A tükörben nézegettem magam.A hajam alig vállig ért ami engem nagyon zavart, hiszen alig 1 hete nyírattam le a hajam , hogy elmehessek Phoeng Chang.Így vissza gondolva nagyon rossz ötlet volt a Val d 'Isére-i haj festés.A tükörben nézegettem a hajamat.
-Milyen helyes pici hullámok vannak a hajadba.-dicsért meg Aksel
-Kösz.-fordítottam el a fejem
-Mért haragszol rám ennyire?-kérdezte a sportoló
-Nem egyértelmű?
-Azt hittem , hogy szereted Norvégiát.
-Szeretem Norvégiát, de téged utállak.
Közben megérkezett az anyukám aki szúrós pillantást vetett rám.Azonnal magyarázkodni kezdett a férfinak, hogy csak azért viselkedek így mert kamasz vagyok.
-Mennyi is vagy?-nézett rám a norvég
-15.-válaszoltam.-Mindössze 12 évvel vagy öregebb nálam.
-Krys.-szólt rám az anyukám
-Inkább indulunk.-mentem el a házból
-Vigyázz magadra.-szólt utánam a sportoló
-Mindig vigyázok magamra.-forgattam a szemem
Felszálltam a buszra és elindultam a reptérre.Osloba felszálltam a repülőre, és már útban voltam Phoeng Changba.Az út szinte örökké valóságnak tűnt, végig a repülő ablakán nézelődtem.Hiszen ez volt életem első útja , amit egyedül töltök el.Az anyukámnak már nagyon régóta könyörögtem , hogy engedjen el egyedül egy síversenyre, és végre megengedte.Bár mindig az utazás volt a hobbim , és imádtam a sportot, most mégis kezdtem megunni az állandó sportot, és az állandó utazást.A repülő landolása után eddig mindig rohantam a pályához, és most pedig az első utam a hotelba vezetett.Közel négy órát töltöttem a hotelba, mire hajlandó voltam kimenni a hotelból.A hotel előtt találkoztam Leiával.
-Szia Leia.
-Örülök, hogy ide utaztál.
-Nagyon jó itt.-feleltem kissé halvány mosollyal
-Biztos ? Nem tűnsz valami boldognak.
-Boldog vagyok , hogy itt lehetek.Ez az első helyszín , ahova egyedül utazhatok.-magyaráztam.-és eddig rengeteget utaztam,most már egy idő után , úgy érzem , hogy nincs okom folytatni az utazást.
-Meguntad?-nézett hatalmas szemmel a lány
-Igen.-válaszoltam
-Krys, kérlek még egy kicsit bírd ki.Már nem kell sok idő , és történi fog valami , ami változtat a döntéseden.-mondta a barátnőm
-Nem tudom.-hajtottam le a fejem
-Csak adj egy új esélyt.
-Adok.-egyeztem bele.
-Szuper.-ölelt át a lány
Másnap a hajamat fontam amikor belépett Leia.
-Persze.-válaszoltam és felkaptam a táskámat
-Mint ondolsz összefutunk valakivel?-kérdezte Leia
-Remélem nem.-sóhajtottam, Leia megfordult felém és hatalmas szemekkel rám nézett
-Ki vagy te és mit csináltál a barátnőmmel.Eddig mindig imádtad , ha találkozhatsz a sielőkkel.Azt hittem , hogy megegyeztünk , hogy adsz egy esélyt a sportnak és az utazásoknak.
-Adok.-mosolyodtam el halványan
A verseny után összetalálkoztam Emil Hegle Svendsennel.Ránevetettem a novég sportolóra.
-Elnézést, szokásom ütközni az emberekkel.Krystal Jedrick vagyok.
-Emil Hegle Svendsen.-mutatkozott be
-Nagyon jól tudom, hogy ki vagy.Nagyon imádom a norvégokat.
-Norvég vagy?-kérdezte
-Nem.Félig szlovák , és félig amerikai vagyok.
-És a norvégoknak szurkolsz?
-Igen.Ugye milyen érdekes?
-Nagyon.-mosolygott a sportoló-Gyakran jársz versenyekre?
-Eleinte gyakran jártam , de most már elég ritkán.
-Kár.
-Pedig nagyon szívesen találkoznák veled újra.
-Az érzés kölcsönös.Remélem , hogy hamarosan találkozunk.
-Reméljük.-mosolyogtam és távoztam
Azonnal indultam megkeresni Leiát , hogy elmondjam neki a hírt.A barátnőm éppen a versenyt nézte amikor mellé léptem.
-Emlékszel , hogy azt mondtad próbáljak adni egy esélyt a sportnak?
-Igen.-válaszolta a barátnőm
-Adok.-mosolyogtam.
-Igazán?Miért?-nézett hatalmas szemekkel a lány
-Találkoztam valakivel.
-Kivel?-kíváncsiskodott
-Emil Hegle Svendsennel.
-Tényleg?
-Igen.Beszélgettünk és nagyon figyelmes volt.
-Norvég imádó.-nevetett a barátnőm
-Nem tehetek róla.-nevettem én is.
-Tudod Krys.-fordut felém.-Gondoltam , hogy ha találkozol eg sportolóval akkor újra megjön a kedved az utazásra.
-Igen?
-Persze.
Nem sokkal később vége lett a világbajnokságnak.Leia visszautazott Németorszégba, én pedig Norvégiába.Azt hittem , hogy az anyukám fog értem jönni a reptérre, de nagyon meglepődtem amikor Aksel érkezett meg.
-Gyere Krys.-nyitotta ki az autó ajtót
-Köszi.-villantottam rá egy kényszer mosolyt
-Várod már , hogy Liberecbe utazz?
-Igen , nagyon.Mikor megyek?
-Holnap.És történt valami Pheong Changba?
-Találkoztam Emil Hegle Svendsennel.
-Az jó.-mosolygott Aksel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése