Wengenbe érkeztem, két okból érkeztem ide, az egyik a verseny, amit nekem muszáj látnom.Mindenképpen itt akartam lenni, hiszen Wengen egy legendás verseny.Aki itt nyer, az tényleg a lesiklás egy nagy alakja, vagy az lehet a jövőben.Hiszen Wengen, akár egy ugródeszka lehet, ez egyik klasszikus.Wengen olyan az alpesisíbe, mint a fociba Barcelona, Madrid, Milano, München, vagy London.A másik ok, ami miatt itt vagyok, azaz apukám.Ma itt kell vele találkoznom.
-Krysgtal.
-Apa.-fordultam meg
-Úristen.Milyen gyönyörű fiatal nő lettél.
-Köszönöm.-mosolyogtam
-Beszéltem az anyukáddal.Mesélte, hogy mi történt veled az elmúlt néhány évben.Van egy ajánlatom.
-Hallgatlak.
-Ha szeretnél, velem jöhetsz Amerikába.
-Nem szeretnék.-ráztam meg a fejem.-Nem akarok elmenekülni a problémáim elől.Leküzdöm őket, bármi áron.
-Jól teszed.-ölelt át.-Nagyon remélem, hogy rendbe tudod tenni az életed.Sok sikert drágám.
-Köszönöm apa.
-Mélyzöld tekintet, komor arc.Ez a lány, valami problémája van.
-Bode.-fordultam meg
-Szia kicsi lány.
-Miből gondolod, hogy problémám van.
-Előbb elmondtam, nagyon látszik rajtad.
-Valóban vannak problémáim.-sóhajtottam fel.-Nem olyan régen szakítottam Petterrel.Eldöntöttem, hogy a tanulásra fogok összpontosítani.De nagyon nehéz, mert egészen eddig itt volt nekem,és furcsa, hogy most már nincs.
-Persze, hogy nehéz.
-Tudod Bode, nekem ő volt az első.-halványan elmosolyodtam
-Akkor meg főleg.Ne aggódj, erős nő vagy.Felül kerekedsz majd a problémáidon, figyeld meg.
-Gondolod?-néztem rá
-Tudom.-puszilta meg a homlokom
-Te vagy a legnagyobb támaszom.-öleltem át
Kontyba fogtam a hajam és tovább néztem a versenyt.
-Napszemüveg?-nézett rám Bode
-Azonnal veszem.-mosolyogtam
-Ez a napszemüvegek a védjegyedé vált az évek során.
-Néha jó a napszemüveg mögé bújni.Ezzel jelzem, hogy nincs hangulatomhoz valamihez.-mosolyogtam
-Csak nem hozzám?-nézett szomorúan az amerikai
-Hozád mindig van hangulatom.-mosolyogtam.-Te vagy az egyik legjobb barátom.
-Még jó.-mosolygott Bode.-Most már indulok pihenni, de azt kívánom, hogymegoldódjanak a problémáid és érezd jól magad Wengenben.
-Köszi.
A férfi elindult, nem sokkal később énis visszamentem a hotelba.Az osztálytársaim elküldtek nekem anyagokat amiket tanulnom kell.Így legalább eltereltem a figyelmem a sok problémáról.
-Itt kell lennie, nagyon szereti az alpesi sít, különben is Bode Miller versenyez.Biztos látni akarja.
Rólam lenne szó, gondolkoztam el, de az lehetetlen, Petter azt hiszi, hogy neki mindent lehet, megcsal és majd csak úgy megbocsájtok neki.Mit gondol magáról , hogy ki ő.Én nem vagyok azaz olvadós fajta, nem esek hasra minden egyes szótól.Óvatosan, minden féle figyelem felvonás nélkül próbáltam átmenni mellettük, végül sikeresen.
Megbújtam az emberek között, hogy nhogy észrevegyenek.Ám elkezdett rezegni a telefonom, már féltem , hogy Petter az, de szerensére csak az apukám volt.
-Tessék apa.-vettem fel a telefont
-Krys drágám,Petter itt van.Keres téged, néháy norvég sportoló van vele.
-Ha beszélsz vele, mondd azt , hogy nem tudod, hogy hol vagyok, nagyon boldoggá tenél vele.Nem akarok vele beszélni.
-Megteszem drágám.
-Köszi apa.Hálás vagyok.
Letettem a telefont és tovább bújkáltam a norvég sífutó elől.
-Szia Krys.-szólalt meg mellettem Ted Ligety
-Jaj Ted.Megijesztettél.
-Keresnek a norvégok, de Aksel azt mondta, hogy nem vagy itt, pedig láthatóan itt vagy. -Aksel aranyos, segít nekem.
-Én is segítek, ha ma velem vacsorázol.
-Arról ne is álmodj, nem vagy az esetem és ezt már megbeszéltük.
-Ugyan Krys.
-Nem.
-Remélem, hogy jól tudsz bújkálni, mert én elárulom nekik, hogy itt vagy.
Elrohantam Ligety mellől, egyenesen a hotelig futottam, bár a csizmákba eléggé bizonytalan voltam.Befutottam a szobába és leültem az ajtó elé.Néhány percbe telt , mire felkelltem és kinéztem az ablakon.Ligety a norvégokkal beszélt, de szerencsére azt az amerikai férfi nem tudta, hogy melyik hotelbe lakok.Így lesz egy kis nyugtom, talán még 2 nap múlva nyugodtan eltudom hagyni Wengent.
A következő nap próbáltam bújkálni, bár én úgy gondoltam , hogy sikeresen, de tévedtem , mert mikor éppen anyagokat tanultam, hogy ne legyek lemaradva a jegyek terén a suliba, hangos kopogásra lettem figyelmes.Az ajtón lévő kukucskálón kinéztem, majd hatalmasat sóhajtottam, leültem az ajtó elé .Petter volt az, fogalmam se volt, hogy hogyan tudta meg , hogy itt vagyok, de most az ajtómon dörömböl.
Csak menjen el innen, nem akarom látni, mért akar nagyobb szenvedést okozni nekem, mért nem vagy békén engem.
-Krys, tudom, hogy bent vagy.Nyisd ki kérlek beszélni akarok veled.Tudom, hogy haragszol, figyelj bocsánatot akarok kérni.Ha nem bocsájtasz meg azt is megértem, csak hadd mondjam el, amit akarok.Krys , kérlek.
Cseppnyi gondolkozás után kinyitottam az ajtót , Petter tényleg egyedül állt ott, már látszódott rajta a csalódottság azt hitte, hogy nem nyitom ki.
-Szia Krys.Már napok óta kereslek.
-Napok óta kerüllek.-válaszoltam
-Bocsánatot akarok kérni, a viselkedésemért, hiba volt, hogy a rajongóim mellett álltam és nem téged védtelek meg.Csak téged szeretlek, más nekem nem fontos.Érted?
-Azt hiszed ennyi elég?Ide jősz és keresni kezdesz.Mondasz néhány mézes-mázas szót és akkor megbocsájtok.Ez nem így működik, a szavaknak súlyuk van.
-Tudom.-sóhajtott fel a férfi.-Én csak téged akarlak, senki mást .-majd hirtelen megcsókolt, ez a csók olyan volt, mint a kapcsolatunk elején, különleges és őszinte volt.-Tudom, hogy dühös vagy, de egy esélyt adhatnál.Ha több versenyemre nem is akarsz eljönni, de legalább az olimpiát nézd meg a helyszínen.
-Rendbe.-válaszoltam
Petter távozott, és a következő nap én is rászántam magam , hogy elhagyjam Wengent.
Egy fekete-fehér szövet kabátban léptem ki az utcára.Néhány fotós is megjelent, mintha érzeték volna, hogy talán megint lehet valami köztünk Petterrel.
-Krystal.-szólított meg az egyikük.-Petter Northug itt járt.Eseteleg találkoztak?
-Ha Petter Northug megjelenik valahol, akkor annak okvetlenül hozzám kell hogy köze legyen?
-Tehát nem találkoztak?
-Beszéltünk egymással.-feleltem
-Akkor ismét egy párt alkotnak.
-Én ezt nem mondtam.-közöltem
-Akkor mért akartak beszélni?
-Nem a kapcsolatunkról volt szó, hanem csak meghívott az olimpiára, azt mondta, hogy szeretné, ha ott lennék.
-Lehetségesnek tartsa, hogy folytassák a kapcsolatukat.
-Talán.-mosolyodtam el
-Krystal...-
-Nincs több kérdés.-szóltam közbe.-Ha nem indulok elkésem a repülőt
Az újságírók csak néztek utánam.Nem hitték el, hogy csak egy egyszerű lány lerázta őket, de én mindenképpen elakartam hagyni Wengent.Eldöntöttem, hogy most már csak az olimpián jelenek meg, addig semmilyen síversenyt nem nézek meg élőbe, az érettségimre fogok készülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése