3.fejezet-Ramsau 2005

Krystal

-Akkor indulunk?-mentem be az anyukám szobájában
-Indulnál már?-kérdezte
-Igen.-válaszoltam.-Már két hete nem voltunk sehol.
-Te választottad az északi összetettet.
-Tudom.-feleltem.-Karinát felhívhatom?-kérdeztem
-Már beszéltem az anyukájával.Megbetegedett.Ketten megyünk Ramsauba.-magyarázta az anyukám
-Mivel megyünk ?Ausztria nincs olyan messze.-mondtam
-Kiscsillag .Autóval megyünk.-mondta
-De jó.-örültem meg
-Vannak terveid a ramsau-i hétvégére?
-Igen.Találkozni akarok Hannu Manninennel.-döntöttem el
-Már el is döntötted?-kérdezte
-Igen.-válaszoltam.-Bode Millerrel nem találkoztam Beaver Creekbe,muszály találkoznom Hannu Manninennel.
-Kicsim.Nem olyan könnyű találkozni a sielőkkel.-simogatott meg
-De Janicával is találkoztam és ő bemutatta a bátyját nekem.-magyaráztam
-Elhiszem,de az élet nem ilyen könnyű.-mondta
Pakoltunk az autóba,amikor az anyukám mobilja csörögni kezdett és félre vonult telefonálni.Tovább pakoltam az autóba.Néha ránéztem,nagyon zavartnak tűnt.
-Akkor nem megyünk ?-kérdeztem
-Persze,hogy megyünk.- mondta az anyukám
-Szuper.-örültem meg
-Szállj be az autóba és indulunk.-utasitott az anyukám
-Megmondod,hogy ki hívott?-érdeklődtem
-Az egyik barátnőm.Ő is ott lesz Ramsauba a lányával.-magyarázta
-Ismer valakit?-kiváncsizkodtam
-Hannu Manninennel nagyon jóban van.-mondta
-De jó.Találkozhatok Hannu Manninennel.-örültem 
-Ne örülj előre.Nem biztos,hogy találkozol vele.-nyugtatott az anyukám

-Akkor megint keresek valakit.Mint Beaver Creekbe Janica Kostelicet.-nevettem 
-Tőled mást nem is gondoltam.-mondta az anyukám
Az út nagyon gyorsan telt,hiszen Ramsau nem volt messze.Nagyon örültem mikor végre megláttam a ramsau-i tájat.Mindent hó lepett,és lehett látni  a hegyeket.Az autó ablakán nézelődtem.Ez volt az első utam Ausztriába.Soha nem voltam se északi összetett versenyen és ramsauba.Anyukám leparkolt és kiszálltunk az autóból.Anyukám egy nőhöz vezetett engem,aki egy gyerekkel volt.
-Szia Laura.-köszöntött anyukám a finn nőnek
-Szia Sabrina.-adtak puszit egymásnak

-Ő itt  a lányom Krystal.-mutatott be
-Szia Krystal.-fogta meg a kezem Laura.-Ő az én kislányom Riita.
-Szia Riita.-köszöntöttem
-Riita mutasd be Krystalnak azt akiről beszéltünk.-utasította az anyukája
-Rendbe anya.-válaszolta a lány.-Gyere Krystal.
-Oké.-indultam el
Sétáltunk egymás mellett és elkezdtünk beszélgteni.
-Anyu mondta,hogy a kedvenced Bode Miller.-mondta  a lány
-Igen ő a kedvencem,és végre láttam élőbe sielni.-meséltem boldogan
-Hány éves vagy?-kérdezte
-11.-feleltem .-És te?-kiváncsiskodtam
-Már 12 leszek.-válaszolta.-Régóta jársz versenyekre?
-Igen.Anyukám kicsi korom óta elhord különféle versenyekre.-magyaráztam

-És az apukád?
-Apukám amerikai,azt akarja,hogy sportoljak,de úgysem fogok.-mondtam.-És te szüleid?
-Anyukám kamaszként sportolt,de abba hagyta.Apukámat nem ismerem.-mondta majd megállt egy hotel előtt.-Anyukád mondta az anyukámnak,hogy szeretnél találkozni Hannu Manninennel.
-Igen.-válaszoltam.-Valóban szeretnék.
-Örülni fogsz.-mondta a lány
-Találkozhatok Hannuval?-érdeklődtem
-Igen.-bolintott rá a lány
Bementünk a hotelba,ahol Hannu Manninenen várt ránk.
-Hannu ő az lány akiről anyu beszélt.-mutatott be Riita
-Akkor te vagy....-kezdett gondolkozni a sportoló
-Krystal.-árulta el a nevem Riita
-Inkább Krys.-szóltam közben
-Krys.Nekem azt mondták,hogy nagyon szeretnél találkozni velem.Igaz?-kérdezte
-Igen ,igaz.Nagyon szerettem volna és most itt vagyok.-mondtam nagyon izgatottan
-Rendbe.Ad oda.-mutatott a füzetemre amibe az autogrammokat gyűjtöttem.
Átnyújtottam neki.Ennyire boldog még nem voltam.Végre olyannal találkoztam akivel már régóta akartam.Nagyon jó volt találkozni Beaver Creekbe Janica Kosteliccel és a bátyjával Ivicával.Már nem is bánt annyira,hogy Bode Millerrel nem találkoztam személyesen.Még mindig az a vágyam,hogy Bode Millerrel személyesen beszélhessek.
-Lehet képet is ?-kérdeztem
-Igen lehet.-válaszolta
Remek ötletem  támadt,mivel  beleegyezett a közös fényképbe,úgy döntöttem ,hogy beleültem az ölébe.
-Ilyent nem illik.-viccelődött velem.
-De igen.-válaszoltam bátran
Riita és  én Hannuval töltöttük a délelőtött,de utána a sportolónak elkellett mennie edzeni.Mi pedig visszaindultunk az anyukáinkhoz.Beugrottam az anyukám kezébe és átöleltem.
-Köszönöm.
-Ne nekem köszönd,hanem Laurának.-mondta az anyukám
-Köszönöm Laura.-mondtam.-Ez a nap örökre emlékezetes marad.
-Nagyon szivesen.-simogatott meg
Másnap Riitával néztük a versenyt.Az anyukáink a közelbe kávéztak.Riitával nem igazán voltunk egy hullámhosszon.Nem éreztem,úgyhogy volna miről beszélgetnünk.Attól,hogy az anyukáink barátnők,attól nekünk nem kell.Csendben álltunk egymás mellett.Hiányzott Karina.Nagyon sajnáltam,hogy megbetegedett.A síugrás rész után visszamentem a hotelba.Felakartam hívni.Tárcsázni kezdtem a számot és vártam.
-Karina?-szóltam a telefonba mikor valaki felvette
-Igen.Krys te vagy az?-érdeklődött
-Igen.Képzeld találkoztam Hannu Manninennel.-meséltem
-De jó.-örült velem
-Csak nagyon sajnálom,hogy nem vagy itt.-szomorkodtam
-Majd legközelebb megyek.-igérte meg
-Van itt egy lány,de szerintem soha sem leszünk egy hullámhosszon.Egyszerűen nem szimpatikus.-magyaráztam
-Előfordul az ilyen.-mondta Karina
-Hát nem tudom.-sóhajtottam
-Kibirod Krys.Ne túl akard élni,hanem éld át.-ajánlotta
-Köszi Karina.Sokat segítettél.-búcsúztam el
-Szia Krys.-tette le a telefont
Délután újra kimentem a versenyre.Anyu már ott volt Riitával és Laurával.
-Aludtál egy kicsit?-kérdezte az anyukám
-Igen.-válaszoltam
Végig néztük a  versenyt.Anyukám és Laura bele merültek a beszélgetésbe.Riitát lekötötte a hangulat,de én nagyon unatkoztam.
-Sétálhatok?-kérdeztem
-Igen,de vigyázz magadra.-szólt utánam az anyukám
-Vigyázok .-mondtam és indultam el
Sétálgattam a pálya mellett.Néztem a tájat,de Ramsau nem ragadott meg.Hannu Manninen tényleg nagyon aranyos volt.A sportolókkal nem igazán találkoztam,de már nem is akarok.Legalábbis itt nem.Képtelen vagyok Ramsauhoz kötődni.Beaver Creekbe nagyon jól érztem  magam,szinte azonnal alkalmazkodtam a környezhez,de most az az alkalmazkodó képeségem nem működik.Kicsi korom óta állandóan ,illetve elég gyakran utazok.Talán be kellene fejezni a folytonos utazást.Most két hétig otthon voltam,de előtte Kontiolahtiból rögtön utaztam Beaver Creekbe.Többet kellene pihennem,hiszen a Torinói olimpiára készülődök.Rövid séta után visszamentem az anyukámhoz.Anyu egy sportolóval Sebastian Haseney-val beszélgetett.
-Anyu.-álltam meg mellette
-Visszajöttél?
-Igen.-mondtam
-Krys.Ő itt Sebastian Haseney .Német északi összetetező.-mutatta be  a férfit
-Sebastian.Ő itt lányom.-mutatott rám
-Krystal vagyok,de mindenki csak Krysnek hív.-magyaráztam
-Szia Krys.-mosolygott barátságosan
-Kaphatok autogrammot?-kérdeztem
-Persze.-mondta és aláírta a füzetemet
Este  a szobában ültem és néztem a tévét.Láttam,hog az anyukám készülődik valahova.
-Találkozol azzal a Sebastiannal?-kiváncsiskodtam
-Igen.Találkozom vele.-válaszolta.-Egyedül hagyhatlak?
-Nyugodtan.-válaszoltam miközben tovább néztem a tévét.
Anyukám távozása után elaludtam és reggelig fel sem ébredtem.Álmosan pislogtam amikor az anyukám belépett a szobába.
-Krys indulunk.-mondta.-Csomagolj.
-Oké.-szálltam ki az ágyból
Összepakoltuk a dolgainkat és elindultunk haza.
-Mesélsz róla,hohy milyen volt?-kérdeztem
-Mit meséljek?-kérdte az anyukám
-Hol voltatok?Mit csináltatok?
-Elvitt vacsorázni,utána pedig sétálni voltunk.-mondta
Néhány órás út után hazaértünk.
-Krys drágám.Gondolkozz hova vigyelek legközelebb.-mondta az anyukám

-Már tudom.-feleltem
-Hova akarsz menni kicsim?
-Obersdorfba a négysánc versenyre.-mondtam
-Az még néhány hét.-mondta az anyukám
-Tudom.-válaszoltam
Bementem a szobámba és felemeltem a mobilom.
-Tessék?
-Szia Krys.
-Szia.-örültem meg mikor meghallottam az apukám hangját
-Drágám elviszlek majd egy prágai sprintre januárba.-mondta
-Szuper.-mondtam
-Akkor majd látjuk egymást.-búcsúzott el
-Szia.-tettem le  a telefont.
A falomon lévő Bode Miller pószterre néztem.
-Már csak 3 hónap és én is ott leszek Torinóba.Még foglak élőben látni Bode Miller.-mondtam és leültem az ágyam szélére.
Megint mozgalmas lesz majd hetem,hiszem jó lenne ott lenni az összes négysánc versenyen,de apu is elakar vinni eg prágai sprint versenyre.