett velem szembe.
-Azt mondtad ne akarsz az apukáddal lenni.-mondta
-Igen azt.-válaszoltam
-Anyukád hol van?-érdeklődött
-Szerinte otthon.
-Rendbe akkor diktáld le a telefonszámát és felhívom.-magyarázta
-Oké.-kezdtem diktálni
Az olasz sportoló kissé gondterhelten nézett.
-Nem veszi fel.-közölte velem .-Majd később megint megpróbálom.Addig gyere velem.-hívott magával
-Oké.-egyeztem bele.
Ariana a többi sportólóhoz vitt engem,hiszen neki már készülnie kellett a selejtezőére.Miután befejezte megfogta a kezem és elvezetett.Egészen a verseny kezdetéig beszélgettünk.Elmesélte,hogy mért akart sportoló lenni.Én pedig meséltem neki az utazásaimról és persze a szüleim terveiről.
-Apukád tényleg azt akarja,hogy sportolj?-lepődött meg
-Igen.-válaszoltam.-Pedig én nem akarok.Inkább rajongó maradok.
-Való igaz,hogy ne lehet kényszeríteni.-értett egyett.-Küzdj ellene,csak akkor sportolj,ha akarsz.Már vannak terveid a jővőddel kapcsolatba?
-Igen.Riporter szeretnék lenni.-árultam el
-Az nagyon jo.-mosolygott-Akkor lehet még találkozunk,amikor már riporter leszel.
-Nem is lenne rossz.-mosolyogtam vissza rá
A versenyeket a melegedőbe töltöttem.Most az egyszer nem voltam kiváncsi a versenyre.Ennek fő oka az volt,hogy apukám bármikor megláthat,ha kint vagyok.A verseny után Ariana újra próbálta hívni az anyukámat.Ekkor már mosolygott ,mert anyu felvette a telefont.Ariana letette a telefont és rám mosolygott.
-Anyukád érted jön.Már Szlovákiába volt.-magyarázta
-Akkor néhány óra és itt van?-érdeklődtem
-Igen.-mondta.-De addig ég valamit elkell intéznünk.
Hatalmas szemekkel néztem rá.Vajon mit akarhat tőlem?
-Ne ijedj meg.Csak a nevedet akarom tudni.-nyugtatott
-Krystal Jedrick vagyok.-árultam el a nevem.-Becézve Krys.
Láttam az olasz sportolón ,hogy meglepődött.Talán más névre számított.
-Elfelejtettem megemliteni,hogy az anyukám szlovák,de az apukám amerikai.
-Így már érthető.-mondta Ariana.-Na gyere.-vezetett újra maga mellett
Azt a néhány órát amig az anyukám nem érkezett meg az olaszokkal töltöttem.Majd láttam az anyukámat megérkezni.
-Gyere.-mondta Ariana,amikor megmutatta neki,hogy ki az anyukám.
Együtt kimentünk.Ariana elengedte a kezem és én rohantam az anyukámhoz.Beugrottam a kezébe éa adtam neki egy puszit.Ekkor odajött Ariana is.
-Sabrina Smokova vagyok.-mutatkozott be  a nőnek  az anyukám
-Ariana Folis.-válaszolta a nő
-Nagyon köszönöm.-mondta az anyukám.-Hálás vagyok,hogy vigyázott a lányomra.
-Szivesen.-mondta az  olasz sportoló
-Kicsim.Megtudhatom,hogy  mért szöktél el?-kérdezte
Hatalmasat sóhajtottam,és elmeséltem nekik az egész történetet.Anyukám nagyon dühös lett.
Megfogta a kezem és rohant az apukámhoz.Éppen az autónál kapta el őket.
-Megtudhatom,hogy mért mondtad Krysnek azt ,hogy elintézed,hogy ne mehessen el Torinóba.Nagyon jól tudod ,hogy az a vágya,hogy ott lehessen.-hisztizett  az anyukám
-Tiszteletlen volt.-mondta az apukám
-Akkor se fenyegesd.-forgatta a szemét.-És mondd meg  a drága mennyasszonyodnak,hogy ő nem avatkozhat a lányunk dolgaiba.
-Sabrina ez nem úgy van ahogy gondolod.-védekezett az apukám
-De nagyon is úgy van.-mondta az anyukám
Anyuval visszautaztunk Szlovákiába és már most elkezdtem a tervezést  a torinói olimpiára.Bementem a szobába és felhívtam Karinát.
-Kari.Hamarosan Torinó.-mondtam a telefonba
-Már nagyon várom.-árulta el a barátnőm.-Krys.Utána jártál?
-Még nem.De azonnal megkérdezem.
-Rendbe.
-Szia.-tettem le telefont
-Anya .-futottam le a szobámból.
Anyukám éppen telefonon beszélt.Megvártam,amig befejezte a beszélgetést .Utána rögtön megkérdeztem.
-Anya.Sebastian Haseney-vel voltál?
-Igen.-sóhajtott az anyukám.-Vele.
-Mennyit?
-Egy hetet.-közölte.