-Jó reggelt Krys.-ült le az ágyamra Leia
-Kimegyünk a versenyre?-kérdezte a lány
-Igen.-válaszoltam.-A sífutás megfelel?
A lány hatalmas szemekkel meredt rám.-Petter Northug miatt?
-Igen.-sóhajtottam hatalmasat.-Talán baj?
-Persze, hogy nem.Csak azt hittem, hogy alpes síre megyünk.
-Nem vagyok kíváncsi Lindsay Vonnra és a női edzésre.-forgattam a szemem
-Oké- oké.Nem kötekedem.
-Akkor induljunk.-álltam fel
-Gondolod , hogy nyerni fog?-lépett mellénk Karina is.-Eddig nem volt ügyes.
-Ez Petter Northug olimpiája lesz.-jelentettem ki magabiztosan
-Oké.Nem avatkozunk ebbe a dologba.
-Remélem is.-néztem rájuk és fintorogva odébb sétáltam
Kiindultunk a versenyre és Leia megszólalt.
-Nekem akadt egy kis elintézni valóm.Ne haragudjatok.Majd megkereslek titeket.
-Semmi baj.Menj csak nyugodtan.-mosolyogtam rá
Karinával tovább sétáltunk és elkezdtük nézni a versenyt.A versenyt végül Petter Northug nyerte meg.Karina mosolyogva nézett rám.
-Hát Petter Northug nyert .
-Leia még nem jött vissza.
-Gratulálok Karina.Észrevetted, hogy még nem jött vissza.
-Krys, te teljesen hisztis vagy.Lázadsz az egész világgal szembe.
-Ez nem igaz.-néztem a barátnőmre.
-Krys.
-Hagyj békén.Nekem most nyugalom kell.-indultam
-Krys.
-Hagyj most békén.-szóltam vissza
Elsétálgattam és elmerengtem a gondolataimba.Néha - néha ránéztem az engem körülvevő tájat, de nem ragadott meg.
Leia
Miután Karinát és Kryst kettesbe hagytam elindultam.Sokáig csak sétálgattam, nem igazán értem Kryst, hiszen neki minden megadatik és mégis állandóan panaszkodik.Én nagyon örülnék, ha én is ismernék sportolókat .Amiközbe sétálgattam észrevettem egy norvég sífutót Ola Vigan Hattestadot.Azonnal megszólítottam.A férfi mosolygott.Mivel biztos voltam benne, hogy hallotta már a többi norvégtól Krys nevét.És mivel eddig a lányt csak Aksel Lund Svindal és Tord Asle Gjerndalen látta, ha ők nincsenek ott, akkor sose bukok le.Soha nem gondoltam volna, hogy ilyent teszek, de Krys Jendrickként mutatkoztam be.Ola Vigan hívott magával és bejutottam a norvég szálláshelyre .Ammikor körbe néztem megkönnyebültem , hiszen se Svindal , és se Gjerndalen nem volt ott.A többi norvég pedig , csak annyit tudott, hogy Krys egy szőke lány.
-Ő itt Krys Jedrick.-mutatott be Hattestad a többi norvégnak
Mosolyogtam amikor a többiek elhitték, hogy én vagyok Krys.
Krystal
Nem sokára sötétedni kezdett.Visszaindultam és szembe találkoztam Tord Asle Gjerndalennel.
-Szia Krys.
-Szia.-mosolyogtam rá.-A norvég szállásra mész?
-Igen.Van kedved velem jönni?
-Persze.
A férfi megállított az ajtóba.
-Várj itt amíg nem szólok.
-Oké.-mosolyogtam rá
-De nem ő Krys.
Majd kihajolt és mutatott , hogy menjek be.Amint beléptem megláttam Leiát.A norvégok meglepetten néztek rám.
-Krystal?-nézett rám Hattestad
-Igen.-válaszoltam
-Akkor te ki vagy?-fordult meg Leia felé
-Leia.-adott tömör választ a lány
-Ő az egyik barátnőm.
-De mért mondta azt , hogy ő Krys?-kérdezte Ola Vigan
Leia elindult felém.
-Krys.Kérlek beszéljük meg.Kettesbe.-kérlelt a lány
-Oké.-egyeztem bele
-Felmehettek a szobámba.-ajánlotta Tord Asle
-Köszi.-mosolyogtam rá
-Igen?
-Én nagyon sajnálom.
-Hát sajnálhatod is.
-Csak annyira a helyedbe akartam lenni, te rengeteg sportolót ismersz és szerintem ez nagyon jó.
-Az élet annyira igazságtalan tud lenni , nekem minden vágyam , hogy találkozzak Petter Northuggal.A tiéd, hogy megismerhess sportolókat.A tiéd sikerült, de az enyémre kicsi az esély.Már több mint eg hete itt vagyok.Lassan kettő is.Holnap vége lesz az olimpiának és én még nem találkoztam Petter Northuggal.
-Éppen akkor ment el, amikor én jöttem.Akkor azt hiszi, hogy én vagyok Krys.-mondta a lány
-Hát sajnos.-sóhajtottam fel.
-Krys, én nagyon sajnálom.
-Hát sajnálhatod.Ez lett volna az én nagy lehetőségem.
-Tudom.
-Na mindegy.Most jobb , ha megyek.
-Krys.
-Inkább megyek.-fordultam vissza a lányhoz
Kissé zavart , hogy Leia megpróbált a helyembe lépni.Karinával kimentünk az utolsó versenyre , ami a férfi 50 kilométeres sífutás.A versenyt végül Petter Northug nyerte .Karinával mindketten hatalmasat sikítottunk és átöleltük egymást.
-Petter nyert.-kiabáltam.
Néhány órával később már a záróünnepségen jártunk.Láttam , ahogy Petter megkapja az arany érmet az ünnepségen.
-Bárcsak oda jutnák valahogy.-sóhajtottam fel
-Lehet, hogy még korai.
-Lehet.De előbb -utóbb úgyis a közelébe jutok.
-Sok sikert hozzá.
Karina elfordult, nem is akarta látni, hogy én hogyan jutok Petter Northug közelébe.Átmentem az emberek között, és alig néhány perccel később ott álltam mögötte.Hatalmasat sóhajtottam , próbáltam összeszedni a bátorságom.
-Petter.
A férfi rám mosolygott.
-Szia.
-Krystal Jedrick vagyok.
-Igen?
-Igen.Nagyon nagy rajongód vagyok.
-Szuper.-mosolygott rám
Közben megjelent mellettem Karina.
-Nem csak a rajongód.Krys szerelmes magába.-kotyogott a barátnőm
Kissé hátrább léptem , és szúrós szemekkel .A norvég férfi rám mosolygott.Lediktálta a telefonszámát.
-Majd hívlak.Remélem, hogy majd még találkozunk.
-Bízom benne.
Karinával visszamentünk a helyünkre a lány kíváncsian rámnézett.
-Hívni fog?
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése