13.fejezet- Sapporo 2007

Krystal

Egyedül ültem a repülőn.Útban voltam Sapporo felé.Ez az első világbajnokság ahová az anyukám nélkül utazok.Nagyon jól tudtam , hogy Sebastian vár rám, de mégis nagyon furcsa és kissé ijesztő érzés fogott el.
A repülő landolása után átszálltam a Sapporoba tartó buszra.
-Szia.Leülhetek?-mutatott a mellettem lévő üres ülésre egy fiú
-Persze.-válaszoltam és tovább olvasgattam a símagazinomat
-A világbajnokságra mész?-kérdezte
-Igen.Ott fogok találkozni az anyukám barátjával Sebastian Haseney-vel.-adtam választ,miközben fel sem néztem a magazinból
-Még ismersz valakit?-kérdezte kíváncsian
-Hát jó pár embert.-feleltem,de még mindig nem néztem rá.
-Elmondanád?
-Persze.Ismerem Janica Kostelicet, Janica bátyját Ivica Kostelicet,Hannu  Manninent, Adam Malyszt,Ariana Folist,Michael Greist,Bode Millert,Riita Liisa Roponent,Alexander Legkovot,Helena Jonssont,David Ekholmot,Martin Schmittet,Anders Jacobsent,Magdalena Neunert és Ekaterina Iourievat.-soroltam a neveket
-Egész listád van.-mosolygott
-Aha.-válaszoltam egyhangúan
-Nicholas vagyok.-nyújtotta  a kezét
-Krystal vagyok.-árultam el nevem
-Én is ismerek sportolót.
-Kit?-kérdeztem érdeklődve
-Tobias Angerert.
-Komolyan ?-néztem a szemébe
-Igen. Tobiast már körülbelül egy éve ismerem.-dicsekedett
-Imádom Tobias Angerert. Bárcsak találkozhatnák vele.-sóhajtottam fel
-Én elintézem neked. Szívesen bemutatom .-ajánlotta fel
-Szuper. Annak nagyon örülnék.
-Akkor keress majd meg.-állt fel miután megállt a busz
-Oké.-mosolyogtam rá és leszálltam a buszról

-Sebastian.-ugrottam a  férfi kezébe.
-Már nagyon vártam rád.-mosolygott-Milyen volt Antholz?
-Nagyszerű.Megint találkoztam Michael Greisszel.Megismerkedtem Magdalena Neunerrel és Ekaterina Iourievával.-meséltem neki miközbe sétáltunk a hotel felé.
-Akkor biztosan mozgalmas heted volt.-mosolygott őszintén
-Hát valóban  mozgalmas hét volt.De remélem ez a hetem mozgalmasabb lesz. Hiszen ez Sapporo.-mondtam nagyon boldogan
-Figyelj.Anyukád kérésére van néhány szabály amit elkell mondanom.
-Oké. Figyelek rád.-néztem a szemébe
-Nem kóborolhatsz egyedül,kilenckor takarodó, és mindennap muszáj néhány órát tanulnod.-sorolta Sebastian a szabályokat
-Ennyi?-kérdeztem
-És a legfontosabb amit tudnod kell.-kezdett beszélni
-Mi az? Mit kell tudnom?-kíváncsiskodtam
-Nem kell betartani a szabályokat.-mosolygott
-Komolyan?-lepődtem meg
-Igen. Csak egy kérésem van.-símogatott meg
-Mi az a kérés?-kérdeztem
-Igyekezz nem elveszni.És vigyáznunk kell,mert ha lebukunk,akkor mindkettőnk bajba lesz.-nevetett
-Vigyázok.Esküszöm.-mentem ki a hotelból
-Érezd jól magad.-kiáltott utánam.
Az első néhány napomon szinte nem történt semmi, versenyre jártam, Sebastiannal  rengeteget beszélgettünk.Mesélt róla, hogy komolyak a tervei az anyukámmal és , hogy én is nagyon fontos vagyok neki.Azt is elárulta,hogy szeretne egy gyereket az anyukámtól.Bár ezzel a kijelentésével nálam nem volt igazán nyerő.Sebastian néhány arc kifejezésemen nevetett.Ő megértette, hogy velem nem lehet beszélni a gyerekekről, hiszen magam is csak egy 13 áves lány vagyok.
Másnap vidáman keltem.Még öt nap van a világbajnokságból.Még öt napot Sebastiannal tölthetek , és még öt napot nem kell szabályokkal törődnöm.Egyedül hagytam el a hotelt, Sebastian már rég elment edzeni.Ahogy körbe néztem Sapporo gyönyörű , hólepte táján feltűnt egy ismerős fiú.
-Szia Nicholas.-köszöntöttem  a  fiúnak , de ő csak csendbe felém fordult
-Jéj.Szia Krystal.-mondta meglepetten
-Akkor bemutatsz neki?-kérdeztem magabiztos hangon
-Kinek?-játszotta a hülyét
-Tobiasnak.Azt ígérted , hogy bemutatod nekem.-tettem szóvá neki
-Tudom , hogy mit ígértem .- szólalt meg zavartan a fiú.-Most lett vége  a versenynek és nem nyert.Biztosan rossz kedvű lesz.- magyarázkodott mintha annyira ismerné a sportolót
-Én most akarom megismerni.-jelentettem ki ellenmondást nem tűrve
-Hát jó.-sóhajtott.-Ha szeretnéd akkor most muttatom be neked.-sóhajtott újra és az arcánlátszott az aggodalom
-Ne sóhajtozz.A szavadat adtad , hogy bemutatod nekem. Ne inogj meg az utolsó pillanatba.-közöltem ridegen
-Akkor menjünk.-mondta a még mindig zavart fiú
Nicholas nagyon lassan , bátortalanul sétált mellettem.Ellentétbe a fiúval én magabiztos léptekkel  közeledtem a sportolókhoz.
-Tobias Angerer.-kiáltottam a férfinak
-Krystal ne hívd ide.-könyörgött halkan a fiú, de akkor már későn könyörgött , mert a német sportoló megérkezett mellénk.Amint ránéztem láttím , hogy nincs jó kedve , sőt dühös.
-Igen?-kérdezte mosolyogva , bár én láttam rajta , hogy ez csak kényszer mosoly.Bár ki ne lenne dühös, ha éppen veszített.
-Akkor bemutatsz?-néztem a fiúra , aki csendben állt.-Nem?Akkor majd én magamat.Krystal Jedrick vagyok.Nicholas azt mondta , hogy ismer , és én is meg akartalak ismerni téged.-beszéltem a sportolóhoz.
-Várj.-állított le Tobias.-Milyen Nicholas?
-Hát ő.-mutattam a fiúra, akinek az arca vöröslött a szégyentől.
-De én őt nem ismerem.És egyáltalán nincs jó kedvem.Úgy hogy gyorsan mond , hogy mit akarsz.-közölte ridegen
-Semmit.-feleltem és nagyon ügyeltem, hogy a sportoló felfigyeljen  a csalódott válaszomra.-Egy egész " listányi " sportolót ismerek és egy sem bánt még velem így.- a monológom után távoztam
Ahogy mentem a hotel felé elekzdtem gondolkozni.Bizonytalan lettem, hogy Sebastiannal  meg e beszélhetem ezt a dolgot.Elvégre ő nem az apukám, nem az én problémáimmal kell foglalkoznia..Az apukámat se hívhatom fel, mert ő nagyon haragszik rám.Ennek oka van.Az egyik ilyen ok, hogy nem mentem el az esküvőjére, a másik , hogy állandóan lemondom  a találkozóinkat.Legutóbb éppen Sonnach és Sapporo miatt.Beérve a hotelba megpillantottam Sebastiant.
-Mi a baj kicsi lány?
-Beszóltam Tobias Angerernek.-árultam el
-Mi? Miért?-lepődött meg a férfi
-Hát minden ott kezdődött , hogy találkoztam egy fiúval a buszon.-kezdtem és elmeséltem neki az egész történetet.
Sebastian végig figyelmesen nézett rám.
-Már nagyon megbámtam amit tettem.-sóhajtottam fel csalódottan
-Rendbe.Semmi baj.-nyugratott Sebastian.-Majd próbálok találkozót intzni a tobiasszal.Addig nyugodtan élvezd a  a világbajnokságot.
Sebastian nagyon aranyosan  kiállt értem.Másnap ismét elhagytam a hotelt.Ismét egyedül, lehajtott fejjel, csendben , magányosan.Azonban  a nyugodt sétámat  egy sajnálatos baleset zavarta meg.A figyelmetlenségem miatt beleütköztem egy várakozó férfiba.
-Nagyon sajnálom.-szólaltam
-Semmi baj.-válaszolt a férfi.-előfordul az ilyen.
-De mindig velem?-néztem rá kíváncsian.-Krystal "Krys " Jedrick vagyok.-mutatkoztam be
-Simen Ostensen vagyok.-mosolygott a férfi
-Egy norvég.-örültem meg
-Igen norvég vagyok.De azt nem tudom ,hogy te milyen származású vagy.Talán amerikai?
-Félig amerikai vagyok az apukám lévén, és félig szlovák az anyukám lévén.-magyarázkodtam.-De  a norvégoknak szurkolok.
-Kis norvég drukker.-nevetett
-Megfertőzött a norvég imádat.
-A családoddal vagy Sapporoba?-kérdezte
-Mondjuk rá.Az anyukám pasijával Sebastian Hasaney-vel vagyok itt.-válaszoltam a sportoló kérdésére
5 nappal később elérkezett a világbajnoksága zárónapja.Este bementem  Sebastianhoz, és csodával határos módon ott volt Tobias Angerer is.
-Krys ,ő Tobias Angerer.-mondta Sebastian.
-Tobias, ő Krystal ,ő a barátnőm lánya.-mutatott be
-Szeretnék bocsánatot kérni.-vettem át a szót Sebastiantól
-Nem haragszom.De mért nem szóltál, hogy ki vagy.-mosolygott Tobias
-Bocsánat.
-Gyönyörű neved van.Ki adta neked?
-Köszönöm.Anyu választotta.-feleltem
-És Krysnek becéznek?
-Igen.
-Örülök Krys, hogy megismertelek..-búcsúzott el
-Én is nagyon örülök.
Másnap este indultunk vissza Németországba.Sebastian elmondta, hogy  mire hazaérünk Németországba is este lesz.