21. fejezet -Liberec 2009

Krystal

-Anya kérlek.-mentem az anyukám után
-Nem mehetsz el.
-De mért?
-Mert még gyerek vagy.
-Már nem vagyok kisgyerek .Szükségem van a  szabadságra.
-Ugyan  Sabrina.-lépett az anyukám mögé Aksel.-A norvégok között jó helyen van.
-Aksel biztos vagy benne?
-Igen.Különben is Karina is megy  vele.
-De Aksel.-szólalt meg az anyukám
-Tord Asle figyel majd rám.-szóltam közbe.-És Pheong Changba  is elengedtél egyedül.Liberec sokkal közelebb van.
-Nem is tudom.-sóhajtott az anyukám
-Kérlek anya.Rengeteg helyen  jártam már.
-De ez más.
-Mért más?-kérdeztem 
-Azt én is szeretném tudni.-szólalt meg aksel.-Hiszen Tord Asle már 1  éve meghívta.
-Igen éppen Lahtiba voltunk.-szóltam közbe újra
-Sabrina engedd meg.-nézett az anyukámra Aksel.
-Elmehetsz.
-Köszi.És  neked is köszönöm.-fodultam  Aksel felé
-Érezd  jól magad.
-Jól fogom.-mentem el.

Mivel már  Norvégiába  élek , Karinával csak Liberecbe találkoztam.Karina  napszemüvegbe várakozott  rám.
-Végre megérkeztél.
-Már nagyon vártam , hogy  ide érjek.
-Milyen volt Pheong Chang?-kérdezte a barátnőm
-Már majdnem feladtam az  utazásokat , amikor  találkoztam Emil Hegle Svendsennel.
-És a találkozás mindent megváltoztatott?
-Igen.Ha találkoztam Emil-lel, akkor van rá esély , hogy  találkozok Petter Northuggal.
-Tehát Northuggal akarsz találkozni.
-Igen.Neked  nincsenek  ilyen vágyaid?-néztem a  barátnőmre
-Nincsenek.Ilyenekre még soha nem gondoltam.
-Én igen.Már nagyon régóta szeretem Petter Northugot.
-Dario Cologna?
-Tudod, hogy őt  nem szeretem.
-Azon gondolkoztam , hogy szőke akarok lenni.-mondta  a barátnőm
-Ez érdekes.- néztem rá.
-Mért?
-Mert  engem meg a barna haj vonz.
-És  mikorra  tervezed a  hajszín  váltást?
-Nem tudom.Talán  majd Vancouver után  valamikor.
-Már  biztos vagy benne?-kérdezte Karina
-Igen.-válaszoltam
-Na gyere nézzünk körül.
-Oké.
Karinával  bejártuk  a  pályákat.Este tértünk vissza a  hotelba.Másnap  elindultunk  a  versenyekre és összetalálkoztunk egy lánnyal , aki nagyon ismerős volt nekem.
-Krys?

-Igen.-válaszoltam.
-Szia.Emlékszel rám?
-Persze.Riita ugye.
-Igen.
-Még  egykor Ramsauba találkoztunk.-mondtam
-Azóta is utazgatsz?
-Igen.Bár  sokszor  éreztem , hogy abba kellene  hagynom, mégis mindig találok valami okot , ami esélyt  ad a folytatásra.
-Sok emberrel megismerkedtél?
-Igen.-mosolyogtam.-Ott  jártam a  torinói olimpián is.
-Vancouver is tervbe van?-kérdezte
-Igen, tervezem , hogy elmegyek.
-Krys.-szólalt  meg Karina
-Jaj  de  neveletlen vagyok.Riita ő a barátnőm Karina.
-Ő is utazgat veled?
-Igen.
-És most merre laksz?-kérdezte  a  lány
-Norvégiába.Anyukám Aksel Lund Svindal-lal  él együtt.
-De nem Sebastian Haseney-vel járt?
-De igen, csak már szakítottak.
-Anyukád váltogassa a  pasijait.
-Hát nagyon.-forgattam  a szemem
A beszélgetés után Karinával mentünk a  versenyre.Az  újjam végig keresztbe tettem és  úgy szurkoltam Petter Northugnak.Karina  mosolyogva  figyelte, hogy végig  szorítottam a  férfinak.És  a  15 km+ 15 km után  Petter Northug lett a  győztes.
-Bevállt  a  szorítás.-nevetett a  lány
-És még a továbbiakba is be kell vállnia.-néztem a  lányra
-Ez a  szöveg tipikusan Krys.
-Mért nilyen legyen?-néztem rá
-Semmi, nem szóltam.-emelte fel a kezét
Nem sokkal később ismét okom volt az örömre hiszen Petter Northug ismét győzött , bár most csapatversenybe.A társai Eldar Ronning,Odd-Bjorn Hjelmeset és Tore Ruud Hofstad voltak.A verseny után összefutottam egy lánnyal.
-Northug szurkoló?-kérdezte

-Igen.-válaszoltam.-És te is?
-Igen.Hannah vagyok.
-És Krys.
-Amerikai?
-Félig amerikai , félig szlovák, és Norvégiába élek.
-Én norvég vagyok.
-Komolyan?
-Igen.Trondheimba élek.Mióta szurkolsz Petternek?
-Már nagyon régóta.Én is ott  élek.-mosolyogtam
-Tényleg?-kérdezte
-Igen.
-Akkor  még találkozhatunk valamikor.-mosolygott
-Az nagyon jó lenne.-viszonoztam a  mosolyát
-Találkozunk majd az 50 km alatt?
-Persze.
-És Petter Northug nyerjen.-nevetett  a lány
-Még szép , hogy ő.
Másnap  a telefonom csengésére ébredtem.Álmosan  a  monilom néztem és végül  felvettem.Az anyukám keresett, azt akarta, hogy menjek haza, ne várjam meg a világbajnokság végét.Egy heves  vita után lenyomtam   a telefont és kirohantam.A könnyek villámgyorsan  potyogtak  a szememből.Leültem egy hókupacra és  zokogni kezdtem.Nem sokkal  később  leült mellém valaki.Könnyes szemekkel ránéztem és ekkor vettem észre , hogy Tord Asle Gjerndalen ül mellettem.
-Szia Krys.

-Szia .
-Mi  a  baj?
-Az anyukám.Teljesen kikészít.
-De ő csak jót akar neked.
-Te ezt nem érted.-néztem rá.-Irányítani akar .
-Még kiskorú  vagy.Csak aggódik érted.
-Ne tegye.Most is haza akar rendelni.
Másnap  megnéztük az 50 km -es férfi versenyt.A végén hatalmasat sikítottam , mert Petter Northug nyert.Karina , és az új barátnőm Hanna mellettem álltak.Hannával egymásra néztünk és egszerre kiabálni kezdtünk.
-Petter Northug!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Ez az.Ő nyert.
Karina  a  fejét fogva nevetett  mellettünk.Másnap szomorú  búcsút vettem Hannától.
-Majd Trondheimba találkozunk.-mosolygott a  lány
-Reméljük.-viszonoztam a  mosolyt
-És hova  utazol legközelebb?
-Talán már csak Vancouverbe.Anyukám mostanába szigorúan veszi a  dolgokat körülöttem.Te hova utazol legközelebb?
-Elmegyek a  világkupa  záróra.Talán.
-Szurkolok, hogy ott legyél.
Délután Karinával elmentünk a  repülőtérre, és mindketten jegyet váltottunk.Karina Pozonyba, én pedig Trondheimba.Még eggyszer megöleltük egymást és felszálltunk a  repülőre.Amint leültem hatalmasat sóhajtottam.
-Most már Vancouverig nyugalom.