15.fejezet-Val di Fiemme 2008

Krystal

-Drágám.-jött be a szobámba az anyukám.-Elviszlek a Tour de Ski zárószakaszára.
-Szuper.-mosolyodtam el
-Kezdj készülődni.-ment ki
-Oké.-pakoltam a ruháimat
Körülbelül egy órával később kimentem a szobámból.Anyukám telefonon szórakozott valakivel.Amiből én csak annyit értettem , hogy "Tudod Aksel".Ebből rögtön rájöttem , hogy Aksel Lund Svindallal beszél.Anyukám nagyon szereti őt, de nekem nem a szívem csücske, hiszen miatta szakított az anyukám Sebastiannal.Biztos vagyok benne , hogy ő az ok, hogy már nincsenek együtt.És Sebastiant is 10 hónapja nem láttam.
-Svindallal beszéltél?-kérdeztem kissé flegmán
-Igen , de mi ez a flegma beszéd.Azt hittem , hogy szereted a norvégokat.-mondtam anyukám higgadtan
-Szeretem a norvégokat , de nem mindet , hiszen te is tudod , hogy Bjoerndalent is utálom.-figyelmeztettem az anyukám
-Mért ? Akselt is utálod?
-Hát igen.-válaszoltam csendbe.-Az alpesi síben Bode Milleren kívül  csak Hermann Maiert szeretem.
-Krys.-nézett rám csalódottan az anyukám.-Nem is ismered Akselt.
-Eleget tudok róla.
-Igazán?-lepődött meg az anyukám
-Igen.Miatta szakítottak Sebastiannal.
-Dehogy.-tiltakozott az anuykám
-Ne magyarázkodj.Egyáltalán nem érdekel , hogy mi történt, vagy mi nem.Nekem elég amit tudok.-közöltem
-5 perc és indulunk.-mondta
-Oké.-közöltem és kimentem a szobából
Az autóban ültünk és úton voltunk Val di Fiemme felé.Anyukámmal és Karinával utaztam.
-Krys.-szólalt meg az anyukám.-Mit szólnál , hogy ha randiznák Aksel-lel?
-Szó se lehet róla.-tiltakoztam.
-Már megint más kell neki?-súgta a fülembe Karina
-De ezt nem fogom hagyni.Nem engedem , hogy megint elrángasson egy idegen országba.Szó sem lehet róla, hogy Aksel Lund Svindal-lal legyen kapcsolata.-súgtam a barátnőmnek.
-Krys, kérlek.-szólalt meg újra az anyukám.-Csak adj egy esélyt, egy lehetőséget.Norvégiába élhetnél.
-Ilyen áron nem akarok ott élni.-közöltem ridegen
-Milyen?-kérdezte az anyukám
-Hogy Svindal-lal kelljen együtt élnem.-mondtam
-Krystal.
-Nem érted , hogy nem szeretnék.-borultam ki.
-Majd megbeszéljük.-próbált nyugodt lenni az anyukám
-Nem beszélünk meg semmit.-tiltakoztam .-Egyszer , csak egyetlen egyszer tedd azt amit én szeretnék.-mondtam kedvesen az anyukámnak
-Rendbe.-mosolyodott el.-Hallgatok rád.
-Ügyes vagy.-súgta a fülembe  a barátnőm
-Köszi.-súgtam vissza.
Néhány óra után megérkeztünk Val di Fiemmébe.
-Keresd Alexander Legkovot.-figyelmeztettem.
-Miért?
-Mert őt ismerem.-magyaráztam
-De ha jól tudom , akkor találkoztál egy norvég sífutóval Sapporoba.-pillantott rám a barátnőm
-Igen.Találkoztam Simen Ostensennel.-mosolyodtam el amikor a norvég sportolóra gondoltam.
-Na ki az esélyes?-nézett rám Karina hatalmas kíváncsi szemekkel.
-Természetesen Lukas Bauer.Axel Teichmann is nyerhet, de én mégis úgy érzem , hogy a cseh sífutó lesz  a Tour De Ski nyertese.-magyaráztam
-Drágám.Hova menjünk a versenyen?-kérdezte az anyukám
-Kérlek, menjünk fel a célba.-néztem az anyukámra
-Oké kicsim.-mosolygott
-A verseny holnap lesz?-kérdezte Karina az anyukámat
-Igen Karina.Csak holnap lesz.-felelte az anyukám , majd felém fordult.-A női versenyt is meg akarod nézni?
-Nem.-válaszoltam.
Este elmentünk egy étterembe.anyuval beszélgetni kezdtünk Sebastianról.
-Nagyon kár , hogy már több hónapja nem láttam Sebastiant.-néztem az anyukámra
-Hiányzik?-kérdezte az anyukám miközben halványan elmosolyodott
-Igen, és ne érsd félre.Nem az hiányzik , hogy elvigyem egy versenyre, vagy esetleg világbajnokságra.Az hiányzik , hogy beszélgessünk, vagy hogy együtt tévézzünk és hasonlók.Érted?-néztem az anyukámra
-Persze , hogy megértem.De ennek a kapcsolatnak már vége.És nem lesz folytatás.Bármennyire is szeretnéd.Ugye te meg ezt érted meg.-magyarázta az anyukám
-Értem én.Csak olyan jó lenne néha több időt tölteni Sebastiannal.Már nem sokra megyek a telefon beszélgetésekkel.-magyarázkodtam az anyukámnak
-Kicsim.Ígérem , hogy előbb - utóbb meglátogathatod Sebastiant.
-De mikor?-néztem rá
-Hamarosan.
-Megígéred?
-A szavamat adom.-fogta meg a kezem
-Nagyon köszönöm.-hálálkodtam
-De versenyre nem mehetsz vele.-kezdte újra sorolni a szabályokat
-Miért nem?
-Mert ha elmész vele valahova utána , utána mindig neveletlen vagy.
-Nem vagyok neveletlen.-tiltakoztam
-Figyelj kicsi lány.Te is tudod, hogy milyen vagy ha nem tartod be a szabályokat.Utána egy ideig bolond vagy.
-Te meg gonosz.-vettem  az anyukám szemére
-Krys drágám , a fő hogy a szabályokat be kell tartanod.-magyarázta az anyukám
-Jól van.Feladom.-sóhajtottam fel
Másnap mentünk a versenyre.
-Még kilenc kilomérter és megtudjuk ki a győztes.-mondta Karina.-Bízol benne  , hogy Lukas Bauer lesz az ?
-Karina, én nem bízom benne , én tudom.
-Mitől vagy ilyen magabiztos?-kérdezte a meglepett barátnőm
-Mert láttam , hogy kinek milyen formája volt a Tour alatt.-adtam egyszerű választ
-Nagyon figyelmes vagy.-mosolyodott el Karina
A versenyt mindenki végig izgulta.Aggódtak , hogy vajon melyik sportoló fogja végül megnyerniaz összetett versenyt.Hangos sikításra lettem figyelmes.
-Már csak pár száz méter .-figyelmeztett a barátnőm
-Szuper.-mosolyodtam el
-És igazad volt.
-Mibe?-néztem rá
-Abban , hogy Lukas Bauer fog nyerni.-magyarázta a barátnőm
-Jaj.Ez nem meglepő.
A verseny után Lukas autogrammokat osztogatott.Magabiztosan léptem mellé.
-Szia.-köszöntöttem
-Szia.
-Tudtam , hogy te fogsz nyerni.-közöltem rámenősen
-Igazán?-nézett rám meglepetten.-És honnan tudtad?
-Láttam a versenyeidet , és láttam , hogy jó formába vagy.-magyaráztam 
-Csak nem sportolsz.-fordult teljesen felém
-Nem sportolok, de a sport az életem része.-meséltem.-Krystal Jedrick vagyok.-mutatkoztam be
-Krystal.Öröm téged megismerni.-mosolyodott el
-Ahogy téged.És nagyon , nagyon gratulálok.-mosolyogtam
-Köszönöm.Azt mondtad , hogy a sport az életed része.Miért?
-Hát az apukám egykor benne volt az amerikai sífutó csapatba.-meséltem.-Belém nevelte a sport szeretetét.
-Tehát amerikai vagy?
-Csak félig, apukám amerikai az anyukám szlovák.De én szlovák állampolgár vagyok.-magyaráztam
-Nahát.Erre biztos nem gondoltam volna.-árulta el
-Most már sajnos mennem kell.Indulunk haza Szlovákiába.-sajnálkoztam.-Remélem , hogy látjuk majd még egymást.-bizakodtam.
-Én is remélem.Szia Krystal.
-Szia.-búcsúztal el és távoztam
Visszamentem az anyukámhoz.Anyu átfogott engem.Karina mosolyogva nézett rám.
Visszamentünk a hotelba.Másnap reggel visszaindultunk Szlovákiába.
-Na hova megyünk legközelebb?-kérdezte Karina
-Ezt én is szeretném tudni.-mondta az anyukám.-Válassz drágám.
-Talán elmehetnénk Oestersundba a biathlon világbajnokságra.-ajánlottam fel
-Nekem megfelel.-mondta Karina
-Ez mikor lesz?-kérdezte anyukám
-Februárba.-válaszoltam
-Akkor februárig pihenés.-örült meg az anyukám
-Utána hova mész?-kérdezte a barátnőm
-Nem tudom.Talán Val'd Isére-be vagy Lahtiba.-mondtam bizonytalanul
-Majd még kiderül.-mosolygott az anyukám
-Hát remélem.-mosolyodtam el.