-Emlékszel még arra a kijelentésemre, hogy büntetést kapsz.
-A tavalyi Val d 'Isére-i utazás miatt?-kérdeztem
-Igen.
-És mi lesz a büntetés?-kérdeztem minden félelem nélkül
-Csak a világbajnokságokra utazhatsz el.Máshova nem.-közölte az anyukám
-Hát ez világbajnokság.-néztem az anyukámra
-Krys.Nincs menekvés.Vállalnod kell a büntetést.
-Vállalom.
-Nagyon okos kislány vagy.
-Aha.-forgattam a szemem
-Kicsim, mindenki érdemel egy esélyt , te vagy én. És még Aksel is.
-Szerintem ő nem.-hagytam magára az anyukám
-Jaj Krys.-sóhajtott
Val 'D Isérebe sétálgattam.Bár nagyon imádtam síversenyekre utazni, most mégis semmi kedvem sem volt ehhez az egészhez.Egyedül járkáltam, mindig érdekelt a versenyek hangulata, de most valahogy az sem ragadott meg.Szinte minden érzés nélkül álltam meg megnézni a versenyt.Senkihez sem szóltam, egyáltalán senki se szurkoltam.Meglepő módon haza vágytam, már az se hozott lázba, ha a következő versenyhelyszínre gondoltam.Leblokkolt az agyam.Az anyukám és Aksel kapcsolata megtört engem, teljesen kifordultam magamból.Eddig alig vártam , hogy utazhassak, de mióta ezzel a pasival találkozott az anyukám én tartózkodó lettem , mindennel kapcsolatba.Nem vágytam a sportra, se az utazásra, és ezt így tartottam jónak.
Nagyon gondolkoztam , hogy mivel lázadhatnák ellene, illetve ellenük.Anyukám eldöntötte, hogy ő boldog lesz és arra nem gndolt , hogy én mit érzek.hiszen az elmúlt 3 évben 4 helyen éltünk.Szlovákiából Németországba, Németországból vissza Szlovákiába, majd egy újabb szerelem és Szlovákiából Norvégiába,Elhagytam a verseny helyszínt , és egy drogériába sétáltam.Válogattam a hajfestékek között, amig megtaláltam a "megfelelő" színt.A drogériából egy fodrászathoz mentem , ahol a hajamba színt tettetem.Visszatérve a szobába, anyukám hatalmasat sóhajtott amikor meglátta a hajamba a kék színt.
-Mit csináltál a hajaddal.-fogta a fejét az anyukám
-Befestettem........
-De mért?-kérdezte felháborodottan
-Csak.-válaszoltam tömören
Közben megérkezett az imádott Aksel Lund Svindal.Anyukám rögtön panaszkodni kezdett neki, hogy én mennyire szemtelen , és neveletlen vagyok.Egy ideig csak csendben hallgatam , de egy idő után elegem lett.
-Elég.Azt teszek amit akarok.
-Én döntök az életedről.-kiabált az anyukám
-Gonosz vagy, igazi boszorkány.Nem csoda, hogy apa elhagyott.-csaptam be magam mögött az ajtót és elmentem a hotelból.
A telefonomat kerestem és utána az apukámat hívtam.A telefonja kivolt kapcsolva, így az üzenetrögzítőbe csak annyit mondtam , hogy:
-Ő egy érzéketlen nőszemély.
Utána tovább sétálgattam és nézelődtem a tájban.És mindnél jobban csak a tájat néztem egy dologról döntöttem.Utálom , gyűlölöm Val 'd Isére-t.Ezt a helyet nem nekem találták ki.A telefonomon megjelent egy üzenet.Azonnal olvasni kezdtem.Hiszen az sms-t egy jó barátnőm Leia küldte.
" Találkozunk Pheong Changba?"
A válasz természetesen igen volt a lánynak, hiszen már nagyon régen találkoztam vele.Már csak az lenne remek hír , ha anyu nélkül utazhatnák Dél-Koreába, mert szinte biztos vagyok benne, hogy Leiát az anyukája kisérsi.De most még nem ajánlhatom az anyukám , hogy engedjen el egyedül, főleg a hatalmas vita után nem.Éppen gondolhattam volna a biathlon világbajnokságra hamarabb.
-Ismét nekem kell bocsánatot kérni.-sóhajtottam hatalmasat
A világbajnokság utolsó napján odasétáltam az anyukámhoz és átöleltem.
-Anyu ne haragudj rám.Ígérem bármit megteszek.
-Mit akarsz elérni?
-Miből gondolod , hogy akarok valamit?-kérdeztem
-Olyankor mindig bocsánatot kérsz.
-Pheong Changba akarok menni.
-Megyünk szivem.
-De én nélküled akarok.-közöltem
-Azt mondtad bármit megteszel?
-Igen.-bologattam hevesen
-Lenyirassuk a hajad.
-Jó.-egyeztem bele.
Márnap hazautaztunk Norvégiába, természetesen Aksel-lel együtt, és anyu elvitt egy fodrászhoz.Könnyek szöktek a szemembe amikor a hajam nyírták.Anyu szembe hajolt velem és megszólalt:
-Elmehetsz egyedül Pheong Changba.
Közben kaptam egy sms-t az apukámtól ,amibe csak annyi állt , hogy:
"Nem csak te gondolod így.!!!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése