-Szia Krys.-lépett be a szobába Aksel
-Szia .-néztem rá
-Pakolsz?
-Aha.Már lassan indulok.Találkozunk ott?
-Igen.Nekem fogsz szurkolni?
-Nem.-ráztam meg a fejem .-Nagyon jól tudod , hogy Bode Miller szurkoló vagyok.
-Igen , és meg is értem hiszen félig amerikai vagy.
-Akár lehetnék amerikai állampolgár.
-Nem gondoltál még rá , hogy az leszel.
-Még sohasem .
-Érezd jól magad.-ölelt át.-Majd találkozunk.
-Oké.-válaszoltam és pakoltam tovább
Benéztem a táskámba és elkezdtem kutatni.Az anyukám belépett és megszólalt.
-Keresel valamit?
-A símagazinomat.....Már megtaláltam.-emeltem fel a magazint és betettem a táskámba.
-Várod , hogy elutazhass?
-Igen.Lehet , hogy nekem ez lesz a nagy lehetőségem.
-Gondolod?
-Igen.De most már indulnom kell.-kaptam fel a táskámat és elindultam
-Érezd jól magad.
-Oké.Szia.-léptem ki és beszálltam egy buszba ami a reptérre ment.
Karinával Vancouverbe találkoztam a lány néhány órával korábban érkezett , mint én.
-Símagazin?
-Szuper.-mosolyodott el
-Mehetünk?
-Igen.Elmegyünk az olimpiai faluba?
-Persze , hogy .Nagyon szívesen találkoznák Petter Northuggal.
-Bode Millerrel?
-Bode az én hősöm.Bármit megtennék , hogy vele ismét találkozzak.
A lány elmosolyodott és megszólalt.-Bode azért a kedvenced , mert amerikai?
-Nem azért szeretem , mert amerikai vagyok.Bode nekem nagyon fontos.Életem legszebb napja volt mikor megismertem.
-Mikor is volt?-kérdezte a lány Torinóba.A második héten találkoztunk.Az apukám elől akartam elbújni.És ő segített nekem.Azóta már többször találkoztunk.és mindig amikor alpesi sí versenyre megyek mindig beszélgetünk.Ő az egyik legjobb barátom.
-És itt már beszéltél meg vele találkozót?
-Még nem.-ráztam meg a fejem
-És mikor fogsz?
-Nem tudom.-sóhajtottam fel.
-Sziasztok lányok.-futott mellénk Leia
-Örülök, hogy itt vagytok.
-Te mikor érkeztél meg?-kérdezte Karina
-Már 3 napja.
-Már találkoztál sportolókkal?-kérdeztem
-Még nem.
-Kár.-szólalt meg Karina
-Ti találkoztatok már valakivel?
-Eddig még senkivel sem.Most indultunk az olimpiai faluba.-válaszoltam
-Gyere velünk.-hívta a német lányt Karina
-Rendbe.-válaszolta és hármasba elindultunk.
-Tetszik Vancouver?-kérdezte Leia és rám nézett
-Hát azt így néhány óra után nem tudom.Elkell telni egy kis időnek, hogy erre a kérdésre válaszoljak.
-Ma lesz a nyitóünnepség?
-Igen.-válaszoltam Karina kérdésére
-Elmegyünk rá?-kérdezte Leia
-Pont mi nem mennénk?-néztem a barátnőimre
-Szuper.-sikítottak egyszerre
Este elindultunk, hogy mi is részt vegyünk a nyitóünnepségen.A barátnőim nagyon izgatottak voltak, de én csak a négy évvel ezelőtti torinói olimpiára tudtam gondolni.Hiszen akkor már a nyitóünnepségen találkoztam Janicával.És most is abba bíztam , hogy most is hamar találkozok egy sportolóval.Szinte már vége volt a nyitóünnepségnek.Hatalmas szemeket meresztettem, Karina vigasztalóan megsimogatott.
-Ha ez megnyugtat, Petter Northug nincs itt.
-De az Aksel itt van.-néztem a barátnőmre.-És észre se vett.
-Nyugi.
-Nincs nyugi.
Nem sokkal később visszamentünk a hotelba.Másnap reggel a hajam fontam amikor felébredt Karina.
-Elmegyünk az olimpiai faluba?
-Nem.- jelentettem ki.
-Mért?-nézett hatalmas szemekkel Karina
-Ma lesikló verseny lesz.Én oda megyek.
-És mikor megyünk az olimpiai faluba?
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem
-Krys.
-Akkor a versenyre megyünk?
-Igen.-mondtam és elindultam.
A versenyen végig Bode Millert vártam.Amint megláttam , hogy ő indul hangosan sikítani kezdtem.
-Gyerünk Bode. Hajrá.
Beérkezett a célba az első helyen , de utána még érkeztek.Végül a harmadik helyen végzet.A győztes Aksel Lund Svindal lett.
-Szia Krys.-szólt nekem Aksel
-Szia.Gratulálok.
-Köszi.
Karina felé fordultam és felsikítottam.-Bode Miller bronzérmes.
-Örülsz neki?
-Nagyon.Jobban örültem volna, ha nyer.De nem baj.Bronzérem is szépen csillog.
-Mindig állj majd így mindenhez.
-Majd megpróbálom.-villantottam rá egy mosolyt
-Most már elmegyünk az olimpiai faluba?
-Persze.
-Most?
-Igen.Induljunk.
Nem sokkal később megérkeztünk az olimpiai faluba.Nem hittem a szememnek, hiszen egyetlen egy sportolót se láttam.Karinával visszamentünk a hotelba és szúrós szemekkel a barátnőmre néztem.
-Mért?
-Torinóba ilyenkor már találkoztam síelőkkel.
-És ez az ok , hogy utálod?
-Igen.-forgattam a szemem
-Ez nem ok az utálatra.
-Dehogy nem.
-Figyelj rengeteg sportolót ismerek már, és azt hittem , hogy érek annyit , hogy keressenek.
-Mért keresnének?
-Mert muszáj.
-Krys.
-Nincs Krys.-fordultam el
-Figyelj ez nem ok az utálatra.
-Ezt már egyszer mondtad.-forgattam a szemem
Másnap kiindultam az alpesi sízők edzésére.Nagyon megörültem amikor megláttam Bode Millert.
-Szia Bode.
-Igen.-mosolyogtam.-Nagyon szurkoltam neked.Gratulálok a bronzérmedhez.
-Köszönöm szépen.
-Szívesen.
-Mikor érkeztél Vancouverbe?
-A nyitóünnepség napján.-adtam gyors választ.-De tegnap már szinte összeomlottam.
-Mért?
-Mert egyetlen sportolóval se beszéltem.
-De ma itt vagyok én.-mosolygott a sportoló
-És nagyon örülök, hogy találkoztunk.-nevettem
-Itt leszel a többi versenyen is?
-Igen.-válaszoltam.
Nem sokkal később visszamentem a hotelba, és másnap reggelig ki sem mozdultam onnan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése