12.fejezet -Antholz 2007

Krystal

-Krys drágám.-símogatott meg az anyukám
-Tessék?-pislogtam rá fáradt szemekkel
-Megérkeztünk Antholzba.-figyelmeztett 
-Karina.-kiáltottam.-Megérkeztünk.
A barátnőm álmosan rámnézett.
-Mi történt?-dörzsölte a  szemét
-Megérkeztünk Antholzba.-mondtam újra
-Szuper.-mosolygott Karina
-Remélem találkozhatok Magdalena Neunerrel.-magyaráztam a barátnőmnek
-Drágám inkább olvass.-nyújtotta a símagazinomat az anyukám
-Nahát.-akadt meg a szemem rögtön az egyik cikken
-Mi az?-nézett rám Karina
-Raphael Poiree.-mondtam tágra nyílt szemekkel
-Mi van vele?-kérdezte az anyukám
-Norvég felesége van.-feleltem meglepetten
-Nem tudtad?-kérdezte Karina,aki meg se lepődött az előző válaszomon
-Hát éppenséggel nem tudtam.-válaszoltam a barátnőmnek
-Fordíts egyet drágám.-símogatott meg az anyukám
-Egy cikk Michael Greisről.-mondtam miután fordítottam az újságba egy oldalt.
-Bizony drágám.-mondta az anyukám
-Esélyes?-kérdezte Karina
-Igen esélyes.-válaszoltam.-De.....-kezdtem folytatni a szövegemet ,és Karina is ,és persze az anyukám is tudta,hogy ez egy nem jó "de ".-Ole Einar Bjoerndalen is esélyes.Sajnos.
-Krys ne legyél ennyire gonosz.-sóhajtott az anyukám
Elfoglaltuk a hotel szobáinkat és kimentünk megnézni a versenyt.A verseny után szúrós szemekkel az anyukámra pillantottam.
-Én meg mondtam.
-De nézd csak.-mutatott.-Greis hamarosan indul el.A bejárat előtt elkaphatod.-ajánlotta
-Oké anya.-válaszoltam és oda futottam a bejárathoz.
-Szia.-köszöntöttem  a német sportolónak
-Szia Krys.-mosolygott rám.-Kivel jöttél Antholzba?
-Anyukámmal és a legjobb barátnőmmel.-meséltem neki
-Németországból jöttél?-utalt arra ,hogy anyukám Sebastian Haseney baránője
-Nem.Svédországból jöttem.Areba voltal alpesi sí világbajnokságon.-magyaráztam a sportembernek
-Olyan eredmény született amit vártál?
-Nem.Vagyis majdnem.Bode Miller sajnos nem nyert.-húztam el a szám 
-Miller rajongó vagy?-kérdezte meglepetten
-Igen.Már nagyon nagyon régóta Bode Miller nekem a Number One.-magyaráztam mosolyogva
-Mennyi az a nagyon régóta?-kíváncsiskodott
-Anyukám azt mondta,hogy már Salt Lake Citybe neki szurkoltam.
-Akkor már olyan 5 éve elnyerte a szíved.-mosolygott
-Igen.-feleltem 
Még néhány percet beszélgettünk utána visszaindultam az anyukámhoz ,és persze Karinához.Egész visszavezető úton vadul gondolkoztam.
-Norvégok.-sóhajtottam fel halkan.-Hülye norvég imádat.
-Az betegség?-néztem az anyukámra
-Mi?-kérdezte meglepetten
-A norvég imádatom.-sóhajtottam
-Nem.Ez nevezik rajongásnak.-simogatta meg a fejem az anyukám
-Biztos?
-Igen Krys.Teljesen biztos vagyok benne.-mosolygott rám
-Krys.-szólalt meg Karina
-Tessék?-fordultam felé
-Ott van Ole Einar Bjoerndalen.-mutatott nevetve a  barátnőm
-Őt utálom.-közöltem hidegen
Anyukám és Karina nevetni kezdtek,hiszen nagyon jól tudták,hogy utálom Bjoerndalent.
-Te mindent pénzt megérsz.-mondta az anyukám
-Tudom.-mosolyogtam rá
Este rábeszéltem az anyukámat,hogy vigyen ki engem és Karinát.Titkon,na jó.Nem is annyira titkon,abba reménykedtem,hogy találkozok valami sportolóval.
-Kiszemelt áldozat?-vetette rám kíváncsi pillantását Karina
-Jó lenne találkozni Magdalena Neunerrel.-mondtam őszintén
-Nagyon szeretnél?-kérdezte az anyukám,miközben láttam ,hogy mosolyra húzódik a szája.
-Igen anya.-vetettem rá a lehető legaranyosabb pillantásom
-Ott van Magdalena Neuner.-mondta Karina
-Hol?-néztem körbe
-Arra drágám.-fordított meg az anyukám
-Lena Neuner.-kiáltottam utána ,a szőke német sportoló felém fordult.
-OHH...Szia.-mosolygott.-Hogy hívnak.
-Krystal vagyok.Nagy rajongód.-meséltem a sportolónak
-Szuper.Köszönöm a  bizalmat.-mosolyodott el.-A nevedből ítélve nem olasz vagy.
-Nem félig szlovák vagyok,mert az anyukám szlovák,és az amerikai apukám lévén félig amerikai is vagyok.-magyarázkodtam
-És kiknek szurkolsz?
-Németeknek,oroszoknak és a norvégoknak.De figyelem a  szlovákok eredményeit is.-válaszoltam
-Mert szlovák vagy.-mosolygott
-Igen.
-Gyakran utazol biathlon versenyekre?-kérdezte
-Elég gyakran,de épp olyan gyakran utazok sífutó versenyekre,északi összetett versenyekre,alpesi sí versenyekre és síugró versenyekre.-magyarázkodtam
-Régóta utazol?
-Egy ideje.De 2005-től komolyabban.Gyakrabban vagyok úton.

1 héttel később

-Gyere kicsim.-fogta meg a kezem az anyukám
-Ne.-engedtem el a kezét
-Mért?-kérdezte meglepetten
-Már 13 éves vagyok.Ne fogd a kezem.-néztem a szemébe
-Ahogy akarod.-törődött bele az anyukám
Ahogy sétáltunk ki a telefonom csörgésére lettem figyelmes.
-Sebastian hív?-kérdezte Karina
-Nem.-válaszoltam
-Akkor valamelyik sportoló haverod?-állt meg velem szembe Karina
-Nem.
-Akkor ki?-kérdezte már kissé ingerülten
-Tipikus kamasz.-gondoltam
-Apukám.-adtam a tudtára
-Mit akar?-kérdezte az anyukám
-Amíg nem vettem fel , addig nem tudom.-adtam egyszerű választ
-Ez igaz.-mondta Karina
-Akkor vedd fel.-ajánlotta az anyukám

-Tessék?-szóltam a telefonba
-Krys drágám.-hallottam az apukám vidám hangját
-Mit akarsz?
-Nincs kedved eljön velem és Leahval Olaszországba?
-Mikor?-kérdeztem
-2 hét múlva.-kaptam meg a választ
-Nem tudok elmenni.-válaszoltam ,amint meghallottam a dátumot
-Mért?
-2 hét múlva Sonnachba megyek Sebastiannal.-válaszoltam őszintén
-Inkább Sonnachba mész,mint hogy velem jönnél ?-hitetlenkedett az apukám
-Ne haragudj.Ezt már korábban megbeszéltük.
-És akkor előtte?-próbálkozott
-Sajnálom,de nem.
-Mért nem?
-Holnap Sapporoba utazok .
-Anyuval?
-Nem.Ő Karinával haza megy.-válaszoltam
-Egyedül mész?-kérdezte meglepetten
-Igen.De Sebastian ott lesz és ő majd figyel rám.-magyaráztam , mintha ez a dolog természetes lenne
-Ugye tudod,hogy ez nem normális dolog,hogy egy 13 éves lány egyedül utazgat.
-Nem kell ez az álszent duma.-mondtam
-Krys.Én tényleg aggódom érted.
-Aha biztos.Apa ne haragudj ,de mennem kell.-tettem le a telefont

Visszamentem az anyukámhoz,aki Karinával beszélgetett.
-Na mit akart?-kérdezte az anyukám
-Azt akarta , hogy menjek vele illetve velük Olaszországba.
-Mikor?-kérdezte Karina
-Először azt akarta,hogy 2 hét múlva.De mondtam neki,hogy Sonnachba megyek ,akkor meg azt találta ki, hogy menjünk korábban.
-És mit mondtál neki?
-Azt,hogy holnap már Sapporoba vagyok "érdekelt".-mondtam és kettesbe hagytam őket
Néhány méterrel arébb találkoztam egy sportolónővel,aki nekem eddig még "ismeretlen volt".
-Elnézést.-szólítottam meg.-Ekaterina Iourieva?
-Igen.-fordult meg a nő .-És te vagy...
-Krystal Jedrick.Becézve Krys.
-Amerikai vagy?-kérdezte.-Mert a neved szerint....
-Csak félig vagyok amerikai.-válaszoltam,bár ez a kérdés már nagyon fárasztott
-Hát  hogy -hogy?
-Apukám amerikai,de az anyukám szlovák.-válaszoltam.-Gratulálni szeretnék az eredményeidhez.
-Köszönöm szépen.-mosolygott
Másnap reggel én nagyon korán indultam,hiszen a repülőm kora reggel indult  Sapporoba.
-Vigyázz magadra.-adott puszit az anyukám
-Vigyázok.És persze Sebastian is fog rám vigyázni.-mosolyogtam és felszálltam a repülőre.