23.fejezet - Vancouver 2010 - 2 . rész

Krystal

-Jó reggelt  Krys.-ült  le az ágyamra Leia

-Jó reggelt.-néztem rá álmosan
-Kimegyünk a versenyre?-kérdezte  a  lány
-Igen.-válaszoltam.-A sífutás megfelel?
A lány  hatalmas szemekkel  meredt rám.-Petter Northug miatt?
-Igen.-sóhajtottam hatalmasat.-Talán baj?
-Persze, hogy nem.Csak  azt  hittem, hogy  alpes síre megyünk.
-Nem vagyok kíváncsi Lindsay Vonnra és a női edzésre.-forgattam  a  szemem
-Oké- oké.Nem  kötekedem.
-Akkor induljunk.-álltam fel
-Gondolod  , hogy  nyerni fog?-lépett  mellénk Karina  is.-Eddig nem  volt ügyes.
-Ez Petter  Northug olimpiája  lesz.-jelentettem ki magabiztosan
-Oké.Nem avatkozunk ebbe a  dologba.
-Remélem is.-néztem rájuk és fintorogva odébb sétáltam
Kiindultunk a  versenyre és Leia megszólalt.
-Nekem akadt egy kis elintézni valóm.Ne haragudjatok.Majd megkereslek titeket.
-Semmi baj.Menj csak nyugodtan.-mosolyogtam rá
Karinával tovább sétáltunk és elkezdtük nézni a versenyt.A  versenyt végül Petter Northug nyerte meg.Karina mosolyogva nézett  rám.
-Hát Petter Northug nyert .

-Mondtam , hogy nyerni fog.-közöltem a lánnyal
-Leia még nem jött vissza.
-Gratulálok Karina.Észrevetted, hogy még nem jött  vissza.
-Krys, te teljesen hisztis vagy.Lázadsz az egész világgal  szembe.
-Ez nem igaz.-néztem a barátnőmre.
-Krys.
-Hagyj békén.Nekem most nyugalom kell.-indultam
-Krys.
-Hagyj most békén.-szóltam vissza
Elsétálgattam és elmerengtem a gondolataimba.Néha - néha  ránéztem az  engem körülvevő  tájat, de nem ragadott  meg.

Leia

Miután  Karinát és Kryst  kettesbe hagytam elindultam.Sokáig csak sétálgattam, nem igazán értem Kryst, hiszen neki minden megadatik és mégis állandóan panaszkodik.Én nagyon örülnék, ha én is ismernék sportolókat .Amiközbe sétálgattam észrevettem egy norvég sífutót Ola Vigan Hattestadot.Azonnal megszólítottam.A férfi mosolygott.Mivel biztos voltam  benne, hogy hallotta már a többi norvégtól Krys nevét.És mivel eddig a lányt csak  Aksel Lund Svindal és Tord Asle Gjerndalen látta, ha ők nincsenek ott, akkor sose bukok le.Soha nem gondoltam volna, hogy ilyent teszek, de Krys Jendrickként mutatkoztam be.Ola Vigan hívott  magával és bejutottam a  norvég szálláshelyre .Ammikor körbe néztem megkönnyebültem , hiszen se Svindal , és se Gjerndalen nem volt ott.A többi norvég pedig , csak annyit tudott, hogy Krys egy szőke lány.
-Ő itt Krys Jedrick.-mutatott be Hattestad a  többi norvégnak
Mosolyogtam amikor a többiek  elhitték, hogy én vagyok Krys.

Krystal

Nem sokára sötétedni kezdett.Visszaindultam és szembe találkoztam Tord Asle Gjerndalennel.
-Szia Krys.
-Szia.-mosolyogtam rá.-A norvég szállásra mész?
-Igen.Van kedved velem jönni?
-Persze.
A férfi  megállított az ajtóba.
-Várj itt amíg  nem szólok.
-Oké.-mosolyogtam rá

Az ajtónál a  falnak támaszkodtam és vártam.Tord Asle belépett a  norvégokhoz.Csendben álltam és hallgattam  , hogy mi lesz.Hallottam hogy a   norvég  sportolók valamin nagyon vitáznak.Hirtelen arra lettem figyelmes,hogy Gjerndalen kijelenti, hogy:
-De nem ő Krys.
Majd kihajolt és  mutatott , hogy menjek be.Amint beléptem  megláttam Leiát.A   norvégok meglepetten néztek rám.
-Krystal?-nézett rám Hattestad
-Igen.-válaszoltam
-Akkor te ki vagy?-fordult meg Leia felé
-Leia.-adott tömör választ  a lány
-Ő az egyik barátnőm.
-De mért mondta azt , hogy ő Krys?-kérdezte Ola Vigan
Leia elindult felém.
-Krys.Kérlek beszéljük meg.Kettesbe.-kérlelt a lány
-Oké.-egyeztem bele
-Felmehettek a szobámba.-ajánlotta Tord Asle
-Köszi.-mosolyogtam rá

-Krys figyelj rám.-szólalt meg Karina már a szobába
-Igen?
-Én nagyon sajnálom.
-Hát sajnálhatod is.
-Csak annyira  a helyedbe akartam lenni, te rengeteg sportolót ismersz és szerintem ez nagyon jó.
-Az élet annyira  igazságtalan tud lenni , nekem minden  vágyam , hogy találkozzak Petter Northuggal.A  tiéd, hogy megismerhess sportolókat.A tiéd sikerült, de az enyémre kicsi az esély.Már  több mint eg hete itt  vagyok.Lassan kettő is.Holnap vége lesz  az olimpiának és én még nem találkoztam Petter Northuggal.
-Éppen akkor  ment el, amikor  én jöttem.Akkor  azt  hiszi, hogy  én vagyok Krys.-mondta a  lány
-Hát sajnos.-sóhajtottam fel.
-Krys, én nagyon sajnálom.
-Hát sajnálhatod.Ez lett  volna  az én nagy lehetőségem.
-Tudom.
-Na mindegy.Most jobb , ha megyek.
-Krys.
-Inkább megyek.-fordultam vissza a  lányhoz
Kissé  zavart , hogy Leia megpróbált a  helyembe lépni.Karinával kimentünk az utolsó versenyre , ami a férfi 50 kilométeres sífutás.A versenyt  végül Petter Northug nyerte .Karinával mindketten hatalmasat sikítottunk és átöleltük egymást.
-Petter nyert.-kiabáltam.
Néhány órával később már  a  záróünnepségen jártunk.Láttam , ahogy Petter megkapja az arany érmet az ünnepségen.
-Bárcsak oda jutnák valahogy.-sóhajtottam fel
-Lehet, hogy még korai.
-Lehet.De előbb -utóbb úgyis a  közelébe jutok.
-Sok sikert hozzá.
Karina elfordult, nem is akarta látni, hogy én hogyan jutok Petter Northug közelébe.Átmentem az emberek között, és alig néhány perccel később ott  álltam mögötte.Hatalmasat  sóhajtottam , próbáltam összeszedni a  bátorságom.
-Petter.
A férfi rám mosolygott.
-Szia.
-Krystal Jedrick vagyok.
-Igen?
-Igen.Nagyon nagy rajongód vagyok.
-Szuper.-mosolygott rám
Közben megjelent mellettem Karina.
-Nem csak a rajongód.Krys szerelmes magába.-kotyogott a  barátnőm
Kissé hátrább léptem , és szúrós szemekkel .A norvég férfi rám mosolygott.Lediktálta a  telefonszámát.
-Majd hívlak.Remélem, hogy majd még találkozunk.
-Bízom benne.
Karinával visszamentünk a helyünkre a lány kíváncsian rámnézett.
-Hívni fog?
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem.

22.fejezet- Vancouver 2010 - 1.rész

Krystal

-Szia Krys.-lépett   be  a szobába  Aksel
-Szia .-néztem rá
-Pakolsz?
-Aha.Már lassan  indulok.Találkozunk ott?
-Igen.Nekem  fogsz szurkolni?
-Nem.-ráztam meg a fejem .-Nagyon  jól tudod , hogy Bode Miller  szurkoló vagyok.
-Igen , és meg is értem hiszen félig amerikai vagy.
-Akár lehetnék amerikai állampolgár.
-Nem gondoltál még rá , hogy az leszel.
-Még sohasem .
-Érezd jól magad.-ölelt át.-Majd találkozunk.
-Oké.-válaszoltam és pakoltam tovább
Benéztem a  táskámba és elkezdtem kutatni.Az anyukám belépett és megszólalt.
-Keresel valamit?
-A símagazinomat.....Már megtaláltam.-emeltem fel a  magazint és betettem a táskámba.
-Várod , hogy elutazhass?
-Igen.Lehet , hogy nekem ez lesz a nagy lehetőségem.
-Gondolod?
-Igen.De most már indulnom kell.-kaptam fel a  táskámat és  elindultam
-Érezd jól magad.
-Oké.Szia.-léptem ki és beszálltam egy buszba ami  a  reptérre ment.
Karinával   Vancouverbe találkoztam a  lány néhány órával korábban érkezett , mint én.
-Símagazin?

-Itt van.-mutattam a lánynak a magazint
-Szuper.-mosolyodott el
-Mehetünk?
-Igen.Elmegyünk  az olimpiai  faluba?
-Persze , hogy .Nagyon szívesen találkoznák Petter Northuggal.
-Bode Millerrel?
-Bode az én hősöm.Bármit megtennék , hogy vele ismét találkozzak.
A lány elmosolyodott és megszólalt.-Bode azért a kedvenced , mert amerikai?
-Nem azért szeretem , mert amerikai vagyok.Bode nekem nagyon fontos.Életem legszebb napja volt mikor megismertem.
-Mikor is volt?-kérdezte a  lány Torinóba.A második héten találkoztunk.Az apukám elől akartam elbújni.És ő segített  nekem.Azóta már többször találkoztunk.és mindig amikor alpesi sí versenyre megyek mindig beszélgetünk.Ő az egyik legjobb barátom.
-És itt már beszéltél meg  vele találkozót?
-Még nem.-ráztam meg a fejem
-És mikor fogsz?
-Nem tudom.-sóhajtottam fel.
-Sziasztok lányok.-futott mellénk Leia

-Szia Leia.-öleltem át.
-Örülök, hogy itt vagytok.
-Te mikor érkeztél meg?-kérdezte Karina
-Már 3 napja.
-Már találkoztál sportolókkal?-kérdeztem
-Még nem.
-Kár.-szólalt meg Karina
-Ti találkoztatok már valakivel?
-Eddig még senkivel sem.Most indultunk az olimpiai faluba.-válaszoltam
-Gyere velünk.-hívta a  német lányt Karina
-Rendbe.-válaszolta és hármasba elindultunk.
-Tetszik Vancouver?-kérdezte Leia és rám nézett
-Hát azt így néhány óra után nem tudom.Elkell telni egy kis időnek, hogy  erre  a   kérdésre válaszoljak.
-Ma lesz a  nyitóünnepség?
-Igen.-válaszoltam Karina kérdésére
-Elmegyünk rá?-kérdezte Leia
-Pont mi nem mennénk?-néztem  a   barátnőimre
-Szuper.-sikítottak egyszerre
Este elindultunk, hogy mi is részt vegyünk a  nyitóünnepségen.A barátnőim nagyon izgatottak voltak, de én csak  a  négy évvel ezelőtti torinói olimpiára tudtam gondolni.Hiszen akkor már a  nyitóünnepségen találkoztam Janicával.És most is abba bíztam , hogy most is hamar találkozok egy sportolóval.Szinte már vége volt a  nyitóünnepségnek.Hatalmas szemeket meresztettem, Karina vigasztalóan megsimogatott.
-Ha ez megnyugtat, Petter Northug nincs itt.
-De az Aksel itt van.-néztem a barátnőmre.-És észre se vett.
-Nyugi.
-Nincs nyugi.
Nem sokkal később visszamentünk a  hotelba.Másnap  reggel a  hajam fontam amikor felébredt Karina.
-Elmegyünk az olimpiai faluba?
-Nem.- jelentettem ki.
-Mért?-nézett hatalmas szemekkel Karina
-Ma lesikló verseny lesz.Én oda megyek.
-És mikor megyünk az olimpiai faluba?
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem
-Krys.

-Most hagyj.-mondtam és felvettem egy fekete felsőt , ami rózsaszínnel volt kombinálva
-Akkor a versenyre megyünk?
-Igen.-mondtam és elindultam.
A versenyen végig Bode Millert vártam.Amint megláttam , hogy ő  indul hangosan sikítani kezdtem.
-Gyerünk Bode. Hajrá.
Beérkezett a célba az első helyen , de utána még érkeztek.Végül a  harmadik helyen végzet.A győztes Aksel Lund  Svindal lett.
-Szia Krys.-szólt nekem Aksel
-Szia.Gratulálok.
-Köszi.
Karina felé fordultam és felsikítottam.-Bode Miller bronzérmes.
-Örülsz neki?
-Nagyon.Jobban örültem volna, ha nyer.De nem baj.Bronzérem is szépen csillog.
-Mindig állj majd így mindenhez.
-Majd megpróbálom.-villantottam rá egy mosolyt
-Most már elmegyünk az olimpiai faluba?
-Persze.
-Most?
-Igen.Induljunk.
Nem sokkal később megérkeztünk az olimpiai  faluba.Nem hittem a szememnek, hiszen egyetlen egy sportolót se láttam.Karinával visszamentünk a hotelba és szúrós szemekkel a barátnőmre néztem.

-Utálom ezt a helyet.
-Mért?
-Torinóba ilyenkor már találkoztam síelőkkel.
-És ez az ok , hogy utálod?
-Igen.-forgattam a  szemem
-Ez nem ok az utálatra.
-Dehogy nem.
-Figyelj rengeteg sportolót ismerek már, és azt hittem , hogy érek annyit , hogy keressenek.
-Mért keresnének?
-Mert muszáj.
-Krys.
-Nincs Krys.-fordultam  el
-Figyelj ez nem ok az utálatra.
-Ezt már egyszer mondtad.-forgattam a  szemem
Másnap kiindultam az alpesi sízők edzésére.Nagyon megörültem amikor megláttam Bode Millert.
-Szia Bode.

Az amerikai sportoló rám nézett és elmosolyodott.-Szia Krys.Te is itt vagy Vancouverbe?
-Igen.-mosolyogtam.-Nagyon szurkoltam neked.Gratulálok a bronzérmedhez.
-Köszönöm szépen.
-Szívesen.
-Mikor érkeztél Vancouverbe?
-A nyitóünnepség napján.-adtam gyors választ.-De tegnap már szinte összeomlottam.
-Mért?
-Mert egyetlen sportolóval se beszéltem.
-De ma itt  vagyok én.-mosolygott  a  sportoló
-És nagyon örülök, hogy találkoztunk.-nevettem
-Itt leszel a  többi versenyen is?
-Igen.-válaszoltam.
Nem sokkal később visszamentem a hotelba, és másnap reggelig ki sem mozdultam onnan.