Krystal
-Drágám.-jött be az anyukám a szobámba
-Tessék?-néztem rá
-Itt az ideje,hogy elkezdj készülődni.-mondta és kereste ki a ruhámat
-Nem akarok menni.-közöltem
-Kicsim ne szórakozz.Te is meg vagy hivva a vendégek közé.
-Nem érdekel.-válaszoltam
-Kapsz 25 percet.Addig készülj el.Vagy nem mehetsz el a világbajnokságokra .Érthető vagyok?
-Igen.-forgattam a szemem
Anyukám 25 perccel később bejött a szobámba.
-Nagyon jól áll rajtad az a ruha.-dicsért meg
-Biztosan.-sétáltam a tükör elé
-Krys.Ne légy ilyen bánatos.-simogatott meg majd átölelt
-Nem mehetnék el inkább a Tour de Skire?-tettem egy kétségbe esett próbálkozást
-Nem.Az esküvőre kell menned.-most először láttam ennyire magabiztosnak az anyukámat,nagyon meglepett vele
-Sabrina.-jött be a szobába Sebastian
-Tessék édes?-fordult meg az anyukám és megcsókolták egymást
-Itt van Leia az apukájával.
-Mit akarnak?
-Leia magával akarja vinni Kryst Bischohoferbe.-magyarázta Sebastian
-Mehessek.-könyörögtem
-Sabrina hadd menjen.-állt ki mellettem Sebastian
-Rendbe.-egyezett bele nagyon nehezen az anyukám
-Szuper.-pakoltam össze és már indultam is ki az autóhoz
-Jó szórakozást.-szólt utánam Sebastian
-Köszönöm.-válaszoltam
Beszálltam az autóba és átöleltem Leiát.
-Apu elvisz minket Bischohoferbe.Ez a 4sánc verseny záró versenye.-magyarázta Leia
-Szuper.-örültem meg-Te ott voltál az összes versenyen?-kérdeztem
-Igen.-bolintott rá.-Te hol jártál miótta nem találkoztunk?
-Gaelliverbe és Östersundba.-válaszoltam
-Kikkel találkoztál?
-Miből gondolod,hogy találkozta valakikkel?
-Biztos vagyok benne.-válaszolta
-Gaelliverbe Alexander Legkovval,Östersundba Helena Jonssonnal és David Ekholmmal.
-Legkovval láttalak egy magazinba.-mondta Leia.-Most is vannak terveid,hogy kivel akarsz találkozni?
-Persze , hogy vannak.Szivesen találkoznák Anders Jacobsennel.-mondtam
-Téged ismerve biztosan találkozol vele.-mondta Leia
-Remélem is .-bizakodtam
-Megérkeztünk.-szólalt meg Leia apukája.-Nézelődhettek.Addig én bejelentkezem.
-Oké.Megyünk.-fogta meg a kezem Leia és elfutottunk.
-Ma lesz a qualifikáció és holnap a verseny.-néztem végig a programon.
-Akkor akár ma is találkozhatsz vele.
-Vagy akárki mással.-szóltam közbe
-Az is lehet.Vannak még jelöltjeid?
-Gregorral is szivesen találkoznák.-válaszoltam.-Esetleg valamelyik némettel.
-Pechedre nincs szlovák síugró.-mosolyodott el Leia
-Fogsz menni a világbajnokságokra?-kérdeztem
-Még nem tudom.Szerintem az északi sí vébére nem megyek.-sóhajtott fel
-Mert Sapporoba van?-kérdeztem
-Igen.e te biztosan ott leszel.
-Valóban ott leszek.-feleltem.-Sebastiannal együtt megyünk.
-Együtt a csapattal?-kérdezte meglepetten Leia
-Igen.-válaszoltam , mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon
-Nagyon jó neked.
-Szivesen elviszlek magammal.Karinát is viszem.
-nagyon jó lenne, csak nem tudom , hogy el e engednek.-mondta csalódottan Leia
A qualifikáció után a hotelba indultunk,de állandóan megfordultam,hogy lássam a sportolókat.
-Figyelj .-bökött oldalba Leia.-Az ott Adam Malysz és aki vele beszélget az ...
-Simon Ammann.-szóltam közbe
-Igen.-válaszolta a barátnőm
-És ő ott Janne Ahonen.-mutattam a finn síugróra
-Látod Krys, hogy milyen jól értesz a sportokhoz.-nevetett Leia
-Apukám a sport szeretetére nevelt.-nevettem én is.
Másnap Leiával elindultunk a versenyre .Alig néztük néhány percce a versenyt kaptam egy sms-t.
"Apukád hívott.Nagyon dühös volt amiért nem mentél el az esküvőre .Készülj rá , hogy hívni fog."
-Ki küldte?-kérdezte Leia miután megmutattam neki az sms-t
-Anyukám.
-Nem félsz,hogy tényleg hívni fog?-kérdezte
-Nem félek.-feleltem.-Ide úgy se jön.A telefont meg nem muszáj felvennem.
-Nagyon optimista vagy.-mondta kissé aggódó hangon Leilani
-Leilani.-néztem rá.-Légy optimista.Most van az esküvője.Ha annyira azt akarta volna ,hogy ott legyek akkor eljött volna értem.-nyugtattam a barátnőm
-Krys neked ez lehet vicces,de nekem nem.
-Nincs félni valód.-mondtam nagyon magabiztosan
-Kitől örökölted a magabiztosságot?-kérdezte kiváncsian
-Anyukámtól.Ő volt ilyen magabiztos,amíg nem találkozott az apukámmal.-magyaráztam
-Te is ,hogyha férjhez mész akkor vissza fogod magad?-kérdezte
-Férjhez?-lepédtem meg.-13 éves vagyok.Az se biztos , hogy valamikor férjhez megyek.
-Rendbe.Akkor amikor idősebb leszel?
-Én soha nem fogom magam visszafogni.
-Ez a magabiztosság .-nevette el magát Leia
-Ezt a magabiztosságot soha,de soha nem fogom elveszíteni.
A verseny első fordulójára nem igazán figyeltem.Őszintén nem is igazán érdekelt.Állandóan a mobilom néztem ,amin már mindnél több nem fogadott hívás volt.A mobilom nézését akkor fejeztem be,amikor Leia oldalba bökött.
-Tessék?-néztem rá
-Martin Schmitt.
-Ő?-kérdeztem
-Igen.-bologatott a barátnőm
-Menjünk oda.-fogtam meg a kezét és ő minden szó nélkül követett engem.
-Martin Schmitt?-kérdeztem
-Igen.-válaszolta a férfi
-Krystal Jedrick vagyok.-mutatkoztam be.-Szeretnék egy autogrammot kérni.
-Rendbe.-egyezett bele és nyúlt a füzetemért.
-Képet is lehet?-kérdeztem miután aláírta a füzeteket
-Természetesen.-mosolyodott el
Készítettünk vele néhány fényképet utána vissza indultunk a helyünkre.Tovább néztük a versenyt és a 2.forduló iránt már sokkal nagyobb érdeklődést mutattam.
-Kinek szurkolsz?-kérdezte Leia
-Anders Jacobsennek.-válaszoltam ,de rám sem néztem a barátnőmre.A szemem állandóan a sáncon volt.-Te?
-Nem tudom.-választa őszintén
-Már megint.-sóhajtottam fel
-Mi megint?
-Megint hívott.Mért nem fogja fel,hogy ne akarok vele beszélni.
-Apukádról beszélsz?
-Ki másról?-néztem rá.-Persze,hogy róla.
-Légy optimista.-viccelődött
-Az leszek.-mondtam kissé dühösen
-Krys nézd.-terelte el a figyelmem Leia-Ott van Anders Jacobsen
-Szuper.-rohantam el egyedül hagyva Leiát,közben még hallottam ,ahogy Leia felsóhajt.-Ez a lány.
-Anders Jacobsen ?-kérdeztem férfitól
-Igen.
-Krystal Jedrick vagyok.-mutatkoztam be
-Krystal.-ismételte meg a nevem.-Nagyon szép neved van.
-Köszönöm.Szeretnék gratulálni.-mondtam
-Köszi szépen.
-Kaphatnák egy autogrammot?
-Persze.-nyúlt a füzetért.-Krystal.-mondta miközbe írta alá a füzetett.-Ezt a nevet,hogy lehet becézni?
-Engem Krysnek becéznek.-válaszoltam egyszerűen
-Gyönyörű név.-mondta újra
-Köszönöm.-válaszoltam nagyon zavarba voltam.
-Szivesen.-mosolygott és elindult a díjátadásra.
Visszamentem Leiához.
-Na?-nézett rám
-Beszéltem vele.-válaszoltam
-Krys ez csodás.És milyen?
-Nagyon aranyos.-válaszoltam
-Megint csörögsz.
-Nem ez csak sms.-válaszoltam
"Csalódtam"
-Apukám küldte .-magyaráztam a barátnőmnek.
-Lányok.-lépett mögénk Leia apukája.-Itt az ideje,hogy induljunk.
-Maradjunk még.-könyörgött Leia
-Várjuk meg még a díjátadás.-csatlakoztam a könyörgéshez.
-De csak a díjátadást.
-Oké.
A díjátadás után elindultunk a hotelba,ahol összapakoltunk és hazaindultunk.
Csendben ültem az autóban.Állandóan az Anders Jacobsennel való találkozásomra gondoltam.Bárcsak többet beszélhettem volna vele.Néhány óra utazás után haza érkeztem.
-Köszönöm,hogy elvittetek.-hálálkodtam
-Nagyon szívesen.-mondta Leia
Bementem a házba.Sebastian és anyu a konyhába voltak és beszélgettek.
-Milyen volt?-kérdezte Sebastian
-Nagyon jó.Találkoztam Anders Jacobsennel és Martin Schmittel.
-Ez nagyszerű.-mosolygott az anyukám
-Csak azt sajnálom,hogy nem beszélhettem velük többet.
-Lényeg,hogy jól érezted magad.- mondta Sebastian
(Krystal)
-Jó reggelt drágám.-ült le az anyukám az ágyam szélére
-Szia.-ültem fel és hatalmasat ásítottam
-Van egy meglepetésem.
-Valóban .Mi az?-kérdeztem élénken,hiszen amikor ezt meghallotta már egyáltalán nem voltam fáradt.
-Mivel Sebastian versenyre ment Norvégiába.-kezdett beszélni
-Tudom ott kezdődik a szezon.-szóltam közbe
-Folytathatom?-nézett rám kissé szúrós szemekkel
-Persze.-válaszoltam
-Úgy döntöttem , hogy elviszlek téged Östersundba .-közölte
-Biathlon?-kérdeztem
-Igen drágám.A szezonnyitó.-mosolygott az anyukám
-Köszi.-öleltem át.-Ketten megyünk?
-Igen drágám.Karinát nem értem el.Sebastian meg versenyre ment.
-Mikor indulunk?-kérdeztem
-Hamarosan.Felöltözöl és mehetünk.-ment ki a szobából
Azonnal öltözködni kezdtem,bementem a fördőszobába fogat mosni és megmosakodni.
Néhány perccel később bementem az anyukám szobájába.Anyu megfordult és rám mosolygott.
-Mehetünk drága?
-Már elkészültem.
-Szuper.Akkor gyere.-fogta meg a kezem és elindultunk az autóhoz.
Már uton voltunk amikor újra megszólalt az anyukám.
-Nem furcsa?
-Mi?-kérdeztem értetlenül
-Hogy megint Svédországba utazol.-válaszolta
-Nem.Hiszen akkor Gaelliverbe utaztam.Most pedig Östersundba.-magyarázkodtam
-Van valami vágyad?-nézett rám
-Találkozni szeretnék Helena Jonssonnal.-mondtam
-Valóban?
-Igen.Nagyon jó lenne.Annyira szeretném ha találkoznák vele.
-Biztos vagyok benne , hogy találkozol vele.A céljaid mindig eléred.-mosolygott
-Gondolod sokra viszem?-kérdeztem az anyukámat
-Biztos vagyok benne.
Pár órával később megérkeztünk Gaelliverbe.Anyukám leparkolt az autával és én rögtön kipattantam.Rohantam volna el, de anyukám utánam szólt.
-Hova kisasszony?Először bejelentkezünk azután mehetsz nézelődni.Megegyeztünk?
-De anya.-sóhajtottam.
Duzzogva indultam az anyukám után.Örökké valóságnak tűnt az a néhány perc mire bejelentkeztünk.Együtt elhagytuk a hotelt.
-Veszünk símagazint?-kérdeztem
-Persze drágám.-mondta és azonnal vett is egyet
-Köszi.-vettem el tőle az újságot és azonnal elkezdtem olvasni.
-Érdekes?-kérdezte
-Nagyon.Egyszerűen imádom.Ez a rész csodás.-mosolygtam miközben tovább olvastam a cikket
-Ki ilyen érdekes?
-Anna Carin Olofsson.-feleltem
-Ő is svéd.-mondtam az anyukám
-Tudom. Csak ő idősebb , mint a Helena.
-Igazad van drágám.-símogatta meg a hajamat az anyukám
Este visszamentünk a szálláshelyre.Anyukám zuhanyozott én pedig a mobilján játszottam.Közben kapott egy sms-t.Kiváncsian olvasni kezdtem.
"Kevés az esély rá , hogy addig találkozunk még , úgyhogy kérlek gyertek el Sapporoba."
A feladóra se kellett néznem .Nagyon jól tudtam, hogy Sebastian küldte az üzenetet.Anyu kb 1 óra után kijött a fürdőből és én nyújtottam neki a telefont.
-Megyünk?-néztem rá
-Természetes.-válaszolta
-Anya.-álltam fel az ágyról.-Szerinted holnap találkozok a Helenával?
-Biztos vagyok benne.
-De ha mégse.-sóhajtottam fel
-Ha nem vele,akkor valaki mással.-bíztatott az anyukám
-Tényleg?
-Igen.Eddig még nem volt olyan hely, ahol ne találkoztál volna valakivel.
-De.-mondtam
-Hol?
-Kontiolahtiba.-válaszoltam
-Hidd el drágám , hogy Kontiolahti képezi a kivételt.
-Ígéred?
-Ígérem.-ölelt át
Reggel korán kelltem.Anyu sminkelt és pedig nagyon indulni akartam.
-Siess.-sürgelődtem
-Drágám nyugalom.-nyugtatott
-De a versenyt elkezdik nélkülem.-panaszkodtam
-Még van időnk.-mondta
-Nincs.Mindjárt kezdődik a verseny.-rohantam ki
-Krys.Krystal.-kiáltott utánam az anyukám ,de nem érdekelt futottam ahogy bírtam.
Megfordultam, de anyu nem jött utánam.Bár hiába rohantam a verseny elejéről lemaradtam.Kissé csalódásként ért,hogy "megszöktem'' és mégis lemaradtam a verseny elejéről.Már majdnem vége lett a versenynek amikor az anyukám kilépett a hotelból.Ismét menekülni kezdtem.Átugrottam az egyik kerítést és hirtelen a versenyzők között találtam magam.Már nem volt meglepő , hogy sportolók között sétálgatok.Most mégis aggódtam nehogy elküldjenek.Már azt is előre éreztem , hogy anyukám nem lesz igazán boldog ,sőt dühös lesz amiért csak úgy elrohantam.
-Valami miatt bújkálsz drágám?-hallottam egy női hangot a hátam mögött
-Igen.Lerohantam az anyukám elől, hogy lássam a versenyt.-fordultam meg és elállt a lélegzetem amikor megláttam őt.
-Ilyent nem szabadna.-mosolygott rám
-Tudom.-mosolyogtam vissza
-Helena Jonsson vagyok.-nyújtotta a kezét
-Krystal "Krys" Jedrick.-fogtam meg a kezém.-És azért jöttem Östersundba , hogy veled találkozzak.
-Ez hízelgő.-símogatott meg.-Tetszik Östersund?
-Igen nagyon.
-Csak nem elragadott a versenyszellem.
-Nem szeretnék sportoló lenni.-válaszoltam
-És oka is van , hogy mért nem?-kiváncsiskodott
-Igen.Apukám egykor sportolt, de megsérült és abba kellett hagynia.Mivel én vagyok az egyetlen gyerekük rajtam próbált minden sport vágyat leélni.-magyaráztam
-A neved hallattán talán amerikai vagy?-tippelt
-Csak félig .Apukám amerikai ,anyukám szlovák.
Közben megérkezett az anyukám.Mutatott , hogy menjek a kerítéshez.Csalódottan sóhajtottam.A svéd sportoló csak mosolygott,majd megszólalt.
-Ha szeretnéd oda kísérlek.
-Köszi.-ölelte át
Amíg mentünk meséltem Helenának az eddigi kalandjaimról és persze arról , hogy anyukám jelenleg Sebastian Haseney-vel jár.
-Helena Jonsson.-mutatkozott be a sportoló az anyukámnak
-Sabrina Smokova.
-Krys csodás kislány.-simogatott meg Helena
-Csak túl sok fantáziával.-sóhajtott az anyukám
-Minden gyereknek van fantáziája.-állt ki mellettem Helena
-Krys mindenkin túl tesz.
-Anya .-szóltam közbe.-Egy kicsit még Helenával maradhatnák?
-Hát...-kezdte az anyukám
-Felőlem maradhat.-mondta Helena
-Rendbe.2 óra múlva gyere vissza a hotelba.-utasított az anyukám
Az anyukám távozása után nem sokban megérkezett Helena barátja David Ekholm.Helena mutatott neki, hogy emeljen át a kerítés felett és férfi azonnal át is emelt.Nagyon jól tudtam , hogy ő is sportol.Miután engem letett átemelte a barátnőjét is.
-Ő Krys.-mutatott be Helena Davidnak.
-Kristina?-kérdezte David arról tippelve , hogy minek a becézéve a Krys.
-Nem Krystal.-válaszoltam
-Félig amerikai és félig szlovák.-magyarázta Helena
-Krystal nagyon szép neved van.-dicsért meg.
-Köszönöm.-mosolyogtam
Valamivel több mint két órát töltöttem Helenával és Daviddal.Helena nagyon szívesen hallgatta amiket az utazásaimról szóló történeteket.Majd végül eljutottam a torinó történesekeig.
-A szüleid elváltak?-kérdezte vissza Helena
-Igen.-válaszoltam.-Apukám újra nősül január 6.-án.
-Gondolom te ott leszel.-mondta David
-Igen.Engem sajnos meg hívtak.-sóhajtoztam.
-Csak nehogy megint megszük.-nevetett Helena.
A többi verseny nap nagyon gyorsan telt.Nagyon élveztem azt az időt amiket a versenyeken töltöttem.Minden estém úgy telt , hogy Sebastiannal beszéltem telefonon amíg az anyukám zuhanyzott.Majd sajnos eljött idő , hogy vissza kellett utaznunk Németországba.Ismét kirohantam a szállásról,amin az anyukám már csak a fejét rázta.Kerestem Helenát , hogy elbúcsúzzak tőle.A svéd sportoló éppen az egyik honfitársával beszélgetett és nekem úgy tűnt , hogy szívesen hagyja ott.
-Már mész haza?-érdeklődött
-Igen.Haza kell utaznunk.-mondtam csalódottan.
-Ne légy csalódott.-biztatott .-Biztos találkozunk még.
-Remélem.-öleltem át
Mire visszaértem a hotelhoz anyuká már az autóban ült.
-Sebastian már otthon van?-kérdeztem kiváncsian
-Még nincsen.
-Hova megyünk legközelebb?-kérdeztem
-Együtt Areba.Te egyedül az apád esküvőjére.-mondta
-Nem akarok menni.
-Ne most kezdj el hisztizni.-mondta az anyukám és begyújtotta az autót.
