Krystal
Szinte még meg sem érkeztünk Oslóba, de már azt terveztük, hogy mit fogunk először csinálni.
-Esetleg elmehetnénk vacsizni.-ajánlotta Karina
-Ez jó ötlet.-mosolyogtam.-Lepakoljuk a cuccainkat és mehetünk.
Mindketten gyorsan átöltöztünk.Én egy fehér térdig érő ruhát választottam, míg Karina egy bordó ruhát választott.Leültünk az egyik asztalhoz.Rengeteget beszélgettünk, és Karina felemelte a poharát.
-Mit ünnepelünk?-kérdeztem
-Magunkat.-válaszolta minden gondolkozás nélkül Karina
-És milyen jól tesszük.-mosolyogtam
-Holnap már mennek a versenyek?
-Igen.-adtam rövid választ
-Egyszerűen nagyszerű , hogy itt vagyunk Oslóba.Esély van rá, hogy újra találkozz Petterrel.Láthatod Petter Northugot.-mondta a barátnőm nagyon vidáman
-Aha.-próbáltam közömbös lenni.
Másnap Karinával sétálgattunk, és a versenyeket néztük, amikor a lány elkezdtek ugrálni, és vadul mutogatni.
-Ott van.Ott van Petter Northug.
-Már nem érdekel.-mondtam
-Tessék?Azt hittem , hogy imádod.-nézett rám meglepetten
-Imádtam, de nagyon csalódtam benne.Már nem vagyok kíváncsi rá.Elhiheted.
-Hiszek neked, de akkor könyörgöm, hogy töröld le a könnyeidet.-figyelmeztetett.
-Nekem ez nem megy.-rohantam el.
Berohantam a szálláshelyre, és leguggoltam a fal mellett, és keservesen sírni kezdtem.Már magamban annyiszor eldöntöttem , hogy utálni fogom,de a szívem nem engedi.Gyűlölni akarom, de akkor a szívem megszakadna, akárcsak akkor, ha soha többet nem láthatnám.Közben Karina belépett és átölelt engem.
-Tudom , hogy rossz.
-Gyűlölni akarom, de mégsem tudom.A szívem nem engedi, mert megszakadna, ha nem szerethetném.De ő figyelembe se vesz engem.
-Akkor te se vedd őt.-nézett rám komolyan Karina
-Csak viccelsz?
-Nem.-rázta meg a fejét
Másnap Karina korán keltett .Elterveztük a versenyeket, de végül semmi se lett benne.A versenyek helyett egy parkba üldögéltünk és művirágokkal játszadoztunk.A barátnőm az egyik sárga virágot a hajamba tűzte, amire én egy mosollyal feleltem.
-Nem zavar, hogy nem nézzük a versenyeket?-kérdezte a lány
-Egy kicsit sem.-néztem a lányra.
Elmerültünk a beszélgetésbe, amikor meghallottam egy ismerős hangot.
-Szia Krystal.
-Sebastian.-ugrottam fel és átöleltem Sebastian Haseney-t
-Gondoltam , hogy itt leszel Oslóba.
-És itt is vagyok.-mosolyogtam
Karina köhintett egyet és én megfordultam.
-Sebastian emlékszel még Karinára?
-Persze.Szia Karina.
-Szia.-válaszolt a barátnőm
-Sonnach óta nem láttalak.-sóhajtott fel.-Már 4 éve.
-Nagyon gyorsan eltelt az idő.-mosolyogtam
-Már igazi hölgy vagy.Nagyon gyönyörű fiatal lány lettél.-bókolt
-Köszönöm Sebastian.
-Voltál az olimpián?
-Igen.Nagyon élveztem .
-És most hol élsz?
-Norvégiába.Anyu még mindig Aksel barátnője.Lesz egy gyerekük.
-Testvéred lesz?
-Csak féltestvérem.
-És az apukád már tudja?
-Arról fogalmam sincs.
Sebastian vissza kísért a szálláshelyre, és mosolygott mikor látta, hogy már vége a versenyeknek.
-Szépen lemaradtál a versenyekről.
-Nem baj.Igazán nem zavar.
-Krys nézd.-bökött oldalba Karina.-Ott van Hannu Manninen.
-Aha.Látom.-válaszoltam mosolyogva.
Másnap reggel mikor felébredtem Karina még aludt.Felvettem egy farmert és egy szürke felsőt.A hajam szét engedve hagytam, és elindultam versenyt nézni.A versenyek után észrevettem Petter Northugot.A férfi a többi norvég sportolóval szórakozott.Kíváncsi tekintettel nézelődtem arra.Nagyon bíztam benne, hogy Petter Northug nem vesz észre engem, bár ahogy feltűnően bámultam , nem lenne olyan ember aki ne venné észre.
-Hahó.Krys.-szólított meg Karina
-Tessék?-néztem rá a barátnőmre, aki éppen akkor érkezett meg hozzám
-Bent hagytál.Ennek mi az oka?
-Bocsánat.-válaszoltam.-Csak már kezdődtek a versenyek, és te aludtál, és nem akartalak felébreszteni.-magyarázkodtam.
-Kit nézel?
-Petter Northugot.De már mehetünk.
-Ok.
Karinával elindultunk, és Petter Northug észrevett minket, feltehetően megismert.Mutatott, hogy menjek oda, de én elfordítottam a fejem.Büszkén indultam tovább, de Petter elkezdett beszélni hozzám.Csalogatott, hogy menjek oda hozzá, de én nem mozdultam felé.
Végül már gyávának és egoistának nevezett.Szúrós szemeket vetettem rá, és dühösen elindultam arra felé.
-Petter Northug, te egy mocsok , hazug dög vagy.Hatalmasat csalódtam bennened.Azt hiszed, hogy tiéd a világ, én nem fogok a karjaidba dőlni, és elolvadni minden mézes-mázos szavadtól.
Petter a szemét forgatta , egyáltalán nem tetszett neki, hogy kifejeztem a véleményem, egy ideig úgy tűnt, mintha megértené, hogy miért vagyok dühös.Hátrált néhány lépést, majd visszalépett és megcsókolt.Ellöktem magamtól és adtam neki egy hatalmas pofont.Karina meglepetten nézett és tovább indultunk.
-Krys.-ért utol Karina.-Mi volt ez a pofon?
-Nem láttad mit csinált?
-Csak egy csók volt.-védekezett a barátnőm
-Na, persze.Vancouver óta nem hívott, itt meg csókolgat.-néztem a barátnőm szemébe
-Ide jön.
-Akkor én megyek.-indultam el
-Krys.-kapta el a kezem a norvég sportoló
-Hagyj engem békén.
-Figyelj.Haragszol rám valamiért?
-Nem , dehogyis.-néztem szúrós szemekkel a férfira
-Sajnálom, bármit is tettem.-játszotta az ártatlant.
-Na jó....Megbocsájtok.
-Szuper.Ígérem, hogy majd, még hívlak.
-Csak tarsd be.
-Betartom.-ígérte és elindult.
Karinát másnap elkísértem a reptérre, és én felszálltam a Troindheimba tartó buszra.Az egyik pillanatba rezegni kezdett a mobilom.A kijelzőre pillantottam és megláttam , hogy Petter Northug írt egy üznetet.
"Szeretném, ha egyszer nálam aludnál."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése