15.fejezet-Val di Fiemme 2008

Krystal

-Drágám.-jött be a szobámba az anyukám.-Elviszlek a Tour de Ski zárószakaszára.
-Szuper.-mosolyodtam el
-Kezdj készülődni.-ment ki
-Oké.-pakoltam a ruháimat
Körülbelül egy órával később kimentem a szobámból.Anyukám telefonon szórakozott valakivel.Amiből én csak annyit értettem , hogy "Tudod Aksel".Ebből rögtön rájöttem , hogy Aksel Lund Svindallal beszél.Anyukám nagyon szereti őt, de nekem nem a szívem csücske, hiszen miatta szakított az anyukám Sebastiannal.Biztos vagyok benne , hogy ő az ok, hogy már nincsenek együtt.És Sebastiant is 10 hónapja nem láttam.
-Svindallal beszéltél?-kérdeztem kissé flegmán
-Igen , de mi ez a flegma beszéd.Azt hittem , hogy szereted a norvégokat.-mondtam anyukám higgadtan
-Szeretem a norvégokat , de nem mindet , hiszen te is tudod , hogy Bjoerndalent is utálom.-figyelmeztettem az anyukám
-Mért ? Akselt is utálod?
-Hát igen.-válaszoltam csendbe.-Az alpesi síben Bode Milleren kívül  csak Hermann Maiert szeretem.
-Krys.-nézett rám csalódottan az anyukám.-Nem is ismered Akselt.
-Eleget tudok róla.
-Igazán?-lepődött meg az anyukám
-Igen.Miatta szakítottak Sebastiannal.
-Dehogy.-tiltakozott az anuykám
-Ne magyarázkodj.Egyáltalán nem érdekel , hogy mi történt, vagy mi nem.Nekem elég amit tudok.-közöltem
-5 perc és indulunk.-mondta
-Oké.-közöltem és kimentem a szobából
Az autóban ültünk és úton voltunk Val di Fiemme felé.Anyukámmal és Karinával utaztam.
-Krys.-szólalt meg az anyukám.-Mit szólnál , hogy ha randiznák Aksel-lel?
-Szó se lehet róla.-tiltakoztam.
-Már megint más kell neki?-súgta a fülembe Karina
-De ezt nem fogom hagyni.Nem engedem , hogy megint elrángasson egy idegen országba.Szó sem lehet róla, hogy Aksel Lund Svindal-lal legyen kapcsolata.-súgtam a barátnőmnek.
-Krys, kérlek.-szólalt meg újra az anyukám.-Csak adj egy esélyt, egy lehetőséget.Norvégiába élhetnél.
-Ilyen áron nem akarok ott élni.-közöltem ridegen
-Milyen?-kérdezte az anyukám
-Hogy Svindal-lal kelljen együtt élnem.-mondtam
-Krystal.
-Nem érted , hogy nem szeretnék.-borultam ki.
-Majd megbeszéljük.-próbált nyugodt lenni az anyukám
-Nem beszélünk meg semmit.-tiltakoztam .-Egyszer , csak egyetlen egyszer tedd azt amit én szeretnék.-mondtam kedvesen az anyukámnak
-Rendbe.-mosolyodott el.-Hallgatok rád.
-Ügyes vagy.-súgta a fülembe  a barátnőm
-Köszi.-súgtam vissza.
Néhány óra után megérkeztünk Val di Fiemmébe.
-Keresd Alexander Legkovot.-figyelmeztettem.
-Miért?
-Mert őt ismerem.-magyaráztam
-De ha jól tudom , akkor találkoztál egy norvég sífutóval Sapporoba.-pillantott rám a barátnőm
-Igen.Találkoztam Simen Ostensennel.-mosolyodtam el amikor a norvég sportolóra gondoltam.
-Na ki az esélyes?-nézett rám Karina hatalmas kíváncsi szemekkel.
-Természetesen Lukas Bauer.Axel Teichmann is nyerhet, de én mégis úgy érzem , hogy a cseh sífutó lesz  a Tour De Ski nyertese.-magyaráztam
-Drágám.Hova menjünk a versenyen?-kérdezte az anyukám
-Kérlek, menjünk fel a célba.-néztem az anyukámra
-Oké kicsim.-mosolygott
-A verseny holnap lesz?-kérdezte Karina az anyukámat
-Igen Karina.Csak holnap lesz.-felelte az anyukám , majd felém fordult.-A női versenyt is meg akarod nézni?
-Nem.-válaszoltam.
Este elmentünk egy étterembe.anyuval beszélgetni kezdtünk Sebastianról.
-Nagyon kár , hogy már több hónapja nem láttam Sebastiant.-néztem az anyukámra
-Hiányzik?-kérdezte az anyukám miközben halványan elmosolyodott
-Igen, és ne érsd félre.Nem az hiányzik , hogy elvigyem egy versenyre, vagy esetleg világbajnokságra.Az hiányzik , hogy beszélgessünk, vagy hogy együtt tévézzünk és hasonlók.Érted?-néztem az anyukámra
-Persze , hogy megértem.De ennek a kapcsolatnak már vége.És nem lesz folytatás.Bármennyire is szeretnéd.Ugye te meg ezt érted meg.-magyarázta az anyukám
-Értem én.Csak olyan jó lenne néha több időt tölteni Sebastiannal.Már nem sokra megyek a telefon beszélgetésekkel.-magyarázkodtam az anyukámnak
-Kicsim.Ígérem , hogy előbb - utóbb meglátogathatod Sebastiant.
-De mikor?-néztem rá
-Hamarosan.
-Megígéred?
-A szavamat adom.-fogta meg a kezem
-Nagyon köszönöm.-hálálkodtam
-De versenyre nem mehetsz vele.-kezdte újra sorolni a szabályokat
-Miért nem?
-Mert ha elmész vele valahova utána , utána mindig neveletlen vagy.
-Nem vagyok neveletlen.-tiltakoztam
-Figyelj kicsi lány.Te is tudod, hogy milyen vagy ha nem tartod be a szabályokat.Utána egy ideig bolond vagy.
-Te meg gonosz.-vettem  az anyukám szemére
-Krys drágám , a fő hogy a szabályokat be kell tartanod.-magyarázta az anyukám
-Jól van.Feladom.-sóhajtottam fel
Másnap mentünk a versenyre.
-Még kilenc kilomérter és megtudjuk ki a győztes.-mondta Karina.-Bízol benne  , hogy Lukas Bauer lesz az ?
-Karina, én nem bízom benne , én tudom.
-Mitől vagy ilyen magabiztos?-kérdezte a meglepett barátnőm
-Mert láttam , hogy kinek milyen formája volt a Tour alatt.-adtam egyszerű választ
-Nagyon figyelmes vagy.-mosolyodott el Karina
A versenyt mindenki végig izgulta.Aggódtak , hogy vajon melyik sportoló fogja végül megnyerniaz összetett versenyt.Hangos sikításra lettem figyelmes.
-Már csak pár száz méter .-figyelmeztett a barátnőm
-Szuper.-mosolyodtam el
-És igazad volt.
-Mibe?-néztem rá
-Abban , hogy Lukas Bauer fog nyerni.-magyarázta a barátnőm
-Jaj.Ez nem meglepő.
A verseny után Lukas autogrammokat osztogatott.Magabiztosan léptem mellé.
-Szia.-köszöntöttem
-Szia.
-Tudtam , hogy te fogsz nyerni.-közöltem rámenősen
-Igazán?-nézett rám meglepetten.-És honnan tudtad?
-Láttam a versenyeidet , és láttam , hogy jó formába vagy.-magyaráztam 
-Csak nem sportolsz.-fordult teljesen felém
-Nem sportolok, de a sport az életem része.-meséltem.-Krystal Jedrick vagyok.-mutatkoztam be
-Krystal.Öröm téged megismerni.-mosolyodott el
-Ahogy téged.És nagyon , nagyon gratulálok.-mosolyogtam
-Köszönöm.Azt mondtad , hogy a sport az életed része.Miért?
-Hát az apukám egykor benne volt az amerikai sífutó csapatba.-meséltem.-Belém nevelte a sport szeretetét.
-Tehát amerikai vagy?
-Csak félig, apukám amerikai az anyukám szlovák.De én szlovák állampolgár vagyok.-magyaráztam
-Nahát.Erre biztos nem gondoltam volna.-árulta el
-Most már sajnos mennem kell.Indulunk haza Szlovákiába.-sajnálkoztam.-Remélem , hogy látjuk majd még egymást.-bizakodtam.
-Én is remélem.Szia Krystal.
-Szia.-búcsúztal el és távoztam
Visszamentem az anyukámhoz.Anyu átfogott engem.Karina mosolyogva nézett rám.
Visszamentünk a hotelba.Másnap reggel visszaindultunk Szlovákiába.
-Na hova megyünk legközelebb?-kérdezte Karina
-Ezt én is szeretném tudni.-mondta az anyukám.-Válassz drágám.
-Talán elmehetnénk Oestersundba a biathlon világbajnokságra.-ajánlottam fel
-Nekem megfelel.-mondta Karina
-Ez mikor lesz?-kérdezte anyukám
-Februárba.-válaszoltam
-Akkor februárig pihenés.-örült meg az anyukám
-Utána hova mész?-kérdezte a barátnőm
-Nem tudom.Talán Val'd Isére-be vagy Lahtiba.-mondtam bizonytalanul
-Majd még kiderül.-mosolygott az anyukám
-Hát remélem.-mosolyodtam el.

14.fejezet-Sonnach 2007

Krystal

Nem régen érekztünk meg Sapporoból, de Sebastiannal már is Sonnachba készülődünk.Anyukám aggódva járkált.
-Biztos , hogy elakarsz menni?-fordult felém
-Igen.Biztos vagyok benne.-válaszoltam higgadtan
-De Sebastiannak nem lesz annyi ideje rád.-védekezett az anyukám
-Sabrina drágám.-jött be a szobába Sebastian.-Nyugodj meg.Ígérem vigyázok rá.
-Különben is, csak 3 napról van szó.-szóltam közbe
-Sabrina.-vezette át Sebastian az anyukámat a másik szobába.-Pakolj nyugodtan.-szólt vissza
-Oké.-válaszoltam és tovább pakoltam a bőröndömbe
Felálltam az ágyamról és kisétáltam a balkonra.Anyukám hihetetlen, elengedett egyedül Sapporoba, úgyhogy Sebastian csak ott  várt rám.Most pedig a férfival együtt mennék, és Sonnach alig 20 kilométerre van innen, de nem tetszik neki.Inkább örülhetne, hogy egyedül lehet egy kicsit.Máskor mindig azon panaszkodott , hogy állandóan a nyakán vagyok.Visszamentem a szobába, és onnan elindultam hallgatkozni.
-De hiszen már 13 éves.-hallottam Sebastian felháborodott hangját
-Az én kislányom.-szólt közbe az anyukám
Ilyen szívtelen dologot még soha nem hallottam, azért nem enged el mert a lánya vagyok.Néhány perccel később bejött  a szobámba Sebastian.
-Indulunk.
-Szakítottok?
-Igen.-sóhajtott Sebastian.-Sonnach után haza kell, hogy vigyelek.
-Hova?-kérdeztem
-Szlovákiába.-sóhajtott újra Sebastian
-Akkor csak ennyi volt.-néztem rá kissé szomorú szemekkel
-Nem.-mondta magabiztosan Sebastian.-Ne aggódj, még fogunk találkozni.Elviszlek majd északi összetett versenyekre.
-Nagyon aranyos vagy , köszönöm.-hálákodtam
-Ez a legkevesebb.Úgy szeretlek mintha a lányom lennél.
-Én is nagyon szeretlek téged.-válaszoltam
Miután megérkeztünk Sebastian felém fordult.
-Menj és szórakozz.Élvezd ki a sonnachi hétvégédet.Ki tudja , talán megint megismerkedsz valakivel. Igaz , már így is egy egész listányi sportolót ismersz.
-Szuper lenne , ha megint megismernék valakit.Bár már rengeteg sportolót ismerek mégis úgy gondolom , hogy ez még nagyon kevés.Többet akarok.-magyarázkodtam
-Telhetetlen.-mosolyodott el Sebastian
-Csak egy kicsit.
-Nyugi.Nem ítelek el.Annyi sportoló barátot szerzel amennyit csak akarsz.
-Köszi Sebastian, édes vagy.-indultam el
Néhány perc sétálás után összetalálkoztam Mikko Koksliennel.Egy ideig csak néztem csendben a sportolót , majd megszólaltam.
-Te vagy Mikko Kokslien.-jelentettem ki
-Bizony én vagyok.Te pedig.....-beszélt hozzám a norvég sportoló
-Krystal Jedrick vagyok.-árultam el a nevem.
-De gyönyörű neved van.Hogy lehet becézni?-kérdezte 
-Engem Krysnek becéznek.
-És  milyen származású vagy Krys?-kérdezősködött Mikko
-Tippelj.-mondtam nevetve a sportolónak.
-Talán amerikai?-tippelt kérdezve
-Félig amerikai és félig szlovák.-mosolyogtam rá
-Szlovákra biztosan nem gondoltam volna.-leplezte le magát
-Pedig a szlovák anyukám lévén félig szlovák vagyok.-árultam el
-Akkor szlovák állampolgár vagy?
-Mint előbb is mondtam, igen a szlovák anyukám lévén.-mosolyogtam
-Jó volt téged megismerni Krys.Remélem , hogy majd még lássuk egymást.-búcsúzott el tőlem Mikko
-Én is nagyon örülök, hogy megismertelek.És mindennél jobban vágyom rá , hogy még találkozunk.-mosolyodtam el halványan
-Légy optimista.-mosolygott
Másnap reggel ismét mentem ki a versenyre.Most szépen elkísértem Sebastiant a sáncig.A síugró rész után összetalálkoztam Bill Demonggal.
-Bill Demong.-kiáltottam  a nevét
-Igen.-felelte.-És benned kit tisztelhetek?-kérdezte az amerikai északi összetettező
-Krystal Jedrick vagyok.Becézve Krys.-mondtam rögtön a becenevem is
-Amerikai vagy?
-Félig amerikai vagyok az apukám lévén , és félig szlovák az anyukám lévén.De szlovák állampolgár vagyok.-magyarázkodtam
-És kivel jöttél Sonnachba?-kérdezte az amerikai
-Az anyukám ex-barátjával.Őt úgy hívják , hogy Sebastian Haseney.-meséltem
-Sebastian az ex barátja az anyukádnak?Pedig eddig még nem láttalak északi összetett versenyeken.-lepődött meg a férfi
-Voltam már északi összetett versenyen.Nem is egyszer.És Északi sí világbajnokságon is voltam.
-Mikor?
-Legutoljára éppen Sapporoba.-mosolyodtam el amikor a sapporoi időtöltéseimre gondoltam
-És tetszett a világbajnokság?-kérdezte az amerikai sportoló
-Igen.Nagyon tetszett megismertem néhány új embert.Remekül éreztem magam a japán városba.-meséltem
-Csodás lehetett.És te is sportolsz?
-Nem.Apukám szerette volna, de én inkább a médiába szeretnék dolgozni.
-Hány éves vagy most?-kérdezte
-13.-feleltem egyszerűen
-És már most tudod , hogy a médiába akarsz dolgozni?-kérdezte meglepetten
-Igen.Vagy újságíró , vagy pedig műsorvezető akarok lenni.Vagy esetleg szóba jöhet a riporter.
-Összes jó választás lenne.És riporternek milyen ágazata?
-Sport riporter.Az jól hangzik.-biztattam magam
-Lehet, hogy pár év múlva te fogsz interjút készíteni velem.-nevetett Bill
-Lehet.-nevettem fel
-Remélem, hogy még találkozunk Krys, de most már már sajnos mennem kell.-búcsúzott el 
-Oké.Szia.-köszöntöttem és elindultam megkeresni Sebastiant
Sebastiant nem találtam , de helyette Mario Stecherrel találkoztam.
-Mario.-örültem meg amikor megláttam.
-Szia.
-Krystal Jedrick vagyok.-mutatkoztam be
-Nagyon szép neved van.-dicsérte a nevem
-Köszönöm.Anyukám akarta ezt a nevet adni.-meséltem
-Anyukád amerikai?-kérdezte
-Nem.-bologattam.-Anyukám szlovák , az apukám amerikai.
-És hol élsz?
-Eddig éltem Szlovákiába , majd az anyukámmal Sebastianhoz költöztünk Németországba, most pedig megint visszaköltözünk.-magyaráztam
-Sebastian?
-Sebastian Haseney.
Néhány perc beszélgetés után tovább kerestem Sebastiant.
-Hát itt vagy.-mosolygott Sebastian mikor meglátott
-Igen.-feleltem.-Már kerestelek.
-Én is kerestelek már.És most megtaláltalak.Van egy hírem.
-Mi az?-kérdeztem meglepetten
-Anyukád hívott , hogy még ma vigyelek haza, de rábeszéltem , hogy  egy napot még maradj itt , mert holnap is lesz verseny.-magyarázkodott Sebastian
-Szuper.-mosolyodtam el
Másnap ismét mentem ki az utolsó versenyre.Sebastian megmutatta , hogy hol van Ronny Ackermann, de én sajnos alig 1 percre láttam, amig Sebastiannal váltott néhány szót.A versenyen elégé unatkoztam,azonban hirtelen arra kaptam fel a fejem , hogy Hannu Manninen-nel készítenek interjút.Az interjú után odamentem Hannuhoz.
-Szia.
-Szia.-kaptam választ
-Krystal vagyok.2 éve találkoztunk Ramsauba.
-Lehetséges.-mosolygott
-Laura intézte a találkozót.-mondtam a nő nevét , hátha eszébe jut a finn sportolónak
-Ahh.Igen.Emlékszem.Hogy vagy kicsi lány?-kérdezte nevetve
-Remekül.
-Kivel vagy itt?Anyukáddal?-kérdezte
-Nem.Sebastian Haseney-vel, anyukám ex-barátjával.-válaszoltam.-És tudod, hogy hol is jártam?
-Na hol?
-Torinóba.-meséltem boldogan
-Gondolom , hogy örök emlék marad.-mosolyodott el
-Abban biztos vagyok.-mosolyogtam
Másnap szomorúan szálltam be Sebastian autójába.Nagyon jól tudtam , hogy ezzel véget érnek az utazásaim az anyukám nélkül.Bár Sebastian nem rokonom, de mégis nagyon fontos nekem.És én is neki.Azt mondta, hogy úgy szeret , mintha  a lánya lennék.Csendben ültem mellette az autóba, az egész úton azon gondolkoztam , hogyan búcsúzzak el tőle.Mit mondhatnák neki?Elszakadunk egymástól és lehet , hogy soha többet nem látom.Igaz eleinte utáltam, gyűlöltem , most mégis úgy érzem , hogy hiányozni fog.Sebastian leparkolt az autóval, én szomorúan ránéztem.
-Mit is mondhatnák.-sóhajtott fel
-Hiányozni fogsz.-öleltem át
-Te is nekem.De nyugi majd még lássuk egymást.-mondta és én szomorúan lehajtottam a fejem.-Ne szomorkodj.Gondolj azokra a napokra amit együtt töltöttünk.
-Oké.
Kiszálltam az autóból, az ajtóból visszafordultam és még egyszer visszaintettem neki.

13.fejezet- Sapporo 2007

Krystal

Egyedül ültem a repülőn.Útban voltam Sapporo felé.Ez az első világbajnokság ahová az anyukám nélkül utazok.Nagyon jól tudtam , hogy Sebastian vár rám, de mégis nagyon furcsa és kissé ijesztő érzés fogott el.
A repülő landolása után átszálltam a Sapporoba tartó buszra.
-Szia.Leülhetek?-mutatott a mellettem lévő üres ülésre egy fiú
-Persze.-válaszoltam és tovább olvasgattam a símagazinomat
-A világbajnokságra mész?-kérdezte
-Igen.Ott fogok találkozni az anyukám barátjával Sebastian Haseney-vel.-adtam választ,miközben fel sem néztem a magazinból
-Még ismersz valakit?-kérdezte kíváncsian
-Hát jó pár embert.-feleltem,de még mindig nem néztem rá.
-Elmondanád?
-Persze.Ismerem Janica Kostelicet, Janica bátyját Ivica Kostelicet,Hannu  Manninent, Adam Malyszt,Ariana Folist,Michael Greist,Bode Millert,Riita Liisa Roponent,Alexander Legkovot,Helena Jonssont,David Ekholmot,Martin Schmittet,Anders Jacobsent,Magdalena Neunert és Ekaterina Iourievat.-soroltam a neveket
-Egész listád van.-mosolygott
-Aha.-válaszoltam egyhangúan
-Nicholas vagyok.-nyújtotta  a kezét
-Krystal vagyok.-árultam el nevem
-Én is ismerek sportolót.
-Kit?-kérdeztem érdeklődve
-Tobias Angerert.
-Komolyan ?-néztem a szemébe
-Igen. Tobiast már körülbelül egy éve ismerem.-dicsekedett
-Imádom Tobias Angerert. Bárcsak találkozhatnák vele.-sóhajtottam fel
-Én elintézem neked. Szívesen bemutatom .-ajánlotta fel
-Szuper. Annak nagyon örülnék.
-Akkor keress majd meg.-állt fel miután megállt a busz
-Oké.-mosolyogtam rá és leszálltam a buszról

-Sebastian.-ugrottam a  férfi kezébe.
-Már nagyon vártam rád.-mosolygott-Milyen volt Antholz?
-Nagyszerű.Megint találkoztam Michael Greisszel.Megismerkedtem Magdalena Neunerrel és Ekaterina Iourievával.-meséltem neki miközbe sétáltunk a hotel felé.
-Akkor biztosan mozgalmas heted volt.-mosolygott őszintén
-Hát valóban  mozgalmas hét volt.De remélem ez a hetem mozgalmasabb lesz. Hiszen ez Sapporo.-mondtam nagyon boldogan
-Figyelj.Anyukád kérésére van néhány szabály amit elkell mondanom.
-Oké. Figyelek rád.-néztem a szemébe
-Nem kóborolhatsz egyedül,kilenckor takarodó, és mindennap muszáj néhány órát tanulnod.-sorolta Sebastian a szabályokat
-Ennyi?-kérdeztem
-És a legfontosabb amit tudnod kell.-kezdett beszélni
-Mi az? Mit kell tudnom?-kíváncsiskodtam
-Nem kell betartani a szabályokat.-mosolygott
-Komolyan?-lepődtem meg
-Igen. Csak egy kérésem van.-símogatott meg
-Mi az a kérés?-kérdeztem
-Igyekezz nem elveszni.És vigyáznunk kell,mert ha lebukunk,akkor mindkettőnk bajba lesz.-nevetett
-Vigyázok.Esküszöm.-mentem ki a hotelból
-Érezd jól magad.-kiáltott utánam.
Az első néhány napomon szinte nem történt semmi, versenyre jártam, Sebastiannal  rengeteget beszélgettünk.Mesélt róla, hogy komolyak a tervei az anyukámmal és , hogy én is nagyon fontos vagyok neki.Azt is elárulta,hogy szeretne egy gyereket az anyukámtól.Bár ezzel a kijelentésével nálam nem volt igazán nyerő.Sebastian néhány arc kifejezésemen nevetett.Ő megértette, hogy velem nem lehet beszélni a gyerekekről, hiszen magam is csak egy 13 áves lány vagyok.
Másnap vidáman keltem.Még öt nap van a világbajnokságból.Még öt napot Sebastiannal tölthetek , és még öt napot nem kell szabályokkal törődnöm.Egyedül hagytam el a hotelt, Sebastian már rég elment edzeni.Ahogy körbe néztem Sapporo gyönyörű , hólepte táján feltűnt egy ismerős fiú.
-Szia Nicholas.-köszöntöttem  a  fiúnak , de ő csak csendbe felém fordult
-Jéj.Szia Krystal.-mondta meglepetten
-Akkor bemutatsz neki?-kérdeztem magabiztos hangon
-Kinek?-játszotta a hülyét
-Tobiasnak.Azt ígérted , hogy bemutatod nekem.-tettem szóvá neki
-Tudom , hogy mit ígértem .- szólalt meg zavartan a fiú.-Most lett vége  a versenynek és nem nyert.Biztosan rossz kedvű lesz.- magyarázkodott mintha annyira ismerné a sportolót
-Én most akarom megismerni.-jelentettem ki ellenmondást nem tűrve
-Hát jó.-sóhajtott.-Ha szeretnéd akkor most muttatom be neked.-sóhajtott újra és az arcánlátszott az aggodalom
-Ne sóhajtozz.A szavadat adtad , hogy bemutatod nekem. Ne inogj meg az utolsó pillanatba.-közöltem ridegen
-Akkor menjünk.-mondta a még mindig zavart fiú
Nicholas nagyon lassan , bátortalanul sétált mellettem.Ellentétbe a fiúval én magabiztos léptekkel  közeledtem a sportolókhoz.
-Tobias Angerer.-kiáltottam a férfinak
-Krystal ne hívd ide.-könyörgött halkan a fiú, de akkor már későn könyörgött , mert a német sportoló megérkezett mellénk.Amint ránéztem láttím , hogy nincs jó kedve , sőt dühös.
-Igen?-kérdezte mosolyogva , bár én láttam rajta , hogy ez csak kényszer mosoly.Bár ki ne lenne dühös, ha éppen veszített.
-Akkor bemutatsz?-néztem a fiúra , aki csendben állt.-Nem?Akkor majd én magamat.Krystal Jedrick vagyok.Nicholas azt mondta , hogy ismer , és én is meg akartalak ismerni téged.-beszéltem a sportolóhoz.
-Várj.-állított le Tobias.-Milyen Nicholas?
-Hát ő.-mutattam a fiúra, akinek az arca vöröslött a szégyentől.
-De én őt nem ismerem.És egyáltalán nincs jó kedvem.Úgy hogy gyorsan mond , hogy mit akarsz.-közölte ridegen
-Semmit.-feleltem és nagyon ügyeltem, hogy a sportoló felfigyeljen  a csalódott válaszomra.-Egy egész " listányi " sportolót ismerek és egy sem bánt még velem így.- a monológom után távoztam
Ahogy mentem a hotel felé elekzdtem gondolkozni.Bizonytalan lettem, hogy Sebastiannal  meg e beszélhetem ezt a dolgot.Elvégre ő nem az apukám, nem az én problémáimmal kell foglalkoznia..Az apukámat se hívhatom fel, mert ő nagyon haragszik rám.Ennek oka van.Az egyik ilyen ok, hogy nem mentem el az esküvőjére, a másik , hogy állandóan lemondom  a találkozóinkat.Legutóbb éppen Sonnach és Sapporo miatt.Beérve a hotelba megpillantottam Sebastiant.
-Mi a baj kicsi lány?
-Beszóltam Tobias Angerernek.-árultam el
-Mi? Miért?-lepődött meg a férfi
-Hát minden ott kezdődött , hogy találkoztam egy fiúval a buszon.-kezdtem és elmeséltem neki az egész történetet.
Sebastian végig figyelmesen nézett rám.
-Már nagyon megbámtam amit tettem.-sóhajtottam fel csalódottan
-Rendbe.Semmi baj.-nyugratott Sebastian.-Majd próbálok találkozót intzni a tobiasszal.Addig nyugodtan élvezd a  a világbajnokságot.
Sebastian nagyon aranyosan  kiállt értem.Másnap ismét elhagytam a hotelt.Ismét egyedül, lehajtott fejjel, csendben , magányosan.Azonban  a nyugodt sétámat  egy sajnálatos baleset zavarta meg.A figyelmetlenségem miatt beleütköztem egy várakozó férfiba.
-Nagyon sajnálom.-szólaltam
-Semmi baj.-válaszolt a férfi.-előfordul az ilyen.
-De mindig velem?-néztem rá kíváncsian.-Krystal "Krys " Jedrick vagyok.-mutatkoztam be
-Simen Ostensen vagyok.-mosolygott a férfi
-Egy norvég.-örültem meg
-Igen norvég vagyok.De azt nem tudom ,hogy te milyen származású vagy.Talán amerikai?
-Félig amerikai vagyok az apukám lévén, és félig szlovák az anyukám lévén.-magyarázkodtam.-De  a norvégoknak szurkolok.
-Kis norvég drukker.-nevetett
-Megfertőzött a norvég imádat.
-A családoddal vagy Sapporoba?-kérdezte
-Mondjuk rá.Az anyukám pasijával Sebastian Hasaney-vel vagyok itt.-válaszoltam a sportoló kérdésére
5 nappal később elérkezett a világbajnoksága zárónapja.Este bementem  Sebastianhoz, és csodával határos módon ott volt Tobias Angerer is.
-Krys ,ő Tobias Angerer.-mondta Sebastian.
-Tobias, ő Krystal ,ő a barátnőm lánya.-mutatott be
-Szeretnék bocsánatot kérni.-vettem át a szót Sebastiantól
-Nem haragszom.De mért nem szóltál, hogy ki vagy.-mosolygott Tobias
-Bocsánat.
-Gyönyörű neved van.Ki adta neked?
-Köszönöm.Anyu választotta.-feleltem
-És Krysnek becéznek?
-Igen.
-Örülök Krys, hogy megismertelek..-búcsúzott el
-Én is nagyon örülök.
Másnap este indultunk vissza Németországba.Sebastian elmondta, hogy  mire hazaérünk Németországba is este lesz.

12.fejezet -Antholz 2007

Krystal

-Krys drágám.-símogatott meg az anyukám
-Tessék?-pislogtam rá fáradt szemekkel
-Megérkeztünk Antholzba.-figyelmeztett 
-Karina.-kiáltottam.-Megérkeztünk.
A barátnőm álmosan rámnézett.
-Mi történt?-dörzsölte a  szemét
-Megérkeztünk Antholzba.-mondtam újra
-Szuper.-mosolygott Karina
-Remélem találkozhatok Magdalena Neunerrel.-magyaráztam a barátnőmnek
-Drágám inkább olvass.-nyújtotta a símagazinomat az anyukám
-Nahát.-akadt meg a szemem rögtön az egyik cikken
-Mi az?-nézett rám Karina
-Raphael Poiree.-mondtam tágra nyílt szemekkel
-Mi van vele?-kérdezte az anyukám
-Norvég felesége van.-feleltem meglepetten
-Nem tudtad?-kérdezte Karina,aki meg se lepődött az előző válaszomon
-Hát éppenséggel nem tudtam.-válaszoltam a barátnőmnek
-Fordíts egyet drágám.-símogatott meg az anyukám
-Egy cikk Michael Greisről.-mondtam miután fordítottam az újságba egy oldalt.
-Bizony drágám.-mondta az anyukám
-Esélyes?-kérdezte Karina
-Igen esélyes.-válaszoltam.-De.....-kezdtem folytatni a szövegemet ,és Karina is ,és persze az anyukám is tudta,hogy ez egy nem jó "de ".-Ole Einar Bjoerndalen is esélyes.Sajnos.
-Krys ne legyél ennyire gonosz.-sóhajtott az anyukám
Elfoglaltuk a hotel szobáinkat és kimentünk megnézni a versenyt.A verseny után szúrós szemekkel az anyukámra pillantottam.
-Én meg mondtam.
-De nézd csak.-mutatott.-Greis hamarosan indul el.A bejárat előtt elkaphatod.-ajánlotta
-Oké anya.-válaszoltam és oda futottam a bejárathoz.
-Szia.-köszöntöttem  a német sportolónak
-Szia Krys.-mosolygott rám.-Kivel jöttél Antholzba?
-Anyukámmal és a legjobb barátnőmmel.-meséltem neki
-Németországból jöttél?-utalt arra ,hogy anyukám Sebastian Haseney baránője
-Nem.Svédországból jöttem.Areba voltal alpesi sí világbajnokságon.-magyaráztam a sportembernek
-Olyan eredmény született amit vártál?
-Nem.Vagyis majdnem.Bode Miller sajnos nem nyert.-húztam el a szám 
-Miller rajongó vagy?-kérdezte meglepetten
-Igen.Már nagyon nagyon régóta Bode Miller nekem a Number One.-magyaráztam mosolyogva
-Mennyi az a nagyon régóta?-kíváncsiskodott
-Anyukám azt mondta,hogy már Salt Lake Citybe neki szurkoltam.
-Akkor már olyan 5 éve elnyerte a szíved.-mosolygott
-Igen.-feleltem 
Még néhány percet beszélgettünk utána visszaindultam az anyukámhoz ,és persze Karinához.Egész visszavezető úton vadul gondolkoztam.
-Norvégok.-sóhajtottam fel halkan.-Hülye norvég imádat.
-Az betegség?-néztem az anyukámra
-Mi?-kérdezte meglepetten
-A norvég imádatom.-sóhajtottam
-Nem.Ez nevezik rajongásnak.-simogatta meg a fejem az anyukám
-Biztos?
-Igen Krys.Teljesen biztos vagyok benne.-mosolygott rám
-Krys.-szólalt meg Karina
-Tessék?-fordultam felé
-Ott van Ole Einar Bjoerndalen.-mutatott nevetve a  barátnőm
-Őt utálom.-közöltem hidegen
Anyukám és Karina nevetni kezdtek,hiszen nagyon jól tudták,hogy utálom Bjoerndalent.
-Te mindent pénzt megérsz.-mondta az anyukám
-Tudom.-mosolyogtam rá
Este rábeszéltem az anyukámat,hogy vigyen ki engem és Karinát.Titkon,na jó.Nem is annyira titkon,abba reménykedtem,hogy találkozok valami sportolóval.
-Kiszemelt áldozat?-vetette rám kíváncsi pillantását Karina
-Jó lenne találkozni Magdalena Neunerrel.-mondtam őszintén
-Nagyon szeretnél?-kérdezte az anyukám,miközben láttam ,hogy mosolyra húzódik a szája.
-Igen anya.-vetettem rá a lehető legaranyosabb pillantásom
-Ott van Magdalena Neuner.-mondta Karina
-Hol?-néztem körbe
-Arra drágám.-fordított meg az anyukám
-Lena Neuner.-kiáltottam utána ,a szőke német sportoló felém fordult.
-OHH...Szia.-mosolygott.-Hogy hívnak.
-Krystal vagyok.Nagy rajongód.-meséltem a sportolónak
-Szuper.Köszönöm a  bizalmat.-mosolyodott el.-A nevedből ítélve nem olasz vagy.
-Nem félig szlovák vagyok,mert az anyukám szlovák,és az amerikai apukám lévén félig amerikai is vagyok.-magyarázkodtam
-És kiknek szurkolsz?
-Németeknek,oroszoknak és a norvégoknak.De figyelem a  szlovákok eredményeit is.-válaszoltam
-Mert szlovák vagy.-mosolygott
-Igen.
-Gyakran utazol biathlon versenyekre?-kérdezte
-Elég gyakran,de épp olyan gyakran utazok sífutó versenyekre,északi összetett versenyekre,alpesi sí versenyekre és síugró versenyekre.-magyarázkodtam
-Régóta utazol?
-Egy ideje.De 2005-től komolyabban.Gyakrabban vagyok úton.

1 héttel később

-Gyere kicsim.-fogta meg a kezem az anyukám
-Ne.-engedtem el a kezét
-Mért?-kérdezte meglepetten
-Már 13 éves vagyok.Ne fogd a kezem.-néztem a szemébe
-Ahogy akarod.-törődött bele az anyukám
Ahogy sétáltunk ki a telefonom csörgésére lettem figyelmes.
-Sebastian hív?-kérdezte Karina
-Nem.-válaszoltam
-Akkor valamelyik sportoló haverod?-állt meg velem szembe Karina
-Nem.
-Akkor ki?-kérdezte már kissé ingerülten
-Tipikus kamasz.-gondoltam
-Apukám.-adtam a tudtára
-Mit akar?-kérdezte az anyukám
-Amíg nem vettem fel , addig nem tudom.-adtam egyszerű választ
-Ez igaz.-mondta Karina
-Akkor vedd fel.-ajánlotta az anyukám

-Tessék?-szóltam a telefonba
-Krys drágám.-hallottam az apukám vidám hangját
-Mit akarsz?
-Nincs kedved eljön velem és Leahval Olaszországba?
-Mikor?-kérdeztem
-2 hét múlva.-kaptam meg a választ
-Nem tudok elmenni.-válaszoltam ,amint meghallottam a dátumot
-Mért?
-2 hét múlva Sonnachba megyek Sebastiannal.-válaszoltam őszintén
-Inkább Sonnachba mész,mint hogy velem jönnél ?-hitetlenkedett az apukám
-Ne haragudj.Ezt már korábban megbeszéltük.
-És akkor előtte?-próbálkozott
-Sajnálom,de nem.
-Mért nem?
-Holnap Sapporoba utazok .
-Anyuval?
-Nem.Ő Karinával haza megy.-válaszoltam
-Egyedül mész?-kérdezte meglepetten
-Igen.De Sebastian ott lesz és ő majd figyel rám.-magyaráztam , mintha ez a dolog természetes lenne
-Ugye tudod,hogy ez nem normális dolog,hogy egy 13 éves lány egyedül utazgat.
-Nem kell ez az álszent duma.-mondtam
-Krys.Én tényleg aggódom érted.
-Aha biztos.Apa ne haragudj ,de mennem kell.-tettem le a telefont

Visszamentem az anyukámhoz,aki Karinával beszélgetett.
-Na mit akart?-kérdezte az anyukám
-Azt akarta , hogy menjek vele illetve velük Olaszországba.
-Mikor?-kérdezte Karina
-Először azt akarta,hogy 2 hét múlva.De mondtam neki,hogy Sonnachba megyek ,akkor meg azt találta ki, hogy menjünk korábban.
-És mit mondtál neki?
-Azt,hogy holnap már Sapporoba vagyok "érdekelt".-mondtam és kettesbe hagytam őket
Néhány méterrel arébb találkoztam egy sportolónővel,aki nekem eddig még "ismeretlen volt".
-Elnézést.-szólítottam meg.-Ekaterina Iourieva?
-Igen.-fordult meg a nő .-És te vagy...
-Krystal Jedrick.Becézve Krys.
-Amerikai vagy?-kérdezte.-Mert a neved szerint....
-Csak félig vagyok amerikai.-válaszoltam,bár ez a kérdés már nagyon fárasztott
-Hát  hogy -hogy?
-Apukám amerikai,de az anyukám szlovák.-válaszoltam.-Gratulálni szeretnék az eredményeidhez.
-Köszönöm szépen.-mosolygott
Másnap reggel én nagyon korán indultam,hiszen a repülőm kora reggel indult  Sapporoba.
-Vigyázz magadra.-adott puszit az anyukám
-Vigyázok.És persze Sebastian is fog rám vigyázni.-mosolyogtam és felszálltam a repülőre.